A Hon, 1877. augusztus (15. évfolyam, 197-225. szám)

1877-08-13 / 209. szám

támadták a törököket Lovcsánál. Élénk kü­zdés után az ellenség visszavonult, 400 halottat s nagyszámú sebesültet hagyván hátra. A törököknek 100 halottjuk s sebesültjök van. Szilisztria, csütörtök. Itt minden csendes. Az oroszok nem nyomulnak előre, mint hi­lott. Crallipolio védelme. (A »Daily Telegraph« sürgönye.) Dardanellák, szerda. A törökök szorgal­masan dolgoznak a Gallipolisi sánczokon. A régi angol s franczia védműveket mind helyreállították. Több mint 10,000 ezer ember van folyvást elfoglalva s remélhető, hogy a munkát két hét alatt bevégzik. Száz ágyú szereltetett fel itt. Pallas és Achilles angol hajók ide érkeztek. A Ruby, Flamingo és Shannon legközelebb váratnak. Az edinburghi herczeg születés­napját (aug. 6.) egész tisztelettel ünnepelték meg a szultán hajóján. A hajóhad egyesült bandája nagy concertet adott s a herczeg soloviolint játszott. Achmed Ejub pasa hátrálását (a legutóbbi fordulat előtt) igy írja le a »Köln. Zig« levelezője. 1848-ban egy nemzetőrszázados igy kommandirozta szakaszát: Fussunk barátim, az ellenség jó.« Achmed Ejub pasa érdemben aligha áll e hős mögött. Szisz­­tovtól Sumláig folytonosan hátrálva, központosítá ő hadait. S miért? Mert az oroszok oly arczátlanok voltak s Bjelánál is, Kadikicinél is állást foglaltak vele szemben, s ez­es még vérontásra is alkalmul szolgálhatott volna. E hátrálás az Ah­med-féle csa­patok bátorságát korántsem mozdítja elő. E csapa­tok még egyetlen egyszer sem mérkőzhettek meg ko­molyan ellenfeleikkel, mihelyt az orosz a láttávolba jött, itt kiadatott a hátrálási parancs, oly stratégiai okokból, melyeket senki nem ért. Állítani merem, hogy Ah­med Ejub pasának sejtelme sincs arról, hol állnak e pillanatban az oro­szok, azt sem tudja, az egész orosz hadsereg üldözi-e vagy csak néhány csapat. Honnét is tudná ? Őrjára­tokat nem küld s az elővigyázati intézkedések, me­lyeket e meglehetősen erős seregnél alkalmazásba vesznek, kigunyolnak minden taktikát. A seregtől 600 lépésnyire jobbra és balra néhány lépésnyi kö­rökben gyalogol egypár gyalog. Ez Ah­med Ejub egyedüli biztosítéka; elől, hátul, vagy oldalt semminő őrjárat nincs. Ily körülmények közt könnyen érthető, hogy a törökök miért vannak elleneik mozdulatai s szándékai felől oly teljes tájékozatlanságban. Ah­­med Ejub hadainak mégis sikerült e visszavonulás, s azok most Mehemed Ali seregével együtt operálnak Sumlánál s Rasgradnál. Ha a »Köln. Ztg.« levelé­ben foglalt adatok valók, úgy Ah­med Ejub képte­lenségénél bizonyára csak egy képtelenebb hadvezér­let van a világon: az oroszoké, mely egy ilyetén visz­­szavonulást is békén enged végrehajtatni. Jeni-Zágrából e hó 8-tól jelenti a »Stan­dard« levelezője. Az oroszok e vidéken teljes vissza­vonulót lának, azonban leirhatlan kegyetlenségüknek s embertelenségüknek nyoma marad mindenütt. Vi­szonylag még az megbocsátható bűnök, hogy Jeni- Zagrát s a környék minden faluját leégették. De a környék mezői is rettenetes képet nyújtanak. Százan­­kint hevernek török parasztok eltemetetlen hullái szanaszét; kutyák, disznók seregesen járnak-kelnek köztük, az emberi testeket konczolva, s a ragadozó madarak osztozkodnak zsákmányukban. Az egész vi­dék egy puszta temető. Az állat őrizetlen száguld föl és alá s maga táplálja magát a kevés fűből, mi még fölégetetlen maradt. A legrettentőbbek azon kegyet­lenségek voltak, melyeket az oroszok az élve maradt lakosokon követtek el. Eski-Zagrában Gurko kozák­jai vagy a keresztény bolgárok kivétel nélkül meg­­becstelennettek minden asszonyt és leányt. Egy szép fiatal 16 éves asszony tizennyolcz orosz katona mar­taléka lett. Most haldokol. Dr. Hensley (a genfi egyesület tagja) s én meglátogattuk a szerencsétlent s kétségbeesett rokonai szájából hallottuk a történetet. Kurmahalából, Miklós főherczeg főhadiszál­lásáról távirják (Orsován át) 11-ről. A főhadiszállás tegnapelőtt óta itt (a Plevnától Bjelába vezető út mellett) van. A nagyherczeg, miután az orosz hadak által megszállt összes pontok inspektióját befejezte, az összes haderő összpontosítá­sát rendelte el, mely ma már teljes kell hogy le­gyen. A negyedik és kilenczedik hadtest, s a tizen­egyedik hadtest egy hadosztálya, mely a balszárnytól jött, egy hadosztály Tirnovából s a negyedik román hadosztály 100,000 ember, a plevna-bjelai vonalon van egyesítve. Más erősbítést is várnak Zimniczából. Ma és holnap közt nagy csatának kell történni. A török hadállás jobbról balra következő pontokat fog­lal el: Jeetova a Lovácz felé vezető úton, Bogod Tu­­csenicza, Radisevo, Grivicza, Urbicza, Kalisova és Briskán. A török előcsapatok a nikápolyi jobb uton állnak, 20 kilométernyire Plevna előtt. A szélső jobb török szárny Lováczot még mindig megszállva tartja. A román előcsapatok a Maholis-völgyben állnak. Azt hiszik, Ozmán pasának az a terve, hogy az orosz had­állás mindkét szárnyát megkerüli. A törökök köz­ponti állása nagyon erős s annak megostromlása igen nagy munka lesz. Károly fejedelem megígérte, hogy a román se­reg hátralevő részével oly gyorsan, mint csak lehet, átkel a Dunán, s a törököknek hátába kerül. (Hol ? A szerk.) A korábiai híd építéséhez tegnap hozzá fogtak. A román tüzérséget hajók Turnu-Magurelli­­ből áttették Nikápolyba. Manu tábornok már nem parancsnokol a 4-ik román hadosztály fölött. A 9-ik hadtest parancsnokává Krüdener helyébe Sa­­tow neveztetett ki a 4-ik hadtestből. Krüde­ner letétele alkalmával a nagyherczeg így szólt a tá­bornokhoz : »Kedves öregem, te Krüdener barátom, te beteg vagy; Satow parancsnoksága alá helyezlek.« Az utolsó plevnai csata veszteségei megbízható ada­tok szerint 10,000 főre rúgnak. Egy ezred, mely részt vett, ma már csak 350 emberből áll. Tirnova állí­tólag kiüríttetett. A második hadosztálynak az té­tetett feladatává, hogy a törököket Ozman-Bazár felől tartóztassa föl. Az orosz táborban azt remélik, hogy a törökök új erősbítésre nem tesznek szert. A görög hadseregről következő adatokat közöljük : Görögország lakosainak száma másfél mil­lió, körülbelül annyi, mint Szerbországé. De azért Görögország nem állíthat ki 60.000 főnyi hadsereget, a­mennyire a legújabb szervezési szabályok Szerbor­szág hadseregét teszik. A ma érvényben levő görög védtörvény szerint minden hadképes lakos hadköte­les és pedig 20 éves korától 40-ig az állandó hadse­regben, 18— 50 ig a nemzetőrségben. A hadi létszám 31.000 emberre van határozva; a béke létszáma múlt évben 12,186 ember volt, ebből közel negyedrész tiszt, meg altiszt. A gyalogcsapatok sorgyalogzászlóaljakból áll­nak, ilyen 10 van, és vadászzászlóaljakból, a­milyen van 4. A sorhadizászlóalj békében 6, háborúban 8 csapatból áll s hadi létszáma 13­71 ember. A vadász­zászlóalj békében s háborúban egyaránt négy csa­patból áll, 691 fővel. A legújabb hírek szerint a va­dászzázlóaljak száma nyolczra emeltetett. A gyalog­ság Mylonas-fegyverekkel van fölszerelve; ez a Gob­­lyn és Remington-rendszer egy kombinácziója. A lovasság négy hadosztályból áll, melyek egy csapatparancsnokság alatt egyesítvék. Egy ily osz­­táy hadi létszáma 107 lóra rúg. A fegyverzet pisz­toly, kard és Mylonas rendszerinti karabin. A tüzérség öt hegyi és egy tábori ütegből áll, minden üteg hat négyfontos ágyúval. A tüzérek ka­­rabinokkal, az altisztek pisztolyokkal fegyverkezvek. A görög flotta 32 hajóból áll; első helyen van az »Olga« pánczélos hajó 12 ágyúval, aztán »Geor­­gios, szintén pánczélos hajó, »Amphitrita,« »Kreta,« »Enosis« ostromzártörő hajók, hat kis hadihajó s 20 legkisebbszerű hadi vizmű kikötői, őrségi stb. szol­gálatra. A legújabb hírek szerint a görög haderőt föl­emelik 25.000 főre s az egész hadsereget szeptember végéig mozgósíthatni vélik. Osztrák és franczia fegy­vergyárakban görög tisztek már régebben 35 ezer Snyder-féle fegyvert rendeltek meg. A Kréta körül időző török hajó­had áll három pánczélos hajóból, két fregattból, 4 korvettből s három aviző gőzösből. A helyőrség Kré­tában áll 15 zászlóaljból s 3000 főnyi helyi rendőr­ségből. Az erődök erődittetnek s a fontos­ kikötő helyeken torpedók sülyesztetnek el. A párisi magyar egyesület érdekében újabban a következő fölhívás közzétételére kérettünk föl. Magyarország nem maradhat örökké nyers termesztményekre és ezeknek egyszerűbb kidolgozá­sára szorítva. Az ipar legalacsonyabb ágai vannak a magyarok, a magasabbak pedig az alig magyarul értő németek vagy idegenek kezeiben. Páris a különféle iparágak kifejlődésére nélkü­­lözhetlenül szükséges, mint a jó ízlés elismert iskolája. Ügyes iparosaink, ha szakmájukat megtanulták, na­gyobbrészt külföldön telepednek le és elidegenednek. Népiskoláink hatása vagy nem érett még meg, vagy elhanyagoltatott, s így főkép az idegen nyelvek nem tudása nehezíti a tanulmányt, a kifejlődést. A párisi osztrák-magyar jótékony társaság megteszi az önmaga szabályai által korlátolt kötelességét; az osztrák-ma­gyar birodalom szükségben levő alattvalóit kivétel nélkül, de meggyőződés és megfontolás nélkül, egy­formán segíti. 12—15 és több ezer franknyi, apró se­gélyezésekre kiszolgált évi kiadásaival se segíthet a fent említett hiányokon. A párisi kölcsönösen segélyző magyar egyesü­let csekély erejével, egy szűkebb körben ugyan, de inkább megközelíti e feladatot — azzal hogy: 1. Magyar iparosainkat (e szó legkiterjedtebb értelmé­ben értem mindazokat, a­kik ésszel, kézzel keresik kenyerüket) szigorúan megválogatva össze­gyűjti, reájuk erkölcsileg fölügyel, művelődésüket előmozdítja, szükségben levőket segíti, betegeket ápolja és egy kizárólag magyar kört képezvén, az el­idegenedést gátolja. 2. Nehogy a fentnevezett kárhozó eszmék be­­furódjanak, legelső kötelességének tartotta az egye­sület magát a párisi rendőrség pártolása alá he­lyezni, az osztrák-magyar nagykövetséggel a leg­­korrectebb összeköttetést, az osztrák-magyar jóté­kony társasággal is a jó viszonyt helyre hozni, hogy mint ennek társa, viszonyos felvilágosításokkal a pártolandók irány­ában hasznos legyen. Egyébiránt czélja egészen más lévén, a ma­gyarokat így külön szorosabb körbe csatolja, és a­hol azon társaság segélye megszűnik, a magyar egye­sület segélye kezdődik. Csakis önerejére utalva a párisi magyar egye­sület sokat tett. Tanórákat tartat, tanácsot, fölvilá­­gosítást ad, betegjeit ápolja és segélyzi. A 25 frank­nyi föltételes kölcsönsegély kiszolgáltatását sért­hetetlen alaptőkéjének kamatjai mind­örökre bizto­sítják. Szent feladatát még inkább előmozdíthatná az egyesület: ha 1-szer tanóráit több szakmákban, és magyar tanárokkal tarthatná; 2-ér, ha ügyes, de még nem eléggé kifejlődött iparosainkat hossza­sabb ideig Párisban megtarthatná, és ezek pilla­natnyi munka­szünet által ne kényteleníttetné­­nek a jó iskolát fél kiképezéssel elhagyni, m­or hogy hazánkra nézve szükségesebb szakmákban foglalkozó iparosaink tanulmányaikat ezekben folytassák és ne cseréljék ezeket fel más szakmákkal több napi nye­remény végett. Hogy egyesületünk ezen czélokat elérhesse, to­vább kávéházakban nem maradhat. Ezekben a leg­szorosabb szerződések se gátolhatják meg a zavart. Az egyesületnek külön terve szerint épített tulajdon házra van szüksége a­hol tanórái, előadásai nyugod­tan tartathassanak, és nagyobb mérvben kiterjesz­tethessenek. Szükséges, hogy becsületes és kiképezési szán­dékkal Párisba jövő iparosaink, már beléptükkor menhelyet találjanak, a­hol olcsó, később talán még ingyen lakhelyet is kapjanak ideiglenesen. Sokan vesz­tek már el az első rosz helyen, és még roszabb tár­saságban töltött év következtében. Egyesületünk mint közvetítő a munka­adók és munkások között hasznosan szolgálhat, de erre szük­séges, hogy az Egyesület maga tekintélyes állásban legyen, és ez­által ajánlatainak némi súlyt és hitelt adhasson. Az ipar (legkiterjedtebb értelmében) minden ágaiban az egyesület egy e czélra szentelt teremé­ben, permanens kiállítás útján, a külföld előtt a ma­gyarok előhaladásairól tanúskodhatna. Festőink képei lehető eladására egy új közvetlen tér nyílnék. Magyarország nem maradhat örökké a nyers termesztményekre szorítva. Felvirul nálunk a mű­­ipar. Erre idő kell az iparosok tökéletesebb kiképe­­zésére is. Ha most kezdjük ezt meg, akkor a szükséges alkalomban a párisi magyar egyesület tagjai készen lesznek hazájuk szolgálatára, és százszorosan vissza­fizetik a most reájuk hozott áldozatot. Zichy Mihály a párisi magyar egyesület elnöke. A hivatos lap augusztus hó 9-ki számának hi­­vatalos rovatában a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minis­ter által az orsz. központi rabbi-képzőintézethez kinevezett tanárok között hibásan felvett „dr. Hoffmann Dávid” név he­lyett : dr. Kauffmann Dávid olvasandó. A budapesti ügyvédi kamara közhírré teszi, hogy Hekler Elek (lak. zöldfa utcza 9. sz.) és Scheibner Gyula (lak. soroksári utcza 45. sz.) ügyvédek a kamara lajstro­mába folytatólag felvétettek ; Frank Imre budapesti ügyvéd és kamarai tag, a debreczeni ügyvédi kamara területére történt elköltözése folytán, fenti lajstromból kitöröltetett; Glaser Aurél budapesti ügyvéd és kamarai tag pedig, az ellene kisza­bott három havi felfüggesztés megszűnte folytán az ügyvéd­ség gyakorlatába visszahelyeztetett; végül Mitrits György budapesti ügyvéd és kamarai tag, lakhelyét Budapestről — ezen kamara területén belül Szent-Endrére tette át. Az eperjesi ügyvédi kamara közhírré teszi, hogy Grós Károly eperjesi ügyvéd, a debreczeni ügyvédi ka­mara területére történt átköltözése folytán, a fenti kamara lajstromából kitöröltetett, hogy Lehóczky Jenő eperjesi ügy­véd, elhalálozása folytán, a kamara lajstromából kitörölte­­tett, s irodája részére Kovácsy János eperjesi ügyvéd gondno­kul kirendeltetett, végre hogy Maléter Árpád ügyvéd (Eperjes székhelylyel) a kamara lajstromába folytatólag felvétetett. A győri ügyvédi kamara közhírré teszi, hogy Beliczay Lajos, előbb párkányi, most ipolysági ügyvéd, a ba­­lassa­gyarmati ügyvédi kamara területére történt átköltözése folytán, a fentnevezett kamara lajstromából kitöröltetett, és hogy Matkovich Géza szemerei ügyvéd, elhalálozása folytán, a kamara lajstromából kitöröltetett, s irodája részére Barcza Géza téb­i ügyvéd gondnokul kirendeltetett. — A Deák emlékszoborra a hivatalos lapban közölt Xl-ik kimutatás szerint összesen be­folyt 108,535 frt 341/* kr., 485 frt 36'/* kr. arany­ban és ezüstben és 500 frt értékpapírokban. — A nemzeti múzeum a »Napló« érte­sülése szerint legújabban is három érdekes gyüjte­­ménynyel gyarapodott. Az egyik a metszetek és rajzok gyűjteménye, melyet tudvalevőleg B­u­­b­i­c­s Zsigmond apát rendezett. A műlapok csinos, egyszerű keretekben a könyvtár folyosó­csarnokának falain függenek. A nagy közönség s a műtudósok egy­aránt nagy élvezetet találnak itt. A szakavatott ren­dezőjel csoportosította az egyes metszeteket, melyek az illető művészeti ág fejlődését is feltüntetik, a hazai történelemnek pedig számos előkelő egyénét és fon­tos eseményét szemléltetik. A királyi családok közül itt látható a többi közt Mátyás király és neje, aztán számos régi magyar hadvezér, költő és tudós egykorú arczképe. A műtörténész itt sok feldolgozatlan anya­got talál. — Ugyane helyiségben czélszerű új szek­rényekben Fraknói Vilmos régi kéz­iratokat helyez el. E gyűjtemény rendezése most foly. Terjedelmes vörös papir-táblákon a legérdeke­sebb régi okmányokat találjuk itt, melyeknek szemlé­letére a múlt minden dicsőségének emléke fölébred bennünk. E kéziratok nagyobbára a Jankovich­­féle gyűjteményből valók s kiállittatásukat helye­selni lehet. — A harmadik gyűjtemény , mely­nek rendezése Pulszky Ferencz érdeme, a ré­giség-osztály egy hosszú szekrényében van elhe­lyezve s a legérdekesebb pecséteket tartal­mazza. A múzeum érem- és pecséttárának rendezésé­vel évek óta nagy buzgalommal foglalkoznak. R­ó­­mer Flóris és Czobor Béla valóban elisme­résre méltó igyekezetet fejtenek ki e téren. A pecsét­­gyűjtemény rendezésében ama szekrény számottevő haladást képvisel. Pulszky Ferencz itt a leg­emlékezetesebb darabokat csoportosította össze. Itt vannak a szabadságharcz idejében használt pecsét­nyomók : az 1848. és 49 ki minisztériumoké, ama­zok koronával, ezek már anélkül. A zászlóaljak, tér­parancsnokságok, térlelkészek pecsétjei közül egyik érdekesebb a másiknál. S a történet más régibb idő­szakaiból is sok a becses emlék tárgy e gyűjte­ményben. — A nemzeti muzeum látogatása julius hóban. A könyvtárban a­­szünet miatt a nyil­vános olvasóterem zárva lévén) 20 kéziratot és 648 nyomtatványt használt 321 személy, a régiségtárt lá­togatta 5075, a képtár az új rendezés miatt zárva volt; a természet- és néprajzi osztályt látogatta 7674. Összesen megfordult 13,070 személy. — Horváth Ignácz fővárosi elemi isko­lai igazgató tanító és tornaművezető s a nemzeti tor­naegyesület tanára hosszabb szenvedés után ma reg­gel 9 órakor, élte 29. évében meghalt. Özvegyet és két kiskorú gyermeket hagyott hátra. Temetése — mint értesülünk, kedden d. u. 3 órakor lesz. — Régi fogás, mely mindig új ma­rad. Egy igmándi jómódú földmives a napokban kap egy levelet huszár fiától, ki Perkátán állomáso­zott, melyben írja atyjának, hogy ő kezét törte. Írni most nem tud, helyette a káplár ir. megemlíti, hogy a napokban Fehérvárra mennek be, akkor majd su­­pervizitáczióra megy, és megmenekszik a 12 évi szol­gálattól. Kéri atyját, jöjjön be, s hozzon magával 85 forintot a vizsgáló orvos részére, akkor könnyebben megy a sora. De erről ne szóljon senkinek, a vasúton majd ő várja ha beérnek, különben, ha ott nem lesz, akkor a püspöki templom előtti második háznál vá­rakozzék reá, az orvos egyik kanonok urnás lesz szál­láson, könnyen beszélhetnek vele. — A levélben kü­lönösen hangsúlyozva volt a 85 frt elhozatala, ezt nagyon kérte a fiú. — Az együgyü ember megkapva a levelet 85 frtot magához vesz, és siet Fejérvárra, a vasútnál nem várja a fia, megy tehát a püspöki tem­plom előtti második házhoz. Ott jár fel alá, rövid idő múlva egy úri­ember nevén szólitja s el­mondja, hogy fia még nincs itt, hanem őt bizta meg, s addig is mig az eljön, majd együtt végeznek. Elhív­ta a fekete sashoz, a 85 forintot elővéteti vele s sze­me előtt couvertbe teszi, hogy igy könnyebben átad­hassa az orvosnak, azután a levelet visszaadja a föld­­mivesnek, s szigorúan meghagyja, hogy azon helyre menjen hol találkoztak, ő is oda megy, s majd együtt beszélnek az orvossal. A jó ember oda megy, vár, vár, nem jó senki, megunja a várost, fölbontja kíváncsian a levelet, abban papír darabok vannak, de pénze nincs. Lármát üt, találkozik huszár fiával, annak a keze nincs eltörve, de levelet sem irt, s mit sem tud az egész esetről. — Nyilvános vizsgát tart holnap 13-án reggel 9 órakor kisdedovó intézetében. (Terézváros, a­ uteza 38. szám­a.) Markhot József, kisdedovó. — A tanítóképző intézetek ér­tesítői közül újabban hármat kaptunk. A lévai állami intézetben 6 tanító működik, az intézetben volt 60 növendék s csak 19 Barsmegyéből. A tan­­szergyüjtemény még csekély. Képesittettek 7-en s az intézet 7 évi fennállása óta 72-en.­­ A nagy­kőrösi ref. intézetben csak 4 tanár van, az inté­zetben volt 77 növendék, nagyrészt helybeli. A le­folyt évben tanítói s kántori állásra kibocsáttatott 7 okleveles tanító, 14 tanítójelölt s 15 harmadéves (Elég baj !) A tanítóképesítésre jelentkeztek 50-en, képesittetett 39. A képző intézettel összeköttetésben állanak a városi iskolák is, hol 1436 növendék járt. Az intézet elég jól van fölszerelve, külön kertésze is van. — Fábry János rimaszombati ma­gán tanítónőképző intézetéről, mely a jövő évben az első tanfolyammal nyílik meg, csak programmot nyújt. Intézetében a tandíj 36 frt s egyes növendé­kek tandíjmentességben is részesülnek. — Nagy tűzvész. A 800-nál több lakos­sal biró Eperjes községet, Pozsony vármegyében, a múlt kedden nagy csapás érte. Tűz ütött ki, mely rövid 10 óra alatt az egész községet lángba borítot­ta, 5—6 gazda házán kívül a többi, még a templom, plébánia és iskolaház is, mind a lángok martaléka lett. Az ínség annál nagyobb, mennél inkább óhaj­totta már a szegény földmives nép az utóbbi évek csekély és silány termései után a bő aratást ; most pedig, hogy meglett volna, a váratlan gyors veszede­lem megfosztja hajlék- kenyér- és ruházattól. A jó­szág csak részben volt biztosítva. A tűz keletkezésé­nek oka még nem bizonyos. — Kertészek és gazdák számára. Az oroszvári (mosonymegyei) növénymivelő intézet igen érdekes árjegyzéket adott ki gyümölcsfákról, díszfákról s rózsákról. E jegyzék kívánatra ingyen küldetik meg. Ajánljuk az illetők figyelmébe. — Egy pap impertinencziái. A po­zsonyi »Grenzbote« a zsitva-gyarmati katholikus pap viselt dolgairól vezérczikkezik, s felhívja rá az ille­tékes hatóságok figyelmét. Trenkus Andrásnak hív­ják ezt az érdemes papot, s azt írja róla nevezett lap, hogy midőn Mellekre, mely Zsitva-Gyarmat fiókegy­házközsége, bevonult, Szvatopluk és Hurbán arczké­­peit külön kocsin tüntető ünnepélyességgel vitte be a helységbe, mikor pedig Zsitva-Gyarmatra átment, megparancsolta a tanítónak, hogy ezentúl ne magyar, hanem tót nyelven tanítson. A magyar község anya­nyelvét veszélyeztetve látván, a minisztériumhoz for­dult orvoslás végett, de még eddig semmi sem tör­tént. Erre a pap már hoszosabb lett a gyarmatiak ellen s Melleken az egyházi szószékről elnevezte őket dölyfös, aljas gondolkozásuaknak s kimondta nekik, hogy ünnepeken nem tart nálok misét. A magyar fiukat nem oktatja a vallástanra, nem gyóntatja, nem áldoztatja meg őket; egyházi tisztkedést csak előre lefizetett bér mellett teljesít. A többi között egy sze­gény árva leányt vőlegényével együtt elűzött az ol­tártól, mikor már meg kellett volna őket esketni, mert a szegény árva meghalt atyja temetéséért még a »stólát« nem fizette meg. Az egész násznép meg­­botránkozva ment el a templomból; az uj pár kény­telen volt ünneplő ruháját tenni zálogba a falu zsi­dójánál s úgy kapargatni össze a pap által követelt 16 forintot, már a prímást is kérték, hogy vessen vé­get Trenkus embertelenségeinek, de még onnan sem nyertek orvoslást. — Régészeti lelet. Pécsett a városi tem­plom északkeleti oldalán ásás közben egy nagy sír­boltra bukkantak. Az ottani polgármester jeles ré­gész és történész, megvizsgálván a helyet konstatál­ta, hogy e helyen állott a 16. század első felében az u. n. szt. Bertalan templom. A sir a templomban s legvalószínűbben az oltár előtt volt, s a posztónyirók (s talán a szűrszabóknak is) szolgált temetkezési he­lyül, mit a sirkövön kifaragott, s tisztán kivehető 2 olló bizonyít. A polgármester ebből azt következteti, hogy a posztókészités ipara nagyon virágzó állapot­ban lehetett itt Pécsett, mert azon időben csak az igen gazdag ezéhek vettek a templomokban temetke­zési helyeket. Ilyen »czéh-sirboltok« hazánkban ugyan keveset, de Németországban sokat lehet ta­lálni. A sirkövön a két ollón kívül sem irás, sem év­szám nem vehető ki. A sir, mint a »P. Figy.« írja, színig tele volt földdel vakolattörmelékkel, sziklakö­vekkel s góth­etylusban kifaragott boltivtöredékek s más kőékitményekkel, melyeken égési nyomok lát­szanak. E sírboltot tehát már századok előtt nyitot­ták ki, s valószínűleg akkor, mikor a törökök 1542-ben az egész várost fölgyujtották, s e templo­mot is elpusztították. Semmi érez vagy ruhadarabra nem akadtak. Vagy 20 emberi csont a földben össze­vissza hevert. — Nemzeti színházi játékrend. Aug. 13-án, »Budapesten«, Schweitzer vigjátékából magyarítva, először, 14-dikén »Afrikai nő« Singer Teréza k. a. Ernszt Henrikkel; 15-én »Budapesten« ; 16 án »Álarczos bál« Perottival és Singer kisasz­­szonynyal, ki utolszor lép föl; 17-én »Phaedra«, He­­tényiné asszony utolsó vendégjátéka; 18-án Lohen­grin« Perottival és Nagyné Benza Ida asszony első fölléptével; 19-én »Idegen nő.« — Nádayné asszony 23-án lép föl először a »Mignon« czimszerepében. Rövid időn fölelevenítik Gogol »Revisor«-át s Shakes­peare »Sok hűhó semmiért« czimü vigjátékát. Irodalom. — P. Szathmáry Károly történeti m­ű­v­e »Az emberi mivelődés története különös te­kintettel a nemzetek harczi fejlődésére­ be van fe­jezve. A harmadik most megjelent kötet, mely az új kort tárgyalja, mintegy 18 ívnyi terjedelmű, s az egész mű 45 ívet tesz ki. Megjelent az Athenaeum­­nál, kapható Tettey Nándornál. Szathmáry művéről már az első s 2-ik kötet megjelenése alkalmával bő­vebben nyilatkoztunk, s az átalános jellemvonás itt is ugyanaz, azon kivétellel, hogy — a diplomatia s államjogi nézetek fejlődésére is tekintettel lévén — itt a politikai rész, melyet szerző a legközelebbi német-franczia háborúig tárgyal, aránylag több részt vesz igénybe. A művelődésnél külön fejezetekben tárgyalja a paedagógiát, irodalmat, az egyes tudo­mány s művészetköröket, a politikai, társadalmi, nemzetgazdasági s hadi viszonyokat. A művészetnél most is felhasználja a szemléltetési eszközt, de csak Szent Péter temploma és a Louvre-palota képét közli. Az irodalmi rész sokkal bővebb s különösen a ma­gyar elég terjedelmesen van előadva s ezenkívül, mely körülmény még a külföldi művelődéstörténeti művekkel szemben is előnyére szolgál, a hírlapiro­dalmat is ismerteti. Ily érdekes s új mozzanat még művében, midőn a legfontosabb találmányokról táb­lázatot készít (kár, hogy a gyufát, ezen magyar ta­lálmányt kifelejtette.) A közlekedési viszonyok fej­lődéséről érdekes fejezetet állított össze, korunk má­sik tényezőjét, a gyáripart már kevésbé méltatja. Társadalmi életünkről alig szól egy pár lapon, holott maga a humanisztikus intézetek fejlődésé­nek története igen érdekes fejezetet nyújthatott volna. Művét a harczi viszonyok ismertetésével zárja be; e fejezet irodalmunkban nagyrészt még feldolgozatlan anyagot nyújt. A politikai kívánal­maknak is megfelelve a mű végén táblázatot állít össze az uralkodó családok geneológiájáról. Ezen táblázatok fali alakban is megjelentek, mint azt la­punk már előbb jelentette. Ezen rövid vázlatból is látható, hogy szerző igen érdekes művet hozott létre s sok olyasmit mond el, mi nálunk — világtörténelmi irodalmunk úgy is kezdetleges lévén — még nem volt feldolgozva. Müvében — az említetteken kívül is van­nak hiányok, de jellemző, hogy szerző utószavában maga is elismeri ezeket s ez biztosíték, hogy a mű második kiadásánál — melynek megjelenését mi­előbb óhajtjuk — valóban becses s hézagpótló mun­kát fog adni. Addig is megjegyezzük, hogy a mű ol­vasmánynak is kellemes s világtörténelmi compen­dium gyanánt bármely magánkönyvtárban helyet foglalhat. — A »Magyar könyvszemle« legutolsó füzetéből, mely vállalat kétségkívül legjobb szakköz­lönyeink közé tartozik, két külön lenyomat jelent meg. Mindkettő érdemes arra, hogy széles körben el­terjedjen. C­s­o­nt­o­s­­ János a Konstantinápolyból érkezett corvinákat ismerteti, négy­évnyi terjedelem­ben. Műve első­sorban bibliographiai, mint ez tárgyá­nál fogva várható is, de különben ott, hol szükséges, a műve s a leíró egyéniségére is kiterjeszkedik. Há­rom csoportot különböztet meg. A harminczöt codex közül 10 kétségtelenül, 3 valószínűleg corvina, a töb­­biekről csak feltehető az, hogy a magyar királyi könyvtár alkatrészeit képezték. — Szinnyei József monographiája nem kevésbé érdekes, 1848 — 49-ki hírlapirodalmunkról szól. Nagy fáradsággal összegyűjtött adatainak eredménye, hogy 1848. és 49 ben (a politikai évet számítva) a magyar korona területén és külföldön magyar nyelven 14 városban 86 hírlap és folyóirat jelent meg ; német nyelven 16 bel- és egy külföldi városban 73; tót nyelven négy városban 9 ; szerb nyelven 4 városban 7 ; román nyelven 3 városban 5 ; horvát nyelven 2 városban 4; franczia nyelven Párisban 2; összesen megjelent 26 bel- és két külföldi városban 186 hírlap és folyóirat. Több laphoz igen érdekes megjegyzések vannak téve, így pl. érdekes a »Komáromi Lapok«­­ról s a Csíkszeredán megjelent »Gyutacs« czímű Nyomatik a kiadó-tulajdonos Athenaeum irodalmi és nyomdai részvénytársulat könyvnyomdájában. Budapest, barátok-tom Athenaeum-épület, szaklapról szóló tudósítása. Szinnyey minden lehető adatot összegyűjtött s műve befejezettnek tekinthető.­­ Ihász Gábor magyar nyelvtaná­ból, mely egykor a legjobb tankönyvek közé sorol­tatott, megjelent Lampel Robert kiadásában a ti­­zenkilenczedik kiadás. Szerző régi jó hír­nevének megfelelve folyvást halad az idővel; ezen kérdésben a »Magyar Nyelvőr« iskolájának több je­lentékeny njítása van életbeléptetve. Különben e mű többet is ad cziménél. Az alaktanon és mondattanon kívül még a helyesírást is tárgyalja, s a legfontosabb ügyiratokat ismerteti. A munka az algymnázium­i reáliskola első három osztálya számára van tanköny­vül írva. Ajánljuk olvasóink figyelmébe. A „HON“ magántervsürgönyei. Népgyülések. Ma ismét több helyen tartottak népgyü­­léseket hazánkban, kifejezendők a török nem­zet iránt érzett rokonszenvü­nket s visszatet­szésünket azon hallatlan barbárság ellen, melyet Európa egykori mumusa tehetetlen dühében elkövet. A táviratok érkezésük sorrendje szerint a következőleg hangzanak: Baja, aug. 12. d. e. 10 óra 30 perc­kor. Több ezer emberből álló népgyűlésünk a kerületbeli átalá­nos lelkesedés között ma folyt le. Tóth Kálmán kitűnő szónoklata és a javaslat indokolása után a következő határozatot fogadta el: Határozza el a bajai nép­­gyűlés, hogy a miniszterelnök úrhoz a következő táv­irat küldessék: Baja város mai népgyűléséből előter­jesztjük nagyméltóságoknak határozatainkat és ké­relmeinket. Csatlakozunk a nemzet érzelmeihez. Az orosz törekvéseket az európai szerződések­kel , hadviselésüket pedig a legn­­ezdetlegesebb emberi törvényekkel is összeütközőknek talál­juk; undorunkat fejezzük ki az oly hadjárat fölött mely nem is hadjárat, hanem népgyilkolás. Törökor­szág integritását pedig nemcsak az általános sza­badság, de saját hazánk integritásának megőrzése szempontjából is szükségesnek tartjuk. A kormányt, mely szabad államban nem lehet más, mint a nép akaratának kifolyása, ezen az alapon tevékenységre buzdítjuk s az emberiség és haza czéljainak előmoz­dítására erkölcsi közreműködésünket , ha kell, vé­rünket és vagyonunkat is fölajánljuk. Milassin Zsig­mond elnök, Drescher Ede jegyző, Szolnok, aug. 12-én 12 órakor. Az orosz túl­terjeszkedés megakadályozása és Törökország sér­tetlen föntartása tárgyában sok ezernyi nép jelenlé­tében népgyűlés tartatott. Sipos Orbán szónoklata nagy lelkesedéssel fogadtatott. A hozott határozat, mely a budapesti határozattal egyező, az országgyű­lési képviselő által a kormányelnökhöz fölterjeszteni határoztatott. — Szendi Antal, elnök London, aug. 12. A Reuter-irda jelenti Erzerumból e hó 10-éről. Izmai­­ pasa orosz területen áll Zajargiánál a határ­tól 6 mértföldre. Terguszakoff tábornok Ruscsukba és A­­dirba vonult vissza, v­i­s­z­­szavonultában két falut felgyúj­tott Egy Cselikadiknál történt csete­paté alkalmával a törökök 2000 juhot, 140 lovat és nagymenynyiségű tábori szert zsák­mányoltak. Belgr­ád, aug. 12. A hivatalos lap közli az előre látott rendkívüli kiadásokra vonatkozó pénzügyi törvényt. E kiadások 7.885.742 frankkal vannak fölvéve, s a kény­­szerkölcsön hátraléka, a fejadó emelése és a söradó által fognak fedeztetni. Bukarest, aug. 12. (Ered. sürg.) A Havas-ügynökség levelezője, Pognon, megse­­besittetett. Konstantinápoly, aug 12. (Ered. s­ü­r­g.) Szulejmán pasa szorgos kémszemlé­­szete kiderítette, hogy az oroszok elhagyták a Hain-Bugha-szorost. KÖZGAZDASÁGI ROVAT. — Vásár engedély. A Fehér megyébe ke­belezett Rácz-Almás községben évenkint okt. 16-kát megelőző hétfőn országos, minden csütörtökön heti­vásár lesz tartható. — A sződrákosi téglagyár részvény­­társaság, mely fönállása óta egy krajczár osztalékot sem fizetett részvényeseinek, e hó végén, aug. 29-én tartja évi rendes közgyűlését. — Sertésüzlet. (Az első magyar sertés­hizlaló és előlegező rész­vény társul­at jelentése.) Bécs­­ből érkezett jobb hírek és az erősebben folyt kiviteli üzlet a forgalomnak élénkebb alakot kölcsönöztek, úgy hogy nehezebb áru egy, könnyü pedig két kraj­­­czárral kilogrammként javult. A szállítás a szükség­letnek nem felel meg, minek folytán a piacz a hét be­­zártával egészen megürült és a hangulat szilárdan maradt. Az árjegyzés a következő volt: magyar nehéz faj 551/2—561/» krajczár, könnyű 55­1/,—58 kr, szerbiai 531/* — 56*/2, oláh 53 — 53 '12 tüskés 53^2—55W« kr klyrkint tiszta sulylyal. Ten­geri készletára 6.35—6.40 kr klórkint. Az itteni ser­tések létszáma: Augustus 3-án maradt 62.160 db. Felhajtatott alvidékről 4040, Erdélyországból 840, Szerbiából 2560, Oláhországból 80, éjszaki vaspályá­val 300, összesen 7820 darab. Elhajtatott felvi­dékre 490 darab, Bécsbe 3590, Prágába 580, Bo­­denbachon át 2530, Oderbergen át 660, Frank­furtba 870, budapesti fogyasztás 1990, transitó 390, összesen 11.100 darab, marad átlagban 58.870 darab, melyekből 15.240 a részvényszállásokban van elhelyezve. Bécsi vásár aug. 7-én: felhajtatott összesen 2333 db; az üzlet élénk, nehéz áru 48—50 frt, közép 46—47, süldő 38—47 frt. Dresdai vásár aug. 6. A vásáron 445 darab vidéki és 349 darab magyar sertés. Elsőbbiek 60 fillérrel, utóbbiak 54 fillérrel keltek el. 112 kilogram mint Berlini vá­sár. Augusztus 6-án felhajtatott 5149 drb. különféle fajból magyar faj 17 ’/1 és orosz 16 tallérral fizettet­tek 20°/o mellett. Az üzletmenet kellemes volt. Felelős szerkesztő : Jókai Klór.

Next