A Hon, 1879. július (17. évfolyam, 158-184. szám)

1879-07-03 / 160. szám

160. szám. XVII. évfolyam. Budapest, 1879. csütörtök, julius 3. Reggeli kiadás. Szerkesztési Iroda,­­ Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, Kiadó-hivatal­­ Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt­­ 1 hónapra..................................................... J frt 3 hónapra....................................... . , 8 , 6 hónapra......................................................11 . Az esti kiadás postai különküldéséért felül. fizetés negyedévenkint........................... , 1 » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­­denkor a hó első napjától számittatik. Előfizetési felhívásA HÓIT XVII. évi folyamára. Előfizetési árak : Félévre . . . . . 12 frt Évnegyedre .... 6 » Egy hónapra . . . 2 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés év­­negyedenkint 1 forint. IpSP1 Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, »Hon« ki­adó­hivatalába (barátok­ tere, Athenaeum-épület) kül­dendő. A »Hon« szerz­ő kiadóhivatala. Budapest, julius 2. így megnyirbálva s meggyengitve is, még mindig hatalmas ur a szultán. Fejedel­meket mozdít el és ültet trónra. Tegnap el­csapta az egyptomi khedivét, helyét en­nek fiával töltvén be, s holnap meg kiadja az investiturai fermánt a bolgár fejede­lemnek,'­ Battenberg herczegnek, ki már Brindisiből ma útra kelt Konstantinápolyba, hogy ott a szultán kezéből átvegye a fermánt. A herczeg ugyan »Konstantin« nevű muszka gőzösön utazik rendeltetése helyé­re, de hát hiába vinné a muszka hajó Bat­tenberg herczeget a bolgár partokra, Várnába, vagy bárhová, a herczeg mindig csak egyszerű utas, vagy Battenberg herczeg minőségében maradna, mert ahhoz, hogy a herczeg Bulgária fejedelmévé legyen, elkerülhetetlenül szükséges a szul­tántól megkapnia az investiturát, a hatal­mi birtokba­ helyezést. Már ezt így határozta és rendelte el a nyűgöt a berlini szerző­désben. A muszkáknak mindig fejlett érzékük volt a hatalommal és befolyással való tünte­tés, meg a jelképiségek iránt. Most az egyszer azonban elvetették a sulykot, mert az a musz­ka hajó bulgáriai útjában először ott köt ki, a­hol a nyűgöt a berlini szerződés betűje és értelme szerint rendeli. És épen igy min­den más muszka hajó, melyen a bolgár fejedelem jövőre talán evezni akarna, utoljára mégis csak ott fog megállapodni és kikötni, a­hol a nyugati hatalmak akarják és rendelni fogják. Jelképi dolog és formalitás az is, hogy Battenberg herczeg a szultán kezeiből kapja a fejedelmi investiturát. De ez nem üres jelképiség és formali­tás : ennek komoly, jelentős és törvényes alapja van, mert a berlini szerződés szerint a bolgár fejedelem a szultán adó­fizető vazallusa, mint pl. az egyptomi alk­irály. És így akármit óhajtsanak a Czán­­koffok és Balabanoffok, akármit óhajtson eset­leg maga a bolgár fejedelem is . E­u­r­ó­p­a azt akarja­­ a berlini szerződés, tehát egy nemzetközi törvény azt rendeli, hogy Bul­gária ne Pétervár, hanem a közelebb eső szomszéd Konstantinápoly felé gravi­­­táljon. Már aztán majd megválik, hogy me­lyik lesz erősebb: a Czankoffok óhaja-e, vagy pedig Európa akarata. Mi részünkről e kér­déssel tisztában vagyunk s reméljük, hogy Battenberg herczeg is szerzett magának ez­iránt némi tájékozást és útbaigazítást az ud­varoknál, melyeknél sorban » Staats-Visitet« tett, mielőtt a muszka hajóra szállt volna. Alapos okunk van hinni és állitni, hogy a herczeg,kinek porosz hadnagyocskából a feje­delemségig vitte föl isten a dolgát, — B­é­c­s­­b­e­n kapott az útra olyan (politikai) »Be­­dneckert«, melynek nagy hasznát veheti, ha ahoz tartja magát s nagyon megkeserülheti, ha eltér tőle. Átalában és nagyjában minden nyélbe volna ütve már úgy a hogy Törökországban, mint a sok izgalmat keltett egyptomi kérdés elintézést nyert, nincs kétség benne, hogy ha­­sonlólag szép szerével fog megoldást nyerni a görög kérdés is. A­mint abban, úgy ebben is egyetértenek a hatalmak s a­hol ezek egyet­értenek, ott meglátszik nyomban a siker — Törökország javára, a porta akarata elle­nére is, ha kell. Mindenütt, köröskörül történik változás, javulás, átalakulás; mindenüvé behat a nyű­göt javító befolyása és szelleme; csak egy rothadt fészek van még: a török k­o­r­­mány, mely nem változik, melyben a szel­lem semper idem. Most is folyton olyan dol­gok mennek végbe a török kormány körei­ben, hogy undorító olvasni. A miniszterek egymást marják, kifogyhatatlanok az egymás elleni intrigákban, szolgalelküségben, árulko­­dásban és rágalomban. így volt a portán szá­zadokon át s igy van most is. Még az a bor­zasztó vihar sem tudá megtisztitni a levegőt e romlott légkörben, az a vihar sem, mely legutóbb végig söpört szegény Törökorszá­gon, melynek nem más, mint a maga kormá­nya fogja megásni a sírját, ha más szellem nem kap lábra a portán. A­mi a portán ho­nol, az sehol a világon semmiféle kormányban nem ismeretes. Az egy török kormányzati spec­ialitás, mely bizony elég gyászos és ve­szedelmes. —y—y. — A Tiszaszabályozás művét meg­vizsgáló külföldi szakbizottsággal együttműködhetni engedélyt kért Taxis Egan herczeg is, ki évek óta figyelemmel kisér minden, a Tiszaszabályozásra vonatkozó mozgalmat, s e téren beható tanulmányo­kat tett. A herczeg Titelben akar találkozni a szak­­bizottsággal, s egyúttal tudatta, hogy a herczegnő fölajánlja ócskai kastélyát —a­mely a Tisza torkola­tához közel esik — a bizottságnak. — Szegedről Jankovich kormánybiztos távirati értesítése megc­áfolja azon hírlapi közle­ményeket, melyek a tegnapelőtti szélvihar által oko­zott károkra vonatkoznak. Szegeden semmi ilyes baj nem történt. Ezzel kapcsolatban jelentik, hogy az uj­szegedi ártéri híd mai napon befejeztetett.­­ A szegedi vészhely színhelyének megtekintésére az osztr. államvasuttársaság külön vonatot indít a kiváncsiak számára.­­ Kemény Gábor bárókereskedel­mi miniszter a mai esti vonattal Erdélybe utazik, a marhatenyésztés emelése tárgyában tartan­dó értekezés és helyszíni szemle czéljából. Az első értekezlet e tárgybani Kolozsvárott fog megtartatni, hová az összes erdélyi főispánok s az erdélyi gazda­sági egyesület mennek. — A lapok ama jelentése, hogy Ti­­sza Kálmán miniszterelnök, Wenckheim Bé­la báró aggasztó állapota miatt Budapestre jött, té­ves. A miniszterelnökségben semmit se tudnak Tisza Kálmán Budapestre jöveteléről. (»B. C.«) — De Maistre és Loisch urak, a kassa­­oderbergi vasut igazgatói tegnapelőtt Eperjesen a magyar államvasutak igazgatóságától átvették az eperjes-tarnovi vasút tökéletesen rendben talált vonalát. (B. C.) — A szőlőket fenyegető rendkí­vüli veszély megvilágítására Kemény Gábor b. földmivelési miniszter legújabban a következő pótló rendeletet bocsátotta ki: Rieger Bálintnak, a Nortrix pilleriana irtásával Temes megye területén megbízott kormánybiztosnak a nevezett rovar elterjedésére és pusztításaira vonatkozó jelentéséből az ez ügyben 16607. sz. a. kelt rendeletem kapcsában a következő­ket tartom szükségesnek a közönséggel tudomásvétel végett közölni: »Rendkívül nagy károkat okoz a tor­­trix pilleriana Fehértemplom város területén, a meny­nyiben az általa ellepett 4—5000 holdnyi szőlősök­ben a tőkéket leveleik és hajtásaiktól teljesen meg­fosztotta. — Kisebb mérvben észlelhető a baj elter­jedése Versecz város határában,mert ennek Magyarka­­faju tőkékkel beültetett nagyobb része épen maradt, bár a meglepett és elpusztított terület igy is két ezer holdat tesz. — Nagy-Szredistye határában mintegy 700 hold, Kudriczon 661 h., Varadia községében pe­dig ezer holdnyi terület ültetvénye esett a pusztító rovar áldozatául. Észlelhető ezenkívül a rovar Kustyil község szőleiben i. e. 800 holdon, Markovitzon és Retisován szintén mutatkozik, bár korántsem oly intenzív mérv­ben, mint a kezdetben elősorolt városok, illetőleg köz­ségek határaiban. A rovar pusztításai tehát csupán ezen egy me­gye területén több mint 10.000 holdra terjednek ki, s e terület nagy részén oly mérvű a pusztítás, hogy a tőkék nem csak leveleik és hajtásaiktól fosztatnak meg, hanem tartani lehet attól, hogy maguk a tőkék is kiveszvén, a szőlőbirtokosoknak sok évi fáradságos munkálkodása tétetik semmivé. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a rovar nem minden fajú szőlőt támad meg egyenlő mérvben, hanem az úgynevezett Steinschiller és Kö­­vi Dinka-fajok pusztításainak leginkább ki vannak téve, míg mások például a Magyarka faj­ pusztításai­tól mentek maradtak. Meggyőződhetik ebből a közönség, a veszély fölötte komoly s a nemzet egyik főjövedelmi forrását megsemmisítéssel fenyegető voltáról épen azért, mi­dőn az ajánlott rendszabályoknak haladéktalanul s a lehető legnagyobb pontossággal leendő keresztülvi­telére a közönséget újólag felhívnám, nem mulaszt­hatom el egyszersmind azon meggyőződésemnek ad­ni kifejezést, hogy a baj által első­sorban s a legköz­vetlenebbül sújtott szőlőbirtokosok jól felfogott ér­dekében a baj elhárítására saját erejükből is min­den lehetőt el fognak követni s ily módon a hatósá­gilag eszközlendő intézkedések keresztülvitelét tete­mesen megkönnyebbitendik. — A bosnyák egyházkérdés. Mióta a római kúria tudvalevőleg saját kezdeményezése foly­tán kijelentette készségét a boszniai és herczegovinai egyházi viszonyok szabályozása végett az osztrák­magyar kormánynyal alkudozásba lépni, az annak idejében felmerült hírek állítólagos török tiltakozá­sokról egy, mint a tények bizonyítják, különben nem létező konkordátum ellen, elvesztették alapjukat. De — mint a »Presse« Rómából értesül — török inté­seket a kúria, ha megtétetnek vala is, visszautasított volna. Rómában ugyanis ragaszkodnak hozzá, hogy, a­mi a belső egyházi ügyeket illeti, a kúriának senki­vel nincs szüksége magyarázatokra. Mihelyt az illető tárgyalások, melyek Forl­agni ajánlatainak alap­ján, ki a kúria megbizásából négy hónapig tartózko­dott Boszniában és Herczegovinában, a Vatikánban folytattatnak, be lesznek fejezve, a kúria pápai hely­tartót fog küldeni Boszniába. Az egyház anyagi kül­ső ügyeire vonatkozólag azonban a kúria elejétől fog­va oly nézeten volt, hogy az értekezésnek azzal a ha­talommal fog kelleni megtörténnie, mely az elfoglalt tartományokban épen kezei közt tartja a hatalmat és melyre azt Európa átruházta, tehát Ausztria-Ma­­gyarországgal. Hogy az ügy­et értelemben intéztes­­sék el, legközelebb a kúria illető utasításai is ki fog­nak adatni J­a­c­o­b i n i nuncziusnak. — Izmail pasa ex-kh­edive, miután a nagyvezér tudatta vele elmozdíttatását, a szultánhoz a következő keleti képmutatástól duzzadó táviratot intézte a szultánhoz:­­ »ppen most kapok a nasvezértől egy táviratot, mely felségednek Egyptom kormányától való eltá­­volittatásomra vonatkozó határozatát tartalmazza. Minthogy mindenkor és minden helyzetben nem volt más oh­a­jom és törekvésem, m­i­n­t fel­ség­e­d áldást hozó parancsolatait vég­rehajtani, siettem felséged ez intézkedésének is megfelelni és Egyptom kormányát Tewfik pasa fiam­nak adtam át. Bárhol leszek, törekvéseim czélja nem lesz más, mint felséged kegyelme. Ezért Konstanti­nápolyba szándékozom menni, felségednek hódolato­mat bemutatni. Abban­­a reményben, hogy e kéré­semről felséged magas helybenhagyását nem fogja megvonni,felséged kegyelmébe ajánlom magamat 1295 jun. 14. Izmail.« Kérése, azonban, úgy látszik, nem lett helyben hagyva, mert családostul Nápolyba utazott. — Az osztrák választási mozgal­makról a »N. Br. Pr.« kimutatást közöl. E szerint jan. 30-ig, ha a ruthéneket, tekintettel arra, hogy al­kotmánykérdésekben mindig a szabadelvűekkel sza­vaztak, ezekhez számítjuk, a következő eredményt látjuk. Csehországban, Galicziában, Alsó-Ausztriá­­ban, Belső-Ausztriában, Salzburgban, Krajnában, Sziléziában, Görz-Gradiskában, Isztriában és Trieszt­ben azelőtt összesen 87 szabadelvű volt, most van 68, tehát 19-el kevesebb; nemzetiségi és klerikális pedig azelőtt volt 62, most van 81, tehát 19-el több. Egész­ben 149 képviselő választatott június 30-ig bezárólag és még 98-at fognak választani. Az alkotmánypárt csak egy választókerületet nyert; nyolcz szabadelvű helyébe részint nemzetiségi, részint klerikális és 12 ruthén helyébe ugyanennyi lengyel választatott és csak Sziléziában bukott meg a jogi párt jelöltje a szabadelvű párti jelölt ellenében. Csehországban egy választókerületet, Alsó-Ausztriában egyet, Belső- Ausztria városaiban kettőt és Felső-Ausztria közsé­geiben egy választókerületet s végül Krajna városai­ban hármat vesztettek a szabadelvűek. E szerint Felső-Ausztriában valamennyi község klerikálisok, Krajnában valamennyi város és község szlovének vagy klerikálisok által van képviselve. Abban az esetben, ha a csehek a birodalmi ta­nácsba belépnek, a feudálisokkal együtt Csehország képviselőinek delegáczionális választását fogják el­dönteni. Ez ellen ellenvetik, hogy a kereskedelmi ka­mara képviselői a szabadelvűeknek mégis fognak biztosítani többséget. De az alkotmányhű cseh nagybirtokosság delegátusai, még mielőtt valaki a feudálisokkal való kompromisszumot sejtette, elvál­tak Csehország városainak és községeinek alkot­mányhű képviselőitől. Ezért kétségtelen, hogy a vá­rosok, községek és kereskedelmi kamarák 36 képvi­selője a 36 cseh, 13 alkotmányhű és 10 feudális nagybirtokos koalíc­iójának ki fog szolgáltatni. A vi­szony ugyan nem lesz 41 a 44-hez, hanem sokkal rosszabb, 36 az 56-hoz. Dr. Glaser miniszter nyilatkozata folytán, hogy nem fogad el oly mandátumot, mely csak szű­kebb körű választásban jut neki, az a kérdés merült fel, kell-e most szűkebb körű választásnak megtartat­nia, vagy inkább nem tekinthető-e dr. H­o­f­f­e­r meg­választottnak. A választási rend szövege és szelleme szerint ez a kérdés hiábavaló. Dr. Glaser nyilatko­zata a szűkebb körű választást már azért sem aka­dályozhatja meg, mert már ki van írva. Ezenkívül semmi más, mint magánközlemény a választókhoz, kiknek, mint azelőtt, teljesen szabadságukban áll dr. Glaserre szavazni vagy nem. Erre vonatkozólag jelentik a »N. Br. Pr.«-nek « dr. Glaser Gy. igaz­ságügyi miniszter a lapokban közzétett nyilatkozata daczára becsületbeli dolognak tartjuk, jelöltségéhez rendületlenül ragaszkodni Bécs, 1879. jul. 1. A bé­csi polgári egylet választó bizottságától.« Páris, június 30. (Saját rendezőnktől.) (B.) A komédia, mellet a bonapartista párt a trónörökös elhunyta alkalnából visceniroz, a nevet­ségesnek azon fokát érte ,­ melynél már csak sajnál­kozni lehet. A helyett, hogy vezérférfiai megeléged­tek volna a hatással, mélyít ama tragikus eset, ter­mészeténél fogva a francziák kedélyére gyakorolhat, mintegy varázsütésre akarták a trónt, melyet a poro­szok porba tiportak, felállt,tatni a-------zuluk által. S az által, hogy szégérül használták a holttestet, nem azért, mert gyászt, hanem, mert uralmat akarnak, már jó eleve lehetetlenné tették a bánatot, melyet a gyászos eseménynek mindez érező kebelben keltenie kellett. A tegnapi levelemben közlöttek után különben hosszas előkészítés nélkül áttérhetek a legújabb ko­médiára, melyet e párt a mai nap folyamában elkö­vetett. Roubernek smételten elnapolt visszatérésével foglalkoztak a tegnap este megjelent bonapartista lapok s pedig oly hangon, melynek határozottsága a két hét óta »függj« kérdésnek megoldását engedte remélni. Ma déleltt 10 órára voltak a pártbeli kép­viselők és szenátorok egybegyülendők, hogy meghall­gassák a császár, herczeg végakaratát, jobban mond­va, hogy megismerjék saját jövendőbeli elveiket. E remény teljesülést két egyaránt fontos körülmény tette valószínűvé melyekre az említett lapok szinte ujjal mutattak. Először, hogy a párt egy része, ha még rejtenék előtte a végrendeletet — nem tartaná továbbra függősen elhatározását; másodszor, mert úton, útfélen. Kénytelenek vagyunk újra tollat fogni a társadalmi erkölcsök körül ellenzéki rész­ről felmerült és mindennap ismételt kritika ellen. Nem jogosultságát tagadjuk a bírálat­nak, sőt elismerjük és provokálni, szigorítani, de részrehajlatlanná tenni szeretnők azt. Ez érdekben szólalunk fel újra — a túlzások, az átalánosítások ellen; mert a felelősséget nem­csak azokkal kell éreztetni, kik másokat anya­gilag vagy erkölcsileg megrontanak és maguk is romlottak, tehát nemzetüknek is ártanak ; de érezniük kell azt azoknak is, kik egyesek hibáit vagy bűneit nemcsak kóros jelenség­nek adják ki, de egyszersmind egész pártokat, az ország élén álló (és talán már csak e te­kintetből is tisztelendő) kormányt, az egész társadalmat, meggondolatlanul, erkölcsi rom­lottsággal vádolják , mert ez­által nemcsak a logika és erkölcsi kötelesség, a politikai illem és méltányosság minden korlátját lépik át , de egyszersmind nemzetüknek is végtelen so­kat ártanak, egyfelől az által, hogy ennek önérzetét és önbizalmát ássák alá; másfelől az által, hogy annak erkölcsi hírnevét a kül­föld előtt feketítik be. Pedig mindkét ered­mény oly elkerülhetetlen kapcsolatban áll, azoknak a nagyhangú vádaknak hatásá­val, melyekkel egypár nap óta az ellenzék előáll, hogy erre számítani és törekedni még a legszenvedélyesebb párttekintetekből sem szabad. Egynéhány nap óta nem olvas az em­ber az ellenzéki lapokban egyebet, minthogy »kloaka«, »disznóság«, »corruptio«, »rom­lottság«, »sülyedés«, »menthetetlen bukás«, »zsibvásár« és más efféle czímmel neveztetik el az ország képviselőháza, uralkodó többsé­ge és némely részről egész társadalma is. Igen, mert Verhovay úrnak már nemcsak a kormánypárt, — de a mérsékelt ellenzék sem »koscher« — és, hogy Kossuth elsöté­tült kedélyét még sötétebbé tegye, Olaszor­szág műkincseinek általa először elérhető tanulmányozása helyett egy nagy utat, a három pihenő napot csak arra használta fel, hogy Kossuth előtt a nemzet erkölcsi rom­lottságát oly nagynak tüntesse fel, hogy attól talán még saját pártját sem tudá megmente­ni, és így elhatározta Kosuthtal, hogy a nem­zet elpusztulása, végelenyészése kikerülhetlen, feltartóztathatlan; úgy, hogy a szélső bal is csak azért szerepel még, hogy a közönség előtt, Pilátus módjára moshassa kezeit és el­mondhassa: »dixi (mert a szélbali politika csakugyan: dictio) et salvavi animam meam.« A szélbal e sötét látása már csak azért is csodálandó, mert egyébiránt a nemzetet imádja, azt nagyra, önállásra és európai sze­repre hivatottnak hirdeti idehaza; általa egy fordulattal megmenthetőnek tartja, a mely feladatoknak valósítására csakugyan képtelen az oly nemzet, a milyennek le­írják szélbali írói és zarándokai. De másfe­lől a nagy mérték és túlzás, melyet a szélbal kifejteni iparkodik, az erkölcsi bírálatban, sajátságosan tűnik fel azért is, mert az anya­gi viszonyok miatt e párt egyes tagjai is ki vannak gyanúnak téve. Ezt állíthatjuk anél­kül, hogy e gyanút osztani akarnak, mert gyanúokat zilált anyagi viszonyokban, diur­­num-lefoglalásban és plettykákban még nem keresünk, annál kevésbé átalánosítjuk egye­sek hibáját, egy párttal. Az ilyen »beszé­lik«, »hallomás szerint«, »köztudomású« stb. módon terjesztett gyanúk — egy politi­kai ellenféllel szemben a lovagiatlanság magas fokára és a meggondolatlan szenve­délyesség nagy mértékére mutatnak! Quis­­quis supponitur bonus , donee probetur contrarium ! Ezt alkalmazzuk ellenfeleinkre, de e mértéket megköveteljük tőlük is , a többség, valamint a társadalom ellen tele to­rokkal hirdetett vádakkal szemben. Tessék adatokkal előállani, ha kell, Herzl úrtól kö­vetelni, vagy bárhonnan szerezni, irgalmatla­nul bizonyítani ; de egyszersmind a vádat csak addig terjeszteni, a­míg az adat szolgál, ne pedig a nemzet önbizalmát, erkölcsi re­­putatióját átalános vádakkal meggyilkolni akarni. Különösen figyelmeztetjük erre a mér­sékelt ellenzéket. Hisz ennek legnagyobb ré­sze csak nem rég került ki abból a » kloaka«­­ból, » disznóság«-ból stb., melynek a többséget és társadalmat elnevezni kegyeskednek. Most a régiekhez egy újabb eset merült föl, azt se tessék generalizálni. Maradjunk a konkrét eseteknél, oszszuk ki abból, részrehajlatlanul, a felelősséget mindenkire — bűne arányá­ban. De ha némely bécsi pénzembereknek akad Magyarországon egy-két szerencsétlen eszköze , ha vannak nálunk is »kétes« exis­­tentiák, vagy csak eladósodott emberek — ezért még nem szabad erkölcsi romlottsággal vádolni egy egész pártot, egy egész országot és társadalmat. Mert társadalmunk és a párt, melyhez tartozunk, bizonyára áll a moralitás azon fokán, melyen az ellenzéki bírálók álla­nak ; bizonyára még Európa valamennyi társadalmával és pártjaival is kiállja a ver­senyt ; tehát nemcsak hogy megbélyegzé­sére, elítélésére senki fia följogosítva nincs , de egyenesen nemzetellenes bűnt követ el; a­ki e nemzetet, vagy annak bármely pártját avagy csak egyes igénytelen tagját is, rom­­lottabbnak tünteti föl, mint a­milyen. Tehát ne terjeszszük rossz hírünket úton, útfélen ! Hadd lássuk a vádakat — de csak bizonyítékokkal ! Így lehet tisztázni az erkölcsöket, de vádaskodással csak rémíz­­getni, hazudozni, zavart csinálni lehet. Ez nem morál ! annak nyilvánosságra hozása ellen az excsászárné részéről nem forognak fenn többé akadályok. A nevezett képviselők és szenátorok csakugyan egybegyűltek s Roucher kényes szemekkel lépett elé­jük, hogy kielégítse a kíváncsiságukat. Tehát vég­re! ... . dehogy­ a komédiának még nincs elég fel­vonása , folytatni kell. S minthogy már nem egyszer alkalmunk volt látni, hogy e párt rosszul ismeri az események színpadát: nincs okunk csodálkozni azon, hogy oly rossz »Reus ex machina«-t vesz igénybe, mint a­­ telegráf. Roucher épen elolvasta a végrendelet azon ré­szét, melyet kivonatban már körülbelől ismert a vi­lág, midőn egy távirat érkezik Chislehurstból, mely­ben az excsászárné kifejezi abbeli óhaját, hogy a po­litikai codicyllusnak újabb vagy legújabb elhatáro­zása szerint, még titokban kell maradnia. A párt en­nélfogva még mindig nincs tisztában a kormány által követendő eljárás iránt. Jellemző momentuma volt a gyűlésnek az, hogy elhatározták, miszerint Jeromos herczegnek a végrendelet azonnal tudtára adas­sák, a­mi meg is történt, másrészről meg, hogy Roucher, midőn e megbízás teljesítésére vállalkozott, határozottan kijelenté, hogy a politikai tevékenység teréről visszavonul. Hihető ennélfogva egyrészt, hogy Napóleon Jeromos a vég­rendeletben nincs a családfői jogtól elütve, másrészt, hogy a bonapartistáknak eddig ez egy néven ismert pártja éles ellentétbe hozza annak elemeit épen a személy kérdése miatt. Erre nézve különben érdekes kommentár Cassagnac egy tegnap este meg­jelent czikke, melyben e czím alatt : »Il faut agir,« leplezetlenül kimondja, hogy az ő és az ő meggyőző­désén lévő pártfelek akcziója nem lesz Napo­leon Jeromos herczegre nézve kedve­ző. Vajjón kedvező lesz-e a bonapartista pártra nézve , majd megválik. Én alig hiszem, Vogorines herczeg és a porta. Az orosz érzelmű »Spectator« philippopolisi levelezője jan. 12-éről hosszabb tudósítást közöl a ru­­méliai állapotokról, mely tudósításból bő kivonatban közöljük a következőket: Nagyon elterjedt hir volt nálunk, különösen a török lakosoknál, hogy a porta köriratokban szólí­totta fel a hatalmakat Vogon­des herc­eg visszahívá­sára, panaszul hozván fal, hogy kalpagot viseltet fez helyett s az Ozmán zászlót nem tartja tiszteletben. A görögök is örültek ezen hírnek, reménylvén, hogy az uj főkormányzó sokkal jobban fog kedvezni ügyek­nek. A törökök, kik azon reményben éltek, hogy a muszkák eltávozása s Aleko pasa megérkezése után a régi kormányt teljesen helyre állítják, reményeik­ben csalatkozva igen ingerültek s nyilvános helyeken is beszélnek arról, hogy közelebb Kelet-Ruméliában lázadás fog kitörni, a török csapatok odamennek s ez alkalommal minden keresztyént legyilkolnak. Philip­­popolis kávéházaiban s bazárjaiban szintén gyakran lehet ily dolgokat hallani. Én részemről megtudva az uj hireket, felkeres­tem Vogon­des herczeget, hogy az ő véleményét ezen ügyben kikérjem, Ő exczellentiája irodájában fogadott mely telve volt kézirattal, mint az ily munkás egyénnél szokott lenni. Igen egyszerűen, csaknem hanyagul öltözködött, könnyű kék zubonya volt, Modora köny­­nyed és nyílt, társalgása világos s ítélete mindig ha­tározott. Miután mentegetődzött azon rendetlenség miatt, mely konakjában volt, de eddig nem ért reá arra gondolni, elmondá, hogy nincs semmi igazság azon absurd mesékben, melyek az ő neje állítólagos eltávozása alkalmával koholtattak. Mondták, hogy a nő csak megelőzte férje távozását, ki szintén elége­detlen helyével s le akar mondani. Mondták, hogy a herczegnő azért ment, hogy férje érdekében hasson a sultánra, mivel a porta elégedetlen lett azon móddal, a­mint a kormányt elfoglalta. Mindez szerinte költött dolog. A herczegnő csak azért ment Konstantiná­polyba, mert a konakot egészen átalakítják s mig a kőművesek, ácsok s festők dolgoznak itt, nem lehet elég kényelem egy urhölgy számára. »Tehát — kérdem — az sem igaz, hogy Exczellen­­tiád el akarja hagyni Kelet-Ruméliát s lemond a fő­­kormányzóságról.« »Egyátalában nem« felelé­g. »Nem akarok el­menni s nem szeretném, ha elbocsátanának. A porta nem bocsáthat el, mert öt évre vagyok kinevezve s ha megkéri is a hatalmakat, hogy engem hívjanak vissza, nem tehetik azt. Lehet, a szervező szabályok határán kívül megkisérlhetnék­ ezt, de abban nincs intézkedés erre vonatkozólag. Én kezdetben egyáta­­lán nem szerettem, hogy Kelet-rumélia főkormány­zójává nevezzenek ki. Békésen éltem Párisban, mert már régóta nem voltam jó lábon a szultánnal. Nem mentem Konstantinályba, habár a szultán sokszor h­ivott. Midőn Rustem pasát proponálták Kelet-ru­mélia főkormányzójának, Oroszország ellenezte azt s kérte, hogy bolgár eredetű egyén legyen alkalmazva. Azt hiszem, hogy pr­ecedenst akartak al­kotni ezen fontos hivatalnál is. Kény­­szeritettek, hogy fogadjam el ezen állást s el is fo­gadtam azon reményben, hogy tehetek valamit ha­zám és Európa javára. Bécsbe menvén, Andrássy azt mondá, hogy ők mindenekelőtt azt akarják, hogy az oroszok kimenjenek Keletr Amériából s Bulgáriából s én, ha ezt kivinni segítem, biztosítom Európa béké­jét, pedig — mint Andrássy mondá — minden áron békét akarnak s nem új háború kitörését. Ezután Konstantinápolyba mentem, a szultán utasításokat

Next