A Hon, 1877. június (15. évfolyam, 136-165. szám)
1877-06-01 / 136. szám
136. szám. XV. évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1877. Péntek, junius 1. Kiadó-hivatal: Barátok tere, Athenaeum-építet földszint. Előfizetési dij : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra.........................................6 frt — kr. 6 hónapra.........................................12» — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként ... 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Szerkesztési iroda: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK: szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívás a HOIT XV-dik évfolyamára. Előfizetési árak: (A »Hon« meg jelen naponkint kétszer.) Junius hóra ........................... 3 frt. Junius- juniusra ... 4 » Junius-angustusra . . 6 » Jixmixs—September . . 8 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés érpegyedenkint 1 forint. P8T" Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, a »Hon« kiadó hivatalába (Barátok tere 7. szám Athenaeumépület) küldendő. A »Hon« szerk. a kiadó hivatala, Budapest, május 31. A török kormány arra használta fel és zsákmányolta ki a május 24-ei szofiatüntetést, hogy eltávolított Stambulból néhány oly egyént, kik a tüntetésben résztvettek és arról voltak ismeretesek, hogy Midiát pártjának törhetlen hívei sorába tartoznak. Azzal a török kormány nem nagy szolgálatot tett önmagának, midőn a száműzetéseket a diplomáczia előtt azzal vélte igazolandónak, hogy egy oly összeesküvésnek jött nyomára, melynek czélja volt Abdul Hamiddal az egész ozmán dynasztiát megbuktatni. Redif és Mahmud Damad pasák, úgy látszik, annyira féltik uralmukat s annyira sikerült telebeszélniük a szultán fejét, benne akkora fokú ellenszenvet ébreszteniük Midhát iránt, hogy Abdul Hamid megtiltotta környezetének, hogy csak egy szóval is említsék előtte Midhát visszahivatását. Az újabban száműzött fiatal török párti egyének a következők: Aghiát effendi államtanácsos, Ismail bey osztályfőnök a külügyminisztériumban, továbbá Kemal bey és Muhir bey hírlaptulajdonosok. A harctér eseményeit illetőleg legfontosabb egy konstantinápolyi sürgönyünk, mely szerinthivatalosan megerősítik Arda bán visszafoglalását a törökök által. A »Pester Lloyd« jelenti, hogy Ismail pasa 40,000 kurd lovassal orosz területre tört, miben azonban lehet némileg kételkedni. Az ázsiai orosz területre mind újabb meg újabb expeditiók készülnek a törökök részéről, így a trapezunti főkormányzó önkénytes cserkesz sereget toborz s mihelyt megkapja a szükséges hadiszereket, azonnal az orosz Achalzich kormányzóságba szándékozik benyomulni, mely 1828-ig Törökországhoz tartozott. A Szerdár Ekrem már intézkedett, hogy az orosz seregből jövő szökevény cserkeszek a kaukázusi lázadás istápolása s előmozdítása végett a helyszínére vitessenek. A konstantinápolyi szofta demonstrácziókat az orosz kormány arra akarta kizsákmányolni, hogy a hatalmakat egy flotta demonstráczióra bírja, rámutatván arra, hogy ime mily veszélyes és prekarius az idegen állampolgárok tétele Konstantinápolyban. Azonban a hatalmak visszautasíták ez insinuácziót, most ép úgy, mint akkor, midőn az orosz kormány hasonló ajánlattal lépett volt föl Szamarakoff missiója alkalmából. Egy pétervári távirat jelenti a napokban, hogy Oroszország arra törekszik hivatalosan, miszerint Szerbiát visszatartsa a háborútól, s hogy az orosz kormány lemond azon kétes előnyökről, melyeket a muszka seregnek nyújthat egy insurrectiónak ahhoz való csatlakozása. Hogy mindez mennyire megbízható s mennyire igazán van mondva, kitűnik a pétervári »Wiedomosti« nevű orosz hírlap czikkéből, melyben az van bizonygatva, hogy Szerbia függetlensége, természetes következménye Románia függetlenségének, s hogy már azért is kell a szerb ármádiának az orosz sereghez csatlakozni,mert Oroszországnak fedeznie kell a hátát. Még azért is kell Oroszországnak kikiáltatni Szerbia függetlenségét, mert ezáltal paralysálni fogja az osztrák-magyar és angol befolyást Belgrádban. Románia függetlenségi nyilatkozata következtében, mint Bécsből az angol » Observer« -nek írják , Andrássy gróf egyenes érintkezésbe tette magát az angol kormánynyal, megtudandó nézetét, ezen ügyre vonatkozólag. Ez az első eset, mondja a nevezett forrás, hogy Andrássy gróf, nem tekintve a hármas szövetségre, a berlini és pétervári kabinetek kikerülésével egyenesen Londonba fordult. Ez és sok más egyéb azt mutatja, hogy Andrássy gróf az angol politikához közeledni óhajt s várják is, hogy mikor eljön az ideje a békekötésnek Törökország és Oroszország között, Anglia és Ausztria- Magyarország azonos érdekek szerint fognak eljárni. A képviselőház a szünet utáni első érdemleges ülését jövő június hó 9-dikén szombaton, i. e. 11 órakor fogja tartani. — Oláhország hangulatát és megelégedését a jelen állapotokkal fölötte jellemzi az, hogy a bukaresti kamara egymásután négyszer határozatképtelen volt. — Rieger és társai ellen, mint Prágából távirják, megindittatott a vizsgálat felsőbb helyről jött utasítás következtében. A cseh agitácziók szigorúan tiltva vannak. — Zichy Ferencz gróf, konstantinápolyi követünk május 29-én kihallgatáson volt a szultánnál s ez alkalommal tolmácsolta a magyar nemzet köszönetét a corvinákért. Politikai tárgya az audienciának, mint a »P. Lt.« értesül, nem volt. — Párisból a »Daily Teleg.« a következő sürgönyt hozza: A mai »La France« azt állitja, hogy Andrássy gróf több ízben irt Bismarck herczegnek, tagadván azt, hogy Anglia és Ausztria között szövetség léteznék, s biztosítván a német kanczellárt azon teljes barátságról és jó indulatról, melylyel Ferencz József császár Vilmos császár iránt viseltetik. Mindazonáltal,mondja a »La France«, Berlinben némi nyugtalanságot éreznek, és a abrit urnák küldetése Szt.Pétervárra összefüggésben van azon bizonytalan helyzettel, mely a Beust gróf által Londonban tett lépésekből eredt. — Részleges mozgósítás van elhatározva a »Deutsche Zig« értesülése szerint, s ennek eredménye rövid idő alatt tapasztalható is lesz az erdélyi részekben s Magyarország déli vidékein való nagyobb csapattestek összpontosítása által. — Egy tekintélyes oláh bojár, ki többször miniszter is volt, a »Fremdenblatt« szerint azon utat és módot, melylyel Oláhország a »függetlenség«-hez jutott, »gyalázatos«-nak mondotta. »Az egész úgy tűnik fel előttem,« jegyzé meg a bojár, »mintha egy törpe, támaszkodva markos legényekre, arczul csapná erősebb, hatalmasabb ellenfelét s később aztán vitézségével dicsekszik. Ki tudja, minő megaláztatással fogunk lakolni szabadságunkért.« — Pius pápa és az osztrák zarándokok. A pápa 50 éves püspöki jubilaeumára 700 osztrák zarándokolt Rómába, kik egy rengeteg hosszú feliratot nyújtottak át a »szent atyának«, azt pengetvén abban, hogy szeretnék a pápa világi hatalmát helyreállítva látni. A pápa így felelt a jámboroknak: Örülök, hogy titeket ausztriai szeretett gyermekeimet körülöttem láttak. Köszönet részvétetekért és hódolástokért. A szentszék is gyakran táplált már háladatosságot az osztrák nép és annak kormánya iránt. Magam is láttam, midőn Spalatóban valók (1831—32) mily támaszai voltak az osztrák fegyverek a szentszéknek s láttam, mint harczoltak a szabadkőműves üzelmek és dölyf ellen. Ausztriából gyakran nyert az egyház erőt és támogatást; azért ezennel nyíltan kifejezem e császárság iránti hálámat azon segélyért és védelemért, melyet ez állam a szentszéknek a szabadkőműves secta ellen nyújtott, mert ma a forradalom uralkodik a világon a népek akarata ellen. Bővebben kiterjeszkednem erre sem a hely, sem az idő nem alkalmas, csak azt teszem hozzá, hogy egyszer egy osztrák követ nekem azt mondá: »A szent szék mindig számíthat Ausztria védelmére.« Ez érvényes még mai nap is, mert jelenlétetek elitéli azt, a mit a szent szék ellen elkövettek. Tartson meg isten e szellemben titeket, honfitársaitokat és szülötteföldeteket. Már régebben foglalkozom azon eszmével, hogy Csehországban két új püspökséget állítsak föl, melybe ez ország főpásztora, ki itt jelen van, bizonyára beleegyezend. Újból köszönöm az istennek, hogy ma a szent háromegység vasárnapján, nekem e nagy örömet engedte, titeket, kedveseim, körülöttem látni s imádkozom istennel értetek stb. Benedictio Dei stb. Megjegyzendő , hogy az osztrák clericalis »Volksfreud« e beszédet nem hiteles szövegként közli, hanem azon reservatióval, hogy a pápa körülbeül ezeket mondotta, más által tartsd meg nekünk a függetlenséget és szerezd meg a művelt világ tiszteletét és szeretetét részünkre. Európa velünk együtt tiszteletteljesen fogja benned fenség Románia nagy királyát (!!) üdvözölni. »Éljen fenséged ! Éljen a fenséges fejedelemné ! Éljen Románia és annak függetlensége !« A fejedelem a következőleg válaszolt a moldovai metropolita üdvözlésére : »Igen szent atya ! Románia nagy napjaiban a clerus mindig a nemzet oldala mellett volt, vagy jobban mondva a clerus volt a nemzet És ma sem lehetett másként, midőn a román nemzet határozatát hirdeti, hogy saját életét akarja élni, ura akar lenni sorsának, mint független szabad nemzet. Az egyház adja a kamarák határozatára az áldást, hogy ne higgjünk tehát ügyünknek legjobb eredményében ? hogy kételkedjünk abban, hogy a nép szava nem egyszersmind isten szava is ? A nemzet nevében fogadom szentséged áldását, és együttesen egy szívvel és lélekkel kiáltjuk : Éljen Románia ! Éljen annak egyháza !« Oláhországból. (Saját levelezőnktől.) Bukarest, máj. 26. A fejedelem trónraléptének 11-dik évforduló napján Bratianu Demeter, a senatus alelnöke következőkép üdvözölte a fejedelmet: Fenséges úr! Mély tisztelettel hozza a senatus legforróbb üdvkivánatait fenségednek. Legyen fenséged uralkodása hosszú, boldog és dicsőséges. Május 10-e, mint fenséged trónraléptének napja egy nemzeti ünnep. Eddig e nagy napon szivünk egyedüli vigasza emlékezetünk és aspiráczióink voltak. De ma, óh nézze fenséged! túlárad minden szív a nagy örömtől. — Őseink heroismusa feltámadt az unokákban, és aspiráczióink megvalósultak. Ma a nemzet és magasztos választottja közt a legszentebb szövetség végkép megköttetett. Midőn fenséged e trónra lépett, mi oda ígértük sziveinket s fenséged pedig azt ígérte, hogy csodát fog tenni Románia népeivel. Ma a 300 évvel ezelőtt megszakított életünk fonalát mint független nemzet újjá teremtettük és mint a keleti polgárosodás úttörői mi vagyunk hivatva előre haladni. Legmagasabb ár! A senatus és a kamara a portától való függetlenséget elösmerte, fenséged fog heroicus hadseregünk élén állani, fenséged fogja az ellenségnek megmutatni, hogy imponálni képesek vagyunk, és hogy függetlenségünk a hatalmak által mint egy üdvös szükség fog elösmertetni. Az idő eljött!oh nézze fenség, mint lelkesül ez öreg szenátus, midőn az ágyúk bömbölését hallja Kalafat és Olteniezánál; kinek igaza és ereje van, jól is bölcsen teszi ha mer. — Merj, merj, merj, fia »nagy Frigyesnek,« »nagy Istvánnak,« »Vitéz Mihálynak,« vesd e kiválasztottak istenében bizalmadat, és mentsd meg e hazát, melyhez családod heroicus traditiói és Románia geniussá téged fűznek. És térj vissza Románia boldogságával, térj vissza az emberiség áldásával. Bent a hazában a szabadság, a határon herois Odessa veszedelme. A »Daily Telegraf« harctéri tudósítója Odessából máj. 16-ikán írt levelében a következőket mondja: Odessa tönkre van téve. Legyen a háború kimenetele akármilyen, Oroszország ezen legjobb, legnagyobb jólétnek örvendő városa nem fogja soha többé visszanyerni elvesztett pozitióját. Tönkre jutás előtt áll kereskedő népessége. Harminczezer lakos vándorolt ki, hogy a bombáztatás elől meneküljenek. Az utczák el vannak hagyatva, a boltokat senki nem látogatja. S a bombázás be is következhetik. A törökök teljes joggal tehetnék ezt, mert Odessa erődített hely, ámbár miután a törökök védelmi és nem támadó háborút viselnek, lehetséges, hogy elsősorban a nemzetközi érdekeket fogják szem előtt tartani. Átalánosan az a nézet, hogy az erődök itt valami veszedelmes természetűek. Azonban ez távol van e valóságtól. A város, mint tudva van, közvetlenül a Fekete tenger partján fekszik és a kikötőt egy kelet felé eső öböl képezi. A kikötőtől nyugatra egy alacsony sziklapárkány vezet közvetlenül a várossal szemben. Ezt hét vagy nyolc sáncz üteg védi 65 —70 ágyúval. Az ütegek egyátalán nincsenek tökéletes állapotban s néhány száz ember van azok közül alkalmazva. Ez képezi Odessa egész szárazföldi védműveit — elegendők arra, hogy Odessának az erődített hely nevet adják, de nem elegendők arra, hogy a várost megvédjék. S az ütegek nem is olyanok, hogy a tengerészeti cooperatioban valami jelentékeny támaszt nyújthassanak. Az orosz hajóraj Odessában szintén igen jelentéktelen, áll pedig ez a Popoffka, Tornay croft pánczélos hajókból és két ágyunaszádból. Popoffkán van két 40 tonnás ágyú. Láttam a minap gyakorlaton, mozgása elég gyors. Actióra készen kis czélpontot képez az ellenség tüzének. De oly alacsonyan jár a vízben, hogy Hobart pasa minapi kimondása, miszerint »keresztül gázol rajta,«egyáltalán nem tűnik fel képtelenségnek. A hajó ágyúval egy czéltáblába lőttek, minden lövés kitűnő volt, szinte nagyon közel járt a czélhoz. Nem igy a parti ágyúk. Hasztalan változtatták meg a távolságot. Minden lövés rövid volt s kettőből fél távolságra sem értek a golyók. Az ágyúk egészen gyarlóknak bizonyultak. Hogy a tengeren a Popofska miképen fogja magát viselni, azt nem lehet tudni. Idáig csak a legnyugodtabb időben tettek vele kísérletet. De bőven el vannak látva torpedókkal, azok lőtávolban el vannak a tengerpart egész hosszában el vannak helyezve a város körül és két angol mértföldnyire benn a vízben. A sziklapárkány fölött három pont van, melyet a Nagy-, Közép- és Kis-Forrásnak neveznek. A Közép-Forrással szemben egy őrhajó áll. Minden hajó, mely most e ponthoz ér, orosz legénység által kalauzoltatik, saját legénysége még az ablakon sem nézhetni. De a szárazról ki lehet lesni a hajók járatát. És nekem okom van azt hinni, hogy a távolról sincs annyi torpedó lerakva, mint amennyit a törökökkel elhitettek. Egészben véve lehetetlen belátni azt, hogy Odessa valami komoly akadályt képezhessen ellenséges megtámadással szemben, és az oroszok nem is hunynak szemet e tudat előtt. Egy ellenséges hajóraj, ha jó távol marad benn a tengeren, óvatosan kikerülheti a torpedókat. Aztán megkerülve a tengerpartot, a várossal szemben levő hegyfoknál, mely 10 angol mértföldre esik a várostól s melyet egy ágyú sem véd, sem torpedó idáig, felhúzódhatik a hegypárkányütegek távolán kívül s aztán egy hasonlíthatlanul előnyös pontról a város porrá lövetése csak pár óra műve. Az egyedüli akadályt csak a magányos Popaffka képezné. Meglehet, hogy a törököket csakis nemzetközi tekintetek tartják vissza ettől, s hogy ezért enyhíti hadi operatióit. De az világos, hogy egy Odessa ellen intézet támadás nagy fontoságú erkölcsi és anyagi hatással volna az invazionális hadseregre. Oroszország feketetengeri hadserege titokzatos volt egy ideig. Most kitűnt, hogy e titok semmit nem rejteget. Ez rendesen így szokott lenni. A Popofska Odessában, egy másik Nikolajeffen, s mintegy 15 ágyúnaszád teszik az egész tengerészetet. A török hajórajtól az oroszok elpalástolhatlanul rettegnek, ámbár a hajólegénység és tisztek tekintetében az oroszok magasabban állnak. Oroszország tengerészeti gyengesége igen komoly ügy. Elannyira, hogy némelyek azt mondták, miszerint a győzelem elvégre is az a leend, aki a Feketetengeren parancsol. Most az oroszok reménysége abban áll, hogy az ő középtengeri hajórajuk, támogatva az amerikai kikötőkben volt hajórajjal s tán még a balti tengeri hajórajjal is, szükségessé teendi azt, hogy Hobart pasa az Aegei tengerre menjen úszafoglalni. A küzdelemről a további részletek még nem érkeztek hozzánk. Muss a pasa volt a törökök vezére, kik mintegy 8000 főre mentek. Erzerum, vasárnap éjszaka. (A »Daily Tel.« sürg.) Csatározások több ponton, de komoly ütközet nem volt. Tegnap 2000 török lovas két üteg ágyúval 1000 orosz lovast egy üteg ágyúval megtámadt. A csata kezdete után roppant zápor támadt, mely annak hamar véget vetett s lehetetlené tette a csatát folytatni. A »Daily Tel.« bécsi tudósítója is constatálja, hogy Konstantinápolyból vett sürgöny szerint a törökök Mussa pasa vezénylete alatt erős küzdelemmel visszafoglalták Ardabánt, a veszteség mindkét részen igen jelentékeny volt. A törökök megtudták, hogy Ázsiában haderejüket az oroszok kétszeresen fölülmúlják. Elkerülendők azon tévedést, mely 1870- ben a francziákra nézve végzetes volt, midőn erődített helyeken tömörítették össze a sergeket. Mukhtár pasa elhagyta Karsz várát kellő helyőrséggel és Erzerumon túl fog seregével visszavonulni, az oroszok kettős hadoszlopban való előnyomulása megakadályozván a törököket abban, hogy Karsz és Erzerum között ütközetet fogadjanak el, mert minden positióban oldaltámadásnak lennének kitéve. Erzerum külön álló erődök által védve és körülsánczolt síkságával sokkal bizonytalanabb pozitiót képez mint Karsz, mely már legalább is hat heti ostromot kiállhat. A »D. T.« külön huzalán a »La France« következő Bécsből, máj. 28-án kelt sürgönyét közli. Az oroszok előőrsei Bardezen túl vannak és holnap elérik Erzerumot. Mukhtár pasa folytatja visszavonulását. A perusan boghazi szorost könynyen el fogja foglalni az oroszok jobb szárnya. Karsz előtt nincs több 25.000 embernél. A törökök visszavonulása következtében lehetetlen lesz csatát vívni előbb, mint Erzerum falai alatt. Devel tábornok táborát Szaimból Kaghizmanra teszi át. Okobbio tábseregei Batum hátterét akarják megszállni. A dunai határtérről. M i c o p o 1 i s, hétfő. (A »Daily Teleg.«) Tegnap török pánczélos hajókat küldtek ki Rahováig, hogy kísérjék figyelemmel az oroszok hadmozdulatait a Duna balpartján. Izlácznál észre vették, hogy az oroszok folytatják erődítési műveiket. Heves ágyúzás kezdődött, melynek csak az éj vetett véget, a sötétség akadályozván meg a további műveletet. Az oroszok jelentékeny veszteségeket szenvedtek. A pánczélos hajók szétromboltak egy gőzöst, három salupot és három bárkát. Azonkívül az orosz ütegek is megrongáltattak. A törökök vesztesége jelentéktelen. Pera, hétfő délután.(A »Daily Teleg.« sürgönye) Minden izgatottság teljesen eltűnt, és ismét nyugodt itt minden. Mindennap új csapatok indulnak a határra. A városban együtt ülésező haditanács a tekintetbe veendő hadászati kérdéseket tárgyalván, Mukhtár pasától a hozzá intézett kérdésekre, hogy mik az ő hadi tervei, azt a feleletet nyerte a tábornoktól, hogy bizonyos terv keresztülvitelét vette foganatba, mely sikeres leend, és kéri, hogy ne háborgassák őt. Bukarest, hétfő (A »D. Tel.« sürg.) Tegnap két török monitor és a román parti ütegek között hét óráig tartó csata volt Corabiánál Kalafat közelében, mely visszavonulással végződött. Mialatt Károly fejedelem Kalafatban volt, megérkeztek a Viddin bombáztatására ide rendelt nehéz ágyúk. Azokkal mindjárt kísérleteket is tettek, melyek kielégítőknek bizonyultak. A párisi külön hatalom a franczia lapok következő sürgönyeit közli a »Daily Teleg.« Bukarest, máj. 28. Az orosz seregek 100.000 főre menő erővel befejezték a concentratiót Zimnitsa és Giurgevo közt s minden pont, mely a partokat uralja, ütegeik által van elfoglalva. Czernovitz, május 27. A tizenegyedik orosz hadtest néhány csapata elfoglalta Kalafatot. Nagyszámú szerb önkénytesek érkeznek Romániába és osztatnak be a bolgár légióba. Néhány orosz mérnök területi felvételeket eszközöl, hogy az erdélyi határokon várak építésére készítsenek terveket. Konstantinápoly, május 28. (Az »Estafette« sürgönye). A város consternálva van. (?) A békealkudozások jöttek szóba. A háborús hírek roszak. A békés megoldás Oroszország mérsékletétől függ. Az orosz hadsereg a legutóbbi hírek szerint a következőleg van elhelyezve Romániában : All. hadtest Galaczban, a 8. Brailában, a 17. Gyurgyevóban és Olteniczában, a 9. Zimniczában és Turnu-Magurelliben. A 7. hadtesttől, mely a főhadiszállással Odessában van, egy hadosztály az izmail-kiliai Dunarészt tartja megszállva, végre a 9. hadtest az Olt jobb partján Kis-Oláhországban van elhelyezve, hol az oláhok a szélső jobb szárnyat képezik. Három hadtest még útban van, és pedig a 14. e hó 26-án az oláh határon volt, a 13. hadtest Tekács felé hatol Berláttól, míg a 4. hadtest, Jászvásár és Fokságon át Oláhország belsejébe nyomul. Hogy mily hadállásokat foglal el a hadtest, eddig még bizonytalan. Megjegyzendő, hogy a háboru hat heti tartama után e csapatok közül csak négy hadtest érte el állásait s a többi a Kievtől, Kiseneff, Jászvásár és Bukarestig terjedő végtelen útvonalon van szétszóródva s még bátran telik bele 3 hét, mig a Dunát eléri. Az első hivatalos jelentés, mely a kaukázusi orosz hadsereg alexandropoli hadsereg főhadiszállásáról intéztetett Pétervárra a Szaim előtti táborból ápril 30 (18)-áról a következőket tartalmazza : Az orosz lovasság első osztályai ápril 24-dikén napfoltkor lépték át egyszerre több helyen az Arpacsáj folyót, mely a határt képezi Orosz- és Törökország közt. A mit sem sejtő török határvámőrök azonnal foglyul ejtettek. Ezután két combinált lovashadosztály következett Csavcsavadze tábornok vezetése alatt. E közben Bajanduránál hidat vertek Arpacsájon s a két első kaukázusi hadosztály kelt át a hídon legelől s megindult a Karsz felé vezető úton. Alexandropol lakói csak reggel 7 órakor tudták meg a csapatok megindultát, midőn az elfogott török vámőröket a városba bevitték. Ez első fogoly-szállitmány 10 török dragonyos volt. Csakhamar talpon volt az egész város s a főőrhely előtt, hol a foglyok állottak, perczről-perczre nőtt a kiváncsiak tömege. A foglyok nyugodtan viselték magukat s igen barátságosan beszélgettek a lakosokkal. Ezután az összes alexandropoli hadtest megindult a Karsz felé vezető úton. A vonat elbobta az Arpacsáj egész völgyét; az alexandropoli lakosok mindenütt segítettek a legénységnek a terhes szekereket a meredek partra felvontatni. A karszi hegyekről egy csapat kurd és karapach jött, kik szolgálatukat akarták fölajánlani a »fehér czárnak.« Újólag több foglyot hoztak, kik szintén a városba szállíttattak be. A foglyok erős, egészséges színben voltak, jó lovuk volt, de rosz fölszerelésük; fegyvereik nagyobbrészt még töltve voltak, mivel a hirtelen meglepetés következtében nem értek rá lőni sem. A hadtest Malláh-Músza felé húzódott, s itt üttetett föl az első kivonat. Itt töltötte a hadosztály az első éjszakát az ellenség földjén. Másnap reggel a folyton czirkáló lovasság 117 török foglyot hozott be, kik Alexandropolon át Tiflis felé szállíttattak. Az előbbi napon behozottakkal ellentétben e török foglyoknak jó ruhája volt, s egyátalán nem voltak elcsüggedve. Reggel, midőn a hadtest tovább folytatta útját, a főparancsnok kunyhója előtt felolvasták egy sereg benszülött előtt a nagyherczeg-helytartónak Örményország lakosaihoz intézett fölhívását. Egy tatárhadnagy volt a tolmács, ki a fölhívást török nyelvre lefordította. Egy törzstiszt a proclamatiónak több példányát szétosztotta a falu vénei közt. A lakosság nyugodtan és közönynyel hallgatta a felolvasást. 27-én a csapatok a Kiszil-Csakcsaktól Desamuszl felé vezeti irányban haladtak, nem háborítva az ellenségtől, mivel az elől száguldozó lovasság minden meglepetésnek elejét vette. A hadoszlop Kiszil Csakcsaknál átlépte az Árpa-csájba omló Karakáncsáj folyót, mely Karsz-csájnak is neveztetik. Később az utócsapatok számára e folyón hidat vertek. Lóris Meikoff tábornok, e hadoszlop fővezére, teljesen ismeri a vidéket, melyen a török földre betört. Neve ismeretes a terület lakói előtt; a krími háború idején ugyanis Melikoff itt egy saját hadosztályt vezérelt, mely a vidék minden képzelhető elemeiből volt alakítva; voltak abban örmények, grúzok, orosz és török alattvalók, kik a két főtáborból megszöktek, kazahok, görögök stb. Melikoff e légiója Karsz ostrománál kitüntette magát s ő rá volt bízva a vár bevétele után az egész karszi pasalik közigazgatása. Csamuszli falunál újból felolvasták a nagyherczeg kiáltványát. E falut a Kaukázusból kivándorolt oszetinek lakják, kiknek számos ismerőse, sőt rokona volt a főparancsnok kíséretében. Sahnadar faluból a lakosok egy része elmenekült az oroszok elől; ezek házait a fővezér parancsára földig lerontották. Délután 3 órakor tovább vonultak a hadoszlopok . Paldyrván örmény faluból a pap és a lakosok üdvözölni siettek az orosz hadakat. Paldyrvánból 28-án reggel 8 órakor kelt útra az orosz hadtest Szaim felé. Az orosz-török háboru. Az ázsiai határtérről. Erzerum, hétfő. (A »Daily Teleg.« sürgönye.) A három nap előtt innen Ardahánba elindult segédhadak összetalálkoztak az előbbeni helyőrség egy részével, mely visszavonulóban volt. És most vettük a hírt, hogy ezen combinált haderőnek sikerült egy két csapással a várost visz Böngészet. A »Post« czímű lap írja, a legnagyobb komolysággal írja, s »a leghitelesebb forrásokból merített hírek alapján« írja, hogy a jezsuiták odaadják Don Carlos örökét, Spanyolországot és Portugalliát Don Alfonzónak, s a jogaiban ily módon megcsorbított infanst, a spanyol koronák VII. Károly név alatt egyedül legitim örökösét, kárpótlás fejében — Francziaország trónjára léptetik föl. Credo, quia absurdum. De még így is csak egy föltétel alatt hiszszük el, hogy a jezsuiták fölléptetik a franczia trónra. Az alatt a föltétel alatt t. i., ha Francziaország még sokkal előbb őket magukat nem lépteti — ki.* 1 Az éjszakamerikai Egyesült Államok volt elnöke, Grant tábornok, ki ez idő szerint Londonban tartózkodik, körútra készül az európai kontinensen. Legközelebb Berlinbe várják, hogy megszemlélje a manővereket. Talán lesz hozzá szerencsénk nekünk is. S nem lehetetlen, hogy mi akkorára a berlinieknél különb manővereket mutathatunk be neki. * Dubril, a czár berlini nagykövete, magánaudienczián volt Vilmos német császárnál s azonnal elutazott Szentpétervárra, — ami arra enged következtetni, hogy Oroszország e diplomatája actióba lépett. Mikor az orosz diplomatákat: Gorcsakoffot, Ignatieffet, Suvolovot és Novikoffot ismertettük, csak röviden emlékezzünk meg a czári szent birodalom e képviselőjéről, elütvén a dolgot azzal, hogy hiszen a berlini nagyköveti állás ez idő szerint meglehetősen csak sine cura. Nem lesz soká az. Azért hát itt az ideje, hogy erről a factorról is megemlékezzünk, mert képzelhető, hogy a berlini kerék nem utolsó kereke az orosz diplomácziai intrikák gépezetének. Dubril Pál, mint német forrásunk mondja, meleg barátja a német nemzetnek. Összes diplomácziai ambíczióját csak abban kereste, hogy Pétervár és Berlin között fentartsa a jó baráti viszonyt. Ezentúl nem igen terjedt ki a politikája, aminthogy azt mondják, hogy nem is barátja a »turbulens« politikának. Dubrilnak már nagy múltja van. A magyar szabadságharcz idejében, 1848-ban ő volt Bécsben az orosz követség titkára s itt rukkolt föl elsőrendű követségi tanácsosnak. Mint ilyen, jobb keze volt Gorcsakoffnak, ki abban az időben a bécsi nagyköveti állást látta el. Gorcsakoffot sokszor képviselte Dubril önállólag, a maga szakállára, s számos érdemekre tudott szert tenni a magyar szabadság elnyomásában. 1853-ban tevékeny részt vett a különben meddő bécsi konferenczia munkálataiban, melynek az lett volna czélja, ami tavaly a konstantinápolyinak, hogy a keleti háború kitörését megakadályozza. Szóval mozgalmas, viharos időjárás volt az, amit Dubrilnak Bécsben kiállani kellett. Midőn az osztrák metropolisba jött, már akkor meleg puszibarátság volt Ausztria és Muszkaország között. Közbeléptek az orosz hadak s berukkoltak Magyarországba, hogy megőrizzék e szép kis darab földet a Habsburgok számára. Miklós barátságos viziteket csinált a bécsi udvarnál. Akkor aztán lassan kint elkezdett halni a