A Hon, 1879. július (17. évfolyam, 158-184. szám)

1879-07-15 / 170. szám

170. szám. XVII. évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1879. kedd, julius 15. Szerkesztési Irodát Barátok-tere, Athenaeum-épü­let. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Kiadó-hivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ...«»•*•••• 2 frt 3 hónapra 6 * 6 hónapra........................................... 12 * Az esti kiadás postai különküldéséért felül-Szetés negyedévenkint.................................... 1 * Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első napjától számíttatik. Budapest, július 14. Párt- és kormányválság Ausztriában. Már akkor, midőn Taaffe gróf kinevez­­tetett osztrák belügyminiszterré, mondhatni, biztosra fogtuk, hogy az erélyes belügymi­niszternek, kinek kormányzata alatt fognak végbemenni a parlamenti választások, gondja lesz arra, hogy kissé ránczba szedje a már türhetlenné vált »alkotmányhű« clubpolitikát és pártéletet, mely világcsúfjává tette volt Ausztriában a parlamentárizmust s melynek uralma alatt már-már lehetetlenné volt téve a kormányzás a Lajthán túl. Elannyira, hogy midőn ez év február ha­vában, hosszas és kínos vajúdások után, Stremayr elnöklete alatt egy új kabinet ne­veztetett ki, ennek elnöke a képviselőházban mondott beköszöntőjében szigorúan tartózko­dott minden programmszerű nyilatkozattól, hanem kijelenté, hogy az új kabinet egysze­rűen csak arra fog szorítkozni, hogy a kor­mányzat fennakadást ne szenvedjen s hogy a parlament functiója háborítatlanul szállhas­son át az újonnan választandó törvényho­zásra. Programmal a létezett pártviszonyok kö­zött nem adhatott mást a Stremayr-kabinet, mert belátta, hogy mint ezelőtt annyi osztrák kormány, úgy ez is csak ideiglenes jelleggel bírhat, mert a többséggel, melyre támaszkod­nia kellene, hadilábon áll, s mert e számta­lan fractióra szétmállott »többséggel« kor­mányozni nem lehet. Az alkotmányhű több­ség maga abdikált uralmáról akkor, mi­dőn töredékekre oszlott fel és saját kormá­nyával szemben folytonosan ellenzéki ál­lást foglalt el a legnagyobb horderejű kérdé­sekben. Ily helyzettel szemben Taaffe gróf, mint már a választások végeredményéből is vilá­gosan látszik, csakugyan befolyt a választá­sok menetére, még pedig nem úgy, a mint az az alkotmányhivek szája-íze szerinti lett volna : a volt alkotmányhivek vagy liberáli­sok nem kevesebb, mint 49 választókerületet vesztettek el, s a miniszterek közül is négyen buktak meg a választások alatt (Glaser, Stre­mayr, Chlumeczky és Horst). A választóközönség előtt a kormány megbénítottnak, tehetetlennek tűnt föl s nem csoda, hogy négy tagja vallott kudarczot a választási urnáknál. A­mi magát a pártot illeti, ez maga já­rult közre bukásához , aztán még segített neki ehhez Taaffe gróf is. Hanem a végeredmény mégis, a lénye­get tekintve, nem sokban különbözik azon ál­lapotoktól, melyeknek oly siralmas képét mutatá az utóbbi esztendőkben az osztrák képviselőház. Számokban kifejezve, van most 175 »al­kotmányhű« és 178 »conservativ«. A két párt tehát — csekély 3 szavazatnyi különb­séggel —­ egyforma erős. Mit jelent ez más szavakkal ? Azt, hogy míg az ezelőtti parlamentben egy párt (az alkotmányhit) tette majdnem lehetetlenné a kormányzást, a mostaniban már két párt fogja cselekedni ugyanezt. Mert hogy 3 sza­vazatnyi többséggel akár csak egy hónapig is kormányozni lehessen , elgondolni is nehéz. Két egyforma, de ellentétes erő hatása között, az osztrák kormány, közbül egyet sem fog moczczanni és mozdulni tudni. Meg lesz bénítva, mint az utóbbi évek alatt megbénít­va volt. Az osztrák Parlamentarismus és kor­mányzat tehát egyik kátyúból a másikba zökkent. Azt ugyan elérte Taaffe gróf, hogy ezután nem az alkotmányhivek fognak gara­­bonczáskodni és okkal — ok nélkül nehéz­ségeket támasztani,­­ de egyebet aztán nem ért el. Megszomorította ugyan a liberálisokat, de másfelől hozta élhető állapotba a kon­­zervatívoket. Ezek is merőben tehetetlenek, mert ahhoz, hogy az alkotmányt a maguk ideái szerint megváltoztathassák, nem zárják a kellő­bb többséget. Csak 178-an vannak, pedig 236-an kellene, hogy legyenek.­­ Az osztrák parlament tehát, a­mint az most az új választások után előttünk áll, ismét csak a tehetetlenség képét és hatását mutatja a szemlélőnek. S ezen a bajon vagy csak új vá­lasztás, vagy valami coalitio segíthet. A jel­zett pártviszonyokkal nem a törvényes hat évet, de hat hónapot sem húzhat ki az osz­trák képviselőház. Igen érthető tehát, ha a Stremayr-kabinet az új választások eredmé­nyében épen semmi biztosító okot nem lát a hatalmi polc­on maradásra, hanem lemondani el van tökélve. Egyedül Andrássy grófnak nincs oka elégületlennek lenni az osztrák választások eredményével. Midőn a választási Campagne elején egyik alkotmányhű a másik után bu­kott, mint ősszel a falevél, a »N. fr. Pr.« az­zal vélte vigasztalhatni a romlásnak indult alkotmányhű tábort, hogy a Taaffe gróf ál­tal a nagybirtokosság sorai közt eszközölt compromissum éle egyenesen Andrássy gróf ellen van irányozva, kit az uj aera ok­vetlenül meg is fog buktatni és vele a m­a­­gyar befolyást a legmagasabb sphaerák­­ban. Sajátságos módon ma meg ugyanazon bécsi lap azt a vallomást teszi, hogy »a de­­legáczionális választásnál a városok és falusi községek liberális (alk.hu) képviselői egészen a nagybirtokosság kényekedvére lesz­nek utalva. Hogy pedig ez utóbbi An­drássy gróf politikáj­át helyesli, az minden kétségen fölül áll.« Ki­­számitja aztán, hogy az osztrák képviselő­ház által választandó 49 delegátus közül 22 conservativ (Andrássy politikáját helyeslő) és csak 18 liberális lesz. Nagyon szép és nemes dolog a »N. fr. Pr.e ttől, hogy így ismét maga oszlatja el az általa Andrássyban és bennünk támasztott rémületet. Maga fakasztotta a könyeket , maga is törölte le. Szép. Nem is vártuk volna egy bécsi laptól. Sz. Gy. — A B­o­s­z­ni­áb­a é­s Her­cz­e­g­o­v­i­n­á­ba kinevezett tisztviselők úti előlegeinek és egyéb té­­ritményeinek elszámolása iránt a pénzügyminiszter ez évi 40060. sz. alatt elrendelte, hogy ezen előlegek az utalványozási rendelet és nyugtatvány mellőzésé­re­­ mindenkor a forgalmi naplóban, mint a közös pénzügyminisztérium terhére teljesített kiadás szá­­molandók el. Fizetési előleg és szolgálati distérítmé­­nyek az illető pénztárak által egyrészt azon naplóban s azon elszámolási ág javára, melynek azokra igénye van, bevételbe, másrészt pedig az összes készítmény a forgalmi naplóban szintén a közös pénzügyminisz­ter terhére kiadásba tétetnek; a további kiegyenlítés ily összegekre nézve a pénzügyminiszteri központi számvevőséget illetvén. — Az osztrák feudálisok taktikája. A gráczi »Tagespost« egy bécsi levelezője kifejti az osztrák feudálisok taktikáját. A levél azt mondja, hogy egész kormány változás nem fog beállani, hanem csak részleges megújítás s inkább várható fél hivatal­noki minisztérium-féle, mint egy konzervatív kabinet. Hohenwart gróf ugyanis arra a meggyőződésre jutott, hogy a konzervatív párt még nem eléggé fe­gyelmezett, hogy vele működni lehessen. Ezért színe­zet nélküli minisztérium fog elétolatni, mely meg fog­ja magát buktatni engedni, míg ezalatt a feudális párt parlamenti téren összeszedi magát. Hohenwart gróf állítólag oly nézeten van, hogy a feudális konzervatív pártnak a rendes parlamenti után uralomhoz kell jut­nia. A tervezett politikai dráma tehát igy folyna le : Az ideiglenes kabinetnek iparkodni kell a szabadelvű pártra támaszkodni. A feudális konzervatívok ezalatt tartalékban maradnak. A kormány valamely kérdés­nél nemsokára minden valószínűség szerint a szabad­elvű párt által szemben hagyatnék és megbuktattat­­nék; ha e szerint ez a kabinet megbukik, a parlamen­ti theóriák szerint ama párt vezéreit kell meghívni, mely többséget nyújthat. Konzervatív körökben re­mélik, hogy bizonyos ideig egy ily konzervatív és jól fegyelmezett többséget összehoznak. Erősen számíta­nak rá, hogy az alkotmánypártból is jelentékeny cso­portot nyernek meg a jövő konzervatív kabinet támo­gatására. — Az angol parlamentben előfordult múltkori esetről — melyet távirataink már említet­tek — most bővebb tudósítások fekszenek előttünk. Ezek szerint Suli­van megjegyezte, hogy a ház tagjainak fentartott karzaton egy fiatal ember van, ki jegyzeteket ir a tárgyalásokról. Ugyanaz a fiatal ember már az utolsó néhány nap alatt is ezt tette. Följegyzi a ház bizonyos tagjainak neveit, hányszor és meddig beszélnek sat. Ez a kémkedés egy neme, s ő tiltakozik ellene. Kéri az elnök védelmét és tudni akarja, kinek autoritására helyeztetett az az egyéni­ség nevezett helyre. A plenáris ülés újra felvételét indítványozza, hogy az elnök erről számot adjon. A kincstári kanc­ellár és a ház erre rááll és elnök kijelenti, hogy magára veszi a felelősséget. Akár tisztességes, akár nem tisztességes az eljárás, ő idézte elő. A kincstári kanc­ellár továbbá megjegy­zi, hogy szemben az állandó félbeszakításokkal, a hadsereg bilijének bizottsági tárgyalásain, ő óhaj­totta, hogy a tárgyalásokról behatóbb jegyzetek gyűjtessenek, mint a­milyeneket a napi­lapok által közöltetnek. Ezek a jegyzetek azonban nem vonat­koznak egyénileg bizonyos tagokra. Egyszerűen be­csületes és pártatlan tudósításokról van szó s csodálko­zik, hogy a ház egy tagja gyanúba vette. Nem is arról van szó, a­mi beszéltetik, hanem a szólók ne­veiről. O’Conner P­o­w­e­r erre izgatott hangon je­lentette ki az elnöknek, hogy, ha azt hitte, hogy e beható jegyzetek kötelességeinek gyakorlásában támogatni fogják, méltányos lett volna, ha a ház bele­egyezését iparkodik megnyerni oly eljáráshoz, mely a parlament évkönyveiben hallatlan dolog. Minthogy a kérdésre válasz adatott, a bizottsági tárgyalás újra felvehető. Miután az elnök elfoglalta helyét, Power ismét a plenáris ülés felvételét indítványozta, ámaz ürügy alatt, hogy az elnök megvonta a háztól tör­vényhatósági jogát. Erre­ még hevesebb szó­csatározás kezdődött, melyben Dodson és Parnel is részt­vettek. —­ »A bolgár-nagy-horvát szövet­­s­é­g« föliratu czikkében az újvidéki »Ned, Liszt« a nagy és uj horvátokról, a Sztarcsevics-iskola növen­dékeiről ír, kiknek rögeszméje egy nagy horvát ki­rályságban s az összes szerbség eltiprásában és meg­semmisítésében culminál. Horvátország valódi átká­nak nevezi őket, kik hóbortjukban most már a bolgá­rokkal óhajtnának szövetségre lépni, hogy egy Dél- Szláviát létesíthessenek­­ a szerbek ellen. Fölhívja a horvát kormány figyelmét rájuk, mert e nagyzó hó­bortosok nemcsak hazájuknak ártanak, hanem magát a horvát kormányt is compromittálják. — Beszélgetés Izmail pasával. Lazzaro Miklós, a nápolyi »Roma« munkatársa meg­látogatta az exkhedivót és csaknem egy óráig beszél­getett vele. Izmail pasa elmondta neki, hogy a ha­talmak beavatkozása Egyptom ügyeibe, már három év előtt zavarba hozta az adminisztrácziót. Az utolsó minisztérium, melyben N­u­b­a­r pasa elnökölt, aztán annyira túlozta a dolgokat, hogy rendetlenségek for­dultak elő. E tényállásnál ismét közbe kellett magát egyszer vennie s utoljára újra átvennie a kormányt. Mindez nem tetszett a hatalmaknak s bekövetkezett az ismeretes szakadás. Midőn a milicziákat fegyverre szólította, nem volt szándéka háborút viselni, mert ez lehetetlen volt. A franczia és angol főkonzulok azután, mialatt az alkudozások folytak, azt mondták neki először barátságos, aztán hivatalos módon, hogy a válság egyetlen megoldása, az ő lemondása. Ausztria és Né­metország konzulai ezt ismételték neki s végül az olasz főkonzul is csatlakozott kollégáihoz kormánya nevében. Ő tudtukra adta, hogy hatalmát a szultán­tól vezeti le s hogy őt illeti meg az eldöntés, így következett be aztán lemondása az ismeretes módon. Lazzaro ama kérdésére, rendezhető lesz-e nézete szerint a helyzet Egyptomban, az ex-khedive ezt felelte: »Bizonyosan. Legyen meggyőződve, uram, hogy Egyptom összes adósságait meg fogja fizetni. Segédforrásai nincsenek kimerítve, mint ezt bizonyos oldalon állították. Fiam fiatal, te­le van jóakarattal és az általa választott miniszté­rium becsületes emberekből áll, kik hazájukat szere­tik. De nem szabad rá nyomást gyakorolni. Ha időt engednek neki, ha szabadságában áll azt tenni, a­mit a tartomány követel és követelni fel van jogosítva. Egyptom 2—3 év alatt meg fogja fizetni adósságait és mindinkább a haladás és czivilizáczió útján fog haladni. Nem is képzelheti, mily nagy különbség van a mostani Egyptom és a tizennégy év előtti közt. Egész forradalom volt.­­ Széll Kálmán közreműködésére hivat­kozott több ellenzéki lap, az egyesült ellenzék tag­jainak a pártokon kívül álló képviselőkkel való állí­tólagos fuzionális törekvéseiről hozott publikáczióiban. Állították, hogy Széll Kálmán Budapesten járt, még a haldokló Wenckheim Béla báró betegágyánál is látták. Széll Kálmán azonban 1878. évi október hava 11-dike óta nem járt Budapesten és mint erről a »Bud. Corr.« irányadó helyről értesül, teljességgel nincs is szándékában egyhamarjában idejönni. V­asutaink. A m. kir. vasúti és hajózási főfelügyelő­ség most tette közzé idei jelentését, mely a magyar korona területén levő összes vasutak múlt évi viszonyait s üzleti eredményeit is­merteti. Ma már a nemzeti vagyonnak egy igen jelentékeny része fekszik a vasutakban s ezért a főfelügyelőség kimutatása nemcsak a szak­férfiakat, hanem minden magyar embert is érdekelhet. Nyolc­adfélszáz millió frtot tesz csak az építési tőke, mely vasutainkba van fektetve, s az állam kamatbiztosítás fejében száz millió írtnál nagyobb összegre menő előlegeket fize­tett már a vasutaknak és a kamatgarancia 10 milló­ártnál nagyobb összeggel szerepel még most is budgetünkben évről-évre. Az a kérdés tehát, hogy milyen állapot­ban vannak vasutaink, minek az üzleti és pénzügyi eredmények ? S e kérdésekre meg­adjuk itt a hivatalos számadatokkal a feleletet. A magyar korona területén a vasútvo­nalak hossza a múlt év elején 6784.9 kilo­métert tett ; az év folyamában 214.45 kilom. készült el, és pedig : Kilométer A budapesti összekötő vasút .... 7.10 A határőrvidéki dálya-bródi vonal . . 95.90 A karánsebes-orsovai vonal .... 88.98 A vágújhely-trencséni vonal .... 22.47 Összesen : 214.45 Építés alatt maradt.............................43.42 Még engedélyezve van......................... 368.­ Az összes magyar vasutak hossza 7540.83 kilométer. A vasutak építési tőkéje tesz 749,980,895 frtot, s kilométerenként átlag 110,537 írtba kerültek vasutaink. A forgalmi eszközök 25,485 darabot tesznek és pedig van 1043 mozdony, 2166 személykocsi, 22,581 teher­kocsi, 738 márka- és teherkocsi. A megelőző évhez viszonyítva a mozdonyok létszáma 29 dbbal, a személykocsik 120 dbbal, a teher­kocsik 40 dbbal szaporodtak. A személyko­csikon az ülőhelyek száma 80,850, a teher­kocsik hordképessége 227,140 tonna. A múlt évben a vonatok által megtett utak 15,879,759 kilométert tettek ; a szállí­tott utasok száma 8,656,992, a szállított te­­hermennyiség 11,154,462 tonna. A pénzügyi eredmények feltüntetése vé­gett a következő főbb adatokat emeljük ki : Az utasok szállításából tett a bevétel 11 mil­lió 399,347 frtot, a teheráru szállításából 41,481,786 frtot, rendkívüli bevétel 1,304,111 frt, az összes bevétel tehát 54,185,244 forint. Ezzel szemben tett az összes kiadás 32,061.298 frtot és pedig: az átalános igazgatás 1,562.981 frt a pályafentartás 10,500.190 » forgalmi s üzletszolgálat f 8,580.628 » vonalmozgósitás és műhely szólg. 7,455.965 » különféle nem üzleti kiadás 3,807.700 » Összesen 32,061.298 frt Maradt tiszta jövedelem 22 millió 123.945 frt. Érdekes lesz megjegyezni itt, hogy ezen tiszta jövedelemből esik az osztr. államvasutra 8,607.703 frt az osztr. déli vasútra 3,663.352 , együtt 12,271.055 frt, maradt a tiszta magyar vasutakra 9,852.890 frt, a­mi még mindig igen aránytalanul ked­vezőtlen eredmény, mert a nevezett két osz­trák társulat vonalainak hossza csak 1809 kilom., a tiszta magyar vonalaké pedig több mint háromszor annyi, vagyis 4975 kilom., miből kitűnik, hogy a magyar vasutak átalá­­ban véve harmadrész annyit sem jövedelmez­nek, mint az osztr. állami és déli vasutak. Egyébiránt a lefolyt évben a tisztán magyar vasutaknál a forgalom növekedett, az osztrák vasutaknál csökkent, mert míg a nyers bevétel 1878-ban tett: a tisztán magyar vasutaknál 25,771.600 frtot, a közös vasutaknál 74,038.700 frtot. 1877-ben a bevétel volt: a tisztán magyar vasutaknál 25,145.000 frt, a közös vasutaknál 76,000.000 frt; a tiszta magy. vasutaknál tehát 626,600 frttal több a bevétel, a közös vasutaknál 1,961.300 frttal kevesebb 1878-ban mint 1877-ben. Az 1878. évi üzleteredmény kedvezőbb volt az 1877-kinél: a m. k. államvasut összes vonalain, az alföld-fiumei vasúton, a pécs­­barcsi, arad-temesvári, eperjes-orlói, győr­­sopron-ebenfurti, a gömöri iparvasutakon, a kincstári iparvasutakon és az arad-körös-völ­­gyi vasúton. Összehasonlítás kedvéért jövedelmezősé­gük sorrendje szerint itt közöljük az egyes vasutak nyersbevételét kilométerenként: osztr. állami vasút 17,084 frt osztr. déli vasút 16,120 » mohács-pécsi vasút 15,860 » m. k. állami északi vasút 10,400 » tiszavidéki vasút 10,150 » kassa-oderbergi vasút 9480 » pécs-barcsi vasút 9386 » alföldi vasút 5400 » arad-temesvári vasút 4730 » m. kir. állami keleti vasút 4470 » vágvölgyi vasút 4450 » l-ső erdélyi vasút 4420 » m. északkeleti vasút 4240 » győr-sopron-ebenfurti vasút 4030 » m. nyugati vasút 3900 » m. állami déli vonal 3200 » arad-körösvölgyi vonal 3184 » gömöri iparvasutak 2620 » m. kincstári vasutak 2460 »­l-ső m. gácsországi vasút 2423 » duna-drávai vasút 2130 » eperjes-orlói » 1690 » A kilométerenkinti nyers bevétel átlaga a tiszta m. vasutaknál 5430 frtot tesz. Ezen átlagot elérte vagy túlhaladta a magy. állami, északi, a tiszavidéki, pécsbarcsi, a mohács­pécsi s a kassa-oderbergi vasúton. A többi vasutaknál az eredmény még csekélyebb volt s azért azok nagy kamatgarantiát igé­nyeltek. 1878. végéig a fizetett garantia-összegek a következők voltak: pécs­barcsi vasútnak 20.062,908 frt első erdélyinek 14.292,341 » alföld-fiumeinek 12.058,683 » m. keletinek 25.121,173 » kassa-oderberginek 13.797,586 » arad-temesvárinak 1.900,009 » m. északkeletinek 14.719,950 » m. nyugotinak 9.184,247 » l­ső m. gácsországinak 4.404,993 » duna-drávainak 3.396,428 » eperjes-tarnovinak 2.252,937 » összesen tehát a vasutaknak kifizetett garan­­cioriborr hívük­ 1378 k­ép­én már 103 1111 Yfif) frtot tesznek. Ez az államnak egy igen jelentékeny aktív követelése s nagyon kívánatos volna, hogy az mielőbb hasznavehetőbbé tétessék, mert 103 millió forintot 4 százalékra s bizonytalan visszafizetési határidőre kamatoztatni akkor, midőn az állam a defic­it fedezésére 8 száza­lékra vagy drágábban vesz fel kölcsönt, ez nagyon szomorú. Tétettek ugyan már különböző javasla­tok a vasúti garanciaösszegek hasznosítása végett, de idáig egyik terv sem bizonyult be oly gyakorlatiasnak, hogy azt a törvényho­zás elfogadhatta volna. A vasúti és közgazda­­sági politika feladata oda hatni, hogy vas­utaink minél jövedelmezőbbekké tétetvén, nél­külözhessék s aztán visszafizethessék a ka­pott előlegeket. Páris, július 11. (Saját levelezőnktől.) (B ) A­­ császári herczeg tetemei szép csendesen megérkeztek Portlemouthba, s ez alatt az örökösödés kérdésével felvert zaj is — legalább egy időre — szé­pen lecsendesült. A mystikus végrendelet, melyet oly mohó kíváncsisággal várt a világ — végre nyil­vánosságra jött — s ezáltal lecsapódtak a kérdője­lek, melyek a journalisztika légkörét eltöltötték. Pa­risnak ideje volt megszokni ez eseményt, mely oly vá­ratlanul lepte meg — s melyet ma már némi konven­­czionális sajnálkozással — természetesnek talál. Ez a »tragikum« megfelel annak a theóriának, melyet az egyszeri magyar esztétikus állított fel, azt mond­ván, hogy: »a tragikum valami sajnálatra méltó ese­­mény.« A journalisztikai mende-monda különben ezen esetnél sem mulasztotta el megtenni kötelességét — s nem egy hír sorra járta a lapok hasábjait, mely nagyon alkalmas arra, hogy komikus szint adjon az egész dolognak, mielőtt még a zuluk áldozatát atyja mellé örök nyugalomra tették, így a többek közt egy bonapartista lap a Chambord gróf, Napoleon Jeromos és a Viktor herczeg triászához felfe­dezte a »negyedik«-et, egy Bonaparte, N­apoleon Károly személyében, a­ki pedig rég lemondott ar­ról, hogy neki e trónba — de »hozom«-ra játszó kom­pánia tagjai kártyát oszszanak — s a ki immár jó ideje a szabad Amerikában tartózkodik. — Mulatsá­gosabb ennél az az elbeszélés, melyet a »Petit Lyonnais«-ben olvastam néhány nap előtt — S mely egy érdekes nőről szól, a kinek kedvese volt, s egy kedves kis fia van. Ez eddig igen természetes, de az említett lap szerint e nő nem tudta kedvese nevét, a kit szeretett — csak úgy »pour le roi de Prusse.« Egy szép napon az ismeretlen kedves elbúcsúzott hosszabb időre, tőle és gyermekétől. Nem hallott róla semmit. Néhány hónap múlva megérkezik a Napó­leon Lajos halálhíre, s ez alkalomból úton-útfélen árulták arczképét. Az érdekes nő a képen felismeri ismeretlen kedvesét , a­kiben a kedves kis­fiú atyját vesztette el. . . . Mily egyszerű lett volna az örökösödési kérdés megoldása, mely miatt a bonapar­­tisták ma­holnap bajba kapnak! — igen, ha a »Pe­tit Lyonnais« romantikus elbeszélése kigondolt nem volna. A »Figaro« mai száma azt jelenti, hogy levelet vett Goddardtól, Eugénia ex­­császárnő gyóntatójától, melyben ez az egészet ko­holmánynak nyilvánítja. Egyébiránt, akár szaporítja e felfedezett és is­mét elfedezett gyermek a trónkövetelők számát, any­­nyi bizonyos, hogy e tróntalan várakozókra nem vár­nak derűs napok. A republikánus kormánynak irán­tuk követendő eljárásról némi tájékozást adhat az a tény, hogy tegnap lefoglaltatta, a»La Jeune Gar­de« czímű lapot, mely Napoleon Jeromos képét a koronával s a császári jelvé­nyekkel hozta. A F­e­­r­r­y-törvényt, melylyel a franczia kép­viselőház 15 ülésen át foglalkozott, a múlt csütörtö­kön végre megszavazta. E tény azóta korántsem ütött oly nagy zajt, mint várható volt. A köztársasági la­pok , valamint a bonapartista lapok is naponként foglalkoznak ugyan vele, de bizonyos tartózkodás­sal, — mint az, a­ki alkalomra vár, a­mikor jobban érvényesítheti érveit. S csakugyan a Ferry-törvény, daczára annak, hogy a képviselőház elfogadta, még mindig koc­káztatva van. A szenátusban igen szen­vedélyes viták várhatók. Ennek többsége nem kevés­bé vallásos, mint republikánus,­­ és minthogy a tör­vény a papságot sújtja, bizonyára nagyon meggon­dolja a dolgot, mielőtt szavazatával hozzá­járulna. — A politika augurjai persze sietnek kombináczióikkal a nyilvánosság elé. Némelyek hat, mások tíz és tizenhat szavazatnyi többséget jósolnak. Hogy ez adatok mennyire valószínűek, bajos megmondani a tárgyalás előtt, melyben mint hírlik Jules Si­mon és Dufaure is a mérlegbe vetik hatalmas szavukat. Déva, julius 12-én. (Ered. tud.) Tisztelt szerkesztő úr! Egy szerény, de következményeiben nem kis horderővel biró gyűlésről jövök. A hunyadmegyei tantestület f. hó 9-én és utána következő napjain tar­totta meg évi nagygyűlését Brádon, a volt Zaránd me­­gyében. A tantestület vándorgyűlése helyéül alkal­masabbat nem választhatott volna. Már nagy ideje is volt, hogy itt is a tanügyi viszonyokat megszem­lélje s ahhoz képest kulturális missióját itt is le­hetőleg érvényesítse. Már egy pár héttel a gyűlés napja előtt sürgölődött a központi és a brádi rendező bizottság az előkészületek megtétele körül és az ered­mény megmutatta, hogy megbízatásában sok ta­pintattal és ügyszeretettel járt el. 9-ik reggelén út­nak indult az 50 tagból álló kis karaván sereg élén a helybeli képezdei tanári karral, s habár a barát­ságtalan út kemény próbára tette kerekeinket, a­mennyiben egy pár szinte a hátunkra került, mégis elég korán érkezhettünk meg, hogy még az­nap 4 órakor a kitűzött időben a gyűlést megkezdhessük. A­mint igazán úri módon a tantestület elszál­­lásoltatott, azonnal meg is kezdődött a tanácskozás a brádi g. keleti gymnázium tanácskozó termében, melyet a derék kollegák szívesek voltak a legnagyobb készséggel rendelkezés alá bocsátani. Az ülés tárgysorozata volt: elnöki megnyitó beszéd, titkári jelentés, pénztári jelentések, bizottsá­gok kiküldése a számadások megvizsgálására, este hangverseny a segélyegyesület javára; másnap a ki­küldött bizottságok jelentései s esetleg azok tárgya­lása, Bodor Miklós vezértaritó értekezése a nép­könyvtárakról, a létesítendő temetkezési segélyegye­sület alapszabályainak tárgyalása, indítványok tár­gyalása, a helybeli iskolák helyiségeinek s azok fel­szerelésének megtekintése, kirándulás a kőrösbányai iskolák, a váczai fürdő és a rudai aranybányák meg­tekintésére. S habár rövid volt az idő, mégis a Pro­gramm minden pontja megoldatott. Különösen kiemelendő, hogy a népkönyvtárak szervezésére nézve foganatos intézkedések tétettek. Mind a brádi, mind a kőrösbányai virágzó állami fiu- és leányiskolák szemle alá vétettek s megbeszélés tárgyává tétettek, mi­közben nem egy nézet merült föl: ha vegyes iskolákká alakíttatnának át, vájjon nem még inkább megfelelnének-e szép hivatásuknak, gyarapodván ez által mind­két iskola két-két tanerő­vel. S miután Svájczban, Hollandban s Németország sok részében a vegyes iskolák közönségesek, ajánljuk az illető tanhatóságok figyelmébe ezen nálunk, még mindig megoldatlanul álló kérdést. A rendezett hang­verseny is igen szépen sikerült. A következő műsoro­­zatból állott: »Mi szép az éj« Schuberttel. Előadta a képez­dei dalárda. Operarészlet. Előadta a képezdei zene­kar. Ária »Traviata«-ból. Énekelte Krém­i Ala­jos, képezdei zenetanító. »Nyitány«. Előadta a brádi zenekar. »A koldus asszony«, szavalta Dávid Lotti, brádi tanítónő. Népdal egyveleg, énekelte a képezdei dalárda. Valczer és mazurka, előadta a ké­pezdei zenekar. Kettős dal, énekelte Sándor Domo.

Next