A Hon, 1877. október (15. évfolyam, 256-285. szám)

1877-10-14 / 268. szám

tán hivatkozott belvillei beszédében ama pél­dátlan türelemre és eszélyre, melyet a repu­­blikánismus a letelt kritikus hónapok nehéz megpróbáltatásai alatt tanusított. A republi­kánusok sokat tanultak. Egy eszély télen lépéssel, egy legkisebb­­­ke rendzavarással sem mozdították elő Mac-Mahon győzelmének esélyeit. Az erő­szak kormányának absolute nem volt alkal­ma »megmenteni a rendet,« így csak az a párt viselhette magát, mely győzelmének biz­tos tudatával bír. Mekkora ellentétet képez a republikánusok eszélyes, csöndben, de foly­ton munkálkodó magatartásával Mac­ Mahon kormányának eljárása ? A győzelem biztos tudata annyira visz­­szatükröződik Gambetta legutóbbi beszédén, hogy »politikai családjának« — mint vá­lasztókerületét nevező — Grévyt mint leendő köztársasági elnököt mutató be. És Mac Mahon? Ennek utolsó manifes­­tuma, ha nem is oly kihívó és vakmerő mint az előbbiek, ha valamivel szelídebb is ama­zoknál, a­mi a választási nap közelségéből nagyon könnyen kimagyarázható, de van mégis egy pontja, melyet a republikánusok a legnagyobb mértékben perhorreskálnak , és ez az, melyben így szól: »az alkotmány oly őrállomásra helyezett, melyet elhagynom a kötelesség tilt.« A marsall-elnök tehát az utolsó perc­ben is azt jelenti ki, hogy ő helyéről, hová a sors őt bizonyára érdemetlenül emelte, nem fog távozni, akár mikép üssön is ki a választás. Mac Mahon első manifestumának ezen leg­re­actionáriusabb passusa látszik ismétlődni a választások 12-ik órájában kiadott utolsó , hihetőleg utolsó manifestumban is. Ezzel szemben áll a Gambetta által ki­adott jelszó: »meghódolás vagy lemondás!« Melyiknek lesz igaza? Ha republikánus győ­zelem esetén Mac Mahon nem kapitulál, mint tette azt más küzdtéren is: el fogják távolitni, vagy legalább ezt megkisérlendik s igy köny­­nyen megeshetik, hogy Mac Mahon gör­csös ragaszkodása a hatalomhoz , forradalomra fog vezetni. Monarchista győzelem esetén, a­mi e perczben nem látszik valószínűnek, is­mét a republikánusok lesznek mintegy kihiva, hogy az erőszakosan netán kivívandott ural­mat megdöntsék. Gambetta belvillei beszéde sejtetni engedi ezt. De hogy a kormány nem nagyon bízha­­tik diadalában, bizonyítja az »Independance« jó forrású híte, mely szerint Broglie herczeg, a végbevitt intrigák e nagy mestere, az utolsó perczben ki akarván vonni lábát a hinárból s elháritni magáról a nagy felelősséget, beadta lemondását, de melyet Mac Mahon szörnyen felboszankodva a gyáva perfidián, nem foga­dott el. Ily végletek és esélyeknek nyitnak zárt kaput a holnap megejtendő franczia választá­sok. Akárminő irányban dőljenek is el e vá­lasztások, bizonyos, hogy október 14-ike fö­lötte emlékezetes fordulópont lesz Franczia­­ország történelmében, mely máris, az újabb időben is annyira gazdag ily történelmi fon­tosságú időpontokban. De a holnapi döntés nagyobb horderejű lesz valamennyinél, mi­ket a franczia-német háború óta följegyez­tünk . . . Lulu teljeskörű lett azóta, a milliár­­dok le vannak fizetve, a császárság ismét re­mél. Nagy kérdés, nem lesz-e ez hiú remény ? Erre megadják a feleletet holnap a válasz­tások. Konstantinápoly okt. 3. (Saját levelezőnktől.) Mehetned Ali pasa letételének indokairól itt a legkülönfélébb hirek vannak forgalomban. Mehe­tned Ali tehetségétől mindenki a legjobbat várta s ál­talában véve a siker teljes reményét kelte fel. S va­lóban Mehemed Ali minden háborúban részt vett, mely 1854 óta folyt. Krétában 1867-ben különösen kitüntette magát, Albániában egy hétnél rövidebb idő alatt elnyomta a lázadást, kiirtotta a rablókat a török-görög határon. Nem kevésbé kitüntette magát a legutóbbi szerb hadjáratban és később Monteneg­róban. Mindenki csak szépet, jót beszélt róla, midőn 3—4 nappal az­előtt kifogásokat hallottam a had­ügyminisztériumban a tábornok ellen, kit avval vá­doltak, hogy nincs activitása és hogy mozdulatai lanyhák. Annyi igaz, hogy a hadügyminiszter néhány nappal azelőtt azt a parancsot adta a musiknak, hogy támadja meg az egész vonalon a Szárevics had­seregét, és hogy Mehemed Ali napról napra halo­gatta a támadó mozdulatot , így időt engedett az orosz hadseregnek borzasztón megerősíteni magát a Jantránál. Egy más hír szerint, mely hitelre mél­tóbbnak látszik előttem, azt mondja, hogy Mehemed Ali pasa nem tudott kijönni Haszszán herczeggel, az egyptomi csapatok parancsnokával, s szükségesnek ítélte áthelyeztetését, mivelhogy itt mindig kedvezni akarnak Egyptomnak. Akárhogy legyen a dolog, itt mindenki rászalja a fővezérek folytonos vál­toztatását, mert ez csak zavarhatja a hadjáratot, s rontja a hadseregnek fővezérei iránti bizalmát. A harc­térről érkezett hírek közt nem igen van említésreméltó, nagyobb csetepaté volt a Do­­brudsában, hol egy orosz hadosztály teljesen megve­retett Bazardsiktól három órányira. A törökök ottani vezére Zakarias pasa könnyű sebet kapott. Az ázsiai harcztérről Akhmed Mukhtár pasa tegnapi kelettel a következőket jelenti: »Észre vévén, hogy a Nehdsivali melletti ellen­ség támadó mozdulatra készül, egy ezred gyalogsá­got küldtem ellene tüzérséggel együtt. Ugyanekkor kiküldöm Hadsi Hasid pasát egy kisebb osztaggal, hogy válaszszon helyet a hová ágyukat lehetne fel­állítani. Hadsi Hasid ágyúinkat Kizil-Kále mellett elhelyezvén, visszatért a táborba; a kiküldött had­osztály és az ágyuk fölötti parancsnokság Ali Sefik bej ezredesre bízatott. Tegnap nyolcz zászlóalj orosz gyalogság és két lovasezred nyolcz ágyúval, kik az Árpa-csájon túl tá­boroztak, erősen megtámadták azon hadállásokat, melyeket előbbi napon kiküldött osztagunk megszáll­va tartott. A csata 5 és fél óra hosszáig tartott s az ellenség teljes romlásával végződik, melyet csapa­taink 2 és fél órán át üldöztek. Az ellenség vesztesé­ge a támadás és gyors visszavonulás alatt igen súlyos lehetett. Ali Sefik bej 400-ra becsüli a csatatéren halva maradt oroszok számát, nem is számítva azon halottakat és sebesülteket, kiket a futó oroszok ma­gukkal vittek. Ez időközben az ellenség, hogy Nehdsiváli mel­letti támadását álc­ázza, jobb szárnyunk ellen 4 zászlóalj gyalogságot, 3 ezred lovasságot és két üteg ágyút küldött. Részünkről Khazi Mehemed S­a­m­i­r pasa indult ellenök lovasaival, továbbá a 4. hadtest 3-ik ezrede, s az aleppói és diri lovas segédhadak O­m­e­r pasa dandártábornok parancsnoksága alatt. E részen a harcz szintén 4—5 órán át tartott, s az oroszok kényteleníttettek visszavonulni. Izmail Hakki pasa jelenti Bajazidból, hogy az oroszok Halkali mellett (orosz földön) megrohanták egy török gyalog­ezred hadállásait, de tetemes vesz­teséggel visszavezettek.A Mukhtár és Ozmán pasáknak ő felsége a szul­tán Gázi (diadalmas) czímet adott az ellenségen nyert győzelmeikért. A magyar nemzet által a török hadsereg győ­zelmeinek ünneplésére rendezett tüntetések hálával törték el minden ottomán szívét. A magyar nemzet véghetetlen nagy szolgálatokat tesz nekünk, na­gyobbat így, mintha fegyverrel kezében védelmezné ügyünket. A salzburgi találkozás idején ily demon­­stratiónak bizonyára nagy befolyása van Andrássy gróf magatartására. Az »Oszmanli«, mely lap napon­ként közöl Budapestről leveleket, közli e demonstrá­­tiók részleteit. E lap szerkesztőségében a napokban népgyülés fog tartatni, mely meg fogja határozni azt a módot, mikép fejeztessék ki az ottomán nemzet kö­szöneté a magyarok iránt. Az »Ellenőr«-nek az a hire, hogy Erdélyben összeesküvés fedöztetett föl, melynek czélja volt oláh területre betörni s az oroszokat Oláhországban meg­rohanni, itteni mérsékelt körökben igen mély benyo­mást tett. Törökország e perc­ben az erkölcsi támo­gatáson kívül nem kiván egyebet Magyarországtól. A derék Klapka tábornok neve is belekeveredvén ez ügybe, a benyomás még fájdalmasabb lett, mivel így a népgyűléseken mondott beszédek hordereje so­kat vesztett volna értékéből. Szerencsére a tábornok sietett e rágalmat gyorsan megczáfolni. A konstantinápolyi nemzetőrség már megkapta fegyvereit, a tisztek legközelebb kineveztetnek s a sereg a bejrámi-ünnep után a harcztérre megy. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülése október 13. Az esti lapunkban közlöttekhez pótlólag ad­juk meg Tisza Kálmán beszédét. A beszéd követke­zőleg hangzott: Tisza Kálmán miniszterelnök és belügymi­niszter , T. képviselőház! Minthogy én az előttem szólott t. képviselő úrral — értve Ragályi Nándor t. képviselő urat, — egy tekintetben egészen egyfor­ma helyzetben érzem magamat, a­mennyiben — mint ő mondá — a maszoláshoz én sem értek, én, mint ha­sonló esetekben máskor szoktam tenni, úgy a mai napon is, a­midőn annyiszor hallottam a logikát em­líteni ; tovább megyek, mint ő, s ha nem értek vala­mihez, kivonom magamra nézve ebből a logikai kö­vetkeztetést és nem szólok hozzá, hanem hagyom azt azokra, kik értenek hozzá és így logikalag szólhatnak is hozzá. Azért szólalok fel, hogy némely oly dolgokra reflektáljak, a­melyek a mai napon, nem a szeszadó törvényről, hanem a szeszadó törvény alkalmából itt elmondattak, s midőn ezt teszem, igen sajnálom, hogy én sem követhetem azon tanácsot, hogy az előttem szólott t. képviselő úr argumentumát c­áfoljam. Nem tehetem, mert én nem akarom, hogy még a mi par­lamentünk is Krahwinklibe illővé legyen, pedig ily modorú parlamentáris discussio csakugyan csak Krähwinklibe való, és ne is adja az isten, hogy ná­lunk lehető legyen. (Élénk helyeslés a középen.) Nem fogok hosszasabban értekezni arról sem, hogy Simonyi Ernő t. képviselő úr indítványának akár egyik, akár másik részét miért nem fogadhatom el. Midőn szó volt róla, hogy a jelen törvényjavaslat napirendre tüzessék-e vagy nem, akkor ez iránti néze­temet elmondtam s azoknak ismétlésébe nem akarok bocsátkozni. Fő czélja felszólalásomnak, pár szóval reflek­­tálni a — mondom — a szeszadó alkalmából fölho­zottakra,­­ főleg azokra, miket Apponyi Albert gróf képviselő úr elmondott, kinek beszédére előzetesen is megjegyzem, s e tekintetben azon ritka szerencsés helyzetben vagyok, b. Kaas Ivor képviselő úrnak iga­zat adhatni, hogy Kaas Ivor b. képviselő úrnak ösz­­szes jóslatai között valójában van egy, mely csak­ugyan logikai alappal bir, s ez az, hogy a képviselő úr gróf Apponyi Albert mai beszéde után azt hiszi, hogy vele a külön vámterület terén találkozik. (Tet­szés a középen.) Azt mondotta ugyanis az én jó barátom, hogy ő a vámközösségnek híve, barátja. De ugyan kérdem, vajon hova vezet azon hűség, azon meggyőződés a vámközösség jóságáról, ha valaki azt, hogy e mellett megálljon, oly feltételekhez köti, a­melyeknek meg nem valósításáról maga is — meg vagyok róla győ­ződve — tisztában kell hogy legyen magával. Tisz­tában kell hogy legyen magával két irányban, elő­ször azon irányban, mert bármily ártatlanul is állí­totta oda az indirect adóknak egészen közössé téte­lét, midőn ezt a vámterület közösségének logikai kö­­vetkezéseképen fejtegette, lehetetlenség, hogy egyfe­­lől ne tudja, hogy Magyarországon — ma legalább — még alig lehet találni többséget, a­mely azt elfo­gadná és legkevésbé hiszem, hogy számíthatna azok támogatására, kikkel különben ma, szemben ezen tör­vényjavaslattal, egyforma álláspontot foglal el (He­lyeslés a középen), és továbbá lehetetlen, hogy ne tudja, hogy ennek meg is van a jó indoka, mert le­het ugyan­ezen kérdést oly ártatlanul odaállítani, mi­kép­p, barátom szokott ügyességével tette, de lehe­tetlen elzárkózni az elől, hogy ha ez egyszer kimond­hatik, ennek aztán igazán nagyon messzemenő logi­kai, majdnem kikerülhetlen következései vannak; de lehetetlen, hogy ne tudná azt, bár ezért ő a kormányt hibáztatja, hogy még ha Magyarországon lehető vol­na is, nehezen volna neki módjában szemben a felállí­tott »nur keine Mehrbelastung« jelszóval a monarchia másik államában keresztül vinni. Oly conditióhoz köti tehát mindjárt első lépésénél, melynek érvénye­sítése sem itt, sem a monarchia másik államában le­hető nem lenne ma, vagyis a­melyekhez ma kötni annyi, mint a dolgot magát lehetetlenné tenni. De én megvallom, azért is hiszem, hogy ő ta­­lálkozhatik még mai beszéde folytán — eddig nem hittem — és a mai fellépése folytán b. Kaas Ivor képv. úrral azon másik téren, a külön vámterület terén, mert különben ha erre a készség meg nem lenne benne, ismert mély belátásánál és éles eszénél fogva, nem tudnám megfogni az eljárást, melyet ma követ. A t. képviselő úr ugyanis tudja, hogy e házban meglehetős számmal vannak a külön vámterület hí­vei. No ugyan kérdem, midőn a közös vámterületet fentartani akaró kormányjavaslatokkal szemben azok szavazatait szaporítja — mert így áll ám a dolog — kik, ha a kormány javaslatai megbuknának, okvetle­nül a külön vámterület mellett lennének, akkor aligha tesz egyebet, mint — ha csakugyan akarná a közös vámterületet — saját lábai alól húzza ki a gyékényt. Mert azt csak nem hiszi a képviselő úr, hogy ő né­hány igen jeles barátjával együtt, ha a kormány propositiói megbuknának, azon a hozzájuk képest óriási nagy többséget, mely ezen szavazat consequen­­tiájául a külön vámterületet tűzné ki, megnyerhetné arra, hogy most már ne akarjanak külön vámterüle­tet, hanem hogy csatlakozzanak a közös vámterület zászlójához. A t. képviselő úr több vádat emelt a kormány ellen. Én azon vádak ellen, a­melyek itt elmondottak, de melyek bebizonyítása meg sem kísértetett, a kor­mány eljárását védelmezni nem fogom, de figyelmez­tetnem kell a t. házat, hogy még ezen szemrehányá­sokban is, nem egy ellentét van. A t. képviselő úr beszéde elején még meg is dicsérte a kormány takti­káját, mely szerint először is ezen legplausibilisabb törvényjavaslatot hozta be azért, hogy ez egyszer el­fogadtatván, praejudiciumot képezhessen a többiek elfogadása iránt. Alig hangzott el azonban ez a di­cséret és ezen vád, a­melyet csak azért nem nevezek gyanúsításnak, mert hiszem, hogy bona fide vádolt vele, rövid néhány perc­ múlva már azt mondja, hogy ő kénytelen a kormány javaslata ellen szavazni, mi­vel ő a közös vámterületnek és a kiegyezésnek híve és így nem támogathatja azon kormányt, a­mely az által, a mikép megindította most a házban a ki­egyezési javaslatok tárgyalását, veszélyezteti azon czél elérését, melyet maga elé tűzött. Egy­felől tehát az egyik perc­ben, mint ügyes taktikus azzal vádolni a kormányt, hogy titkosan erőszakot téve, megcsalva a t. házat azért hozta be első­sorban a szeszadó törvényjavaslatot, hogy ezt elfogadtatva a ház által, elérhesse a többi javaslatok elfogadását, a másik perc­ben pedig azt állítani, hogy azért kell a kormány eljárását hibáztatni, mert az által, hogy a szeszadót hozta be legelőször, veszé­lyezteti magának a közös vámterületnek elfogadását, azt hiszem, ez a sokszor említett logikával nem fér meg. (Úgy van­ a középen.) A t. képviselő úr azt mondá, hogy azért nem fogadhatja el a szőnyegen levő törvényjavaslatot, mert szükséges, hogy legyen valahol meg a kiegyezés zász­lója, azon torzkép nélkül, melyet rá a kormány javas­latai festenek. Én nem tudom­­. képviselőház, hogy ha a t. képviselő úr maga is segédkezet nyújt a kormányja­vaslatok megbuktatására és elősegíti azon törekvést, hogy többségre jussanak a házban azok, kik az önál­ló vámterületet akarják — mondom — nem tudom, hogy ezen zászlót azután minő czélból akarja kitűzni. Annyi bizonyos, ha nem lesz is rajta torzkép, nem lesz rajta semmi sem, mert a t. képviselő úr nem lesz képes azon zászlóra, mivel nem lesz alkotmányosan azon helyzetben, hogy reá a saját maga által képzelt torzképet festhesse. Vagy ha ráfestené is, a ma hallot­tak után merem állítani, hogy azok, a­kiknek ő mal­mukra hajtja a vizet, azon zászlón sokkal torzabb képet fognak látni annál, mint a­mit ő ma torzkép­nek elnevezett. (Helyeslés a középen) És így azon zászlót a t. képviselő úr mint csataereklyét kitűzheti, az lehet igen szép emlék, lehet a plátói ragaszkodás­nak igen szép jele a közös vámterület és a kiegyezés mellett, de annak gyakorlati politikai eredménye bi­zonynyal nem lehet. A zászló kitűzése pedig a politi­kában, az eredménynek még csak lehetősége nélkül is, nem tartozik azon tények közé, melyekért az állam­­férfiak akár a jelenben, akár a jövőben koszorút szok­tak aratni. (Helyeslés a középen.) Én, t. hát, magam részéről a kiegyezés létre­jöttét, a­mint ezt már annyiszor megmondottam, óhaj­tandónak, szükségesnek tartom politikai szempontból, de szükségesnek tartom, a­mint ezt más alkalommal kifejtettem, s ha kell, a vámszövetségi vitánál lesz al­kalmam kifejteni, nemzetgazdasági szempontból is, mert ha nem tartom is magunkat oly szegényeknek, mint ezt ma is említtetni hallottam, mégis azt tar­tom, nem vagyunk azon helyzetben, melyben, mellőzve minden egyebet, egy nemzetgazdasági küzdelmet föl­idézni józan észszel, fölfogásom szerint helyes és ha­zafias cselekedet volna. (Helyeslés a középen.) Én tehát részemről elfogadásra ajánlom a kor­­mány javaslatát, s minekelőtte beszédemet befe­jezném, csakis azon körülményre akarok még reflek­tálni, a­mely itt fölhozatott, hogy Wahrmann képvi­­selő úr, meglehet, ismeri a leendő vámtarifának főbb irányzatát, de nincs mindenki oly szerencsés helyzet­ben, s mint Apponyi gróf­­, barátom mondá, ő sem tartozik azok közé. Egy más képviselő, Ragályi Nándor képviselő úr is hangsúlyozta ezt a körülményt és azután igen meglepett engem, midőn egyfelől azt vettem ki be­szédéből, hogy neki csakugyan arról, hogy milyenek főbb elvei a javasolni szándékolt vámtarifának, még csak fogalma sincs, pedig azok ismételten a házban is ki voltak jelölve, a kormány indokolásában is ki vannak jelölve, hírlapi vita tárgyát képezték, s ezen javaslatok, mint borzasztóan veszélyesek kegyetlenül el is ítéltettek és akkor másfelől úgy látom, hogy herczeg Bismarcknak és a német megbízottaknak tö­rekvéseiről, szándékairól hiteles értesülésének kell lennie, mert azt mondotta, hogy talán majd azok fogják a mi érdekünkben módosítani a tarifát. (De­rültség a középen. Felkiáltások a szélső balon : Úgy is van!) Már­t. képviselő úr, én részemről a kereskedel­mi szerződés létrejövetelét óhajtom, én a legnagyobb becsüléssel, tisztelettel vagyok mind azon férfi iránt, a­kit említett, mind azon nemzet iránt, melynek élén ezen férfiú áll; de ha épen a vámkérdésekben csak annyi érdekünk marad, a­mennyit azok fognak meg­védeni, akkor igazán szomorító lenne a mi helyze­tünk, mint azt később még részletesebben meg fog­ják a képviselő urak tudni. És most csakis arra kí­vánok figyelmeztetni, a­miről sokaknak e házban lesz tudomásuk, hogy egy pár év előtt épen ott indult meg egy törekvés »zum agrarischen Schutz«, a­mely törekvések, hogy a mi érdekeinket mozdítanák elő, állítani igen nehéz lenne. De visszatérve gr. Apponyi J. képviselőtársam nyilatkozatára, engedjen meg, de én azt hiszem, hogy annyiról, a­mennyit Wahrmann képviselő úr mon­dott, ő neki is lehet tudomása, még­pedig nemcsak az általam eddig felhozottak alapján. Emlékeztetem a t. képv. urat a vám és kereskedelmi szövetségi bi­zottságban történtekre. A bizottságnak egyik t. tagja attól függesztette fel szavazatát, hogy ha az új tarifa nem fog a régi szerződési tariftánál, abstrahálva, mint ezt Wahrmann képv. úr is tette, az angol con­­ventiótól, tov­ább menni a védvámos irányban. És midőn ott e fölszólalás történt, nyilvánosan lett a kormány részéről kijelentve, hogy ha ez esetben fogna csak ellene szavazni, akkor okvetetlenül rá fog szavazni, mert a tarifa a védvámos irányban az ed­diginél semmi esetre sem fog tovább menni. Így te­hát teljesen igaza volt Wahrmann képv.­árnak, mikor azt mondta, ennyit — és a jelen esetben ez a fődolog — tudnia mindenkinek lehet, s e szerint a szeszadó­nál legalább mindenki alkothat magának meggyő­ződést. Végezetül te­hát, minden alkalommal találko­zunk azzal, hogy nem lehet a fönforgó kérdésben vé­leményt mondani s benne dönteni, míg egy másik kérdésben döntés nincs, így most ugyancsak Apponyi J. képv.­társam azt mondá, hogyan lehessen a szesz­adóra és átalában az indirect adókra nézve véle­ményt mondani, míg nem tudjuk, mi lett a quotával és a quotánál a restitutióval. Midőn a quótabizott­­ság kiküldetéséről volt szó, itt a ház kebelében is töb­ben mondották, hogy minek azt kiküldeni, hiszen a quótáról nem beszélhetnek a bizottsági tagok, mig meg nem tudjuk, hogy itt és Ausztriában mily szesz­adó és czukoradó fog elfogadtatni, sőt magában a quótabizottságban a háznak egy általam igen tisztelt és itt nagyon nehezen nélkülözött tagja, kivel egy párthoz tartozását gróf Apponyi Albert nem fogja tagadni. b. Sennyey folyvást minden fölszólalásánál azzal jelezte álláspontját, hogy ő megmondja ugyan véleményét, bár az egész eljárás hibás, mert a szesz- és c­ukoradót kel­lene előbb megállapítani és csak aztán lehet a quótá­ról beszélni. Lehet-e ily körülmények közt valamire menni? (Mozgás.) Ha a kormány a qvótakérdést akarja elővenni, azt mondják, erről nem beszélhetünk, mig nem tud­juk, milyen szesz- és czukoradó fogadtatik el; ha beadatnak a törvényjavaslatok a szesz- és czukor­­adóról, azt mondják, erről nem beszélhetünk, mig nem tudjuk, hogy a quótánál mikép fogadtatik el a restitutió. (Helyeslés a középen.) Nem akarom eze­ket úgy, mint a kormány eljárásait szokták, fogá­soknak nevezni, de higgyék el a t. képviselő urak, hogy annál, hogy ily módon önmagukkal is inconse­­quentiába jőve, akarják a tárgyalásokat akadályozni, sokkal helyesebb és sokkal szebb volna mondani, mi nem akarjuk, hogy mindebből legyen valami, akár­hol kezditek is, mindig rész, nem kell az egész. (He­lyeslés a középen.) Méltóztassanak ezt határozottan kimondani, és méltóztassanak odahatni, hogy ha ez lenne az ország­gyűlés többségének nézete, mondassék ki, minél­­előbb; ellenben, ha a másik nézet van többségben, lé­tesülhessen a minek létesülnie kell, minél előbb, mert én erősen meg vagyok győződve, hogy a kormány ja­vaslatainak elfogadása az ország javára szolgál, mi­vel nekem csak egy fütyül — engedelmével azon­­. képviselő úrnak, ki erről szólott és ki most is rázza fejét — nekem csak egy fütyül, és a szerint tánczo­­lok, és ez, ha az én meggyőződésem szerint valami — bármi történjék is velem, tiportassék bár sárba nevem, sértessék bár meg hiúságom — ha az én meggyőződésem szerint valami az országnak javára szolgál. Én soha sem mondom azt, és sohasem fogom mondani, hogy azért, mert az, amit én jónak tartok, nem fogadtatott el, azért az országnak vesznie és pusztulnia kell. Nem egyikünknek vagy másikunknak talán csal­hatatlannak tartott belátásától függ, hála Istennek, hogy az ország pusztuljon, hanem azt már határo­zottan merem állítani, hogy akár az egyik, akár a másik után járjunk, de hogy a megállapodás többé ne huzassák, hogy tisztában legyen vele úgy az or­szág, mint mindenki, hogy melyik uton fognak ren­­deztetni ezek az ügyek, s hogy ezen ügyek valahára rendeztessenek, ez úgy állami, mint politikai, nem­zetgazdasági, kereskedelmi és minden szempontból szükséges. (Élénk helyeslés a középen.) Midőn tehát a szőnyegen levő javaslatot a t. háznak a magam részéről is ajánlanám, egyúttal arra kérem, méltóztassanak ennek és társainak sorsa fölött határozni, s oda hatni, hogy mentül előbb eljöjjön azon idő, a­midőn valahára tisztába jöhetünk a fölött, hogy melyik ut­ az, a­melyen a rendezésnek meg kell történnie. (Élénk helyeslés a középen.) A háború. A »D. T.« hareztéri tudósítója Orhanieból a következőket jelenti: Sefket pasa okt. 9-én előre nyomult a Vid völgyben Lukrovicz irányában, és Plevnától mintegy öt órányira megállt. Útját ma szept. 10-én folytatta. Disnikbe Plevna előtt délután érkezett meg. Az oroszok azonnal elhagyták a jobb­oldalon levő hegyet, melyet aztán a törökök szálltak meg, kik mindjárt hozzá fogtak a távirda kijavításá­hoz és helyreállításához. Időközben egy újabb élelmi szállítmány átkelt a folyón és este beért Plevnába. A kozákok előjöttek és megszakítani igyekeztek a török csapatok előnyomulását, de mihelyt ezek őket erősen megtámadták, néhány sebesült hátrahagyásá­val megfutottak. Nagyszámú kocsi még Plevna előtt vár, mert ezek Disniknél a híd lerombolása követ­keztében nem mehettek át a Vid folyón. A könnyebb járművek a vizen átgázolhattak, a súlyosabb szeke­rek követni fogják őket, mihelyt a híd helyre lesz állítva. Időközben a török lovasság és gyalogság megtisztítja a vidéket és a Gablonitza felé vezető ol­­dalutat a kozákoktól. A falvak az egész út mentén el vannak hagyat­va, de a házak sok helyen még megvannak s a török hatóság reméli, hogy az uton levő rengeteg nagyszámú menekülőket még visszasegítheti otthonukba.Ezen sze­gény, emberek­re nézve az időjárás valóban rettene­tes. Ők ezrenkint tanyáznak a mezőn igen kevés éle­lemmel és ruhával. Sefket pasa és az ő táborkara a lehetőt megteszik, hogy könnyítsenek ezen szegény nyomorultakon s úgy a törökök, mint a bolgárok igyekeznek segédkezet nyújtani a menekülteknek. Remélni lehet, hogy két nap múlva az összes élelmi- és lőszer biztosságban Plevnába lesz szállít­va. A tüzérség számos lovassággal és gyalogsággal már a városban van. Ozmán pasa hadereje kitűnő állapotban van. Nem tudjuk, volt e újabb csata, de lövöldözés nem hallatszott. A vörös félhold orvosai a sebesültek számára szánt készlettel megérkeztek. Csernavoda, hétfő. (A »D. Tel.« sürg.) Gyurgyevot ma lövették Ruszcsukból, úgy látszik, hogy az oroszok vasúton szállítanak csapatokat. Pirgoshoz közel kis csata volt. Mihelyt az idő ki­tisztul, valószínűleg komolyabb csaták lesznek egy­két nap múlva, s nevezetesebb hadmozdulatokról is fogunk hallani. Számos bolgár, kik nem csatlakoztak az oroszokhoz, visszatért ide, és háborútlanul folytat­ják foglalatosságukat. A török főhadiszállás Hadi­kon van. A Duna emelkedik, az idő nedves és hideg. Bukarest, okt. 10. (A »Templ.« sürg.) Szu­­lejmán pasa megérkezése óta újabb küzdelmet vár­nak a Lom és Jantra közt. Az orosz törzskar okt. 6-ki rendelete az összes hírlap-tudósítóknak, még az orosz lapoktól valóknak is, megtilta meglátogatni a Plevna előtti hadsereget. Az első és harmadik gárda-had­osztály, 5000 ember már Plevna alatt van. Ha az idő megengedi, újabb támadás fog Plevna ellen intéz­­tetni még a tél beállta előtt. Folytonos eső és vihar megakadályoz Bulgáriában minden hadmozdulatot. Az oroszok a jantrai hadsereget a plevnai hadsereg két hadosztályával megerősítik. Sipka, szerda (A »D. T.« sürg.) Az idő ki­tisztult, nagy horderejű hadműveletek előestéjén va­gyunk, Reuf pasa emberei kitűnő állapotban vannak. Az ázsiai harc­térről oct. 9-ikén ezt jelenti a »D. Tel.« Muktár pasa az Aladzsa szorosig előre nyomulván csatározásba bocsátkozott az oro­szokkal, a küzdelem mind nagyobb kiterjedést nyert , csatává fejlődött, azonban váljon e csata komoly-e, azt még nem lehet tudni. Erzerumba azt jelentik, hogy a csata még egyre tart és hogy a törökök előre nyomulnak. Az orosz ügynökség a »D. Tel.« egy párisi sürgönye szerint a következő hivatalos jelentést tette közé. Oct. 9-ikén északa az ellenség elhagyta hadál­lásainak nagyobb részét és megkezdte visszavonulá­sát, mi erősen üldözzük, és északon át elfoglaltuk a Csadsivádsi lubotáni és kuloczdani vonalat. A fővárosi közmunkák tanácsából. Budapest, okt. 11. Báró Podm­aniczky Frigyes alelnök az ülést megnyitván, értesíti a tanácsot, hogy Széher Mihály közmunkatanácsi tag egészségi szempontból ez állá­sáról lemondott. A tanács elhatározta, hogy ez állás új betöltése iránt felterjesztést intéz a miniszterel­nökhöz. Hübner hitestársakkal a sugárúti 79. számú te­lek megvétele tárgyában kötött adásvevési szerződés helybenhagyatott. A f. hó 2-án megejtett sugárúti utóvizsgálati eljárás eredménye tudomásul vétetvén, az építési vállalattól visszatartott 36,523 főt 56 kr. felülvizsgá­lati összegnek kifizetése elrendeltetik. A balparti vízvezeték tárgyában kidolgozott Wein-féle tervezet fölött a közmunkatanács és a főv. hatóság közt nézetkülönbség merülvén fel, e kérdés végleges eldöntése az 1870. X. t. sz.­­21. §-a értel­mében a belügyminisztériumot illeti. Mindazonáltal az ügy végleges eldöntése előtt, a miniszter személyes elnöklete alatt vegyes bizottsági tárgyalás fog tartatni, melyben — a közmunkák tanácsa részéről K. Podma­­niczky Frigyes alelnök, Zsigmondy Vilmos és dr. Poór Imre tanácstagok küldetnek ki. A főváros közelében, gyógyíthatlan elmebete­gek részére országos intézet fölállítása szándékolta­­tik. Az e czélra, megvétel végett ajánlott telkek megbírálására a belügyminiszter vegyes bizottságot alakított, melybe a közmunkák tanácsa részéről: dr. Poór Imre és Pucher József tanácstagok küldet­tek ki. Minthogy a budai lövőház, a János-kórház köz­vetlen szomszédságában, sűrűn lakott terület közepén fekszik, annak eltávolíttatása, illetőleg áthelyeztetése már többször megpendíttetett a­nélkül, hogy bármi eredmény éretett volna el, a jelen állapot pedig úgy a szomszéd lakosság, valamint a kórházban fekvő be­tegek gyógyíthatása érdekében tarthatatlan lévén, a főváros hatósága, az ügy beható tárgyalására és e baj orvosoltatása végett — saját hatáskörében — a legerélyesebb eljárásra felhivatik. Az új sertésszállásoknak kijelölt terület új be­osztási terve, valamint az Erzsébet és amerikai utak környékének új szabályozási terve — a főváros elő­terjesztései értelmében — helybenhagyattak. A közmunkaváltság pontosabb és gyorsabb be­­hajthatása czéljából, a pénzügyminisztérium részéről megengedtetett, hogy ez illetékek, jövő 1878. évtől fogva, úgy a fővárosi adó, valamint az egyes felek adó­könyvecskéiben bejegyeztethessenek és ekkor az állami adóval egyúttal szedethessenek be. Felhivatik ennek folytán a főváros hatósága, hogy ez illetékek­nek, a rendelet értelmében való behajtására a szük­séges intézkedéseket haladéktalanul tegye meg. Következő építési engedélyek adattak ki aka­dálytalanul : Rosner Adolfnak, VI. ker. Marhahajtó­­ut 46/a. sz. a. földszintes lakházra. Fürst Jánosnak YTI. ker. Rottenbiller­ utcza 38/b. sz. a. kerti lakra. Stier Jánosnak, I. ker. holdvilág utcza 870. sz. alatt, átalakításokra. Zeller Teréznek, III. k. szt.-endrei út 141. sz. a., földszintes lakházra. Thiemig Gizellá­nak, I. k. Lipótmező 770. sz. a., nyaralóra. Liebold Józsefnek, VIII. ker. kőbányai út 513. sz. a., egy emeletes lakházra. Rieder Antalnak, III. ker. Vö­rösvári ut 457. sz. a. átalakításokra. Veith Mihály­nak, VII. ker. Vörösmarty utcza 29. sz. a. földszin­tes lakházra. A török sebesültek számára beküldött a »Hon«-hoz. Rácz­ Almásról Führer Sándor gyűjtését 9 frt — krt. Zachár Ágoston bpesti vendéglős gyűjtését 13 » — » A privigyei kaszinó-egyesület gyűjtését 96 » 60 » A fenebbi adományokkal eddig befolyt a »Hon«-nál 3279 frt 59 kr., 15 márk arany­ban, 2 császári, egy magyar arany, 100 frank aranyban, egy török szelvény, 2 ezüst tallér, 1 ezüst frtos, 3 huszas, egy ezüst láncz, 2 ezüst lila, 2V* frank ezüstben. * * * A r­á­c­z-a­lmási gyűjtéshez járultak : Lukács Lajos­­né 5 frt, Vörösmarty István és N. N. 2—2 frt. * * Zachár gyűjtéséhez járultak : Zachár Ágoston 2 frt 20 krt, Mayerffy István 50 kr, Bagyik János 2 frt, Ga­lambos Ferencz 1 frt, Mocznay József 50 kr, Szalay Márton 1 frt, Keresztesy 1st. 40 kr, Skrabák 1st. 40 kr, Kircsek János 50 kr, Flaschner János 50 kr, Zsigmondovics Sándor 50 kr, Beősze József 50 kr, Szép János 50 kr, Fichser Márton 1 frt, Czebel Antal 1 f­t, W. J. J. 50 kr. * * A privigyei gyűjtéshez járultak : Pri­vigyei casinó egyesület 5 frt, dr. Jelentsik Nándor 2 frt, Je­lentsik Nándorné 50 kr, Kiss Ferencz 1 frt, özv. Modrányi Judith 5 frt, Modrányi János 5 frt, Skopetz András 2 frt, Brestyánszky Bálint 1 frt, Rajeczky József 1 frt dr. Wunder 50 kr, Majer György 1 frt, Ádámik József 1 frt, Horváth Ká­roly 50 kr, Znamenák Ferencz 30 kr, Furdek Nándor 2 frt, Kurutz János 50 kr, Novák Béla 1 frt, Kádek István, 4 N. N. 1 frt, Szepesy József 2 frt, Kovácsik Vincze 1 frt, Kupetz János 50 kr, Zalich Károly 50 kr, Szilvássy Ágoston 1 frt, Egy bizonyos 1 frt, Gyürky Nándor 3 frt, Mészáros János 1 frt, Móser János 1 frt, Kluch Ferencz 1 frt, Sidó Titus 1 frt, Rudnay László 1 frt, Kozma Ferencz 1 frt, Neumann Vilmos 1 frt, Suditek Ede 1 frt, Szaniszló Vilmos 1 frt, Ray József 1 frt, Brauner Jakab 1 frt, Rosenthal József 1 frt, Singer Vilmos 1 frt, Spitzer Mór 50 kr, Rosenthal Adolf 1 frt, Rosenthal Mór 50 kr, valaki 2 frt, Kutka Márk 1 frt, Steinhübel János 50 kr, Heller Kaufmann 50 kr, Tyroler Vilmos 50 kr, Rosen­thal Zsigmond 50 kr, Reif Jakab 2 frt, Cigler Jakab 1 frt, Schlesinger Bernát 1 frt, Grün Ignácz 1 frt, Grün Emmanuel 1 frt, Brichta Károl 50 kr, Zweigenthal M. 50 kr, Ádámik Já­nos 50 kr, Skopetz Jakab 50 kr, Fried Miksa 50 kr, Neumann E. 1 frt, Kellermann Adolf 1 frt, Mahrer József 1 frt, Pálik István 50 kr, Érti István 1 frt, Sporsan Ernő 1 frt, Ádámik György ifj. 50 kr, Pekni Márton 50 kr, Némethy B. plébános 3 frt, Kreiser Károly 50 kr, Oláh Janka 1 frt, Rigell Ágoston 50 kr, Wohland György pest­­mest. 1 frt, Majer Pál 50 kr,­­Kiss Ignácz 3 frt, Sulyák János 1 frt, Skopetz Ferencz 1 frt, Rymszky József 1 frt, Kiss Jenő 1 frt, Pohodniczky András 50 kr, Schwartz Ede 1 frt, Bienenstok Mór 1 frt, Rindl Jakab 1 frt, Pollák Ignácz 1 frt, Struc­ár István 80 kr. KÜLÖNFÉLÉK. — A minisztérium három Kál­mánjának: Tisza, Széll és Bedekovics miniszte­reknek, nem különben a képviselőház elnökének, Ghyczy Kálmánnak mai nevek napja alkalmából a képviselőházban egy ivet írtak alá a képviselők párt­különbség nélkül, melyben szerencsekivánataikat fejezték ki. — A magyar tudományos akadé­­m­i­a­l-fő (nyelv- és széptudományi) osztálya október 15-én d. u. 4 órakor ülést tart. Tárgyai a követke­zők : V­á­m­b­é­r­y Ármin r. t. » A turkománok nyel­véről.« A magyar helyesírás újonnan átvizsgált sza­bályainak tárgyalása.« — A ter­mé­s­ze­ttu­d­o­má­ny­i tár­su­l­a­t október 17-én, szerdán délután 5 órakor szakülést tart a m. tud. akadémia heti üléstermében. Tárgyak : Kosutány Tamás: A magyarországi dohány jelene és jövője. Borbás Vincze: Rövid floristi­­kai közlemények különösen Pestmegye flórájából. A szakülést választmányi ülés követi. — A budapesti philologiai társa­ság f. hó 17-én, szerdán d. u. 5 órakor a magy. tud. akadémia Kisfaludy-termében ülést tart, melynek tárgyai: Danielis Berzsenyi poetae eclogae latinis versibus redditae ab Jos. Steph. Tamaskő: Safarik élete és művei, Wagner Lajostól; a színészet fejlő­dése a régieknél és annak állapota a class­ íróknál, dr. Török Auréltól.

Next