A Hon, 1878. május (16. évfolyam, 106-131. szám)
1878-05-16 / 119. szám
119. szám, XVI. évfolyam. Budapest, 1878 Csütörtök, május 16. Reggeli kiadás: Kiadó-hivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint Előfizetési elíj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra...............................................6 írt — kb. 6 hónapra................................. . . 12 » — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint ... 11 — » A előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Barátok tere, Athenaeum-épület A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. XVI-dik évfolyamára. Előfizetési felhívás HOnT A Hon, megjelen naponkint kétszer.,) Előfizetési árak: Évnegyedre..................................... . frt Félévre...................................................12 » Egy hónapra ................................ 2 » Az esti kiadás postai külön küldéséért felülfizetés év negyedenkint 1 forint. Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre a »Hon« kiadó hivatalába (Barátok tere Athenaeum - épület) küldendő. L. »Hon« szerk. a kiadóhivatala. t——a—ma Budapest, május 15 A múlt hét utolsó napjaiban volt ismét jó dolguk az optimistáknak. Suvalov gróf, londoni orosz követ Pétervárra utazott, hogy kormányánál közvetítse Anglia követeléseit. Suvalovot oly színben tüntették föl, mint kihatározott ellensége az orosz-angol háborúnak s minden erejét arra használja föl, hogy a háború kitörését meggátolja; másfelöl, hogy az orosz udvarnál nagy befolyással bir s Így már maga a tény, hogy a pétervári kormány beleegyezett, miszerint Suvalov magára vállalja a missiót: a legalaposabb békereményeket keltheti. Egy pétervári orosz félhivatalos levelező még azt az állítást is kockáztatá, hogy Suvalov pétervári útja 75 százalékkal emeli az angol javaslatok elfogadásának valószínűségét. Tehát rózsás kilátások a békére. Suvalov vasárnap este érkezett Pétervárra s a békés fordulat, melyet ezen új stádiumtól vártak, nemcsak késik, de a legújabb tudósítások szerint a külpolitikai helyzet még harcziasabbra fordult. Berlinen át ahonnan a békés versiók világgá lőnek bocsátva — érkezett pétervári jelentések szerint azután való napon, hogy Suvalov Pétervárra érkezett, orosz kabinettanács és katonai conferentia tartatott, melyekben igen kedvezőtlen fogadtatásban részesültek a Suvalov által meghozott angol propositiók. A trónörökös nagyherczeg a congressusra vonatkozó minden tárgyalás megszakítását sürgette és gyors sürgönyváltás állott be Pétervár és San Stefano között. Ez utóbbinak eredményét tudjuk már a Konstantinápolyból mai napon érkezett sürgönyökből, melyek szerint az orosz kormány visszautasítá Todtleben visszavonulási tervezetét s nevezett főparancsnok utasítást kapott, hogy a tervezett visszavonulás helyett erősítse meg positióját San Stefanóban, amihez neki is kezdett. Ami e tudósításoknak természetes kiegészítéséül szolgál, az, hogy Várna, Sumla és Batum orosz kézbe átadása iránt már rég folyó tárgyalások is megszakíttattak, ami viszont mintegy ujjat mutat rá az angol politika hajlíthatlanságára s egyúttal Layard befolyásának ismét túlsúlyra vergődésére a szultán tanácsában. Ami pedig mindezekre a koronát teszi föl, az, hogy Oroszországban már nagy buzgalommal gyűjtik a pénzt az angol tengeri kereskedelem ellen irányzott kalózhajóhad fölszerelésére. Az orosz trónörökös az egyik gyűjtő, az orosz hivatalos lap mondja, hogy e kalózflotta az »ellenség« megbénítására szükséges. Az utolsó döntő szót még nem mondták ugyan ki Pétervárott. Még lavíroznak, tempómérnak egy bizonyos, de mindenesetre csak rövid ideig, mert a legmérvadóbb orosz körökben is teljes egyhangúság uralkodik arra nézve, hogy a mostani állapot huzamos ideig már fenn nem tartható, mert teljesen enerválja Oroszországot pénzügyileg, gazdaságilag, kereskedelmileg, de másfelől ép oly határozottan hangsúlyozzák illetékes orosz részről, hogy Oroszország nem engedheti kárba veszni győzelmeinek gyümölcsét. Angol részről viszont már nem elégednek meg azzal, hogy Oroszország a san stefanói szerződést teljes egészében a kongressus elé terjeszsze, hanem azt is kívánja Anglia, hogy Oroszország előre és kategorikusan jelentse ki, miszerint aláveti magát a congressus által hozandó határozatainak. Amit viszont Oroszország azért nem akar elfogadni, mert abban nagymérvű megaláztatást lát. Hogy ezen ellentétekből hogy lehet máskép, mint csak háború által kibontakozni, beláthatlan. Elég az hozzá, hogy az orosz kormány még nem határozott végleg. Egyelőre keresztül vitte Wa u jevs kit már alkanczellárnak emlegetnek, hogy e határozathozatal elhalasztassék s Berlinnel tüzetes tárgyalások indíttassanak meg újra. Az alatt, mig Suvalov Pétervárott időzik, ismét külön ügynök, Adlerberg fog Berlinbe küldetni, hogy személyesen közölje a német császárral a pétervári udvar nézeteit. Maga a német császár pedig csak a napokban mondá az átutazó Suvalovnak, hogy „a legjobbat remélik ugyan, de el van készülve mindenre.« Ilyen »békés« auspiciumaink vannak. És ilyen körülmények között az osztrák pénzügyi bizottság egy excellenz Giskra indítványára egyhangúlag mellőztetni határozza a 60 milliós hitelről szóló javaslatot. Hogy egy osztrák parlamenti bizottság ilyen körülmények között, ilyen időben, ilyen határozatot hozhat, ennél valóban semmi sem illustrálhatja szomorúbban a parlamenti viszonyokat a Lajthán túl. Nem sokat bánnók mi, ha akár a fejükön tánczolnának oda át, ha Magyarország nem volna olyan viszonyban Ausztriával, a minőben van. Egy ehhez hasonló eklátáns alkalomból meglehetős nyíltan mondok el nézeteinket némely osztrák szereplő férfiak politikai érettsége, államférfim belátása és jóhiszeműségéről. A bécsi sajtó rossz néven vette akkor tőlünk, íme egy új alkalom, mely megerősít akkor nyilvánított nézeteinkben. És még hagyján, ha más emberek és nem Giskrák visceniroznák az efféle kórállapotokat. Okunk van ugyan elég, nem nagy respektussal viseltetni az osztrák Parlamentarismus iránt, de akkora sülyedést még sem mernénk föltenni, hogy az osztrák képviselőház plénuma helyre ne üsse a csorbát, melyet Giskráék határozata a 60 milliós javaslat ügyében ütött az osztrák Parlamentarismus tekintélyén. A zágrábi hivatalos »Národne Novine« szerint a magyar országgyűlés horvát képviselői Kresztics Miklós zágrábi tartománygyűlési elnök fölhívására folyó hó 11-én értekezletet tartottak, melyen elhatározták, hogy f. hó 17-én fölmennek Budapestre s részt vesznek a kiegyezési javaslatok tárgyalásain, s a kormányjavaslatokra szavaznak. — Suvalov gróf megérkezett rendeltetési helyére , mint a »D. Tel.« bécsi tudósítója írja, az orosz czárral való értekezésétől függ most Európa sorsa. A czár dispositiójáról még nem lehet biztosat tudni, s ámbár a hírek azt mondják, hogy az orosz czár minden áron hajlandó a békére, mindazonáltal még semmi nem lett nyilvánvaló, amiből ezt lehetne következtethetni. Az egyedüli körülmény, melyet kedvező jelnek lehetne tekinteni, az, hogy Valujevet emlegetik Gortsakoviy utódául, kinek fölgyógyulásához már nincs remény, úgy hogy szükségesnek vélték helyetteséről gondoskodni. Szó volt Suvalov grófról, Ignatiev Ibnok és Adelsberg grófról is, kiket a czár tanácskozásra meg is hitt, ezek azonban kölönböző okokból alkalmatlanoknak találtattak s most Valujev az egyedüli jelölt a kanczellári állásra. Valujev Suvalovval egy párthoz tartozik és a leghatározottabb ellensége a háborúnak. Suvalov gróf az angol ellenvetéseknek egész sorozatát vitte magával, melyek az orosz követelések ellen tétettek; ezek alkudozásnak többé nem képezhetik tárgyát; azokat egyszerűen el kell fogadnia Oroszországnak, hogy a béke fenntartható legyen. — A Rhodope hegységbeli felkelők a következő kiáltványt intézték a görögökhöz. »Nekünk mindnyájunknak csak egy közös ellenségünk van a muszka, mely folyton hatalomra vágyik fölöttünk is meg akár hódítani. Hagyjunk fel a belvillongásokkal, és egyesüljünk, hogy száműzhessük az ellenséggel ez országból, mely egyedül a mienk. Philippopolisból gyakori összeütközések hírét köztik. A múlt héten Uskis és Aki Cselebiben véres csatározások folytak. Az oroszok erősítik Rasluk, Otludsik és Toshur községeket, melyek a Rhodope hegység kijáratainál Macedónia felé esnek. Egész Bolgárországban nagy az elégületlenség. A bolgárok egy benszülöttet akarnának uralkodóul megválasztani, s kérik, hogy a nemzetgyűlés hivassék azonnal össze Tirnovába. A ideiglenes kormány majd egészen oroszokból áll, kik erőszakoskodással akarják a rendet fentartani. A főrendiház holnap kezdi a kiegyezési törvényjavaslatok tárgyalását. A hármas bizottság azokat elfogadásra ajánlja, nevezetesen a vám- s kereskedelmijavaslatokat változatlanul, a bank létesítéséről szólóhoz pedig az általunk már közlött módosításokon kívül még a következőket ajánlja: Az 53. czikk következőleg lenne szövegezendő: »Ha a választásnál absolut többség el nem éretett, a választott bíróság elnökét fölváltva egyszer a bécsi legfőbb törvényszék, s egyszer a budapesti m. király Curia mint legfőbb ítélőszék elnöke nevezi ki. Hogy a két legfőbb törvényszéki elnök közül ki gyakorolja először a választott bíróság elnökének kinevezése iránti jogot, a sors által döntendő el. A választott bíróság a főtanács előzetes meghallgatása után átalános szótöbbséggel határoz ; szavazategyenlőség esetében azon nézet válik határozottá, melyhez az elnök járult. A választott bíróság semmiféle perrendtartási szabályokhoz nincs kötve, de tartozik mégis határozatainak indokait előadni. Az 55. czikk pedig következőleg változtatandó : »A bank az osztrák vagy a magyar pénzügyi kormányzat részéről beadott váltókat az alapszabályok értelmében (60. czikk) leszámítolhat, de ehhez a főtanács határozata kívántatik. Ily esetben a főtanács ülésében legalább 9 tag jelenléte szükséges és a jelenlevők kétharmadának a leszámítolás mellett kell szavazni. Ezenkívül a bank az államkormány stb. A határidőre vonatkozólag azt javasolja a bizottság, hogy annak meghatározása egyelőre függőben hagyassék. A vámtarifára vonatkozó, a bizottság által javasolt módosítások szövege általunk már közöltetett. Miután nincs kilátás, hogy akár a kiegyezési javaslatok, akár a költségvetés még e hónapban az országgyűlés mindkét háza által le fognak tárgyaltathatni, a kormány a képviselőház egyik közelebbi, valószínűleg már holnapi ülésében, törvényjavaslatot terjeszt be a kiegyezési provisoriumnak egy hónapra való meghosszabbításáról és egy törvényjavaslatot az indemnitásnak javasára, illetőleg a költségvetés kihirdetéséig való kiterjesztéséről. Mivel nem várható, hogy a 22. 23-án összeülő delegácziók még május végéig befejezik tárgyalásaikat, — a közös költségvetés június végéig meg lévén szavazva, — azt kívánja a kormány, hogy a fent jelzett két törvényjavaslat még a delegácziók összeülése előtt az országgyűlés által letárgyaltassék, a delegácziók azután valószínűleg pünkösd ünnepekig fognak együtt maradni. A képviselőház pénzügyi bizottsága mai ülésében először az apahhida-szászrégeni államút kiépítésének ügyét vette tárgyalás alá. A közlekedési miniszter a bizottság elé terjesztett jelentésében az útvonal még hátralevő 7 mfdnyi részét — az érdekelt vidék közmunkájának igénybe vételével — 300.000 frt költséggel kiépíttetni s az építést hét évre feloszlatni tervezi, ezúttal azonban csak 50.000 frtnak megszavazását kéri az útvonal azon — 21 /8 mfdnyi — részének teljes kiépítésére, melynek alapmunkái már elkészültek s az ahhoz szükséges kavicsanyag is készen áll. A bizottság rövid vita után a miniszternek e javaslatát elfogadta. Ezután hitelesíti a bizottság a quóta-törvényjavaslat iránti jelentését, mely alkalommal a törvényjavaslat 2. §-ában e kifejezés : »az 1867. XII. t. ez. 64. §-ánál fogva közös bevételnek kijelentett vámjövedék,« — a szerkezet világosabbá tétele czéljából ekkér állapíttatott meg : az 1867. XII. t. ez. 64-ik §-nál fogva a vám- és kereskedelmi szerződés tartama alatt közös bevételnek kijelentett vámjövedék. Tárgyalás alá vétetett ezután a Szamos folyó szabályozásának — a bizottság egyik közelebbi ülésében már megvitatott ügye. A közlekedési miniszter előterjesztése a még szükséges átmetszések sikeresítésének költségeit 750.000 frtra teszi, amelyből a jelen év folytán létesítendő munkálatokra, illetőleg a czégény-matócsi átmetszés kiépítésének folytatására 60.000 frt hozatik javaslatba. Molnár előadó a 60.000 ft megszavazását javasolja,annak kimondása mellett, hogy a matócsi átmetszésnek se felső, se alsó része meg nem nyittatik addig, mig az egész teljesen el nem készül, s az átmetszés két oldalon kellő védparttal ellátva nem lesz. Az indítványozó Péchy Jenő kéri annak kimondását is, hogy a szóban forgó átmetszés addig nem nyittatik meg, míg a Tisza torkolatához közelebb fekvő apróbb átmetszések is el nem készülnek. Lukács kérdi, vajon a 60.000 frij megszavazása szükségessé teendi-e az egész 750.000 forint további megszavazását is. Péchy miniszter válaszolja, hogy az elkerülhetetlenül szükséges átmetszési munkálatok a Szamosnál mintegy 150.000 írtba kerülnek s e költségnek három évre felosztását tervezi. Simonyi Ernő nem járulhat ahhoz, hogy egyes vidékek s magánosok jövedelmének fokozása érdekében az egész ország megterheltessék. Móricz a 60.000 írtnak megszavazását az állam érdekében is szükségesnek tartja, mert a befektetett összegnél sokkal nagyobb összeg elengedésétől kíméli meg magát. Horváth L. megjegyzi, hogy a Szamos ha- t jórható folyónak van elismerve s igy a szabályozási kötelezettsége az országot is terheli. Szóló minden további kötelezettség nélkül megszavazza a 60.000 forintot. Kerkapoly azt tartja, hogy az állam kötelezettségének inkább megfelel az, ha nem szétdarabolt munkát teljesít hason időre fölosztott erővel, mely a veszedelmet nem szünteti meg, csak más vidékre hárítja, hanem annak idején nagyobb erő fölhasználásával létesíti az egész szabályozást. Wahrmann is abban látja az állam föladatának helyes megoldását, ha erejét egy helyre összpontosítja, s a szerint jár el. Ez évre a fölhasználható erő a Tiszára van megszavazva s ha mindenütt egyszerre hozzákezdünk a munkához, az eredmény az lesz, hogy egész munka sehol sem készül el. A bizottság többsége a 60,000 frt megszavazását mellőzendőnek határozta. Bécs, május 15-kén. (Saját levelezőnktől.) Hogy a német császár szerencsés megmenekülése mellett eltörpül a nap minden más eseménye,arról a távirati rovat eléggé tanúskodik. Utazhat most Suvalov, toasztozhat a walesi lg, mozgósíthat Ausztria s történhetnek tucat számra hasonló váratlan és hihetlen események; a világ közepe most Berlinben van; oda fordul minden szem s Európa bizonytalan állapota és az, hogy milliók, sőt egész államok és nemzetek vagyona, vére, tétele egy pillanat kockáján forog — másodrendű érdekké vált, legalább néhány napra — egy császár veszélye s annak következményei miatt. Bizonyára nem tudok képzelni tisztességes embert, aki e gyalázatos merénylet meghiúsulásán őszintén ne örvendene, de hogy az emberiségi szempontból föltétlenül örvendetes tényt Németországon kívül is számtalan vezérczikk tárgyalja, fejtegeti s részben ünnepli, újabb jele annak, hogy a német császár egyéni jelentősége politikailag is sokkal fontosb az európai helyzet legközelebbi alakulását illetőleg, mint ahogy átalánosan vélik. Épen azért tartom érdemesnek följegyezni a kósza hírt, hogy az első »gratuláczió« állítólag a bécsi, a második a pétervári udvartól röpült és érkezett legyen Berlinbe, s hogy a közvetlen válasz onnan a meleg köszönet egyéb konvenczionális részletei mellett azt is hangsúlyozta legyen, hogy az isteni gondviselés a világbéke egyik legfőbb zálogát és pajzsát, a Drei-Kaiser-Bundot ez esetben és ily váratlan formában is megoltalmazta, — rendeltetése teljes betölthetésére. Mikép fog ez esni ? ma még konjectúrákhoz sincs elég hiteles anyag forgalomban. Hogy Suvalovot békegalambul a német befolyás röpítette világgá, azon senki sem kételkedik, s hogy ez olajágas kéjutazás legközelebbi eredménye a kongressus lesz: igen sokan hiszik; de hogy e vékony és ingatag sugárfényre is árnyékot vet az osztrák készülődés legújabb stádiuma, csak azok tagadhatják, kik elég lelkiismeretlenek voltak Andrássy politikáját és magatartását elejétől merő színlelésnek és komédiának festeni tisztességesebb és hazafiasb ellenzékre méltó közönségünk elé. Igaz, hogy a 60 milliós hitelt, miután a delegácziók megszavazták, a törvényhozás elé nem terjeszteni kirívó logikátlanság lett, s Andrássyt igazán a mókázás gyanújába keverhette volna, de szint oly igaz, hogy e logikai kényszerűségnek más appendixei is voltak és vannak, amik ez előterjesztést szükségessé és múlhatlanná avatták és fokozták. Sokszor kiemeltem, hogy a muszka-török háború földrajzi eredményei közt első helyen az Új- Bulgária terjedelme és határai képeznek Londonban s még inkább Bécsben »nehézséget.« Valószinű, hogy ez a nehézség a kongreszuson már most nem fog egyik irányban is »belli casus«-sá fajulni. De ezzel a mi érdekeink hosszúsora még nincs megóva vagy érvényesítve, s az Andrássy államférfim diadala és — határozottan merem állítani: speciális magyar hazafi érdeme teljes csak akkor lesz, ha a többi, nevezetesen az a sokat csépelt, nyúzott, firtatott bosnyák kérdés is az ő értelmében és óhaja szerint fog megoldatni. Akármilyen lesz is Bulgária jövőképe a tenger felé, egyet emberi erő nem tudhat megmásilni, azt, hogy Szerbiára nézve e terület ezentúl barátságos szomszéddá, sorosz protectió által fedezett noli me tangere legyen. A szerb actiónak, mely eddig Ausztria-Magyarországra való köteles és keserves tekintetből mindig ez oldalon harapott a török birodalom beteg testébe, mostantól természetes hasisa tehát és végczélja, Bosznia fog lenni, s igy Andrássy nagy missiót s mint magyar ember is szent kötelességet teljesit, ha e végzetes jövőjű területen oly állapotokat iparkodik létrehozni, melyek a szerb beavatkozást először kizárják, másodszor ha ez a régi hagyományos szerb tempóban ismétlődnék, az Andrássy adta szervezetnél fogva e tartomány saját ereje által elháríttassék vagy visszautasíttassék az. Ily czélra akár az erdélyi határokon, akár más ponton a szükséghez képest, ha mindjárt némi költséggel — megfelelő intézkedéseket létesitni joga is van, köteles is, s magyar embernek, akit az isten parányi józan észszel áldott meg, ily politika elé akadályokat gördíteni, még a miniszteri tárcza reményében sem szabad. Hogy ezentúl minden ellene emelt vád: ráfogás, ferdítés és hazugság, fényesen kimutatva és bebizonyítva látom egy röpiratban, mely Lipcsében jelent meg s melyhez tegnap véletlenül jutottam egy ismerősöm szívességéből. Czime: Das Verdict der Thatrachen. Studie über die Orientpolitik des Grafen Andrássy. Von einem Österreicher. Ki irta? nem tudom. Csak fülbegygyel hallottam, hogy állítólag előkelő férfiú és kitűnő publicista tollából folyt E röpirat, mely a durazzói egyházi zavarokon kezdve Kft A „HON“ TÁRCZÁJA.___ A párisi küzkiállitásból. (A »Hon« eredeti levele.) III. A magyar kiállítás művészeti osztályából. Pár is, május 13. A kiállításról jövök haza. Megakarván kezdeni a tudósítást a magyar osztályról, bejártam először szépművészeti részét. Bejártam! Midőn azt mondom, hogy bejártam, tulajdonkép azt kívánom mondani, hogy beácsorogtam. A magyar szépművészeteknek szánt terem egy pici szoba, hosszas, keskeny, úgy hogy az ember beléptekor mindjárt falba üti az orrát. És milyen kiállítás! Rettentő ítéletet fogok tartani ezen a papiroson. Nem bánom, ha otthon kinevetnek is érte. Eh mit! Ki kell mondani habozás nélkül! Ezen a kiállításon Magyarország szépművészete nincs képviselve. Ez a magyar reményteljes művészfiatalság első szárnyrebbentéseiről tanúskodó egy érdekes, de fölötte alacsonyértékű kollekczió, melyben mintegy támaszul a sok dülledező tárlatnak és a tömérdek romba hullani készülő festett architecturának itt-ott egy jobbhangzású név állíttatott fel, mint .... no de nem is nevezem meg őket. Hol van Ligeti ? Hol van Lotz ? Hol van Székely ? Hol van Madarász ? És mindenek fölött és mindenek előtt Ligeti! Ligeti! Hol hagyták Ligetit? Nem maradt Ligetinek egy lélekzetvételnyije sem az ő gyönyörű aranyos levegőjéből, egy hulláma sem az ő száz zománcz fényében csillogó tengersíkjaiból, egy porladozó köve sem az ő komoly és méla várromjaiból, egy zöld cserfaága, egy borongó jellege, egy égő napsugara sem a szegény magyar expositió számára ? És Lotz? Nem talált többé ecsete hegyén egy legszerényebb kis jelenetet sem a magyar nemzet vadonillatú legendáiból, melyet megmutathatott volna a nézni és ismerni kívánó Európának ? És Madarász ? Elfelejtette, hogy palettája itt Párisban népesedett meg ama népszínárnyalatokkal, melyek miatt mindenki dicséri ? Elfelejtette, hogy első aranyérmét a vendéglátó franczia nemzet adta neki, és hogy Francziaországban még mindig sok barátja van, kik szívesen emlékeznek meg róla (a Thierry család!) és örömmel látták volna az egykori kék bársony attilás hetyke magyar festő művét a Champsde Mars palotájában. És Jankó? A »Borsszem Jankó«-nak, az »Üstökös«-nek és bárkinek széles e világon, csak a magyar nemzet jó hírnevének nem. Az angol »Punch«, a »Graphic«, az »Illustrated London News« rajzolói mind kiállították legszebb eredeti rajzaikat, amelyek után metszett képeiket egész Európa régen ismeri, és — valóságos »succés fou« a jutalomnak a közönség részéről. Hallgassák meg, uraim, a következő névjegyzéket, — a hivatalos catalogusból írom ki szóról-szóra, — és értsék meg sipánkodásomat. »Hongrie. Palais du Champ de Mars (galerie des Beaux-Arts.) Classe 1. Peinture d l’huile. (Olajfestmények.) Ábrányi, Adler, Aggházy, Brodszky, Bruck, Csilagi, Ebner, Greguss, Gross, Irinyi, Ihrig, Lösebinger, Mednyánszky, Molnár, Munkácsy, Nemes, Orlay, Pichler, Pál, Paczka, Szamossy, Than, Tölgyessy, Valentiny, Vastagh, Weber, Zichy. (Huszonheten vannak az urak és összesen a 234-ik és 235-ik lapot foglalják el a 332 lapos catalogusban. De jörünk tovább.)« »Classe 2. Peintures diverses et dessins« (Különféle festmények és rajzok). Kettecskén pompáznak a megjelentek. »Teszi és Laubner«. »Classe 3. Sculptures et gravures sur médailles (Szobrok és vésett érmek.) Dunaiszky, a boldogult Izsó, Julier és Vay.« Végre még 24 építész és 4 vésnök és kőnyomat-készítő. Mi ez? Strike ? Közöny ? Vagy összeesküvés a jobbak részéről a legfőbb jó, a haza becsültetése ellen? Vagy nem tudják Magyarországon, hogy vannak esetek, melyekben minden mellékes érdeknek el kell némulnia, melyekben a közöny megbocsáthatlan, a vonakodás halálos vétek ? Vagy valóban ráférne Magyarország művészetének tíz évi produkcziója a hivatalos catalogue ezen nyomorult négy lapjára ? valóban bele volna zárható Magyarország szépérzéke egy négy éles kabinetlibe ? Svédország és Norvégia 11 lapot, Helvétia 11 lapot foglal el a jegyzékben! Magyarország megelégedik négygyel. A mennyiség azonban hagyján. Hiszen ilyen dolgokban az érdem non numeratur sed ponderatur. ■ De a minőség!! Vagy nem mernek kilépni a büszke művész urak az európai verseny terére ? De hát akkor zárjuk be a bódét, vágjuk földhöz a büszkén csillogó czeget, valljuk be a nagy pipát és a kevés dohányt és adjuk bérbe egy 27 krajczáros nagykereskedőnek a sugárúti pompás kőpalotát! Mint a szemefényét úgy érzi, félti Magyarország az ő kicsiny művészetét. Véres könyeket sir, midőn egy-egy nagytehetségű fia a nagy közönség, fájdalom igen is érezhető közönye miatt kénytelen oda hagyni hazáját és más népeknek ajánlgatni képességét; a honmaradókat mint a jó anya biztatja és módjához képest támogatja; műiskolát teremt, a képes fiatalokat ösztöndijjaza, a szegény szülő, ki minden ínsége daczára kedvencz gyermekét tisztességesen járatja! És midőn egyszer ezen gyermeknek elismerés és szeretetet kellene tanúsítani, kötelességét felejti. Eh ! Bildner ohne Gnaden! — Egy magyar szójáték sem fér rájuk!... Elfojtom mérgemet. Könyörögni akarok. Uraim ! Nagyra becsült művész uraim! Talán még nem késő. Talán még lehetne segíteni a dolgon. Majd ledobjuk a falakról a sok fényes keretű értéktelen vászondarabokat, és helyükbe függesztjük az önök szép műveit. Ligeti úr! Lotz úr! Székely úr! Könyörüljenek a magyar művészet jó hírnevén. Küldjenek egy-két szép képet! De sietve. Nem lesznek egészen rossz társaságban! Van több olyan mű is a kiállításban, mely jól megállhatja helyét. — Litzenmayer és Böhm urak! Hiszen önök még nem német tanárok. Nem kell tekintettel lenniük a positiójukra. — Pálik! Egy birkát! Vagy legalább egy báránykát! Hiszen annak a kasza-kapa kerülő futó betyárnak is kiadnak szükség idején könyörületből egy burgét a mi jó Magyarországunkban. És a magyar kiállítás számára nem volna önnek egy kocza ika ? Allons, Messieurs! Un bon mouvement! Ne engedjék, hogy szegényebbeknek, és tehetetlenebbeknek tűnjünk föl a világ szeme előtt, mint amilyenek valóban vagyunk! Lám, az osztrákok kevés jó képeikkel milyen dicsőséget aratnak. Segítsenek minket 30 percenttel annyira! Hiszen könnyen lehet megtenni a megteendőket. Hiszen senki sem hiszi el, hogy önök nem képesek versenyezni a többiekkel. Hiszen senki sem hiheti el, hogy önök tíz esztendő óta semmit sem teremtettek. Egy telegrammot a királyi biztoshoz, és aztán a ládákat a vasútra! De sietve! Várva várunk. És — Bonne chance! Keszler József*