A Hon, 1877. január (15. évfolyam, 1-29. szám)

1877-01-02 / 1. szám

Ignácz, kit főkép Petőfi költeményeinek olaszra for­dításáért választottak a társaság tagjai közé, Petőfi »Dalaim« c­­imű költeményének olasz fordítását szavalta el, mire E­r­ő­d­i Béla társulati tag a »Ju­hász legény« török fordításával felelt. Ismételjük, hogy ezen közülés valódi ünnep volt. A magyar irodalom a Petőfi társaságban hasz­nos s lelkes munkást nyert a közművelődés nagy munkájában. A tagok s közönség egyaránt érezték e tény nagy jelentőségét, lelkesültség s buzgalom mu­tatkozott mindenütt. Legyen szerencsés e nap s áldás­­dás az uj társaság működése! Egy papiroson maradt török alkot­mány. A­r i­s­t­a­r­c­h i bej, a török kormány volt ber­lini követe a múlt év júniusában egy reform-terveze­tet terjesztett a nagyvezér elé, mely azonban a porta előtt nem talált elfogadtatásra. Az augsburgi lap most ismerteti az okmányt, mely az eddigi török közigazgatás czentralisatióját támadja meg különö­sen. E czentralizátió Francziaországból van impor­tálva. De Francziaországban az egy vallás, egy nyelv, egyforma műveltség mellett egészen más hatása van a czentralizátiónak, mint olyan országban, mely a politikai államok és tarkabarka népségek agglomerá­tumából áll, s hol a különböző vallások teljesen ide­­genszerűleg állanak egymással szemben. A birodalom különböző helyeire Konstantiná­polyból küldik szét a hivatalnokokat, kik az illető tartomány viszonyait egyátalában nem ismerik. A helyi érdekek figyelemmel tartása épen Törökország­ban szükséges, hol az ethnograph­iai és vallásos viszo­nyok a legnagyobb tekintetbevételt igénylik. A c­en­­tralizációnál azonban a hivatal legtöbbnyire alkal­matlan egyén kezébe kerül s innét származnak a kor­mány és a nép közt a súrlódások, melyek leggyak­rabban fegyveres harczra vezetnek. A czentralisatiót Aristarchi bej a legszélesebb alapú községi alkotmánynyal akarja helyettesíteni, s a tartományok számára független adminisztratiót követel. Azonkívül követeli a bej minden népfaj szá­mára a teljes politikai egyenjogúsítást és hivatalké­pességet ; ezzel a porta használható hivatalnokainak száma szaporodnék. A nyilvános oktatást szintén kö­telezővé kívánja tenni s szintúgy a katonai szolgála­­tot is. A keresztyéneket kizárni a fegyverviselés jogá­tól, annyi, mint tudatlanságban tartani őket a haza iránti első kötelesség iránt. Csak ha a jog és köteles­ség egyenlő arányban oszlik meg a népesség közt, akkor veszti el minden kilátását a sikerre a feloszla­tást czélzó propaganda. E reformok életbeléptetését Aristarchi lassan­­kint hiszi valósíthatónak, még pedig európai hivatal­nokok közbenjöttével. Érdekes, hogy Salisbury a tervet magáévá tette s azt a mai conferentia elé terjeszté. E reformterve­zet azonban ily alakban most már aligha fog elfo­gadtatni, mivel annak lényegesebb pontjai a Midhát­­féle alkotmányban mind benne foglaltatnak. KÜLÖNFÉLÉK. Kitüntetés. Horváth Miklós ipolysági tszéki elnök nyugdíjaztatása alkalmával, hossza és hű szolgálatainak el­ismerése mellett, a királyi tanácsosi czímet díjmentesen nyerte. Kineveztették­ elnökké az ipolysági tszékhez: Pintér Miklós magyar­óvári nyugalmazott tszéki elnök; — túrákká : a nyitrai törvényszékhez Mérey Ottó ottani törvény­­széki jegyző ; a győri törvényszékhez: Thamm Frigy­es sop­roni járásbirósági albiró ; a jászberényi törvényszékhez : Aray Károly ottani járásbirósági albiró ; a deési törvényszékhez : Hosszú László köz- és váltóügyvéd ; a nyíregyházi törvény­székhez : Fehér Barna ottani járásbirósági albiró ; továbbá járásbirákká : a félegyházi járásbírósághoz : Fövenyessy Jó­zsef ottani járásbirósági albiró, és a szepesszombati járásbíró­sághoz: Bethlenfalvy Antal homonnai járásbirósági albiró; albirákká pedig : a budapesti IV—X. kerületi fenyitő járásbí­rósághoz : Antos Károly Dunapesti kereskedelmi- és váltótör­vényszéki jegyző ; az edelényi járásbírósághoz : Balogh János gyakorló ügyvéd ; a nagy­kállói járásbírósághoz : Thoma István nyíregyházi törvényszéki jegyző ; a segesvári járásbírósághoz : dr. Binder Vilmos erzsébetvárosi törvényszéki jegyző ; a szar­vasi járásbírósághoz : Kovács Sándor köz- és váltóügyvéd ; a rékasi járásbírósághoz : Schmidt Lajos tekei járásbírósági al­jegyző ; a temesvári járásbírósághoz Dull János zilahi tör­­vényszéki aljegyző ; a margittai járásbírósághoz; Szentiványi Adorján nagyváradi járásbírósági aljegyző ; a topolyai járás­­bírósághoz ; Serly Antal köz- és váltóügyvéd; a szabadkai já­rásbírósághoz : Crainiceanu Mihály nagy-kikindai törvény­­széki jegyző ; az újegyházi járásbírósághoz: Henter Béla er­zsébetvárosi törvényszéki irodatiszt; az oraviczabányai járás­bírósághoz : Szüszmann Gyula beszterczei törvényszéki se­­gédtelekkányvezető ; a felső-vissói járásbírósághoz : Hé­­der János marmaros-szigeti törvényszéki aljegyző és az adonyi járásbírósághoz : Sohár Béla székes-feh­érvári tör­vényszéki aljegyző. — II. oszt. számtisztté az igazságügy­­minisztériumhoz Pray Valér földmivelés- ipar és keresk. minisztériumi számtiszt; — III. oszt. számtisztté Vinda Ká­roly számvevőségi dijnok ; — pénzügyminiszter fogalmazóvá : Grael Károly fogalmazó segéd. Áthelyeztettek saját kérelmükre: Veresmarthy Bertalan gödöllői járásbiró a pestvidéki törvényszékhez. Ber­ze­viczy Szilárd sirokai járásbiró a nyitrai törvénys­zékhez, Vitnyédy József muraszombati járásbiró a sopronyi törvény­székhez, Posta Lajos kiskőrösi járásbiró a kalocsai törvény­székhez, Engelmayer József szepesszombati járásbiró a lőcsei törvényszékhez, Szendrődy Károly szegzárdi törvényszéki bíró az ottani járásbírósághoz járásbiró minőségben, Guzmics Lajos ka­puvári járásbírósági albiró a soproni járásbírósághoz, zkita Mihály téti járásbírósági albiró a győri járásbíróság­­hoz, Qlerini János zólyomi járásb­rósági albiró a besztercze­­bányai Jókuti A­lbert ócsai járásbiró a budapesti kir. keres­kedelmi s váltótörvényszékhez bírói minőségben, Kain Hugó gyulafehérvári járásbiró az ott­ni törvényszékhez és Fogara­­sán György u. o. törvényszéki biró a gyulafehérvári járásbíró­sághoz . — Áthelyeztettek hivataltól. Sebe István ipolysági törvényszéki biró a beszterczebányai törvényszékhez, Vadnay Barna rózsahegyi törvényszéki biró a nyitrai törvényszékhez ,­­ Halasy Károly gyönki járásbiró a szegzárdi törvényszék­hez és Daróczy Antal zombori törvényszéki bírónak a gyönki járásbirósághoz, Vitter Antal óbecsei járásbiró a módosi, és Lebanovics István módosi járásbiró az ó­becsei járásbíró­sághoz. — A »Sz­áz at«-ta­l ü­d­vö­z a 11 új év. Az iparosok köre Sylvester estéjén családias színezetű hangversenyt tartott, melyben a közreműködött mű­kedvelők a szokott módon kitettek magukért. Ezt táncz, majd meg sorsolás követte, éjféltáján két úr pedig sikerült ködfátyolképeket mutatott be. Az »átmenet 1877-re« pedig oly lélekemelőleg történt, mint talán a fővárosban sehol másutt. Pont 12 óra­kor filharmonium hangokon megrendült a »Szózat«, az egész jelen volt közönség belevegyült a hangokba és áhítattal éneklé a »Hazádnak rendületlenül légy hive óh magyar«-t. A társaság éjfél után 2 óráig volt még együtt és a kedélyesen eltelt estély után kívánták egymásnak a »boldog újévet!« . A budapesti korcsolya egyesü­letre is felvirradt végre az új évad hajnala. Decz. 30-án történt a jégpálya műszaki hatósági bejárása, s a rákövetkező napon vagyis Szilveszter estéjén a pálya átadatott a sportkedvelő közönség használatá­nak , a­mi nagy ünnepélyesség közt történt. Az új pavilion fényesen ki volt világítva s katonai zenekar játszott. A közönség bár a megnyitási ünnepélyt fal­ragaszok nem hirdették, mégis nagy számmal megje­lent a ligetben az egyesület jegén és a körül csopor­tosulva. A korcsolya egyesület ma még a fővárosnak egyik legtekintélyesebb társadalmi testülete. Tagjai­nak száma hír szerint már meghaladja a három­eze­­rét, s az egyesületnek oly díszes pavillonja van, mi­nővel aligha dicsekedhetik a kontinensen más hasonló egy­esület. Dicséretére válik a „tervező és az építész vezetett építésznek , Lechner Ödönnek. A közönség kényelméről most már minden tekintetben gondos­kodva van. A Deák-térről egyenesen az egyesületi csarnokhoz járnak a társaskocsik. A nagy társalkodó terem igen elegánsan és kényelmesen van berendezve s kétoldalt abból emelkedett nyílt folyosóra lehet kisétálni. — A ruhatár s korcsolyatár is szép rendben van tartva, s minden tekintetben meg­felel az igényeknek. Maga a jég­pálya ez évben még nagyobb, mint tavai volt, úgy hogy azon egy pár­ezer ember kényelmesen mozoghat. A megnyitási ünnepen igen jó jég volt, melyen a legkönnyebben és legmerészebb mozdulatokkal mulattak és mulattat­ták a néző­közönséget az ügyesebb korcsolyázók, kiknek száma most már nagyra nőtt, mert igen aso­­kan vannak, kik az egyesület keletkezése óta szenve­­délylyel űzik ez egészséges mulatságot. De ma új év napján az idő kedvezőtlenre fordult. Délelőtt a hő­mérő -j-3°-ra sülyedt alá s nagyon meglágyitá a je­get, úgy hogy az egyesület felügyelő orgánumai nem is tudták, vájjon délutánra megengedhetik-e hogy a pálya nyitva tartassák, mint reggel hirdetve volt. — A Petőfi társaság lapjának e­l­­s­ő száma két nagy ivén megjelent. Fő tartalmát azon előadások s költemények képezik, melyek a mai ülésen fel­olvastattak, s melyeket más helyen ismer­tettünk. Ezen kívül van benne T­o­­­d­y Istvántól egy fejtegetés, irodalmi viszonyaink s e lap feladatá­ról, az uj Petőfi kiadások ismertetése, Ábrányi Kornéltól az újabb zenészeti viszonyokról szóló rajz, szép­irodalmaiak múlt évi fejlődésének ismertetése s egy pár képzőművészeti s színházi ismertetés. A bo­rítékon többek közt van a társaság felhívása a kö­zönséghez, hogy a társaság által felállíttatni óhajtott Petőfi könyvtár számára Petőfi műveinek első kiadá­sait, fordításait s átalában a Petőfire vonatkozó emlékeket beküldeni szíveskedjenek. Ezen első szám ritka becses tartalma önmagát ajánlja. Mi csak, azt óhajtjuk, hogy folyvást ilyen legyen s azon esetben bi­zonyára nagy pártolásnak is fog örvendeni. Előfize­tési ára egész évre 10 frt, évnegyedre 2 frt 50 kr., mely összeg a kiadóhivatalhoz (nádor utcza 14. sz.) küldendő. — Uj népköltési gyüjt­emény. Abafi Lajos e napokban nyújtotta be népköltési gyűjtemé­nyét a Kisfaludy-társaságnak kiadás végett. E gyűj­temény 3405 darabból áll s 16 osztály szerint van rendezve. Alapját Székely Sándor körülbelül két­ezer darabra terjedő népdalai képezik, azonkívül többen járultak hozzá részben népdalokkal, részben mesék­kel, mysteriumokkal s gyermekdalokkal és játékok­kal. Az egész gyűjteménynek körülbelül fele merő­ben új szöveg, a többi pedig — többé kevésbé — becses változat. Kiadva mintegy három-négy kötetet tenne ki. — A budapesti kereskedelmi és iparkamara január hó 2-án, kedden d. u. 3 óra­kor teljes ülést tart. ■— Abdul Kerim kardja. A magyar ifjúság által Abdul Kerim pasának küldendő disz­­kard már elkészült, s az igen szép kiállítású munka a »Nemzeti szálloda« 8-ik számú termében van kiál­lítva f. hó 2-ik és 3-án (kedden és szerdán), reggel 9 órától este 8 óráig. A megtekinthetésre nem tűztek ki szabott árt, kiki tetszése szerint adakozhatik. A kiállítás után a küldöttség azonnal — mint halljuk csütörtökön — útnak indul. — A főváros halandóságának 1874 évről szóló kimutatását teszi közzé a statisztikai hi­vatal ma megjelent havi füzetében. Átveszszük belőle a következő főbb adatokat: Ez évben összesen 12.869 egyén halt meg és pedig 7048 férfi és 5821 nő. A lakosság számát 300.000 tévén, a halandósági koef­ficiens 428,9 lenne 10.000 lakos után. Ezen arány­szám, mely városunkkal egyenrangú külföldi városok legtöbbjének arányszámát túlhaladja, minden­esetre magas és határozottan azt jelenti, hogy a köz­­egészségügy terén a feladatok hosszú sora várja még megoldását, úgy látszik azonban, hogy közegészség­­ügyi állapotainkban némi kedvező fordulat állott be, mely a jövőt tetszetősebb színben mutatja. E föltevés a halandósági koefficiens menetében is visszaükröző­­dik . Míg t. i. ezer ezer lakóból 1872 ben 472, 1873- ban (kolera év) 487 halt el, addig 1874-ben már csak 429, 1875-ben 401, 1876-ban 410 egyén halt el. A javulás e szerint félreismerhetlen. Ha közegészség­­ügyi viszonyaink 1872 hoz képest nem javultak volna, úgy 1876-ban 12.300 egyén helyett 14.160, azaz ezer­­nyolczszáz és hatvan emberrel több halt volna el. A születésekhez képest 303-al kevesebb volt a halálo­zások száma. Tekintve, hogy 1870 óta minden évben több ember halt el, mint a­hány született, ezen első, bár magában véve még igen csekély többlet, mégis szintén a viszonyok javulása mellett szóló örvendetes tünemény, mely még nyer jelentőségében azáltal, hogy 1875. és 1876 ban 1400-ra emelkedett. A haláloko­kat illetőleg legszámosabbak a légzőszervi bajok, melyekben 4071 ember halt el; alkati bajokban 1986, idegbajokban 1964, emésztőszervi bajokban 1876, ivarszervi bajokban 331, vérkeringési bajokban 310, mozgós­zervi bajokban 157, bőrbajokban 50 ember halt el. Egyéb, nem osztályozható vagy nem ismert betegségben elhalt 1712, tehát betegség folytán ösz­­szesen 12.457, míg 256 ember erőszakos módon halt meg,—156-ról pedig nem lehetett megállapítani, váj­jon betegség avagy erőszak okozta a halált. — Egy orosz herczeg, Cezvertinszky Bo­ris él itt köztünk a fővárosban, ki gazdagságáról mindig tud valamit beszéltetni a lapok által. A leg­újabb újság róla ez­úttal az, hogy gr. Károlyi Edé­nek ősz- és Sándor-utcza sarkán most felépült házá­ban 12 évre bérelt szállását fejedelmi pompával ren­­dezteti be. A »B. H.« bepillantott a költségvetési előirányzatba, melyből azt látta, hogy egyetlenegy szobának bebútorozására és diszitésére negyvenkét­ezer forintot irányzott elő Cetvertinszky herczeg.­­ A terézvárosi kör vasárnap tartotta közgyűlését b. Podmaniczky Frigyes elnöklete alatt. A körnek jelenleg 300 tagja van, pénzviszonyai tel­jesen rendezettek. Bevétele 3000 forint volt, kiadá­sa pedig 2688 frt. Az évi fölöslegből 50 frtot a Deák szobrára szavaztak meg. A tisztviselők választásánál K. Podmaniczkyt újólag és egyhangúlag megválasz­tották elnöknek ; alelnök lett Mendl István, pénztár­nok: Fiatrik Ferencz, gondnok: Senimmer György, titkárok: dr. Szendrőy Henrik és Reiter Ignácz. Vá­lasztmányi tagok : Preuszner József, Schmidlechner György, Prohászka András, Hirsch Sebestyén, Vog­ler József, Schneider Alajos, Rémy Antal, Bródy Zsigmond, Schweiger Adolf, Grinzweil Róbert, Klein János, ifj. Schwarcz Antal. •— A német császár jubilaeuma. Új év napján a német császár 70 éves katonai szolgálati jubilaeumét ülte meg. Katonai életéről e rajzot köz­ük : Vilmos császár hét éves korában első ízben vett részt katonai gyakorlatban, 10 éves korában zászló­tartó lett 1807-ben jan. 1-jén és ugyanez év k­ará­­csonyán a karácsonya alatt nyújtották át neki a had­nagyságra szóló kinevezési okiratot. 1813-ban lett főhadnagy, de hiába kérte, hogy engednék a csatába menni, s csak a lipcsei csata után adott neki rá en­gedélyt III. Frigyes Vilmos, mikor is a királyi her­­czeget századossá nevezte ki. 1814. jan. 1-én vett először részt csatában, s továbbá a főhadsereg min­den harczi miveleténél jelen volt. Ez év febr. 27-én oly vitézséget tanusított, hogy Sándor czár a Szent- György rendet, és atyja (anyjának születése napján) a vas­kereszt rendet adományozta neki. A Páris előtti csatában a királyi herczeg atyja oldala mellett ma­radt és vele bevonult Párisba. Ez év máj. 30-dikán őrnagygyá lett és aug. 7-én királyi atyjával, Blücher­­ Bülow stb.-el Berlinbe tért ünnepies menetben. 1815.­­ jul. 13-án az első gárdaezred élén másodízben vonult be Párisba és a győzelmi ünnepélyt okt. 21-én ülte meg Berlinben. Az erre következett hosszú békeidőre esnek további előléptetései egész a tábori marsalsá­­gig. 1861-ben lépett aztán atyáinak trónjára.­­ A Deák szoborra tett adakozá­sok összegének csak egy része azon kerek 35 ezer forint, a­melyet eddig a hivatalos lap kimutatott. Eh­hez adandó még a fővárosi munic­ipium által fel­ajánlott 20 ezer és a fiumeiek által adott ezer forint úgy­szintén azon 10 ezer forintot meghaladt összeg is, a­mely a hivatalos lapban közlött utolsó kimuta­tás szerkesztésének megkezdése óta begyűlt. Ezek szerint az eddigi aláírások összege meghaladja a 67 ezer forintot.­­ A régi magyar nemesi közép­­osztály egyik derék képviselője hunyt el a fővá­rosban : Gál János, az első hazai takarékpénztár vá­lasztmányi tagja, régebben pedig megyei táblabíró. Sokan ismerték — írja az »Életképek« — a főváros­ban e derék öreg urat, ki utásó súlyos betegségéig soha le nem vetette a magyar ruhát s régi ízlésű kucs­májával, erősen kizsinórozott Kazinczy-palástjával, megyszin magyar nadrágával kifogástalanul fényesí­tett, ezüst gombos sarkantyuju hegyesorru magyar czizmáival s feszes magatartásával mindig magára vonta a figyelmet, midőn budai lakásáról délelőttön­­kint hivatalába, a takarék-pénztárba sietett. Öltözé­kének kifogástalan rendessége, feszes de mindamel­lett nem büszke magatartása, magát az embert is igen jellemezte. Pontosabb, rendszeretőbb embert ná­la már képzelni is alig lehetett. Bár anyagilag a leg­­rendezettebb körülmények között élt, folyvást egész odaadással csüggött hivatalán, s nem volt oly családi vagy magán dolog, mely kötelességének teljesítésében valaha meggátolhatta volna. A pontosság és a rend szeretete második természetévé vált. Aggkora (84 évet élt) sem gátolta meg abban, hogy egész a leg­utóbbi időkig rendesen el ne látogasson a hazai első takarékpénztárba, melynek már keletkezésénél jelen volt, s melynek gyors felvirágzásáról és nagy sikerei­ről ismerősei körében oly örömest elbeszélgetett. Ta­lán betegje lett volna, ha kötelességeit nem valami elkerülhetetlen ok miatt kellett volna elmulasztania. Valóságos példányképe volt a lelkiismeretes, rend­szerető hivatalnoknak s a legjobb emlék marad utá­na bizonyára úgy ismerőseinél, mint hivatalnok tár­sainál. — A »Maros« és »Leitha« monitorok elhagyták Belgrádot, s már az ó­budai téli szállá­son nyugosznak. Tegnap délután, sűrü jégzajlás közt érkeztek a fővárosba. Egy zimonyi távirat pedig je­lenti, hogy a »Maros« on történt explozió következ­tében megsebesült matrózok közül három meghalt. Pfusterschmied hadnagy gyógyulóban van. Irodalom. — A m. t. akadémia nemzetgazad­sá­­gi folyóirata, melyet egykor Halász Imre szer­kesztett s mely a nemzetgazdasági egyesület által kiadott s Galgóczy K. által szerkesztett »Nemzetgaz­dasági szemlé«-vel össze nem tévesztendő, újból meg fog indulni. A részletek kidolgozásával az akadémia statisztikai és nemzetgazdasági bizottsága Lónyay Menyhértet bízta meg; egyelőre csak az len elhatá­rozva, hogy e folyóirat évnegyedenként kiadandó fü­zetekben fog megjelenni a bizottságnak anyagi és szellemi pártfogása mellett. A »Csaba tragoediájára« vonatkozó­lag Tettey Nándor annak kijelentésére kért föl ben­nünket, hogy az ő könyvkereskedésük e műnek csak főbizományosa s a »kiadó pedig nem más, mint Hol­­lósy István, ki a munka szerzője is, s ki a fellengős dicséretet önmagáról mondotta el.« A „HON“ magántársü­ igényei. Konstantinápoly, decz. 29. (Útközben késett). Az »Ag. Havas« jelenti a conferentia holnap folytatja a tárgyalásokat; remélik, hogy a diplomaták némi engedményeket fog­nak tenni, s Törökország végül elfogadja a javaslatokat. Biztosnak látszik, hogy Igna­­tieff a conferentia­ befejezte után nem fog mint nagy­követ Konstan­­tinápolyban maradni, bár mint fog is kiütni a conferentia, az orosz kö­vetség úti készülődései ez által megmagya­­rázvák.­­ A porta állítólag újból 3 millió livre papírpénz szándékozik kibocsátani. Konstantinápoly, decz. 30. Ma volt a conferentia negyedik ülése. Az ülésen csak némi véleménycsere történt, miután a törökök a várt ellenindít­ványokat nem nyújtották át. Chauderdy megjegyzi, hogy a konferen­­cia javaslatai gyakorlatiak, s nem állnak el­lenmondásban Törökország integritásával vagy autonómiájával. Ignatieff erre azt felelte, hogy Oroszország minden engedményt megtett, hogy egyetértés legyen elérhető, s hogy a törököknek érdekében fekszik a ha­talmak javaslatait elfogadni. Miután Salis­bury csaknem ünnepélyes módon helyeselte Chaudordy és Ignatieff szavait, Zichy és Conti grófok csatlakoztak azokhoz, hogy a hatalmak egyetértéséről tanúskodjanak. A conferentia legközelebbi ülése hétfőn lesz, midőn a törökök valószínűleg benyújtandják ellenjavaslataikat. Mint a »Havas« jelenti, az idegen diplomaták hajlandóknak látszanak az indítványaiknak alapul szolgáló elvek fentar­­tása mellett némi részlet­módosításokat, me­lyeket Törökország netalán indítványozni fog, elfogadni, anélkül azonban, hogy bizo­nyos határokat átlépnének. — A békés meg­oldás reménye még mindig tart. Konstantinápoly, decz. 29. (Útköz­ben késett.) A nagyvezér egy iratot intézett az ottomán bankhoz az októberi 6-iki decre­­tum megszüntetésére vonatkozólag, melyben azt mondja, hogy a kamra összeülése után azonnal elő fogja terjeszteni ennek a hitele­zőkkel közlött törvényjavaslatot, mely hi­vatva lesz az adóslevelek tulajdonosait ki­elégíteni, s a birodalom becsületét megőrizni. Krakó, decz. 31. A­­Czash egy péter­­vári levele jelenti, hogy Nikolaj nagyherczeg és Nepokojsiczkij tábornok jelentést tettek a czárnak a hadiszertárak szomorú állapotáról s a déli hadsereg siralmas hangulatáról; a déli hadsereg e jelentés szerint mindössze 120 ezer rendes katonából áll s ezek is hiányt szenvednek élelmi­szerekben és munitióban is. Nepokojsiczkij leköszönéssel fenyegetőzött azon esetre, ha a há­borút megszenik. Őrs, a nagyherczeg is kijelentették, hogy inkább készek köz­katonák gyanánt szolgálni, hogy­­sem ilyen sereget vezényeljenek.­­ Az orosz Lengyelországban már elrendelve volt ujonczozás félbeszak­­ot­­t a t­o 11. Brüssel, jan. 1. A »Nord« azt hiszi, hogy Orloff herczeg a belga király kivonatá­­ra jött Brüsselbe. Missiója nem vonatkozik Bolgárország megszállásáig. Paris, jan. 1. Jules Simon a váltóü­gy­­nökök syndicatusa fogadtatásánál azt monná: Határozottan reméli, hogy a v­á­l­­s­ág békésen fog megoldatni. Bukarest, jan. 1. A fegyverszünet meg­­hosszabbitása következtében a román had­sereg hírszerint béke létszámra fog leszállit­­tatni. KÖZGAZDASÁGI ROVAT. A papirpiacz 1870-ban. A múlt évben az európai piac­okon oly olcsó volt a pénz, mint talán soha ennek előtte. Londonban nyílt piaczon hosszabb ideig csak egy százalék volt a kamat, és az angolországi bank kamatlába már körülbelől egy fél év óta 2 százalék. Kevés év­ben változtatta az angol bank oly ritkán a kamatlá­bat, mint 1876-ban. Az évet 4 százalékos kamattal kezdte meg. Jan 5-én fölemelte azt 5 százalékra, de már jan. 27-ikén ismét 4 százalékra szabta, aztán március 23 ikán 31-re, és apr. 6-ikán 3 ra, s így maradt ez, míg a kétszázalékos pénz ideje beköszön­tött Angliában a nyár elején, és nem is változott egész a mai napig. Ezen idő alatt többször fölhang­zott a panasz, hogy az angolországi pénzintézetek nem tudnak a pénzzel mit csinálni, s volt idő, midőn a bankárok már arra gondoltak, hogy kénytelenek lesznek szövetkezni, és mesterségesen megdrágítani a pénzt, mert a nyílt piacz 1 százalékos kamatlába mellett a bankári üzlet, mely Angliában igen nagy fontosságú, nem lehetett jövedelmező. A francziaországi bank következete­sen megmaradt az év első felében a 4 °­ C -os kamatláb mellett, melyet a múlt évről áthozott, ámbár nyílt piaczon Francziaországban is sokkal olcsóbb volt a pénz. De a bank ebben egy magasabb czélt tartott szem előtt, növelni akarta érez­készletét, hogy a készfizetést újra felvehesse. És a bank igazgatósága csakugyan bámulatos eredményt itt mutathat fel. Mert 1875. végén a francziaországi bank érczkész­­lete 652,3 millió osztr. értékű frtot képviselt, és 1876. végén (a decz. 21-iki kimutatás szerint) e bank érczkészlete 872 millió írtra nőtt; tehát a franczia banknak most oly nagy érczkészlete van, mint az angolországi, a német birodalmi, az osztrák nemzeti, a belga nemzeti és a németalföldi banknak együtt véve. Midőn aztán Francziaországban nyílt piaczon a kamatláb már oly annyira lemert, hogy a bank­­discontónak csak felét képezte, jónak látta az igaz­gatóság a kamatot 3 % -ra leszállítani, és ez így is maradt egészen az év végéig. A német birodalmi bank vezetésénél arra kellett az év elején tekintettel lenni, hogy az úton vert német aranypénzek az országból ki ne szi­­várogjanak s ezért a bank kamatlába az év elején az osztrák nemzeti bank 5 százalékos kamatlábával egyenlő volt. De később, midőn az angolországi bank egymásután három ízben leszállította a kamatot, ezen aggály elmúlt, és ekkor a német birodalmi bank­nál is oly alacsony kamatlábra ment le, 31/2 száza­lékra, mely idáig hallatlan volt Németország pénz­ügyi történetében. E kamatláb több hónapon át fenn­maradt, s­ csak késő ősz felé, midőn az őszi üzlet élén­külésével nagyobb igényeket támasztott a közönség a bankkal szemben, látta szükségesnek az igazgatóság a kamatlábat felemelni 41/,0­0-ra, s igy maradt ez a mai napig. Az osztrák nemzeti bank az 1876-ik évet 50/,.-os discontóval kezdi meg, s aztán jan. 27-ikén 41/1 százalékra szállttá azt le , és ezen kamat­láb változatlanul fenmaradt az év végéig; daczára annak, hogy volt idő, midőn a bank jegytartaléka igen nagyra nőtt (a nyár elején az összes jegy­tarta­lék 58 millió ftot tett), és átalánosan sürgették a ka­matláb lejebb szállítását. Kétségtelen tehát, hogy a lefolyt év a­z olcsó pénz éve volt, s míg más években az átlagos ka­mat, az összes európai jegybankok discontója alapján kiszámítva rendszerint öt százalékot szokott tenni, 1876-ban ennél tetemesen alacsonyabb volt s négy százalékot is alig tett. De sajátságos, hogy míg így az egész vi­lágon olcsó volt a pénz, hazánkban az egyre drágább lett, mert nekünk még nincs ön­álló jegybankunk, mely az ország összes kisebb pénz­­intézeteinek s az iparos és kereskedő közönségnek hitelforrással szolgálhatna, az osztrák nemzeti bank által adott mintegy harmincz millió­ért édes kevés a megélhetésre. Sőt tekintve azt, hogy Magyarország kereske­delmi mérlege nem javult, állami fizetési mérlegünk (a külföldnek teendő fizetéseket és onnan befolyó pénzeket értve) pedig határozottan roszabb lett (az 1874-ik évi 153 milliós kölcsön kamatjának összegé­vel) , a készpénz az országból ki lett szivattyúzva, és igy miután a pénzkereslet nem csökkenhetett, lo­gikai kényszerűséggel oly állapotnak kellett bekö­vetkezni, melyben mind nagyobb mérveket öltött az uzsoráskodás, és annyira, hogy az ország minden részéből kérvények érkeztek a kor­mányhoz és az országgyűléshez, hogy az uzsora el­len ismét törvényt kell hozni. A kormány e törvény­­javaslatot el is készíté és az már tárgyalásra ki is volt tűzve, de egyéb sürgős elintézendő dolgok miatt ez új évre halasztatott. Még sajátságosabb, ámbár szintén nem meg­­fejthetlen az, hogy daczára az olcsó pénznek, a lefolyt évben nagyobb pénzműveletek nem jöt­tek létre. Az egyetlen nevezetes f­inantiális mű­velet az év első felében a párisi kölcsön, mely igen tetemesen — ha jól emlékszünk ötvenháromszorosan felüljegyeztetett. Az év másik felében két nagyobb kölcsönművelet fordult elő. A 10 millió rubeles orosz nemzeti kölcsön, mely másfélszer, és az osztrák negy­ven millió frtos arany kü­lcsön, mely háromszorosan lett jegyezve. Ez utóbbi kölcsön históriája nagyon­­jellemző a pénzpiacz helyzetére nézve. Az osztrák törvényhozás elé már 1875. október 28-ikán beterjesztetett a kölcsöntörvényjavaslat és 1876. febr. 14-én a pénzügyi bizottság azt is elfo­gadta, mindazonáltal az osztrák kormány egész az év végéig nem volt képes a kölcsönműveletet keresz­tülvinni, hanem előleget volt kénytelen fölvenni a consortiumtól (Rothschild és hitelintézeti csoport) váltók alakjában, mely váltókat az osztrák nemzeti bank számított le , s csakis ezért csappant meg aztán a bank jegytartaléka és nem a kereskedelem élénkü­lése által. Látni való tehát, hogy bár a pénz olcsó volt, de mindennemű befektetéstől visszariadt és csak a takarékpénztárakban és a bankokban torlódott ösz­­sze, szóval rendelkezés alatti állapotban kívánt ma­radni. Ha az osztrák-magyar monarchiától eltekin­tünk, akkor azt mondhatjuk, hogy ezen sajátságos helyzetet a törökországi államadóssági kamatfizetés beszüntetése okozta, mely példát nemsokára Egyp­­tom és más óceántúli kisebb államok is követtek. A londoni és párisi pénzpiac­ ezen esemény által bizalmatlanná lett minden távollevő kisebb ál­lamok kölcsönei iránt és tömegesen igyekezett sza­badulni az ily papíroktól, nem hogy újakat felvenni hajlandó lett volna. Így aztán bekövetkezett az, hogy a magyar kormány a nyolc­van milliós kölcsön má­sodik felét a lefolyt évben nem realizálhatta elfogad­ható feltételek mellett, daczára annak, hogy a lefolyt évben mint mondottuk, volt idő, midőn Londonban 1 százalékra s Párisban 1­­/2 —2 százalékra kínálták a pénzt jó váltókért. — Sertésüzlet (Az I.magyar sertéshizlaló és kölcsönelőlegező társaság jelentése.) Az év végé­vel a hozatal, valamint a mennyiség és minőség el­maradt, csekélyebb minőségű áru figyelem nélkül ma­radt, holott jó áru kivitelre nagyon kerestetett szi­lárd ár mellett. Későbbi szállítás 62 krajcrár mellett köttetett a kevés választás mellett. Az árak kö­vetkezők : magyar áru 59—61 krajczár szerbiai 53 — 57 kr. tüskés 52—53112 kr. oláh 54—55 kr. vidéki ser­­tás 54—57 kr. kilóként. Felhajtatott alföldről 3340 db., erdélyből 750., Szerbiából 460, oláhországból 600 pb., az északi vaspályán érkezett 670 süldők Bécsből 50 db. összesen 5870 db. Elhajtatott felvidékre 200 darab, Bécsbe 2460, Prágába 450, Bodenbachon át 1830, Oderbergen át 690, mainzi Frankfurton 210, budapesti fogyasztás 2280, átvitel 100 összesen 5070 darab. Állagban maradt 31940 darab, (melyek közül 7000 darab hízott sertés.) A részvény szállásokban 12400 darab különböző falusertés fek­szik. Bécsi vásár deczember 27-én Felhajtatott, 3648 darab. Az üzlet élénk volt, az árak 1—11/* frttal emelkedtek; nehéz fajú 54—55 ^4 frt, közép 50—50 frt, süldők 40 frt 46 frt 100 kilóként élő sulylyal. A drezdai és berlini vásárról tudósítás nem érkezett. — A magyar korona területén létező és a közös vasutak 1876. évi november havi üzleteredményének kimutatása. Felelős szerkesztő : Jókai Mór. Híyth­-tér. Figyemeztetés. A Nagyméltóságu m. kir. Curia, mint 1. f. ité­­lőszék 1876. oct. 30-áról 8228. sz. a. hozott ítéletével megállapítani méltóztatott, hogy a hiteltelekjegyző­­könyvekben látható bekeblezések és szerzett dolog­­bani jogok a telekkönyvi tulajdonosra a jogérvénye­sen bekeblezett jogot jóhiszeműleg megszerzett har­madik személy irányában sem kötelezők. Minthogy e szerint a hiteltelekkönyvi bejegyzések az azokban jelzett jogok további megszerzőinek nem hitelt, de félrevezetést nyújtanak, a telekkönyvi ügyekben ér­vényben levő osztr. ál­. p. t. k. 1398. §. szerint pedig az ily dologbani jog megszerzője az engedményező ellen sem élhet viszkeresettel: polgári kötelességem­nek tartom hazám összes polgárait figyelmeztetni hogy a telekkönyvi jogok döntvényszerü ily értelme­zése mellett, a mit a telekkönyvbe bejegyezve látunk arra alapítani semmit nem lehet. Nyíregyházán, decz. 30. 1876. Sipos Endre 1—1 61 h. ügyvéd. A pálya neve Év kilométer bevétel M. k. államvasutak 1876 593., 545,951 éjszaki vonal 1875 593., 448 905 déli vonal 1876 276., 37.399 1875 276 , 38.877 Osztrák államvasut 1876 1779.0 2.941.014 1875 1679.0 3.536 977 Déli vasút 1876 2236.5 2.861.616 1875 2­236.5 2.948.745 tiszavidéki vasút 1876 585.0 358.000 1875 585.0 533.623 Első erdélyi vasút 1876 286 129.722 1875 286 128.400 Alföld-fiumei vasút 1876 392.3 142.856 1875 392., 115.117 Pécs-barcsi vasút 1876 69.o 42.232 1875 69.0 39.401 Mohács-pécsi vasút 1876 69., 60.780 1875 69.o 58.634 1876 609 175.502 Keleti vasút 1876 609 167.441 Kassa-oderbergi 1876 368­ 347.415 1875 3680 269.759 Északkeleti vasút 1876 5806 214.345 1875 580­ 234.138 1876 570 21.000 Arad-temesvári vasút 1875 570 19.424 Nyugoti vasút 1876 377 187.322 1875 377 126.930 Első magy.-gácsországi­ 1876 267 54.251 1875 267 67.904 1876 166 40.541 Duna-drávai vasút 1875 166 30.341 Eperjes-tarnowi 1876 54.51­4.846 Eperjes-orlói 1815 54.­ 9.682 1876 51.6 50.932 Vágvölgyi vasút 1875 51.o 24.650 1876 167.3 35.884 Gömöri iparvasut 1875 167.3 28.691 M. k. bányakincstári 1876 23.3 3.956 Garam-B.-Selmeczfe. 1875 23.3 2.978 Győr-sopron-ebenfurti 1876 85. 3 3.704 1875— —

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék