A Hon, 1877. december (15. évfolyam, 316-344. szám)
1877-12-01 / 316. szám
kérdés nem intézhető el, csak kizárólag az orosz és török kormány által, hanem európai kérdés, melynek megoldásához az európai hatalmaknak, elsősorban monarchiánknak, nagy köze van; ezt már nem hiszszük el; ezt Andrássyról föl nem tehetjük Sz. Gy. Konstantinápoly, nov. 21. (Saját levelezőnktől.) (A szultán. — A polgárőrség. — Német reclamatiók. — A háború. •— Pamad Mahmud. — Összeesküvés. — Mediatió. — Katonai mozgalmak. — Parlament. — Sajtó.) A múlt pénteken fényes szertartás volt a hadügyminisztérium palotájában. A szultán a szelamlikszertartás után, mely ez alkalommal a Bajazid mecsetben volt, (e mecset a hadügyminisztériumnak át* ellenében fekszik), visszafordult a császári pavillonba, hova egybehivá a polgárőrséget, s átnyújta annak a zászlót. Szaid pasa palotai férike kegyelmessége, a következőfelhívást olvasta föl a nagyúr nevében: Katonák! A legnagyobb dicsőség valamely népre, ha képes hazáját, jogait és méltóságát megvédelmezni. E dicsőség főleg abban áll, hogy az egész nemzetet egyesíti a katonai szolgálat terheiben. Katonául születni és katonául halni meg, mindig kiváló erénye volt az ottomán nemzet fiainak, s e napig soha egy hang nem emelkedett a felhívás ellen, hogy e nemes kötelességet mindenki betöltse. Istennek hála, szerencsés vagyok, hogy közreműködtem, birodalmam haderejének növeléséhez ez uj katonaság létesítésével, mely polgárőrségnek neveztetik. (Aszákiv mülkié), s egyszersmind előmozditom, a katonai szellemnek a főváros és a tartományok lakosai közé való elterjedését. Szaid pasa palotai ferikem keze által itt küldöm nektek ma e zászlót, melyet azért készítettem, hogy maga köré gyűjtse, mindenfelől a polgárok őrségeit. Az ideiglenes hadügyminiszter fel fogja olvasni soraitok előtt a hadirendtartást, mely előadja szolgálatotokat és uj kötelességeiteket. Adja isten, hogy a zászló, melyet rátok bízok, minél előbb függetlenségünk dicső jelvénye fölött lobogjon. Reméltem, hogy kötelességeitek teljesítése és hazafias buzgalmatok és kevetek által növelni fogjátok nemzetünk dicsőségét s ez által kiérdemlitek uralkodótok jó akaratát és szeretetét. A császári beszéd felolvasta után egy bodsa alkalmi imát mondott s a keblekből »Éljen a szultán!« kiáltás tört ki. A nagyvezér, a seik-ül-izlam és minden miniszter jelen volt e szertartáson, melynek végezte után egy zászlóalj testőrvadász, 3 zászlóalj tűzoltó (Széche ny i ezrede), egy zászlóalj nemzetőr és két zászlóalj légionárius elvonult a szultán előtt. Németország, mely — mint önök tudják, folyton keresi az alkalmat, hogy bennünket boszantson s Oroszország iránti barátságát megmutassa, uj alkalmat talált nekünk nehézséget okozni. A rumáliai vasút távirdavonalainak igazgatóját Kay sert néhány nappal ezelőtt, midőn szemleután volt Bellova felé a vonalon, valaki meggyilkolta. Hogy ki követte el e bűntettet, nem tudatik, de a bonczolás kiderítő, hogy a golyó, mely életét kiolta, Winchester puskából való volt, mely a török rendetlen lovasság fegyverzetét is képezi. E körülmény elég volt Reusz herczegnek, hogy azt követelje, mikép a harcztéren levő összes rendetlen csapatok visszahivassanak és hazaküldessenek. Furcsa egy követelés az igaz, szerencse, hogy a fényes kapu visszautasította. Ki ne emlékeznék a zimniczai esetre, midőn egy franczia hírlapírót egy kozák orozva megtámadott. Vájjon mit szólt volna Gorcsakov a franczia ügyvivőnek, ha ez akkor azt követeli tőle, hogy a kozákok mind haza küldessenek ? A harcztérről nevezetes esemény híre nem érkezett hozzánk. Szulejmán pasa rendeletet adott hadainak, hogy az ellenséget folytonos támadások által nyugtalanítsák; ennél fogva a Duna mellől apró csetepatékról folyton érkezik hir. Az ázsiai harcztéren a helyzet tetemesen megjavult. (A levél nov. 21-én kelt, midőn az újabb kalamitás hire Sztambulban még nem volt ismeretes.— Szerk.) A hó esni kezd s a hideg érezhetővé kezd válni. A Deve Bojumban levő orosz had sokat szenved. Karszból folyó hó 10-ikéről még van hírünk. (!) Husszein Hami pasa e hely parancsnoka jelenti, hogy az oroszok támadást intéztek a Hasszán-pasa-Tábia ellen, de tetemes veszteséggel visszaverettek. Mukhtár pasa, ki még erősítéseket vár Erzerumban, bizonyára nemsokára azon helyzetben lesz, hogy ismét támadólag léphet föl. Damad Mahmud újra megerősödvén állásában, a forradalomról és összeesküvésről szóló hírek is elnémultak. E híreknek különben úgy sem valami nagy volt az alaposságuk. Nálunk az összeesküvés, vagy forradalom, melynek czélja az uralkodó megváltoztatása, sohasem történik népi mozgalom által; itt csak a miniszterek szoktak összeesküdni, így midőn Abdul Aziz szultán letétetett, a népnek legkisebb sejtelme sem sem volt arról, hogy mi van készülőben, s midőn egy szép reggel ágyúlövések hirdették a nagy eseményt, mindenki azt kérdé, mi történt, és aztán örömmel üdvözli az új uralkodót. A mediatióról szóló hírek az oroszok újabb sikerei után ismét elnémultak. Itt legalább semmit sem hallani felölök. A Konstantinápolyba naponkint érkező új csapatok láttára valóban azt is kell hinnünk, hogy a háború vége messzebb van, mint valaha. A kaszárnyák legnagyobb része kórházzá alakíttatott, úgy hogy az érkező csapatokat nincs hová helyezni, s a hadügyminiszter kénytelen őket azonnal a harcztérre küldeni. Midőn pedig ez letétetett, s Abdul Hamid emeltetett a trónra, vagy midőn Midhát a népszerű miniszter száműzetésbe küldetett, a nép közül egy hang sem mert tiltakozni az önkényes tény ellen. Épen igy ha néhány miniszter elhatározná Hamid szultánt letenni, egy szál sem, még Damad Mahmudé sem merne szólni az ellen egy hangot is. A forradalomtól tehát fölülről kell félni, nem alulról, s a népi összeesküvések híre minden alap nélkül való. A fővárosi követválasztás már megtörtént. Nagyrészt a múltkori képviselők választottak meg. A parlament ülésszaka a jövő hó elején nyílik meg. Legközelebb egy új lap fog itt megjelenni. A kereskedelmi minisztérium ugyanis egy földmivelési és kereskedelmi szakközlönyt indít meg... Hogy hol talál rá olvasót az más kérdés. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülése november 30. Az esti lapunkban közlöttek után felszólalt Simonfay János és sokalja a lázadásra kitűzött büntetési minimumát. Legjobbnak látná e kérdésnél mellőztetni a minimumot, de a minimum átalában kimondva lévén, nem tudja, hogy a kormány elfogadhatónak tart-e itt ilyszerű módosítványt. Fejczes Béla azt feleli, hogy ily módosítvány — a ház a minimumok alkalmazását már eleve kimondván — itt még tárgyalható sem lenne. Simonyi Ernő tagadja ezt, különben a kormány eljárása arra készti szólót és pártját, hogy minél kevesebb részt vegyen e javaslat tárgyalásában. Pauler Tivadar védi az eredeti szerkezetet, s a ház a §-t változatlanul elfogadja. A 153. §-nál Kemény Mihály helytelennek találja a felbujtó szó használását, s azt itt »a lázadást szitok és vezetők« kifejezéssel kívánja helyettesíteni. A ház az eredeti szerkezetet fogadja el s a 154—157. §-t változatlanul meghagyja. A 158. §-nál Mocsáry Lajos azt látja, hogy a sajtó utján lázadásra való fölbujtásra túlságos a 10—15 évi elzárás, s módositványt ad be, hogy a fölbujtó czikk írójára 4 évig terjedhető fogház rovassék. Cyemeghy Károly ellentétben Mocsáryval azt látja, hogy annak módosítványa lenne túl szigorú. Mert míg az eredeti szerkezet csak az egyenes fölhívást kívánja büntetni, Mocsáry kiterjeszteni véli azt minden sajtóbeli nyilatkozásra, melyből valaki, habár tévesen is, lázadásra való fölhívást olvasva ki, e nyomon indulna. Azt is tagadja, mintha itt a lázadásra való büntetés szigorúbb s igy aránytalan lenne, mint a felségsértés büntetése. A javaslat elfogadását kéri. (Helyeslés.) A ház Mocsáry némely helyreigazító megjegyzése után elfogadja a szerkezetet s a 159—162. §. is változatlan marad. Ezzel az ülés véget ér. Előterjesztés az átalános vámtariffáról szóló törvényjavaslathoz. (Folytatás és vége.) (A tariffa-törvényjavaslat megokolása.) Az átalános vámtariffáról szóló törvényjavaslat azon átalános elveket tartalmazza, melyek a vámozásnál a vámkötelezettség, a tariffa magyarázata és alkalmazása, valamint a vámdíjak fizetési módozatai tekintetében alkalmazandók lesznek. Ezen elvek általában a törvény határozmányai a jelenleg érvényben levő vámtörvények és szabályok (lásd az 1853-as vámtariffa-törvényt és a magyar pénzügyi minisztérium által kiadott pénzügyi törvények és szabályok hivatalos összeállításának IX. füzetét a határvámjövedékről) tartalmával lényegben megegyezik és csak annyiban különbözik, hogy a tisztán rendeleti úton szabályozható részletek helyett átalános elvekre szorítkozik, illetőleg a kormánynak az illető intézkedésekre meghatalmazást ad. Új elvek, és az eddigi határozatoktól lényeges eltérések csak a következő pontoknál mutatkoznak : A III. czikk szerint »azon árak, melyek oly államokból jönnek, hol az osztrák és a magyar hajók, avagy az osztrák magyar monarchiából érkező áruk más államokéinál kedvezőtlenebb bánásmódban részesülnek, a bevitelnél a vámtariffában megállapított vámon fölül még ennek 10°/o-át, és ha a tariffa szerint vámmentesek, az áru kereskedelmi értékétől rendeleti uton megállapítandó 5 százaléknyi specifikus vámot fizetnek. Különösen azon törekvésekkel szemben, melyek a legközelebbi időben Európa többi forgalmunkra nézve nagy jelentőségű államaiban mutatkoznak, és melyeknél könnyen lehetséges, hogy egyik vagy másik fő kiviteli czikkünk ellen differentiális vámozás alkalmaztatnék, indokolja ezen elvnek felvételét, melynek jelentősége annál kisebb lesz, minél inkább sikerülene a kormánynak azon törekvése, hogy a velünk szoros kereskedelmi összeköttetésben álló nemzetekkel a tariftaszerződések, vagy legalább a legnagyobb kedvezést biztosító szerződések köttetnek. Azon esetre azonban, ha a kormánynak, — rajta kívül fekvő okoknál fogva, — említett törekvése nem sikerülene, akkor a netán ellenünk irányított vámpolitikai visszásságok, a kormány nézete szerint csakis a III. czikkben foglalt intézkedés útján tarthatók távol, illetőleg háríthatók el. A kormány ugyanis azon meggyőződésben van, hogy ezen intézkedésnek törvényhozási útán kimondása által a velünk üzleti összeköttetésben álló nemzetek, anélkül, hogy speciális retorziók, s így egy az előforduló esetekben ellenséges szint magán viselő külön rendszabályok határoztatnának el, eleve figyelmeztetnek azon közgazdasági hátrányra, mely őket vámpolitikánk által akkor éri, ha a mi provincziánkat súlyosabb vámokkal terhelik, s ekkér minden tényleges restorsio alkalmazása nélkül eleje vétetik az irányunkban netán tervezett kedvezőtlenebb eljárásnak ; mert nem hihető, hogy egy állam kitegye saját kereskedését oly rendkívül káros hatású differentiális vámozásnak, milyen általunk terveztetik, s mely által, ha csak rövid ideig fennáll is, oly visszásságokat kell szenvednie, melyek kereskedelmi összeköttetésére tökéletesen megsemmisítő hatásúak lehetnek. A IV. czikkben kötelességévé tétetik a kormánynak egy betűsoros árulajstrom elkészítése. Lehetetlen ugyanis a kereskedelmi forgalom összes áruczikkeit mind külön-külön vámtariffában felsorolni, nehogy azonban az egyes áruknak vámtételekbe sorolása a vámhivatalok különböző felfogása szerint különböző legyen, okvetlenül szükséges egy átalános betűsoros lajstromot kibocsátani, illetőleg e lajstromnak időnkénti kiegészítéséről gondoskodni. A czélból pedig, hogy a vámtariffának interpretációja ez után bármi tekintetben ellenkezésbe ne jöjjön magával a tariffával, határozottan kijelöltetett az irány, melyben a betűsoros lajstrom készítendő s e részben a kormányt a tariffa szószerinti szövege és értelme vezetendő Egyébiránt a kormány eddig is ekkér gyakorolta a tariffa interpretatióját. Ugyanezen czikkben felhatalmaztatik a kormány arra is, hogy a jelenleg még a külön meg nem nevezett vegyészeti termékek (64. e. 3.) közé tartozó czikkeket, ha netán a forgalomban nagyobb jelentőséggel kezdenek szerepelni, minőségük szerint s az analógia útján kisebb vámtétek alá is sorozhatja. Ezen az eddigi szabályokban fenn nem álló intézkedés, az ipari technikának a következő tíz év alatt való fejlődése s különösen a chemia terén tett folytonos felfedezések miatt indokolt. Az V. czikk az eddigi vámeljárás irányában újítást foglal magában. Eddig ugyanis az összetett árak, amennyiben a tariffában külön fel nem említtetnek s igy a tarifta szerint meghatározott vám alá nem esnek, a nagyobb vám alá tartozó árú szerint vámoztattak ; holott a törvényjavaslat szerint jövőre azon vám alá fognak esni, mely az árú főalkatrésze szerint fizetendő; az új eljárás a dolog természetének inkább felel meg és sok esetben vámleszállítást eredményez. A XII. czikk hasonlókép újítást foglal magában , de tekintettel arra, hogy a vasúti csatlakozási vonalaknál azon anyagoknak és kellékeknek, melyek a vámterületen levő határállomásig terjedő és még a külföldi pályavállalat által kezelt vasúti részlet számára igényeltetnek, a vasúti csatlakozás érdekében és czéljának érvényesítése végett természetszerűleg vámmenteseknek kell lenniök, s miután e végből úgyis minden egyes esetben külön egyezmények köttetnek, melyek ezen kedvezmény részletes feltételeit kijelölik , az elvnek kimondása azért is látszott indokoltnak, minthogy különben minden külön esetben speciális törvényhozási intézkedés szükségeltetnék, még oly vasúti csatlakozásoknál is, melyek fekvésüknél fogva az ország törvényhozási intézkedését különben nem igényelnék. A XIII. czikk a vámoknak s bizonyos mellékilletékeknek arányban fizetését rendeli el. Eddig 1854 óta a vámok ezüstben fizettettek; történt pedig ez főkép azon okból, hogy az állam részéről teljesítendő érczpénzfizetéseknél, az akkor a világforgalomban s a külföldön szokásos átalános fizetési közeg a kormánynak rendelkezésére álljon Ezen fő ok természetes következménye az, hogy most, midőn az említett fizetéseknél az ezüst helyét az arany foglalta el, az említett czél elérésére szükséges alkalmas módosítás megtörténjék. Az intézkedés különben abban is találja indokolását, hogy mindazon nemzetek, melyekkel kereskedelmi összeköttetésben állunk, a vámokat hasonlókép arányban szedik be, s így aranyvámok mellett vámterületünkön a külföldön létező viszonyok hasonló meghonosítása, és ekkér bizonyos kiegyenlítése az érdekeknek is éretik el. Végül, az arany folyama által a vámokban mutatkozó emelkedés, csak helyettesítése a lefolyt 20 év alatt az ezüst ágró által magasabbakká tett vámoknak; míg az ezüst volt első rendű fizetési közeg, vámjaink ezüstben fizettettek, miáltal a vámok ez ágióval és pedig átlag legalább 15 % -kal nagyobakká lettek. Most, hogy az ezüst mint international fizetési eszköz háttérbe szorul, s helyét az arany foglalja el, a vámoknak tovább is ezüstben fizetése egyszerűen a vámoknak leszállításával volna egyenlő. Midőn tehát a kormány az aranyvámok meghonosítását javasolja, tényleg a lefolyt húsz évben követett gyakorlatot más, az idő által követelt módon véli föntartani. A vámtariffában javaslatba hozott vámtételek megállapításánál alapul vétettek az eddig érvényben volt szerződési vámtételek, melyek jövőre nagyobbrészt átalánosíttatni fognak; ezenkívül az átalános vámtariffa számos tételénél és némely szerződési tételeknél is, amennyiben azt külön érdekek nem ellenezték, vámleszállítások hozatnak javaslatba; különösen a nyersanyagok vámjai vagy egészen megszüntetnek (pl. gabnaneműek, növények, méz állati termények stb.), részint mérsékelteinek (pl. viasz, gyógy- és illatszeranyagok, festőfa), hasonlókép történt ez az iparosság számára szükséges több félgyártmány vámjainál is (pl. cserzőanyagkivonatok, mézgák és gyanták, növénynedvek, durva pamutfonalak, jutafonal, ólom és ólomöntvény stb.) Azon iparczikkeknél, melyek a tényleges viszonyok s külön körülményeknél fogva az eddig élvezett vámvédelmet nem nélkülözhetik, illetőleg az eddig alkalmazott alacsonyabb vámok mellett fönnálltukban némileg fenyegetve látszottak: az eddigi védvámok fentartatnak, illetőleg az eddigi vámoknál magasabbak is terveztetnek. De e részben is az a törekvés, hogy az indokolatlan követelésekkel szemben csak a nélkülözhetlen szükséges védelem biztosittassék , és túlságos vámok által a fogyasztók érdeke egyes iparos ágak kedvéért súlyosan ne károsittassék. — A védelmi szempontnál a tariffa azon elvet követte, hogy — a mennyiben az lehetséges volt — az értékesebb áruk kiválasztassanak a kevésbé értékesek közül, melyekkel eddig egy kategóriába estek, és számukra értékükkel arányos vám állapíttassák meg. Így történt ez a pamutfonalaknál, a pamutszöveteknél, a ruházatoknál, a fémáruknál, a vasúti kocsiknál stb. Ennek természetes következménye volt az, hogy sok árúnál új osztályozást kellett alkalmazni, de ezen osztályozásnál mindig tekintet volt arra, hogy lehetőleg könnyen felismerhető s igy a vámkezelést nem túlságosan nehezítő megkülönböztetések szerint legyen az egyes áruk vámozása lehetséges. Vannak a jelen tariffában több vámtételek, melyek az eddigi szerződési vámtételek irányában magasabbak, anélkül, hogy tulajdonkép külön védelmi érdek szólna ezen fölemelés mellett. A magasabb vámtételek ez esetben azért terveztetnek, minthogy a belföldi fogyasztásra nézve körülbelül közönyös, vagy legalább nem fontos árúczikkekről van szó, melyeknél az eddig alkalmazott kisebb vámtételek a külfölddel kötött tariftaszerződésekben, a külföldről nyert alkalmas concessiók fejében állapíttattak meg, s jövendőre is alkalmas ellenengedmények elnyerése végett fölhasználhatók lesznek. Végül találkozunk több rendbeli emeléssel oly czikkeknél, melyek részint a fogyasztás, részint a fényűzés tárgyai, s melyeknél nagyobb pénzügyi eredmény elérése végett az eddiginél magasabb vámok terveztetnek. Ezen úgynevezett pénzügyi vámokból körülbelül 10—11 millió forinttal nagyobb vámjövedelmet lehet az eddiginél remélni. A számítás e részben az eddigi forgalom adatai szerint történt, és pedig kivált azért, minthogy a tervezett vámok magassága nem tekinthető olyannak , hogy általa a fogyasztás érezhetőleg csökkennék. Ezen számítások szerint a nagyobb jövedelem következőleg mutatkoznék ! Az 1871—75-iki évek átlaga szerint 1875-iki forgalom szerint kávé 2.469.000 frt 2.538.000 frttal katáng 81.000 » 110.000 Összesen 9.735.000 » 11.209.000 » Az előterjesztés e bevezetését követi a részletes tariffa. fűszerek 190,000 » 193,000 déli gyümölcs 491,000 » 504,000» tea 51,000 » 56,000· elkészített gyüm. 15,000 » 14,000· rizs 512,000 » 397,000· halak 180,000 » 163,000· állatok 648,000 » 683,000 2· fris hús 2,000 » 2,000· sajt 74,000 » 71,000· zsiradék 250,000 » 138,000 faolaj 45,000 » 45,000· eczet 3,000 » 3,000 égett folyad. 23,000 » 22,000 bor 331,000 » 450,000· csipkék 15,000 » 18,000· selyemárúk 334,000 » 454,000· apró árúk 10,000 » 8,000· keményítő 85,000 » 91,000· petróleum 3.926,000 » 5.249,000$ Az orosz nihilisták. Az orosz forradalmi szövetkezet ellen indított per most folyik Szent-Pétervártt. A tárgyalásról eddig csak igen kevés részlet jutott nyilvánosságra , egy orosz lap azonban most közli a vádiratot, mely a következőket tartalmazza: Az 1874. év májusában egy finnföldi ember Pelkonen János Szaratov városban csizmadiaműhelyt nyitott, mely a benne lakó személyek különös és gyanús maguk viselete által a rendőrség figyelmét magára vonta. Ennek következtében május 31- ikén ott házmotozás tartatott, melynek eredménye, valamint a megtartott kihallgatás kideriti, hogy e műhely oly egyéneknek szolgált menedékhelyül, kik a birodalom különböző részeiben elterjedt forradalmi társulathoz tartoznak. A további vizsgálatból kitűnt, hogy Oroszországban csakugyan létezik egy szélesen elterjedt gonosztevő társulat, melynek czélja a fennálló államrendet fölforgatni. E társulat keletkezésének és fejlődésének története a következő : A társulat 1873-ban keletkezett Pétervártt, és közvetlen összefüggésben állt a Dolgusin, Nathanson stb.-féle előbbi titkos társulatokkal. Tagjai a munkás osztály közt igyekeztek maguknak párthiveket szerezni külföldön nyomott forradalom iratok terjesztése és izgató beszédek által. 1873-ban Csajkovszki Miklós a pétervári egyetem volt hallgatója az izgatók működését egységessé akarván tenni, külön forradalmi kört alakított, melyet nevéről neveztek el. E kör mintájára és befolyása alatt még ez évben több hasonló kör alakult. E körök összeköttetésben állottak az orosz emigránsokkal, a külföldről visszatért tanulókkal stb. s ezektől kapták a forradalmi eszmék terjesztésére szolgáló könyveket és iratokat. Az 1872-iki hágai munkás congressus megtartása után az orosz emigráció a foederalismust írta zászlajára s Bakunin a munkás szövetkezetben egy külön zürichi szláv sectiót állított fel. A foederalismus szerint a social-forradalmi párt feladata minden birodalom szétrombolásában, minden államrend megsemmisítésében, s a polgári osztály czivilizációjának kiirtásában s új társadalmi rend felállításában állt. A szláv actió programmjában kijelenté, hogy a vallás, a tulajdon és a család ellen fog küzdeni. Bakunin azon kívül azt az eszmét táplálta, hogy az orosz népnek föl kell lázadnia a felsőség ellen. E nézetben a többi orosz emigráns is osztozott, s »Előre« czímű lapjukban támogatták ez irányt. E lap kiadója Lavrov eltérő nézeten volt Bakuntól arra nézve, hogy kelljen megkezdeni a forradalmi tevékenységet Oroszországban. Bakunin és követői a mellett voltak, hogy a propagandistáknak haladéktalan a nép közé kell menni, hogy ebbe a forradalmi eszméket beoltsa s a lázadásra szervezze őket. Lavrov ellenben azon a nézeten volt, hogy a forradalmat nem kell a népre ráerőszakolni. E nézetkülönbség szakadást idézett elő az orosz emigráció soraiban; ennek folytán azonban egy uj tan állott elő, melyet egy Tkacsev nevű menekült hirdetett, hogy t. i. a forradalmi pártnak nem a forradalom előkészítése a feladata, hanem annak lehető rövid idő alatt megvalósítása. Bakunin és Tkacsev nézetei élénk helyeslésre találtak a pétervári forradalmi körökben, melyek a zürichi szláv sectiónak nem csak tanait sajátíták el, de szervezkedésükben is annak ujjmutatását követék. A Pétervárban támadt körök, melyek tagjai nagyrészt az orvosi és technológiai intézetek mindkét nemű növendékeiből állottak, két részre oszlanak, melyek egyike a gyári munkások közt terjesztő a forradalmi eszmét, a másik pedig a forradalmi actióra készíté elő magát. Mivel azon nézetből indultak ki, hogy a népre csak az hathat sikeresen, aki közte él, azért ez emberek legnagyobb része megtanult valamely kézi mesterséget, s igy ment a munkások közé. 1873 végén a kormánynak tudomására jöttek ez izgatások. A gyanúsítottak egy része Moszkvába menekült, hol álnevek alatt éltek, s tovább folytatták működésöket, s azt mind több városra kiterjesztek, így Odessára, Tulára, Kievre, Nisni-Novgorodra, Penzára, Szamarára, Szaratovra stb. városokra. 1874 tavaszán egységes szervezetet kezdtek az izgatásnak adni, titokban közgyűlést tartottak, s közös pénztárt állítottak fel, melyből a nép közé ment izgatókat segélyezték, s titkos nyomdát állítottak fel. A nép közé ment izgatók a parasztoknak az adó nagy voltáról, és arról beszéltek, hogy az urak a földet maguk számára foglalják le ; hangsúlyozták, hogy ha a kormány megsemmisíttetnék, nem kellene többé adót fizetni, s mindenkinek lenne elég földje. A vidéki intelligentia előtt a nép szomorú helyzetét festvén, a nemzeti tönkrejutást hangoztatták, melynek csak forradalommal és a fennálló rend eltörlésével lehet elejét venni. A propaganda legtöbb tagja a tanuló ifjúságból került ki, a vádirat szerint azonban csak a rossz erkölcsű hanyag tanulók álltak be e társulatokba. 1874. őszén a körök legtöbb tagja elfogatott, s a legutóbbi pétervári mozgalom elnyomta után az orosz hivatalos körök nézete szerint az egész mozgalom ki van irtva. A háború. Orhante védelme. Pera, nov. 27. (A »D. Tel.« sürgönye.) Sofián át jelentik: A törökök jól megerősített hadállást foglalnak el az orhaniei szoros bejáratánál , a várost csak hadászati okokból hagyták el. Az régi bevett hadászati elv, hogy egy hegy alatt levő várost a katonaságnak el kell hagyni, ha az ellenség nagy erővel közeledik. Jabloniezáról lejövet, mikor Orhanieban voltam, láttam azt, hogy a török hadállás Orhanie város és a hid közt van s e vonalat erődök is védik, melyek tüzérséggel jól meg vannak rakva s tehát nagy ellentállásra képesek. A mi Etropolt illeti, tévedés azt hinni, hogy a defilé fejének birtoka fontossággal bír, miután annak czentrumát a törökök tartják a kezükben és az orhaniei szorosba lehetetlen Etropolon át eljutni, már csak azért is, mert nagy hegyek esnek közbe. Itt még egyre nem akarják hinni azt, hogy Oszmán pasa Plevnát elhagyta volna. A »Vakit« mai száma újra erősíti, hogy Oszmán pasa kirohanása alkalmával nagy veszteségeket okozott az oroszoknak, és azt állítja, hogy ő Rahovába fog vonulni. Ha ezen hír való, akkor az oroszok erőlködése Orhanie ellen hiába való. Időközben a törökök mindinkább központosítják haderejüket. A tél beállott és az oroszok igen nagy térségen vannak szétszórva hadbiztosság és élelmiszerek nélkül. Csata Pyrgosnál. Ra s grád, hétfőn éjszaka. A törökök fényes támadást intéztek ma az oroszok ellen három különböző helyen, Gol, Metska és Pyrgosnál. A csata Pyrgosnál még tart s úgy látszik, a törökökre kedvező eredménynyel. A részleteket később küldöm. A Sipka-szorosból azt távirják november 26-án éjszaka, hogy reggeltől estig az egész harczvonalon igen erősen ágyúztak az oroszok. KÜLÖNFÉLÉK. — Udvari vadászat. Közönséges halandó nem nagy örömét találná az oly ködös, nedves időben, a milyen a sport kedvelőit ma megörvendeztette a gödöllő-környéki szarvasvadászaton. A társaság a szent-mihályi pusztán gyűlt össze déltájban. A meet igen látogatott volt; ő felsége a király a királyné és a trónörökös kíséretében már 12 óra előtt megjelent a találkozónál. A rendes társaságon kívül ott voltak: Edelsheim Gyulay főhadparancsnok nejével, bg. Eszterházy Pál, gr. ifj. Festetich Tasziló és Mr. Schawel Jaques. Mihelyt a szarvast, mely gyönyörü példány volt, szabadon eresztették, a vadászok megereszték a zabolát s az élénk hajsza kezdetét vette. A király és a királyné mindig a sorok élén vágtattak. Az idő kedvezett a szimatnak; se szél, se eső s a falka képes volt követni a nyomot. Ennélfogva gyönyörű, változatos pace-ek fejlődtek. Árkon, bokron, erdőn és mocsáron keresztülvitte a falka által szorongatott nemes vad a neki hevült vadásztársaságot. Rendkívül hosszú, majd 52 perczig tartó run után a szarvas nyílt mezőn, a vadászok szine láttára összerogyott. *1*2^6 járt az idő, midőn a zajos »hallali« kiáltások összegyűjtötték a kissé szétszórtan vágtátokat. Csakhamar teljes számmal együtt voltak. A kifáradt izzadó paripák kedvéért rövid pihenőt tartottak, aztán haza felé indultak. Az idei vadászévadban kétségkívül ez volt a legélénkebb és legszebb van. — Gyászhir. Nagyváradról vett távirati értesítésünk szerint D 11 e anu János, a nagyváradi görög szertartású katholikus püspök, ma szélütés következtében hirtelen elhunyt. A derék hazafias főpap, ki aránylag ifjú volt még, körülbelől egy évtized óta jelentékeny szerepet játszott hazánk történetében. Az alkotmányos élet kezdetén neveztetett ki lugosi görög szertartású katb. püspökké, mely időben mint országgyűlési képviselő is szerepet játszott. Az 1872-ki országgyűlési választások alkalmával főkép hazafias működésének tulajdonítható, hogy hazánk délkeleti részében a túlzó nemzetiségi pártok hatalma megtöretett. Ez időben lett nagyváradi püspökké, hol jelentékeny javadalmaiból a közélet minden terén áldozatkészségével tüntette ki magát. Még csak a legközelebb múlt évben is, a nagyváradi görög kath. püspökség jubilaeuma alkalmából nagyhatású hazafias beszéd által tüntette ki magát. Olteanu nagy hazánkfia Deák Ferencz személyes vonzalmával is dicsekedhetett s, mint a felsőház tagja nagy buzgalmat tanúsított. Áldás emlékére! — A »szepesi kör« decz. 4-kén, kedden este 8 órakor tartja alakuló közgyűlését, az ezelőtt Loog-féle sözcsarnok külön szobájában, (magyarul ez a 4. sz. a. a Hlatky-féle kávéház átellenében) miről az illetők ezennel értesittetnek. — Matasovszky Béla. — A tudomány- és műegyetemi dalegyesületnek deczember 10-én a »Hungária« dísztermében, a magyar gazdasszony egyesület árvaháza adósságának törlesztésére rendezendő hangversenyén a lady patronesse dr. Apáthy Istvánné ő nagysága lesz. — A főváros rendkívüli közgyűlésének tárgyai, mely decz. 5-én és folytatva decz. 6-án fog tartatni, ezek : A föv. közigazgatási bizottság öt tagjának megválasztása, az igazoló választmány 8 tagjának választása, az országgyűlési képviselő választási központi választmány 36 tagjának megválasztása ; végre az iparrendészeti szakbizottságba és a középítési szakbizottságba egy-egy tag választása. Deczember 6-kán a gazdasági és pénzügyi bizottmány és tanács előterjesztése , a belügyminiszternek 1878. évi közköltségi előirányzat tárgyában kelt leiratára és a házi szemét kihordása és kezelése tárgyában kerül tanácskozmányra. — Sport. Vasárnap, a pesti versenytéren egy pár vadász- és akadályverseny fog tartatni, melynek részletei a következők: I. Vadászverseny, mintegy 1 magyar mfd; pályázhat minden belföldi vadászló. Dij egy 4 éves ménesbeli kancza Kisbérről. Űrlovasok veres kabátban stb. Neveztek e versenyre: 1. Ifj. gr. Esterházy Miklós idős per lovát Mindenes, apja Carnival, anyja félvér, visz 77 ’/2 kil. terhet, 2. Baltazzi Arist. 5é. telivér iga. k. Clairette Angot 82*/1 kil. 4. Ugyanaz 4é. p. k. La Diva 77/2 kil. 4. Rohonczy Gida id. fekete kanczája Virgine félvér 771/1 kil. 5. gr. Sztáray János id. p. h. Almos félvér 777 kil. II. Gátverseny, 32000 méter, 8 ugrás. Űrlovasok színekben. Neveztetett 7 ló: 1. gr. Eszterházy Miklós 3é. telivér p. mén, apja Stanley Alive, visz 65 kil. terhet. 2. Baltazzi Arist. 4é. fék. k. Baby, apja Virgilius 72 kil. Ugyanaz 3é. fék. mén. Czigánylegény 65 kil. 4. Br. Grovestin 4é. p. k. Baby, apja Nortcountryman. 5. Makray Aladár id. h. Förgeteg 75 kil. 6. Gr. Bombelles Károly 4é p. m. Castaway 72 kil. 7. Gr. Almássy Kálmán 5é igan. Boomerang 72 kil. III. Akadályverseny, handicap, 5000 méter távolság, circa 22 ugrással. Urlovasok stb. Nevezve s handicapolva volt 36 ló, elfogadta a kivetett terhet 3 ló: 1. gr. Eszterházy Miklós vez. der. ménje, ap. Scarper, a. My Mary, 80 kil. 2. Harkányi József 4é. fék. k. Oakframe, 65 kil. 3. br. Üchtritz Zsigmond 4é. iga k. Fanny Lear, 65 kil. — A versenyek délután 2 órakor kezdődnek. Helyárak következők: Plaque a gyepre 3 frt, hintó a pálya belsejébe 5 frt, lovasjegy 1 frt, nézőség 20 kr. Ezenkivül a versenytérre bemenő minden 2 fogatú kocsitól 1 frt, minden konfertable 50 kr. —A tabáni népiskolai könyvtár ügyében vasárnap, decz. hó 2-án d. e. 11 órakor a tabáni népiskola üléstermében az évi rendes közgyűlés tartatik, melyre a tagok részt venni felkéretnek. Tárgyai: az elnök évi jelentése, az évi számadás átvétele és annak megbírálása, elnök és tisztviselők választása, netaláni indítványok tárgyalása. — A Nike Lina-ügyben ez ideig párbajvivottak és kihívók ellen a budapesti törvényszék büntető osztályánál a vizsgálat meg lett indítva. — Follmann Alajos vizsgáló biró fogja a vizsgálatot vezetni. — Méltánylandó kérvényt fognak a király-utcza lakói Ybl Alajos tekintélyes terézvárosi polgár kezdeményezésére a főkapitánysághoz intézni a király-utczában gombamódra felszaporodott úgynevezett »Tánczszalonok« betiltása iránt. E »Tánczsalonok« valójában alig tekinthetők egyébnek ronda lebujoknál, melyekhez a kerületi orvos uraknak is hozzászólásuk lehetne, miután e »szalonok« hölgyei nagyrészben nincsenek a kapitányságnál bejelentve, ekkor orvosi felügyelet alatt nem állanak. E »Tánczsalonok« egymást érik a királyutczában. Van egy »Zrínyihez« czimzett a hajós- és királyutcza sarkán. Ettől nem messze egy »Victoria« Azután egy »Flóra«, majd a »Buzalka« tánczterem. E ronda lebujokban hajnali 4 óráig tart a deverna s ez zavarja az utcza lakóinak nyugalmát, akik békeszerető kereskedők lévén, napi foglalkozásuk után a pihenésre nagyon rászorulnak. E mindenesetre méltánylandó kérvényre Uhl Alajos lakásán királyutcza 36. szám alatt még mindig elfogadtatnak aláírások. — Tűz. Tegnap este 9 órakor Müller Dávid királyutczai 8. sz. a. kalapkereskedésében tűz ütött ki, és a kalapkészlet nagy részét használhatlanná tette. A tüzőrség nyomban ott termett a vész helyén és az égés tovaterjedését meggátolta. — Betörési kísérlet: Komáromi Ferencz asztalosmester Herczen János jó barátok, mindkettő megrovott előéletű egyén, tegnap este betörési kísérletet tettek a váczi ut 63-ik szám alatti czipész boltkapu alatti ajtaján. A zár azonban erős léván, ellenállt a tolvajok vésőjének. Elég ügyetlenek voltak ekkor az ajtót kezeikkel feszegetni s igy a ház körül járkálók figyelmét fölébreszteni. Egy elősiető rendőr Komáromit el is fogta, Herczen megugrott Az elfogottnál több feszitő és véső eszközt találtak. Az országos középiskolai tanáregyesület I. szakosztálya eső 27-én havi ülést tartott dr. Lechner László elnöklete alatt. A jegyző teendőit Lintner Lajos végezte. Először is Névy László ily czimü értekezést olvasott fel: »Még egyszer a magyar írásbeli dolgozatokról.« A felolvasó érintvén a magyar nyelvbeli oktatás eredményének elégtelen voltát, kiemeli az írásbeli dolgozatok megválasztásának fontosságát. Az alsó osztályokban fő súlyt kíván fektetni az orthographiai gyakorlatokra, hogy a felsőkben ne kelljen a tanárnak elemi szabályok ismételgetése miatt időt vesztegetni. Különösen kívánja a szem- és fül gyakorlását olvasás és diktálás által. Kimutatja példákban, minő feladványok készítendők a közép- és felsőosztályok mindegyikében. — Elvül mondja ki, hogy az írásbeli tételek mindig az irodalmi oktatás köréből veendők. A növendék önállása fokról fokra nagyobb. A VIII. osztályban már oly themák is választhatók, melyek az iskolai oktatás körén kívül esnek, de a tanulók tapasztalati körébe.