A Hon, 1879. január (17. évfolyam, 1-27. szám)
1879-01-15 / 13. szám
13. szám. XVII. évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1879. szerda, január 15. Szerkesztési iroda: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Kiadó-hivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra . ..................................................2 fkt. 3 hónapra......................................................6 , 6 hónapra....................................................G . Az esti kiadás postai, különküldéséért felül-í fizetés negyedévenkint................................... » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor, a hó első napjától számíttatik. Előfizetési felhívás B a XVII-dik évfolyamára. Előfizetési árak: Egész évre................................ 24 frt Fél évre .................................... 12 » Negyed évre 6 » Egy hónapra ........................... 21 Az esti kiadás postai külön küldéséért fölülfizetés évnegyedenkint 1 forint. BV** Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, a Hon kiadóhivatalába (Barátok tere Athenaeum-épület) küldendő. A HON Merk. kiadóhivatala. Budapest, január 14. A szervezési javaslatok. Az alkotmány és a nemzetközi jog megsértését látja az ellenzék abban, hogy a közös kormány gondoskodik Bosznia és Herczegovina szervezéséről, azon alapon, melyet a berlini szerződés nyújt erre monarchiánknak. Oket e vádakra azon szervezési javaslatok nyújtottak,melyek még csak nem is félhivatalosan, a közönség elé kerültek. Mert az ellenzék ezeket már életbeléptetve és pedig azon szándékkal életbeléptetve látja, hogy azokról a törvényhozásoknak semmi tudomásuk ne legyen); a monarchia kormányzására bízott tartományokra a törvényhozásoktól csak pénzt kérjenek, de ami ott történik, arra ezeknek befolyásuk, ellenőrzésük se legyen. Még ha így lenne is a dolog, akkor sem lehetne ugyan a nemzetközi jog megsértéséről praedikálni , mert azért a két tartomány szervezése történhetnék a berlini szerződés alapján és ezt a porta is aláírta; ha tehát a javaslatok nem beszélnek, és adminisztrációval foglalkozó szervezeti javaslatok nem is beszélhetnek, a porta souverain jogairól ; ezeket nem vnllálják jobban, mint a berlini szerződés. Másfelől: azonban, ez eljárással nem az alkotmány keretén belül, mert ez akkor is érintetlenül maradna, de azonkívül, tagadhatatlanul oly hatáskört vindikálna magának a közös kormány, melyet de facto megnyert ugyan Európától, de nem a monarchia törvényhozó testületeitől, melyek egyedül illetékesek, hogy egyetértőleg, az ő hatáskörét is megszabják, és egyszersmind oly czélokra kérné esetleg a monarchia pénzerejének igénybevételét, melyekre a törvényhozásoktól még fölhatalmazása nincs. De mi ilyen szándékot sem a közös, sem az országos kormányoknak nem tulajdonítunk; mi azt hiszszük, hogy arról, a mi Bosznia és Herczegovina ideiglenes kormányzására nézve terveztetik, a törvényhozásoknak lesz és kell, hogy tudomásuk legyen; de természetesen, erre nézve legczélszerűbbnek tartunk egy átalános körvonalakban tartatott és a berlini kongresszus határozatai alapján nyugvó felhatalmazást, melyet a két kormány, maga és a közös kormány számára kérne, hogy az utóbbi a két tartomány ideiglenes kormányzásáról és közigazgatásáról gondoskodjék. Ez alapeszmét már akkor kifejtettük, mikor a kérdés legelőször fölmerült volt, és azt hiszszük, hogy azon szervezési javaslatok, melyek nyilvánosságra jutottak és valószínűleg a kormányok részéről vannak tervezve, egészen meg egyeztethetők e kiindulásponttal , mert anélkül, hogy a részletekbe kívánnánk bocsátkozni, azokat úgy a nemzetközi állásnak, mint ama tartományok tényleges viszonyainak megfelelőknek találjuk. Amennyiben a török törvények és hatóságok egy európai hatalom által használhatók, életben vannak tartva e javaslatok által; de, e kerületben és központban biztosítják ezek monarchiánk intéző és ellenőrző befolyását is a kormányzás és közigazgatás javítására; míg viszont, a monarchia két felének kormányai képviselve lennének ama központi bizottságban, mely a közös kormány mellé adatnék, consultativum votummal. Ennek a bizottságnak szervezése bizonyára a legnehezebb, mert a közös kormány, a delegáczióknak, a két kormány az illető törvényhozásoknak felelős lenne ugyan mindazért, mi a két tartomány kormányzása és közigazgatása körül történnék, de egyszersmind szükség van arra, hogy a Szerajevóban összpontosított kormányzás állandóan összeköttetésben legyen a közös kormánynyal, sőt azzal szemben, ennek egy ellenőrző fóruma legyen és erre a közös kormány eddigi szervezetében nincs közeg; de másfelől az is bizonyos, hogy ha csak tanácsadó hatáskörrel fog ez bírni, az ügyek szakszerű, gyors és felelősség melletti elintézésére be nem folyhat, míg ha közvetlen intézkedési jogot nyer, a közös kormány felelősségét rontja. Azt hiszszük, hogy ez a szervezés legnehezebb része, mert ezzelegyszersmind összefüggésben van az alkotmányi kérdések egész sora is. Ha a két kormány ellenőrzése mellett nyer is felhatalmazót a közös kormány a két tartomány administrációjára (és ez szükséges alkotmányi követelmény), a törvényhozásoknak biztosítékot kell nyújtani az iránt is, hogy a közös kormány e hatásköre nemcsak ideiglenes lesz, de egyszersmind az általa e hatáskörben, a fentebbi czélra teremtendő közegek is megfelelnek pénzügyi és alkotmányi érdekeink követelményeinek , mert a tartományok politikai fejlődésére, nemzetiségi viszonyaira nevezetes befolyással lesz a kormányzás szelleme és ennek eljárása befolyással lesz pénzügyeinkre is. Ha e tekintetben a kormány és az előterjesztés által a törvényhozásoknak biztosíték adatik, akkor a költségvetés megállapítását át lehet ruházni a delegációkra és egyszersmind lemondhatnak a törvényhozások arról, hogy a szervezet részleteit megállapítsák, minthogy ez úgy a nemzetközi jognál, mint alkotmányunk szervezeténél fogva nem is lehetséges, mert ama tartományok a monarchiába be nem illeszthetők a nemzetközi viszony megszabott ideiglenes voltánál fogva, és amelyik terület a monarchia nemzetközi keretébe, alkotmányába beillesztve nincs, azt ennek törvényhozásai nem szervezhetik. Itt a külügyi kormány egy actiójából folyó tényleges állapot ellenőrzéséről van szó; ezen túl menni nem kell, de a hatályos ellenőrzésről gondoskodni: pénzügyi és politikai szempontból egyaránt szükséges! A „HON“ TÁRCZÁJA Szabadság a hó alatt vagy a zöldkönyv. Történelmi regény, hat kötetben. Irta: Jóbai Mór. (55. folytatás.) Maximovics Iván — átaljában véve — igen jó tréfának találta ezt a dolgot. Valami rosszabbat képzelt. S most nagyon megörült neki, hogy »csak» Bethsábát vitték férjhez, aki már a Szent Katalin zárdának volt elígérve. De méginkább tévútra vitte a feleségének a kaczagása. Azt hitte, azt visszhangoztatni kell. De ha már az imént a sírással olyan félsikert aratott, a nevetéssel tökéletes kudarczot vallott. A herczegnő odavágta a fejéhez az összegyűrt levelet s mint egy maenade, rohant rája, fura arczczal, fehéreiket mutató szemekkel s összecsikorgatott fogakkal. — Ez a ti munkátok volt, nyomorultak ! Ezt ti terveztétek ki együtt! — Kik ? kérdezé a herczeg elámulva. — Te! És a te szeretőd, az az endori boszorkány ! Ti szőttétek ezt a hálót, a mivel elkerítsétek ezt a leányt Puskin számára. Ti készítettétek ezt a méregbe mártott tőrt. — Asszonyom. Én meg nem foghatom, hogy mi ingerli önt ily haragkitörésre Puskin úrnak, meg Dilamanoff kisasszonynak a szívviszonya miatt ? Corynthia észrevette, hogy indulata által az önelárulásig hagyta magát ragadtatni. Hirtelen megtért. — Nem foghatja meg ? Itt nincs szó szívviszonyról, hanem árulásról! Mit bánom én, ha egy kaukázusi királyleány az én lovász legényemmel szökik is meg ? Az is fő neki! De ön jól tudja azt, hogy miért kellett ezt a leányt Puskinnak megkeríteni. Azért, mert ez bírja a czárnak minden titkait, amiket az leányának elmondott, az pedig ő vele közölt, s most ezek a titkok mind átmennek Puskin révén a czár ellenségei kezébe. Ön ezáltal elvesztette — vagy magát — ha híve a czárnak — vagy a czárt, ha összeesküvő ellene. Ezt cselekedték önök ketten. Ghedimin herczeg meg volt lepve. Az asszony felül került. Tigy hasonlított az igazsághoz, amit mondott, hogy nem lehetett ellene védekezni. — Mindnyájan egyetértettek! folytatá dühöngve az asszony. Felhasználták egy szegény leánynak a betegségét, hogy a másik leányt tőlem elcsalhassák , ide küldték hozzám Puskint egy verssel, hogy engem itthon tartsanak, hogy utána ne menjek a gondjaimra bízott leánynak, ő rá várva, aki az alatt, míg a válaszért kellett volna eljönnie, felhasználta az időt, hogy egy halott koporsója mellől elszöktessen egy esztelen félkegyelmű leányt! Pfuj az ilyen emberekre ! Enynyi csalás, hitszegés, árulás. Egymáshoz méltók vagytok valamennyien; komédiások és komédiásnők . — Ki az én szobámból! Ott van az ön helye — a Phryne orgiáiban! Az embernek eláll az esze, mikor egy asszony szidja. Ez megbénítja a gondolkodást. Ghedimin herczeg okos ember is volt, jó ember is volt, s azonfelül valóban oly ártatlan volt ebben a bűnben, ami nem is bűn, mint egy gyermek, hanem azért mégis oly elítélt bűnösnek érezte magát e szavak után, mint aki csakugyan a legnagyobb merényletet követte el, amit soha helyrehozni nem lehet, a legnagyobb kiszámítással , úgy hogy nagyon szerencsésnek érezte magát, mikor kimenekülhetett a házából s gondolájához visszajutott. Pedig bizonyosan mondhatjuk, hogy még azt sem tudta, hogy ki volt Nariskin Zsófiának az anyja. Csakhogy ezt nem hitte el neki Corynthia soha. Kiszámított szándékos kínzásnak vette ezt az egész jelenetet. Férjének megjelenését a légyott órájában s a szerelmi sóvárgástól izzó női szívre először a temetési jelenet jégcseppjeinek, azután meg az imádott, a várva várt ifjú hűtlensége méregcseppjeinek fecskendőjét! S az illő méreg öl kivül és belül. Amint Ghedimin eltávozott, Corynthia két kezét összekulcsolva feje fölött, arczczal a földre veté magát és keservesen zokogott. Azután, hogy senki sem emelte föl, térdre fölállt, hajtekercsei, mint vonagló kígyók omlottak keblére. Okiét az esküre feltartott három ujjal az ég felé emelve, lihegő kegyetlen hoszával: »Ha én te neked valaha ezt a keserű órát visszafizethetném!« Ajkai fölnyiltak, egymáshoz szorított fogainak csikorgását lehetett hallani. Valamit gondolt. A szemei szikráztak bele. Aztán felállt a helyéből. A fehér köntös patyolatujját feltörte vállig gyönyörű karjáról. S akkor azt a gömbölyű vastag izmot a felsőkar közepén fogai közé szorítva, úgy beleharapott, hogy a vér kiszökött belőle. S azt a vért felszitta a szájával. Az orosz néphatona azt tartja, hogy ha valaki az átkának a beteljesüléséről bizonyos akar lenni, hát az átok kimondása után igyék a saját véréből. A halálfejpillangó úgy sírt a ráma szegletében, mint egy elkárhozott lélek. ...................................ti Történelmi jegyzetek »Szabadság a hó alatt« cz. regényhez. 12...........Három napi teljes sajtószabadság Oroszországban. »La censure« Dupré de Saint Maure müvében. 13. A pézsmaszagtól a kátrány-bűzig. ...Aczár és a nagyherczegek elfogatási terve. (V. O. Crusenstolpe »Der Russische Hof« V. K.) 14...........»A katonák maguk raboltak éjjel az utczán« Schnitzler utazási naplója ezt irja: »Szentpétervár teli van a legborzasztóbb hirekkel. Egy nevezetes személyt az utczán meg akartak ölni; egy előkelő polgárt egész az ingéig kifosztottak hazatértében. Tegnap az utczán reggel egy fej nélküli hullát találtak. Ma a legnépesebb utczán feltörtek egy palotát erőszakosan, még a templomokat is kirabolják, az egész gonosztevővilág söpredéke látszik e szerencsétlen várost elözönleni. A lakosok nem merik este elhagyni a házaikat. — Crusenstolpe szerint Miloradovicsot vádolták azért, hogy nem ügyelt fel rá, hogy a katonák éjjel ki ne járjanak a kaszárnyából. Mikor megtudták, hogy a miatt a rendőrfőnök Gorgolis leköszönt s Chulken jött helyébe, a casinóban Nariskin herczeg vette a kalapját s azt mondta, sietek haza eltorlaszolni az ajtókat és ablakokat ! 15 .»Marat öcscse.« »Ideérkeztekor büszkén nevezte meg magát a rendőrség előtt, hogy ő »Marat!« Ott arra kérték, hogy legyen szives valami más okosabb nevet venni fel, így vette fel a szülővárosa nevét. Nagyon hiú volt rá, hogy ő a testvére Corday Charlotte hirhedett áldozatának. Azt mindenkinek elmondta, hogy ő Marat testvére s sokszor megjárta vele. Különben franczia nyelvmester volt.« Dupré de Saint Maure »Les gouverneurs d’enfans.« 16. »Az űzött vad.« A zenekar. Maga Catalani is azt mondta, hogy ennél szebb éneket soha nem hallott. Les chantres de la Cour. D. d’Saint Maure. III. 17. Nariskin Zsófia. Der russische Hof. Crusenstolpe. 18. Severin család. Geheime Geschichte Russlands. Schnitzler. 19. Constantin nagyherczeg alakjának leírása. »Constantin testileg még rútabb volt az apjánál. Ugyanaz a kalmük arczulata volt stb.« Phantasta és felfortyanó s legnagyobb mértékben brutális volt, de voltak jó tulajdonai, elrejtve a durva külső alatt. Der russische Hof. Crusenstolpe. 20. Constantin jellemzéséhez. Egyszer a katonák mustrálásánál meglát egy ujonczot, aki sírt. Azért, hogy sírni mert, huszonöt kancsukát veretett rá. »Nézdd, mondá a büntetését kiállottnak ; az a derék legény, a pajtásod, az bezzeg nevet, mikor a szemem közé néz! Ez a jó katona. Hát te legény mit nevetsz olyan jó ilyen ? — »Azt, hogy én még ilyen csúf pofát, mint a tied, soha életemben se láttam!« — s Constantin adatott a goromba ficzkónak — huszonöt rubelt. — De Custine, La Bussie. 21. Marat jellemzéséhez. A franczia forradalom alatt a kivándorlott főurakkal együtt jött inas, lovász, kengyelfutó had elárasztá Oroszországot, s miután ott akkor nagy divat volt a fiatalságnak franczia nevelést adni, valamennyi beállt az uraságokhoz — nevelőnek. Volt olyan, a ki tanári állásra is folyamodott a középtanodákhoz s csak azon múlt, hogy el nem nyerte az állomást, mert »Gymnase« helyett »Gil Blase«-t irt a folyamodásában. »Les instuteurs« Dupré de Saint Maure. 22. Constantin lemondása Gradinszka Johanna miatt. Die geheime Geschichte Russlands von Schnitzler. 23. A Napoleon cultus az orosz nép között. »A szabad Oroszország.« — William Hepworth Dixon. 24. Név a áradás. Les mysteres de la Russie. 25. A czár mindenütt részt vett a mentés munkájában. Der russische Hof. Crusenstolpe. 26. Tarrakanoff herczegnő. Állítólag Erzsébet czárnő leánya, Tarrakanoff herczegnő czim alatt fölnevelve. Radzivill herczeg gyermekkorában elvitte magával Rómába, azért, hogy később nőül vegye s II. Katalin ellen fölléphessen vele. Katalin elkobzatta a herczeg birtokait s mig az visszatért Oroszországba, hogy azokat visszanyerje, azalatt a czárnő kiküldte Orloff herczeget Olaszországba, ki megtudta nyerni az ifjú herczegnő szivét s rávette, hogy esküdjék meg vele. A pap és a násznagyök mind Orloff álcrázott kőrszolgái voltak, így a herczegnő, a férjének vélt Orloffal hajóra szállt. Ott — Tisza miniszterelnök holnap este megy Bécsbe, a boszniai előterjesztések ügyében. A magyar kölcsön ügyében történt megállapodás értelmében a consortium biztosítja szükségeink fedezetét és a conversiót, de azt, hogy domanialis kölcsön lesz-e, és mily mennyiségben, a f. évi augusztusig folyó hiteloperatiók eredménye fogja eldönteni, bár in principio az is el van fogadva. Az 1879. évi államköltségvetés a pénzügyi bizottság által következő sorrendben fog tárgyaltatni. A már befejezett apróbb költségvetések és a belügyminisztérium költségvetése után következnek : a közlekedési-, a kereskedelmi-, a közoktatási-, az igazságügyi-, és a honvédelmi minisztériumok költségvetései. — A delegációk folytatólagos ülésszaka, mint a miniszterelnök a pénzügyi bizottság mai ülésén kijelentette, január végén, de legkésőbb február elején fog megnyittatni. — Osztrák dolgok. A képviselőház alkotmányhű klubjai holnap este, illetőleg holnapután, összegyűlnek, hogy maguk tartását a berlini szerződés fölött a bizottsági indítványokkal szemben megállapítsák. A kluboknak egyátalán nem fog kelteni siettetni elhatározásaikat, mivel a berlini szerződés fölötti vita mindenesetre több ülést fog igénybe venni és a szavazás alig fog e hét vége előtt bekövetkezni. Körülbelül 30 képviselőről hiszik, hogy magukat szólásra előjegyeztetik. Tegnap Weitzában a választók összejövetele volt, melyről a »Vat.»-nak sürgönyzik: »Weitza törvényhatósági kerület választóinak itt tartott, rendkívül népes gyülekezete Schönerer lovag képviselőt egyhangúlag felszólította, hogy mandátumát tegye le.« Schönerer, amint látszik, ez erélyes nyilvánulást teljesen ignorálni szándékozik. A »Presse«-nek ugyanis Gmundból írják, hogy Schönerer képviselő ott Schrems törvényhatósági kerület 300 választója előtt jelentést tett. Határozott eredményt vívott ki és zajos »h o c l«-okat nyert. Ez annál is különösebb, minthogy a Thaya melletti Waldhofen egész politikai kerületének küldöttségében, mely néhány nap előtt volt a Schönerer ügyben ő felségénél kihallgatáson, Schrems kerület is képviselve volt az ottani polgármester által. — A bulgár trón kandidátusai. A »G01087« a bulgár fejedelmi trón kandidátusait három osztályba sorozza. Az elsőbe azok tartoznak, kiknek megválasztatása az egyik vagy másik oldalról a berlini szerződés alapján tiltakozást idézne elő. Ide tartozik Dondukov Korzakov herczeg és Ignatiev gróf, kiket Anglia és Törökország bizonyosan, Francziaország és Ausztria valószinüleg nem ismerne el; azután Aleko Bogorides és Bratia nu, kiknek megválasztatását Oroszország ellenezné. A második osztályba tartoznak ama jelöltek, kiknek nincs joguk megválasztatni és pedig a berlini szerződés alapján, mely kiköti, hogy az uj fejedelemnek nem szabad uralkodó házból lennie; ilyenek: A r nulpl bajor herczeg, Károly román herczeg és testvére,, Hohenzollern herczeg. Végül a harmadik osztály jelöltjei azok, kiknek csakugyan van kilátásuk. Ezek Battenberg herczeg, Beuss herczeg és a montenegrói fejedelem rokona .izdar Petrovics, a montenegrói szenátus elnöke. Battenberg herczeg, az orosz császárné unokaöcscse és anyja a lengyel Hauke grófné volt. Nagybátyja, IV. Lajos hessen-darmstadti nagyherczeg, azonkívül Viktória királyné veje s azért ez oldalról alig lehet tiltakozástól tartani. Beuss herczeg ismeri a keleti viszonyokat s azon eszmék képviselőjének mondják, melyek Oroszországot arra indították, hogy fegyvert fogjon a Balkán-félsziget keresztyéneit felszabadítandó. Oroszul is jól tud s igy a bulgár nyelvet hamar fogja elsajátíthatni. Végül Petrovics mellett szól tisztán szláv származása és rokonsága a délszlávok ügyének előharczosával, Nikolai Negosi herczeggel. Ezenkívül —jegyzi meg a »Golos« —, még néhány más egyén is van, kiknek származása őket Bulgária trónjára feljogosítja. Itt említendő minden herczeg az Orleans-házból, kik a család ifjabb ágához tartoznak, t. i. Chartres, Alençon és Penthièvre herczegek, továbbá a bourbonok régibb ágából és más detronizált dynasztiákból származott herczegek. Kinek van valamennyi jelölt közt legtöbb kilátása, meg nem határozható. — Az uj kölcsön s a vasut-csatlakozáso k. Ellenzéki lapok a pénzügyminiszter Bécsben tartózkodása idején nagy zajt ütöttek abból, hogy a magyar kormány az új kölcsön árát részben azzal fizeti meg, hogy belenyugszik vakon az osztrák államvasút minden követelésébe, engedi a vercsorovai csatlakozást előbb kiépíttetni, mint a projest-predeal-brassóit, s ezzel a keleti magyar államvasútvonal jövőjét örökre megöli. Már akkor volt alkalmunk megjegyezni, hogy a kölcsön közt és e közt a kérdés közt mi összefüggés sincs. Ebbéli hitünk fönhéjázó mosolylyal fogadtatott. Most azonban bécsi lapok egész részletességgel, nem magyar forrásból, nem is magyar színezéssel mondják el azt, mi történt a csatlakozások kérdésében legutóbb. Bővebb kommentár nélkül adjuk. Balaceanu román követ — így ír a »Fratt« — a magyar közlekedésügyi minisztérium képviselőjének itt tartózkodása alatt megragadta az alkalmat és szóba hozta a temesvár-orsovai vasút verciorovai csatlakozásának kérdését. Bibáry miniszteri tanácsos, mint mi halljuk, leplezés nélkül kijelentette neki, hogy ez a csatlakozás csak akkor fog megengedtetni, ha a román kormány a feltételek egész sorába egyezik bele, melyek annak jelentőségén, amit a magyar kormány eddig követelt, messze túltesznek, így az az arra való végleges, fentartástól tiszta leköteleztetésen kívül, hogy a predeáli vonal a határig meghoszszabbítandó magyar keleti vasúttal az őszig teljesen helyreállíttassék az összeköttetés, azt is követeli a magyar kormány, hogy e két csatlakozó vonal (Predeal-Brassó és Verciorova-Orsova)közt kartell létesítessék, mely a forgalmat Románia és Magyarország közt egyformán megoszsza, és pedig rendeltetési helyre való tekintet nélkül, mert a magyar kormány mindenekelőtt a forgalomban szűkölködő keleti vasútvonalra van tekintettel. Végül a határon levő induló házakra lennének bizonyos intézkedések megállapítandók, melyek szintén Magyarországra lennének költségkímélők és előnyösek. A román képviselő viszont azt a kérdést vetette föl, mikor szándékozik a magyar kormány a határig kiépítni a vasutat. Mindkét képviselő ad referendum vette a kölcsönös nyilatk Itodatokat. A magyar nainiotitori tanár/pujo iUuLau elutazott, mielőtt még a román képviselő kormánya határozatát táviratilag megkapta volna. Ide redukálandók, végzi a bécsi lap, mindama hirek, melyek, a magyar közlekedésügyi miniszter előzékenyebb magatartásáról szárnyalnak. Németország belviszonyai. (Sz. Gy.) A német birodalom erős szerkezete oly állapotban van, mintha inogni kezdene már minden eresztéke. Amit Bismarck mível a dolgok fennálló rendjének megszilárdítására, az mind a rendkívüliség jellegét viseli magán. Ilyen a szoczialista törvény, melynek brutális hatása alatt egész népvándorlás indul Németországból kifelé, más boldogabb és szabadabb földön keresni hazát s gyarapítva a különben is jelentékeny népvándorlást, mely Németország lakosságátazon arányban fogyasztja, melyben növeli az Egyesült Államok beözönlő népességét. Ilyen a tervezett »szájkosár-javaslat«, mely ellen, kevés kivétellel felzúdul az összes németországi sajtó elannyira, hogy még a conservativ lapok is elszörnyülködnek e mon-struosus javaslattól s bár elismerik szükségét annak, hogy valamit tenni kell a birodalmi gyűlésben mutatkozó rakonczátlanságok megfékezésére, oly messze, mint Bismarck, mégsem hajlandók s nem mernek menni. Ilyen végül Bismarck herczegnek a hatalmakhoz intézett azon felszólítása, hogy lépjenek föl közösen a szoczialismus fenyegető veszélye ellen, mely fölszólításra Bécsben, hir szerint, azt a választ adták, hogy itt amolyan megrendszabályozásokra nincs szükség. Akit a szoczializmus veszélye fenyeget, az tegyen róla! Bismarck herczeg tehát akkora nagynak látja a Németország belső rendjét fenyegető veszélyeket, hogy már nem is áll meg a legszélsőbb végletekig menő »rendszabályoknál«, melyeket maga a német birodalom foganatosíthat a maga javára és védelmére, hanem már a külföldi hatalmakhoz is fordul segélyért. Mi legalább inkább ilyen színben szeretnők látni Bismarcknak a szoczialismus ellen a hatalmakhoz intézett felszólítását, mint abban, midőn ezelőtt öt évvel Belgiumot akarta ránczba szedni, mert egynéhány belga ultramontán lap elitélte a kulturharcz erőszakosságait; vagy abban, midőn később öszszement volt az olaszporosz barátság, mivelhogy a római kabinet nem akarta burkus mintára teletömni a börtönöket papokkal, nem akarta importálni egyéb német czikk között a kulturharczot is olasz földre s mert nem akarta meggátolni a pápát abban, hogy ha kedve tartja, urbi et orbi kárhoztassa a német földön az egyház ellen elkövetett erőszakoskodásokat. Benne van tehát Bismarck politikai és kormányzati rendszerében az is, hogy a Németországot sújtó belbajokért, melyeket pedig nagyobb részben maga a vaskancellár idézett föl, szereti kérdőre vonni a más államokat is, melyektől azt követeli, hogy a német birodalom speciális érdekei és szempontjai szerint rendezzék be magukat, s tekintsék oly központnak Berlint, mely körül, mint a nap körül tartozik forogni minden tagja az európai államrendszernek. De ha nem ilyen követelő jellege volna is Bismarck jelzett lépésének, hanem egyszerűen segélykérés, csak helyeselni tudjuk a Bécsben adott választ. E monarchiában, istennek hála, nem forog fenn az a veszély, melytől Berlinben rettegnek s tehát nem is szükség védekeznünk ellene. Maradjon csak továbbra is német speczialitás: a kulturharcz, meg a szocziáldemokráczia. Olyan speczialitások, melyeket nem irigylünk Németországtól. S ha lesz állam, mely eleget teend Bismarck kívánságának, nem csak barátságból, de szükségből ír, — az nem más, mint Oroszország. — Különben is nagy a barátság a berlini és pétervári udvarok között; most a közös veszély még szorosabbra fűzendi a kapcsolatot. Muszkaországnak nem fog derogálni, hogy egy utón halad e téren Németországgal, hanem derogálni fog ennek, hogy kénytelen lesz amazzal egy utón — a legvadabb reació utján menni. Ide vitte »a vér és vas« politika Németországot — alig 7 esztendő múlva Sedán után.