A Hon, 1879. március (17. évfolyam, 52-78. szám)

1879-03-14 / 64. szám

neh­ozni akart egy izgatott jelenetet. Neki fogott Szeged siratásához és a kormány támadásához; újra Boszniában kereste a Szegedre való katonaságot; míg Simonyi Ernő, Almássy Szentesre, Csongrádra és más városokba akarták azt vinni. Pedig köztudo­mású dolog, hogy Szegeden volt és van ka­tona elég, hogy a többi város akkor és any­­nyit kap, a­mennyit kér, de a közlekedési miniszter ma is bebizonyítá, hogy némely vá­ros kevésbé kéri a segélyt és a kormány köz­reműködését, mint azok a képviselők, kik az országházban lármáznak. A Chetze-nek pedig vége az lett, hogy Eötvös maga belenyugodott Tisza miniszterelnök nyilatkozataiba, intéz­kedéseibe és visszavonta határozati javasla­tát , — hanem hát akkor szeretnék tudni , mi alapon támadta meg a kormányt, minek való volt az egy óráig tartó hely? Mert a kormány minden kijelentését maga az ellenzék kísérte helyesléssel; gróf Lónyay kijelente, hogy az egyedül helyes eljárás az, mit a kormány kö­vet ; de azért lenni kellett támadásnak, inge­rültségnek, mert hát ezt már az ellenzéki ter­mészet megkívánja, különösen akkor, mikor a kormány mindenben megelőzi az ellenzéki bölcseség találmányait. Milyen más jelentő­sége lett volna, nem ugyan Szegedre, hanem az ellenzéki agitáczióra nézve, ha a kormány mindezt elmulasztja, vagy Eötvös Károly in­dítványára lett volna kénytelen­­ teljesíte­ni. De ha Tiszának is volt annyi kötelesség­­érzete és esze, hogy a szükséges intézkedése­ket maga megtegye vagy kezdeményezze; ha a határozatban foglalt segélyről már gondos­kodott; ha az elvileg kimondott moratórium­ról már kész javaslatot volt képes beadni, melyet ma tárgyal az igazságügyi bizottság ;­­ ha az indítványozott 1 millió helyett többet is késznek nyilatkozott a kormány Szegednek szentelni, azt még­sem gondolta meg, hogy még az ellen is kell a felelős ma­gyar kormánynak védekeznie, hogy csóna­kon nem fog adóexecutiót indítani az össze­omlott házak közzé, hogy az ínségi segélyt nem engedi adóba elkoboztatni. De a magyar ellenzék ezt is feltételezte róla. Ez volt utolsó fegyvere; hogy nemes és leyális-e, azt ítélje meg az olvasó; de, hogy a legabsurdabb, a­mit képzelni lehet, az bizonyos, hogy Tisza egyszerű nyilatkozata, e feltevés visszautasí­tására is több volt, mint a­mennyit tenni szükséges volt, azt, úgy hiszszü­k, nem kell bizonyítani. De ha az országházban ily gyűlöletes fegyverré kovácsolják szegény Szeged vesze­delmét, mit mondjunk ahhoz a vak dühhöz, melyet az ellenzéki lapok tüntetőleg tanúsít­nak vagy legalább iparkodnak felkelteni? A­ki a ma reggel megjelent ellenzéki lapokat végig­olvassa, az eddig nem is képzelt fogal­mat szerezhet magának arról a cynismusról, melyre a pártszenvedély képes. A Szeged mellett siratott könyeket iparkodnak m­é­­regcsepekké átalakítni, hogy az izgatott kö­zönség gyűlöletét felcsigázzák. Versenyeznek az­­alattomos és nyílt gyűlöletfeszitásban; hol a kormánybiztos, hol a kormány, hol a Bosz­niában elfoglalt katonaság hiánya oka Sze­ged szerencsétlenségének ; pedig az az egy­szerű tény, hogy a legmagasabb töltés és tíz annyi ember sem tartja fel a vihart, hogy a menekülésre az embereket ösztönözni kelle; de abban nem voltak akadályozva, hogy egy hetven­ezer lakósú város menekülői gyorsan elszállíttattak, nagyobbrészt elhelyeztettek; meggyőzhet mindenkit arról, hogy igazsá­gos-e a vád ? E­z­t érdemli meg Szeged ? E­z a nemzeti részvét? Ez a feladat? Ez a képvi­selők és hírlapok kötelessége most? Feleljen rá az elfogulatlan lelkiismeret! De míg az ellenzék így tesz, addig a kormány cselek­szik, és ez többet ér; ez a felelet­ tetején (és nem, mint sokan hiszik, a várban ma­gában) 5—6000 ember elfér. Biztos tartózkodási helyek továbbá a Kiss-, Aigner , bank-, Zsótér-házak a Klauzál téren, a reáltanoda és mintegy 10—20 na­gyobb magánház, melyekben mindössze legfölebb 5000 ember férhet el. A többi Uj-Szegedre volt kénytelen menekül­ni És ez Uj-Szeged tulajdonképen nem más mint egy szép kert, mely mellett 100—120 ház épült. A két év előtti árvíz Uj-Szegedet tette tönkre s képzel­hető, hogy egy-két év alatt nem épülhetett föl egészen. 50,000 embernek kénytelen most hajlékot adni. 50 000 ember hajléktalan s ki tudja hányat ölt meg a gyilkos áradat. 50.000 ember tanyázik most abban a kis faluban, melybe a szegediek csak tán­­czolni jártak. A hideg, az éhség kínozza szegényeket és e mellett a kétségbeejtő töprengés: Injök-imjök ve­szett el. Ki hova megy, mi lesz belőle ? Hol fog hajlé­kot, kenyeret találni ? Feleljen erre az ország részvéte, mely oly élén­ken nyilvánul a szerencsétlen város lakói iránt Feleljen rá az a közös szeretet, meleg érzés, mely a magyar ember keblében mindig megdobban, ha em­bertársairól kell gondoskodnia, ha testvéreit kell az örvény széléről me­gmenteni, fölemelni. Mert kétségtelen, hogy Szegednek, melyet a külföld is már oly előnyösen ismer és szeret, é­l­­nie kell. Tissot, midőn a nyáron Szegedre jött, két na­pot szándékozott a nagy magyar városban tölteni. De a világlátott embernek annyira megtetszett, hogy csak két hét múlva volt képes onnan elmenni. Pedig nemcsak a vendégszeretet, a sziveslátás marasztalta ott hiszen találkozott azzal e hazában mindenütt. De megszerette a várost, a népet, az embereket, a szokásokat. Nagy kedvvel mutogatta nekem jegyzeteit, me­lyekben Szegedről megemlékezett. Hazánkról k­on­­dott művébe szánta azokat, melynek pár hó múlva kell megjelennie Tissot most rendezi kéziratait s pár hét előtt tudósító­t, hogy legközelebb írja a Szegedet il­lető részletet. Ha a katasztrófa hire eljut hozzá, va­jon me­lyik Szegedről fog írni ? . . Arról-e a mely volt, vagy arról, a­mely nincs­­ Gselléri Mór. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülése márczius 13. Az Eötvös javaslata napirendre tűzéséről folyt vitában Simonyi Ernő után felszólalt Tisza Kálmán miniszterelnök, ki nem hagyhat­ja megjegyzés nélkül, mit Simonyi a 76-ki monostori adóvégrehajtásra nézve felhozott. 76-ban nem kezelt­e ő a pénzü­gyi tárc­át, de meg van győződve ha oly vissza­élés történt, akkor bizonynyal az illető miniszter tör­vényszerűen intézkedett. Az ellen, hogy ilyen egyes visszaélések ne történjenek, e hat­ javaslat semmi­­esetre orvoslást nem fog nyújtani, mert hogy nem szabad olyan visszaélésnek történni, az már törvé­nyeinkben is fekszik. A­mi a pillanatnyi szükség által igényelt össze­get illeti, azt meghatározni, míg a baj le nem foly tisztán lehetetlen (ügy van!) Azt hiszi, kormánynak s törvényhozásnak egyaránt arra kell készen lenni, hogy annyit ad, a mennyi szükséges, sem többet, sem kevesebbet (Helyeslés jobb felől.) A kormány, a mint a dologba tisztábban lehet látni, megteendi javaslatát s akkor lehetend majd nagyobbítani, kisebbíteni az összeget. (Élénk helyeslés jobbról) Almássy Sándor kéri a javaslat napirendre tűzését annál­ inkább, mert a heves megyei öt évi ín­ség alatt, mikor a kormány kölcsönt s gabonát osz­­togattatott, az adóvégrehajtók egyszersmind a legszi­gorúbban jártak el. Majoros István indítványozza, hogy a javas­lat a szombati napirendre tűzessék ki. (Zaj.) Eötvös Károly megnyugszik a miniszterelnök indítványában, ha biztosítja a házat, hogy előterjesz­tései pár nap alatt a képviselőház előtt lesznek. Sza­vait a miniszterelnök félremagyarázta, mert ő (szőlő) csak annyit mondott, hogy ne a kormány kegyelme legyen itt az, a­mely megszabja a szegedi honfitársak részére a segedelmet (Úgy van­ a szélsőbalon. Élénk ellenmondás a jobboldalon), hanem határozzon erre nézve a képviselőház. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Ezért követeli s a miniszterelnök lehetne annyi tisz­telettel a képviselőház iránt (Nagy zaj a jobboldalon. Élénk helyeslés a szélsőbalon), de a Parlamentaris­mus iránt is, hogy az ily kérelmüket ne utasítaná vissza. (Élénk helyeslés a szélsőbalon. Zajos felkiál­tások a jobb oldalon. Csak kortes fogás ez.) Elnök kéri Eötvöst, hogy a tanácskozásban e kellő higgadtsággal vegyen részt. (Élénk helyeslés jobbról.) Eötvös Károly: Mindig az kiáltják, hogy szavazzunk. Tisza Kálmán miniszterelnök : T. ház! (Hall­juk !) Mindenekelőtt csak azt kívánom megjegyezni, hogy midőn azt mondottam, hogy a kormány fel­adata intézkedni, javasolni, tervezni, a­mi felett az­után a ház fog határozni; midőn azt mondottam, hogy azon esetre, ha a kormány nem jár el ebben kellőleg, a háznak jogában áll sürgetni, követelni, hogy akkor a ház méltósága ellen mit vétettem, vagy hogy mennyiben akarom én a kormány kegyel­métől függővé tenni az intézkedéseket, — ert belátni józan ész szerint nem vagyok képes. (Helyeslés jobb­­felől.) A­mit a t. képviselő úr felhozott, épen bizonyí­téka annak, hogy ma még tervszerű intézkedésről szó nem lehet. Mert ő épen most azt mondta, hogy nem másutt való munkát kér, hanem hogy az illető a maga tanyájánál végeztesse munkáját. Nohát t. kép­viselő úr, Szeged városának többféle tanyái vannak. Vannak olyanok, honnan a szegediek — szerencsére — a kataszrófa előtt régen kimentek; vannak házas helyen fekvő oly tanyák, hol semmi intézkedésre nincs szükség; vannak olyanok, melyeknek földjét még ma is víz borítja. Hát hogyan fog a képviselő úr ott ideiglenes hajlékát emelni? Eötvös Károly: (közbeszól): Nem azt mond­tam ! (Zaj a középen. Felkiáltások: Rendre !) Elnök: kérem a t. képviselő urat, méltóztas­­sék netalán félreértett szavait azután kiigazítani, de közbeszólással ne tessék zavarni a szónokot. (He­lyeslés.) Tisza Kálmán miniszterelnök : Én a t. kép­viselő úrnak minden megtámadását, gyanúsítását nyugodtan hallgattam. Hát legyen oly kegyes, ké­rem igen szépen, alázatosan, hallgassa meg az én véleményemet. (Derültség a középen.) Hiszen azért, hogy miniszterelnök vagyok, ha nem is egész emberi és képviselői méltósággal, annak egy kis részecskéjé­vel talán még is bírok s én is igényelhetem szavaim meghallgatását. (Élénk helyeslés a középen.) A képviselő úr azt mondta —­­ a gyorsírói jegyzetek bizonynyal igazolni fognak, — hogy ő nem beszélt arról, hogy messze adjanak munkát, mert azzal az embereken nem segítenek, mert a szegedi ember Temesvárott nem művelheti tanyaföldjét, ha­nem hogy közel tanyaföldjéhez, ott adassék neki ideiglenes hajlék. No­s, képviselő úr ezt tetszett mon­dani , (úgy van jobbfelöl) és én én­ azt mondom, hogy ez igenis jele annak, hogy ma még a teendők fölött határozni nem lehet. Mert midőn fájdalom, azokat a földeket még ma víz borítja, mi czélból, vagy mi­után módon lehetne indokolva, ha most oda építenék azt a hajlékot, s nem kell-e inkább megosztani a teendőket: ha vannak emberek ily vi­szonyok közt, gondoskodni róluk addig, mig haza nem mehetnek ; azután következik, gondoskodni ar­ról, hogy haza mehessenek. (Helyeslés a középen.) Én azt hiszem, hogy ezzel épen arra feleltem és arra reflektáltam, a­mit a képviselő úr mondani méltózta­­tott s az is egyik jele annak, hogy ma ily határozatot hozni nem lehet. Én ismételve kérem a t. házat, hogy a napirendre tűzés iránt az én javaslatomat elfo­gadni méltóztassék. Nem mondhatom, hogy egy pár nap alatt, de azt mondhatom, hogy a körül­mények szerint lehető legrövidebb idő alatt a kor­mány részéről a javaslat meg fog tétetni. (Helyeslés a középen.) Ezen idő lehet néhány nap, de lehet va­lamivel hosszabb idő is, mert ez az árvízviszonyok alakulásától is függ ; ettől függvén az is, hogy helye­sen lehessen creálni, hogy mi az, a­mire fokozatosan szükség lesz. Ily értelemben kérem az én nyilat­kozatomat vétetni. (Helyeslés a középen.) Lónyay Menyhért gr. a miniszterelnök azt a kijelentését, hogy nemcsak Szeged, de a Tisza többi vidékeire nézve is pozitív javaslatokkal fog föllépni, tudomásul veszi, mert az orvoslás tekintetében ez a helyes eljárás. A kormánynak kötelessége a kezde­ményezés. Ezúttal felhívja a kormány figyelmét arra, hogy a megrongált védművek kiigazítása iránt intéz­­kedjék, nehogy az áprilisi s májusi úgynevezett „zöld áru újabb pusztításokat okozzon. A ház erre elfogadja a miniszterelnök javas­latát.Szlávy József kérést intéz a házhoz, hogy holnap ne tartson ülést, hogy a delegácziónak marad­jon ideje az üléstartásra. (Helyeslés.) Tisza Kálmán miniszterelnök utalva arra, hogy még sok van hátra a költségvetésből, indítvá­nyozza, hogy vasárnap tartassák ülés. (Helyeslés.) A ház az indítványt elfogadja. Tors Kálmán felhívja a ház figyelmét, hogy az a veszély, mely Szegedet érte, fenyegeti Szentest is. A szentesiek két hete a töltéseken laknak s emberfö­lötti munkát végeznek az ár ellen. Tegnap d. u. 4 órakor vett szentesi sürgönye azt mondja : Helyze­tünk kétségbeejtő! Ma reggel pedig uj sürgönyről értesült, mely azt mondja, hogy belső védtöltést ké­szítenek s hogy az isten segítségére apellálnak. Kéri ennélfogva a kormányt, hogy minden lehető erővel gondoskodjék arról, hogy Szeged sorsa ne ismétlőd­jék. (Helyeslés.) Péchy Tamás miniszter teljes igazat ad Tőré­nek, hogy a kormánynak gondoskodnia kell, de be kell vallania, hogy e tekintetben igen nehéz az állása. (Fölkiáltások balról: Miért ?) Megmondom mindjárt. Méltóztatnak tudni, hogy azon városok, illetőleg az ott levő társulatok fentartják, rendezik, csinálják a maguk töltését, a­melyek mértföldekre nyúló hosszú­sággal bírnak, autonóm hatáskörükben. Már most, ha az ily töltések nem jól készíttetnek, nincsenek kellő rendben, a­­ hatalom, a­mely azt pár nap alatt rendbeszedje, a világon nincsen, még ha rendelkezé­sére milliók állanának is, azt egyszerre rendbeszedni teljes lehetetlenség. Én részemről már gondoskod­tam, a­mennyiben kormánybiztost küldtem ki, a­ki ott teljes erejével működik. (Felkiáltások a szélső­balról : Mi az ? Az semmi.) Hiába méltóztatnak azt mondani, hogy az semmi. Méltóztassanak elhinni, so­kat tesz az. Csak az a fájdalom, hogy kormánybiz­tost kapni nem lehet, mert ez a legsiralmasabb ke­nyér a világon, fizetése nincs, csak napidíja van, min­denért felelős, és minden hibát reá rónak, azért nem vállalkoznak erre, nem igen akad, ha csak magának valami különös érdeke nincs, a­ki erre vállalkoznék. Én kaptam ott egy kormánybiztost, a­kinek érdeké­ben van, szivén fekszik azon vidék sorsa s a ki köte­lességét teljes erejéből, önfeláldozással teljesíti : Stummer alispán urat s bocsátottam rendelkezésére műszaki egyéneket, mérnököket is. Részemről min­dent, a­mit lehet, megteszek. Természetes, nemcsak itt minálunk, hanem az egész világon, az illető érde­keltek első kötelessége megtenni mindent. Teszik is nálunk mindenütt az egész Tisza és a többi folyók mentén. Madarász József lehetetlennek tartja, hogy az országban ne legyen 5—10 ezer katona, a­kit, ha kell, Szentes vidékére ne lehetne küldeni a katasz­trófa megakadályozására. Ez a kormánynak hazafias kötelessége. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Péchy Tamás miniszter kijelenti, hogy a­hol katonát kértek tőle, mindenüvé küldött, de a­mit most kérnek tőle, akkor 100 ezer katona felett kellene ren­delkeznie. (Felkiáltások a szélsőbalon: Tessék ren­delkezni !) Ekkor azonban a ház elé kellene jönnie s egy pár milliót kérni a katonaság elszállítására s a többi költségekre. Ivánka Imre igen örvend, hogy épen a túlsó oldalról hallja emlegettetni azt, hogy mikor bizonyos vidékek veszélyben vannak, a katonaság közreműkö­dése a leghathatósabb eszköz a vész elhárítására. Ennek folytán reméli, hogy a jövő katonai budget tárgyalása alkalmával készséggel fogják megszavazni a hadsereg fentartási költséget. (Nagy zaj. Felkiál­tások : Majd Boszniánál fogunk erről beszélni! Bosz­nia ! Halljuk a jobboldalon.) Elnök kéri a ház tag­ait, hogy, maradjanak a szóban levő tárgynál. Simonyi Ernő a miniszter nyilatkozata elle­nében megjegyzi, hogy Magyarország a honvédségen kívül 300 ezer embernél többel járul a hadsereghez. Ha ezek közül nyolc­ nap előtt, mikor M­ocsáry kí­vánta, néhány ezert oda rendeltek volna Szegedre, nem parancsolni, hanem dolgozni ásóval, kapával, Szeged meg lett volna mentve. Hanem a miniszter úr azt mondta, hogy akkor 100,000 katona kell. Hát Boszniában 280,00 katona volt. (Zaj és nyugtalan­ság a jobb oldalon s kiáltások: Ne beszéljünk most Boszniáról!) Igenis Boszniát ezerszer fel fogom hoz­ni és mindig szemükre fogom hányni, míg élek­, míg érzési és emlékezési tehetségem tart. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Mindig szemrehányást fogok tenni önöknek, kik Boszniába katonai segélyt adtak, mert ezzel az ország érdekeit árulták el. (Élénk he­lyeslés a szélső balon. Felkiáltások jobb felöl: Rendre ! Rendre !) Elnök: Igazság szerint azokat is kellene rend­reutasítanom, a­kik mindig közbeszólnak és az én elnöki teendőimbe avatkoznak s a rendreutasítást ma­guk mondják ki. A t. képviselő urat is kérem azonban, méltóztassék, a­mennyire teheti, szavait mérsékelni és tartózkodjék szenvedélyes kifakadásoktól. Simonyi Ernő : Higgadtan szoktam a tárgy­hoz szólani, ha nem provokáltatom. Azt mondja a miniszter úr 100,000 katona kellene. Ha kell is, hi­szen 800,000 katonából tán kitelik. Méltóztassanak elgondolni — úgymond, — hogy Szentest és Csongrádot elöntheti a viz s úgy jár mint Szeged. Szegeden ma már 5000 ház romba dűlt. (Ellenmondás jobb felől.) Engedelmet kérek, itt van Bakay Nándor Szeged városának képviselője, ki maga is egy düledező ház romjai közül jött ki ;ő azt mondja hogy 5000 ház romba dűlt. Engedelmet kérek, ha Szentes is így jár, mi lesz az eredmény ? Hiszen a kormánynak a maga érdekében el kell követni min­dent, a­mit elkövethet nem az­által, hogy kormány­­biztost nevez ki, mert ez nem tehet sokat, ha nem ad­nak a kezébe eszközöket, ne csak arra hatalmazzák fel, hogy ha kell korbácscsal hajtassa az embereket a gátra. Ezzel nem érik el a czélt. Adjanak neki embereket és eszközöket, ha ezt nem adják akkor a kormánybiztost hiába küldik oda. Azért kérem az összes minisztériumokat, legyenek szívesek intézkedni az iránt, hogy a katastropha, mely Szeged városában beállott, egy más magyar városban ne ismétlődjék. (Helyeslés a szélső­baloldalon.) Péchy Tam­ás miniszter: Kénytelen vagyok ismételve felszólalni. Az igen könnyű dolog, egyes szavakat kikapni abból, a­mit az ember mondott és arra egy új beszédet építeni. A képviselő úr majd­nem nevetségessé tette, hogy egy kormánybiztos kül­detett oda, hogy látszik a képviselő úr nem tudja, hogy mi a kormánybiztos és az alispán hatásköre, mert az a­ki kormánybiztosnak neveztetik ki, annak joga van pénzzel rendelkezni, az alispán pedig csak parancsolhat, a­mint méltóztatott mondani, seprővel hajtja munkára az embert, már­pedig e között nagy különbség van, azért voltam kénytelen oda kormány­­biztost küldeni. Méltóztatnak oly nagy dolgot csinálni a katona­sággal. Tessék elhinni, hogy ha én a Tisza mentének minden veszélyeztetett pontjára katonát küldtem vol­na, legalábbis 15 helyről interpelláltak volna, hogy hogyan merek én katonát küldeni azon szegény nép nyakára, mely nem kívánja. Ha majd kívánni fogják, akkor küldhetek, hanem addig várni kell. Mondhatom a t. háznak, hogy a­hova kértek, mindenüvé küldtem. Annak azonban, a kinek a kérésre joga van és a ki nem kér, nem lehet annyi meg annyi katonát a nya­kára küldeni, mert a katona nemcsak jótétemény, hanem teher is. Almássy Sándor elvárja a kormánytól, hogy intézkedni fog, hogy Szentes ne jusson Szeged Borsára. Elnök a jövő ülést szombatra tűzvén ki, az ülést bezárja s felhívja a ház tagjait, hogy zárt ülésre együtt maradjanak. A nyilvános ülés után tartott zárt ülésében, beható tanácskozás tárgyát képezte azon több képviselő által megpendített eszme, hogy a kép­­viselőház a szegedi rész enyhítésére testületi adako­zással járuljon. A dolog kívánatossága iránt véle­ménykülönbség nem volt és csak a körül forgott a vita, váljon a létező tör­vények mellett testületi ada­kozás a képviselőház részéről lehetséges-e. A keresz­­tülvitelben ugyanis ennek egyedül képzelhető alakja a képviselők napidíjaira kirótt egyenlő levonás volna. De hosszú és beható vita után arról győződött meg a tanácskozmány, hogy ilyet határozatilag megállapí­tani a háznak jogában sem áll, miután a képviselők napidíjai teljes összegükben törvény által vannak megállapítva és minden egyes képviselőnek biztosít­va. E szerint, bármennyire kétségen felül áll is a képviselőház minden egyes tagjának önkénytes ada­kozási készsége, a testületi adakozás eszméje elejtetett és a tanácskozmány abban állapodott meg, hogy erre c­élzó indítvány a nyílt ülésben létetni nem fog, hanem az elnök által megnyitandó aláírási ivén fog a képviselőknek önkénytes adakozásra alkalom nyúttatni. A magyar delegáczió ülése 13-dikán, márczius Szlávy József elnök az ülést d. u. 2 órakor meg­nyitván, jelenti, hogy Fiáth Ferencz dr. betegnek jelen­té magát, miért is egy pótló tagnak behívása vált szük­ségessé. Felszólitá Radvánszky Béla bárót, a­ki szin­tén fölmentetni kérte magát betegség miatt, nemkü­­lömben Zichy Lajos gróf, a ki szintén beteg. Föl fogja kérni Laffert Antal bárót, a sorban következőt. Az elnök továbbá bemutatja az osztr. birodal­mi tanácsból kiküldött országos bizottságnak két rendbeli üzenetét, nevezetesen a közös külügyminisz­térium azon előterjesztése tárgyában, melylyel ezen minisztériumnak az 1879. évre szóló rendkívüli szük­séglete 2. cziméhez póthitel engedélyeztetése kéretik, továbbá 1. a közös miniszterium azon előterjesztése tárgyában, melyben a közös hadügyminiszterium által hadseregi czélokra 1878-ban a megszavazott 60 millió frtnyi rendkívüli hitelen felül igénybe vett 41.720.000 frtnyi összegnek felhasználása iránt felmentés és Bosz­nia s Herczeg­ovina megszállása folytán öt millió fo­rintra rugó további póthitel kéretik, — 2. a közös mi­­niszteriumnak Bosznia s Herczegovina megszállása folytán az 1879. évre felmerülő rendkívüli hadseregi szükségletre nézve lett előterjesztése tárgyában. E két üzenetet a hetes albizottsághoz utasit­tatik. Szögyény-Marich László beterjeszti a bosz­niai megszállásnak 1878. és 1879. évi költségeire vo­natkozó albizottsági jelentést. Festetich György gr. bemutatja a külügyi bi­zottságnak a póthitel engedélyezése, továbbá a kül­ügyi minisztériumnak 1879. évi rendkívüli szükségle­te második cziméről szóló jelentését. Mindkét jelentés a holnap d. e. 10 órakor tar­tandó ülés napirendjére tűzetik ki, mire a delegáczió tagjai beadják a jegyzőválasztás czéljából szava­zataikat. A beadott szavazatok szerint egyhangúlag He­gedűs Sándor választatott meg jegyzővé. Szeged veszedelme, A távirati tudósítások Szegedről ma dél tájban úgy látszik — be lettek szüntetve, mert azóta sem hozzánk sem más lapokhoz nem érkezett távirati tu­dósítás. A minisztérium értesüléseit alább közöljük itt azok pótlásául adjuk a »P. N.« tudósítójának 10 órakor feladott sürgönyét, mely igen élénk színekkel, habár kissé talán túlozva, festi a veszélyt. A távirat így szól: A nyomor nőttön nő, 150 ponton, 200 ladik jár, de távolról sem elég, mert nagy nehézségekkel kell küzdeni. Az utczák tele gerendákkal, deszkákkal, romokkal, úgy hogy a szűk utczákon a mentők szeme láttára egész családok elvesznek. A víz mindig árad, Szegedből ös­sesen csak 600 négyszögméter van még szárazon, ezen sziget is folyton apad. Reggel négy órakor sok csónak kiment a makkos­ erdőbe, hol számos ember van a fákon. Az emberek vízbe jutván, a fákra menekültek, többen ott az éjjel megfagytak. Egy mentőcsónak felfordult. Tizenegy asszony a vízbe esett, csak négyet mentettek meg. A honvédkerület házában az összes honvédtisztek minden holmija odaveszett. A honvéd-pótraktár vízben van , a legény­ség vontató hajón jön elhelyezve. A katasztrófa beáll­takor 15 honvéd, húsz katona a töltésen veszett. Ed­dig hat tüzeset volt. Pick szeszgyárának állítólagos felgyújtóját elfogták. Az egész gyártelep tönkre ment. Ma reggel Budapestről százötven­egy éves önkény­­es érkezett ide. Dorozsmának jöttek, hol csak a templom és három ház áll; a lakosok közül számosan a Matyérba vesztek. Az alföldi vasúti töltés az indó­­ház körül áll; az indóház zsúfolva van menekülőkkel. Az osztrák­ államvasut tegnap tíz vonaton szállított ingyen Kikindára, Temesvárra tízezer menekültet. Naschitz uszodájában 200 menekült van, kiknek Naschitz ágyneműt s élelmet adott.Ez embereknek leg­feljebb három napra van eleségük. Az alsó­városban a Rókusban alig látni ép házat, a kéményeken tódult be víz a házakba. Jelenleg a vihar nagy. Szerencse ha Szegeden kétszáz ház megmarad. Az átvágást a felső­ városban tervezik. Az ártéren a vízállás két lábbal magasabb, mint a Tiszában. A munka nincs megkezdve, míg nincs apadás, lehetetlen megkezdeni. A Tisza töltése erős. A mentés ügyében a kormány megkeresése foly­tán az egyes törvényhatóságok már jelentékeny adományokat, dereglyéket stb. küldtek. A magyar é­s­z­a­k­kelet­i vasútigazgatósága a kormány engedélyével elrendelte, hogy az árvíz által sújtott szegediek javára a Szegeden szükséges építkezések alkalmából az épületfák a maga vonalán Mármaros­­ból tetemesen leszállított árakon szállítassanak az ár­területre. — A fővárosi segélybizottság­hoz (régi városházán) igen szépen folynak az ado­mányok a szegediek javára, úgy pénzben mint ruha­­neműekben. A főváros a maga részéről ma délután küldött 400 kenyeret Szegedre. — Végre a Szeged részére szükséges élelmezési czikkeknek valamennyi hazai forgalmi vállalatok által díjmentesen és leg­gyorsabb elszállítása iránt, tegnap és ma reggel a kellő intézkedések a közlekedési miniszter által meg­tétettek. A közlekedési minisztériumhoz a mai nap fo­lyamában Szegedről s Szegedre vonatkozólag a kö­vetkező táviratok érkeztek: Szeged, márcz. 13-án d. e. 8 óra 3 p. A je­lentés most már a közlekedés lehetetlensége folytán naponta egy vagy kettő legfeljebb ; ma 150 öl nyí­lású vágások vannak, minden elkövettetett, hogy le­hetőleg apasztassék a víz, azonban a legjobb vona­tok nem vághatók meg, mivel ott települtek le a me­nekültek ezrei, azon csekély holnitokkal, miket meg­mentettek. Ezek végett kell előbb intézkedés. Most már csak katona dolgozhatik, a szegény embernek szer­száma, de módja sincs, hogy munkát vállalhasson, szóval oly nehézségek, melyek legyőzése lehetetlen. Demeter mérnököt eddig nem sikerült feltalálni. Szeged, márcz. 13. d. e. 8 ó. 45 p. A mentővo­natok éjjel-nappal készen állanak. Tegnap két vonat ment Kikindára és kettő Zsombolyára. Minthogy a menekültek éjjel idegen városban megérkezni nem akartak, ma éjjel mentővonatok indításának szüksége nem forgott fenn. A mai első vonat Szt.-Hubertre, a többiek Temesvárra közlekednek. Intézkedés létetett, hogy a hajók időn át Szőregre menekültek, ismét to­vább szállíttassanak. Átalában a lakosság nehezen szánja magát szülőhelyét elhagyni. A vonatok indí­tása és a beszállók tétovázása, hiányzott családtag­jaira való várás miatt csak lassan haladhatja me­nekülők minden megmentett podgy­ászt együtt továb­­bittatnak. Szeged, márcz. 13. d. e. 10­6. 20 p. A hely­zet még mindig igen komoly, az osztrák állampálya személyudvaránál lévő töltés melletti víz magassága is hozhat részt. Szapáry gróf pénzügyminiszter, Hieronymi ál­lamtitkár és Kralitz miniszteri tanácsos kíséretében Szegedre utazott, hova ma reggel 10 órakor megér­keztek. Márczius 13-án az alföldi vasút utasíttatott, hogy a Szegedről Holdmező-Vásárhelyre menekülni kívánók leggyorsabb elszállítása czéljából a szükség­hez képest korlátlan számú mentő­vonatokat tartson ezen vasúti állomás és a Tiszapart közti szakaszon, forgalomban. A minisztérium ezen intézkedéséről Szeged város lakossága is értesítve van. Szatymaz, márcz. 12. 9­6. este. Félegyházá­ról 44 ember jött Szegedre mentési szolgálatra. Csó­nakok hiányában rögtön nem továbbithatók. Szatymaz, márcz. 12-én este 5 óra. A fővá­rosból mentési czélokra elindított külön vonat futár vonat gyorsaságával d. u. 5 órakor Szatymazra érke­zett. A vele hozott 5 ladikon 50-en mentek Szegedre, a többiekért később mennek ladikok. Idő derült és csendes. Szeged, márcz. 13. d. e. 10 óra 50 p. Buda- Pestről jött mentők nagy része csónakok hiányában tétlenségre kárhoztatva, a pest-szegedi közlekedés lehetetlensége folytán kérem a tiszavidéki vasúttal is intézkedni, hogy az összes budapestiek Temesvár Aradon át térhessenek vissza. Itt különben is azo­kat, a­kiknek csónakjai nincsenek, nem lehet elhe­lyezni és élelmezni. Lukács György: Szatymaz márcz. 13 12 óra 15 p. délben. Negyven csónakkal, gőzhajózási és tengerészeti mat­rózokkal épen most érkeztünk Szatymazra. A vihar roppantul dúl, a közlekedés Szegeddel lehetlennek lászik de azért megyünk. Szegedről sürgönyzünk. Hor­váth Gyula: Szeged marcz. 13. d. e. 11 óra, s fiatal­sággal szerencsésen megérkeztem, a tegnap eltévedt 3 hajó és meg jött Szegedre. Királyi biztosságnál je­lentkeztünk. Storch s. k. felügyelő. Szeged, márcz. 13. d. u 1 óra. Következőkre vagyok bátor becses figyelmét különösen felhívni: menekülők legszükségesebb ingóságainak mentése elégtelen számú ladik és szélvihar miatt nehezittet­­vén, működő ladikok és vidéki kocsik azt­­­e­g n­a­­gyobb zsarolások mellett eszközük, mi a népet teljesen elkeseríti. Szabad ég alatt tanyázó vasúti kocsikba elhelyezkedni vonakodó családoknak kocsikban elhelyezése erőhatalommal elrendelendő, mert viharnak kitéve, azok nagymérvű beteg­ségeknek vannak kitéve. Borosé Béni, Szeged, márcz. 13. 3 óra d. u. Vizszine a vá­rosban mintegy 2 lábbal magasabb, mint Tiszában, viz leeresztése csak a városon fölül és alul lehetséges, mert a városmenti Tiszatöltés átvágása le­hetetlen, miután zsúfolásig telve van szekerekkel és gyalogokkal, kik vagyonuk maradékait mentik; város fölötti töltés kivágása a túlsó viz gyorsabb le­eresztése végett polgári munkásokkal és kotrógéppel táguttatik; e czélból kotrógépet most vontattatom fel gőzössel. Alsó kivágáson műszaki katonai csapat dol­gozik. Most indulok oda. Városban kőépületek és jobb szerkezetű házak állanak, egész városré­szek, melyek vályogból voltak, össze­dőltek. Hieronymi. Márcz. 13. este. Budapest főváros polgármes­tere rögtön a szegedi katastrófa után a fővárosban készletben levő csónakok beszerzésére és leküldése iránt intézkedett. Márczius 12-én a reggeli vonattal 20 önkén­tes tűzoltó két felszerelt csónakkal és 820 darab fáklyával ; a déli vonattal kilenc­ kiszolgált tengerész - tűzoltó öt felszerelt csónakkal, délután ismét 8 csónak, végre az esti vonattal ismét 30 önk. tűzoltó és 16 felszerelt csónak indíttatott útnak. Több használható csónak sem a városligeti tavon, sem a fővárosi molnárok és halászoknál nem találtatott. A Szegeden elegendő csónak irányában tétlenül tartóz­kodó és élelmezés tekintetében nehézségeket okozó mentőknek Aradon át Budapestre való visszaszállí­tása iránt a minisztérium az illető vasutakat felszó­lította, hogy ezeket díjmentesen szállítsák v­i­s­s­z­a. Márczius 13-dikán napközi vízállás változatlan. A Tisza Tokajnál ma reggeltől dé­lig 2 cm-rel, S.-Patakon szintén így, a Maros Arad­nál 3 cm-rel apadt, a Szamos Szatmárnál 14 cm-rel, a Fehér-Körös Gyulánál 12 cm-rel, a Fekete-Körös ugyanott 9 cm-rel áradt. A Tisza áradása Szegeden kívül. Szentes, márcz. 12-én d. u. 7 p. 25 p. A tegnapi vihar által hosszú vonalakban megrongált töltéseken, mivel borítékuk megsemmisittetett, a mai szél ismét sok kárt tett; azért nem csüggedünk és éjjel nappal folyvást dolgozunk, a kormány intézke­dése folytán nyert csolnakokból Szegedre sajnálat­tal nem küldhetünk mert ha a szél igy tart mi is veszélyben vagyunk. Csongrád a babverés által köz­vetlen érintve nem lévén még eddig, biztosság­ban van. Fegyvernek, márcz. 12. 9 óra estve. Fegy­­vernek-szakállasi gát a két napi vihart jól kiállotta. Közegein, utászok és a füzesi érdekeltek kitünően dol­goznak. Mirkóról teljesen megnyugtató hírt vettem. Roffnál védelmezési munkálat foly. A kormány Szentes város veszélyéről értesülvén, úgy Stammer alispánhoz mint Szentes polgármesteréhez sürgönyben kérdést intézett a védezés eszközei, valamint műszaki és ka­tonai segélyező iránt. A közlekedési misztériumhoz esti 7 óráig a kö­vetkező táviratok érkeztek: Szentes, márcz. 13. d. e. 11 ó. 50 p. A vész a folytonos vihar közepette a bökény-mindszenti Tisza­­szab. társulat gátjainál tetőpontot ért el, mindent elkövetünk a veszedelem ellen, de ilyen viharban em­berileg előhaladni nem lehet. Stammer alispán. Szentes, márcz. 10. d. e. 9 óra, 50 per. Ma is­mét viharra viradtunk, ily keserű megpróbáltatás két­ségbe ejt, mert a legnagyobb szorgalomnak eredmé­­msnye alig látható. Stammer alispán. Szentes, márcz. 13. d. e. 11 óra 55 p. Három nap, két éjjel folyvást dühöngő orkán ostromolja véd­­gátainkat. A katasztrófa minden pillanatban várható. Minden emberi erő végkép kimerült. Ka­tasztrófa esetén Szentes és Hódmező- V­á­s­á­r­h­e­l­y városok határaikkal együtt menthe­tetlenül elvesznek.­­ További védelem már lehetetlen. A vész elejét csak úgy lehet venni, ha a mindszenti szorost képező gróf Pallavicini-féle gát­nak rögtönielvágása által a víztömeg az ányosi rét­be eresztetik. Ez értelemben haladéktalanul intézke­désért esedezünk. M­iden percznyi késedelem fokozza a veszélyt, mely Szentes és Vásárhely 80,000 magyar lakosságának életét és vagyonát fenyegeti. Horváth Ferencz védb. h. elnök. Szentes, márcz. 13. d. u. 4 óra 5 p. Katonánk van elegendő, munkásaink ezrével, mindezek daczára a folyvást dühöngő orkán mellett minden emberi erő megfeszítése mellett védelem lehetetlen, katasz­trófa minden pere­ben várható. Műszaki vezetőink jelentései szerint még legfeljebb két óránk van. Egyedüli menekülésünk, a mindszenti hármas gátnak gyors átvágása lehetne csak. Ezt kívánja Szentes, Szegvár, Mindszent és Vásárhely érdeke. Az említett gát átvágása iránt gyors intézkedés ért­eső.

Next