A Hon, 1879. július (17. évfolyam, 158-184. szám)
1879-07-03 / 160. szám
160. szám. XVII. évfolyam. Budapest, 1879. csütörtök, julius 3. Reggeli kiadás. Szerkesztési Iroda, Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, Kiadó-hivatal Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt 1 hónapra..................................................... J frt 3 hónapra....................................... . , 8 , 6 hónapra......................................................11 . Az esti kiadás postai különküldéséért felül. fizetés negyedévenkint........................... , 1 » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Előfizetési felhívásA HÓIT XVII. évi folyamára. Előfizetési árak : Félévre . . . . . 12 frt Évnegyedre .... 6 » Egy hónapra . . . 2 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenkint 1 forint. IpSP1 Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, »Hon« kiadóhivatalába (barátok tere, Athenaeum-épület) küldendő. A »Hon« szerző kiadóhivatala. Budapest, julius 2. így megnyirbálva s meggyengitve is, még mindig hatalmas ur a szultán. Fejedelmeket mozdít el és ültet trónra. Tegnap elcsapta az egyptomi khedivét, helyét ennek fiával töltvén be, s holnap meg kiadja az investiturai fermánt a bolgár fejedelemnek,' Battenberg herczegnek, ki már Brindisiből ma útra kelt Konstantinápolyba, hogy ott a szultán kezéből átvegye a fermánt. A herczeg ugyan »Konstantin« nevű muszka gőzösön utazik rendeltetése helyére, de hát hiába vinné a muszka hajó Battenberg herczeget a bolgár partokra, Várnába, vagy bárhová, a herczeg mindig csak egyszerű utas, vagy Battenberg herczeg minőségében maradna, mert ahhoz, hogy a herczeg Bulgária fejedelmévé legyen, elkerülhetetlenül szükséges a szultántól megkapnia az investiturát, a hatalmi birtokba helyezést. Már ezt így határozta és rendelte el a nyűgöt a berlini szerződésben. A muszkáknak mindig fejlett érzékük volt a hatalommal és befolyással való tüntetés, meg a jelképiségek iránt. Most az egyszer azonban elvetették a sulykot, mert az a muszka hajó bulgáriai útjában először ott köt ki, ahol a nyűgöt a berlini szerződés betűje és értelme szerint rendeli. És épen igy minden más muszka hajó, melyen a bolgár fejedelem jövőre talán evezni akarna, utoljára mégis csak ott fog megállapodni és kikötni, ahol a nyugati hatalmak akarják és rendelni fogják. Jelképi dolog és formalitás az is, hogy Battenberg herczeg a szultán kezeiből kapja a fejedelmi investiturát. De ez nem üres jelképiség és formalitás : ennek komoly, jelentős és törvényes alapja van, mert a berlini szerződés szerint a bolgár fejedelem a szultán adófizető vazallusa, mint pl. az egyptomi alkirály. És így akármit óhajtsanak a Czánkoffok és Balabanoffok, akármit óhajtson esetleg maga a bolgár fejedelem is . Európa azt akarja a berlini szerződés, tehát egy nemzetközi törvény azt rendeli, hogy Bulgária ne Pétervár, hanem a közelebb eső szomszéd Konstantinápoly felé gravitáljon. Már aztán majd megválik, hogy melyik lesz erősebb: a Czankoffok óhaja-e, vagy pedig Európa akarata. Mi részünkről e kérdéssel tisztában vagyunk s reméljük, hogy Battenberg herczeg is szerzett magának eziránt némi tájékozást és útbaigazítást az udvaroknál, melyeknél sorban » Staats-Visitet« tett, mielőtt a muszka hajóra szállt volna. Alapos okunk van hinni és állitni, hogy a herczeg,kinek porosz hadnagyocskából a fejedelemségig vitte föl isten a dolgát, — Bécsben kapott az útra olyan (politikai) »Bedneckert«, melynek nagy hasznát veheti, ha ahoz tartja magát s nagyon megkeserülheti, ha eltér tőle. Átalában és nagyjában minden nyélbe volna ütve már úgy a hogy Törökországban, mint a sok izgalmat keltett egyptomi kérdés elintézést nyert, nincs kétség benne, hogy hasonlólag szép szerével fog megoldást nyerni a görög kérdés is. Amint abban, úgy ebben is egyetértenek a hatalmak s ahol ezek egyetértenek, ott meglátszik nyomban a siker — Törökország javára, a porta akarata ellenére is, ha kell. Mindenütt, köröskörül történik változás, javulás, átalakulás; mindenüvé behat a nyűgöt javító befolyása és szelleme; csak egy rothadt fészek van még: a török kormány, mely nem változik, melyben a szellem semper idem. Most is folyton olyan dolgok mennek végbe a török kormány köreiben, hogy undorító olvasni. A miniszterek egymást marják, kifogyhatatlanok az egymás elleni intrigákban, szolgalelküségben, árulkodásban és rágalomban. így volt a portán századokon át s igy van most is. Még az a borzasztó vihar sem tudá megtisztitni a levegőt e romlott légkörben, az a vihar sem, mely legutóbb végig söpört szegény Törökországon, melynek nem más, mint a maga kormánya fogja megásni a sírját, ha más szellem nem kap lábra a portán. Ami a portán honol, az sehol a világon semmiféle kormányban nem ismeretes. Az egy török kormányzati specialitás, mely bizony elég gyászos és veszedelmes. —y—y. — A Tiszaszabályozás művét megvizsgáló külföldi szakbizottsággal együttműködhetni engedélyt kért Taxis Egan herczeg is, ki évek óta figyelemmel kisér minden, a Tiszaszabályozásra vonatkozó mozgalmat, s e téren beható tanulmányokat tett. A herczeg Titelben akar találkozni a szakbizottsággal, s egyúttal tudatta, hogy a herczegnő fölajánlja ócskai kastélyát —amely a Tisza torkolatához közel esik — a bizottságnak. — Szegedről Jankovich kormánybiztos távirati értesítése megcáfolja azon hírlapi közleményeket, melyek a tegnapelőtti szélvihar által okozott károkra vonatkoznak. Szegeden semmi ilyes baj nem történt. Ezzel kapcsolatban jelentik, hogy az ujszegedi ártéri híd mai napon befejeztetett. A szegedi vészhely színhelyének megtekintésére az osztr. államvasuttársaság külön vonatot indít a kiváncsiak számára. Kemény Gábor bárókereskedelmi miniszter a mai esti vonattal Erdélybe utazik, a marhatenyésztés emelése tárgyában tartandó értekezés és helyszíni szemle czéljából. Az első értekezlet e tárgybani Kolozsvárott fog megtartatni, hová az összes erdélyi főispánok s az erdélyi gazdasági egyesület mennek. — A lapok ama jelentése, hogy Tisza Kálmán miniszterelnök, Wenckheim Béla báró aggasztó állapota miatt Budapestre jött, téves. A miniszterelnökségben semmit se tudnak Tisza Kálmán Budapestre jöveteléről. (»B. C.«) — De Maistre és Loisch urak, a kassaoderbergi vasut igazgatói tegnapelőtt Eperjesen a magyar államvasutak igazgatóságától átvették az eperjes-tarnovi vasút tökéletesen rendben talált vonalát. (B. C.) — A szőlőket fenyegető rendkívüli veszély megvilágítására Kemény Gábor b. földmivelési miniszter legújabban a következő pótló rendeletet bocsátotta ki: Rieger Bálintnak, a Nortrix pilleriana irtásával Temes megye területén megbízott kormánybiztosnak a nevezett rovar elterjedésére és pusztításaira vonatkozó jelentéséből az ez ügyben 16607. sz. a. kelt rendeletem kapcsában a következőket tartom szükségesnek a közönséggel tudomásvétel végett közölni: »Rendkívül nagy károkat okoz a tortrix pilleriana Fehértemplom város területén, a menynyiben az általa ellepett 4—5000 holdnyi szőlősökben a tőkéket leveleik és hajtásaiktól teljesen megfosztotta. — Kisebb mérvben észlelhető a baj elterjedése Versecz város határában,mert ennek Magyarkafaju tőkékkel beültetett nagyobb része épen maradt, bár a meglepett és elpusztított terület igy is két ezer holdat tesz. — Nagy-Szredistye határában mintegy 700 hold, Kudriczon 661 h., Varadia községében pedig ezer holdnyi terület ültetvénye esett a pusztító rovar áldozatául. Észlelhető ezenkívül a rovar Kustyil község szőleiben i. e. 800 holdon, Markovitzon és Retisován szintén mutatkozik, bár korántsem oly intenzív mérvben, mint a kezdetben elősorolt városok, illetőleg községek határaiban. A rovar pusztításai tehát csupán ezen egy megye területén több mint 10.000 holdra terjednek ki, s e terület nagy részén oly mérvű a pusztítás, hogy a tőkék nem csak leveleik és hajtásaiktól fosztatnak meg, hanem tartani lehet attól, hogy maguk a tőkék is kiveszvén, a szőlőbirtokosoknak sok évi fáradságos munkálkodása tétetik semmivé. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a rovar nem minden fajú szőlőt támad meg egyenlő mérvben, hanem az úgynevezett Steinschiller és Kövi Dinka-fajok pusztításainak leginkább ki vannak téve, míg mások például a Magyarka faj pusztításaitól mentek maradtak. Meggyőződhetik ebből a közönség, a veszély fölötte komoly s a nemzet egyik főjövedelmi forrását megsemmisítéssel fenyegető voltáról épen azért, midőn az ajánlott rendszabályoknak haladéktalanul s a lehető legnagyobb pontossággal leendő keresztülvitelére a közönséget újólag felhívnám, nem mulaszthatom el egyszersmind azon meggyőződésemnek adni kifejezést, hogy a baj által elsősorban s a legközvetlenebbül sújtott szőlőbirtokosok jól felfogott érdekében a baj elhárítására saját erejükből is minden lehetőt el fognak követni s ily módon a hatóságilag eszközlendő intézkedések keresztülvitelét tetemesen megkönnyebbitendik. — A bosnyák egyházkérdés. Mióta a római kúria tudvalevőleg saját kezdeményezése folytán kijelentette készségét a boszniai és herczegovinai egyházi viszonyok szabályozása végett az osztrákmagyar kormánynyal alkudozásba lépni, az annak idejében felmerült hírek állítólagos török tiltakozásokról egy, mint a tények bizonyítják, különben nem létező konkordátum ellen, elvesztették alapjukat. De — mint a »Presse« Rómából értesül — török intéseket a kúria, ha megtétetnek vala is, visszautasított volna. Rómában ugyanis ragaszkodnak hozzá, hogy, ami a belső egyházi ügyeket illeti, a kúriának senkivel nincs szüksége magyarázatokra. Mihelyt az illető tárgyalások, melyek Forlagni ajánlatainak alapján, ki a kúria megbizásából négy hónapig tartózkodott Boszniában és Herczegovinában, a Vatikánban folytattatnak, be lesznek fejezve, a kúria pápai helytartót fog küldeni Boszniába. Az egyház anyagi külső ügyeire vonatkozólag azonban a kúria elejétől fogva oly nézeten volt, hogy az értekezésnek azzal a hatalommal fog kelleni megtörténnie, mely az elfoglalt tartományokban épen kezei közt tartja a hatalmat és melyre azt Európa átruházta, tehát Ausztria-Magyarországgal. Hogy az ügyet értelemben intéztessék el, legközelebb a kúria illető utasításai is ki fognak adatni Jacob i n i nuncziusnak. — Izmail pasa ex-khedive, miután a nagyvezér tudatta vele elmozdíttatását, a szultánhoz a következő keleti képmutatástól duzzadó táviratot intézte a szultánhoz: »ppen most kapok a nasvezértől egy táviratot, mely felségednek Egyptom kormányától való eltávolittatásomra vonatkozó határozatát tartalmazza. Minthogy mindenkor és minden helyzetben nem volt más ohajom és törekvésem, mint felséged áldást hozó parancsolatait végrehajtani, siettem felséged ez intézkedésének is megfelelni és Egyptom kormányát Tewfik pasa fiamnak adtam át. Bárhol leszek, törekvéseim czélja nem lesz más, mint felséged kegyelme. Ezért Konstantinápolyba szándékozom menni, felségednek hódolatomat bemutatni. Abbana reményben, hogy e kérésemről felséged magas helybenhagyását nem fogja megvonni,felséged kegyelmébe ajánlom magamat 1295 jun. 14. Izmail.« Kérése, azonban, úgy látszik, nem lett helyben hagyva, mert családostul Nápolyba utazott. — Az osztrák választási mozgalmakról a »N. Br. Pr.« kimutatást közöl. E szerint jan. 30-ig, ha a ruthéneket, tekintettel arra, hogy alkotmánykérdésekben mindig a szabadelvűekkel szavaztak, ezekhez számítjuk, a következő eredményt látjuk. Csehországban, Galicziában, Alsó-Ausztriában, Belső-Ausztriában, Salzburgban, Krajnában, Sziléziában, Görz-Gradiskában, Isztriában és Triesztben azelőtt összesen 87 szabadelvű volt, most van 68, tehát 19-el kevesebb; nemzetiségi és klerikális pedig azelőtt volt 62, most van 81, tehát 19-el több. Egészben 149 képviselő választatott június 30-ig bezárólag és még 98-at fognak választani. Az alkotmánypárt csak egy választókerületet nyert; nyolcz szabadelvű helyébe részint nemzetiségi, részint klerikális és 12 ruthén helyébe ugyanennyi lengyel választatott és csak Sziléziában bukott meg a jogi párt jelöltje a szabadelvű párti jelölt ellenében. Csehországban egy választókerületet, Alsó-Ausztriában egyet, Belső- Ausztria városaiban kettőt és Felső-Ausztria községeiben egy választókerületet s végül Krajna városaiban hármat vesztettek a szabadelvűek. E szerint Felső-Ausztriában valamennyi község klerikálisok, Krajnában valamennyi város és község szlovének vagy klerikálisok által van képviselve. Abban az esetben, ha a csehek a birodalmi tanácsba belépnek, a feudálisokkal együtt Csehország képviselőinek delegáczionális választását fogják eldönteni. Ez ellen ellenvetik, hogy a kereskedelmi kamara képviselői a szabadelvűeknek mégis fognak biztosítani többséget. De az alkotmányhű cseh nagybirtokosság delegátusai, még mielőtt valaki a feudálisokkal való kompromisszumot sejtette, elváltak Csehország városainak és községeinek alkotmányhű képviselőitől. Ezért kétségtelen, hogy a városok, községek és kereskedelmi kamarák 36 képviselője a 36 cseh, 13 alkotmányhű és 10 feudális nagybirtokos koalíciójának ki fog szolgáltatni. A viszony ugyan nem lesz 41 a 44-hez, hanem sokkal rosszabb, 36 az 56-hoz. Dr. Glaser miniszter nyilatkozata folytán, hogy nem fogad el oly mandátumot, mely csak szűkebb körű választásban jut neki, az a kérdés merült fel, kell-e most szűkebb körű választásnak megtartatnia, vagy inkább nem tekinthető-e dr. Hoffer megválasztottnak. A választási rend szövege és szelleme szerint ez a kérdés hiábavaló. Dr. Glaser nyilatkozata a szűkebb körű választást már azért sem akadályozhatja meg, mert már ki van írva. Ezenkívül semmi más, mint magánközlemény a választókhoz, kiknek, mint azelőtt, teljesen szabadságukban áll dr. Glaserre szavazni vagy nem. Erre vonatkozólag jelentik a »N. Br. Pr.«-nek « dr. Glaser Gy. igazságügyi miniszter a lapokban közzétett nyilatkozata daczára becsületbeli dolognak tartjuk, jelöltségéhez rendületlenül ragaszkodni Bécs, 1879. jul. 1. A bécsi polgári egylet választó bizottságától.« Páris, június 30. (Saját rendezőnktől.) (B.) A komédia, mellet a bonapartista párt a trónörökös elhunyta alkalnából visceniroz, a nevetségesnek azon fokát érte , melynél már csak sajnálkozni lehet. A helyett, hogy vezérférfiai megelégedtek volna a hatással, mélyít ama tragikus eset, természeténél fogva a francziák kedélyére gyakorolhat, mintegy varázsütésre akarták a trónt, melyet a poroszok porba tiportak, felállt,tatni a-------zuluk által. S az által, hogy szégérül használták a holttestet, nem azért, mert gyászt, hanem, mert uralmat akarnak, már jó eleve lehetetlenné tették a bánatot, melyet a gyászos eseménynek mindez érező kebelben keltenie kellett. A tegnapi levelemben közlöttek után különben hosszas előkészítés nélkül áttérhetek a legújabb komédiára, melyet e párt a mai nap folyamában elkövetett. Roubernek smételten elnapolt visszatérésével foglalkoztak a tegnap este megjelent bonapartista lapok s pedig oly hangon, melynek határozottsága a két hét óta »függj« kérdésnek megoldását engedte remélni. Ma déleltt 10 órára voltak a pártbeli képviselők és szenátorok egybegyülendők, hogy meghallgassák a császár, herczeg végakaratát, jobban mondva, hogy megismerjék saját jövendőbeli elveiket. E remény teljesülést két egyaránt fontos körülmény tette valószínűvé melyekre az említett lapok szinte ujjal mutattak. Először, hogy a párt egy része, ha még rejtenék előtte a végrendeletet — nem tartaná továbbra függősen elhatározását; másodszor, mert úton, útfélen. Kénytelenek vagyunk újra tollat fogni a társadalmi erkölcsök körül ellenzéki részről felmerült és mindennap ismételt kritika ellen. Nem jogosultságát tagadjuk a bírálatnak, sőt elismerjük és provokálni, szigorítani, de részrehajlatlanná tenni szeretnők azt. Ez érdekben szólalunk fel újra — a túlzások, az átalánosítások ellen; mert a felelősséget nemcsak azokkal kell éreztetni, kik másokat anyagilag vagy erkölcsileg megrontanak és maguk is romlottak, tehát nemzetüknek is ártanak ; de érezniük kell azt azoknak is, kik egyesek hibáit vagy bűneit nemcsak kóros jelenségnek adják ki, de egyszersmind egész pártokat, az ország élén álló (és talán már csak e tekintetből is tisztelendő) kormányt, az egész társadalmat, meggondolatlanul, erkölcsi romlottsággal vádolják , mert ezáltal nemcsak a logika és erkölcsi kötelesség, a politikai illem és méltányosság minden korlátját lépik át , de egyszersmind nemzetüknek is végtelen sokat ártanak, egyfelől az által, hogy ennek önérzetét és önbizalmát ássák alá; másfelől az által, hogy annak erkölcsi hírnevét a külföld előtt feketítik be. Pedig mindkét eredmény oly elkerülhetetlen kapcsolatban áll, azoknak a nagyhangú vádaknak hatásával, melyekkel egypár nap óta az ellenzék előáll, hogy erre számítani és törekedni még a legszenvedélyesebb párttekintetekből sem szabad. Egynéhány nap óta nem olvas az ember az ellenzéki lapokban egyebet, minthogy »kloaka«, »disznóság«, »corruptio«, »romlottság«, »sülyedés«, »menthetetlen bukás«, »zsibvásár« és más efféle czímmel neveztetik el az ország képviselőháza, uralkodó többsége és némely részről egész társadalma is. Igen, mert Verhovay úrnak már nemcsak a kormánypárt, — de a mérsékelt ellenzék sem »koscher« — és, hogy Kossuth elsötétült kedélyét még sötétebbé tegye, Olaszország műkincseinek általa először elérhető tanulmányozása helyett egy nagy utat, a három pihenő napot csak arra használta fel, hogy Kossuth előtt a nemzet erkölcsi romlottságát oly nagynak tüntesse fel, hogy attól talán még saját pártját sem tudá megmenteni, és így elhatározta Kosuthtal, hogy a nemzet elpusztulása, végelenyészése kikerülhetlen, feltartóztathatlan; úgy, hogy a szélső bal is csak azért szerepel még, hogy a közönség előtt, Pilátus módjára moshassa kezeit és elmondhassa: »dixi (mert a szélbali politika csakugyan: dictio) et salvavi animam meam.« A szélbal e sötét látása már csak azért is csodálandó, mert egyébiránt a nemzetet imádja, azt nagyra, önállásra és európai szerepre hivatottnak hirdeti idehaza; általa egy fordulattal megmenthetőnek tartja, a mely feladatoknak valósítására csakugyan képtelen az oly nemzet, a milyennek leírják szélbali írói és zarándokai. De másfelől a nagy mérték és túlzás, melyet a szélbal kifejteni iparkodik, az erkölcsi bírálatban, sajátságosan tűnik fel azért is, mert az anyagi viszonyok miatt e párt egyes tagjai is ki vannak gyanúnak téve. Ezt állíthatjuk anélkül, hogy e gyanút osztani akarnak, mert gyanúokat zilált anyagi viszonyokban, diurnum-lefoglalásban és plettykákban még nem keresünk, annál kevésbé átalánosítjuk egyesek hibáját, egy párttal. Az ilyen »beszélik«, »hallomás szerint«, »köztudomású« stb. módon terjesztett gyanúk — egy politikai ellenféllel szemben a lovagiatlanság magas fokára és a meggondolatlan szenvedélyesség nagy mértékére mutatnak! Quisquis supponitur bonus , donee probetur contrarium ! Ezt alkalmazzuk ellenfeleinkre, de e mértéket megköveteljük tőlük is , a többség, valamint a társadalom ellen tele torokkal hirdetett vádakkal szemben. Tessék adatokkal előállani, ha kell, Herzl úrtól követelni, vagy bárhonnan szerezni, irgalmatlanul bizonyítani ; de egyszersmind a vádat csak addig terjeszteni, amíg az adat szolgál, ne pedig a nemzet önbizalmát, erkölcsi reputatióját átalános vádakkal meggyilkolni akarni. Különösen figyelmeztetjük erre a mérsékelt ellenzéket. Hisz ennek legnagyobb része csak nem rég került ki abból a » kloaka«ból, » disznóság«-ból stb., melynek a többséget és társadalmat elnevezni kegyeskednek. Most a régiekhez egy újabb eset merült föl, azt se tessék generalizálni. Maradjunk a konkrét eseteknél, oszszuk ki abból, részrehajlatlanul, a felelősséget mindenkire — bűne arányában. De ha némely bécsi pénzembereknek akad Magyarországon egy-két szerencsétlen eszköze , ha vannak nálunk is »kétes« existentiák, vagy csak eladósodott emberek — ezért még nem szabad erkölcsi romlottsággal vádolni egy egész pártot, egy egész országot és társadalmat. Mert társadalmunk és a párt, melyhez tartozunk, bizonyára áll a moralitás azon fokán, melyen az ellenzéki bírálók állanak ; bizonyára még Európa valamennyi társadalmával és pártjaival is kiállja a versenyt ; tehát nemcsak hogy megbélyegzésére, elítélésére senki fia följogosítva nincs , de egyenesen nemzetellenes bűnt követ el; aki e nemzetet, vagy annak bármely pártját avagy csak egyes igénytelen tagját is, romlottabbnak tünteti föl, mint amilyen. Tehát ne terjeszszük rossz hírünket úton, útfélen ! Hadd lássuk a vádakat — de csak bizonyítékokkal ! Így lehet tisztázni az erkölcsöket, de vádaskodással csak rémízgetni, hazudozni, zavart csinálni lehet. Ez nem morál ! annak nyilvánosságra hozása ellen az excsászárné részéről nem forognak fenn többé akadályok. A nevezett képviselők és szenátorok csakugyan egybegyűltek s Roucher kényes szemekkel lépett eléjük, hogy kielégítse a kíváncsiságukat. Tehát végre! ... . dehogy a komédiának még nincs elég felvonása , folytatni kell. S minthogy már nem egyszer alkalmunk volt látni, hogy e párt rosszul ismeri az események színpadát: nincs okunk csodálkozni azon, hogy oly rossz »Reus ex machina«-t vesz igénybe, mint a telegráf. Roucher épen elolvasta a végrendelet azon részét, melyet kivonatban már körülbelől ismert a világ, midőn egy távirat érkezik Chislehurstból, melyben az excsászárné kifejezi abbeli óhaját, hogy a politikai codicyllusnak újabb vagy legújabb elhatározása szerint, még titokban kell maradnia. A párt ennélfogva még mindig nincs tisztában a kormány által követendő eljárás iránt. Jellemző momentuma volt a gyűlésnek az, hogy elhatározták, miszerint Jeromos herczegnek a végrendelet azonnal tudtára adassák, ami meg is történt, másrészről meg, hogy Roucher, midőn e megbízás teljesítésére vállalkozott, határozottan kijelenté, hogy a politikai tevékenység teréről visszavonul. Hihető ennélfogva egyrészt, hogy Napóleon Jeromos a végrendeletben nincs a családfői jogtól elütve, másrészt, hogy a bonapartistáknak eddig ez egy néven ismert pártja éles ellentétbe hozza annak elemeit épen a személy kérdése miatt. Erre nézve különben érdekes kommentár Cassagnac egy tegnap este megjelent czikke, melyben e czím alatt : »Il faut agir,« leplezetlenül kimondja, hogy az ő és az ő meggyőződésén lévő pártfelek akcziója nem lesz Napoleon Jeromos herczegre nézve kedvező. Vajjón kedvező lesz-e a bonapartista pártra nézve , majd megválik. Én alig hiszem, Vogorines herczeg és a porta. Az orosz érzelmű »Spectator« philippopolisi levelezője jan. 12-éről hosszabb tudósítást közöl a ruméliai állapotokról, mely tudósításból bő kivonatban közöljük a következőket: Nagyon elterjedt hir volt nálunk, különösen a török lakosoknál, hogy a porta köriratokban szólította fel a hatalmakat Vogondes herceg visszahívására, panaszul hozván fal, hogy kalpagot viseltet fez helyett s az Ozmán zászlót nem tartja tiszteletben. A görögök is örültek ezen hírnek, reménylvén, hogy az uj főkormányzó sokkal jobban fog kedvezni ügyeknek. A törökök, kik azon reményben éltek, hogy a muszkák eltávozása s Aleko pasa megérkezése után a régi kormányt teljesen helyre állítják, reményeikben csalatkozva igen ingerültek s nyilvános helyeken is beszélnek arról, hogy közelebb Kelet-Ruméliában lázadás fog kitörni, a török csapatok odamennek s ez alkalommal minden keresztyént legyilkolnak. Philippopolis kávéházaiban s bazárjaiban szintén gyakran lehet ily dolgokat hallani. Én részemről megtudva az uj hireket, felkerestem Vogondes herczeget, hogy az ő véleményét ezen ügyben kikérjem, Ő exczellentiája irodájában fogadott mely telve volt kézirattal, mint az ily munkás egyénnél szokott lenni. Igen egyszerűen, csaknem hanyagul öltözködött, könnyű kék zubonya volt, Modora könynyed és nyílt, társalgása világos s ítélete mindig határozott. Miután mentegetődzött azon rendetlenség miatt, mely konakjában volt, de eddig nem ért reá arra gondolni, elmondá, hogy nincs semmi igazság azon absurd mesékben, melyek az ő neje állítólagos eltávozása alkalmával koholtattak. Mondták, hogy a nő csak megelőzte férje távozását, ki szintén elégedetlen helyével s le akar mondani. Mondták, hogy a herczegnő azért ment, hogy férje érdekében hasson a sultánra, mivel a porta elégedetlen lett azon móddal, amint a kormányt elfoglalta. Mindez szerinte költött dolog. A herczegnő csak azért ment Konstantinápolyba, mert a konakot egészen átalakítják s mig a kőművesek, ácsok s festők dolgoznak itt, nem lehet elég kényelem egy urhölgy számára. »Tehát — kérdem — az sem igaz, hogy Exczellentiád el akarja hagyni Kelet-Ruméliát s lemond a főkormányzóságról.« »Egyátalában nem« felelég. »Nem akarok elmenni s nem szeretném, ha elbocsátanának. A porta nem bocsáthat el, mert öt évre vagyok kinevezve s ha megkéri is a hatalmakat, hogy engem hívjanak vissza, nem tehetik azt. Lehet, a szervező szabályok határán kívül megkisérlhetnék ezt, de abban nincs intézkedés erre vonatkozólag. Én kezdetben egyátalán nem szerettem, hogy Kelet-rumélia főkormányzójává nevezzenek ki. Békésen éltem Párisban, mert már régóta nem voltam jó lábon a szultánnal. Nem mentem Konstantinályba, habár a szultán sokszor hivott. Midőn Rustem pasát proponálták Kelet-rumélia főkormányzójának, Oroszország ellenezte azt s kérte, hogy bolgár eredetű egyén legyen alkalmazva. Azt hiszem, hogy precedenst akartak alkotni ezen fontos hivatalnál is. Kényszeritettek, hogy fogadjam el ezen állást s el is fogadtam azon reményben, hogy tehetek valamit hazám és Európa javára. Bécsbe menvén, Andrássy azt mondá, hogy ők mindenekelőtt azt akarják, hogy az oroszok kimenjenek Keletr Amériából s Bulgáriából s én, ha ezt kivinni segítem, biztosítom Európa békéjét, pedig — mint Andrássy mondá — minden áron békét akarnak s nem új háború kitörését. Ezután Konstantinápolyba mentem, a szultán utasításokat