A Hon, 1878. augusztus (16. évfolyam, 187-211. szám)

1878-08-04 / 190. szám

Csatlakozik ehhez ama finom és gavalléros ész­revétel, a­mit a nemes báró a nyerészkedésre alakult consortiumokról személyemmel vonatkozásba hozva mond. — Én semmi consortiumnak se tagja, se rész­vényese nem vagyok. Isten és az egész világ látja, mivel keresem a kenyeremet. Mikor a nemes báró lefekszik, akkor én már felkelek dolgozni s gyermek­korom óta saját munkám után élek. Vagyonom ma sincs több, mint volt a nagy­apámnak. Engem az uralkodói kegy se báróvá se földesurrá nem tett. — Nagy könnyelműség kell a nemes bárótól ahhoz, hogy az uralkodói kegy kitüntetését demeritumul számítja be nekem, midőn saját családfájának ő hozzá legközelebb eső levelén azt az arany mondást talál­hatja felírva, hogy »az uralkodói kegyet ha­zafius érdemekkel kivívni dicsőség és becsület!« Annak a hősnek a fia, kit az uralko­dói kegy — vitéz tetteiért, e haza iránti érdemeiért szegény kézműves legényből tábornokká és magyar zászlós úrrá emelt föl; ne álljon elő gúnyolni azt, a kit ugyanaz uralkodói kegy elismerésével jutalmazott egy hosszú élet munkásságáért, mely szintúgy a ha­zának és a nemzetnek volt szentelve. Tréfálni is méltóztatik a nemes báró, midőn azt mondja, hogy ő hét országgyűlési programmjában nem tett annyi ígéretet, mint én ebben a legutolsó­ban. Nem akarom ő rá érteni, de kénytelen va­gyok megjegyezni, hogy vannak választó­kerüle­tek, a­mikben a legtöbbet ígérő programmbe­­széd — a pinczekulcs, itt azonban nálunk a válasz­tók kérdéseket intéznek a jelölthöz, s a­mit az prog­rammjában elsorol, megannyi felelet a hozzá inté­zett kérdésekre. Arra a hosszú litániára, a­mit a nemes báró pártunk politikája ellen elmondott, nem válaszolok, régi, elkopott állítások, a­miknek értéke iránt min­denki tisztában van már. Újat csak egyet tanultam — bocsánat — csak olvastam a báró beszédjéből, ez a külpolitikára vonatkozik. Kárhoztatja Boszniába bevonulásunkat, de kimondja, hogy ha Olaszország felől támadtatná­­nak meg a monarchia határai, azokat vérünkkel és vagyonúnkkal kell megoltalmaznunk . Tehát ha az osztrák örökös tartományokat támadja meg valaki, azokat nekünk magyaroknak teljes erőnkkel megvédni hazafias kötelesség,­­szerintem is az,­ ellenben a sa­ját magyar határaink megvédéséről való gondosko­dás hazaellenes bűn. De már ezt nem tanulom meg báró Simonyitól. Végül aztán, miután kilencz­árkust elmondott az én demeritumaimról, utoljára talál három (sem­mit nem mondó) sort a saját jelöltjének ajánlására is. Én az ilyen beajánlást szépen megköszönném. S azt mondja, hogy a választók ne oszszák a képvise­lővé választást jutalomképen. Már hiszen azt, hogy valaki hat héten át sárral dobáltassa magát az ellenpárt által, a­hogy velem teszik ellenfeleim,­­ha ellenzéki vagyok, mint kormánypártiak, ha kormány­párton vagyok, mint ellenzékiek, de mindig ugyan­azok­ azt jutalomnak bizony magam sem instálom ; de kérem a megválasztatásomat mint elveinknek dia­dalra juttatását, mint nehéz kötelesség teljesítését mind a magam, mind az elvtárs választók részéről. Ugyanez alkalommal Pulszky Ferencznek is válaszolok annyit, hogy derék dolog ő tőle, engem vádolni azzal, hogy többféle zászló alatt szolgáltam, a­midőn Pulszky Ferencz, nincs olyan zászlója a vi­lágnak, a­mit el ne árult volna. Egyébiránt én ő vele 48-ban Ghyczy Kálmánról nem beszéltem. Ez költemény, de nem poesis. És most szabad legyen másik oldalra fordul­nom. Mert mint tavaly Plevnát a muszkák és olá­hok úgy támadják meg ezt a mi positiónkat körös­körül minden oldalról. Még a IX-ik kerület egyik jelöltjének Thaly Kálmánnak is nem a maga ellenjelöltjével hanem velem van baja. Azt mondja, hogy az ő programmja csak egy szó »Rákóczy!« Ha azt hinném, hogy Rákóczy Ferenczet értette, a nagy nemzeti fejedelmet, azt mondanám neki, hogyj békét öcsém a rodostói szent hamvaknak, ez nem kortesbeszédet beporzózni való homok. Mind­nyájunk előtt dicső emlék a Rákóczy korszak, de hol van az már? Ki érti most azt a jelszót, a­miért az vivatott? Ki akarja visszahozni azt az időt, a midőn protestánsok és katholikusok egymás torkát vagdalták el; a midőn egész hazánk egy nagy csatatér volt; Magyarország fővárosa Kassa volt; Budán török hada parancsnokolt, Pesten a kigyó­­utcza helyén volt a ráczok sertésállása s a Haas pa­lota helyén kacsákra vadásztak, s nemzeti financziáin­­kat képviselte a »libertás« rézgaras. Dicső hadjárat volt az, de a mit az karddal, buzogánynyal végzett, annál jobbat végzünk most mi gyaluval és kala­pácsosal. Azonban a beszéde végén, a­hol Thaly Kál­mán maga is azt kívánja, hogy lakjék a koronás ma­gyar király minél többet Budapesten, meggyőz ró­la, hogy még­sem a nagy nemzeti hős Rákóczy az a kit programmjául választott, (mert hiszen két király nem lehet egyszerre Budán) hanem az a szép Rákó­czy induló, a­mi igazán derék egy programm, kivált ha jó zenekar által van előadva. Ezt a programa az, ha Isten győzni enged bennünket, mi is elhuzassuk majd magunknak. De hát mi baja van Thaly Kálmánnak az én csekélységemmel ? Az, hogy ő most is azon elveket vallja, miket a szabadságharczban elfogadott, nem úgy, mint Jókai, a ki vénségére fiatalkora eszményé­től elt­ért. Nem tagadom. Én abban a nagy akadémiában, a melynek neve »élet és tapasztalás,« harmincz esz­tendei cursus alatt sokat tanultam. Megtanultam, hogy egy kicsiny nemzetnek, minő a magyar va ban­­que politikát nem szabad űzni, megtanultam, hogy egy olyan nemzetnek, mely annyiféle népfajból van összealkotva, a nemzeti gyűlölet hirdetésével fel kell hagyni. Megtanultam, hogy ezen a darab földön, mely útjában áll minden ellenséges áramlatnak, ha még sokáig hazánknak akarjuk azt nevezni, a legkö­zelebb érdekelt állammal szövetségben kell élnünk, még ha áldozatokba kerül is e szövetség. Megtanul­tam, hogy Magyarországnak nem dicsőségre van most szüksége, hanem hitelre: ez erősíti meg. Ha az én kedves öcsém mind­ezeket nem tanulta meg ebben az akadémiában, (pedig közben egy kis közös­ügyes miniszteriális bureau reáliskolájába is jároga­­tott,) hát arról én nem tehetek. Meg kell emlékeznem még Kossuth legújabb leveléről is, melyben a szélső bal híveit felhívja a kabarékpárttali egyesülésre, illetőleg együttsza­­vazásra. Fáj a szívem érte, mikor azt látom, hogy a szélső bal com­phaeusai azt a magas, nagy nemzeti alakot, a történelem, és a kegyelet gránittalapzatá­ról leszállítják a kortesszónoklatok tribünjére, a hordó tetejére. De hát ez az ő hibájuk; azért az én lelkem­ben a Kossuth iránti tisztelet egy fokkal sem csökke­nik, ha minden szavából arról győződöm is meg, hogy ő Magyarország jelen helyzetét tökéletesen félreismeri. Egyet nem lehet e levélnek szemére vetni, azt, hogy őszinte ne volna. Megmondja világosan, hogy a clas­­sicus mesét akarja ismételni, a­mikor az oroszlán, meg az a másik állat, a­melyiknek a hangja trom­bita, elindultak együtt vadászni. Kossuth világosan megmondja az egyesült ellenzéknek: én leszek az oroszlán, te leszesz az a másik, a­ki a vadat a trombitaszavakkal az én torkomba kergeted. Ha tet­szik ennek a másiknak az a szerep, én gratulálok neki hozzá. Nekünk tehát már most lehet tudnunk, hogy minden oldalról és minden érdek által meg vagyunk támadva. Sértett hiúság, városi clique, s szélsőbali szenvedély dolgozik ellenünk egyesült erővel. Ki el­len ? Én ellenem ? Nem. A szabadelvű párt elvei ellen. Azon elv ellen, hogy Magyarország békés után haladhasson előre olyan férfiak vezetése mellett, a­kik a nehéz idők tűzpróbáit becsülettel kiáltották. Azon elv ellen, hogy Magyarország legyen egy olyan ország, melyben rendezett állapotok uralkodnak, s mely Európa bizalmát megérdemli, mely nem riasztja el magától a békeszerető világot, örökösen megújuló belső zűrzavarai által. E fölött fognak önök, polgártársaim, holnap­utáni szavazásuk alkalmával dönteni. Adja Isten, de magunk is lássunk utána, hogy elveink győzzenek. Éljenek a szabadelvű választók! Szulejmán basa a törvényszék előtt. A tárgyalás további folyamán Szulejmán basa előadta, hogy midőn 30.000 orosz Jeni-Zágrát elfog­lalta s Reufot megverte, ő még akkor nem értesült Oszmán basa plevnai győzelméről. Elnök: Midőn ön Jeni-Zágrába ért, az oro­szok ütközet nélkül jutottak el. Miért nem küldött csapatokat Sipkába ? Szül: Hogyan küldhettem volna az ellenség által folytonosan megszállva tartott és igen jól erődített szorosba 5—6000 embert a nél­kül, hogy feláldozzam őket? Em­.: Önnek és Oszmán basának győzelmei után az oroszok megfutottak. Egyetlen orosz sem volt a Sipka szorosban. Szül. Ily hírt sohasem vet­tem és nem is hihetem. Hogyan ? Az oroszok felad­ták volna a Balkán kulcsát ? A­mit az oroszok most mondanak, azt nem hiszem. Ők engem különösen gyűlölnek. (Mozgás.) Ein. Ha ön seregének egy részét Bszki­ Zágrába küldte volna, nem lehetett volna egy gyors mozdulat által Sipkát megszállni ? Szül. Hogy felelhettem volna ily kalandos expeditióért ? Ily gondolatom sohasem támadt. Mindent kellett volna tudnom? Tudtam, hogy Sipkában oroszok voltak. Egy basibo­­zuk mondta nekem. Számuk kitudására kémekre lett volna szükségem. Ha föltehettem volna, hogy a Sipkában nincsenek oroszok, megrovást érdemelnék. É­­­n. És mégis kellett volna egy hadoszlopot Sipkába küldeni. S­z­u­l.Effendim! Vegyék csak tekin­tetbe csapataim számát ! Húsz­ezer emberem volt. Ezekből csak tizenkét ezret számíthatnak. Ha ezeket elküldöm, csak musztehatizok és Reus csapatainak maradékai maradtak volna nekem. A Konstantiná­polyból küldött katonák még fegyverrel sem tudtak bánni, csak néptömeg voltak, amelylyel katonák ellen nem lehet harczolni. Ein. Ha a népet jól vezetik, azzal is lehet győz­ni. Szül. De népet nem lehet jól vezetni. Ein. A parancsnoksága alatt állt katonák eles­­te­ katonák voltak, a­kik Montenegróban csodákat műveltek. Szül. (Élénken.) Igaza van (Tessék csak a levéltárban Mukhtár basa egy táviratát kikeresni, Herczegovinába való kineveztetésem előtti idő­ből. Az mondatik e katonákról, hogy semmire sem lehet velük meni. És e katonák mégis hírnevet sze­rezte maguknak ! (Büszkén.) A főállamügyész által ellenem emelt igazságtalan vádak daczára­ is én va­gyok az, a­ki e katonákat képezte! Ein. Ha már nem lehetett Sipkába katonákat küldeni, Kazanlikba kellett volna küldeni. Ha Ka­­zanlik nem volt tartható, jobbra, vagy balra kellett volna magát tartani. S­z u 1. De nem tarthattuk ma­gunkat. Ezért kellett volna előbb Sipkát megvívni. EJ n. Mondjuk hát, hogy nem lehetett Sipkába és Kazanlikba csapatokat küldeni, meddig volt ön Jeni­ Zágrában, és mit tett ott ? Szül. Julius 23-ától 29-kéig maradta­m ott. Élelmi készleteimet egészí­tettem ki. Csak néhány requirált taligám volt és ezek nagy részét sebesültekkel kellett elküldenem. Kilátá­sunk volt Sipka ellen indulásunk közben néhány üt­­kö­zetre, ezért legalább két hétre el kellett magunkat élelmiszerekkel látni. E nélkül, ha elvágják közleke­désünket, veszélyben lettünk volna. Ezért kellett hat napig Jeni-Zágrában időznöm. (Folytatjuk.) A fővárosi közmunkák tanácsából — augusztus hó 1-én. Az ülés báró Podmaniczky Frigyes alelnök ál­tal megnyittatván, a jegyzőkönyv hitelesítésével Lu­­czenbacher Pál és Ybl Miklós tanácstagok bízat­tak meg. A dunaszabályozási munkálatok folytatása tár­gyában, szept. hó 12-ére egy vegyes bizottság hivatott egybe, mely a közlekedési minisztérium, a fővárosi közmunkák tanácsa, és a főváros hatóságának képvi­selőiből alakíttatik. Ezen bizottságba a fővárosi köz­munkák tanácsa részéről: b. Podmaniczky Frigyes alelnök, Házmán Ferencz, Zsigmondy Vilmos tanács­tagok és Wohlfarth Henrik főmérnök küldetnek ki. A vizafogó közelében létesített védtöltéshez oly telkek is vétetnek igénybe, melyekre — a fővá­rosi közmunkák tanácsának részleges tulajdonjoga van, a közmunkák tanácsa kijelenti, miszerint ezen telkeket — a fenti czélra — örömmel engedi át a fő­város hatóságának. Wagner János építőmester, mint a IV. ker. hatvani utcza 14. és 16. sz. házak tulajdonosa, ezen házakban átalakítások eszközölhetése és a 2-ik eme­let ráépíthetése iránt folyamodott. Minthogy a kérdéses telkek szabályozás alá es­nek, mely folytán azok homlokzatai — új épít­kezés alkalmából — több lábbal — visszahelye­­zendők, az engedélyezni kért építkezések által azon­ban épen a jelen állapot tartatnék fenn, és ez által a szabályozás keresztülvitele hosszú időre lehetetlenné tétetnék; a kért építési engedély annál kevésbé adat­hatott ki, mivel a hatvani utcza egyike lévén a legna­gyobb forgalommal bíró utaknak, annak mielőbbi szabályoztatása igen kívánatos, és rövid idő alatt, a rozzant orvosi egyetem lebontása tényleg foganatba is fog vétetni. A katonai kincstár, az V. ker. uj épületben, mintegy 32.000 frt. költséggel, istálló építkezések en­gedélyezése iránt folyamodott.­­ Mihogy az uj épü­let a szabályozási vonalba esik, azonkívül istállók az utczai vonalon létesittetni nem engedélyeztethetnek, az elutasító végzés Il-od fokúlag helybenhagyatott. A lovaregyesület által ,­ az új lóversenytér kiegyenlítése és befásítására vonatkozólag bemutatott tervek azon megjegyzéssel hagyattak jóvá és engedé­lyeztettek, miszerint egyidejűleg mindazon utak is létesítendők, melyek a környékbeli telkek és nyaralók érdekében — a közlekedés fentartása czéljából — szükségesek, és a­melyek a tervezetben is ki lettek tüntetve. A VIII. ker. szigony-, a IX. ker. tűzoltó-, Szvetonay-, Márton- és Vendel-utczák csatornázá­sára vonatkozó tervek és költségvetések jóváha­gyottak. A főváros tanácsának, a Bajza-utcza csatorná­zását és kiköveztetését elrendelő határozata, melyek­nek foganasittatása a fővárosi közmunkák tanácsa részéről kéretett, köszönettel tudomásul vétetett. Következő építési engedélyek adandók ki a ma­ Választási mozgalmak. A fővárosban. A fővárosi központi választmány ma délutáni ülésén tették le a szavazatszedő küldöttsé­gek az esküt; a terem egészen telve volt s a mély meggyőződés hangja, melylyel az esküt elmondották, biztosítékot képez az iránt, hogy mindenki lelkiisme­retesen tölti be tisztjét s e functiójában elfeledi ma­gában a pártembert. Ezt hangsúlyoznunk kell, s re­ményünket fejeznünk ki, hogy igy lesz, mert a válasz­tók körében némi nyugtalanság uralkodik azon ösz­­szetalálkozás folytán, mely szerint több pártelnök egyszersmind választási elnök is, így Mendl István a VII. kerületben, Mérő János a Vl-ikban, és Molnár Endre a Szilágyi-párt elnöke a VIII-ban. A Jókaisták panaszt is emeltek a polgármesternél a­miatt, hogy a józsefvárosi küldöttségek csupa ellen­­pártiakból alakíttattak meg. Ez ellenvetésre — mint az ülésen Kamerma­­yer bejelentő,­­ megnyugtatásul azon választ nyer­ték az illetők, hogy a szavazatszedő küldöttségeket esküj­ü­k kötelezi mindenben a szigorú igazságot s részrehajlatlanságot tartani szem előtt , ott lesznek a pártok bizalmi férfiai, kik eléggé ügyelhetnek. E panaszt az tette alkalomszerűvé, mert a vál. elnök a Józsefvárosban , Rock Szilárd lemondott s helyébe a törvény értelmében Molnár Endre küld. elnök lé­pett, tehát egy helyettesi állomás megürült. Többen a bizottságban a mellett szólaltak föl, hogy csakugyan a választási elnökségekre oly egyé­neket kell összeválogatni, a­kik mindegyik párt bizal­mát bírják. A megürült állás betöltését illetőleg S­z­­­u­p­a a Jókai-párt egyik főemberét , dr. Gold­­steint indítványozta megválasztatni. A választmány azonban nem töltötte be. A fentebbiekhez kiegészíté­sül közöljük itt, hogy az említett »véletlen találkozá­sok« kikerülése végett a polgármes­er czélszerűnek látta volna azt tanácsolni, hogy a pártelnökök a vá­lasztási elnökségről köszönjenek le. Ez érzékenyen érintette Molnár, Mérő és Mendl urakat s mindjárt késznek is nyilatkoztak rá, hanem a választmány részrehajlatlanságukban meg­bízva, megmarasztotta őket. Bejelentették még Po­­lonyi Géza, Péterfy Jenő, Sallay Aurél lemondását a jegyzői tisztről. Egyiknek helye sem jöltetett be. Vé­gül többen kérdek, mi­tevők legyenek az oly esetek­ben, midőn a választó neve a lajstromban hibásan van felvéve ? A két­ elöljáróság az ilyeneknek a személy­­azonosság bebizonyítása után tartozik kiadni a sza­vazójegyet. Minden fővárosi választó­kerületben mindegyik párt részéről ma tartatott meg a nagy választmányi ülés. Ezen ülésekben a válasz­tás napján fentartandó rend érdemében folyt a ta­nácskozás, és ennek értelmében ki is jelet tettek a bizalmi férfiak a választás színhelyén­ benti működés­re. Megneveztettek a gyorsfutárok, kik napközben többször a szavazat eredményét a választókhoz ház­hoz viszik, és az utczán is szétosztják. Kirendeltettek a kocsik, melyek a beteges választókat a választás színhelyére elhozzák, és azok elhozatalára, kik indo­­lentiából a szavazástól magukat megvonni akarják; kijeleltettek végre azon bizalmi férfiak is, kik hivatva lesznek a rendet és csendet az utczákon fentartani. Minden eddigi képviselőjelölt szorosan ragasz­kodik jelöltségéhez, és a­mint egyrészről nemcsak hogy az eddigi ismert jelöltekből jelöltségéről le nem mond, úgy másrészről minden párt el van készülve arra, hogy még az utolsó perc­ben is új jelölt candi­­tatiojával lesz meglepve. A választók tájékozása végett közöljük itt még egyszer a választási helyiségeket. Ezek a következők: I. kér. Várszínház. II. ker. Fáczán vendéglő. III. ker. ó­budai városház. IV. ker. Régi városház. V. ker. Redoute. VI. kér. Teréztemplom téri iskola. VII. ker. Lövőhely. Vill. ker. Nemzeti lovagló. IX. ker. Köztelek. A józsefvárosi Jókai-párt nagy választ­mánya ma este hat óra után ülést tartott a józsefvá­rosi kör e czélból kibérelt nagy termében. A gyűlé­sen több száz választó­polgár jelent meg, kiket ügyek sikere iránt a legszebb remények kecsegtetnek. Nagy István a párt egyik alelnöke, Házmán Ferencz elnök helyett, ki ez estét vízivárosi választói körében töltötte, megnyitván a gyűlést, üdvözölte a megjelenteket s felszólította őket, hogy a párt végre­hajtó bizottságának a választásra vonatkozó in­tézkedéseit hallgassák és vitassák meg. Erre V­a­r­­gay Ferencz pártjegyző előterjesztette a végrehajtó bizottság megállapodásait úgy a párt által kikülden­dő bizalmi férfiak, valamint jegyzőik, rendezőbizott­ság és irodai bizottság iránt, a­mely előterjesztéseket a nagy választmány egyhangú helyesléssel fogadott és helybenhagyott. Ezután elnök tudatta a megjelent választópolgárokkal, hogy pártjelöltje ez este válasz­tói körébe jönni ígérkezett, mire egy tíz tagból álló bizottság küldetett ki meghívására. A jelenvoltak Jókai Mórt lelkes éljenekkel fogadták, ki meg­jelenése után a­­ punk más helyén közlött szó­noklatot tartotta. A beszédben közlötteken kí­vül megemlékezett még Jókai egy más rága­lomról is, egyszerűen valótlanságnak nyilatkoztat­ván azt, mintha ő bármikor úgy nyilatkozott vol­na, hogy az adóteher, melyet a magyar ember visel, csekély. A jelenvoltak a beszéd majd minden passzu­sát zajos éljenzéssel, tapssal s a tetszésnyilvánulás minden jelével fogadták. A párt nevében W­o­d­i­a­­n­e­r Béla alelnök fejezte ki a választók köszönetét a jelölt ez újabb nyilatkozatáért. A beszédet társas va­csora követte; a józsefvárosi kör hét termét teljesen megtöltő a kizárólag választókból alakult közön­ség, mely vidám fölköszöntések közt , melyek közül Ó­v­á­r­y Lipótét, Bercsényi Béláét, Ko­r­­csákét, Vargay Ferenczét, Gyurkovicsot stb. emeljük ki — késő éjjelig a győzelem biztos tu­datából eredt vidám hangulatban maradt együtt. A párt tagjai a választáson való pontos megjelenést ígérve, váltak el egymástól. A Podmaniczky-pártnak ma este tartott választmányi gyűlése oly látogatott volt, hogy egy választmányi tag azon indítványt tette, hogy keressék fel a jelölt, a gyűlésen megjelenni. Bexhert azon­ban azon ellenindítványt tette, hogy értesítse az el­nökség a jelöltet, mikép holnap, vasárnapon d. u. 2 órakor a »Terézvárosi klub« helyiségeiben (sugárút 35.) rendkívüli gyűlés tartatik, melyen megjelenni szíveskedjék. Ez elleninditvány élénk helyeslés­sel elfogadtatott.­­ A párttagok által tartott be­szédek a választási napon szükséges teendőkre vo­natkoztak, melyek azonban csak a holnap délu­tán tartandó rendkívüli­­választmányi ülésen fognak elintéztetni. Egy választmányi tag felhozta, hogy a Podmaniczky-párt utolsó közös vacsorája után a Helfy-párt tagjai a sugárúti kávéház előtt összetép­ték Podmaniczky arczképét. Szónok élénk helyeslés közt megjegyzi, hogy a Podmaniczky-párt nem az által akar győzni, hogy az ellenjelöltet gyalázza, ha­nem jelöltje érdemeinek kiemelése által. Megjegyzi, hogy hasonló eset választási mozgalom alatt a Terézvárosban még elő nem fordult és azon meg­győződésének ad kifejezést, hogy nincs tisztes­séges polgár, a­ki az ily eljárást el ne ítél­né. Közöltetett még, hogy a Podmaniczky-párt a választás napján reggel 6 és 7 óra közt a Gyer­­tyánfi-féle ház előtt (király-utcza és váczi út sarok) fog összegyűlni. A menet, mely­­minden valószínűség szerint nagyszerű lesz, 7 órakor fog a király-utczán át a választás helyére, a terézvárosi templom mellé vonulni. A megjelentek azon meggyőződéstől átha­­tottan távoztak, hogy báró Podmaniczky absolut majoritással fog a VI. kerület képviselőjévé válasz­tatni. A ferenczvárosi Wodianer-párt holnap vasárnap délután 4 órakor értekezletet tart a polgári népiskola (soroksári­ utcza) 32. számú he­lyiségében. Ez értekezletre úgy a választmányi tagok, mint atalán a Wodianer-párti választók teljes számban megjelenni keretnek. A Wodianer­­párt tagjai a választási napon reggel 6 órakor, rész­ben a soroksári utczában, részben a Ferencz-téren gyűlnek össze, az utóbbi helyen mindkét résznek ösz­­szeegyesítése fog megtörténni. Az összegyűlt válasz­tók bevonulása a soroksári utczából a köztelek utczá­­ba a megállapított rendben történik. A IV. kerületi (belvárosi) szabadelvű párt nevében a párt tagjait a legsürgősebben kér­jük fel, hogy szavazati jogukat — akár kivették bár­­czájukat, akár nem, — a régi városházán i. é. augusz­tus 5-én azaz hétfőn reggeli 8 órakor tartandó kép­viselőválasztásnál annál is inkább gyakorolni szíves­kedjék , mert az ország első választókerületének vé­leményét az egész nemzet feszült figyelemmel várja. Éljen Hav­as Ignácz a szabadelvű párt képviselője! A IV. kerületi szabadelvű párt végrehajtó bizott­sága. Gyülekezési hely a piaristák épületének udvara. A Steigerpárt elnöksége félreértések elke­rülése végett körlevélben tudatja, hogy úgy Stei­ger, mint Wodianer Béla egyaránt a szabadelvű párt jelöltjei. A Királyi párt nagy választmánya i. é. július 4-én (vasárnapi) d. e. 10 órakor Lipót utcza 7. sz. a. helyiségében ülést tart, melyre a választmányi tagok okvetlenül megjelenni felkéretnek. A Királyi­­párt végrehajtó bizottmánya. A Hoffmann-párt végrehajtó bizottsá­gának mai napon Kuklay János elnöklete alatt tar­tott ülésében a választáshoz szükséges bizalmi férfiak kijelöltettek, továbbá a rendfentartása czéljából ala­kult rendező bizottság élére dr. Löw Tivadar, Hirsch Sebestyén, Kaschnitz Gyula és Schlesinger Ignácz urak állíttattak. A VII. ker. Füzesséry-párt vasárnap aug. 4-én este 8 órakor közgyűlést tart a párt helyiségé­ben Király utcza 55. sz. (Valero) házban. — Erre a jelölt Füzesséry Géza kivonatára közvacsora követ­kezik, melyre a kerület tisztelt választói meghivat­nak. Egyszersmind figyelmeztetnek e párt hívei, hogy f. hó 5-én a választás napján gyülekeznek a Szegedi ká­véháznál az izr. templom mellett reggel 6 órakor és onnan fél 8 órakor elindulnak a dob-, akácz- és király­­utczán át a választás helyére (polgári lövöldébe.) Az újvidéki szerb központi választmány az Ó­becsei választó kerület szerb ajkú választóinak dr. P­á­v­­­o­v­i­c­s István újvidéki ügyvédet ajánlja szerb nemzeti programmal megválasztatni. A vidéken. Birkia, (Krassóm.) aug. 1. (Ered. tud.) A Budapest cz. képes politikai napi­lapjúl. 22-i számá­nak »képviselő választási mozgalmak« rovatában azt írja Suborsin kelettel,hogy Harkányi Frigyes, a facseti választó kerületnek volt képviselője, ma Kápriózán és Birkisen alig 10—15 választó előtt tartotta meg programmbeszédét. Megválasztása nagyon kétséges. Az ellenzék már tömörül s tekinté­lyes számánál fogva biztos a remény, hogy jelöltje győzni fog. Erre csak azt válaszoljuk, hogy Soborsinnál az indóház udvarán és előtte több, mint 200 ember várta , Kápriózáig, Birkisig, sőt Facsetig valóságos diadalmenethez hasonlított az utazás; a terület szék­helyén pedig ü­nnepélyes kísérlettel fejezte ki a nép benne helyezett bizalmát. A feldíszített városba lép­te diadalív által tiszteltetett meg, az örömben hul­lámzott vidéki nép lelkesültsége folytán. Beszámoló beszédje mindenkit kielégített. Együtt tartott ma­gyar és román, úr és paraszt, polgár nők és a köz­ügyekért nemesen érző úri hölgyek is. Soha se tessék hinni, hogy itt valami jelöltet várnának, még ha maga a Messiás lenne is, mert a bizonyos valóságot itt nem cserélik föl a bizonyta­lan semmiért; ha a képviselőjelölt úr a válasz­tás napján itt megjelen, személyesen láthatja a lel­­kesültséget, melynek a nép örömsugárzó arc­czal ad kifejezést. Nagyon tudjuk, honnét fáj a szellő, azt is, hogy miért keletkezett arról az oldalról, pressiót a népre itt gyakorolni nem lehet. Vége felé jár a népbolon­­ditók okoskodása. Magyar, román és német kezet fog­­va őrködnek, hogy a konkoly közöttük többé el ne hintessék. Megbízásból .....8. KÜLÖNFÉLÉK. Lapunk legközelebbi száma hétfőn dél­után jelenik meg. Minthogy e számban a hét­fői választásokon délutáni 1 óráig történtekről részletes tudósítások közöltetnek, azért kiadó­­hivatalunk intézkedett, hogy e szám kivéte­lesen külön megküldessék a postán, valameny­­nyi vidéki előfizetőnek.­­ Az egyetemes tanítógyűlés szer­vező bizottsága ma este elhatározta, hogy tekintettel a szent­ Istvánnapi ünnepre s az akkor czélsze­­rűbb közlekedési viszonyokra az egyetemes gyűlés előértekezlete már f. hó 20-án est­e szent István nap­ján tartatik meg. A bizottság szerencsésen megtett minden lépést a vasútnál s gőzhajóknál, úgy hogy az ezentúl, a pénztárnoknál Murányi K­álmán holdutczai igazgazgatótanítónál jelentkezők a jegye­ket is megkaphatják, a­mennyiben a szt. István napi kéjutazást nem akarják felhasználni. A budapesti polgárok a gyűlés előmunkálatának támogatása vé­gett f. hó 11 ére vasárnap d. e. 10 órára hivatnak össze a régi városház tanácstermébe értekezletre, mely alkalommal valószínűleg Békey Imre tanácsos s tanügyi referens fog elnökölni. Múlt csütörtökön a küldöttség tisztelgett Trefort közoktatásügyi mi­niszternél a tanítógyűlés érdekében s ő azt igen mele­gen fogadván, támogatását megígérte. A szervező bi­zottság legközelebbi ülése szerdán d. u. 6 órakor leend. — A Kerepesi úti temetőben nyugvó jeleseink sirhalmairól Vasvári Kovács, a népszín­ház derék tagja, évek hosszú során át tett tanulmá­nyozása alapján térképet készített, melyen a te­mető 56 nagy táblájának beosztása s több mint ezer sírkő van megjelölve, ezen kívül a nevezete­sebb épületek rajzokban is utánozva. Az irók s mű­vészek e térképen külön is ki vannak tüntetve, azon­kívül több nevezetes család s egyén nyugvó helye is meg van jelölve. Szerző az érdekes térképet sokszo­­rosíttatja, oly módon, hogy az halottak estéje előtt jóval áruba bocsáttassák. — Dante »Divina Commediájá«-nak többször megkisérlett magyar fordítása most végre elkészült. Dr. Angyal János fordította le s Aig­ner Lajosnál fűzve 2 frt 50 krért, diszkötésben 4 frtért rendelhető meg. A vállalat mindenesetre igen nevezetes s örvendetes. A fordításról, miután a mű­vet nem láttuk, nem ítélhetünk, de a kiadó állítása szerint gr. Szécsen Antal, Szász Károly és Greguss Ágost dicsérőleg nyilatkoztak felőle. Ha ezen dicsé­ret nem udvariassági tény (mert hiszen Dantét for­dítani a legnehezebb feladatok közé tartozik!) iro­dalmunk Angyal műve által rendkívül gyarapodik. Ha a mű megjelenik, bővebben is megemléke­zünk róla. — A nemzetközi egészségügyi con­­g r­e­s s­u­s megnyitásáról szóló táviratunk mai esti lapunkban hibásan van Prágából keltezve. A congressus P­á­r­i­s­b­a­n tartja ülését, melyet a fran­­czia kereskedelmi miniszter Tesserenc du Bort ma nyitotta meg. A congressus alelnökévé magyar em­ber, dr. Grosz Lajos budapesti orvos választatott meg. A congressus tagjainak száma 1200. — A lakbérleti szabályok kidolgozá­sára a jogügyi s iparrendészeti bizottságok a köz­gyűléstől még az 1874. évben utasítást nyertek. Ezen felhívásnak eleget téve, hosszas de beható s egyetem­­legesen tartott tárgyalásainak eredményekép az em­lített két bizottság kimerítő jelentés kíséretében beterjeszti a nagy gonddal s a fennálló viszonyok kellő méltatásával szerkesztett lakbérleti szabályter­vezetet. A tanács legközelebb tárgyalás alá fogja azt venni s a közgyűlés elé terjeszteni. A szabályterve­­zet állítólag úgy a háztulajdonosok, mint a lakók igényeinek minden tekintetben meg fog felelni.­­ A jelen német spitzli rendszer egyik szomorú jelensége gyanánt írják a Rajna mel­lől, hogy egy 19 éves vásott kölyök azért, mert atyja őt kihágásai miatt megfenyítette, boszúból felség­sértéssel vádolta atyját. A bíróság szolgalelkűségből ezen törvénytelen vádat (mert hiszen atyja ellen tanú senki sem lehet) nem csak elfogadta, de a vádlott atyja neje s más gyermekei is beidéztettek. A vizsgálat eredménye kisütötte,hogy az atya felségsértésben egy­­átalán nem bűnös, a­mit végre maga a vádló is beval­lott, kit ezután hamis denunciatio miatt börtönbün­tetésre ítéltek. Bizony a socialdemokratia nem árt annyit Németországnak, mint ezen elerköcstelenítő kémrendszer, mely már holnapok óta oly sok társa­dalmi bajt hozott napfényre s még világhírű művé­szeket is képes volt beszennyezni.­­ Az országos iparegyesület kiál­lítási szakosztálya f. é. aug. 2-án Posner K. Lajos elnöklete alatt ülést tartott, melyben a párisi és erfurti kiállítások tanulmányozására való kikülde­tés tárgyában beérkezett folyamodványok a szak­osztálynak bemutattak, és a tagok netaláni további ajánlás tételére felszólittattak.­­ A folyamodványok és beadott ajánlatok jegyzékbe vétetvén, az igazgató­ság felkéretni határoztatott, miszerint e jegyzék alap­ján a legérdemesebb négy egyént kijelölje, és a to­vábbi intézkedéseket megtegye. — A budapesti kereskedelmi aka­démiában az 1878—79-ei tanévre való beiratá­sok, folyó hó 30-ától kezdve, szeptember 4-éig, reg­geli 8 órától —12-ig, és délutáni 3-tól 6-ig eszközöl­tetnek. Ugyan­ekkor lesznek a felvételi és javító vizsgálatok. — A nemzeti múzeum valamint a mú­zeumi kert is hétfőn f. hó 5-én az országgyűlési kép­viselőválasztás miatt zárva lesz. — Halálozás. Brielmayr Máté kir. tanácsos és pozsonykerületi kir. postaigazgató, tegnap, 2-án, este 8­/1 órakor 63 éves korában meghalt. Született Nagy-Károlyban, előbb Innsbruckban, azután Buda­pesten, legutóbb pedig Pozsonyban volt postaigaz­gató. Negyvenhárom évig szolgálta az államot, kitűnő szorgalommal és szakavatottsággal. Halála hivatalos működése közben ért­e, midőn a betegágyon egy hiva­talnoknak tollba mondott,­­— Benne a postaintézet egy hasznos és becsületes munkást vesztett. — Az Üstökös legközelebbi száma következő tartalommal jelent meg: A nyulak histó­riája. Krónikás elbeszélés Jókai Mórtól. (Folyta­tás.) — Ama bizonyos csizmadia és felesége kérdései s feleletei. — Tallérossy Zebulon meg a vis-á-vista. — (Képpel.) — Saison-képek. (Három, képpel.) — Tallérossy Zebulon levele Mindenváró Ádámhoz. — Ex kathedra. — Választási mozgalmak. (Két kép­pel.) Választási adomák. — Atyafiak. (Vers Bruges­­tól.) Románcz a jövő hétről. (Vers Flórástól.) — Thaly Kálmán programmbeszéde. — Borkorcsolyák. — Az Üstökös eredeti okmánytára. — Szerk. subrosa. — A józsefvárosi legrégibb kis­dedóvó intézet Mária utcza 30. sz. a. naponta vesz fel csekély 50 kv havi dij mellett 2—6 éves kis­dedeket. A gyermekek kellemesen szórakoztató fog­lalkozásai két nagy teremben s beárnyékolt kertben történnek. — Frankl Mór a pécsi 4’/5 éves cso­dagyerek ma este mutatta be magát a vigadó kis termében a budapesti közönségnek. Ezt a gyereket a természet oly adománynyal ruházta föl, hogy 3—4 számot ugyanannyi számmal egészen biztosan, anél­kül, hogy valaha számolni tanult volna, sokszoroz, kivon és összead. A többi közt egy öreg úr ezt kérdé tőle: én 87 éves vagyok, naponkint 82 krt költöttem el, mennyire megy ez; a gyerek játszik, számol, egy­szerre csak azt mondja, hogy urambátyám eddig 2.603.910 krt költött el, azért Pécsett két házat, is lehet venni. Ennek contrasztjakép egy 9 éves és 15 napos leányka mamája kérdé, hogy leánya hány órát, hány perczet élt eddig? A leány élt 79,200 órát, azaz 47,520,000 perczet. Mercurnak egy fia is azt kérdé tőle, a­mit egy 30 éves könyvvivő is alig tud megfejteni, hogy 38,117 méter vásznat számítson át résre; a gyerek hamar azt mondá, hogy ő annyi métert még sohse látott, egyet látott, az is az ő fran­­czia maitre-je. A közönség a gyereket megéljenezte, a kérdezőt meg megabézugolta. Érdemes megnézni ez ép oly kezes mint szép gyereket, ki még ma és holnap marad csak Budapesten. — Ifj. Frohner J­á­n­o­s, a budapesti szál­lótulajdonos 22 éves fiát, ma d. u. temették el igen nagy részvét mellet. A tegnapelőtt még virult ifjú­nak, ki egy órai szenvedés után múlt ki az élők sorá­ból, végtisztességtételére a főváros sok előkelő csa­­láda megjelent. Négy órakor már annyi nép volt a halottas ház előtt, hogy a közlekedés megakadt. A részvétüket kifejezők koszorúit külön kocsi vitte a halottas kocsi előtt. Nyugodjék békével a mindenki által szeretve és becsülve volt fiatal ember. — A Szép juhászné fölött, a budai hegyek közt nemrég újra fölfedezett Aranka, helye­sebben Báthory barlang hozzáférhető tétele iránt a tanács 60 irtot utalványozott ki mai ülésben. — Justitia! Marsall Ferencz volt do­­rottya-utczai rőfös kereskedő hamis bukást és ha­­dálytalanul: Karpeles Ignácznak, VI. ker. sugárút 56. sz. a. 3 emeletes lakházra, Eisele Józsefnek VI. Eötvös-utcza 16. 17. műhely, kazán és gépházra, budapesti búza keményítőgyárnak IX. Szvetenay- és Márton-utcza 642. átalakításra, Schönwald Bernát­­nak I. Tabán kőmives-utcza 850. földszintes tol­dalékra , Dr. Barna Ignácznak I. Gellérthegy 13330/10797. szőlőpajtára, Pozsdech Józsefnek VI. Hunyady tér 925. ideiglenes boltra, Meixner Zsu­zsannának I. Naphegy 320. támfalra, dr. Torday Fe­rencznek IX. malomutcza 3. sz. a. istálóra, Kéler Napóleonnak. V. vadász-utcza 49/16. egyem. házra, Pachmann Sebestyénnek VI. Szondy-utcza 5. nyílt fészerre, Kienast és Bauerleinnak IX. Szevetenay­­utcza 13. sz. földszintes házra, Bogdán Józsefnek IX. páva-utcza 23. sz. földszintes házra, Mühlbacher Ignácznak VII. Törökőr 271. földszintes házra, Beer Bertoldnak I. törökvész dűlőben csőszházra.

Next