A Hon, 1879. április (17. évfolyam, 79-105. szám)
1879-04-08 / 85. szám
85. szám. XVII. évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1879. kedd, április 8. Szerkesztési sz-vel és Barátok-tere, Athenaeunt-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. ISIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Kiadó-hivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra .... ....... 2 frt 3 hónapra ••..••••... 6» 6 hónapra................................... ... 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként..............................1 » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Előfizetési felhívás OSST XVII-dik évfolyamára. Előfizetési árak: Fél évre ..................................... 12 » Negyed évre 6 » Egy hónapra ........................... 2 . Az esti kiadás postai külön küldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, a Hon kiadóhivatalába (Barátok tere Athenaeum-épület) küldendő. A HON szerk. a kiadóhivatala. Budapest, április 7. A legutóbbi napok kiváló eseménye volt az a politikai toaszt, melyet Londonban ottani nagykövetünk, g. Károlyi Alajos tartott, — hangsúlyozva benne az Anglia és monarchiánk közti egyetértést, e két hatalom keleti érdekeinek hasonlatosságát, sőt azonosságát, és hangsúlyozva egyenesen a szövetséget monarchiánk és Anglia között. Mi természetesen örültünk ama nevezetes politikai fordulatnak, melyet Károlyi nyilatkozatai jeleztek, mert hogy egy nagyhatalom követe, egy diplomata, egy kiváló állású egyéniség így nyilatkozhassék, annak mégis kell, hogy legyen valami alapja. Károlyi nyilatkozata nem volt, nem lehetett egyszerű pohárköszöntő, vagy ünnepies szólásforma, az politikai jelentőségű és hozzá nagyjelentőségű nyilatkozat volt. Károlyi nem beszélhetett, nem volt szabad beszélnie csak úgy a levegőbe. És hahozzáveszszük azt a tartózkodást, mely a diplomácziának kiváló sajátságát képezi, annyival több súlyt kell tulajdonítanunk londoni nagykövetünk nyilatkozatának, mert diplomata létére elég nyíltan, elég világosan szólt. Nyilatkozatából kivehető volt a jelentékeny közeledés monarchiánk és Anglia között s az elhatározás, hogy e két nagyhatalom a keleti ügyek intézésében, a berlini szerződés végrehajtásában egyetértőleg, vállvetve járjon el Oroszország törekvéseivel szemben. Nos mit tettek ellenzéki lapjaink? Napokig mélyen hallgattak. Nyilván meglátszott rajtuk, hogy elvesztették a talajt lábaik alól. Hogyan, Angliával volnánk szövetségben s nem »nyakig a muszka szövetségben«, mint éveken át ellenzéki lapjaink zengedezték ? Hogyan beszéljen már most angol szövetségről az az ellenzéki lap, mely örökösen azzal áltatta olvasóit, hogy Andrássy gróf belevitte a monarchiát a muszka szövetségbe ? Látták ugyan, hogy Károlyi toasztja mit jelent és mit jelez — de közönségükkel szemben nem volt erkölcsi bátorságuk elállani a megszokott gyanúsításoktól. Mit is fogna mondani az ellenzéki olvasó arra az ellenzéki lapra, mely most magasztalná Andrássyt az angol szövetségért, azt az Andrásszyt kiről az ellenzéki lapnak sikerült elhitetni itt-ott, hogy muszkaszövetségben áll ? De sokáig nem viheték az ellenzéki lapok sem a struct politikát, hallgatást és homokin buvást, hanem elhagyva kényelmetlen helyzetüket, most már egyet fordítottak a dolgon s kórusban zengik, hogy nem is úgy mondta, nem is úgy értette azt Károlyi gróf, a mint a hivatalos táviró közölte a pohárköszöntőt ; meg aztán az angol lapok semmi jelentőséget sem tulajdonítottak nagykövetünk nyilatkozatainak, melyeket egyikmásik angol újság nem a lap élén, hanem hátul az újdonságok között közölt, így kapaszkodnak, szánalmas erőlködéssel a szalmaszálhoz, hogy kimeneküljenek a hínárból, melybe oly hatalmasan belelovagolták magukat. Hogy a »Times«, melyre oly nagy elégtétellel hivatkozik a »Napló«, nem tette Károlyi »toasztját« a lap élére, az lehet szerkesztőségi hiba s megmagyarázható abból, hogy alig hitte s alig volt rá elkészülve valaki, hogy Károlyi ott a külföldieket segélyző bizottság lakomáján, ily fontosságú és jelentőségű »pohárköszöntőt« mondjon. Tehát, hogy egynémely angol lap, az eddigi biablonhoz és szokáshoz ragaszkodva, a lakomán történteket, újdonsági rovatban közölte, ha mindjárt a »Times« tette is ezt, az mit sem változtat a dolgon s még kevésbé vonhat le valamit annak horderejéből, a mit londoni követünk mondott s ezt annyival inkább mondhatjuk, mert azt angol sajtó egy tekintélyes része is úgy figyelmére méltatja, és úgy megbeszélés tárgyává teszi követünk toasztját, mint mi magunk. Ez világosan látható az angol lapok alább közlött nyilatkozataiból. Tehát ha felültetésről, humbugról lehet szó, azt bizony senki más nem követi el, mint a mi jó ellenzéki lapjaink. Vájjon még ellenzéki hírlappolitikának is nem volna e sokkal jobb, és nyomatékosabb : ellenezni ugyan s a viszonyok szerint élesebben, szelidebben bírálni azt, ami nincs ingek szerint, de aztán igazságszeretettel elismerni és helyeselni azt, ami érdemes az elismerésre és helyeslésre, amint a nézetek szerint helytelent fölfújni, koromfekete színekkel festeni, a jót, helyest pedig vagy eltagadni, vagy kisebbizni s nevetségessé tenni akarni ? A »Napló«-nak épen kapóra jött a viddini muszka bánásmód, melyben ottani konzulunk részesült s ez alkalomból azt mondja, hogy: »Ha Németország, Anglia vagy Francziaország fiai volnánk, nem kérdeznek, minő elégtételt fogunk kapni, mert tudnók, hogy a kormány teljes elégtételt fog venni magának, de minthogy Ausztria-Magyarország polgárai vagyunk, nem kérdezzük, nehogy megtudjuk.« Nem monarchiánkkal történik először, hogy keleti képviselők bántalmazást szenvednek a durva, szenvedélyes és vad népek között Keleten. A »Napló« bizonyára tudni fogja, mi történt Német- és Francziaország konzulaival Szalonikiban. És Anglia lobogói hányszor lőnek megsértve ? De azért kinek jutott volna eszébe, mint a »Napló«-nak, azt állítni, hogy ama sérelmek azért történtek meg, mert az illető hatalmak teljesen elvesztették a nimbust, tekintélyt és befolyást? Német- és Francziaország és Anglia mindannyiszor megkapták az elégtételt; épen a napokban Francziaország Tuninban és Olaszország Perrod miatt Szerajevóban kaptak elégtételt. És nem tudott-e monarchiánk elégtételt követelni magának és kapni is a belgrádi macskazenéért, vagy ami még eklatánsabb volt: azért,hogy Belgrádból dunai monitorunkra lőni mertek a szerbek. Ha ezeket elfeledte volnaa a »Napló«, hát »tudja meg« most s ezekből vonjon következtetést a viddini eset leendő elintézésére. Nem a tekintély, befolyás és nimbus hanyatlását jelentik az ily sérelmek, hanem azt, hogy a képviselőjében megsértett illető hatalom egészen más, ellenkező politikai és diplomatiai irányzatoknak hódol, mint a sértő fél. S így mi, bár sajnáljuk magát a tényt, mely a viddini osztrák-magyar konzulon megesett, de melyért az elégtétel bizonyára nem fog elmaradni, — hanem ha a sértő félt, a muszka bolgár kormányzót tekintjük, oly viszonyok symptomájakép tűnik föl előttünk, melyekért épen nincs okunk bánkódni. Maga a muszkabarát »Daily News« is megvallja, hogy a muszkák és az általuk befolyásolt bolgárok senkit úgy nem gyűlölnek, mint, a törököt, angolt, és az osztrák-magyart s eza gyűlölet bizonyára nem azért van, mert e három állam az oroszok és orosz-bolgárok szájaize szerinti politikát csinál. Mindenkivel, az egész világgal jól nem lehetünk. Hogy ellenségeink, ellenfeleink és bántalmazóink épen a muszka táborban találkoznak, ezt mi természetesnek találjuk s aggódnánk, ha nem úgy volna. A »Napló«-nak, ha nem folytatna oly elvadult »politikát« ezen még örvendenie kellene. Ausztria Magyarország magatartása keleten okvetlenül kihívja, maga ellen kell, hogy ingerelje a muszka tábor susceptibilitását. S ez jól van úgy. Hogy pedig minő lehet az a magatartás, mutatja konstantinápolyi sürgönyünk is, mely szerint a keletruméliai bizottság török lapjai felhívták az osztrák-magyar megbízottat, Kállay Bénit, hogy az eddig függőben maradt legnehezebb összes kérdésekben vállalja el a közvetítő szerepet. A török megbízottak fordulnak ily kéréssel a mi képviselőnkhöz. Biztos és megnyugtató ujjmutatás ez arra nézve, hogy minő álláspontot foglal el s minő politikát folytat monarchiánk keleten, és hogy képviselőnk , Kállay minő szerepet játszik azon tartomány nemzetközi bizottságában, melynek vegyes okkupácziójáról van most szó. Értelmes olvasónak fölösleges ezt tovább fejtegetni , ellenzéki lapjainkat pedig elfogulatlan ítéletre bírni akarni , hiábavaló fáradság lenne. — Tisza Kálmán ma este néhány napra Gesztre utazott. — A szegedi árvíz levezetése iránt a közlekedési minisztériumban tartott tanácskozások azon megállapodást eredményezték, hogy a körtöltés létesítésénél az alföld-fiumei és osztrák állami vasút közt levő összekötő vasút felhasztaesék. E czélból megengedtetett, hogy az alföldfiumei vasút azon áteresze, melynél az utóbb nevezett pálya az alföld-fiumei vasutat metszi, kinyittassék. De Serres építészeti igazgató leutazott Szegedre, hogy a rekonstrukció munkálatait a lehető legnagyobb gyorsasággal végrehajtassa. Hogy azonban minden eshetőség irányában az eredmény biztosítva legyen, az egész árborított vonalrész azonnal oly magasra fog emeltetni, hogy a forgalom még azon esetre se akadjon ferni, ha a víz netán újra áradna is. Már ötven czölöpverő kos dolgozik a czölöptet helyreállításán, mely ezen ideiglenes építkezés kivitelére szükséges. A forgalom Szegeden át legkésőbb három hét alatt újra meg fog nyittatni. (B. C.) — A nagyvezér és a török miniszterek, az ottomán bank által megnyitott gyűjtésnél, Szeged javára adakoztak. — A porta — mint a »P. Lt.« értesül — tudatta Angliával és Ausztria-Magyarországgal , hogy a semleges hatalmak általi vegyes okkupácziótól nem idegenkednék, föltéve, hogy Oroszország kizáratnék és Kelet-Rumélia lakossága az okkupáczionális hadtest elvonulása előtt lefegyvereztetnék. — A vegyes okkupáczió ügyében az orosz kormány — mint a »P. Ll.«-nak sürgönyzik, Franczia- és Olaszország részvételét föltételül tűzi ki, hogy csekély kontingensét ne lássa angolok, osztrákok és törökök által oldalozva és szintén vissza akar vonulni, minthogy Francziaország részvételét véglegesen megtagadta és Olaszország ingadozik. Másrészt a porta fő feltételét, hogy a legfontosabb pozíciókat a tartomány belsejében s partvidékein török csapatok szállják meg,s nemcsak Oroszország, hanem a többi hatalom is elveti, minthogy a vegyes okkupáczió ezérj a ez által illuzóriussá válnék. Különben a tárgyalások tovább tartanak. — Orosz vélemény az osztrák hadseregről. Feldmann, császári orosz katonai felhatalmazott, ki csak legújabban lett vezérőrnaggyá előléptetve, hadseregünknek a múlt nyáron végbevitt részleges mozgósítását, a vezérkar működését a boszniai és herczegovinai okkupáczió alatt, úgyszintén a hadsereg hatóságainak tevékenységét ez időszakban, kimerítő tanulmány tárgyává tette s azt hivatásának és kötelességének megfelelőleg hadügyminiszeriumának megküldte Pétervárra. A Pétervár és Berlin közti benső viszonynál fogva megesett, hogy Feldmann e jelentése egészen vagy töredékesen közöltetett a porosz vezérkarral s igy történt, hogy a berlini osztro-magyar nagykövetség egyes személyei is tudomást szereztek Feldmann jelentéséről, mely állítólag igen kedvezőtlen ítéletet hoz a hadsereg jelenlegi fővezetőiről és a hadi akcióról Bosznia és Herczegovina megszállásánál és tekintettel a monarchiánk és Oroszország közti esetleges háborúra, az osztrák-magyar hadsereget »egyelőre veszély nélkülinek« jelenti ki. Feldmann tábornok ennek következtében Bécsből e napokban »szabadságidőre« (?) Szentpétervárra ment. A »P. Lt.« bécsi levelezője megjegyzi, hogy »reiata refero«, mindazáltal az egész ügyre elmondhatni: — »Spiegelberg, ich kenne dich!« — Az ezüstpénz kérdése. A liverpooli kereskedelmi kamara egy küldöttséget menesztett a kormányhoz, hogy kifejezze a kamara azon óhaját, miszerint az ezüst pénzt az egész világon restaurálni kellene. A bizottság igen gondosan készült emlékiratot nyújtott át a pénzügyminiszternek, melyben a következő kívánalmak vannak kifejezve : 1. Kívánatos, hogy az ezüst pénznek az aranypénzhez való viszony korlátlan vezetési szabadsággal mindkét pénznemre nézve megállapíttassék. Ha a vezénylő nagyhatalmak többsége ezt elfogadná, akkor bizonyára helyreállna az ezüstpénznek előbbeni értéke. 2. Kívánatos, hogy az angol kormány ragadja meg az initiatívát arra nézve, hogy egy nemzetközi pénzkonferentia tartassák, amely által biztosítva legyen az, hogy az ezüst vissza fogja nyerni legitim osztályrészét a tekintetben, hogy a világ elegendő érczpénz felett rendelkezhessék. Az emlékirat igen meleg szavakkal lelkére köti a kormánynak, hogy ezen ügyben tegyen meg minden lehetőt, mert az ezüst elértéktelenedése káros hatással van az egész világ iparára s kereskedelmére s ezt Anglia a legfájdalmasabban megérzi. A pénzügyminiszter a küldöttség szónokainak ezt válaszolta: Valamint én, úgy lord Cranbrook is nagy előnynek tartjuk azt, hogy alkalmunk volt meghallani oly tekintélyes szaktestület véleményét mint a liverpooli kereskedelmi kamara, melynek tagjai szakavatottan s a gyakorlat szempontjából ítélik meg a nagy kérdést. Nem kell mondanom, hogy e kérdés igen nagy jelentőségű és igen bonyolódott, s hogy azt nemcsak kereskedelmi szempontból, hanem különösen India közigazgatása szempontjából is szemügyre kell venni. A kormány máris figyelme tárgyává tette azt, s úgy elvontan, mint az ezüstöt használó államokra való tekintettel, valamint a magasabb, átalánosabb érdek szempontjából is tanulmányozza, s meg lehetnek győződve, hogy az önök véleményét bizonyára tekintetbe fogja vennni a kormány (will certainly be taken into consideration). S ki kell mondanom, hogy mi igen nagy fontosságot tulajdonítunk a tárgynak s az önök megkeresésének.« A „HON“ TÁRCZÁJA. Szabadság: a fid alatt vagy a zöldkönyv. Történelmi regény, hat kötetben. Irta: Jóba! Mér. Történelmi jegyzetek a »Szabadság a hó alatt« cz. regényhez. »Régi orosz esküvői szertartás.« La Russia historique etc. Pietre Artamoff. »Arakcsejeff kedvese, a volt markotányosné.« Der russische Hof. Crusenstolpe. »Szwache, a leányvásár.« Les mysiteres de la Russie. Frederic Lacroix. »Orosz házastársak kelengyéje, vesszőcsomó, mit a menyasszony ad a vőlegénynek.« La Trussie historique. P. Artamoff és Mysteres de la Russie, Lacroix. »Pubina.« Petersbourg, Moscau, Duprés de Saint Maur. »A kettős kiházasítás.« A »Mysteres de la Russie« szerzője közli az adatot. Egy szép parasztleány, jobbágya egy előkelő úrnőnek, szerelmi viszonyt kezdett egy szép jobbágylegénynyel. Rajtakapták őket a találkozón, s arra az urnő büntetésül a szép leányt kényszerítő hozzá menni a legpiszkosabb és rútabb félbolondhoz, a legénynek pedig nőül kellett venni, a falu legrutabb banyáját, egy női Quasimodót! »A korbácsolás.« Ha a földes ur meg akarja büntetni a jobbágyát, ráparancsol, hogy vetkőzzék le egészen, s addig vezeti azt, néha az egész családja szeme láttára, amíg neki tetszik. Ha néha egy felnőtt leány, akit így meg akarnak verni, ellenkezni talál, akkor az apjának, a testvérének, vagy ha nő, a férjének parancsolják, hogy az hajtsa rajta véghez a korbácsolást. S azok ezt természetesnek találják. Les mysteres de la Russie, Lacroix. Clarke egy másik úrnőt ir le, ki a szolgáját keresztre szegeztette ki s egy harmadikat, ki a jobbágyleányokat égő parazsakon sétáltatta, meg egy negyediket, a ki a leányoknak a meztelen bőrére hímzett selyemmel. Mind ugyanebből a korszakból. »Azakcsereff kedvesének meggyilkoltatása.« Crusenstolpe. Der russische Hof. És Les mysteres de la Russie, Lacroix. Egyformán adja elő mindkettő. »A tábornok halálát hirdető ágyú.« Dupres de Saint Maur. Petersbourgh. Moscau. »Phosios megtéríti Arakcsejeffet.« Der russische Hof. Crusenstolpe. »Nahum apó.« A szabad Oroszország, Hepforth Dixon. »A czár levele Phosioshoz.« Der russische Hof. Crusenstolpe. »A czárnő és férje kibékülve.« Geheime Geschichte Russlands. Schnitzler. »Arakcsejeff boszuja a jobbágyain.« Der russische Hof. Crusenstolpe. »Puskin csak rossz időnél tudott költeni.« Életirása H. v. U. tól. (Igazi nevét nem lehet megtudni. Bodenstedt sem ismeri.) »A Marinkák ünnepe.« Bilder und Schilderungen am allen Theilen des europaeischen Russland. H. v. Langenau. »Az üstökös.« Der russische Hof. Crusenstolpe. »A czár, leányai hamvainál imádkozik. Ugyanott. »Sándor czár útja éjjeli kivilágítással.« Les mysteres de la Russie. Lacroix. »Talánrég lehetett volna az, ami Szentpétervár.« Alexander der Erste. B. E. Lloyd. »A Krim gyümölcsös kertjei.« Quatre mois en Russie. M. F. de Mely. »A czár álöltözetben a Bakcsiszeráji könyforrásnál és a török mecsetben.« Der russische Hof. Crusenstolpe. »Pestei összeesküvése elárulva.« Ugyanott. »A czár nem vett be orvosságot s nem hallgatott orvosi tanácsra.« Geheime Geschichte Russlands, Schnitzler. »A czárné levele.« Ugyanott. »A Te Deumnak kezdődött s Requiemnek végződött templomi szertartás.« Der russische Hof. Crusenstolpe. »Elfelejtették a czár halálát hivatalosan közhírré tenni.« Ugyanott. »A két nagyherczeg vetélkedése a korona fölött.« Ugyanott. »Constantin szavai a szász királynéhoz.« Ugyanott. »Derevaski Daloi.« Geheime Geschichte Russlands. Schnitzler. »Konstituczia! A czár felesége.« Der russische Hof. Crusenstolpe. »A czár a fia ezredhez.« Ugyanott. »A fölkelés leirása, Mihály nagyherczeg maga süti el az első ágyút a fölkelők ellen. Ugyanott. »Trubeczkói esete.« Ugyanott. A históriai Trubeczkóit nem kell összezavarni az egészen költött alakkal, Ghediminnel. »A zöld könyv. Sárga könyv.« Cruzenstolpe »zöld könyv«-nek nevezi, Lacroix »sárgának.« Mind akettő megegyezik abban, hogy az, mielőtt kézrekerülhetett volna, megsemmisíttetett. Lacroix szerint egy fiatal nő, az összeesküvő vezérek egyikének kedvese, semmisítő azt meg a kutatók elől, a bezárt ládában, amihez kulcs nélkül nem tudott hozzáférni. »Czár kell a köztársaságnak.« Crusenstolpe. Russische Hof. »A kivégzések.« Ugyanott. Mikor Rylejeffel együtt az egész bitófa összeomlott, azt monda : »nekem már úgy látom, semmi semmi sem sikerül, még a meghalás sem!« »Puskin a czár előtt.« Névtelen életkója. »Constantin a lengyel forradalomban.« Crusenstolpe. Der russische Hof. »Constantin, mint népszerű kisértet.« La legende d’un grand due. Hepfort Dixonnál »Oroszországban ritkaság volt a párbaj e korszakban.« Erről hosszasan ír a Les Myteres de la Russie szerzője. Az egész korszak alatt csak két párbajesetet jegyeztek föl az évkönyvek. Az egyik egy ezredes és kapitánya között; ez is szokatlan s a rendes párbaji szabályoktól eltérő. Kartávolságnyiról lőttek egymásra: két pisztoly közül csak az egyik volt megtöltve golyóra s sorshúzás döntötte el, hogy az melyiknek jusson ? Az ezredes esett el. A másik párbaj indoka szerelemféltés volt. Egy főur gyanakodott a nejére, hogy az a házi barátjával egyetért. Egyszer este a vacsoránál a koppantóval elolta a gyertyát (A főurak asztalán is csak egy szál gyertya égett.) s amíg az inas kiment a gyertyát újra meggyujtani, a koppantóban maradt gyertyakorommal bekente a száját s aztán a sötétben megcsókolta a felesége ajkait. Mikor a gyertyát ismét visszahozták, a jó barát szája is kormos volt. Ezért a kis gyertyahamuért verekedtek meg. S a férj lett az áldozat. — Lacroix. Az orosz orvosokról. La Russie, par marquis de Custine. Az orosz gyógyszerészekről. Les mysteres de la Russie. Lacroix. A szentpétervári relagnaja részeirása. Le Russie per m d. Custine. A tábornok c dombját keresztülszúrta. Le Russie, par m. d. Custine. A czigány leányok táncza és éneke. La Russie, p. m. d. Custine. A hírneves utazó igy írja le a czigányleányok énekét és tánczát Nizsniben: »a czigánynők bájosak voltak, viseletük valami idegenszert kölcsönzött alakjaiknak, tekintetükben varázs van; vonásaik és mozdulataik kellemteljesek és megragadok. Egy szóval olyan alakok, mint Michel Angelo sybillái. Énekük ugyanaz, a mi a moszkvai czigányoké, de kifejezésteljesebb és változatosabb. Azt mondják róluk, hogy lelkükben büszkeség van; szenvedélyesek, de nem pénzért eladók s gazdag ajánlatokat egész megvetéssel utasítanak vissza. A czár leányának tervezett házassága. Akkor Zsófia tizenhét éves volt, s az első szerelem csendes lángja égett tiszta szívében. Egy ifjú orosz volt az a szerencsés, ki a czár helybenhagyásával a hűség fogadalmát vele kicserélhető. Minden előkészület meg volt már téve a házassághoz, ámde a menyasszonyi ékszer, amit Páris első művésze készített, nem ékesité a menyasszonyt; mikor az megérkezett Szentpétervárra, akkor ő már meghalt. — Der russische Hof. Crusenstolpe. Nagyszámú katonatisztek, kik az összeesküvésbe belekeveredtek, közkatonákká lettek lefokozva. Abba a zászlóaljba, amelyet ők alkottak, sorozták be mindazokat az ifjakat, akik szabadelvű irányzatról voltak gyanúsak. Ez a kis nyolczszáz főnyi csapat, mind válogatott harcros és politikai elitért abban a hadtestben szolgált, mely az 1828-iki török, háború alatt Izmailoff várát ostromolta. Mihály nagyherczeg vezényelte az ostromló sereget. Amint a rés megnyittatott, a nagyherczeg az elítéltek zászlóalja elé lovagolt, s azt parancsolta nekik, hogy ők menjenek elől a rohamra. Címe a pillanat itt van, mondá nekik, hogy visszavívjátok az elvesztett becsületet a czár és a nemzet előtt. Érdemeljétek ki a bocsánatot ma, diadallal tetézve zászlótokat!« Azzal rohamra doboltak, s a zászlóalj megrohanta az ozmán sánczokat. Hanem a tört rés még nem volt megmászható, s bizonyos halál volt annak megrohanása. A török sánczok alá érve az orosz hadak mind magukra hagyták a gyanúsok zászlóalját, s azok közül egy sem tért vissza onnan, a törökök mind levágták őket. Így szabadult meg az orosz kormány egy csapással egy egész phalanxától azon fiataloknak kiknek eszméi nyugtalanítók. Ez volt a »vége«. Az angol pénzügyi exposé. Közöltük esti lapunkban az angol budget főtételeit. Anglia gazdag ország, ha rendkívüli szükségletei vannak is, könnyen kiheverheti azokat, s a nagy póthitelek és lebegő adósságok, melyek ilyenkor elkerülhetlenek, hosszú időre nem zavarhatják meg az államháztartás egyensúlyát. A keleti kérdés élére állítása szükségessé tette volt, hogy Anglia egész tengerészeti erejét harczra készen tartsa. Ezen kívül a távot keleten Afganistán emirte, az oroszok által felbiztatva, fenyegetni kezdte India nyugalmát; hadjárat intéztetett hát a veszedelmes szomszéd ellen. Délafrikában meg az angolok új tartományát a zulu-kofferek fenyegették, s itt is formális háborút kell még viselni az angoloknak. Küszöbön van még egy harmadik háború Burma királya ellen, ki szintén alkalmatlan kezdett lenni a hatalmas britt birodalomnak. Háborús idők ezek melyek nagy kiadásokat igényelnek. De az angol pénzügyminiszternek nincs deficitje. Azért, hogy az angol pénzügyminiszter az idei költségvetési előirányzatban közel húsz millió frtnyi többletet vett fel, a költségek fedezése Angliában is nehéz feladat, mert a megelőző két év mintegy 48 millió lebegő adósságot eredményezett, melytől mielőbb szabadulni kellene. Az angol pénzügyminisztert nagyon gondozza az, hogy két deficites év alapján kellett az idei költségvetést előirányozni s a kedélyek megnyugtatására szükségesnek látta pénzügyi elveit a budget előterjesztése alkalmával tüzetesen előadni. Beszédének ezen része igen érdekes ránk nézve.