A Hon, 1879. július (17. évfolyam, 158-184. szám)
1879-07-15 / 170. szám
170. szám. XVII. évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1879. kedd, julius 15. Szerkesztési Irodát Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Kiadó-hivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ...«»•*•••• 2 frt 3 hónapra 6 * 6 hónapra........................................... 12 * Az esti kiadás postai különküldéséért felül-Szetés negyedévenkint.................................... 1 * Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Budapest, július 14. Párt- és kormányválság Ausztriában. Már akkor, midőn Taaffe gróf kineveztetett osztrák belügyminiszterré, mondhatni, biztosra fogtuk, hogy az erélyes belügyminiszternek, kinek kormányzata alatt fognak végbemenni a parlamenti választások, gondja lesz arra, hogy kissé ránczba szedje a már türhetlenné vált »alkotmányhű« clubpolitikát és pártéletet, mely világcsúfjává tette volt Ausztriában a parlamentárizmust s melynek uralma alatt már-már lehetetlenné volt téve a kormányzás a Lajthán túl. Elannyira, hogy midőn ez év február havában, hosszas és kínos vajúdások után, Stremayr elnöklete alatt egy új kabinet neveztetett ki, ennek elnöke a képviselőházban mondott beköszöntőjében szigorúan tartózkodott minden programmszerű nyilatkozattól, hanem kijelenté, hogy az új kabinet egyszerűen csak arra fog szorítkozni, hogy a kormányzat fennakadást ne szenvedjen s hogy a parlament functiója háborítatlanul szállhasson át az újonnan választandó törvényhozásra. Programmal a létezett pártviszonyok között nem adhatott mást a Stremayr-kabinet, mert belátta, hogy mint ezelőtt annyi osztrák kormány, úgy ez is csak ideiglenes jelleggel bírhat, mert a többséggel, melyre támaszkodnia kellene, hadilábon áll, s mert e számtalan fractióra szétmállott »többséggel« kormányozni nem lehet. Az alkotmányhű többség maga abdikált uralmáról akkor, midőn töredékekre oszlott fel és saját kormányával szemben folytonosan ellenzéki állást foglalt el a legnagyobb horderejű kérdésekben. Ily helyzettel szemben Taaffe gróf, mint már a választások végeredményéből is világosan látszik, csakugyan befolyt a választások menetére, még pedig nem úgy, a mint az az alkotmányhivek szája-íze szerinti lett volna : a volt alkotmányhivek vagy liberálisok nem kevesebb, mint 49 választókerületet vesztettek el, s a miniszterek közül is négyen buktak meg a választások alatt (Glaser, Stremayr, Chlumeczky és Horst). A választóközönség előtt a kormány megbénítottnak, tehetetlennek tűnt föl s nem csoda, hogy négy tagja vallott kudarczot a választási urnáknál. Ami magát a pártot illeti, ez maga járult közre bukásához , aztán még segített neki ehhez Taaffe gróf is. Hanem a végeredmény mégis, a lényeget tekintve, nem sokban különbözik azon állapotoktól, melyeknek oly siralmas képét mutatá az utóbbi esztendőkben az osztrák képviselőház. Számokban kifejezve, van most 175 »alkotmányhű« és 178 »conservativ«. A két párt tehát — csekély 3 szavazatnyi különbséggel — egyforma erős. Mit jelent ez más szavakkal ? Azt, hogy míg az ezelőtti parlamentben egy párt (az alkotmányhit) tette majdnem lehetetlenné a kormányzást, a mostaniban már két párt fogja cselekedni ugyanezt. Mert hogy 3 szavazatnyi többséggel akár csak egy hónapig is kormányozni lehessen , elgondolni is nehéz. Két egyforma, de ellentétes erő hatása között, az osztrák kormány, közbül egyet sem fog moczczanni és mozdulni tudni. Meg lesz bénítva, mint az utóbbi évek alatt megbénítva volt. Az osztrák Parlamentarismus és kormányzat tehát egyik kátyúból a másikba zökkent. Azt ugyan elérte Taaffe gróf, hogy ezután nem az alkotmányhivek fognak garabonczáskodni és okkal — ok nélkül nehézségeket támasztani, de egyebet aztán nem ért el. Megszomorította ugyan a liberálisokat, de másfelől hozta élhető állapotba a konzervatívoket. Ezek is merőben tehetetlenek, mert ahhoz, hogy az alkotmányt a maguk ideái szerint megváltoztathassák, nem zárják a kellőbb többséget. Csak 178-an vannak, pedig 236-an kellene, hogy legyenek. Az osztrák parlament tehát, amint az most az új választások után előttünk áll, ismét csak a tehetetlenség képét és hatását mutatja a szemlélőnek. S ezen a bajon vagy csak új választás, vagy valami coalitio segíthet. A jelzett pártviszonyokkal nem a törvényes hat évet, de hat hónapot sem húzhat ki az osztrák képviselőház. Igen érthető tehát, ha a Stremayr-kabinet az új választások eredményében épen semmi biztosító okot nem lát a hatalmi polcon maradásra, hanem lemondani el van tökélve. Egyedül Andrássy grófnak nincs oka elégületlennek lenni az osztrák választások eredményével. Midőn a választási Campagne elején egyik alkotmányhű a másik után bukott, mint ősszel a falevél, a »N. fr. Pr.« azzal vélte vigasztalhatni a romlásnak indult alkotmányhű tábort, hogy a Taaffe gróf által a nagybirtokosság sorai közt eszközölt compromissum éle egyenesen Andrássy gróf ellen van irányozva, kit az uj aera okvetlenül meg is fog buktatni és vele a magyar befolyást a legmagasabb sphaerákban. Sajátságos módon ma meg ugyanazon bécsi lap azt a vallomást teszi, hogy »a delegáczionális választásnál a városok és falusi községek liberális (alk.hu) képviselői egészen a nagybirtokosság kényekedvére lesznek utalva. Hogy pedig ez utóbbi Andrássy gróf politikáját helyesli, az minden kétségen fölül áll.« Kiszámitja aztán, hogy az osztrák képviselőház által választandó 49 delegátus közül 22 conservativ (Andrássy politikáját helyeslő) és csak 18 liberális lesz. Nagyon szép és nemes dolog a »N. fr. Pr.e ttől, hogy így ismét maga oszlatja el az általa Andrássyban és bennünk támasztott rémületet. Maga fakasztotta a könyeket , maga is törölte le. Szép. Nem is vártuk volna egy bécsi laptól. Sz. Gy. — A Boszniába és Herczegovinába kinevezett tisztviselők úti előlegeinek és egyéb téritményeinek elszámolása iránt a pénzügyminiszter ez évi 40060. sz. alatt elrendelte, hogy ezen előlegek az utalványozási rendelet és nyugtatvány mellőzésére mindenkor a forgalmi naplóban, mint a közös pénzügyminisztérium terhére teljesített kiadás számolandók el. Fizetési előleg és szolgálati distérítmények az illető pénztárak által egyrészt azon naplóban s azon elszámolási ág javára, melynek azokra igénye van, bevételbe, másrészt pedig az összes készítmény a forgalmi naplóban szintén a közös pénzügyminiszter terhére kiadásba tétetnek; a további kiegyenlítés ily összegekre nézve a pénzügyminiszteri központi számvevőséget illetvén. — Az osztrák feudálisok taktikája. A gráczi »Tagespost« egy bécsi levelezője kifejti az osztrák feudálisok taktikáját. A levél azt mondja, hogy egész kormány változás nem fog beállani, hanem csak részleges megújítás s inkább várható fél hivatalnoki minisztérium-féle, mint egy konzervatív kabinet. Hohenwart gróf ugyanis arra a meggyőződésre jutott, hogy a konzervatív párt még nem eléggé fegyelmezett, hogy vele működni lehessen. Ezért színezet nélküli minisztérium fog elétolatni, mely meg fogja magát buktatni engedni, míg ezalatt a feudális párt parlamenti téren összeszedi magát. Hohenwart gróf állítólag oly nézeten van, hogy a feudális konzervatív pártnak a rendes parlamenti után uralomhoz kell jutnia. A tervezett politikai dráma tehát igy folyna le : Az ideiglenes kabinetnek iparkodni kell a szabadelvű pártra támaszkodni. A feudális konzervatívok ezalatt tartalékban maradnak. A kormány valamely kérdésnél nemsokára minden valószínűség szerint a szabadelvű párt által szemben hagyatnék és megbuktattatnék; ha e szerint ez a kabinet megbukik, a parlamenti theóriák szerint ama párt vezéreit kell meghívni, mely többséget nyújthat. Konzervatív körökben remélik, hogy bizonyos ideig egy ily konzervatív és jól fegyelmezett többséget összehoznak. Erősen számítanak rá, hogy az alkotmánypártból is jelentékeny csoportot nyernek meg a jövő konzervatív kabinet támogatására. — Az angol parlamentben előfordult múltkori esetről — melyet távirataink már említettek — most bővebb tudósítások fekszenek előttünk. Ezek szerint Sulivan megjegyezte, hogy a ház tagjainak fentartott karzaton egy fiatal ember van, ki jegyzeteket ir a tárgyalásokról. Ugyanaz a fiatal ember már az utolsó néhány nap alatt is ezt tette. Följegyzi a ház bizonyos tagjainak neveit, hányszor és meddig beszélnek sat. Ez a kémkedés egy neme, s ő tiltakozik ellene. Kéri az elnök védelmét és tudni akarja, kinek autoritására helyeztetett az az egyéniség nevezett helyre. A plenáris ülés újra felvételét indítványozza, hogy az elnök erről számot adjon. A kincstári kancellár és a ház erre rááll és elnök kijelenti, hogy magára veszi a felelősséget. Akár tisztességes, akár nem tisztességes az eljárás, ő idézte elő. A kincstári kancellár továbbá megjegyzi, hogy szemben az állandó félbeszakításokkal, a hadsereg bilijének bizottsági tárgyalásain, ő óhajtotta, hogy a tárgyalásokról behatóbb jegyzetek gyűjtessenek, mint amilyeneket a napilapok által közöltetnek. Ezek a jegyzetek azonban nem vonatkoznak egyénileg bizonyos tagokra. Egyszerűen becsületes és pártatlan tudósításokról van szó s csodálkozik, hogy a ház egy tagja gyanúba vette. Nem is arról van szó, ami beszéltetik, hanem a szólók neveiről. O’Conner Power erre izgatott hangon jelentette ki az elnöknek, hogy, ha azt hitte, hogy e beható jegyzetek kötelességeinek gyakorlásában támogatni fogják, méltányos lett volna, ha a ház beleegyezését iparkodik megnyerni oly eljáráshoz, mely a parlament évkönyveiben hallatlan dolog. Minthogy a kérdésre válasz adatott, a bizottsági tárgyalás újra felvehető. Miután az elnök elfoglalta helyét, Power ismét a plenáris ülés felvételét indítványozta, ámaz ürügy alatt, hogy az elnök megvonta a háztól törvényhatósági jogát. Erre még hevesebb szócsatározás kezdődött, melyben Dodson és Parnel is résztvettek. — »A bolgár-nagy-horvát szövetség« föliratu czikkében az újvidéki »Ned, Liszt« a nagy és uj horvátokról, a Sztarcsevics-iskola növendékeiről ír, kiknek rögeszméje egy nagy horvát királyságban s az összes szerbség eltiprásában és megsemmisítésében culminál. Horvátország valódi átkának nevezi őket, kik hóbortjukban most már a bolgárokkal óhajtnának szövetségre lépni, hogy egy Dél- Szláviát létesíthessenek a szerbek ellen. Fölhívja a horvát kormány figyelmét rájuk, mert e nagyzó hóbortosok nemcsak hazájuknak ártanak, hanem magát a horvát kormányt is compromittálják. — Beszélgetés Izmail pasával. Lazzaro Miklós, a nápolyi »Roma« munkatársa meglátogatta az exkhedivót és csaknem egy óráig beszélgetett vele. Izmail pasa elmondta neki, hogy a hatalmak beavatkozása Egyptom ügyeibe, már három év előtt zavarba hozta az adminisztrácziót. Az utolsó minisztérium, melyben Nubar pasa elnökölt, aztán annyira túlozta a dolgokat, hogy rendetlenségek fordultak elő. E tényállásnál ismét közbe kellett magát egyszer vennie s utoljára újra átvennie a kormányt. Mindez nem tetszett a hatalmaknak s bekövetkezett az ismeretes szakadás. Midőn a milicziákat fegyverre szólította, nem volt szándéka háborút viselni, mert ez lehetetlen volt. A franczia és angol főkonzulok azután, mialatt az alkudozások folytak, azt mondták neki először barátságos, aztán hivatalos módon, hogy a válság egyetlen megoldása, az ő lemondása. Ausztria és Németország konzulai ezt ismételték neki s végül az olasz főkonzul is csatlakozott kollégáihoz kormánya nevében. Ő tudtukra adta, hogy hatalmát a szultántól vezeti le s hogy őt illeti meg az eldöntés, így következett be aztán lemondása az ismeretes módon. Lazzaro ama kérdésére, rendezhető lesz-e nézete szerint a helyzet Egyptomban, az ex-khedive ezt felelte: »Bizonyosan. Legyen meggyőződve, uram, hogy Egyptom összes adósságait meg fogja fizetni. Segédforrásai nincsenek kimerítve, mint ezt bizonyos oldalon állították. Fiam fiatal, tele van jóakarattal és az általa választott minisztérium becsületes emberekből áll, kik hazájukat szeretik. De nem szabad rá nyomást gyakorolni. Ha időt engednek neki, ha szabadságában áll azt tenni, amit a tartomány követel és követelni fel van jogosítva. Egyptom 2—3 év alatt meg fogja fizetni adósságait és mindinkább a haladás és czivilizáczió útján fog haladni. Nem is képzelheti, mily nagy különbség van a mostani Egyptom és a tizennégy év előtti közt. Egész forradalom volt. Széll Kálmán közreműködésére hivatkozott több ellenzéki lap, az egyesült ellenzék tagjainak a pártokon kívül álló képviselőkkel való állítólagos fuzionális törekvéseiről hozott publikáczióiban. Állították, hogy Széll Kálmán Budapesten járt, még a haldokló Wenckheim Béla báró betegágyánál is látták. Széll Kálmán azonban 1878. évi október hava 11-dike óta nem járt Budapesten és mint erről a »Bud. Corr.« irányadó helyről értesül, teljességgel nincs is szándékában egyhamarjában idejönni. Vasutaink. A m. kir. vasúti és hajózási főfelügyelőség most tette közzé idei jelentését, mely a magyar korona területén levő összes vasutak múlt évi viszonyait s üzleti eredményeit ismerteti. Ma már a nemzeti vagyonnak egy igen jelentékeny része fekszik a vasutakban s ezért a főfelügyelőség kimutatása nemcsak a szakférfiakat, hanem minden magyar embert is érdekelhet. Nyolcadfélszáz millió frtot tesz csak az építési tőke, mely vasutainkba van fektetve, s az állam kamatbiztosítás fejében száz millió írtnál nagyobb összegre menő előlegeket fizetett már a vasutaknak és a kamatgarancia 10 millóártnál nagyobb összeggel szerepel még most is budgetünkben évről-évre. Az a kérdés tehát, hogy milyen állapotban vannak vasutaink, minek az üzleti és pénzügyi eredmények ? S e kérdésekre megadjuk itt a hivatalos számadatokkal a feleletet. A magyar korona területén a vasútvonalak hossza a múlt év elején 6784.9 kilométert tett ; az év folyamában 214.45 kilom. készült el, és pedig : Kilométer A budapesti összekötő vasút .... 7.10 A határőrvidéki dálya-bródi vonal . . 95.90 A karánsebes-orsovai vonal .... 88.98 A vágújhely-trencséni vonal .... 22.47 Összesen : 214.45 Építés alatt maradt.............................43.42 Még engedélyezve van......................... 368. Az összes magyar vasutak hossza 7540.83 kilométer. A vasutak építési tőkéje tesz 749,980,895 frtot, s kilométerenként átlag 110,537 írtba kerültek vasutaink. A forgalmi eszközök 25,485 darabot tesznek és pedig van 1043 mozdony, 2166 személykocsi, 22,581 teherkocsi, 738 márka- és teherkocsi. A megelőző évhez viszonyítva a mozdonyok létszáma 29 dbbal, a személykocsik 120 dbbal, a teherkocsik 40 dbbal szaporodtak. A személykocsikon az ülőhelyek száma 80,850, a teherkocsik hordképessége 227,140 tonna. A múlt évben a vonatok által megtett utak 15,879,759 kilométert tettek ; a szállított utasok száma 8,656,992, a szállított tehermennyiség 11,154,462 tonna. A pénzügyi eredmények feltüntetése végett a következő főbb adatokat emeljük ki : Az utasok szállításából tett a bevétel 11 millió 399,347 frtot, a teheráru szállításából 41,481,786 frtot, rendkívüli bevétel 1,304,111 frt, az összes bevétel tehát 54,185,244 forint. Ezzel szemben tett az összes kiadás 32,061.298 frtot és pedig: az átalános igazgatás 1,562.981 frt a pályafentartás 10,500.190 » forgalmi s üzletszolgálat f 8,580.628 » vonalmozgósitás és műhely szólg. 7,455.965 » különféle nem üzleti kiadás 3,807.700 » Összesen 32,061.298 frt Maradt tiszta jövedelem 22 millió 123.945 frt. Érdekes lesz megjegyezni itt, hogy ezen tiszta jövedelemből esik az osztr. államvasutra 8,607.703 frt az osztr. déli vasútra 3,663.352 , együtt 12,271.055 frt, maradt a tiszta magyar vasutakra 9,852.890 frt, ami még mindig igen aránytalanul kedvezőtlen eredmény, mert a nevezett két osztrák társulat vonalainak hossza csak 1809 kilom., a tiszta magyar vonalaké pedig több mint háromszor annyi, vagyis 4975 kilom., miből kitűnik, hogy a magyar vasutak átalában véve harmadrész annyit sem jövedelmeznek, mint az osztr. állami és déli vasutak. Egyébiránt a lefolyt évben a tisztán magyar vasutaknál a forgalom növekedett, az osztrák vasutaknál csökkent, mert míg a nyers bevétel 1878-ban tett: a tisztán magyar vasutaknál 25,771.600 frtot, a közös vasutaknál 74,038.700 frtot. 1877-ben a bevétel volt: a tisztán magyar vasutaknál 25,145.000 frt, a közös vasutaknál 76,000.000 frt; a tiszta magy. vasutaknál tehát 626,600 frttal több a bevétel, a közös vasutaknál 1,961.300 frttal kevesebb 1878-ban mint 1877-ben. Az 1878. évi üzleteredmény kedvezőbb volt az 1877-kinél: a m. k. államvasut összes vonalain, az alföld-fiumei vasúton, a pécsbarcsi, arad-temesvári, eperjes-orlói, győrsopron-ebenfurti, a gömöri iparvasutakon, a kincstári iparvasutakon és az arad-körös-völgyi vasúton. Összehasonlítás kedvéért jövedelmezőségük sorrendje szerint itt közöljük az egyes vasutak nyersbevételét kilométerenként: osztr. állami vasút 17,084 frt osztr. déli vasút 16,120 » mohács-pécsi vasút 15,860 » m. k. állami északi vasút 10,400 » tiszavidéki vasút 10,150 » kassa-oderbergi vasút 9480 » pécs-barcsi vasút 9386 » alföldi vasút 5400 » arad-temesvári vasút 4730 » m. kir. állami keleti vasút 4470 » vágvölgyi vasút 4450 » l-ső erdélyi vasút 4420 » m. északkeleti vasút 4240 » győr-sopron-ebenfurti vasút 4030 » m. nyugati vasút 3900 » m. állami déli vonal 3200 » arad-körösvölgyi vonal 3184 » gömöri iparvasutak 2620 » m. kincstári vasutak 2460 »l-ső m. gácsországi vasút 2423 » duna-drávai vasút 2130 » eperjes-orlói » 1690 » A kilométerenkinti nyers bevétel átlaga a tiszta m. vasutaknál 5430 frtot tesz. Ezen átlagot elérte vagy túlhaladta a magy. állami, északi, a tiszavidéki, pécsbarcsi, a mohácspécsi s a kassa-oderbergi vasúton. A többi vasutaknál az eredmény még csekélyebb volt s azért azok nagy kamatgarantiát igényeltek. 1878. végéig a fizetett garantia-összegek a következők voltak: pécsbarcsi vasútnak 20.062,908 frt első erdélyinek 14.292,341 » alföld-fiumeinek 12.058,683 » m. keletinek 25.121,173 » kassa-oderberginek 13.797,586 » arad-temesvárinak 1.900,009 » m. északkeletinek 14.719,950 » m. nyugotinak 9.184,247 » lső m. gácsországinak 4.404,993 » duna-drávainak 3.396,428 » eperjes-tarnovinak 2.252,937 » összesen tehát a vasutaknak kifizetett garancioriborr hívük 1378 képén már 103 1111 Yfif) frtot tesznek. Ez az államnak egy igen jelentékeny aktív követelése s nagyon kívánatos volna, hogy az mielőbb hasznavehetőbbé tétessék, mert 103 millió forintot 4 százalékra s bizonytalan visszafizetési határidőre kamatoztatni akkor, midőn az állam a deficit fedezésére 8 százalékra vagy drágábban vesz fel kölcsönt, ez nagyon szomorú. Tétettek ugyan már különböző javaslatok a vasúti garanciaösszegek hasznosítása végett, de idáig egyik terv sem bizonyult be oly gyakorlatiasnak, hogy azt a törvényhozás elfogadhatta volna. A vasúti és közgazdasági politika feladata oda hatni, hogy vasutaink minél jövedelmezőbbekké tétetvén, nélkülözhessék s aztán visszafizethessék a kapott előlegeket. Páris, július 11. (Saját levelezőnktől.) (B ) A császári herczeg tetemei szép csendesen megérkeztek Portlemouthba, s ez alatt az örökösödés kérdésével felvert zaj is — legalább egy időre — szépen lecsendesült. A mystikus végrendelet, melyet oly mohó kíváncsisággal várt a világ — végre nyilvánosságra jött — s ezáltal lecsapódtak a kérdőjelek, melyek a journalisztika légkörét eltöltötték. Parisnak ideje volt megszokni ez eseményt, mely oly váratlanul lepte meg — s melyet ma már némi konvenczionális sajnálkozással — természetesnek talál. Ez a »tragikum« megfelel annak a theóriának, melyet az egyszeri magyar esztétikus állított fel, azt mondván, hogy: »a tragikum valami sajnálatra méltó esemény.« A journalisztikai mende-monda különben ezen esetnél sem mulasztotta el megtenni kötelességét — s nem egy hír sorra járta a lapok hasábjait, mely nagyon alkalmas arra, hogy komikus szint adjon az egész dolognak, mielőtt még a zuluk áldozatát atyja mellé örök nyugalomra tették, így a többek közt egy bonapartista lap a Chambord gróf, Napoleon Jeromos és a Viktor herczeg triászához felfedezte a »negyedik«-et, egy Bonaparte, Napoleon Károly személyében, aki pedig rég lemondott arról, hogy neki e trónba — de »hozom«-ra játszó kompánia tagjai kártyát oszszanak — s a ki immár jó ideje a szabad Amerikában tartózkodik. — Mulatságosabb ennél az az elbeszélés, melyet a »Petit Lyonnais«-ben olvastam néhány nap előtt — S mely egy érdekes nőről szól, a kinek kedvese volt, s egy kedves kis fia van. Ez eddig igen természetes, de az említett lap szerint e nő nem tudta kedvese nevét, a kit szeretett — csak úgy »pour le roi de Prusse.« Egy szép napon az ismeretlen kedves elbúcsúzott hosszabb időre, tőle és gyermekétől. Nem hallott róla semmit. Néhány hónap múlva megérkezik a Napóleon Lajos halálhíre, s ez alkalomból úton-útfélen árulták arczképét. Az érdekes nő a képen felismeri ismeretlen kedvesét , akiben a kedves kisfiú atyját vesztette el. . . . Mily egyszerű lett volna az örökösödési kérdés megoldása, mely miatt a bonapartisták maholnap bajba kapnak! — igen, ha a »Petit Lyonnais« romantikus elbeszélése kigondolt nem volna. A »Figaro« mai száma azt jelenti, hogy levelet vett Goddardtól, Eugénia excsászárnő gyóntatójától, melyben ez az egészet koholmánynak nyilvánítja. Egyébiránt, akár szaporítja e felfedezett és ismét elfedezett gyermek a trónkövetelők számát, anynyi bizonyos, hogy e tróntalan várakozókra nem várnak derűs napok. A republikánus kormánynak irántuk követendő eljárásról némi tájékozást adhat az a tény, hogy tegnap lefoglaltatta, a»La Jeune Garde« czímű lapot, mely Napoleon Jeromos képét a koronával s a császári jelvényekkel hozta. A Ferry-törvényt, melylyel a franczia képviselőház 15 ülésen át foglalkozott, a múlt csütörtökön végre megszavazta. E tény azóta korántsem ütött oly nagy zajt, mint várható volt. A köztársasági lapok , valamint a bonapartista lapok is naponként foglalkoznak ugyan vele, de bizonyos tartózkodással, — mint az, aki alkalomra vár, amikor jobban érvényesítheti érveit. S csakugyan a Ferry-törvény, daczára annak, hogy a képviselőház elfogadta, még mindig kockáztatva van. A szenátusban igen szenvedélyes viták várhatók. Ennek többsége nem kevésbé vallásos, mint republikánus, és minthogy a törvény a papságot sújtja, bizonyára nagyon meggondolja a dolgot, mielőtt szavazatával hozzájárulna. — A politika augurjai persze sietnek kombináczióikkal a nyilvánosság elé. Némelyek hat, mások tíz és tizenhat szavazatnyi többséget jósolnak. Hogy ez adatok mennyire valószínűek, bajos megmondani a tárgyalás előtt, melyben mint hírlik Jules Simon és Dufaure is a mérlegbe vetik hatalmas szavukat. Déva, julius 12-én. (Ered. tud.) Tisztelt szerkesztő úr! Egy szerény, de következményeiben nem kis horderővel biró gyűlésről jövök. A hunyadmegyei tantestület f. hó 9-én és utána következő napjain tartotta meg évi nagygyűlését Brádon, a volt Zaránd megyében. A tantestület vándorgyűlése helyéül alkalmasabbat nem választhatott volna. Már nagy ideje is volt, hogy itt is a tanügyi viszonyokat megszemlélje s ahhoz képest kulturális missióját itt is lehetőleg érvényesítse. Már egy pár héttel a gyűlés napja előtt sürgölődött a központi és a brádi rendező bizottság az előkészületek megtétele körül és az eredmény megmutatta, hogy megbízatásában sok tapintattal és ügyszeretettel járt el. 9-ik reggelén útnak indult az 50 tagból álló kis karaván sereg élén a helybeli képezdei tanári karral, s habár a barátságtalan út kemény próbára tette kerekeinket, amennyiben egy pár szinte a hátunkra került, mégis elég korán érkezhettünk meg, hogy még aznap 4 órakor a kitűzött időben a gyűlést megkezdhessük. Amint igazán úri módon a tantestület elszállásoltatott, azonnal meg is kezdődött a tanácskozás a brádi g. keleti gymnázium tanácskozó termében, melyet a derék kollegák szívesek voltak a legnagyobb készséggel rendelkezés alá bocsátani. Az ülés tárgysorozata volt: elnöki megnyitó beszéd, titkári jelentés, pénztári jelentések, bizottságok kiküldése a számadások megvizsgálására, este hangverseny a segélyegyesület javára; másnap a kiküldött bizottságok jelentései s esetleg azok tárgyalása, Bodor Miklós vezértaritó értekezése a népkönyvtárakról, a létesítendő temetkezési segélyegyesület alapszabályainak tárgyalása, indítványok tárgyalása, a helybeli iskolák helyiségeinek s azok felszerelésének megtekintése, kirándulás a kőrösbányai iskolák, a váczai fürdő és a rudai aranybányák megtekintésére. S habár rövid volt az idő, mégis a Programm minden pontja megoldatott. Különösen kiemelendő, hogy a népkönyvtárak szervezésére nézve foganatos intézkedések tétettek. Mind a brádi, mind a kőrösbányai virágzó állami fiu- és leányiskolák szemle alá vétettek s megbeszélés tárgyává tétettek, miközben nem egy nézet merült föl: ha vegyes iskolákká alakíttatnának át, vájjon nem még inkább megfelelnének-e szép hivatásuknak, gyarapodván ez által mindkét iskola két-két tanerővel. S miután Svájczban, Hollandban s Németország sok részében a vegyes iskolák közönségesek, ajánljuk az illető tanhatóságok figyelmébe ezen nálunk, még mindig megoldatlanul álló kérdést. A rendezett hangverseny is igen szépen sikerült. A következő műsorozatból állott: »Mi szép az éj« Schuberttel. Előadta a képezdei dalárda. Operarészlet. Előadta a képezdei zenekar. Ária »Traviata«-ból. Énekelte Krémi Alajos, képezdei zenetanító. »Nyitány«. Előadta a brádi zenekar. »A koldus asszony«, szavalta Dávid Lotti, brádi tanítónő. Népdal egyveleg, énekelte a képezdei dalárda. Valczer és mazurka, előadta a képezdei zenekar. Kettős dal, énekelte Sándor Domo.