A Hon, 1877. szeptember (15. évfolyam, 226-255. szám)
1877-09-11 / 236. szám
236. szám. IV. évfolyam. íjba,n.tim nerv Hiailó-hivatal: Eurálok-tere, Athenaeura-épület földszini klőfitetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 5 hónapra...........................................6 frt —kr. 6 hónapra...........................................12* — » Az esti kiadás postai különkiadéséért felülfizetés negyedévenkint ... 11 — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Reggeli kiadás. Budapest, 1877. Kedd, szept. 11. Szerkesztési iroda: Barátok tere, Athenaeum-épület A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. KILLDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívás a “pzrkt 4b tumm mbres aAn Nei&y wmt Ni X.V-ciilic évfolyamára. Előfizetési árak: (A »Hon« megfelelõ naponkint kétszer.) September isAira. .... . írt. September—octoberre . -t » September-novemberre 6 » September-decemberre ® * Az esti kiadás postai külön küldésiért felülfizeté» évnegyedenkint 1 forint. Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, a »Hona kiadó hivatalaira (Barátok tere Athenaeum - épület) küldendő,& sHonbaasz, stei&3é-Mimfata, Budapest, szeptember 10. Igen súlyos viszonyok közt, a király hű magyarjai körében tölti az időt Kassán. Az Al-Dunán a harczi koczka még nem dőlt el ......... fixMB..... ■ ■ egy részre sem ; a kiegyezés Ausztriával még mindig függőben van és senki sem tudja megmondani, mincl eredménynyel, minő irányban lesz befejezve a háború s az osztrák-magyar kiegyezés. Mindkét kérdés már régóta tartja feszültségben és izgalomban a kedélyeket. Mindkettőben a döntő, az utolsó szó az uralkodót illeti meg, s nincs kétségünk egy a király nemzetünk javára s a trón jól felfogott óiaeTób^fogjaT^a^znÁlni a döntő szót a kellő időben. Tán egyszer sem tekintett a nemzet annyi várakozással királyára, mint épen most; mert tán egyszer sem érezte oly anynyira, mint most, hogy egy tévedés, egy mulasztás akár a keleten föltornyosult események, akár pedig a kiegyezés tekintetében, az országra végzetes csapást mérhet, melyet helyre hozni nagyon nehéz, s melyből a kiépülés nagyon kérdéses lesz. Meg vagyunk győződve, hogy azon 50 —60 ezer ember, kik a király üdvözlésére Kassán összesereglettek, e gondolatok nyomása és befolyása alatt vannak. És ha mégis kitörő lelkesedéssel találkozik az uralkodó, ez népünk azon meggyőződésében keresendő, hogy bárminő súlyos és mostoha viszonyok között is a király szivén hordozza a nép s a haza boldogságát s megvédendi az országot a fenyegető veszélyek ellen. Ha a király fönnen hirdeti Kassán, hogy »mindig szem előtt fogom tartani a magyar népnek királya iránti szeretetét« — biztos lehet a felől, hogy e szeretet változatlan és szilárd gyökeret vert. Ezen szeretetre építhet és bizton támaszkodhatik a király, legfőképen pedig válságos viszonyok között s a megpróbáltatás napjaiban, minek a jelenlegiek is. Azon hadsereg, melynek egy része ott Kassán délezegen léptet el hadura előtt s gyakorlataival tanúságot tesz harczképességéről, önfeláldozó készséggel és hagyományos harczias szellemtől áthatott , fog megfelelni a király és a haza várakozásának. És ha egyszer fel fog hangzani a király hivó szava azon nagy érdekek megvédésére, melyek most keleten koczkán forognak, nem sok a hadsereg, de maga a nemzet is rokonszenvével, odaadásával, áldozatkészségével fogja megmutatni, hogy a »vitam et sanguinem!« nagy történeti momentumának hagyománya él még közöttünk. Bizzék tehát a király a nemzet szeretetteljes ragaszkodásában, hűségében és életerejében s ne tűrje el, hogy keleten érdekeink fölött »rólunk nélkülünk« bárki is döntsön. Eddig még nem döntött senki, de csak azért, mert nem volt hozzá ereje. Hanem ha úgy fordul a koczka, hogy a tudvalevő ellenséges hatalom érdekeink sphaeráját merészelné sérteni, akkor jusson eszébe a királynak, hogy egy hit és érdekeiben meg nem csonkított, sőt a saját és a trón érdekeinek megvédésére felszólított Magyarországgal e monarchiának nagy hatalmi állása van s mint ilyen döntleg folyhat be az események alakulására, mig ha Magyarország életereje meg van zsibbasztva akár benn, akár kívülről, vagy mindkét felől: az egész monarchia ereje és hatalma meg van bénítva. Nem hivatkozunk történeti példákra, mert gyűlöletesek. Fő fontosságú dolog, hogy az uralkodó teljes tudatával bírjon azon erőnek, mely fölött szükség esetén rendelkezhetik más hatalommal szemben. Ha ez meg van, nem fog tranzigálni ott, hol maga parancsolhat, hol maga szabhatja meg a dolgok alakulását. Figyelemre méltók azon szavak ist.. melyeket a király ifi ?ifínbsm£g.ye küldöttségéhez, valamint a kereskedelmi ka ma i iiii i - - ----- — - • ii i ii ifi ' -ifc ii —_■ ii»Mmifci—imrához intézett. Czélzást tesz itt a király azon mostoha'’viszonyokra, melyek nyomása alatt utóbbi időben a kereskedelem és ipar szenvedett s bár, mint a király is teszi, nem győzzük mind annyiszor hangsúlyozni és népünk szivére kötni »a kitartó és becsületes munkásságot és a takarékossági szellemet, mint mely tényezők kiszámíthatlanul javítólag kell, hogy hassanak ez irányban, mégsem hallgathatjuk el azt, hogy egymagukban ezen tényezők nem elegendők. Egy nép közgazdasági életére az említetteken kívül még más magasabb rangú faktorok is bírnak befolyással : ezeknek megalkotása és biztosítása, kell hogy képezze czélját a kiegyezésnek s mi bízunk a király bölcseségében s népünk iránti szeretetében, hogy nem sokára a kiegyezés alkalmával nem fog megfeledkezni azon bajok orvoslásáról, melyek létezését, királyi szavaiban is elismerte. Hálás köszönettel tartozunk a fejedelem—,«-^rint, • - ^^^TmWTirroMMnWIMNIiiiiiiiTrrini nek, hogy iLg^kaUlua«maá té, miszerint híveit a »trón és haza iránti lingapn ** , hrz^ip és erősítse. Ily szellemben nyilatkozott a király már nem egyszer s különösen tavaly II.-Szebenben is.Fájdalom, ily oktatásokra még mindig szükség van, de akirály szavaiból délen és keleten, hogy üzelmeik csak a leghatározottabb rászalásra találnak a trónon, melyre pedig elég vakmerők ellenünkben hivatkozni. Amit Kassa város küldöttségének mondott a király »a községi ügyek buzgó és gondos kezeléséről«, nemcsak Kassának van mondva. Bízvást okulhatunk e szavakból más városok és megyék is. — A képviselőház az elnapolás utáni első ülését szombaton, f. hó 15-én d. e. 11 órakor fogja tartani. — A képviselőház elnöke. •—»A hármas szövetség« czim alatt ezt írja a »D. Tel.« . Azt erősitgetik itt a félhivatalosok, hogy Bismarck találkozása gr. Andrássyval, mely valószínűleg szept. 15—16-án fog Salzburgban megtörténni, nem bir politikai jelleggel, hogy Andrássy csak udvariasságból látogatja meg a német kancellárt, kivel régi jó barátságban van. Azt hiszem, sem Andrássy, sem Bismarck nem gondolják azt, hogy ennek a közönség hitelt adjon. Senki nem várhatja, hogy a két államférfi egymás előtt leleplezze legtitkosabb gondolatait is, melyek a külvilág előtt elzárva fognak maradni, ámbár bizonyos, hogy némely tárgyakat bizalmasan meg kell beszélniük. Ilyen az intervenció kérdése. E fölött azonban aligha fognak sok szót vesztegetni, miután úgy Andrássy jegyzéke, mint a berlini memorandum arra céloznak, hogy Törökország garanciát adjon a múltban elkövetettek ellen. Egy más kérdés az, hogy mennyire engedhetik a törököknek győzelmeiket ki- használni, ha győzők maradnának, s hogy ez esetben mikép lehetne Oroszország számára tisztességes visszavonulást biztosítani. Véletletlenül tudom azt, hogy ez a kérdés nem régen szőnyegen volt. E kérdésnek csak egy praktikus megoldása van : a fegyverrel való védelem, ha a czár seregei ezt megkívánnák. Ez azonban oly nagy ellenszenvvel fogadtatnék Bécsben, hogy azt ki kell hagyjni a programaiból. Egyidejűleg azonban nem szabad feledni, hogy a hármas szövetség bizonyos kötelezettségekkel is jár, melyek idáig ugyan csak passiv után nyilvánultak, melyek azonban bármely pillanatban egészen más jelleget ölthetnek. Fölösleges volna hangsúlyozni, hogy a közelebbi találkozáson Oroszország, vagy Bismarck hg vagy Andrássy gróf személyében lesz képviselve. De emlékezetben kell tartani, hogy Németország császára, valamint Ausztria császára a legszorosabb barátságban vannak a czárral — ami természetesen az illető kormányok magatartására is nagy befolyással van. A három császár személyes közlekedése az államok tanácsában kettős áramlatot idézett elő, így Berlinben, Bécsben és Szentpétervárott van udvari politika és van kabinet politika, a különbséget a nagyközönség talán nem igen veszi észre, de igen is azok, kik az európai politika mellékútjain haladnak. A három császárság udvari politikája az események folyása által nem szenvedett változást, de hogy váljon a berlini és bécsi kabinetek politikája változatlan marad-e, s nem válik-e el a szentpétervári kabinet politikájától, azt csak a két kancellár találkozása fogja eldönteni. A Derby lord Liverpoolban egy művészcsarnok megnyitásakor szept. 6-án tartott beszédében azt mondá többi közt, hogy nem tartja alkalmasnak az időt arra, hogy egy harmadik hatalom a harczoló felek közé lépjen a béke érdekében. Nem lehet Anglia föladata, úgymond, hogy fölajánlja jó szolgálatait minden kilátás nélkül a sikerre. Azonban alkalmilag a kormány nem fog késni, mint békeközvetítő föllépni. Igyekezni fogunk egyik felebarátunkat kihúzni a gödörből, de a mellett óvakodni fogunk attól, nehogy magával rántson abba minket is. Vannak sokan honfitársaink között, folytatá a miniszter, kik minden háborús alkalommal a brit birodalom határainak kiterjesztésére gondolnak. De ezeknek nincsen kellő fogalmuk felelősségünk nagysága és súlyáról. Viselnünk kell az események súlyát, de nem szabad azt utódainkra nézve még nehezebbé tenni.« — A cseh iparosok rezolutiója. Reichenbergben e hó 9-én nagy iparosgyűlés volt, melyben következő rezolutiók fogadtattak el: Tekintve az osztrák ipar kedvezőtlen termelési uszonyait a többi kereskedelmi államokkal szemben. Tekintve az Ausztria-Magyarországban űzött kereskedelmi politika káros következményeit átalában és a csinozási eljárás vészes visszahatását az osztrák szövészeti iparra különösen. iixmwKítíu b'Yiír A „HON“ TÁRCZÁJA. Kirándulás Murány várába. Egyéni tekintetek vezérlik a kéjutazókat a kirándulás helyének megválasztásában, de ama közösen vonzó szempontok közül kettő örvend napjainkban kiválólag átalános pártolásnak: a természeti szépség és a történeti múltúnk iránt érzett kegyelet. Mindkettőben hazánk oly dúsgazdag, hogy alighanem vetekedik ama külföldi tájakkal, melyek átalános hírre tudtak még a legutóbbi »jó« években is szert tenni a kéjutazóknál, és melyek egészen jogtalanul háttérbe bírták szorítani azon hazafias érzést, melyet saját történeti múltúnknak és saját hazánk fenséges tájainak ismerete méltán kiérdemel. Murány mindezen két szempontnak egyaránt teljesen megfelel, mert míg a buja növényzettel és terebélyes egres erdővel borított magas béretek közé szorított kanyarulatbúl szűk völgy oly kies tájat alkot, hogy a lapályhoz és büzhödt, poros levegőhöz szokott egyéniségünket bámulásra és áhítatra ragadja, addig közvetlen a helység fölött háromezer láb magas, meredek, bérezés, kevélykedő vár romja egy jelentékeny lapját képezi nemzeti történelmünknek, mivel e várrom múltja szoros összefüggést képez hazánk múltjával és a belsejében lezajlott élet bőmérőjeként szerepel a megfelelő századoknak. Az inkább történelméről és jelenleg iparáról, míg utóbb dohánytermeléséről híressé vált Csetnek völgye oly szép és tanulságos, hogy már magában is megérdemli a közfigyelmet. Vasolvasztó kohók, kőolajforrás, papírgyártelepek, vas-, réz- és arzénbányák, fűrészmalmok, zakatoló vashámorok, vasöntödék és agyagedénygyár, mint a mai ipar főtényezői a legbarátságosabban vegyülnek a régi kastélyokkal, történetdús gothizlésű templomokkal és várromokkal úgy, hogy önkénytelenül érezzük a múltnak és jelennek különbségét, mely a harczias vitézség és a speculativ nyerészkedésben találja jellegét. A Bebekek és Széchyek hőskorát egészen átváltoztatott jellegben és külsőben váltotta fel a békés földmivelés, gyümölcstenyésztés, a nyerészkedő vas- és rézipar ; csak a táj, e fenséges üde bérezdus táj maradt ugyanaz vizdus völgyeivel, virányos rétjeivel, pisztrángdús zugó patakjaival, melyek oly észrevétlenül képesek a két oly nagyon különböző jellegű kort kibékéltetni egymással, anélkül, hogy a közbeeső átmeneti kastélyos kortól is megtagadná a magáét. Ezen kedves, folytonosan szűkülő völgynek végpontját, de egyúttal koronáját is képezi maga Murány, mely kies fekvésével és délies növényzetével egyúttal határt képez a fenyvesek hideg, merev tája, és a Közép-Európát jellegző mérsékelt égalj között. Szerényen meghúzódva van e helység csinos fehérre meszelt házaival régi helyén, mivel sem tanúsítva elmúlt fénykorát vagy azon számtalan károsodást, melyekkel a vár uralmának sokszori változtatása járt, ott áll talán változatlanul századok óta néma tanujelekint a fölötte magasló várban lezajlott eseményeknek, mindig a létért való küzdelemmel elfoglalva, melyet művelhető földjének csekély volta ősidőktől fogva rászabott. Egy záporesős nap verőfényes délutánján értünk be kettecskén a munkásoktól nyüzsgő helységbe, melynek egyetlen nagy földszinti kastélyszerü kőháza mutatott lezárt redőnyeivel ünnepi pihenést; néztünk kalauz után, ki minket még ugyanekkor csekély málhánkkal együtt a várromokhoz fölkisérjen, mert az oda vezető szekérút, habár jelenlegi herczegi birtokosa által jókarban van tartva, oly meredek és helyenkint oly szülő, hogy ugyancsak erős kocsi, meg jó lovak legyenek, melyek azt innen veszély nélkül megtenni képesek. Ötnegyed órai folytonosan meredek út megmászása után, melynek egyik oldalát állandóan függélyesen meredek, magas sziklahegység, másikát terebélyes égerfákkal benőtt szédítő mély, erősen zugó pataktól élénkített völgy képezi, följutottunk a kúthoz, melyet a várrom alatti szűk hegyháton elterülő kies vadászlak barátságos lakói számára ásatott akna alakjában a murányi uradadalom jelenlegi fenséges birtokosa Coburg-Koháry herczeg. A svájczi modorban épült széles tornáczú vadászlak csekély terjedelmű, de buja növényzetű rétjével és még csekélyebb szántóföldjével, mely a lakókat a szükséges kerti növényzettel van hivatva ellátni, kedves várt képez a bérczcsúcsok és őserdők közepett, mely nemcsak fekvésével, de kiválólag példás tisztaságával és nyájas lakóival kellemesen lepi meg az átizzadt és elfáradt vándort. Ebben egy tágas nagy szoba pamlaggal és minden eshetőségre kályhával ellátva egészen otthonos érzést keltett bennünk, úgy hogy fáradságunk daczára csakhamar a szellős tornáczon foglaltunk helyet és gyönyörködtünk a megragadólag bájos bérezés tájkép szemléletében. Ugyanezen szobában találtuk nemcsak a virágzási korban lefestett várnak hü fényképét és mértani helyrajzát, de egyúttal a vendégkönyv elején annak kimerítő történetét, sőt Arany Jánosunknak »Széchy Mária« és Tompa M. »Murány várában« ez. verseit is, melyek érdeklődésünket és kegyeletünket a kedves romok iránt csak fokozták. Az ugyan e helyen, melyen jelenleg ama kis vadászlak van, előbb elterült nagy épületeknek, laktanyáknak, fegyvertáraknak, istálóknak, és kocsiszíneknek jelenleg egyetlen nyomát sem lehet találni, sőt magát az ide tekintő függélyesen meredek keleti várbástyát is csak akkor vettük észre, midőn arra figyelmeztettek minket, mert különben oly kevéssé üt el az a sziklacsúcsoktól, hogy mi ugyanannak tartottuk magát a kőfalat is, miután a messze távolt kivéve egy oldalról sem lehet tiszta áttekintést szerezni magunknak, magáról a várról, oly magasan lévén az a kegyormok közé ékelve. Megújult erővel indultunk ezután azon meredek és helyenkint sziklába faragott lépcsőzetes után föl magába a várba, melynek egyetlen keletre néző kapuján lehet csupán bejutni, és melynek minden egyes pontjáról más meg más, szebbnél szebb, elragadó tájkép kínálkozik. Az egyetlen hagyományos kúton kívül, mely állítólag egész az alól zugó patakba nyúlnék és melyből egy órán át tartó folytonos húzás kellett, hogy a leeresztett bőrzsákokban vizet lehessen fölhúzni; továbbá azon siklónak készített résen kívül, melynek segélyével magukat a várban levők alulról élelemmel ellátták, még Salm gróf osztr. tábornok ottani táborozása alkalmával is, alig lehet egyebet az elszórtan lévő kisebb-nagyobb épületeknek minél tökéletlenebb romjai közül kiismerni, hacsak azon egyetlen fehérre meszelt tetőzetces házacskát nem, mely az oda jövő kirándulók elhelyezkedése végett lett megújítva, vagy azon gyümölcsfák és ribszke cserjéket nem, melyek néma tamikép maradtak egy lezajlott korszakból vissza a várban, túlélve nemcsak ültetőiket és a vár történeti korszakát, hanem nemsokára még magukat a várromokat is. Mintha csak nem is képezné a várrom történeti múltúnknak egyik gyémántját, oly pusztán, oly elhagyottan áll itten folyton omladozó falazatjaival, bástyáival és ormaival. Egyetlen felirat vagy megjelölés sincs arra, hogy melyik rom mi volt hajdanában s egyetlen helyleirás sincs, mely felvilágosítást adna az egyes helyek jelentőségéről, pedig oly események, melyeknek következményei sarkpontját képezték magának e várnak történelmére, — mint azon — titkos ut megjelölése melyen Bazsó Mihály megszökött; azon ablak, melyen Wesselényi Ferencz kötélhágcsón szerelemittas állapotban legelőször a várba jutott; a sírbolt, melyben Széchy György, Homonnai Drugeth Mária és a troppaui herczeg örök álmát aludta, mig a hálátlan utókor eltagadhatlan szégyenünkre azt 1782-ben fel nem dúlta és a rézkoporsókat a kassai rézöntőknek el nem adta; azon hely, melyben Rákóczy a magyar sz. koronát őriztette; vagy Tököly és Bercsényi uralmára emlékeztető épületromok stb. valóban a legjogosabban követelnék, hogy akár a m. t. akadémia archaeologiai bizottsága, akár a m. történelmi társulat, akár pedig maga a várrom mostani herczeg birtokosa által emlékfeliratokkal egyenkint megjelöltessenek és az utókor számára legalább ekkint megőriztessenek, ha már maguknak a romoknak fentartását oly rendkívül költségesnek találjuk. Valóban megfájult a szivem, midőn e romok között barangolva s merengve egy oly helyen kellett önkénytelenül érezni magamat, melyen mintha nem is a dicső Tornaljaiak, Széchyek, Wesselényiek és Farkas Istvánok éltek, kik bizonyára soha nem múló örök emlékeket érdemeltek ki maguknak a nemzettől, hanem oly helyen, mely átkozott emléke miatt a feledésnek s megsemmisülésnek átadva nyomot vagy emléket senkitől nem érdemel. Ha igaz, hogy csak a saját történelmi múltját megbecsülő bűn és az azon lelkesedni képes nemzet bir életjoggal a jövőben, akkor nekünk magyaroknak alig lehet reményünk eziránt, mert mi nemcsak ezer évig vártunk míg a történelmünkre vonatkozó iratok gyűjtésére és összeállítására magunkat elhatároztuk,hanem még ezer évnél is tovább arra, hogy történelmi ereklyéinket a végpusztulástól megmentsük. Már csaknem egészen beesteledett mikor a kedves romokat, fáradhatlannak bebizonyodott nemmel együtt elhagytuk és újra a tornáczra telepedve le, élveztük a kedves nyári szellő hűvösségét, miglen hozták a frissen fejt párolgó tejet és rántottat — itten egyedül kapható étkek, — melyet mohó étvágygyal elköltve a vendégszobába vonultunk az éjre, hogy kora reggel széles talpú tét vezetőnőnk segélyével az ellenoldali utón elinduljunk. Ennyi fáradság után oly mély és édes álom fogott el, hogy sem a házőrző eb gyakori csaholása, sem a korán kelt háznép nyüzsgése nem volt képes megzavarni azt, miglen a verőfényes reggeli nap felköltött és mi csakhamar ittkészen lettünk Javanna felé — egy hegység Muránytól északra— hova kocsinkat előremenni rendeltük és hova három órai folytonos menés után szerencsésen a legkiesebb erdei után eljutottunk, hogy utunkat Pobula felé folytassuk. Dr. Dubay: Az előkészület. Nem lehet tagadni, hogy a képviselőház bizottságai, az izgalmas háború és az osztrákok visszautasító magatartása daczára, bámulatos hidegvérrel és szorgalommal végzik munkájukat. A pénzügyi bizottság elkészült a szeszadóval, a bankügyi bizottság gyorsan végzi a banktörvényjavaslatot és a statútumot, csak a czukoradójavaslat és a vámszerződés van kérrétéve, a kormány felszólalása következtében ; amaz véglegesen, hogy egy compromissumnak helyet adjon; ez ideiglenesen,hogy a Németországgal folytatott kereskedelmi alkudozásra kilátásait és esetleges eredményét is fel lehessen használni a tárgyalásnál. Mondanunk sem kell, hogy ennek a halogatásnak örülünk mi leginkább , mert kilátás tozz a szövetségre, amint hogy a szabad kereskedelmi iránynak kedvezőbb és igy érdekeinknek megfelelőbb hirek jöttek most az alkudozásokról, melyek sikerét, több ízben fejtegetett okoknál fogva, mi nagyon fontosnak tartjuk- Mi bizony még CSak nem ÜL.valami-IW.Irmai szempontból kaprunk oly reist boon Németországgal, szabad kereskedelmi irányi szerződést, kössünk; bár ezt is lehetne indokolni , de egyszerűen azon gyakorlati érdekből, hogy vámközösségben érdekeinknek csak az felel meg; és minden tétel, melyben Németországnak teendő concessióképen csökkentjük az osztrák követeléseket, a mi javunkra válik. És ha az osztrák félhivatalosok iparkodnak szépíteni: egyfelől az átalános tarifát, másfelől a Németországnak teendő concessiók fontosságát, az a dolog lényegén mit sem változtat, mi érdekeinket csak egy kedvező,német szerződéssel az osztrák követelések ellen. Ha a vámbizottság hallgatásával, mulasztásával tesz jó szolgálatot az országnak meg vagyunk győződve, hogy a fillérpilóban létesített compromissum is jobb, mint az eredeti javaslat, és másfelől: a pénzügy bizottság, még a gyárosok nyilatkozatai szerint is, oly kedvezővé tette a szeszadótörvény javaslatot,hogy ha módosításai elfogadtatnak, melyekhez különben legnagyobb részben a pénzügyminiszter is hozzájárult, akkor a javaslat minden igényt, a lehetőség és kölcsönös méltányosság határai közt kielégít. A munka, melyet a pénzügyi bizottság végzett, fenyegetve van ugyan, eredményében, az osztrák bizottság ellenkező magatartásában , de ha erre lennénk tekintettel, akkor épen semmit sem kellene csinálnunk, hanem várnunk kellene, hogy nekünk mit diktálnak. Az osztrákok öt évi provisoriumot szeretnének a szeszadóban csinálni, hogy annak leteltével a terményadóra átmenenek, és ezért csak félkrajczárral szállták le az adót; az eredeti javaslaton más tekintetben csak technikai módosításokat tettek. Ez osztrák álláspont, mert a terményadó nekik conveniál és a kivitel megszorítása (minden termény lehető megadóztatása és a viszszatérítés leszállítása által, mi a fentebbi határozatban foglaltatik) az osztrák krumpliszeszégetőknek megfelel; de a magyar szeszipar az átalányrendszerre és a kivitelre , valamint a kukoricza-mezőgazdasági gyárakra van fektetve és ezen érdeket a pénzügyi bizottság azzal vélte kiegyenlíteni, hogy leszállította az adót, a termelési foknak 5-re szabása által; megadta a főzőedények adómentességét 100 százalékig, növelte a kedvezményt a gazdasági gyáraknál és megtarta az átalányrendszert. Ha e kedvezmények eltűrnek is némi megszorítást, de az eredeti javaslat nagy adóemelése és a provisorium ellen ugyanazon okok szólnak, melyek a cukoradóban tervezett provisoriumot megbuktaták ; ha ezt maguk az osztrákok indítványozták , ne javasoljanak ellenkezőt a szeszadóban. Az álláspontok különbözősége nem tartóztatta vissza a magyar pénzügyi bizottságot , sem attól, hogy dolgozzék , sem attól, hogy egészen magyar álláspontnak adjon kifejezést. A bankbizottság sem foghatott, több bátorítással, munkájához. És mégis dolgozott derekasan. Fenntarta az alkormányzók kormányi kinevezését , de megfoszta ezeket a fizetéstől ; ebből láthatja a magyar ellenzék, hogy nem akar sinecurát teremteni , és az osztrák bizottság, hogy a kinevezéshez a dualizmus és állami ellenőrzés érdekében, nem pedig »húsos fazék« miatt ragaszkodik Magyarország. A főtanács hatáskörét a kormányváltók centrálására és a censorok elleni vétőre nézve túlságosnak tartjuk , és a bizottság itt oly concessiót tett az osztrák álláspontnak, amire azok nem voltak érdemesek ; igaz, hogy egy bank eszméjének jobban megfelel az , de dualistikusnak nem. A többi módosítás lényegtelen, így hát bizottságaink jól vagy jobban mondva : szorgalmasan dolgoztak ; hogy jó - e, azt az eredmény mutatja meg. Hát még ha az egész kárba vész ? Nem tudjuk, de könnyen megesketik ! W W^MWWIaWSSOB A képviselőim bankügyi bizottsága. Budapest, szept. 10. A bankügyi bizottság mai ülésén befejezte az alapszabályjavaslat tárgyalását. Az Tekintve az osztrák-magyar német kereskedelmi szerződés közelgő megkötését a nélkül, hogy Ausztria és Magyarország egymáshoz való kereskedelmi viszonyai megállapítva lennének. Tekintve továbbá, hogy a Németországgal kötendő szerződés számos éven át megingathatlan alapját képezendő Ausztria-Magyarország kereskedelmi viszonyainak a világ többi kulturállamaihoz , a kormányhoz és törvényhozáshoz a következő sürgető nyilatkozatokat intézzük: 1. Ausztria kereskedelme és ipara csak a kedvezőtlen termelési feltételeket kiegyenlítő mérsékelt védvám mellett nézhetnek biztos jövő elé. 2. A nagy és kis ipar minden ágának nyújtandó ily védelem esetében lehet lemondani a kereskedelmi és vámszerződéseknél a szabad önelhatározás jogairól kereskedelem-politikai tekintetben s ezzel az autonóm vámtariffáról. 3. Az appretur eljárás a vele összefüggő visszaélések megszüntetése által kellőleg korlátozandó s teljes megszüntetése lehetőleg rövid idő alatt biztosítandó. Ezen rezolutiókat az osztrák kereskedelmi miniszternek és a reichsrath elnökének egy küldöttség fogja átnyújtani.