A Hon, 1879. május (17. évfolyam, 106-132. szám)
1879-05-18 / 121. szám
vonalat. Az igaz, hogy most nem képez, de képezhet, bármely percben, mert vasútgaranciát nem élvező vonalaktól a csatlakozások kiépítését megtagadni nem lehet; tehát a vasút megszerzése, még a nemzetközi forgalom szempontjából is bír azzal a jelentőséggel, hogy megakadályozza érdekeinkbe ütköző csoportosítások létesülését; hitelünket pedig határozottan emeli e vétel, mert nem drága és mert megakadályozza egyik vasúttársulatunk dobraverését, a mi papíraink hitelére bizonyára rossz befolyással lett volna. A kassa-oderbergi kérdés még bonyolultabb. Ausztriával a biztositás ügyét rendezni kelle az 1867. XV. t.-czikk rendelete értelmében, ez létesült a garantiának mértföld arányban való megosztása szerint, de azzal a korrektivummal, hogy az osztrák vonal nagyobb forgalmára való tekintetből, a központi és forgalmi költségekben Ausztria a vonatkilométerek, illetőleg bruttó bevételek átlagos százaléka szerint részesül, így az eddigi hozzájárulási arány (mely csak is mértföld szerint történt), javunkra 35.000 forinttal lesz kedvezőbbé. Másfelől a kamatbiztosítás kérdésével kapcsolatba hozatott : a vállalkozók , illetőleg a társulat kárpótlási követelése is, mert a társulat, vis maior és tervváltoztatások czimén követelt az államtól csaknem 9 milliót; végre ezt lealkuvált 2 é0 millióra, ez alkura a kormányt az 1875. 41. törvényczikk hatalmazta fel. Tehát ez a kárpótlási kérdés úgy oldatott meg, hogy a társulat felvesz 6.828.000 forint kölcsönt tartozásai és forgalmi eszközei számára; a részvényesek az eddigi kamatbiztosításból leengednek l°/6-ot, azaz 193.000 forintot; azonban Magyarország biztosítja az egész kölcsön kamatát, de Ausztria az eddigi kamatból a fentebb említetten felül is még 28,402 ezüst forinttal többet vállal el csak azért, hogy az új kölcsön kamatát egészen Magyarország biztosítsa. A tiszta újabb megterheltetés reánk nézve tehát mintegy 150 ezerért, de ennek fejében el van intézve Ausztriával egy függő kérdés, úgy, hogy ez nagyobb terhet fog viselni, mint eddig, a közös biztosításból ; rendezve van egy nagy nemzetközi vonal pénzügye, és ki van egyenlítve követelése. Ezzel az utolsó függő kérdés is meg van oldva. Ehez járul annak a kisebb mértföldnyi vasútnak e vonalhoz csatolása is, mely az eperjestarnoki vasút magyarországi részét képezi. Valahová kell tartoznia és inkább tartozzék a kassa-oderbergi, mint a gácsországi vonalhoz, így van elintézve e két vasutügy. Nem teljesen úgy, mint szerettük volna, mert jó lett volna a kassa-oderbergi vasutat is megvenni; ezt követeli is az ellenzék; hanem, hogy Ausztria most megengedje, hogy területén magyar állami vasút legyen, azt hiszszük nehéz föltenni; a határszélig pedig e vonal nemzetközi fontosságát veszti. De így, amint van a megoldás, mégis jobb a jelenlegi állapotnál, mert rendezi a függő vasutügyeket, arányosabbá teszi a két állam kamatbiztosítási terhét és több befolyást biztosít nekünk, a Vágvölgyén és az északi forgalomnál, a tariffára. A székesfehérvári kiállítás megnyitása. (Ered. sürg. saját tudósítónktól.) Székesfehérvár, máj. 17. (Ered. sürg. saját tudósítónktól.) A legszebb tavaszi időnk van. Az ünnepély fényesnek ígérkezik. A város bandériuma, mintegy száz lovas, Havranek József polgármester, valamint több városi tanácsos, a lovasberényi sorompó elé mentek, hogy József főherczeget fogadják. A bevonulás rendkívül impozáns volt. A zászlókkal, szőnyegekkel ékesített utczákon ezer meg ezer ember hullámzott. A vidék s a főváros számos főrendű notabiliása hosszú kocsisorban követte a főherczeg hintáját. A város határánál Havranek polgármester üdvözölte a főherczeget, ki most a püspöki palotában van. , S aztán ilyen borokból van egy hosszú gallérja megrakva négyakós hordókkal. Innen látja el Palugyay a két monarchia minden katonai kórházát tokaji borokkal — ingyen. A külföldre évenkint háromszázezer palack megy innen szét, s abból egy tizedrész legalább tokaji. S vissza nem küldenek belőle semmit. S ez a nagy diadala a Chateau Paluguaynak. Hogy nem küldik vissza borait. Mert azt sok ember tudja, megtermeszteni a jó bort, palackokra lehúzni tisztán, elküldeni biztosan, hanem azért mégis megesik mindannyin, hogy egyegy palack bora a kereskedőnél vagy megsavanyodik, vagy aljat rak le, vagy pezsegni kezd, ha felnyitják, s akkor aztán az egész borának a hitele vész. A Chateau Paluguay boraival ez nem történik meg. Pedig nem mismásolják azt salycil savval: titokban sem tartják, hogy mit csinálnak vele ? Az ifjú Palugyay meg is magyarázta azt nekünk , hogy érthetővé tegye, experimentummal is megmutatta. Hogy bebizonyítsam, a tokaji bor mind a hét tónusán keresztül mennyire nem veszi el az embernek a tudományát, sőt még olyanra is megtanítja, amihez soha sem értett, hát elmondom a »borkóstolás után« látott experimentumot. Minden bor csak akkor húzható le palackokra, amikor teljesen bevégezte megérési művét; hogy pedig ez mikor van befejezve, azt csak a bor maga tudja. Tehát megkérdik tőle. Amelyik bort, az idejénél fogva, már lehúzhatónak hisznek, annak a hordóját kissé fél oldalra fordítják, s akkor egy vékony, hollótollszárnyi fúróval megfúrják a fenekét. Ha azon a fúrt lyukon csak egy csepp bor is szivárog ki, akkor az a bor még dolgozik: nem lehúzni való, hanem ha a hordó sziszeg, a fúrt lyukon a levegőt szítja be : ez a sziszegés azt vallja, hogy az a bor tökéletesen megérett s az többet a palaczkban szégyent nem hoz a gazdájára. Jelenleg harminczötezer akó ilyen kitűnő magyar bor van ebben a pinczében. Adná az Isten, hogy sok ilyen várunk volna mint a Chateau Paluguay, mert ezekből kell nekünk meghódítani az egész világot! írtam ezt ahetedik tokaji tónus után! Jókai Mór, Sz.-Fehérvár, máj. 17. (Ered. sürg. saját tudósítónktól.) A város ünnepies szint öltött. A házak fel vannak lobogózva. Kora reggeltől az utczákon sűrű néptömeg hullámzik. József főherczeget reggel bandérium fogadta a csalai határnál. Havranek polgármester üdvözölte; a város sorompójánál Seidl városi kapitány, a püspöki palota előtt Szögyény Marich főispán és Pauer püspök üdvözölték a főherczeget, ki mindenütt röviden válaszolt, örömét fejezvén ki, hogy a várost ily ünnepélyes alkalommal látogatja meg. A bevonulásnál a főherczeg kíséretében voltak: Nyáry szárnysegéd, a megyei előkelők és a főurak közül gr. Zichyek, gr. Cziráky János és Eszterházy Andor diszmagyarban. Lelkes örömrivalgás hangzott mindenfelé. A püspöki palota előtt díszszázad fogadta őt, Gráf altábornagggyal és Holtán tábornokkal élén. A főherczeg sajnálatát fejezte ki, hogy a kiállítás a tervezett időben nem volt megnyitható. Fogadtatás után a püspöki palotában a városi és megyei tisztviselők, a klérus és a gazdasági egyesület tisztelegtek. A kiállításra vendégek nagy számmal érkeztek. Reggeli 8 órakor egy bandérium üdvözölte az Alcsuthról jött József főherczeget. A püspöki rezidencziában Pauer püspökkel élén a káptalan, a megye nagybirtokosai, a vármegye küldöttségei stb. gyűltek össze. Kevéssel a főhig megérkezte előtt a palotában lakó Graef altábornagy is megjelent; 9 órakor érkezett meg a viharos éljenekkel fogadott főhig. Pauer püspök a palotában a következő beszédet intézte hozzá : »Cs. és kir. fenség! Legkegyelmesebb urunk! Fenséged az országos kiállítás megnyitására mint annak protektora megjelenni méltóztatván nekem jutott,mint az egyházmegye főpásztorának a szerencse, hogy fenségedet megérkeztének első pillanatában legmélyebb hódolattal fogadjam és és a káptalan és az egyházmegyei papság nevében a legbensőbb öröm érzetével üdvözöljem. Fenséged egy óra múlva meg fogja nyitni a kiállítást; parancsára megnyilnak a kiállítási termek, de nekünk már most megnyílnak sziveink, hogy fenséged iránti hódolatunkat kifejezzük. Fogadja fenséged ez őszinte érzelmek kifejezését, legyen fenségednek itteni tartózkodása kellemes. Ajánljuk magunkat fenséged kegyelmébe és ama szívből fakadó óhajt intézzük az éghez, hogy fenségedet s az uralkodóház minden tagját hazánk boldogságára és javára sokáig éltesse.« József főherczeg a zajos éljenzéssel fogadott beszédre a következőleg válaszolt: »Főtisztelendő püspök ur! Köszönöm főtisztelendőséged szives fogadását. Legyen főtisztelendőséged meggyőződve, hogy az érzelmek, melyekkel elém járul, szivemben visszhangra találnak, annál inkább, minthogy itt a magyar papság oly kiváló részét találom, annak a papságnak, mely mindig legszilárdabb támasza volt királyunknak és hazánknak. Óhajtom, hogy isten áldását küldje főtisztelendőségedre és az egyházmegyei papságra és sose vegye azt el.« E rövid beszédet is szűnni nem akart éljenek követték. Mialatt József főherczeg a püspöki palotában a város és a megye tisztelgő küldöttségeit fogadta, künn a diadalkapu előtt a közönség nagy tömegben gyűlt össze. A jobbra-balra fölállított tribünöket hölgyek foglalták el, köztük Horlán tábornokné, Forinyák ezredesné, a főurak majdnem mindnyájan díszruhában voltak. Ott láttuk Zichy Edmund grófot, gr. Eszterházy Lászlót, gr. Zichy Jánost, gr. Cziráky Bélát, gr. Cziráky Jánost és másokat. A vármegyét Szögyény Marich László főispán, Boné Géza alispán s más tisztviselők képviselték. Jelen voltak még a fővárosi vendégek közül Ráth Károly polgármester, Kochmeister Frigyes báró, Móricz Pál, Németh Imre miniszteri tanácsos. Ezek közé a jury-tagok, a kiállítási bizottság szervező tagjai, az iroda tisztviselői s számos kiállító csoportosult. A kiállítási csoport elnökei majdnem teljes számmal voltak jelen. Tíz órakor gr. Zichy Jenő, Kemény Gábor báró miniszterrel megjelent az összegyűltek közt, s itt mindkettőt harsány éljenzéssel fogadták. Egy negyed óra múlva József főherczeg megérkezett, id. Szögyény Marich László főispán, Pauer János püspök, Havranek polgármester, valamint kísérete, Graef altábornagy és Nyáry báró ezredes társaságában. Ő fenségét mindenekelőtt Horlán Ernő tábornok üdvözölte, kivel kezet fogott. Utána gr. Zichy Jenő a következő lelkes és hatásos beszédet mondotta: »Cs. és kir. fenség! Boldognak érzem magamat, hogy fenségedet a hazai ipar nevében legalázatosabban üdvözölhetem e helyen s e napon, mely a hazai ipar fejlődésének történetében a legörvendetesebb momentumokhoz fog tartozni. Egyes nemzetek fejlődését semmi se tüntetheti elő jobban, mint egy ilyen kiállítás, mert ebből a nemzet saját előnyeit becsülni és érvényre hozni tanulja, ebből merít a csüggedés pillanatában önbizalmat és reményt. Egyúttal azonban megismerni, jóvá tenni tanulja fogyatkozásait és tévedéseit. A mi nemzetünk számára is elérkeztek az anyagi harcz nehéz napjai, s mig a miveit Nyugat minden népe az átalános mivelődés terén óriás léptekkel halad előre, parancsoló s elodázhatlan szükséggé vált, hogy a mi nemzetünk eddigi lethargiájából felocsúdván, az álami mivelődés terére lépjen, hogy ismerje meg önmagát, hogy számoljon erejével, az összcsalád tehetségeivel és hazafiságával. Meg kellett mutatnunk a világnak, hogy életképesek vagyunk, hogy míg egyrészről megőriztük fajunk keleti jellegét, másrészt nyugati szomszédjaink főerényeit magunkéivá tettük : a szívósságot és kitartást, melynek segélyével nemzeti létünket fentartván és kifejvén, képesek fogunk lenni, az európai kulturállamok közepett hivatásunkat betölteni. Még kevés tized előtt hazánk csak földmivelő állam volt; ez a kor követelményeinek és az államháztartás igényeinek nem felelhetett meg. Minden erőt meg kellett feszíteni, minden eszközt kizsákmányolni az ipar fejlesztésére. Fokozatos haladásunk mértékéül tekinthetjük a kiállításokat; nekünk a világ e békés versenyeiből nem volt szabad hiányzanunk; nemzetünknek áldozatok árán is meg kellett ott jelennie, hogy létezéséről bizonyságot tegyen. Mert oly nemzet, mely önmagát feladja, a többi által nagyon is könnyen ejtetik el! Sokkal kisebb áldozatokat követel egy országos kiállítás, mely azonban az országnak sokkal nagyobb anyagi hasznot hajt, mer mialatt az nyers terményeket előttünk kiterjeszti, egyúttal a termelőt a vevővel, a gyártót a fogyasztóval hozza összeköttetésbe Egy ily kiállítás, ha sikerül, mindig döntő befolyással van az ország közgazdasági, ipari és művészeti viszonyainak fejlődésére. S ezért a mai napot a nemzet ünnepének tekinthetjük, s ezért cs. és kir. fenségednek ama kegyért, melylyel ön e mozgalmat hatalmas pártfogása alá venni méltóztatott, a nemzet nevében legforróbb és legbensőbb köszönetünket mondjuk. Cs. és kir. fenséged kegyes pártfogásának köszönhetjük az eredményt, mely kétévi tevékenységünket megkoszorúzza. Büszkeséggel kérhetjük fenségedet, méltóztassék kiállításunkat megnyitni és megtekintésre méltatni. Kiállításunk teljesen sikerült, mert az egész haza minden vidéke, minden nemzetisége részt vett benne, mert gazdag és szegény, a gazda, az iparos és a művész siettek munkájuk és tehetségük gyümölcseit közszemlére kitenni. Teljesen sikerült, mert csakugyan hit tükre mindannak, amit országunk nyers terményekben bír és a mit iparunk előteremteni képes.« Az elnök szavait rendkívül tetszéssel fogadta mind a főherczeg mind a közönség. Erre Kemény Gábor szólt, élénken rajzolva hazánk iparviszonyait és a kiállítás jelentőségét Az éljenzések csillapulta után ő fensége a legnagyobb figyelem közt a következőket mondta: »Nemcsak hazafias kötelességből, hanem szívem sugallatából indultam ki, midőn itt, e helyen, hol az ipar, művészet, gazdaság ma ünnepet ül, megjelentem, hogy a kiállítást megnyissam. Örvendek, hogy nemcsak itt hazánkban, hanem külföldön is nagy érdekeltséget keltett s be kell ismerni mindenkinek, hogy e kiállítás bármely külföldivel is vetélkedhetik. A mi nemzetünk eddig leginkább földmiveléssel foglalkozott s azért nem is haladtunk nagyon előre, (mint azt a földmivelési miniszter igen jól megjegyezte) főleg, mert külföldön mindenki a kereskedelemre és iparra támaszkodik. Ha ebben a tekintetben nem törekednénk s megmaradnánk ázsiai állapotaink mellett, hazánk sohase virulna föl. Örvendetes, hogy buzgalmunknak sikerült e kiállítást az ország közepében létrehozni, és örvendetes látni, hogy tódulnak ide a haza jobbjai s adják tanújelét hazafiasságuknak. Nem fejezhetem ki eléggé örömömet, hogy gróf Zichy Jenő elnök e nagy föladat megoldása körül a legnagyobb buzgalommal, fáradságot nem ismerő kitartással munkálkodott és képes volt a legnagyobb nehézségeket legyőzni s e kiállítást létrehozni. Óhajtom az Úristen legnagyobb áldását e vállalatra s reményem, hogy nemcsak nálunk magyarok közt elismerést fog kivívni és barátokat szerezni, hanem kifelé is a legjobb hatással lesz s a város fölvirágoztatására s hazai viszonyaink emelésére is hozzá fog járulni.« * Sz.-Fehérvár, máj. 17. (Ered. sürg. Saját tudósitónktól.) A főherczegi óráig a kiállítás egy részét tekintette meg. Minden szobát, termet, folyosót meglátogatott s e helyeken gróf Zichy, valamint egyes kiállítók szolgáltak magyarázattal. Az elnök a nevezetesebb czégek képviselőit bemutatta ő fenségének, ki több helyütt élénken tudakozódott a kiállított tárgyak felől. A főépületben legelőször a képkiállítást vette szemügyre. Itt Telepy Károly titkár szolgált fölvilágosítással. A főherczeg megjegyzi, hogy a festmények egy részét már a műcsarnokból ismeri. Az elnök egyes kiállítókat, kik a rendezés munkájában önzetlen buzgalommal segítettek, melegen ajánlá a főherczeg figyelmébe. S ő fensége ezeknek külön kifejező köszönetét a szép siker érdekében. Hosszabb ideig tartózkodott a főherczeg a párisi magyar egyesület termében, az ékszerészek szobájában, a házi ipar, agyagáruk, a ruházati ipar s mezőgazdaság kiállításában. A bútor-kiállításban Arad város kiállításának képiselője beszéddel üdvözölte a főherczeget, a fémipar termében egy szegedi kiállító a szerencsétlen város 8 iparos-kiállítójára kérte ki a főherczeg figyelmét. A lövöldekert pavilonjai közül csak gr. Zichy Jenőét tekintette meg ő fensége, valamint Szögyény főispán kerti kiállítását is figyelmére méltató. A rendkívül fáradságos körutat itt megszakította s a közönség viharos éljenzése közt a püspöki palotába hajtatott. Székesfehérvár, máj. 17. (Ered. sürg. Saját tudósítónktól.) A püspöki palotában rendezett ebéden összesen negyven vendég volt jelen. Csak két felköszöntő volt. Az elsőt József főherczeg mondá, szavai a következők : »Magyarországnak sok királya volt, kinek dicsősége, uralkodásának emléke nem enyészhet el; de oly alkotmányos fejedelme, mint a milyent Ferencz József ő felségében van szerencsék tisztelni, még nem volt hazánknak. A mai napon, midőn hazánk egyik fő érdeke az ipar és gazdaság jut érvényre: meg kell emlékeznünk arról, ki e főérdeket mindenkor szívén viselő. Én tehát a felséges királyért, annak angyali jósága nejéért, ki Magyarországát csak úgy szereti, mint saját hazáját, valamint ő Felsége gyermekeiért ürítem e poharat, ama bő kívánattal, hogy az Isten őket soká, igen soká éltesse.« A második felköszöntőt Pauer János püspök, s házi gazda mondá. Szerencsésnek vallotta magát, hogy ő fenségét itt a városban üdvözölheti, ama városban a hol a főherczeg meggyőződhetik, hogy iparunk s gazdaságunk mily fejlődésnek örvend. E haladást pedig kétségkívül emelni fogja az, hogy annak bajnokai látják, mily buzgó gondoskodásának tárgya az ipar és gazdaság annál, ki a mostani kiállítás fővédnöke, s ki mind e hazafias törekvésekben oly élénken részt vesz. Végül éltette a püspök ő fenségét. Az ebéd után a főherczeg a társaság több tagját kitüntette társalgásával. Valamivel később kezdődött a Jury-pavillon nagy termében a kiállítók és hírlapírók részére rendezett diszlakoma, melyben vagy 300-an vettek részt. A felköszöntéseknek vége hossza nem volt, Havranek polgármester a királyt éltető, Say Rudolf a polgárság nevében József főherczeget, Meszlényi Lajos gr. Zichyt, Faik Zsigmond Havranek polgármestert, Márkus Ignácz (Budapestről) Lederer Sándort. E közben megérkezett b. Kemény a püspöki palotából s az ipar képviselőit éltető, Wertheim Salamon a hírlapírókért ürített poharat, Gelléri Mór pedig a székesfehérvári független polgárokért. Az ebéd vége felé József főherczeg is megjelent a teremben, kit itt gróf Zichy köszöntött föl s utána Thék Endre budapesti iparos talpraesett beszéddel üdvözlő a főherczeget. Az éljenzést egy szentori hang : »örökké éljen!« kiálta túl, mire a főherczeg megjegyzé, hogy az kelleténél mégis több lenne. A főherczeg váratlan megjelenése oly lelkesedést idézett elő a társaságban, hogy a mai ünnep e mozzanata a legszebb emlékű marad. Most a főherceg a kiállítás megtekintését folytatja. * Sz.-Fehérvár, máj. 17. (Ered. sürg saját tudósítónktól.) Ő fensége fél hat órakor hagyta el a kiállítás helyiségét. Utána erős zivatar köszöntött be, mely azonban csak egy óra hosszat tartott. A szél lecsöndesedett s az eső elállott úgy, hogy a fáklyásmenetet meg lehetett tartani. Hét órakor a főherczeg kíséretével a színházba hajtatott. A »Piros Bugyelláris«-t adták zsúfolt ház előtt. Őfensége Szögyény főispán páholyában foglalt helyet. A földszinten, sőt a karzaton is igen válogatott közönség volt, mig a páholyokat az arisztokraczia tartotta megszállva. Az előadás jól folyt, különösen Reiner Antonia és Bérczy Ödön tűntek ki játékukkal s énekükkel. A főherczeg láthatólag jól mulatot a magyaros szellemű darabon s az előadást végig megvárta. Mint jövet, úgymenet is viharos éljenzéssel üdvözöltek közös Országgyűlési tudósítások. A képviselőház ülése május 17. A budapesti rendőri bejelentésről szóló törvényjavaslat 23. §-a felhatalmazza a minisztert, hogy rendeleti uton e törvényt más városokra is kiterjesztheti. Mukics Ernő ezt egyszerűen elvetni kéri. Tisztel ugyan minden egyéni meggyőződést, de azok, kik e szaktszt pártolják, a miniszteri omnipotentiát a törvényhozási intézkedések fölé teszik. Nem látja indokolva, hogy a belügyminiszter miért kívánja a törvényhozás előleges beleegyezését mintegy praeveniálni. A miniszter a törvényhozásnak bejegyezését mintegy előre erőszakolja ki, mit sem alkotmányosság, sem méltányosság szempontjából nem tart helyesnek. Tisza Kálmán miniszterelnök kijelenti, hogy az alkotmányosságot s a törvényhozás tekintélyét egyátalán nem sértheti az, ha bizonyos meghatározott törvénynek alkalmazására hatalmazza fel a törvényhozás a minisztériumot. Helfy Ignácz az egész törvényt feleslegesnek tartja. Ha keletkezésének okát keresi, azt a választ találja rá, hogy kívánták ezt Sz.Pétervárott és Berlinben. (Ellenmondás jobbról. Igaz! Úgy van a szélső balon.) Ha meg is engedi, hogy a fővárosban szükség van ily törvényre, a vidéki városokra nézve semmi czélját nem látja, azért tiltakozik ez ellen. Madarász József azt hallotta, hogy a budapesti háztulajdonosok óhajtják e törvényt. Emlékszik rá, hogy volt egyszer idő, midőn a békák okvetlenül királyt akartak. Jól van, ugyanezt kívánják a budapesti háztulajdonosok is (Derültség). Most megkapják. Ellenzi azonban, hogy a többi városok lakóira a miniszter e törvényt kényére-kedvére kiterjeszsze s nyugalmukat megzavarja vele. Vidliczkay József nem fogadja el a §-t, mert nem kívánja összezavarni az álllamhatalmakat. Hedry Ernő nem barátja a tág felhatalmazásnak, mert valamely miniszter visszaélhet vele. Ha valamely miniszter rossz kedvében talál lenni s egy várost meg akarna büntetni egy rossz választás miatt, (Derültség.) ráerőszakolhatja e rendszabályt. Tisza Kálmán miniszterelnök némely felhozott állításokra tesz megjegyzést. Helly jónak látta fölemlíteni, hogy ez a törvényjavaslat a hármas szövetség, a muszka és a porosz, a Berlinnel és Pétervárral szövött conspirácziók gyümölcse. (Felkiáltások a szélsőbalon : Igaz!) No, ha minden, amit önök mondanak, csak annyira igaz, mint ez, akkor ezt nagyon sajnálom. (Helyeslés jobbfelől.) mert, hogy az nem igaz, azt nem önök tudhatják, hanem én tudom és mindenki tudhatja, ki csak magát ezt az ártatlan indokolást is figyelmére méltatta. Engedelmet kérek, ez indokolásból mi tűnik ki ? (Felkiáltások a szélsőbalról: Az indokolásra nem sokat adunk !) Nem azt kívánom a képviselő uraktól, hogy az indokolás érveiben tessék megnyugodni és hogy ebbe fektessék meggyőződésüket; de az indokolásnak mindjárt elején olvasható azon tény, hogy már 1876. évi júliusban adott kifejezést a fővárosi tanács a bejelentési intézmény szüksége érzetének. Kérdem már most, volt-e Berlinben, volt e Pétervárott 1876. júliusban merénylet, mikor — mondom — a főváros részéről egy oly törvényjavaslat beterjesztése már sürgettetett, sürgettetett 1876-ban ismét, 1877-ben ismét és ismét. Hát talán Budapest fővárosának tanácsa és közönsége az olyan — hogy úgy mondjam — a reactió közeledtét jó előre megérző és azt nyakon csípő elem, hogy ezen érzületében az orosz attentatum folyamán akarjon ily törvényt alkotni? (Helyeslés jobb felől.) Hiszen sokkal azelőtt merült fel ezen kívánalom, sőt maga a javaslat is sokkal előbb készült el. Akármelyik képviselő meggyőződhetik arról, hogy ha újabb időben e javaslaton valami változás történt, történt csak annyiból, hogy a városi lakosság kényelmének kímélése szempontjából némely intézkedései enyhítettek, de mindaz, ami benne van, az sokkal előbb elkészült, mégpedig a főváros kifejezett kívánalmának megfelelőleg. Kéri a §. elfogadását. (Helyeslés jobb felől.) Huszonkét képviselő név szerinti szavazást kivánván, az elnök azt elrendeli. Eredményét már esti lapunkban közöltük. Itt csak azt említjük meg, hogy a §. 44 szótöbbséggel elfogadtatott. A törvényjavaslat utolsó szakasza, a 24-dik, azt mondja, hogy a törvény életbeléptetése a kormányra bizatik. Helfy Ignácz ezt diktatúrának tartja. Vagy szükség van a törvényre és akkor végre kell azt hajtani, vagy nincs s akkor kár volt azt meghozni. A szakasz hagyassák ki. Tisza Kálmán miniszterelnök kifejti, hogy mért van e §-ra szükség. Azért, mert életbe léptetését egy népszámlálásnak kell megelőznie. Ennek a határnapját pedig nem lehet megszabni. A népszámlálás befejezése utáni napon kell életbe lépnie, de hogy e munkálat mikor lesz befejezhető, teljes lehetetlen. A ház a §-t elfogadja. Következett a főrendeknek a magyar nyelv oktatásáról szóló törvényjavaslatra tett módosítása. Baross Gábor a módosítást ajánlja, mire a ház azt elfogadja. A főrendek értesíttetni fognak róla, a törvényjavaslat pedig szentesítés alá fog terjesztetni. Következik a kérvények 16. sorjegyzékének tárgyalása. A kérvények legtöbbje a bizottság véleménye alapján intéztetett el. A nyitravölgyi s trencsénmegyei gazdasági egyesületek a Németország és monarchiánk közt fenforgó kérdések iránt kérvényeznek. A bizottság tanulmányozásra véli kiadatni a kereskedelemügyi miniszternek. Baross Gábor óhaját fejezi ki, hogy a kormány nyers termékeink kivitele érdekében oly eredmény elérésére fog törekedni, mely a gazdaközönséget megnyugtatja. Nem tanulmányozásra akarja kiadatni, hanem csak kiadatni, mert a kormányt erre buzdítani felesleges. A ház a kérvényeket egyszerűen kiadja a kereskedelemügyi miniszternek. A budapesti orvosi egyesület a rendőri kihágásokról szólójavaslat módosítása iránt tett fölterjesztést. A kérvényi bizottság a tjavaslat tárgyalása idejére a ház irodájába kívánja letétetni használat végett. Bódogh Albert arra kéri a házat hogy a kérvény a tjavaslat tárgyalásakor egész terjedelmében felolvastassék. Pauler Tivadar miniszternek nincs kifogása ellene. A ház elfogadja az indítványt. A kérvények letárgyalása után Csatár Zsigmond a belügyminiszterhez a következő interpellácziót intézi: 1-szer. Miképen értelmezi a t. belügyminiszter ur az 1871. évi 18. t. czikk 70. §-át, mely a községi elöljáróság választását 6 évre, illetve 3 évre állapította meg, 2-szor. Feltéve, hogy a belügyminiszter ur másképen nem értelmezi — de nem is értelmezheti — minthogy a 6, illetve 3 év múlva megszűnik az elöljárók hatásköre, szándékozik-e rendelet által intézkedni arról, hogy a megyék és városok hatóságai — 1871. évi 18. t. czikk 70. §-át szigorúan hajtsák végre — és ott, ahol ilyen törvénysértések követtetnek el, méltóztatik-e törvényadta jogával élni, hogy a törvénysértők megbüntettessenek. Tisza Kálmán miniszterelnök megadja nyomban a választ: Én azt gondolom, t. hát, hogy az 1871. tcz. 70. §-a valóban magyarázatot nem is tűr. Ott határozottan meg van mondva, hogy rendezett tanácsú városokban hat év, kis és nagy községekben három év a tisztviselői kar működési ideje, amely időre az választatik. Azt gondolom, azonban nem lehet ezt épen olyan szorosan interpretálni, hogy ezen idő egy nappal rövidebb vagy néhány nappal hosszabb ne lehessen, mert egy megyében néhány száz község lévén, lehetetlenség, hogy épen a kalendárium szerint ugyanazon napon történhessék a választás. De az intézkedésnek törvény szerint mindenesetre úgy kell történnie, hogy a választás a három év leteltével ezen physikai szükség követelte néhány napon túl semmiesetre ne halasztassék, így értelmezem én a törvényt, és azt gondolom, hogy máskép értelmezni nem is lehet. Ha, amit a t. képviselő úr állít, egyes megyékben hónapokig, félévig, vagy egy évig nyújtatik ki a tisztviselők ezen hatásköre, arra való a közigazgatási úton való felfolyamodás, hogy az illető községek, midőn rajtuk ilyesmi elkövettetik, folyamodjanak a belügyminiszterhez. Ha az nem fog nekik igazságot tenni, akkor a belügyminisztert a képviselőházban interpelláció útján feleletre lehet vonni. De ily egyszerű felszólalás folytán egy átalános intézkedést tenni, amely azon látszatra mutatna, hogy a miniszter és e ház azt hiszik, hogy a törvényhatóságok nagyban és mintegy rendszeresen nem tartják meg a törvényt, azt gondolom, nem lehet. A törvény értelmezését én oly szigorúan magyarázom, mint előadtam, ha valahol sérelem történt, az illetők felfolyamodási úttal élhetnek. Ha a panasz a törvény daczára sem orvosoltatik, akkor igenis minisztert lehet interpellálni. Én egyéb eljárási módot nem tartok követhetőnek. (Helyeslés.) Kérem ezen választ tudomásul venni. Csatár Zsigmond iparkodni fog a jövő héten megnevezni azokat a városokat, ahol csakugyan olyan állapot van. Tisza Kálmán miniszterelnök kijelenti, hogy úgy értette nyilatkozatát, hogy ha a községben a törvényhatóság visszaélést követne el, a község irányában akkor helye van a házban a minisztert interpellálni, mert ez nem a dolognak rendje , hanem az, hogy a község a törvényben neki biztosított felfolyamodási jogával éljen. Ha a miniszter szegi meg a törvényt és nem segít a bajon, akkor van helye az interpellácziónak. (Helyeslés.) A ház a miniszteri választ tudomásul veszi. Elnök a hétfői ülésre kitűzi : az 1865. 33. t. sz. I. §-a 9. pontjának módosításáról szóló törvényjavaslatot, valamint a »rendőri bejelentési intézménynek Budapest fővárosban életbeléptetéséről szóló törvényjaslat harmadszori fölolvasását, továbbá a kassa-oderbergi vasút függőben levő ügyeinek rendezéséről, az eperjes-tarnovi vasútnak magyarországi részéről, végre a vágvölgyi vasút megvételéről szóló törvényjavaslatot. Az ülés végződik 2 óra 45 perckor. A főrendiház déli 1 órakor tartott ülésében Beöthy Algernon képviselőházi jegyző áthozza a honvédségnek az ország határain kívül történt alkalmazásának jóváhagyására vonatkozó képviselőházi határozatot, továbbá a képviselőház által elfogadott erdőtörvényjavaslatot alkotmányszerű tárgyalás és hozzájárulás végett. A főrendek mindkettőnek kinyomatását rendelvén el, a keddi ülésre tűzik ki tárgyaltatásukat. Ezzel az ülés eloszlottség. Az utczákat ezalatt kivilágították. Még a mellékutczákban sincs sötét ablak. Az éjjeli város lángtengerben úszik. A fáklyásmenet valóban rendkívül impozáns. Havranek József polgármester a püspöki palota erkélye alatt ő fenségét meleg beszédben üdvözlő. A főherczeg röviden válaszolt. Ma este gróf Zichy vendége ő fenségének. Holnap 9 órakor vasúton tovább utazik Csáktornyára. * Sz.-Fehérvár, máj. 17. (Ered. sürg. Saját tudósítónktól.) József főherczeg este a színházat látogatta meg, hol lelkes éljenzésekkel fogadták. Színház után fáklyászene volt. Roppant nagy néptömeg szüntelen éljenzéssel követte a fáklyákat, az ablakok mindenütt gazdagon kivilágitvák. A főherczeget a polgármester üdvözölte. KÜLÖNFÉLÉK. — Személyi hírek. Coburg herczeg és családja a jövő héten elhagyják a fővárost és Bécsbe mennek, hol huzamosabb ideig fognak tartózkodni. — Gráf honvéd altábornagy és Pacor alezredes tegnap délelőtt 11 órakor indultak Alcsuthra, honnan József főherczeget fogják szemle-körutra kisérni. Péchy Tamás közlekedésügyi m. kir. miniszter szegedi utjából tegnap este visszaérkezett a fővárosba. — A budapesti táviró-hivatal ellen nagy panaszunk van. A székesfehérvári kiállítás megnyitására leutazott tudósítónk az ünnepélyről szóló távirati tudósítását a jelzés szerint is 11 óra 20 peczkor tette fel s az 1 óra 50 perczkor érkezett Budapestre, mindamellett szerkesztőségünkbe ezen távirat csak 3 órakor kézbesittetett, midőn az esti lap szerkesztése már be volt zárva. Az ügynek utána jártunk s meggyőződtünk, hogy e hiba alig volt elkerülhető, mit ezennel sajnálattal hozunk olvasóink tudomására. A táviratot egész terjedelmében lapunk mai száma közli. — Az »üstökös« f. hó 18-iki száma következő tartalommal jelent meg: A mi háziurunk (képpel). — Milyen pénztár kellene (képpel). _Filaxnak gyönge idegzete van (képpel). — A bor mentsége a viz ellen.—Egy elköltözött. — A pompás Panatellas (három képpel). — Befolyástalan pártfogók. — A szinművészetből. Szarvas okoskodás. Kiegyenlítés. Indok. A palóczok orgonája. A kórházban. Magyarázat. A püspökök, falatja. Rab Ráby, regény Jókaitól (képekkel). Az Üstökös előfizetési ára évnegyedre 2 forint. — Jubilált tudor. A budapesti tud.egyetem rektora és jogi karának dékánja ma nyújtotta át politikai életünk egyik kiváló veteránjának Szentkirályi Mórnak, az egyetem által kiadott jubiláns jogtudori diplomát. Mint 20 éves ifjú 1829. április 14-én avattatott föl a budapesti tud.egyetemen és így legközelebb töltötte be tudorságának 50-ik évfordulóját. — A Boszniába s Herczegovinába utazókat figyelmeztetjük, hogy a honvédelmi miniszter rendelete szerint a hadkötelesek ide kizárólag külföldre szóló útlevéllel utazhatnak s az odautazott magyar állampolgárok kötelesek az ottani konzuloknál jlentkezni. A színházakról. A nemzeti színház műsora a jövő hétre. Május 18-án »Pry Pál« (1-szer), 19-én »Pry Pál« (2-szer), 20-án »Carmen«, 21-kén »Danischeff-család«, 22-én »Troubadour« (Gassi Ferencz és Fektér F. vendégjátéka), 23-án »Az ajtó zárva vagy zárva legyen«, »Kis veszély«, »Ne fogadj fel soha semmit«, 24-én »Ilka, Gizella« első felvont