A Hon, 1880. március (18. évfolyam, 52-79. szám)

1880-03-16 / 65. szám

65. szám. 18-ik­ évfolyam. Szerkeszté«­ iroda* Barátok­ tere, Athenaeum-épület, A lap «zellemi részét illető minden kisstemény k ■szerke«ztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza, HIRDETÉSEK szintu­gy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Saratok­­tere, Athenaeum-épü­let) küldendők. 1- 1 - OJ..« . ■ ■ .... ....................— Mai számunkhoz egy fél iv melléklet van csatolva. Reggeli kiadás. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. értekezlet ezután — 10—20 emberre olvadván le — s azon óhaját fejezi ki, hogy a polgármester itt mon­­­­dott indítványát egy hatmilliós kölcsönről a tanácsban hozza fel s ez egy ily értelmű pótjavaslat­tal járuljon a közgyűlés elé. — A képviselőház igazságügyi bi­­­­zottsága ma d. u. 5 órakor Horváth Lajos­­ elnöklete alatt tartott ülésében folytatta a m­a­g­y­a­r csődtörvény javaslat részletes tárgyalását. A múlt ülésben új szövegezés czéljából függő­ben hagyott 8. és 9. §§. előadó fogalmazványa szerint hosszabb vita után következőleg állapíttattak meg: 8. §. A csődnyitás hatályának kezdete után oly pereket, melyeknek tárgyát a csődtömeghez tartozó javak vagy jogok képezik, a közadós ellen sem meg­indítani, sem ellene folytatni nem lehet. 9. §. A közadós által folyamatba tett perek a tömegre azon állapotba mennek át, a­melyben azok a csődnyitás idejekor voltak. Ugyanaz áll a közadós ellen indított azon pe­rekre is, melyeknek tárgyát bejelentés alá nem eső követelés képezi. Az érintett perekben a csődnyitásig le nem járt határidők a tömeggondnokra nézve a csődnyitás napjától számítandók , a kitűzött határnapok pedig újra kitűzendők. Ha a tömeggondnok az érintett perek folytatá­sától eláll, illetőleg a követelés fennállását elismeri: a felmerült perköltségek a csődtömeget, mint tömeg­tartozások nem terhelik. A 10. §. három alienája vonatott össze érdem­leges változtatás nélkül; a 11. §. változatlanul elfo­gadtatott. Legközelebbi ülés holnap d. u. 5 órakor lesz. — Az Italia irredenta és monar­chiánk. Az olasz képviselőházban e hó 11-én meg­kezdett külügyi vita alkalmával else szólalt fel Mar­se­ll­i, ki a kormánytól a külpolitikai helyzet bizony­talanságát és homályos voltát eloszlató nyilatkozato­kat követelvén, egyebek közt így szólt: »A kalandok politikája : Olaszország legszentebb érdekei iránti árulás volna ; a szövetség Ausztria-M­a­­gyarországgal sokkal vitálisabb ér­dekű, mint állítólag hiányos határok kiigazítása. Mint már más alkalommal tüzetesebben kifejtem, ha Ausztria-Magyarország nem léteznék, fel kellene azt találni Olaszország érdekében.« Ekkor az Associa­­zione pro dell’ Italia irredenta ellen fordulva, így szólt: »Ki a n­agy küzdelmek és áldozatok árán re­konstruált haza fennállását kompromittálja, az el­árulja a hazát. Azért a külügyi politika vezetését semminő módon sem szabad kicsavarni a kormány kezeiből. Reméli, hogy a kormány nyilatkozatai a leghatározottabban fognak hangzani az Italia irre­denta emberei ellen, mert ezen emberek csak a haza romlására törekednek. Mi a kormánytól a legerélye­sebb fellépést követeljük azok irányában, kik nem­zetközi viszonyainkat megzavarni törekednek. Mi itt nem akarunk középutat. Az Italia irredenta melletti agitáczió magukat az olaszokat is csodálattal tölti el. Remélem, hogy a hír, mely szerint a kormány külö­nösen a határtartományok profektjeihez szigorú rendeletet intézett, valónak fog bizonyulni. Az osz­trák császárság elleni minden tüntetéseket, vagy iz­gatásokat szigorúan lenyitni kell. Be kell bizonyít­­nunk Európának, hogy hazánkban a szabadság fejlő­dése semmiképen sem zavarja meg a nemzetközi viszonyokat.« — Angliának szorosabb csatlako­zását az osztrák-magyar-német szö­vetséghez jelzi egy cseh lap bécsi távirata. A kezdeményezést ehhez Anglia megtette, de a kormány írásbeli fogalmazását kívánja. Hasonló jelentés fog­laltatik a »Manchester Examiner«-ben. Ott az mon­datik, hogy az uj hármas-szövetség tényleg, ha nem is láthatólag Oroszország, Franczia­ és Olaszország ellen irányul és a szabadelvű politikusok abban egyek, hogy Beaconsfield lord választási manifesztu­­mának ama megjegyzésével, hogy Anglia túlnyomó be­folyása Európa tanácsában a béke fen­tartására szük­séges, e szövetségre akart mutatni.­­ Az állami számszék rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyában a főszámszék és a minisztérium közt az egyezség minden pontban létrejött és így rövid időn, az erre vonatkozó tör­vényjavaslat beterjeszthető lesz. — Gladstone választási manifesz­­tumában, melyet midlothiani választóihoz inté­zett, az utolsó hat év kormányát nagyon éles kritika alá veszi. »A miniszterek — úgymond Gladstone — elhanyagolták a törvényhozást, az átalános ínséget, az átalános bizalom megzavarása által növelték oly czélokra, melyek nemcsak szükségtelenek, hanem épn­­séggel károsak és a pénzügyeket, melyek rendkívül vi­rágzó állapotban hagyattak volt rájuk, a deficzitek oly sorozatába buktatták, milyenre a modern történelem nem tud példát fölmutatni. Kifelé a praerogativát durva visszaélés által kiterjesztették, sőt tán veszé­lyeztették, a birodalmat haszontalan háborúk, hiába­való terjeszkedések és esztelen kötelezettségek által gyöngítették és Európa előtt Chyprus megszerzése által lealacsonyították. Elvi kérdésektől anyagi eredményekre térve át, Oroszországot megnagyobbí­tották, Törökországot szétdarabolására, vagy épen végromlására csábították, Mac­edónia keresztyén la­kosságát ismét lealázó igába hajtották és Indiára hosszú és indokolatlan háború költségeit és veszé­lyeit rótták. E pillanatban egy Perzsiával kötött új titkos szerződésről beszélnek , szóval a nemzet nap­­ról-napra abban a félelemben él, hogy a kormány új meglepetésekben fogja részesíteni.« A manifestum továbbá nevetségesnek mondja a miniszterelnök amaz ígéretét, hogy Angliának Európa tanácsában túlsúlyt fog gyakorolni. Hogy mennyire igaz ez, legjobban látható Anglia befolyá­sából Törökországban, hol az nem rég egy miniszter Budapest, 1880. Kedd, márczius 16. Hladd-hivata ́l s­i&páíök-type, Athenaessm-épü­le­ físl­ís^mt Előfizetési «iij í rostán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva 1 hónapra reggeli és esti kiadás együtt: •■•■ti............................> Irt 1 hónapra ........... ® * * hónapra ••••••• ■ • . ■ IS > a­z esti kiadás postai különküldéséért falu­l­­fizetés negyedévenkint ....... 1 » 4a előfizetés az év folytán minden hóm ,­ban meg­­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első napjától száras­ztatik­. Budapest, márczius 15. Az orsz. képzőművészeti társulat újjá­születése. A magyar orsz. képzőművészeti társulat kebelében harmadfél év óta nagy forrongás uralkodott, s sokan azt hitték, mintha a tár­sulat is a bukás szélén állana. A társulat kö­zel fél millióra menő összes tőkéje s a keze­lése alatt álló összegek csekély jövedelmű s sok költséget igénylő épületekbe lettek be­fektetve s ezenkívül több mint másfél­százezer direkt adósság nehezedett a társulatra. Még súlyosabb s vészteljesebb irány is honosodott meg régebben az által, hogy a hazai művészet rovására a külföldieket dédelgették, melynek következ­ménye — igen természetesen — a tagok szá­mának apadása volt. A társulat napi kiadá­sait csak a tagok díja fedezhetvén, ez irány következtében a társulat évenkint rendesen gyarapodó deficitnek nézett elébe. Pár év óta sok változott. A társulat buzgóbb tagjai eré­lyes harczot kezdtek meg, mely a társulat újjászervezésével diadalra jutott, s e diadal egyúttal a magyar művészet diadala volt. A tegnap tartott közgyűlés, az első ez újjászervezés után, volt a diadal koronája s egyúttal a belső harcz vége. Külsőleg is je­lezve volt e körülmény az által, hogy az előbb oly zajos gyűlések helyett most az elnöki meg­nyitó beszéden kívül minden ügy alig egy ne­gyedóra alatt, vita nélkül­i közmegelégedésre intéztetett el. A legjelentékenyebb dolog azon­ban Ipolyi Arnold elnöki megnyitó bes­z­é­d­e volt, egyike azon fenkölt lelkű pro­­grammoknak, melyek által a tudós főpap közművelődésünk körül szerzett babérait je­lentékenyen gyarapította, oly beszéd, mely évekre, mondhatjuk, évtizedekre megszabja a képzőművészeti társulat működésének s egy­úttal a hazai képzőművészet fejlődésének irá­nyát s új buzgalmat, uj lelkesedést kelt fel a művészetek s a nagyfontosságú társulat érde­kében. Ipolyi a bajok gyökeres orvoslására két főeszközt ajánl: eladni a bérházat, mely soha teljesen ki nem fizeti magát, s a magyar mű­vészet kiváló gondban részesítése által meg­­szaporítani a tagok számát, feléleszteni a kö­zönség érdeklődését. A tagok számára nyúj­tott külföldi albumlapok riasztották vissza eddig is a közönség nagy részét: magyar műlapok által könnyen lehet a jelenlegi számot meg­sokszorozni. A magyar orsz. társulatnak 915 tagja van, abból is csak 200 esik a vi­dékre, a sokkal szegényebb Galiczia két mű­vészeti társulattal dicsekedhetik s az egyik ezek közül, mert létrehozni segítette a nagy nemzeti művészeti iskolát, melynek Matejko s mások világhírű képviselői, 5000-nél több tagot számlál. Igen helyes s üdvös felfogás ez. A ma­gyar művészet pártolása lehet csak valódi él­tető eleme azon társulatnak, mely magát magyarnak nevezi s mely e földhöz van kötve. Művészetünk magas fokra emelkedett, nem az egy Munkácsyt, Zichyt vagy Ben­czúrt emlithetjük csupán, kiknek neve büszke­séggel tölti el a magyar keblét, de önérzettel mondhatjuk, hogy képzőművészetünk európai színvonalon áll. De e magyar művészet­­ nem lelte eddig honját a hazá­ba­n. Jeleseink legnagyobb része külföldön keresi a megélhetés eszközeit, mert a társulat, mely a hazai művészet központja lehetett volna, eddig nem sokat tett arra, hogy a kö­zönség méltó legyen művészeinkhez. Most, mint a rege Antaeusa, ismét érintkezett az anyafölddel s előre érezzük, hogy erő­sebb lesz. Ipolyi beszéde ennélfogva nemcsak e társulatot virágoztatja föl, de átalában a ha­zai művészet emelésére is nagy hatással leend. Maga nagylelkű példával előmenve, pályázatok által igyekszik felújítani az egykor már virágzásnak indult történelmi festészetet, utal az állam­i törvényható­ságok közreműködésére , elmondja , hogy az akadémia s más középületek hazai mű­vészek által földíszítése a közel­jövő föl­adata ; utal egy történelmi arczképcsarnok fölállításának szükségére, egy nagy gyűjte­ményre, hol a népélet jelenségei, a történelmi nevezetességű vagy szépségük által kiváló becsű tájak megörökítve lennének s végül egy magyar műakadémia megalkotására s mindebben első­sorban s kizárólag a nem­zeti jelleget hangsúlyozza erősen. Nem csekély jelentősége van e lelkes s köztiszteletben álló magyar főpap szavának épen most, midőn Munkácsy »Milton«-ja, s Huszár Adolf Deák-szobra uj dicsőséget szer­zett a magyar névnek, most, midőn legfel­sőbb helyről 30,000 forintot s Zichy Jenő gróf 5009 forintot ajánlottak a képzőművé­szeti társulat érdekeinek előmozdítására s az ország szive, Budapest fővárosa, ünnepélye­sen kimondotta, hogy a hazai művészet érde­ |­tezni. Legyen oly nagy sikere is, minő jelen­tősége ! Tanuljuk meg elvégre, hogy a mű­vészet is a mindennapi kenyerek közé tarto­zik oly államban, mely a nemzetek körében díszes helyet óhajt elfoglalni. Néhány ezer uj tag a képzőművészeti társulatnál s néhány jelentékeny város hasonló intézkedése a fő­városéhoz: teljesen biztosítaná a szebb jövő sikerét. Eddig néhány buzgó egyént kivéve, a művészetek érdekében mindent csak az ál­lam tett nálunk ; itt az ideje, hogy társadal­munk is megmutassa ; elég érettek vagyunk, érezzük a nemzeti művészet fontosságát s nem engedjük többé, hogy az hanyatlásnak induljon. — Szentpétervárról ezt írják a »D Tel.«-nak. Bár tagadták kezdetben, még­is kétségte­len, hogy Loris Melikov tbnok életének megmentését az ellene intézett merénylet alkalmával a testén volt pánczélingnek köszönheti.­­ A merénylő a tábor­nok jobb karjánál állt, mikor elvitte rá a fegyve­rét , az öltönyön szakított lyukból látni lehet, hogy a golyó okvetlen halálos leendett, ha a pánczél által fel nem lesz tartóztatva. A Melikovra ruházott nagy­hatalom mindenféle combin­átiókra adott alkalmat. Azt is következtették, hogy ő a parlament egy nemét fogja összehívni, melynek hatásköre törvényhozó nem pedig végrehajtó leend. Most már csaknem bizonyos, hogy a tábornok csak különböző testületek képvise­lőit s egyes kiváló tehetségű felvilágosodott egyéne­ket fog maga köré gyűjteni, a­nélkül, hogy hivata­los hatáskört ruházna rájuk. Ő az elégületlenek sé­relmeit egészen jól ismeri s bár a tényleges ellensze­gülést elfojtani el van határozva, de szabadelvű rend­szabályokat is fog engedélyezni. Első lépése az leend, hogy nehány száz fogolyt, kik puszta gyanúra lettek elfogva, szabad lábra fog helyezni; Tolstoi grófot el­fogja bocsátani s az oktatásügyi minisztériumot re­formálni fogja. Bár a czárevics nagyon pártfogolja Loris Melikov grófot, az ő állása az udvarnál még­is igen precarium. Az egész udvari párt irigykedik reá a kezébe adott nagy hatalom miatt, és szabadelvű intézkedéseitől is félnek. Egyébiránt ő annyira meg­erőltette magát a sok munkával, hogy vért köp s or­vosai aggódnak egészsége miatt.­­ A képviselőház zárszámadási bi­zottsága tegnap d. e. 11 órakor, Prileszky Tádé elnöklete alatt tartott ülésében meg­kezdette az 1878. évi állami zárszámadás tárgyalását. Elnök indítványa folytán megállapittatott, hogy előbb az egyes tárczák számadásainak megvizs­gálása eszközöltetik s annak bevégzése után fog az egészet felölelő átalános rész megállapítása tanácsko­zása alá vétetni. Ezen első ülésben referált 1. Semberi István a) a horvát- szlavón bel­­igazgatási, b) Fiume; c) állami számvevőszék; d) miniszterelnökség; e) ő felsége személye körüli mi­niszter ; horvát miniszter — fejezetek alatt levő zár­­számadási részekről; 2. Lukács László a) az államadósságok és h) vasúti kamatbiztosítási előlegek czime alatti fe­jezetekről ; 3. Z­a­l­a­y István , a honvédelmi miniszté­rium zárszámadásáról; 4. Andrássy Gyula a) a királyi udvartartás; h) kabinetiroda; c) országgyű­lés; d) közösügyi ki­adások ; e) központi nyugdijak és f) nyugdijak czimű­ fejezetekről; 5. D­ac­s­ó Pál, a belü­gyminiszterium — to­­vábbhá : 6. T­o­­n­c­s­á­n­y­i László a vallás és közok­tatási;­s végre; 7) D­ő­r­y Dénes az igazságügyminiszter zár­számadásáról. A zárszámadások egyes apróbb megjegyzések mellett helyeseknek és elfogadásra ajánlhatóknak ta­láltattak. A következő ülés 1. hó 16-án lesz. — A fővárosi 20 milliós nagy köl­csön ügyében a főv. képviselők ma értekezletet tartottak a közgyűlési teremben. Az értekezlet S­t­e­i­­ger és Feny­vessy érvelését hallgatta meg a kölcsön ellen, mit Kamermayer és Lampl főszám­­vevő iparkodtak védeni, de a polgármester a saját nevében maga is a közgyűlés fölfogásához közeledett. Steiger kiemelte, hogy a tárgy előkészítve nincsen,bizottmányi tárgyalásokon keresztül nem ment pedig e kölcsön nem oly initativa, mit a közigazga­tás körében kezdeményezőül máskor szívesen látott tanácstól most szívesen lehetne venni. A tanács a nagyszerű építkezések 12.370,000 frtos összegét nem szabatos költségvetés, hanem hozzávetőleges gondol­kozás után állapította meg s nem a közvetlen szük­ségét tartotta szem előtt; — mert a 2.500,000 frtos csatornázás, a 3 milliós kórházak, s 1.200,000 frtos népiskolák nem olyanok, hogy a mulhatlan szükség teljes egészükben követelné már most életbelép­tetésüket. A csatornázás nem egyszerre viendő keresztül, egyelőre egy kórház építése is elég, s a népiskolák czímén fölveendő kölcsönrész pedig teljesen törlendő, mert a polgári fő- és népiskolák felsőbb osztályainak kombinálása, az igazgatói lakások megszüntetése s a tanulóknak a különböző népiskolákba arányos be­osztása által lehet segíteni a népiskolai helyiségek tárgyában fennálló bajon. Utána Fönyvessy Adolf szakszerű számításokkal támadta meg az elő­terjesztést, előadván, hogy a pénzügyi bizottság 5 milliós tervét ajánlja s a konverzió elejtését óhajtja. A tanács részéről Kamermayer szólt s megczáfolván a tanács ellenében felhozott kifogáso­kat, utalt a közgyűlési határozatokra, a­melyek a programmba felvett építkezéseket mind óhajtottak­­nak, sürgőseknek jelentik ki; de látván a közhangu­latot, rááll a maga részéről arra is, hogy a pénzügyi bizottság terve fogadtassák el azzal a különbséggel, hogy ennek programmjába még egy kórházra 1 mil­lió felvétessék s így a főváros hat milliós kölcsönt kössön. Utána Lampl főszámvevő röviden és inge­rülten reflektált Steiger és Fenyvessy állításaira. Az eltávolítását követelte, ki azonban nemcsak hogy megmaradt hivatalában, hanem egyszersmind kitün­tetésekkel lett elhalmozva. E túlsúly csak úgy érhető el, ha föntartják ama nemzet jellegét, mely erős, de igazságos, a szabadságot és a törvényt szereti, békés és minden ármánytól és terjeszkedéstől idegenkedik, féltékeny becsületére s azért nem szeret semmiféle oly titkos egyezményeket, minők az utolsó években fordultak elő. — Európa hadi kiadásai. Az európai nagyhatalmak szárazföldi és tengeri hadseregeinek évi kiadásai a legújabb megállapítások szerint, már­kákban számítva a következők : Állam Pénzügyi év. Oroszország 1879. Francziaország. 1880. Nagybritannia. 1879/80. Németország. 1879/80. Olaszország. 1879. Ausztria-Magyarország 1879. Ha a nevezett évek számlálás előtti szaporodásnak Millió márka. 633-9 747-3 524-6 460 243-2 224-2 utolsó nép­­megfelelőleg becsül­tetik és a hadi kiadások egy emberre eső összege ki­— A fővárosi törvényhatósági bi­­z­o­tt­s­á­g ma délután 4 órakor R­á­t­h Károly fő­polgármester elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott. A főpolgármester megnyitó beszéde után, melyben a trónörökös eljegyzését adja tudtul, a fő­jegyző előadta a főv. tanács előterjesztését, mely sze­rint Ráth Károly főpolgármester elnöklete s Kamer­mayer Károly polgármester hozzájárulása mellett egy — a polgármestereken kívül — 12 tagból álló kül­döttség választatik, mely f. hó 17-én Bécsbe viszi az üdvkivánatokat. E küldöttség tagjai lettek: dr. Or­­szágh Sándor, dr. Emmer Kornél, Mendl István, Ra­­docza János, dr. Teleszky István, Bogisits Lajos, Gi­­czey Samu, Wahrmann Mór, Toperczer János, Neu­­welt Ármin, Várady Károly és Schweiger Márton. — A f. hó 17-kére hirdetett közgyűlés a jövő hét első napjára azaz 22-kére (hétfőre) állapittatik meg, melyen a kölcsönjavaslat fog tárgyaltatni. — Ezzel a rendkívüli közgyűlés föloszlott. — Megemlítjük egyúttal, hogy a küldöttség R­á­t­h Károly főpolgár­mester vezetése alatt, f. hó 18-án fog ő felségeik által fogadtatni d. e. 10 órakor. A küldöttség szerdán reg­gel a gyorsvonattal indul Bécsbe, az országgyűlés kül­döttségével. — Az országgyűlési szabadelvű párt mai értekezletének tárgyába Szajbely Gyula által a közigazgatási bíróságokra vonatkozólag előterjesztett határozati javaslat képez­te. Az értekezlet rövid eszmecsere után abban álla­podott meg, hogy a határozati javaslatot mellőzi. Ezután B­á­n­f­f­y Béla gróf hivatkozván Grü­n­­wald Bélának a képviselőház mai ülésén tett azon nyilatkozatára, mely szerint tagadta, hogy javaslatát a miniszterelnökkel előlegesen közölte volna, előre bocsátja, hogy arról, a­mi Grünwald és a miniszter­­elnök közt négy­szem­közt történt, arról tudomással nem bírhat, de a miniszterelnök nincs is arra szo­rulva, hogy mellette bizonyítson; megjegyzi azon­ban, hogy mielőtt Grünwald a szabadelvű kör érte­kezletén javaslatát előterjesztette volna, azt szólóval is közölte. Szóló azon észrevételt tette, hogy tán nem lesz időszerű, most erőszakolni nyilatkozatra a pártot, Grünwald azt felelte, hogy mindenesetre előterjeszti, mert annak propagandát akar csinálni, s mert arra Tisza Kálmánt a leghivatottabb embernek ismeri. Szóló erre tanulul Csernátony Lajosra és He­ge­d­ü­s Sándorra hivatkozik. Hegedűs nincs jelen. Csernátony Lajos előadja, hogy előtte ki­jelentette Grünwald, hogy javaslatát a miniszterel­nökkel közölte, mert őt tartja ennek keresztülvitelére leghivatottabbnak. Fáik Miksa nyilvánítja, hogy Grünwald előtte szintén úgy nyilatkozott, hogy javaslatát a miniszterelnökkel megelőzőleg közölte, ebből pedig szóló nézete szerint az következik, hogy azért közölte vele, mert alkalmasnak tartja annak foganatosí­tására. Zsigmondy Vilmos szintén azt jelenti, hogy előtte is mondotta Grünwald, hogy javaslatát két nappal előbb, hogy a körben előadta, a minisz­terelnökkel közölte. Ezután tárgyaltatott a szörény megyei ideiglenes közigazgatási rendszer meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat, mely a közigazgatási bizottság szövegezése szerint elfogad­tatott. Ezzel az értekezlet véget ért. — Az egyesült ellenzék mai érte­kezletén a költségvetés részletes tárgyalásával fog­lalkozott. — A képviselőház közigazgatási b­i­z­o­tt­s­ág­a ma d. u. 5 órakor tartott ülésében folytatólag tárgyalta az Új-Szeged községé­nek Szeged városával való egyesítésé­ről szóló törvényjavaslatot. A miniszterelnök mindjárt az ülés kezdetén bemutatta az ülésben kért okmányokat, név szerint Torontál megye és Szeged város feliratait és a köz­lekedési minisztériumnak a miniszterelnökséghez in­tézett s Torontálmegye felterjesztésére vonatkozó áti­ratát és az ártéri és viztöltéseket feltüntető térképeket. A bizottság a törvényjavaslatot elfogadta a kö­vetkező módosításokkal. Az 1. §. végén új bekezdésül a következő szöveg fogadtatott el: »Szeged sz. kir. város területével egye­­síttetik egyszersmind a nagy­marostői terület is. A 2. §-ra nézve elvileg kimondatott, hogy Uj- Szeged vagyonának Szeged városa vagyonával egye­sítése vagy átalában annak miképen kezelése, valamint az uj-szegedi birtokosok és lakosok által viselendő megoldására nézve egyezség kisérlendő meg, mely ha nem sikerül, az ügyben mindkét fél kihallgatása után a belügyminiszter határoz. A szövegezés az előadóra bízatott. Ezután felvétetett az 1875. VI. t. ez. 1 §-ában foglalt rendelete és kivételes felfüggesztéséről szóló tjavaslat, mely szintén elfogadtatott. Előadóvá Péchy Jenő választatott. Állam. Lakos­s­á­gi milliókban. Már fejen Francziaország 376 19.9 Nagybritannia. 342. 15-3 Németország. 44­5. 10-3 Olaszország. 28­0. 8.7 Oroszország 80­ 0. 7.9 Ausztria-Magyarország 38­4. 5-8 Az országházból. A mai ülésről meg sem emlékeznénk, ha két incidens nem fordult volna elő , mit szó nélkül nem hagyhatunk. Az egyik : Szájbély Gyula határozati javaslata, a köz­­igazgatási bíráskodásra vonatkozó törvény­­javaslatnak, még ez országgyűlésen behozása és letárgyaltatása czéljából ; a másik : Grün­­wald újat nem mondó, hosszú beszédének sze­mélyes támadásban végződő része. Mert, hogy Thaly Kálmán provokálta Tiszát, a so­kat emlegetett corruptionális vádakra adott határozott és — úgy his­szük — minden el­fogulatlan által készségesen elfogadható vá­laszra ; azon nem csodálkozunk ; de, hogy Grünwald is azzal akará fölélénkíteni még az ellenzékre is tökéletesen hatástalanul maradt beszédét, hogy az ő alispáni élményeit hamis világításban előhozza és úgy tüntesse föl Ti­sza Kálmánt, mint a­ki eltűri a hivatali vis­­­szaéléseket és az árva vagyon hűtlen kezelé­sét, azon már őszintén sajnálkozunk, annyi­val inkább, mert ha Tisza a följelentett vis­­­szaéléseket, Grünwald vallomása szerint is, azonnal az illetékes hatósághoz utasítá; ekkor csak az tehet e czímen szemrehányást neki, a­ki a törvények őrétől azt kívánja— ha mindjárt üdvös czélból is — hogy azokon túltegye magát, és az­ illetékes hatóságok mellőzésével, törjön a visszaélés illetéktelen megfenyíté­­sére ; másfelől : azt is elfeledő Grünwald be­bizonyítani, hogy az illetékes hatóság, ne­talán törvénytelen, erkölcstelen eljárásá­val szemben, élt-e az, a­kinek módjában volt, lebbezéssel és ekkor sem a törvényes fel­talált-e orvos­lásra? Különben is, ha ő nemcsak a vis­­­szaéléseket tudja, de azt is állítja, hogy azo­kat Tisza megszüntetni nem akarja, akkor miért csatlakozott mint képviselő hozzá és pártjához? Erre ő ma is azt felelé, hogy azért mert reformeszméihez legközelebb állónak tartá ezt a pártot, — valószínüleg erkölcsi szempontból ép úgy, mint irány tekintetében ; de hát akkor miért mondá, hogy »nem igaz« Tisza azon állítása, hogy ezt ő mondta neki is, hisz pártunkhoz való csatlakozásával, tényleg, és pártunk több tagja előtt, (ha kell a nevekkel is szolgá­lunk) szóval is kijelenté, hogy leginkább Ti­szát tartja hivatottnak a reformmunkára. Igaz, hogy ma az ellenkezőt bizonyitá és ezért tagadnia kelle előbbi álláspontját s állí­tását , hanem hát mi erről nem tehetünk.­­ Egyébiránt beszéde többi részében: a köz­ségi administratióról elmondá azt, mit Beth­len András; a szolgabirákról, főispáni állás­ról, mit Szilágyi előadott; a közigazgatási bizottságot pedig bírálta azért, mert tagjai közt organikus összefüggés nincs, de e köve­telményt aligha fogja valaha kollégium ki­elégíteni. Hogy pedig csak úgy dobálódott »az állami (!) érzék hiányával«, melyet Ti­szában talált, és a municipalismus, valamint centralismus híveinek kölcsönös elégületlen­­ségével a középuton haladó Tiszával, az lo­gikátlan mes­sz fantáziájának gyenge ol­dala. Pedig — elismerjük — a jelenlegi köz­­igazgatási bajokat, túlzás és személyeskedés nélkül is, lehet úgy előadni, hogy a reform szükségéről meggyőződjünk; de egyszersmind egy kormánytól e tekintetben, nem átalános frázisokat, hanem kész törvényjavaslatokat kell várni, és a rendőrségre, közigazgatási bí­ráskodásra nézve — Tisza némelyeket kilá­tásba is helyezett, így­ sokkal inkább helyén volt Szájbély Gyula határozati javaslata a közigazgatási bíráskodásra nézve, de azt his­szük, hogy ezt egy év alatt (mint ő kívánja) úgy előké­­szítni, hogy ez idő alatt megoldható is legyen, nem lehet, mert a kormány ugyancsak igény­be van véve minden irányú, halaszthatlan irányú teendőkkel. De az áll, hogy szorgo­sa­n és szakadatlanul kell ezen is dolgozni, és ha egy év alatt, tehát ez országgyűlésen ta­lán azt megoldani nem is lehet, mindenesetre, már ez idő alatt, kell olyan stádiumba jut­tatni, (sőt a pénzügyi jogszolgáltatást lehető­leg még előbb meg is oldani) hogy azután rövid időn megoldható legyen. Szájbely csak a terminusban, meg abban tévedett, hogy fel­tételezte a pénzügyi bizottságról, mintha ez, mert inkább sürgeti a pénzügyi jogszolgálta­tást, a közigazgatási bíráskodást kicsinyle vagy ignorálta volna. Nem, sőt ezt is hang­súlyozta, csak a sürgősségre való tekintetből választa el a kettőt. És ebben, minden adó­vagy illetékfizető — ki érzi a szekatúrákat — egyetért vele.

Next