A Hon, 1878. május (16. évfolyam, 106-131. szám)

1878-05-01 / 106. szám

tarthatja szem előtt csupán a közgazdaság előnyeit hanem meg kellett barátkoznia ama ténynyel azért, mert nem hunyhat szemet, és azt nem lehet tagadni mikép a külviszonyok okvetlenül szükségessé tették, hogy a lóanyag oly mértékben biztosíttassék az or­szágban, hogy e részben szükség esetén a honvéde­lemben egy pillanatra se támadjon zavar. Mindamel­lett, miután ezen lókiviteli tilalom a most már más­fél évet meghaladó ideig tart, miután az a következés állott be, hogy nemcsak bizonyos mennyiség, a­mely nélkülözhetetlen, és itt van, hanem több fogyasztja a terményt, melyet nem volna szabad itt fogyasztani és több a lóanyag, mint a mennyit az egyes tenyésztők elhelyezni tudnak , igen szükséges és óhajtandó, hogy a mennyiben ezáltal a honvédelem érdeke nem sér­tetnék, a tilalom legalább részben megszüntettessék (Helyeslés.) Bátor vagyok kijelenteni egyébiránt a­­ ház előtt, hogy egy időtől fogva, a földművelési mi­niszter az összkormányzattal egyetértve, minden lé­­pést megtett ez ügy elintézésére. Most várjuk az eredményt, és kilátás van reá, hogy valószínűleg legközelebb történendő intézkedés folytán részben legalább meg lesz engedve a lókivitel, egészben való megszüntetésére azonban, a­mi, mint méltóztatott mondani, közgazdasági szempontból óhajtandó volna, alig van és nem is lehet remény addig, míg az a hon­védelmi érdekek koc­káztatása nélkül megtehető volna. Trefort Ágost a földművelés, ipar, és keres­kedelmi minisztérium vezetésével megbízott közokta­tási miniszter : Biztosíthatom a t. házat, hogy épen most foly ez iránt a tárgyalás, és azt hiszem, hogy sikerülni fog oly módozatokat fölállítani, a­melyek mellett legalább részben meg lehet majd szüntetni a lókiviteli tilalmat. Almásy Sándor gyors intézkedéseket tart részben szükségesnek. Jó czim egyes tételei megszavaztatnak. Midőn a ház már a vesztegintézetek czimére akar áttérni, Si­monyi Ernő fölszólal, hogy a »lóversenyek« tételét nem hallotta felolvasni. Pörök megjegyzi, hogy csak a czímek olvas­tatnak fel, a képviselőknek azonban jogukban áll az egyes tételekhez is szólni, de csak azok megszavazása előtt. Most már csak a ház külön engedelmével szól­hat. (Halljuk!) Simonyi Ernő ezután kijelenti, hogy ő a ló­versenyeket nem tartja oly czélnak, melyet az ál­lamnak kellene előmozdítania s az összeg törlését kívánja. A tétel megszavaztatik. Ezután Tisza László rosszalja, hogy Simo­­nyinak utólag is megengedték egy tételhez a hozzá­szólást , mire Remete megjegyzi, hogy hamarabb kellett volna e kifogással föllépnie. A vesztegintézetekre s a keleti marhavész el­fojtására vonatkozó költségek megszavaztatnak. Szintúgy megszavaztatnak az állatgyógyintézet költségei is, s itt elfogadtatik a pénzügyi bizottság azon javaslata, mely szerint a miniszter igyekezzék a Kunewalder házat, a­mennyire lehet alkalmassá ten­ni még egy ideig a tanítás czéljaira. A bányakapitányságok, bányai illetékek, s a földtani intézet költségei megszavaztatnak. A statisztikai hivatal költségeinél Wahrman a pénzügyi bizottság nevében 40 ezer forint helyett 52 ezer forintnak megszavazását ajánlja, mert e nél­kül a hivatal nem képes betölteni czélját. Trefort Ágost elfogadja a p. v. bizottság e módosítását. Ráth Károly nem tartja elégségesnek ez in­tézkedéseket, s ajánlja saját régebben benyújtott ha­' ’ n 1 1 ' 1. 1.-Ja A 4- n nAMn­t t-5 11 n 1 ntrtl­ közvetítésével való adatgyűjtés iránt. Trefort Ágoston kereskedelmi miniszter: Bo­csánatot kérek a t. képviselő úrtól, ha azt mondom, hogy szélmalmok ellen harczol, miután a dolog lénye­gére nézve tökéletesen egyet­értünk. Ki kételkedik köztünk az iránt, hogy a statistika hasznos intézmény, hogy a közlekedési vállalatoktól az adatokat meg kell szerezni. Az iránt a múltkor volt szerencsém nyilat­kozni, ma is ismétlem, hogy épen ezen intézetekkel folynak most a tárgyalások és reméllem, a­mennyire ezen az úton biztos adatokat szerezni lehet, ily ada­tokat meg is fogunk szerezni. Mi meg fogjuk tenni kö­telességünket, ha 52000 írttal nem leszünk képesek kijönni, póthitelt fogunk kérni, és én biztosíthatom a t. házat, hogy mindaz meg fog történni, mert mi azt kötelességünknek tartjuk, a­nélkül, hogy szükséges volna, mindenre határozat által bennünket utasítani. Kérem tehát, ne méltóztassék ezt a határozati javas­latot elfogadni, miután a nélkül is mindezen kíván­ságoknak eleget fogunk tenni. (Helyeslés.) Az 52 ezer irtót a ház megszavazza, Ráth ja­vaslatát mellőzi. Megszavaztatik ezután a posta költségvetése (összesen 4 689,000 frt kiadás s 5.680,000 frt bevé­tel), a távirdáé (1.954,610 frt kiadás s 1.624,500 frt bevétel), a tengeri hajózási és révügyi kiadások, a budapesti zálogház, a mértékhitelesítés, az alapok, alapítványok költségvetése. Itt Trefort bemutatja a káposztásmegyeri birtok vételére vonatkozó jelentést. Tudomásul szolgál. Ezután Molnár Aladár tesz indítványt, mely szerint a Glynn-féle vállalat fiume-liverpooli járatai­nak szubvenczionálására a budgetbe az idén is vétes­sék föl 25,000 frt, mit a kormány úgy is csak azért mellőzött, mert a Lloydszerződésbe is voltak ily vo­nalak fölvéve. Ezek azonban onnét törültetvén, így kell pótoltatniok. Trefort Ágost, a földmivelés, ipar és keresk. minisztérium vezetésével megbízott vallás- és közok­tatási miniszter: Kérem a t. házat, méltóztassék ezen indítványt a pénzügyi bizottsághoz utasítani, és an­nak beterjesztendő véleménye alapján később­ ha­tározni. Elnök: Méltóztatik elfogadni, hogy Molnár Aladár képviselő úrnak imént előterjesztett indítvá­nya véleményadás végett a pénzügyi bizottsághoz utasíttassék? (Elfogadjuk !) Oda utasíttatik. A mai ülés napirendje ki lévén merítve, a hol­napi ülés tárgyai volnának: az indítvány és interpel­­lácziós könyvek felolvasása, a háznak a mai ülés ele­jén hozott határozata értelmében a gazdasági bi­zottságnak jelentése a képviselőház folyó havi költ­ségvetéséről ; továbbá, ha a t. ház beleegyezik, a belügyminisztérium költségvetése, s ha ez elvégezte­tik, a honvédelmi minisztériumé, ezután pedig a val­lás és közoktatási minisztériumé. (Helyeslés.) A holnapi ülés napirendjére tehát az imént elősorolt tárgyak tűzetnek ki. A mai ülést ezennel bezárom. Ülés vége 1 óra 35 perczkor. A gazd. tanintézetek fejlődéséről és állásáról. (Trefort Ágoston miniszter előterjesztése.) A t. képviselőház 1876. évi november hó 30-án tartott ülésében hozott határozata folytán utasíttat­­ván arra, hogy a gazdasági tanintézetek állásáról évenként jelentést terjeszszek a ház elé, s hogy egy­szersmind a tanügy rendszeres fejlődése szempontjá­­ból, valamint pénzügyi tekintetekből is tanulmányok­­­at tétetvén, javaslatot adjak az iránt is, mikép volna a t. képviselőház által 1871. évben 2804. sz. a. hozott határozatban kifejezett intectió gyakorlati érvényesí­tés felé vezérlendő, mely szerint jövőben minden állami tanintézet, továbbá minden állami tudományos és közművelődési intézet a közoktatási minisztérium ha­táskörébe osztassék be — van szerencsém a követke­zőkben a vezetésem alatti minisztériumnak aláren­delt összes gazdasági intézetek fejlődésének rövid történelmi vázlatát s ez intézetek jelenlegi állását tárgyazó jelentésemet s annak kapcsában az intézeti ügyek további vezetésének miképjére vonatkozó vé­leményét javaslatomat tiszteletteljesen előterjeszteni. A minisztérium 1867-ben történt alakulása­­kor a következő gazdasági tanintézeteket találta mű­ködésben : a magyaróvári felsőbb gazd. tanintézetet német tannyelvvel; a keszthelyi gazd. tanintézetet, a hozzá tartozó földműves iskolával; alakulóban volt ezeken kívü­l a debreczeni fel­sőbb gazd. tanintézet és földmives iskola. Az azóta lefolyt tíz év alatt a minisztérium mű­ködése a gazdasági tanügy terén a következő alkotá­sokra terjedt ki : még 1867-ben a debreczeni intézet ügyei oda fejlődtek, hogy ez évben a földmives iskola, a kö­vetkezőben már a felsőbb tanintézet is megnyit­ható lön. 1869-ben a magyar­óvári felsőbb gazdasági tanintézetnek az osztrák kormánytól lett átvétele az erre vonatkozólag folytatott tárgyalások befejeztével — ténynyé válván, a német tanfolyam mellett magyar nyelvű párhuzamos folyam nyittatott. Ugyanezen évben az erdélyi részek számára fölállítandó gazdasági tanintézet szervezésére czélzó tárgyalások befejeztetvén, a közvetlen Kolozsvár mellett fekvő kolozs-monostori birtokon, mely az er­délyi kath. alapítványtól vétetett haszonbérbe, egy gazd. tanintézet állíttatott föl, az eddigiektől lénye­gesen elütő szervezettel. Míg ugyanis a magyar-óvári, keszthelyi és debreczeni fels. gazd. tanintézeteken a belépő növendéktől nyolc­ gymnasiális vagy hat reáliskolai osztálynak megfelelő előképzettség és egy évi gyakorlat kimutatása követeltetett, két évre ter­jedő tanfolyam mellett, addig a kolozs-monostori gazdasági tanintézeten a gazdasági gyakorlat elsajá­títására kiváló súly fektettetvén, a növendékektől csupán hat gymnasiális vagy négy reáliskolai osztály­nak megfelelő képzettségi fok kivántatott, a tanfo­lyam egy, túlnyomólag a mezőgazdaság gyakorlásá­nak szentelt évvel megtoldva — három évre emelte­tett, s a gyakorlati első tanév a növendéknek a gaz­daság körül előforduló mindennemű eszközlés és ké­zimunkákba való tüzetes begyakorlását czélozván, ugyanazok a minden előforduló gazdasági munkák­ban, kezdve a haszonállatok etetése, ápolása s fejő­sén, a szántás, vetés, aratás, a kaszálás és kapálás, a gabna magtári kezelése s a trágya kezelésén át a ker­­tészség és a szőlő művelésig, sajátkezüleg fölváltva részt venni köteleztettek. Ez int­ézet a többitől eltérőleg szerveztetett annyi­ján is, amennyiben az e czélra rendelkezésre álló erdé­­gi alapok segélyével, melyek 5900 frt nettó jövedelmet hoznak,— évenkint 12 — összesen 36 növendék nyert teljes ingyen ellátást, további 24 növendék pedig — minden évfolyamból 8 — mérsékelt havonkénti táp­­díj (17 frt) fizetése mellett részesült ellátásban. Megjegyzendő, hogy már az intézet alapítása­­kor s fennállásának első éveiben — tekintettel arra, hogy az ő felsége által szentesített szabályzat nyo­mán rendszeresített ösztöndíjakra fordítandott ki­adások az alapok föntebb kitett jövedelmét mintegy 700 forinttal túlhaladták — a minisztérium kényte­­en volt ezen hiánylatot — a »gazdaság különböző ágai emlősére« czimű költségvetési tétel rovására r.Av-'i"-' - —. í-Adekh külmn­ison ,azon körülmény f­olytán, hogy az imént megjelölt hudgettetel 100,000 írtról 50,000 írtra szállíttatott le — mind terhe­sebbé válván: a minisztérium indíttatva érezte magát az ingyenes növendékek számát 36-ról 26-ra szállí­tani le, mely szám jelenleg is érvényben áll. Ugyanazon évbe­n (1869) megindittattak az elő­munkálatok, egy, az ország felső megyéi tót nyel­vű lakossága érdekében fölállítandó földműves iskola tárgyában, mely Liptó-Ujváron 1870-ben tényleg meg is nyittatott. Az intézet három évi tanfolyammal szerveztetett, a belépő növendéktől csupán az elemi iskolai ismeretek követeltetvén. Huszonnégy nö­vendék számára dij nélküli teljes ellátás biztosítta­tott. Az intézet és a hozzá tartozó földbirtok a kincs­tár tulajdonát képezi. 1870-ben az országban, nemzetgazdasági szem­pontból fölötte fontos borászat terén, az oksze­rű szőlőművelés és pinczekezelés elveinek terjesz­tése czéljából Biharmegyében, Erdiószegen, a me­gye által e czélra átengedett telek és épületben vinczellérképezde állíttatott föl, melynek rendel­tetési czéljául tűzetett ki, hogy a növendékek a szőlőművelés, pinczekezelés és kertészet körül elő­forduló munkákban folytonosan részt venni köte­­leztetvén, szakavatott vinczellérekké, pinczekezelőkké épettessenek ki; a belépő növendékektől csupán elemi ismeretek követeltetnek. A tanfolyam két évre állapíttatott ugyan meg, de tapasztaltatván egy har­madik évi tanfolyamnak szüksége, a növendékek sza­badságában áll még egy harmadik évet az intézeten tölteni, mely főleg a gyakorlatnak, de némi részben az ismétlésnek is szenteltetik,­­ hogy ezen harma­dik évfolyam a tanrendszerbe utólag, a növendékekre nézve kötelezőleg fel nem vétetett, ennek oka azon körülményben rejlik, hogy az ekkér emelkedendő kiadásokra a minisztérium amúgy is tülszűkre sza­bott dotatiójából fedezetet adni nem volt képes. Az intézetben 24 ingyenes állami hely van rend­­szeresitve. Gyakorlati térül Zichy Ferencz gróf nagy erjedelmü szőlő és kerttelepeit és pinczéjét ajánlotta fel, ki egyúttal a növendékeket egyenruhával látja el sajátjából. Ezen intézetet követte 1873-ban a Zemplén­­megyében kebelezett Tarczal mezőváros határában fekvő kincstári birtokon felállított vinczellér-képez­­de megalapítása, az érdiószegi vinczellér-képezdé­­hez hasonló szervezettel, de az érdiószegi tapasz­talatok nyomán már kötelező három éves tanfo­­yammal. Az új alkotások sorát 1874-ben a kassai gazd. tanintézet alapítása fejezte be, mely a kolosmonostori gazd. tanintézetéhez hasonló tanrendszer alapján terveztetett. Az intézeti épületek Kassa városa által adományozott birtokon állíttattak föl. A belépő nö­vendéktől követelt előképzettségre nézve ugyanazon szabály vétetett irányadóul, mint Kolosmonostoron. A tanfolyam itt is három évre terjesztetett ki, me­­yek közül az első túlnyomóan a gazda­gyakorlat el­sajátítására van szánva. Ez intézet szervezete azon­­ban a kolosmonostoritól némileg eltér, a­mennyiben a növendékek itt megfelelő alap és helyiségek hiá­nyában az intézetben nem laknak, ellátásban sem részesülnek, hanem csak bejárók. A gazdasági intézetek — habár nagyobb rész­ben ott állíttattak fel, hol valamely intézet föl­állítása iránt egy-egy vidék vagy város érdeklődött s részben e czélra jelentékeny áldozatokat is hozott, fölállítás körül ekkér nem követtethetett azon rendszeres eljárás, melyet — előleges számbavételével az ország különböző vidékei idevágó igényeinek — különben követett volna a kormány, ha — mellesleg említve — úgy a volt helytartótanács, mint az alkot­mányos minisztérium a pénzkérdésben teljesen füg­getlenül járhatott volna el; azt mégis ki lehet monda­nunk, hogy különösen az intézetek újjászervezése óta azok eléggé jól vannak elhelyezve, így például — mig a dunántúli kerületben M.­ővártt s Keszthe­lyen két egyenlő szervezetű­ felsőbb intézet állott, az egyik feleslegesnek volt mondható. Mióta azonban a m. óvári intézet gazdasági akadémia rangjára emel­tetett s ez állásának megfelelő szervezetet nyert, —a keszthelyi intézet pedig közép­gazdasági intézetté szállíttatott le, — a két intézet túl a Dunán valódi szükséget pótol s egymást kiegészíti, — mint ezt mindkét intézet évről-évre gyarapodó hallgató száma — s mit ez alkalommal különösebben kell hangsú­lyoznom — a keszthelyi intézet szembetűnő látoga­tottsága — teljesen igazol. Talán csak­is a kassai intézetnél lehetne kívánatosnak tartani, hogy az fel­jebb és pedig Eperjesen, Késmárkon vagy Lőcsén nyert volna elhelyezést. Hogy ez nem így történt, az a minisztériumnak, mint alább érintve lesz, be nem számítható. A debreczeni intézet teljesen megfelelő helyen áll, — s a kolozsmonostori intézet a királyhágónluli országrész igényeihez mérve, szintén elég jól van elhelyezve. A különböző városok, melyeknek áldozatkész­sége egy-egy felsőbb intézetnek felállítását lehetővé tette — befolytak az elhelyezés kérdésén kívül az egyes intézetek szervezésére is; kiköttetvén például általuk az alapitandó intézetnek magasabb foka, ho­lott esetleg felsőbb oktatás helyett — az alsóbb czél­szerűbben lett volna alkalmazandó, így például Kassa városa területén, ha már gazdasági intézetnek kelle állíttatni — inkább he­lyén lett volna — tekintettel Debreczen aránylagos közelségére — egy fölműves iskolának szervez­­tetnie. Hogy Kassán egy felsőbb gazdasági intézetre, alapittatása idejében még határozott szükség nem volt s hogy azon pénzerőn, melyet egy felsőbb inté­zet felállítása igénybe vett, czélszerűbb lett volna az alsóbb földműves oktatásnak két, három hajlékot szentelni — eléggé kifejtette annak idejében hivatal­­beli elődöm Szlávy József. A képviselőház többsége azonban nem osztozván e nézetben, (sőt még egymás az alföldön szervezendő felsőbb intézet felállítása szükségességét is hangsúlyozván s ennek eszközlését határozatilag el is rendelvén), — felállittatott tete­mes költséggel a kassai gazdasági tanintézet, kitűnő berendezéssel és minden intézet közt a legjobb anya­gi alapokra fektetve, értvén itt a tanintézetnek köz­vetlen a birtokon fekvését, a gazdaság czélszerű fel­­szerelését, a haszonállatok jelességét és ezeknek az első években már kitűnő arányát. Elvontan véve ez intézet sem mondható feles­legesnek, ha Magyarország földművelésének terje­delmét s államfentartó fontosságát tekintjük. Minél több forrásból meríthető a gazdasági szakértelem,­­ annál biztosabb a földművelés ügyé­nek emelkedése az országban, s ha megtekintjük a németországi intézetek népességét s összehasonlítjuk a mi intézeteink látogatottságával, azon megnyug­vásra kell jönnünk, hogy a mezőgazdászati ügy szol­gálatának szentelt egy gazda­akadémia s négy közép­gazdasági tanintézet hazánkban nem túlságos e nemű fényűzés s bármelyiknek is beszüntetése érzékeny se­bet ejtene az illető vidék,­­ közvetve az ország gaz­­dászati érdekein. A fennebbiekkel csakis annyit kívántam je­lezni, hogy, ha esetleg megjegyzés tétethetnék arra nézve, hogy a mezőgazdasági oktatás szervezése kö­rül a minisztérium nem járt el a kellő körültekintés­sel s nem volt figyelemmel az ország valódi szüksé­gére, — a mennyiben, mig egyfelől a felsőbb okta­tásra kelletén túl nagy pénzerő fordittatott, az alsóbb iskolai o oktatás ügye nem részesült hasonmérvü gon­­dozásban, —nsétathassa a t. népviselőnat, mmeriui e körülmény hivatalbeli elődeimnek be nem szá­mítható. Igaz ugyan, hogy néhai Bartal György elődöm által a keszthelyi földműves iskola beszüntettetett s helyette másutt hason intézet nem állíttatott. De ezen eszközlés csakis kényszerhelyzetnek volt követ­kezménye, mely akkor állott elő, midőn a képviselő­ház kilenczes albizottsága takarékossági szempontok­ból a keszthelyi gazdasági intézetnek, mint ilyennek beszüntetését, — helyette az ottani földműves iskolá­val kapcsolatban egy borászati iskola felállítását hozta javaslatba ; •— az ekkép eszközölt megtakarí­tással a kassai, akkor alakulóban volt uj intézet szellemi és anyagi felszerelését vélvén eszközlendőnek, s midőn az intézet beszüntetésének kérdése a keszthelyvidéki megyék élénk ellenzése folytán — maga a képviselőház által elejtetett — s viszont a debreczeni felsőbb intézetnek ezek után czélba vett eltörlése kivihető nem jön — akkor kényszerült nevezett néhai elődöm, hogy még is némi megtakarítást mutathasson fel — s akkér a pénz­ügyi bizottság intenzióinak, habár szűkebb mérvben is megfeleljen — a keszthelyi földműves iskolát, me­lyet a túl a dunai culturális viszonyok mérlegelé­­sével, leginkább nélkülözhetőnek tartott, nehéz szív­vel beszüntetni. Az ugyancsak Keszthelyen felállítani tervezett borászati iskola azonban megfelelő alap hiányában, különösen azon oknál fogva nem volt felállítható, miután a törvényhozás az összes gazdasági taninté­zetek szükségleteire kirendelt évi hitelátalányt, — daczára azon körülménynek, hogy időközben a kassai gazd. tanintézet is megnyittatván, ugyancsak ezen hitel egy részét igénybe vette — feljebb emelni nem volt hajlandó; miért is nem maradt egyéb hátra, mint az e czélra már készen álló szőlő-pinczét, s a beszüntetett földmives iskola által üresen hagyott tanoncz elhelyezési lakrészeket jobb időkre vára­koztatni — a midőn az érdeklett intézet életbe lép­tethető lesz. 1874-ben három felsőbb gazdasági intézet (Magyar-Óvár, Keszthely és Debreczenben) és két közép­gazdasági tanintézet létezett (Kolosmonosto­ron és Kassán), mely utóbbiakon — a felsőbbek­hez, mint fenten érintem, mérve — két gymnasialis osztálylyal kisebb előképzettség követeltetett a be-Földműves iskola három volt, Keszthelyen, Debreczenben s Liptó-Ujváron, melyek közül csak az utóbbi önálló, míg a másik kettő a helybeli felső in­tézettel állott összeköttetésben. Vinczellérképezde volt kettő, Erdiószegen és Tarczalon. E sorozat kiegészítése czéljából elősorolom e helyt a magánosok és testületek által fentartott és az állam által évenkint segélyzett gazdasági szak­iskolákat. Volt ugyanis ez évben magán földműves iskola Nagy-Szent-Miklóson, Torontál megyében, melyet Nákó grófi család és a szomszédközségek alapítvá­nyai tartanak fenn, továbbá állottak már a beszter­­czei, brassói és medgyesi földműves iskolák a Király­földön, melyeket az erdélyi szász nemzeti egyetem és a szász törvényhatóságok állítottak és tartanak fenn ; — állott végre a vinczellér-képezde Budán, melyet az országos magyar gazda­egyesület tart fenn. Az állami intézetek iránya, mint ez a fennebbi sorozatból kivehető, túlnyomólag a ma úsabb kikép­zés medrében mozgott. Önként következett ebből, hogy a felsőbb intézetekben folytatott szakoktatás, a tantárgyak terjedelmesebb, a részletekre inkább ki­terjedő, akadémiai előadása által a theoriának adott a gyakorlat ellenében túlsúlyt s ekkor a gyakorlat aránylag kevesebb figyelemben részesült. Nehány évi tapasztalat csakhamar kimutatta, hogy a túlnyomóan theoreticus iránynyal képzett gaz­danövendékek a magyarországi, sok gyakorlatot, ta­pintatot igénylő s éles végleteket fölmutató gazdasági viszonyok közt kellő eredménynyel működni csakis több évi tényleges gazdasági működés után válnak képesekké s megértvén a minisztérium az ország gaz­dáinak e tekintetben hangoztatott jogos óhajait, az 1874 ik évet megelőző években már tanulmányozás tárgyává tette azon kérdésnek sikeres megfejtését, mikép lehetne a gazdasági intézeteken az oktatást gyakorlatibb alapokra fektetni,az elméletet a praxissal kedvezőbb öszhangba hozni, s ez­által az intézetek hitelét gazdaközönségü­nk előtt emelni. A szakoktatás imént előadott érdekei mellett további indokul szolgáltak az intézetek mielőbbi czélszerű újjászervezésére, — az ország pénzviszo­nyainak rendezése ügyében 1874. évben kiküldött országgyűlési bizottságoknak indítványai, melyek a gazd. tanintézetek körében lehetőleg alkalmazandó takarékosság keresztülvitelére vonatkoztak. Az országgyűlési kilenczes albizottság vélemé­nye szerint, — mint már fennebb is érintve lett, — a keszthelyi gazdasági intézet, mint ilyen megszün­tetendő, a földműves iskolával kapcsolatban egy sző­lészeti s borászati iskola lett volna alakítandó s az igy megtakarított összegek a kassai intézet tanügyi és gazdasági felszerelésére lettek volna fordítandók; továbbá a tisztelt pénzügyi albizottság nézete szerint a gyakorlati oktatás czéljainak kisebb területen foly­tatott gazdaságok is megfelelvén, azon intézeteknél, melyekhez nagyobb kiterjedésű gazdaságok tartoz­tak, a fekvő birtok egy része, a mennyiben bérbirtok, a tulajdonos kezeibe visszabocsátandó, az intézetek tulajdon birtokai pedig bérbeadandók lettek volna s a fennebbi megtakarítások alapján a gazdasági tan­intézetek költségei az 1874-dik évi költségvetés sze­rint lettek volna a közelebbi évekre is meghagyandók. Habár a minisztérium ez indítványokat a tan­ügy érdekében nem tehette teljesen magáévá, mind­azonáltal elfogadta irányadóul,azok czélját, a takaré­kosság szempontját s ennek figyelemben tartásával iparkodott a tanintézeteknek az orsz. gazdászati közügy érdekében sürgetően szükségessé vált reform­ját keresztül vinni, mely reform főbb vonásaiban kö­vetkező volt: a felsőbbfoku szakoktatás igényeinek csupán egy intézetet kívánt a minisztérium szentelni, mely ez igényeknek, felszerelésénél, a helyi körülmények­nél s traditiójánál fogva legjobban megfelel s ez a magyaróvári gazd. felsőbb tanintézet, mely több mint félszázad óta fennáll, saját jól kikerekitett birtokkal bir, mely Albrecht főherczeg példányszerüleg kezelt 8 bő tanulmányra alkalmat nyújtó uradalmában s ettől eltekintve, átalában magasabb gazdasági cul­­turáju vidéken fekszik s hosszas fennállása alatt, úgy gazdaságának, mint taneszközgyüjteményeinek fel­szerelését folyton gyarapíthatván, e tekintetben is kiváló állást foglalt el a kezdet nehézségeivel küzdő többi intézeteink közt. A minisztérium ezen intézeten a felsőbb fokú szakoktatást rendszeres alakban elosítván behozni, ez intézetet akadémia rangjára emelte s a belépőktől eddig követelt 8 gymnasialis osztály végzése utján nyert előképzettségi kellékeket az érettségi vizsga letételét igazoló vagy ennek hiányában egy más gaz­dasági tanintézeten nyert végbizonyítvány követelése által fokozta. Ily felsőbbfokú intézetre szükség volt nemcsak azért, mert az országban nagyszámú, kiterjedt föld­birtokot kezelni hivatott birtokos, haszonbérlő és gazd. főtiszt igényeltetik, kik üzletükben magas­ mű­veltséget, tudományos­ előkészületet és sokoldalú jártasságot nem nélkülözhetnek, al­ ily intéset csük­séges azért is, hogy azon a szakoktatás terén megkí­ván­tató tanerők képeztessenek s ez intézet a szak­tanároknak úgyszólván seminariuma legyen, — sőt legújabban a m.zővári akadémián rendeltetett el a gazdasági intézetek tanárai számára előirt tanárké­­pesitő vizsgák megtartása is. (Vége következik.)­rányát is magáévá tette, hogy a lakossághoz figyel­meztetés intéztessék az indítvány értelmében. Poór s Bókay javaslatai szintén befoglalandók lesznek a fi­gyelmeztetésbe s a tanács föl fog kéretni, hogy a víz­vezetéki igazgatóság figyelmét irányozza a Poór által felhozottakra. A zsúfolt lakások kiürítését illetőleg a tanács hasonlóan hivatva lesz ellenőrzést gyakorolni. Dr. L­ö­b­­­i­n indítványára pótlólag még az is határozatba ment, hogy a tanács kérjen jelentést az elöljáróságoktól, mennyiben teljesítették az egész­ségtelen pinczelakások kiürítésére vonatkozó rende­leteket. A kórházi tervek megbírálására a bizott­ság a maga kebeléből dr. Poór, Patrubány, Gebhardt és Bókay urakat küldte ki. Végül megemlítjük, hogy dr. R­e­i­n­i­t­z inter­pellált az első magyar szeszfinomító gyárból kikerülő egészségtelen mocsok és trágya eltávolítása iránt. A főorvos constatálta, hogy a nevezett gyár udvara közegészségellenes állapotú, a fölhalmozott trágya és pocsolyák a levegőt rontják s fedetlen csatornában szabadon folyik a lé. Történt már több hatósági in­tézkedés a kér­­orvos s a fővárosi hivatal részéről is, hanem elégteleneknek bizonyultak, de a tanács ma gyökeresen intézkedett, a­mennyiben kiküldött Ger­­lóczy elnöklete alatt egy bizottságot, mely fö­dött csatorna létesítését fogja kivitelre ajánlani. Az előterjesztések beadása után rögtön megteszik a kellő lépéseket. ■i i j­jfe i. S ' i Intézkedések a keleti járvány ellen. A hazánk határaitól nem messze dúlt háború vészes egészségtani következményeinek elhárítása, illetőleg hazánktól távol tarttása czéljából a kor­mány a törvényhatóságoknál óvórendszabályok foga­natosítását rendelvén el, a főváros törvényhatósága is sietett eleget tenni a kívánalmának s a tanács egyik közelebbi ülésén elegendőleg intézkedett s az óvórendszabályokat megfontolás s netáni kiegészítés végett a közegészségi bizottság elé terjesztette. , A közegészségi bizottság e végből ma este ülést tartott, melyen Havas Pál elnök előadta az ülés tárgyát. A lényegében közölt óvórend­szabályok szerint a tanács utasította az elöljáróságo­kat, hogy a nyilvános helyek tisztántartására kétsze­res erőt fordítsanak; a talaj és lég megfertőztetése elleni rendszabályok javaslatba hozásával P­a­t­r­u­­b­á­n­y főorvos és Wein vízvezetéki igazgató bizattak meg. A kér­­orvosok, vásárigazgatóság és fel­ügyelők az ételek és italok szigorú ellenőrzésére hi­vattak föl. A városi kórházak orvosi kara utasíttatott, hogy ha járványos betegségek jeleit észlelnék, hala­déktalanul tegyenek jelentést. A gazdasági hivatal pedig oly rendeletet kapott, hogy a fertőtlenítési sze­reket tartsa készletben. Ezzel kapcsolatban fölolvas­tatott még néhány kórházi jelentés az anyagkészle­tekről és betegelhelyezésre kész helyiségekről, a­mi­ket már ismertettünk. Dr.Tatrabány szólt először s kiemelte, hogy a fönt elsorolt hatósági intézkedések felölelnek mindent, a­mit ily eshetőleges járvány ellen tenni kell. Csak annyiban kívánná pótolni a tanács rendszabályait,hogy a lakossághoz fölhívás intéztessék a köztisztaság föntartása tekintetében kezet nyújtani a hatóságnak s szükségesnek látná még, ha azon vá­rosrészekben, hol a lakosság szüretien Dunavizet iszik, a viz szűrését ajánlani s a gyermekeknek csak ilyen vizet adni. Dr. Ta­tay ajánlja, hogy miután a köteges hagymáztól lehet félni legjobban, a zsúfolt lakhelyi­ségek ritkításáról történjék gondoskodás, és pedig ne a kerületi elöljáróságok útján, hanem hatósági köze­gek közbenjárásával. Ajánlja a kisebbrendű szállók és mesterlegény »száll­ó«-k orvosi felügyelet alá helyezését, végre az első betegek ruháinak mosására való fertőtlenítési konyhák életbeléptetését, persze csak szükség esetén. Dr. B­ó­k­a­y a tanácshoz azon javaslatot tenné, hogy intézkednék, miszerint a nap bizonyos órájában tiszta vizet juttasson a vízvezetőség a lakosságnak, mert észleletei szerint a nap bizonyos részében min­dig lehet mocsoktalan vizet nyerni. Dr. Poór szintén a jó vízre kívánja a fősúlyt fektetni. A csatornák nagyobb és bővebb folyása té­tessék lehetővé, mert ezek bűzét kell eltávolítani — talán jó lenne e czélra az artézi kút vizét igénybe venni. A lakások szellőztetése is elrendelen­d­ő, mert — úgymond szónok — a járvány nem az utczákon, hanem benn a lakásokban támad. Az ár­nyékszékek reggel 6—7 óra közt nagyobb vízmennyi­séggel öblittessenek, mert ez­által nagy áramlat támad s a fertőtlenítés fél sikerét ez hordja magában. Ezután a bizottság helyeslő tudomásul vette a tanács intézkedéseit és a tiszti főorvosnak azon indít­ KÜLÖNFÉLÉK.­ ­ A Petőfi társaság szombaton, 28-án tartott könyvkiadói ülésén határozatilag kimondta, hogy a jövő évben a tagok 60 évre terjedő művet kapnak ; e czélra a következő írók művei lőnek kiadás­ra elfogadva: P. Szathmáry Károlytól 1 köt. regény • Lauka Gusztáv emlékiratai 1 k.; továbbá Szana Ta­más »Multunk és korunk« czimü 1 kötetű mű és Abonyi népies elbeszéléseiből az »Az én világom«­­­s. — E művek első fele még május bő folyamán, a másik fele pedig október hóban fog megjelenni. — A budai egyházi zeneegyesü­let tegnap tartott vál.­ülésében elnök báró Augusz An­tal ékes szavakban fejezte ki elismerését azon műél­vezet fölött, melyet az egyesület tagjai nagypénteken délután a helyőrségi templomban Beethoven orató­riumának (Krisztus az olajfák hegyén) előadása által a nagy­közönségnek szereztek. Az oratórium elő­adása 107 frtba került, a szöveg elárusításából 38 frt gyűlt be. Végre elhatároztatott, hogy a fentebbi oratórium az őszi hónapokban ismételtessék, jövő előadásra pedig Bruckner nagyhírű miséje tűzetett ki, míg a nyári hónapokban az egyesület templomi zeneelőadásokat fog tartani. Több kisebb tárgy el­intézése után az elnök az ülést föloszlatá.­­ Az egyetemeken a vizsgálatok május 10-én veszik kezdetüket. — A tud. egyetem mind a a négy karánál az utolsó előadások junius hó 2-án tartatnak. Azután már csak az indexek aláirása következik. — Horvát képviselő mint csaló. E czim alatt következőt. Írják nekünk Fiuméből: »A portorei takarékpénztár kénytelen volt csődöt mon­dani igazgatójának Polic Nicolának csalásai miatt.­­ Az általa hamis váltók kiállítása segélyével ello­pott összeg mintegy 40 ezer forintra rúg, minek foly­tán nemcsak hogy a részvényesek nem kapnak sem­mit, de a betétesek egy része is oda vesz. Polic Por­­terét képviselte a zágrábi országgyűlésen, s a leg­szélső párthoz tartozott. Egyike volt azoknak, kik szüntelen Fiuménak Horvátországhoz csatolását kö­vetelték és e mellett folytonosan a legélesebben kelt ki a magyarok ellen. Azon esetben, ha Fiume Hor­vátországhoz csatoltatott volna, ő volt kiszemelve fiumei kormányzónak. Szerkesztője volt a »Primo­­rac«-nak, mely lap az ő bukásával s Zágrábban fog jövőre kiadatni. — Még a télen nagy ebédeket adott az oroszok győzelmeiért. A nép dühe elől hirtelen eltűnése mentette meg, a befogadás ellen egyelőre az immunitás. Úgy halljuk, Zágrábba ment magát a törvényszéknek följelenteni.­­ A Szigligeti Ede síremléke és szobra javára rendezett műelőadás rendező bizott­sága vasárnap délután báró Podmaniczky Frigyes el­nöklete alatt ülést tartott a nemzeti színháznál. Az ülésen először is a sikeres előadás jövedelméről tett jelentést a bizottságnak az elnök. A nemzeti színház pénztári kimutatása szerint a húsvét első ünnepén ren­dezett előadás bruttó bevétele 1180 forint 10 kraj­­czár. A kiadás, beleszámítva az 53 frt 92 krajczár napi költséget, Erkel Ferencz 39 forint 33 krajezárnyi Szigligeti Ede özvegyének a »Perényi« után járó 131 frt 12 krajezárnyi írói tiszteletdiját s a nemzeti szín­házi szabályrendelet XIV. t. sz. 3-ik pontjában meg­nevezett jótékony czélokra levont 500 forintot, úgy a nyugdíj­intézetre levont 20/o-ot s a nyugta bélyeg ki­adást, — összesen 735 frt 99 kr. Ezt levonva a bevé­telből marad 444 frt 11 krajczár. Ehez a következő ajándékok járultak: A nemzeti színház igazgatósága 121 forint 87 kr; Szigligeti Edéné 129 frt 17 kr- Erkel Ferencz 38 frt 81 kr; Csiky Gergely 25 frt; Vadnai Károly 4 frt; Tóth Kálmán 2 frt; báró Pod-ž­maniczky Frigyes 10 frt; dr. Várady Béla 10 frt; Paulay Ede 2 frt; Ráth Károly főpolgármester 10 frt; Toldy István 5 frt; Nagy Imre 10 frt; összesen 367 frt 85 kr. így a síremlék és szobor javára tiszta eredmény 811 frt 96 krajczár maradt. A rendező bi­zottság az ajándékokat ezennel ék alapilag nyugtázza s köszönetét fejezi ki a szives adakozóknak. A jóté­kony czélra előadott művek szerzőinek és előadóinak levélben fogja kifejezni köszönetét, s végül maga a bizottság elnökének, báró Podmaniczky Frigyesnek köszönte meg az előadás létrehozása körül tett szi­ves fáradságait és buzgóságát. A bizottság különben nem oszlott föl, hanem átalakult Szigligeti-emlékbi­zottsággá s addig fog működni, mig az emléket létre nem hozza.­­ A főv. adókivetőbizottságok má­jus 1-én a következő telekkönyvi házszámok alatt la­kók 3-ik osztályú kereseti adólajstromát veszik tár­gyalás alá: a b­u­d­a­i (I­­II. ker.) Vizivárosban 61­, 100. házszámig, a belvárosi a 649—657. ház­­számig, a lipótvárosi a 221—230. házszámig, a ferencz-józsefvárosi a Józsefvárosban 1476 —1520. házszámig, a VII-ik (terézvárosi) ke­rületi a 624—631. házszámig. — A köztárak ügyében hozott közgyű­lési határozatra »M­eiggs és Church« londoni czég válaszát már megküldötte. E válasz szerint a cz­ég még mindig ragaszkodik azon feltételhez, hogy a subventiónak 33 éven át leendő fizetésére vonat­kozólag a főváros egy átalános kötelezvényt bocsás­son ki; nem ellenzi azonban, hogy a kötelezvényben mindazon kötelezettségek, melyeknek teljesítéséhez a subventió kiszolgáltatása a szerződés értelmében kötve lesz, fölsoroltassanak. Hozzá­járul a c­ég ah­hoz, hogy a concessió időtartama 64 év helyett 50 évben állapíttassák meg, nem különben kész magát kötelezni arra, hogy az elevátorral egyidejűleg mind a hat tárt kiépíti. A­mi a subventió összegét illeti, a c­ég nem fogadja el a fölajánlott 115—125 ezer forintnyi subventiót, hanem azt 150.000 forintban kívánja megállapíttatni; viszont azonban kijelenti, hogy a­mennyiben az üzleti évi jövedelem a subven­tió beszámításával a befektetési tőke (5 millió frt) 8 százalékát,­­ vagyis a 400.000 frtot meghaladná, kész az ez összegen fölüli részt a főváros közgnsé­gé­

Next