A Hon, 1877. április (15. évfolyam, 80-105. szám)
1877-04-08 / 85. szám
tásának ró föl s a megyei rendszer híveit olybá tünteti föl, mint a sikkasztás pártfeleit. így tulajdonittatott az árvaügyben való minden rendetlenség is a megyei rendszer okvetlen való következésének, s ezért mind ama javítás, melyet e javaslat a gyámügyön tesz, előnyére válik a megyei önkormányzat eszméjének is, melyet a minduntalan való megtámadások e részben valóban indokolatlanul értek./ ! Hanem e példa ráutal megyei életünk egyéb bajainak orvoslási módjára is. Némábban rejlik a baj a közigazgatás terén, hogy kik (kinevezettek-e vagy választottak) intézik, hanem van a baj abban, ha roszul intézik. S ezt olyan kényére hagyott rendszer mellett, mind ma van, mind közigazgatásunk megyei (tehát választott), mind központi (tehát kinevezett) ágazataiban , nem fogja jobbíthatni senki más után, mint a teendők törvényhozási megszabása, vagy rendeleti uton való egyön-tetű megszabása mellett. V. Ebben rejlik u. n. közigazgatási mizériáink orvoslásának egyedül raczionábilis módja , a ki azt más csodaszerektől, hívják bár J Sernyeyék jelszava szerint központosításnak vagy Mocsáryék szerint korlátlan decentralizácziónak, aki ezt csodaszerektől reméli, az ép oly nagyon téved, mint tévedtek el a törvénykezési téren a Kik az igazságszolgáltatás rögtöni, és rendkivlliliayalót várták a közigazgatástól való elválasztásától, akiket aztán pár év tapasztalata rávitt arra, hogy egyéb is kell oda, pedig sok. A közigazgatás terén sok még a teendő, s e teendők közt nincs miáltal sem indikálva a megyei választási jog megszüntetése. Amennyiben a fentebbiekből analógiát vonni lehet ide, szükséges lenne a törvényhozás intézkedése e részben is a kualifikáczió megszabása körül, mikor aztán a legindokolatlanabb eljárás lehetetlenné tétetnék , de ez nem alterálná magát az elvet, a megyei önkormányzás egyik sarkelvét. Ennyit akartunk a gyámügy kérdésével kapcsolatban elmondani az önkormányzatról; lesz még alkalmunk, ha máskor nem, ama törvényjavaslat országgyűlési tárgyalásakor, annak részleteiről is megemlékezni. Bismarck visszalépése. A »Kölnische Ztg.« írja: Habár a császári elhatározás Bismarck visszalépési kérvénye fölött még nem következett is be, mégis túlnyomó a meggyőződés, hogy e kancellár legalább egy évre viszszavonul minden állami ügyektől. A jelen politikai helyzet békés kinézése a jegyzőkönyv aláírása után alig tekinthető látszatnál egyébnek, melyről még egész biztossággal nem állíthatni, ha a dolgok valódi természetének megfelelő, s igy azt hihetjük, hogy a nagy miniszternek éles érzéke és tettereje a külügyek terén ép oly kevéssé helyettesíthető, mint nagy ismerete a. Klilfald és a vezérlő egyéniségek iránt Azonban Németországnak meg kell kisérteni,„hogy nélküle kijöhessen s önállóan cselekedhessék. O, hogy saját szavaival éljünk, a nyeregbe segített bennünket, s most magunknak kell lovagolnunk. Nagy szerencse, hogy hivatalos működésével együtt az élettől is meg nem válik s igy, ha szükségünk lesz rá, még hozzá menekülhetünk. Themistokles egy nagy platánhoz hasonlította magát, melyre az atheneiek jó időben nem is gondoltak, de a viharban és részben alatta kerestek menedéket. E hasonlat Bismarckra is illik. Ő maga persze alig fogja kívánni, hogy a hazának bajai még egyszer az ügyek élére szólítsák. Mi bizonyára megadjuk neki a jól megérdemelt ideiglenes nyugodalmat. Térjen vissza az ekéhez, mint Cincinnatus, csak mi bizonyosak legyünk benne, hogy szükség esetén nem fogunk szűkölködni a dictator nélkül. Tizenöt évi szolgálata alatt ő többet tett, mint bármely más miniszter, s e korszaknak bizonyára ő volt az előre kijelölt embere, the heaven-horn miniszter . Gladstone visszaléptekor a »Times« azt írta, hogy tovább, mint 5 évig miniszterkedni, meghaladja az emberi erőt s ez, jól megjegyzendő, az angol államéletben mondatott, hol minden régi, szilárd vágányokban halad. Bismarck herczeg háromszor annyit végzett, s szívből kívánjuk neki, hogy visszavonultságában helyreállítsa megrongált egészségét. A »National Zty« legutóbbi esti lapja élén következőleg nyilatkozik : A belügyi helyzetet illetőleg a teljes ismeretlennel állunk szemben. Ezerféle hír rajzik a levegőben némelyik oly oktalan és esetlen, hogy azt hinné az ember, hogy valami rész, tündér a félre dobott és lejárt incapacitások lajstromát lapozta át, s tréfából hajigálja ki abból a neveket. Bismarck megy, szabadságidőre vagy véglegesen, elég az, hogy megy. Mint jól értesült körökben mondják, elsősorban egészségi okokból megy, nem akarjuk kétségbe vonni. De épen az, hogy a hatalmas államkormányzó távozása minden külső ok fölmerülése nélkül történik, vonja el utódjának, vagy helyettesítőjének választásától a jelentőség próbakövét. Hogy egy alkanczellár vagy bírod, kanczellár választása magas politikai tény, senki sem fogja kétségbe vonni. Az eddig fölállított névsorokban semmi biztos támaszt nem találni arra, hogy a bekövetkezhető komoly pillanatokban a korona mellett a sikeres cselekvés kipróbált garantiát nyújtó férfia állandó Gróf Zichy Manóról. 1808—1877. A kinek elhunytát a nemzeti casino ablakából lengő gyászlobogó jelzi, nem tartozik azok közé, a kiknek nevéhez országos emlékek fűződnek, de alig van egy országos emlékünk, melyhez az ő neve ne fűződnék. Nem egy egész ország siratja, de a kik siratják, azt igazán a szivükből teszik. Ama régi nemes családok ivadéka volt, kiknek még a tatárjárás idejéig nyúlik vissza származási fája, s mely ennek a nemzetnek nem egy jelest, nem egy dicsőt adott. De ő e nélkül is a legnemesebbeknek lett volna egyike, nem örökség útján, de önérdeméből, szin-arany jelleme, nemes gondolkozása, tiszta lelkülete s mindamaz egyéni tulajdonok által, melyekből az »igaz ember« fogalmát alkotjuk. Amit most írunk, nem necrolog. Még életpályájának kivonatos rajza sem, sőt még nagyolva elsorolása sem annak, a mit tett és tenni segített s a miért hála kötelez iránta. Csak néhány vonást akarunk itt följegyezni róla, röviden, egyszerűen, mintegy illustrálására amaz ember lelkületének, kit legalább málásból oly sokan ismertek, s kiknek lehetetlen, hogy fel ne tűnt volna a deli, nemestartásu, feltűnően jellemzetes arczu öreg ur alakja, kiben első látásra föl lehetett ismerni a főurat. Fiatal korában, még mint gárdista gyönyörű ember volt s Bécs előkelő hölgyeinek nem csekély nyugtalanságot okozott sziveikben. De később is, már mint öreg embernek, feltűnt daliás alakja. Néhány év előtt ő volt az, aki mint kamarás, a kamarási pálczával kezében a delegácziót az uralkodó színe elé vezette. Alig tudott betelni a szem a gyönyörű látványnyal, melyet megjelenése a pompás magyar díszruhában nyújtott. Midőn a delegátusok egyike impozáns alakjára bókot mondott neki, nevetve viszonzá: »Igaz, nekem olyan publikumnak való pofám van.« A boldogult a legmelegebb hazafiak egyike volt a magyar főúri körökben. Nem volt az a nemzeti ügy, melybe ő elsősorban ne adakozott, közre nem működött s buzgón föl ne karolta volna. Német nevelésben részesülvén gyermekkorában, az akkori idők főúri divatja szerint s később a katonasághoz kerülvén, — vasas tiszt volt, — hol szintén nem nyílt alkalma a gyermekkor mulasztásait helyrepótolnia, iszonyan törte a magyar nyelvet és tudta, hogy töri, de azért semmiféle emberi hatalommal nem lehetett rá venni, hogy más nyelven társalogjon az olyannal, akiről tudta, hogy magyar. Az, hogy kerékbe töri a magar nyelvet, nem akadályozta őt abban, hogy a parlamentben is, hol szükségét látta, fel ne szólaljon. A gyorsírók tudnának erről beszélni. De az a »derültség«, mely szavaira keletkezett, soha nem volt gúnyos vegyületű, mint a derültség többnyire lenni szokott, hanem igazi deórus derültség, abból a sajátságos ellenmondásból származó, mely beszédének alakja és tartalma között annyira feltűnt. Az oroszmagyarságú beszéd csakúgy ragyogott a legjobb magyarságtól, mely benne nyilatkozott, a hazafias, nemzeti szellemtől, mely így prezentálva még nagyobb hatást keltett. E sorok írója jól emlékszik még egy rövid beszédére. Egy szónok a szélsőbalon (talán, ha nem csalódunk, Németh Albert) megrótta a hadseregbeli tisztek magyartalan, nemzetietlen szellemét. Persze úgy értette, hogy akinek nem inge, ne vegye magára. De Zichy Manó félreértette, a szónokot, azt hívén hogy a megrovás mindazokra szól, akik a hadseregben szolgáltak. Fölállt, irutális stílusban, de határozottan tiltakozott e föltevés ellen, elmondta, akiben a hazafias érzet igazán megvan, azt minden körülmény közt, tehát a hadseregben is megőrizheti. Ő legalább soha veszélyeztetve nem látta császári katona korában az ő hazafias érzületét s mikor a nemzet alkotmánya, ősi joga mással, mint fegyverrel nem volt védelmezhető , ő egy pillanatig sem habozott, hogy ő is elhozza kardját a haza oltalmára és lett honvéd. Azt az éljenzést, tapsot, lelkesedést, mely e töredezetten mondott rövid felszólalást kisérte a karzatról úgy, mint a képviselői padokról, alig érte volna el egy a rethorika minden szabályának megfelelő szónoklati remek. Képviselőtársai oda mentek hozzá s nem győztek gratulálni neki. Ő meg szabadkozott, hogy hiába, nem tehetett róla, de neki ezt meg kellett mondani. Különben beszélte ő Európa csaknem minden nyelvét, de egyet se nagyon jól. Az nem volt az ő mestersége. De azért szellemes, jókedélyű társalgó volt s valóban nem frázis, hogy a magyar arisztokrácziának kevés volt oly rokonszenves alakja mint ő. Tökéletes gentleman volt, szeretetre méltó finom modorú, s a perfect gavallér mintaképe. De nem volt finom azokhoz, akikről tudta, hogy a gavallér minőséget csak bitorolják, annak fogalmával összeütköznek tetteikben, modorukban, vagy pláne a hazafiassággal helyezkednek ellentétes lábra. Ezek iránt kíméletlen volt a gorombaságig. Nem kereste az alkalmat, hogy velük indulatát éreztesse, de nem is kerülte s ilyenkor kipakkolt tartózkodás nélkül s nem volt az a tekintélyes állás, hivatal, hatalom, mely az ilyet megóvta volna támadásától. Nem félt a világon senkitől, soha s még a legnagyobb terrorizmus idejében is, mikor minden ember jónak látta elrejteni legbensőbb érzelmeit, nem tudott hozzá szokni a titkolózáshoz, egyenes, nyilt, őszinte jelleme. A társadalomnak azon gyöngéjében, mely elnézést gyakorol bizonyos dolgokra, ő nem osztozott. O, a kifogástalan, tiszta jellem érezte jól, hogy benne nincs olyan, ami elnézésre szoruljon s igy ez elnézésre oly esetben, a mikor ez hiba, maga sem érezte magát kötelezettnek. Volt a főrendiháznak egy zárt ülése 1865-ben, ahol a magyar arisztokrácziának egy oly tagja is megjelent, aki magyar mágnás létére az absolut hatalomnak volt egyik főeszköze a nemzet elnyomása körül. »Mit keres itt ez az ember ?« — szólalt föl Zichy Manó merészen s ott szemtől-szemben megtette az indítványt a kirekesztésre. Pedig még akkor nem volt alkotmány, mely a meggyőződésnek szabad nyilatkozást biztosit s a kit megtámadott, hatalmas, befolyásos ember volt akkor, ha őt ez nem tartotta viszsza. Nagyon féltékeny tudott lenni a magyar főúri rend hazafias jó hírnevére és becsületére s hogy ebben vele a többi is osztozott, dicsőségére szolgál a magyar arisztokrácziának. Hogy a megrovástól, ahol azt gyakorolni kellett, semmiféle tekintet nem tartotta vissza, annak nem egyszer adta tanújelét. Csak egy példát hozunk föl a többi közzül. Egy Zichy leány esküvőjén megjelent csaknem az egész nagy Zichy-család, köztük Zichy Hermann is, a kanczellár, Zichy Manó úgy tett, mintha észre se venné. A hatalmas ember meg nem állhatta, hogy hozzá ne forduljon: — Hát te kezet se nyújtasz nekem ? — Ha ön valami Sichermann volna, — válaszolt ez, — szívesen szorítanék önnel kezet. Csakhogy jusson eszébe, hogy ön nem nem valami Sichermann, hanem Zichy Hermann. Efféle jellemző történetekre sokan emlékeznek azok közzül, a kik őt ismerték. Nem tartozott az úgynevezett »külföld magyarjaihoz. »Elénk részt vett a közügyekben s azon ■ kívül többnyire saját kastélyában Szőllősön lakott. Nyarankint Balaton-Fürednek volt állandó törzs- ; vendége. Amit tett, pedig sokat tett, szerette föltünés nélkül, kevés zajjal tenni. De nem vonta ki magát semmiből, amit valamely közczélra egyesült erővel kellett kivinni. Mikor a magyar főurak oly dicséretre méltó buzgalommal egyesültek, hogy az ínséges horvátok fölsegélésére néhány előadást rendezzenek a nemzeti színházban, ő a buzgóknak egyik legbuzgóbbika volt. Maga is föllépett a színpadon, persze néma szerepben, abban a tableauban egy művészünk képe után Szigetvár ostromát ábrázolta, ő »adta« Zrínyi Miklóst. Mondok neki egyszer társaságban : — Csodálatos, hogy minő buzgó, tevékeny ember ez a Manó és az arczképe még — meg nem jelent. — Csalódol, — válaszolt a gróf mosolyogva, — az én arczképem bizony megjelent s mondhatom nagyon el van terjedve. — Hol ? Hol ? — kérdék a kiváncsiak mohón. — Hát egy nagyon felkapott magyar vállalatban , a magyar — tarokkártyában. Ott láthattok engem, mint Zrínyi Miklóst. Ritka jó kedélyű, fiatal öreg ur volt, igazi lovag, a régi jó időből, ki megtestesité magában ama kor szép tradiczióit, s ezekben úgy, mint hazafiságban mintául szolgálhatott az ifjabbaknak. Nyugodjék békével! A hozzánk beküldött gyászjelentés következőleg hangzik: Vásonkeöi gróf Zichy-Ferraris Bódog saját és neje, szül. Reichenbach-Lessonitz Emilia grófnő, valamint gyermekei: Victor, Melania Metternich herczegné, Lajos, Emilia Watzdorff báróné, Emanuel, úgyszintén unokái nevében szomorodott szívvel tudatja szeretett testvérbátyja, méltóságos idősb vásonkeői gróf Zichy-Ferraris Manó úr, cs. kir. kamarás, több nemes rend középkeresztese és lovagjának, hosszabb betegség folytán, a halotti szentségek ájtatos felvétele után, élte 69-ik évében, f. évi ápril hó 5-én bekövetkezett gyászos kimultát. A boldogult hült tetemei vasárnap ápril 8-án, délután 5 órakor Budapesten a gróf Eszterházy palotában beszenteltetvén, Nagy-Szőllösön kedden ápril 10-dikén örök nyugalomra helyeztetnek. Az engesztelő szentmiseáldozatok csütörtökön ápril 12-én délelőtt 10 órakor Budapesten a Sz. Ferenczrendiek templomában, valamint a kegyúri templomokban fognak a Mindenhatónak bemutattatni, Budapesten, 1877. évi ápril 6-án. A köztárházi bizottság Kammermájer polgármester elnöklete alatt ma este ülést tartott. Az elnök bemutatta a közlekedési miniszter leiratát, mely a főváros által a tárházak létesitése körül kért kedvezményekről s azok feltételeiről szól. A miniszter a kért kedvezményeket a következőkben és következő feltételek adja meg: 1. A programaiban megjelölt dunaparti területen a főváros köztárházat építhet, de csakis e czélra használhatja a területet, és pedig 50 évi időtartammal, mely idő alatt az állam tulajdonjogának elismerésül annak évi 1 arany bért fizet, ennek letelte után pedig a főváros új egyezséget köt. 2) A kormány a partépítési és térszínfeltöltési, dunakotrási stb. szóval építési használatra alkalmas térszín előállítását átalány összegben vállalja magára; egyelőre azonban a főváros gondoskodjék a földmunkák és pártépítés kiviteléről s fedezze annak költségeit a fölveendő nagy kölcsönből. Az átalányt a kormány 700 ezer forintban állapítja meg s a fővárosnak 500 kamattal megfizeti a nyereményi kölcsön-alap bevételeiből aszerint, amint azok befolynak. A terület használata az egyezségi idő tartama alatt díjmentes, s ez idő alatt az aranyon kívül semmi egyéb illetéket nem követelhet attól az állam. 3. A főváros mint tárháztulajdonos vagy engedményese a tárház megnyitásától kezdve 30 évig adómentességben részesül, s a köztárházi jegyek bélyegmentesek, s a zálogjegyekre első átruházásuk alkalmával első fokozatú bélyeg alkalmazandó. 4) Az öszszekötő vasút pályaudvarától a tárházig a vasúti vágányt az állam építteti ki mindenesetre, hanem a többi vasúti felszerelvényt a köztárházaknál a főváros eszközli, mert ő húzza a hasznot belőle. A kedvezményeket a miniszter azon feltételen kívül, hogy e területet csakis köztárházi czélra lehet használni, ahhoz köti még, hogy e tárházak a tervbe vett tározási képességgel vizessenek ki, ha változtatás tétetnék, ehhez miniszteri jóváhagyás kell, és nemcsak a támfalak, hanem az összes köztárházi épületek tervei jóváhagyás végett felterjesztendők. Az államvasutakkal szerződés kötendő a vasúti üzletre nézve, melynek számára az kizárólag átengedendő. A kedvezményekben a miniszter ezzel az engedmények végrehajtásáig ment, s kívánja, hogy e feltételeket a főváros egyenesen fogadja el. A leirat izgatottságot szült. Mindenekelőtt Fálk Miksa szólt átalánosságban,s a leiratnak mindjárt hangja ellen kikelt. Vájjon hegy az, amit a miniszter itt igér ? — nem, kötelesség, melyet záró a 24 milliós kölcsön fölvételéről szóló törvény, melya kőpárt kiépítését országos érdekben előírja. A miniszter a föltételek egyetemes elfogadását kívánja s mintegy ultimátumot ad, mondván, az áldozatok legvégső határáig ment a kedvezményekben a leiratban foglaltakkal. Mire való az egy arany évi bér ? — nem látja át. Azon leglényegesebb pontot, hogy a partépítés és terrain felöltés a főváros előlegén történjék, csak úgy fogadhatná el, ha a kormány a kamat és törlesztési részletek iránt a jótállást elvállalná. Steiger Gyula a kormány kötelességét hangsúlyozva a segédkéz-nyújtás irányában, és pedig az 1870. X. törvényczikk 3-ik szakaszára támaszkodva, mely szerint a kőpart kiépítése, tekintettel a köztárházakra, lett a 24 milliós kölcsönből feladatává téve a kormánynak. A kérdéses terület nem az államé, hanem a fővárosi pénzalapé az u. arm. törvénycikk 5. 6. 7. 8. §-ai értelmében. Az 50. év ellen is kifogása van; azon meggyőződésének ad kifejezést, hogy ily feltételekkel,pláne, ha egyetemes elfogadásáról van szó a feltételeknek) lehetetlen lesz a köztárházak fölépítése, mert vállalkozó ilyenre nem találkozik. Fuchs Gusztáv arra tesz észrevételt, hogy a kormány csak 700.000 irtot akar áldozni, holott ez többe fog kerülni; a kormány helybenhagyást igényel a tervekre, hiszen mi magunk építjük a tárházat Az a czélja e miniszteri leiratnak, hogy a város az államnak a tárházakban pályaudvart építsen s üsse helyre a Dunaszabályozás hibáit. Indítványozza, hogy addig, míg a kormánynyal tisztába nem jöhetünk és a feltételek megállapítása kielégítőleg nem sikerül, a tanácskozásokat hagyják függőben. Hieronymi államtitkár felelt mindezen ellenvetésekre. Kiemelte, hogy az állam tulajdonjogát a miniszter nem is gondolta, csak a közmunka alapét, melyet tényleg a ministérium kezel. Mert tény, hogy a Dunapart sem a főváros, sem az állam tulajdona nem. A miniszer a szabatosabb formulázásra szóló felvilágosítást nem fogja rész néven venni. Amiért az állam az építésre a főváros költségét óhajtja egyelőre igénybe venni, a jelenlegi pénzkészlet fogyatékos volta az oka. A visszafizetés az állam részéről rövid idő alatt várható lesz. Hogy 700 ezer forint ne lenne elég, nem hiszi, sőt számítása szerint teljesen fedezhetők ebből a térszín helyreállítási munkák. A Fuchsnak válaszolva, tagadja, hogyha dunaszabályozásnál hibák követtettek volna s annak megítélésére Fuchs úr nem competens. Áttérvén a leirat részletes tárgyalására, pontonkint hosszabb eszmecsere fejlett ki, melyben a bizottság tagjai majd mindnyájan, különösen Falk Miksa, Wahrmann Mór, Steiger Gyula, báró Kochmeister Frigyes, Kammermajer és Gerlóczy urak, Tolnay igazgató és Hieronymi államtitkár tevékeny részt vettek. Az első pontnál a főv. hatóság képviselői a főv. tulajdonjogát hangsúlyozták a köztárház területén, melyet a "törvény szövegéből ki is iparkodott mutatni, bár elismertetett, hogy nem az egész, s hogy szerződést kötni csakugyan kell valakivel, és pedig a főv. pénzalapokat kezelő testülettel — vagyis a kormánynyal. A szerződéskötésnél az állam tulajdonjoga nem ismerendő el, jön a határozat. A második pontot illetőleg hosszabb vita után Fáik indítványára kimondatott, hogy a főváros elvállalja ugyan, hogy a rakodó és helyszín föltöltése stb. költségeire ő előlegezzen 700 ezer irtot; a munkikát maga kiviszi s a fölteendő nagy kölcsönben keresi ennek is a fedezetét, de szükségesnek látja, hogy a kormány a 700 ezer forint visszafizetésére nézve oly kötelezettségeket vállaljon el, amilyeneket a főváros saját nagy kölcsönével szemben elfogad és hogy a visszafizetés idejére nézve szabatos határidőt tűzzön ki. A 3. pontra nem történt észrevétel. A többit illetőleg meg kimondatott, hogy az államvasúttal a viszonyt külön szerződés és kezelési szabályok állapítandják meg, a tájházi épületek terveinek jóváhagyás végetti bemutatására nézve pedig az egyéb építkezésekre vonatkozó ilynemű szabályok az irányadók. A feltételek egyetemes elfogadására vonatkozó zárpontra ezek után persze nem lehet mit mondani. Ezen észrevételeket a bizottság felterjesztés alakjában javasolja a minisztériumnak bemutatni, hogy ezek szerit tegyen előterjesztést a törvényhozásnak. Ráth Károly gyáros szóba hozta a tariftakérdést is, de ez a jelen alkalommal mellőztetett. A bizottság a 7-es albizottság mára kitűzött véleményének meghallgatása végett kedden délután 4 órakor ül össze. KÜLÖNFÉLÉK — Király őfelsége ma reggel 7 és fé órakor érkezett Budapestre s a pályaudvaron Péchy Tamás közlekedési miniszter által fogadtatott. Déli 12 órakor hosszabb magánkihallgatáson fogadta ő felsége a közlekedési minisztert. — A magyar tudom. akadémia hétfőn összes ülést tart a Karácsonyi-pályázat eldöntése végett. Ezt követi a III.mathem. és természettudót osztály ülése, melyben következő tárgyak fordulnak elő. Lenhossek József r. t. »Egy magyarországi műleges makrocephal és barbárkori koponya.« Balogh K. 1.1. 1. »Az ónvegyületek hatása az állami szervezetre.« 2. »A vanadinsavas amoniák hatásairól.« Staub Mór gymn. tanár mint vendég »Fiumes legközelebbi környékének floristikai viszonya.« Klein Gyula polyt. tanár részéről: »Előleges jelentés a tengeri moszatokra vonatkozólag tett kutatásaimnak eddigi eredményeiről«, bemutatja Jurányi L. 1. t. Krenner J. 1. 1. 1. »A grönlandi krynolit krystályrendszere és optikai tulajdonságai.« 2. »A pachnolit- és thomsenolit grönlandi ásványokról.« A képzőművészeti társulatigazgató választmánya tegnapi ülésében elhatározta, hogy műcsarnokát és abban rendezendő első nagy kiállítását nem a jövő hóban, amint eredetileg tervezve volt, hanem a t. évi October havának második felében fogja megnyitni. Az elnapolás egyik indoka az volt, hogy különben az itteni kiállítás öszszeesett volna a párisi salonnal, az antwerpeni Stubens-ünnepélylyel és a Bécsben az újonnan épített művészeti akadémiában egyidejűleg rendezett nagy kiállításokkal. Ennek tulajdonítható valószínűleg, hogy több száz felhívott művész közti eddigelé elfogadólag csak mintegy 24 nyilatkozott. Ezenkívül, habár a társulat palotája építésének kellő időben befejeztét szerződésileg biztosította, nem lehetett figyelem nélkül hagyni azon több oldalra nyilvánított aggályokat, hogy a teljes befejezés siettetése az értékes falfestmények és egyéb belső díszítmények tartósságának ártalmára lehetne. Különösen pedig, ez volt a döntő ok, a választmány nem akart lemondani arról a reményről, hogy a zárókő letételének ünnepéhez ő felsége , a trónörökös mint a társulat védnökének jelenlétét megnyerhesse, amire a jövő hóban nem lehetett kilátása. A társulat közgyűlésének napja ápril hó 29-én délelőtti 10 órára tűzetett ki, mely az akadémia-palotában fog megtartatni. Ugyanezen ülésben bejelentetett Nadányi Albertné úrhölgy alapító tag nemeslelkű alapítványa, mely szerint halála után kifizetendő 5000 frtnyi hagyománynyal irásbelileg biztosította a társulatot oly czélból, hogy a tőke kamatai valamely szegény tehetséges ifjú művészszé kiképeztetésére fordittassanak. — A magyar püspökök jó hirnavét a »Magy. Híradó« e sorokkal akarja megrontani: »A magyar püspökök nagyban készülnek arra, hogy a pápának nevezetes ajándékokkal kedveskedjenek. Junius 15 én fogja a magyar püspököket s a hozzájuk csatlakozó mágnásokat fogadni a pápa. A tisztelgők között meg akar jelenni mindenik magyar püspök, és roppant értékű adományokat halmoztak össze máris ő szentsége számára. Az eddigi adakozások értéke már meghaladja a milliót. A tisztelgőket természetesen a prímás fogja vezetni.« — Egészségügyünkhöz. A fővárosban ez idő szerint, mint halljuk, nagy mértékben kezd jelentkezni a tífusz, és pedig annak a legroszabb neme, az u. n. beteges tífusz. A kórházban jelenleg elhelyezett 1063 beteg közzül 83 e fertőző ragályban siklik. Tapasztaltatott, hogy e betegek legnagyobb száma a börtönhelyiségekből és pedig legkivált a városháza alatti börtönhelyiségből került ki. A kórház igazgatója erről jelentést tevén, a vizsgálat azonnal megtörtént s mint halljuk, a foglyok azonnal dislokáltatnak s a földalatti börtönhelyiségek kiürittetnek. Csak helyeselhetjük ez intézkedést, s különben a lakosság is méltán elvárhatja a hatóságtól, hogy a ragály elterjedésének góczpontjai megszűnjenek. Egyébiránt a kór eddig még enyhe lefolyásúnak mutatkozott s a halálozási arány igen kedvezőnek mondható. — Földrengés. A m. kir. központi meteorológiai intézethez jutott tudósítás szerint Fiuméban április 4-én esti 8 óra 47 percz 18 másodperckor meglehetős erős földrengés figyeltetett meg. Tartama 15—15 másodperczre becsültetik. Ereje fokozatosan növekedett, míg ajtók s egyéb szobabeli tárgyak megrezzentek. A rázkódtatás terjedési iránya keletről nyugat felé volt. A tünemény észrevehető moraj nélkül folyt le. A konstantinápolyi lapok nagy hálálkodással említik, hogy a budapesti török főkonzul 7820 irtot küldött legközelebbről a török hadügyminiszternek, mely összeg színházi előadások, tánczmulatságokból, hangversenyekből és önkénytes adakozásokból folyt be a török sebesültek javára. Szedmed effendi azonkívül — írják a török lapok — tíz láda lépést küldött a Tuna-vilajetnek, mint a magyar nők küldeményét a török sebesültek javára. A lapok nagy köszönettel és elismeréssel emlékeznek meg a magyar nemzet nagylelkűségéről. Az országos középtanodai tanárvizsgáló bizottság elnökségénél május hó folytában Budapesten tartandó középtanodai (gymnasiumi és reáliskolai) tanári vizsgálat letételére 60 jelölt van bejelentve. Miután pedig a vallás- és közoktatásügyi miniszternek 1875. évi november 28-án 26.077 száma kelt rendelete szerint a tanári vizsgálatnak átalános kötelező tárgyaiból, bármely tancsoportra vonatkozik is a vizsgálat a jelölt átalános képzettségének tanúsítása végett külön szóbeli elővizsgálatot tenni tartozik, ezen vizsgálatra, mely ugyancsak májusban tartozik, mintegy 120-an vannak följegyezve. — Spanyol házassági tervek. Egy római távirat szerint Izabella exkirálynő már jelenté az udvaroknak, hogy XII. Alfonzo király Montpensier herczeg egyik leányával egybekel. A Vatikánba érkezett újabb hírek szerint azonban e házasság az utolsó pillanatban felfüggesztett. Don Alfonzo ugyanis hivatalosan az idősebb herczegnőt Donna Mária Krisztinát kérette meg, egyidejűleg azonban a fiatalabb herczegnővel Donna Mária de las Mercedessel levelezett. Ez volt az oka, hogy mind a két házassági terv meghiúsult. Az állatkertet folyton csinositják. Legközelebb is mintegy 80 négyszögölnyi jól megmivelt területet fognak több fajú fenyőfélékkel beültetni. Az ott lévő régi akáczfákat kiszedik s azokat korlátoknak fogják felhasználni. A XXVII. közlemény a dévai reáliskolai segélyegyesület javára a tanodai igazgatósághoz érkezett adományokról. Dr. Orbay Antal jav. nagykunszolnokmegyei főorvos is már másodszor emlékezett meg segélyzőegyesületünkről. Ez alkalommal a jászárokszállási sorozó bizottság tagjai közt rendezett gyűjtést. Sípos Orbán alispán, Mocsáry Alajos jászárokszállási polgármester és Csuka Ignácz főjegyzőurak együtt 7 ft 50 kt adtak össze, amely összeget nevezett főorvos ur 10 írtra egészített ki. — Törteiről (Pest megye) Szűcs urnaot küldött. Gödöllőről Gönczy Lajos ev. ref. lelkész 18 írttal járult egyesületünk felsegéléséhez. Ez összeget Kerepesen Csajághy Sándor urnál egy névnapozó társaság adta össze, melynek tagjai névtelenek kívántak maradni s csak annyit kötöttek ki, hogy adományuk »Sándornapi alapítvány« czimén jegyeztessék be. Bár csak minden második, harmadik névnapozó társaságban akadnának egyesületünknek ilyen lelkes pártfogói! Fogadják a szives adakozó és gyűjtő urak hazafias áldozatkészségükért hálás köszönetünket! Déván, 1877. april 3. Téglás Gábor e. jegyző. — A közönség gyöngéit méltányló orvos. A közönség nagy része rendkívül nagy előszeretettel viseltetik a titokzatosság és felsőbb inspiratió iránt, mely előszeretet mondhatni legalább oly erős, mint a mily nagy az idegenkedés a tudományos készültség irányában. Párisban legközelebb nagy gyógyászi hírnévre tett szert egy czipész, ki műhelyének hátsó részében a hozzá tömegesen tóduló betegeket fogadta és látta el orvosi utasításokkal, sőt rendel vényeket is állított ki számukra. Az egészségügyi hatóság tudomást nyervén e körülményről, kérdőre vonta az illető czipészmestert s nem csekély volt meglepetése, midőn az a párisi egyetem által saját nevére kiállított orvosi oklevelet mutatott fel a hatóságnak. Megkérdeztetve az iránt, hogy miért búvik oklevelével a czipészmesterség háta mögé, azt mondta: »apám czipész volt s magam is meglehetősen értem a mesterséget, miután mint kezdő orvos minden igyekezetem daczára sem tudtam annyit szerezni, hogy magamat fentartsam, haza mentem ismét és elkevesedésemben atyámat segítettem mesterségében, kinek üzlete meglehetősen menvén, számos összeköttetés létesítésére adott alkalmat, s ezeknek aztán gyakran mint czipész adtam orvosi tanácsot, migyen néhány sikerült eset után azt tapasztaltam, hogy betegeim folyton szaporodnak, de félve attól, hogy nyíltan feltárva clienseim előtt a titkot, azokat elveszíteném, jobbnak találtam mindeddig mint czipész gerülni magamat a közönség előtt és most teljesen meg lehetek elégedve helyzetemmel, mert czipésznek hívén engem, sokkal többre becsül a közönség mint becsülne akkor, ha tudnám, hogy tanult orvos vagyok. A mi mint kezdő orvostudornak nem sikerült, az sikerült mint czipésznek. — Petőfinek az erdélyi múzeumnak szánt carrarai márványból készült mellszobrára újabban adakoztak. Az egri törzskaszinó mártius 25-dikén tartott rendkívüli közgyűlése határozata folytán 25 frt. —Marosvásárhely sz. kir. város községe 5 frt. — Alsófehérmegye alispánjától vettünk 2 frt 30 krt, melyhez járultak Szalánczy Lőrincz és Csató János 1—1 frt, egy enyedi 30 kr. —• K. Faragó Józsefné Ugró Karolin N.-Kőrösről 2 ft. Összesen 34 frt 30 kr. A már kimutatott 10,018 frt 45 kr 1 arany s 1 rubellel, 1083 ft 5 kr 1 arany s 2 rubel. — Tors Kálmán a Petőfi mellszobor bizottság pénztárnoka Budapesten, Athenaeum-épület. — Nemzetközi nyelvül Prága városa, úgy látszik a franczia nyelvet választá. Legújabban egy e nyelven fogalmazott iratot intézett Budapest tanácsához. A magyar hatóságok a külfölddel való levelezéseikben e példát vehetnék mintául. — A »Magyar Korona« czimü hetilapról, melyet a »Magyar Állam« tól megvált B. Jósika Kálmán szerkeszt, említést tevénk akkor, midőn első száma megjelent s már azon alkalommal is megjegyeztük, hogy józanabb, nemzetibb és helyesebb irányban menni ígérkezik,, mint a szörnyű otrombául szerkesztett »Magyar Állam,« melyet minden jó ízlésű és isten adta józan észszel biró ember csak az irtózat egy nemével vehet a kezébe. A »M. Koroná«-ra akkoriban tett megjegyzéseinket nem volt okunk megbánni. Legújabb száma épen megerősíti akkori föltevéseinket. Látjuk benne pl. hogy olvasóit felhívja adakozásra egy XIX. Pius alapítványba. Ezen alapítvány czélja volna gyarapítni a dévai reáliskolai segélyző egyesület alaptőkéjét, azon egyesületét, mely kiszámithatlan jót van hivatva tenni nemzetiségünk érdekében, a hunyadmegyei eloláhosodott magyarok megmentése ügyében. Hogy a »M. K.« a pápa iránti kegyeletet s tiszteletet, mely annak 50 éves püspöki jubileuma alkalmából nyilatkozik, egy nemzeties irányba vezetni törekszik, ez úgy a nevezett lapnak, mint a kath. közönségnek csak becsületére válik. Valóban nemesebben magyar katholikus ember alig fejezheti ki kegyeletét a kath. egyház feje iránt, mintha annak nevét egy nemzeti és hazafias ügygyel hozza kapcsolatba. A többször nevezett lap programmjából álljanak itt e sorok : »Híven egyházunk és nemzetünk jogaihoz, mint szintén azon magasztos elvekhez, melyekben e jogok szövetsége gyökerezik, feladatunknak tekintendjük csekély erőnkhöz képest arra törekedni, hogy egyház és állam között kölcsönös jogtiszteletre alapított béke uralkodjék. Védelmezni fogjuk e békét minden erőszakolt támadás ellen, jöjjön bármely oldalról is.« — »A katholiczismust nem fogjuk irodalmilag monopolizálni akarni és mindenkit ferágalmazni, elvfeladással gyanúsítani, akinek netán eszébe jutna önállólag szolgálni tehetségével a nemzet és egyház közös jó ügyét.« — E lap méltán megérdemli a pártolást. — Rendőri hírek. A nagymező utczában az 51. számú ház irányában az út közepén a csatorna beomlott, mi által ott a kocsiközlekedés egészen lehetetlenné vált. A közlekedés helyreállítása, illetőleg csatorna kiigazítás végett a kellő intézkedés megtétetett. Tegnap este 5—6 óra közt a Kerepesi utón egy középidejü nő eszméletlen állapotban a földre rogyott s a rendőrséghez beszállittatván, benne Illés Zsuzsánna 40 éves kézi munkásnő ismertetett :öl, ki nyilvános elmezavar miatt kórházba szállíttatott. — A nemzeti színház legközelebbi újdonsága a »Godenot-kastély« lesz, melynek előadása a jövő péntekhez egy hétre van kitűzve. Utána Jósika Kálmán »Marenyája« következik, melyből közelebb megtartják a rendelkező próbát. A »Don Quichotte« czimü operetten dolgozik jelenleg Bauer Henrik, aradi gymnasiumi tanár, a »Kivándorlók« czimü vígopera kiváló tehetségű szerzője. Az első felvonás már elkészült, őszre pedig az egész művet befejezi, s előadatja. Több lap nem rég azon hírt registrálta, hogy két bécsi karmester hasonló czímű operettet irt, mely már közel