A Hon, 1880. március (18. évfolyam, 52-79. szám)
1880-03-16 / 65. szám
65. szám. 18-ik évfolyam. Szerkeszté« iroda* Barátok tere, Athenaeum-épület, A lap «zellemi részét illető minden kisstemény k ■szerke«ztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza, HIRDETÉSEK szintugy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Saratoktere, Athenaeum-épület) küldendők. 1- 1 - OJ..« . ■ ■ .... ....................— Mai számunkhoz egy fél iv melléklet van csatolva. Reggeli kiadás. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. értekezlet ezután — 10—20 emberre olvadván le — s azon óhaját fejezi ki, hogy a polgármester itt mondott indítványát egy hatmilliós kölcsönről a tanácsban hozza fel s ez egy ily értelmű pótjavaslattal járuljon a közgyűlés elé. — A képviselőház igazságügyi bizottsága ma d. u. 5 órakor Horváth Lajos elnöklete alatt tartott ülésében folytatta a magyar csődtörvény javaslat részletes tárgyalását. A múlt ülésben új szövegezés czéljából függőben hagyott 8. és 9. §§. előadó fogalmazványa szerint hosszabb vita után következőleg állapíttattak meg: 8. §. A csődnyitás hatályának kezdete után oly pereket, melyeknek tárgyát a csődtömeghez tartozó javak vagy jogok képezik, a közadós ellen sem megindítani, sem ellene folytatni nem lehet. 9. §. A közadós által folyamatba tett perek a tömegre azon állapotba mennek át, amelyben azok a csődnyitás idejekor voltak. Ugyanaz áll a közadós ellen indított azon perekre is, melyeknek tárgyát bejelentés alá nem eső követelés képezi. Az érintett perekben a csődnyitásig le nem járt határidők a tömeggondnokra nézve a csődnyitás napjától számítandók , a kitűzött határnapok pedig újra kitűzendők. Ha a tömeggondnok az érintett perek folytatásától eláll, illetőleg a követelés fennállását elismeri: a felmerült perköltségek a csődtömeget, mint tömegtartozások nem terhelik. A 10. §. három alienája vonatott össze érdemleges változtatás nélkül; a 11. §. változatlanul elfogadtatott. Legközelebbi ülés holnap d. u. 5 órakor lesz. — Az Italia irredenta és monarchiánk. Az olasz képviselőházban e hó 11-én megkezdett külügyi vita alkalmával else szólalt fel Marselli, ki a kormánytól a külpolitikai helyzet bizonytalanságát és homályos voltát eloszlató nyilatkozatokat követelvén, egyebek közt így szólt: »A kalandok politikája : Olaszország legszentebb érdekei iránti árulás volna ; a szövetség Ausztria-Magyarországgal sokkal vitálisabb érdekű, mint állítólag hiányos határok kiigazítása. Mint már más alkalommal tüzetesebben kifejtem, ha Ausztria-Magyarország nem léteznék, fel kellene azt találni Olaszország érdekében.« Ekkor az Associazione pro dell’ Italia irredenta ellen fordulva, így szólt: »Ki a nagy küzdelmek és áldozatok árán rekonstruált haza fennállását kompromittálja, az elárulja a hazát. Azért a külügyi politika vezetését semminő módon sem szabad kicsavarni a kormány kezeiből. Reméli, hogy a kormány nyilatkozatai a leghatározottabban fognak hangzani az Italia irredenta emberei ellen, mert ezen emberek csak a haza romlására törekednek. Mi a kormánytól a legerélyesebb fellépést követeljük azok irányában, kik nemzetközi viszonyainkat megzavarni törekednek. Mi itt nem akarunk középutat. Az Italia irredenta melletti agitáczió magukat az olaszokat is csodálattal tölti el. Remélem, hogy a hír, mely szerint a kormány különösen a határtartományok profektjeihez szigorú rendeletet intézett, valónak fog bizonyulni. Az osztrák császárság elleni minden tüntetéseket, vagy izgatásokat szigorúan lenyitni kell. Be kell bizonyítnunk Európának, hogy hazánkban a szabadság fejlődése semmiképen sem zavarja meg a nemzetközi viszonyokat.« — Angliának szorosabb csatlakozását az osztrák-magyar-német szövetséghez jelzi egy cseh lap bécsi távirata. A kezdeményezést ehhez Anglia megtette, de a kormány írásbeli fogalmazását kívánja. Hasonló jelentés foglaltatik a »Manchester Examiner«-ben. Ott az mondatik, hogy az uj hármas-szövetség tényleg, ha nem is láthatólag Oroszország, Franczia és Olaszország ellen irányul és a szabadelvű politikusok abban egyek, hogy Beaconsfield lord választási manifesztumának ama megjegyzésével, hogy Anglia túlnyomó befolyása Európa tanácsában a béke fentartására szükséges, e szövetségre akart mutatni. Az állami számszék rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyában a főszámszék és a minisztérium közt az egyezség minden pontban létrejött és így rövid időn, az erre vonatkozó törvényjavaslat beterjeszthető lesz. — Gladstone választási manifesztumában, melyet midlothiani választóihoz intézett, az utolsó hat év kormányát nagyon éles kritika alá veszi. »A miniszterek — úgymond Gladstone — elhanyagolták a törvényhozást, az átalános ínséget, az átalános bizalom megzavarása által növelték oly czélokra, melyek nemcsak szükségtelenek, hanem épnséggel károsak és a pénzügyeket, melyek rendkívül virágzó állapotban hagyattak volt rájuk, a deficzitek oly sorozatába buktatták, milyenre a modern történelem nem tud példát fölmutatni. Kifelé a praerogativát durva visszaélés által kiterjesztették, sőt tán veszélyeztették, a birodalmat haszontalan háborúk, hiábavaló terjeszkedések és esztelen kötelezettségek által gyöngítették és Európa előtt Chyprus megszerzése által lealacsonyították. Elvi kérdésektől anyagi eredményekre térve át, Oroszországot megnagyobbították, Törökországot szétdarabolására, vagy épen végromlására csábították, Macedónia keresztyén lakosságát ismét lealázó igába hajtották és Indiára hosszú és indokolatlan háború költségeit és veszélyeit rótták. E pillanatban egy Perzsiával kötött új titkos szerződésről beszélnek , szóval a nemzet napról-napra abban a félelemben él, hogy a kormány új meglepetésekben fogja részesíteni.« A manifestum továbbá nevetségesnek mondja a miniszterelnök amaz ígéretét, hogy Angliának Európa tanácsában túlsúlyt fog gyakorolni. Hogy mennyire igaz ez, legjobban látható Anglia befolyásából Törökországban, hol az nem rég egy miniszter Budapest, 1880. Kedd, márczius 16. Hladd-hivata ́l si&páíök-type, Athenaessm-épüle físlís^mt Előfizetési «iij í rostán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva 1 hónapra reggeli és esti kiadás együtt: •■•■ti............................> Irt 1 hónapra ........... ® * * hónapra ••••••• ■ • . ■ IS > az esti kiadás postai különküldéséért falulfizetés negyedévenkint ....... 1 » 4a előfizetés az év folytán minden hóm ,ban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától szárasztatik. Budapest, márczius 15. Az orsz. képzőművészeti társulat újjászületése. A magyar orsz. képzőművészeti társulat kebelében harmadfél év óta nagy forrongás uralkodott, s sokan azt hitték, mintha a társulat is a bukás szélén állana. A társulat közel fél millióra menő összes tőkéje s a kezelése alatt álló összegek csekély jövedelmű s sok költséget igénylő épületekbe lettek befektetve s ezenkívül több mint másfélszázezer direkt adósság nehezedett a társulatra. Még súlyosabb s vészteljesebb irány is honosodott meg régebben az által, hogy a hazai művészet rovására a külföldieket dédelgették, melynek következménye — igen természetesen — a tagok számának apadása volt. A társulat napi kiadásait csak a tagok díja fedezhetvén, ez irány következtében a társulat évenkint rendesen gyarapodó deficitnek nézett elébe. Pár év óta sok változott. A társulat buzgóbb tagjai erélyes harczot kezdtek meg, mely a társulat újjászervezésével diadalra jutott, s e diadal egyúttal a magyar művészet diadala volt. A tegnap tartott közgyűlés, az első ez újjászervezés után, volt a diadal koronája s egyúttal a belső harcz vége. Külsőleg is jelezve volt e körülmény az által, hogy az előbb oly zajos gyűlések helyett most az elnöki megnyitó beszéden kívül minden ügy alig egy negyedóra alatt, vita nélküli közmegelégedésre intéztetett el. A legjelentékenyebb dolog azonban Ipolyi Arnold elnöki megnyitó beszéde volt, egyike azon fenkölt lelkű programmoknak, melyek által a tudós főpap közművelődésünk körül szerzett babérait jelentékenyen gyarapította, oly beszéd, mely évekre, mondhatjuk, évtizedekre megszabja a képzőművészeti társulat működésének s egyúttal a hazai képzőművészet fejlődésének irányát s új buzgalmat, uj lelkesedést kelt fel a művészetek s a nagyfontosságú társulat érdekében. Ipolyi a bajok gyökeres orvoslására két főeszközt ajánl: eladni a bérházat, mely soha teljesen ki nem fizeti magát, s a magyar művészet kiváló gondban részesítése által megszaporítani a tagok számát, feléleszteni a közönség érdeklődését. A tagok számára nyújtott külföldi albumlapok riasztották vissza eddig is a közönség nagy részét: magyar műlapok által könnyen lehet a jelenlegi számot megsokszorozni. A magyar orsz. társulatnak 915 tagja van, abból is csak 200 esik a vidékre, a sokkal szegényebb Galiczia két művészeti társulattal dicsekedhetik s az egyik ezek közül, mert létrehozni segítette a nagy nemzeti művészeti iskolát, melynek Matejko s mások világhírű képviselői, 5000-nél több tagot számlál. Igen helyes s üdvös felfogás ez. A magyar művészet pártolása lehet csak valódi éltető eleme azon társulatnak, mely magát magyarnak nevezi s mely e földhöz van kötve. Művészetünk magas fokra emelkedett, nem az egy Munkácsyt, Zichyt vagy Benczúrt emlithetjük csupán, kiknek neve büszkeséggel tölti el a magyar keblét, de önérzettel mondhatjuk, hogy képzőművészetünk európai színvonalon áll. De e magyar művészet nem lelte eddig honját a hazában. Jeleseink legnagyobb része külföldön keresi a megélhetés eszközeit, mert a társulat, mely a hazai művészet központja lehetett volna, eddig nem sokat tett arra, hogy a közönség méltó legyen művészeinkhez. Most, mint a rege Antaeusa, ismét érintkezett az anyafölddel s előre érezzük, hogy erősebb lesz. Ipolyi beszéde ennélfogva nemcsak e társulatot virágoztatja föl, de átalában a hazai művészet emelésére is nagy hatással leend. Maga nagylelkű példával előmenve, pályázatok által igyekszik felújítani az egykor már virágzásnak indult történelmi festészetet, utal az állami törvényhatóságok közreműködésére , elmondja , hogy az akadémia s más középületek hazai művészek által földíszítése a közeljövő föladata ; utal egy történelmi arczképcsarnok fölállításának szükségére, egy nagy gyűjteményre, hol a népélet jelenségei, a történelmi nevezetességű vagy szépségük által kiváló becsű tájak megörökítve lennének s végül egy magyar műakadémia megalkotására s mindebben elsősorban s kizárólag a nemzeti jelleget hangsúlyozza erősen. Nem csekély jelentősége van e lelkes s köztiszteletben álló magyar főpap szavának épen most, midőn Munkácsy »Milton«-ja, s Huszár Adolf Deák-szobra uj dicsőséget szerzett a magyar névnek, most, midőn legfelsőbb helyről 30,000 forintot s Zichy Jenő gróf 5009 forintot ajánlottak a képzőművészeti társulat érdekeinek előmozdítására s az ország szive, Budapest fővárosa, ünnepélyesen kimondotta, hogy a hazai művészet érde |tezni. Legyen oly nagy sikere is, minő jelentősége ! Tanuljuk meg elvégre, hogy a művészet is a mindennapi kenyerek közé tartozik oly államban, mely a nemzetek körében díszes helyet óhajt elfoglalni. Néhány ezer uj tag a képzőművészeti társulatnál s néhány jelentékeny város hasonló intézkedése a fővároséhoz: teljesen biztosítaná a szebb jövő sikerét. Eddig néhány buzgó egyént kivéve, a művészetek érdekében mindent csak az állam tett nálunk ; itt az ideje, hogy társadalmunk is megmutassa ; elég érettek vagyunk, érezzük a nemzeti művészet fontosságát s nem engedjük többé, hogy az hanyatlásnak induljon. — Szentpétervárról ezt írják a »D Tel.«-nak. Bár tagadták kezdetben, mégis kétségtelen, hogy Loris Melikov tbnok életének megmentését az ellene intézett merénylet alkalmával a testén volt pánczélingnek köszönheti. A merénylő a tábornok jobb karjánál állt, mikor elvitte rá a fegyverét , az öltönyön szakított lyukból látni lehet, hogy a golyó okvetlen halálos leendett, ha a pánczél által fel nem lesz tartóztatva. A Melikovra ruházott nagyhatalom mindenféle combinátiókra adott alkalmat. Azt is következtették, hogy ő a parlament egy nemét fogja összehívni, melynek hatásköre törvényhozó nem pedig végrehajtó leend. Most már csaknem bizonyos, hogy a tábornok csak különböző testületek képviselőit s egyes kiváló tehetségű felvilágosodott egyéneket fog maga köré gyűjteni, anélkül, hogy hivatalos hatáskört ruházna rájuk. Ő az elégületlenek sérelmeit egészen jól ismeri s bár a tényleges ellenszegülést elfojtani el van határozva, de szabadelvű rendszabályokat is fog engedélyezni. Első lépése az leend, hogy nehány száz fogolyt, kik puszta gyanúra lettek elfogva, szabad lábra fog helyezni; Tolstoi grófot elfogja bocsátani s az oktatásügyi minisztériumot reformálni fogja. Bár a czárevics nagyon pártfogolja Loris Melikov grófot, az ő állása az udvarnál mégis igen precarium. Az egész udvari párt irigykedik reá a kezébe adott nagy hatalom miatt, és szabadelvű intézkedéseitől is félnek. Egyébiránt ő annyira megerőltette magát a sok munkával, hogy vért köp s orvosai aggódnak egészsége miatt. A képviselőház zárszámadási bizottsága tegnap d. e. 11 órakor, Prileszky Tádé elnöklete alatt tartott ülésében megkezdette az 1878. évi állami zárszámadás tárgyalását. Elnök indítványa folytán megállapittatott, hogy előbb az egyes tárczák számadásainak megvizsgálása eszközöltetik s annak bevégzése után fog az egészet felölelő átalános rész megállapítása tanácskozása alá vétetni. Ezen első ülésben referált 1. Semberi István a) a horvát- szlavón beligazgatási, b) Fiume; c) állami számvevőszék; d) miniszterelnökség; e) ő felsége személye körüli miniszter ; horvát miniszter — fejezetek alatt levő zárszámadási részekről; 2. Lukács László a) az államadósságok és h) vasúti kamatbiztosítási előlegek czime alatti fejezetekről ; 3. Zalay István , a honvédelmi minisztérium zárszámadásáról; 4. Andrássy Gyula a) a királyi udvartartás; h) kabinetiroda; c) országgyűlés; d) közösügyi kiadások ; e) központi nyugdijak és f) nyugdijak czimű fejezetekről; 5. Dacsó Pál, a belügyminiszterium — továbbhá : 6. Toncsányi László a vallás és közoktatási;s végre; 7) Dőry Dénes az igazságügyminiszter zárszámadásáról. A zárszámadások egyes apróbb megjegyzések mellett helyeseknek és elfogadásra ajánlhatóknak találtattak. A következő ülés 1. hó 16-án lesz. — A fővárosi 20 milliós nagy kölcsön ügyében a főv. képviselők ma értekezletet tartottak a közgyűlési teremben. Az értekezlet Steiger és Fenyvessy érvelését hallgatta meg a kölcsön ellen, mit Kamermayer és Lampl főszámvevő iparkodtak védeni, de a polgármester a saját nevében maga is a közgyűlés fölfogásához közeledett. Steiger kiemelte, hogy a tárgy előkészítve nincsen,bizottmányi tárgyalásokon keresztül nem ment pedig e kölcsön nem oly initativa, mit a közigazgatás körében kezdeményezőül máskor szívesen látott tanácstól most szívesen lehetne venni. A tanács a nagyszerű építkezések 12.370,000 frtos összegét nem szabatos költségvetés, hanem hozzávetőleges gondolkozás után állapította meg s nem a közvetlen szükségét tartotta szem előtt; — mert a 2.500,000 frtos csatornázás, a 3 milliós kórházak, s 1.200,000 frtos népiskolák nem olyanok, hogy a mulhatlan szükség teljes egészükben követelné már most életbeléptetésüket. A csatornázás nem egyszerre viendő keresztül, egyelőre egy kórház építése is elég, s a népiskolák czímén fölveendő kölcsönrész pedig teljesen törlendő, mert a polgári fő- és népiskolák felsőbb osztályainak kombinálása, az igazgatói lakások megszüntetése s a tanulóknak a különböző népiskolákba arányos beosztása által lehet segíteni a népiskolai helyiségek tárgyában fennálló bajon. Utána Fönyvessy Adolf szakszerű számításokkal támadta meg az előterjesztést, előadván, hogy a pénzügyi bizottság 5 milliós tervét ajánlja s a konverzió elejtését óhajtja. A tanács részéről Kamermayer szólt s megczáfolván a tanács ellenében felhozott kifogásokat, utalt a közgyűlési határozatokra, amelyek a programmba felvett építkezéseket mind óhajtottaknak, sürgőseknek jelentik ki; de látván a közhangulatot, rááll a maga részéről arra is, hogy a pénzügyi bizottság terve fogadtassák el azzal a különbséggel, hogy ennek programmjába még egy kórházra 1 millió felvétessék s így a főváros hat milliós kölcsönt kössön. Utána Lampl főszámvevő röviden és ingerülten reflektált Steiger és Fenyvessy állításaira. Az eltávolítását követelte, ki azonban nemcsak hogy megmaradt hivatalában, hanem egyszersmind kitüntetésekkel lett elhalmozva. E túlsúly csak úgy érhető el, ha föntartják ama nemzet jellegét, mely erős, de igazságos, a szabadságot és a törvényt szereti, békés és minden ármánytól és terjeszkedéstől idegenkedik, féltékeny becsületére s azért nem szeret semmiféle oly titkos egyezményeket, minők az utolsó években fordultak elő. — Európa hadi kiadásai. Az európai nagyhatalmak szárazföldi és tengeri hadseregeinek évi kiadásai a legújabb megállapítások szerint, márkákban számítva a következők : Állam Pénzügyi év. Oroszország 1879. Francziaország. 1880. Nagybritannia. 1879/80. Németország. 1879/80. Olaszország. 1879. Ausztria-Magyarország 1879. Ha a nevezett évek számlálás előtti szaporodásnak Millió márka. 633-9 747-3 524-6 460 243-2 224-2 utolsó népmegfelelőleg becsültetik és a hadi kiadások egy emberre eső összege ki— A fővárosi törvényhatósági bizottság ma délután 4 órakor Ráth Károly főpolgármester elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott. A főpolgármester megnyitó beszéde után, melyben a trónörökös eljegyzését adja tudtul, a főjegyző előadta a főv. tanács előterjesztését, mely szerint Ráth Károly főpolgármester elnöklete s Kamermayer Károly polgármester hozzájárulása mellett egy — a polgármestereken kívül — 12 tagból álló küldöttség választatik, mely f. hó 17-én Bécsbe viszi az üdvkivánatokat. E küldöttség tagjai lettek: dr. Országh Sándor, dr. Emmer Kornél, Mendl István, Radocza János, dr. Teleszky István, Bogisits Lajos, Giczey Samu, Wahrmann Mór, Toperczer János, Neuwelt Ármin, Várady Károly és Schweiger Márton. — A f. hó 17-kére hirdetett közgyűlés a jövő hét első napjára azaz 22-kére (hétfőre) állapittatik meg, melyen a kölcsönjavaslat fog tárgyaltatni. — Ezzel a rendkívüli közgyűlés föloszlott. — Megemlítjük egyúttal, hogy a küldöttség Ráth Károly főpolgármester vezetése alatt, f. hó 18-án fog ő felségeik által fogadtatni d. e. 10 órakor. A küldöttség szerdán reggel a gyorsvonattal indul Bécsbe, az országgyűlés küldöttségével. — Az országgyűlési szabadelvű párt mai értekezletének tárgyába Szajbely Gyula által a közigazgatási bíróságokra vonatkozólag előterjesztett határozati javaslat képezte. Az értekezlet rövid eszmecsere után abban állapodott meg, hogy a határozati javaslatot mellőzi. Ezután Bánffy Béla gróf hivatkozván Grünwald Bélának a képviselőház mai ülésén tett azon nyilatkozatára, mely szerint tagadta, hogy javaslatát a miniszterelnökkel előlegesen közölte volna, előre bocsátja, hogy arról, ami Grünwald és a miniszterelnök közt négyszemközt történt, arról tudomással nem bírhat, de a miniszterelnök nincs is arra szorulva, hogy mellette bizonyítson; megjegyzi azonban, hogy mielőtt Grünwald a szabadelvű kör értekezletén javaslatát előterjesztette volna, azt szólóval is közölte. Szóló azon észrevételt tette, hogy tán nem lesz időszerű, most erőszakolni nyilatkozatra a pártot, Grünwald azt felelte, hogy mindenesetre előterjeszti, mert annak propagandát akar csinálni, s mert arra Tisza Kálmánt a leghivatottabb embernek ismeri. Szóló erre tanulul Csernátony Lajosra és Hegedüs Sándorra hivatkozik. Hegedűs nincs jelen. Csernátony Lajos előadja, hogy előtte kijelentette Grünwald, hogy javaslatát a miniszterelnökkel közölte, mert őt tartja ennek keresztülvitelére leghivatottabbnak. Fáik Miksa nyilvánítja, hogy Grünwald előtte szintén úgy nyilatkozott, hogy javaslatát a miniszterelnökkel megelőzőleg közölte, ebből pedig szóló nézete szerint az következik, hogy azért közölte vele, mert alkalmasnak tartja annak foganatosítására. Zsigmondy Vilmos szintén azt jelenti, hogy előtte is mondotta Grünwald, hogy javaslatát két nappal előbb, hogy a körben előadta, a miniszterelnökkel közölte. Ezután tárgyaltatott a szörény megyei ideiglenes közigazgatási rendszer meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat, mely a közigazgatási bizottság szövegezése szerint elfogadtatott. Ezzel az értekezlet véget ért. — Az egyesült ellenzék mai értekezletén a költségvetés részletes tárgyalásával foglalkozott. — A képviselőház közigazgatási bizottsága ma d. u. 5 órakor tartott ülésében folytatólag tárgyalta az Új-Szeged községének Szeged városával való egyesítéséről szóló törvényjavaslatot. A miniszterelnök mindjárt az ülés kezdetén bemutatta az ülésben kért okmányokat, név szerint Torontál megye és Szeged város feliratait és a közlekedési minisztériumnak a miniszterelnökséghez intézett s Torontálmegye felterjesztésére vonatkozó átiratát és az ártéri és viztöltéseket feltüntető térképeket. A bizottság a törvényjavaslatot elfogadta a következő módosításokkal. Az 1. §. végén új bekezdésül a következő szöveg fogadtatott el: »Szeged sz. kir. város területével egyesíttetik egyszersmind a nagymarostői terület is. A 2. §-ra nézve elvileg kimondatott, hogy Uj- Szeged vagyonának Szeged városa vagyonával egyesítése vagy átalában annak miképen kezelése, valamint az uj-szegedi birtokosok és lakosok által viselendő megoldására nézve egyezség kisérlendő meg, mely ha nem sikerül, az ügyben mindkét fél kihallgatása után a belügyminiszter határoz. A szövegezés az előadóra bízatott. Ezután felvétetett az 1875. VI. t. ez. 1 §-ában foglalt rendelete és kivételes felfüggesztéséről szóló tjavaslat, mely szintén elfogadtatott. Előadóvá Péchy Jenő választatott. Állam. Lakossági milliókban. Már fejen Francziaország 376 19.9 Nagybritannia. 342. 15-3 Németország. 445. 10-3 Olaszország. 280. 8.7 Oroszország 80 0. 7.9 Ausztria-Magyarország 384. 5-8 Az országházból. A mai ülésről meg sem emlékeznénk, ha két incidens nem fordult volna elő , mit szó nélkül nem hagyhatunk. Az egyik : Szájbély Gyula határozati javaslata, a közigazgatási bíráskodásra vonatkozó törvényjavaslatnak, még ez országgyűlésen behozása és letárgyaltatása czéljából ; a másik : Grünwald újat nem mondó, hosszú beszédének személyes támadásban végződő része. Mert, hogy Thaly Kálmán provokálta Tiszát, a sokat emlegetett corruptionális vádakra adott határozott és — úgy hisszük — minden elfogulatlan által készségesen elfogadható válaszra ; azon nem csodálkozunk ; de, hogy Grünwald is azzal akará fölélénkíteni még az ellenzékre is tökéletesen hatástalanul maradt beszédét, hogy az ő alispáni élményeit hamis világításban előhozza és úgy tüntesse föl Tisza Kálmánt, mint aki eltűri a hivatali visszaéléseket és az árva vagyon hűtlen kezelését, azon már őszintén sajnálkozunk, annyival inkább, mert ha Tisza a följelentett visszaéléseket, Grünwald vallomása szerint is, azonnal az illetékes hatósághoz utasítá; ekkor csak az tehet e czímen szemrehányást neki, aki a törvények őrétől azt kívánja— ha mindjárt üdvös czélból is — hogy azokon túltegye magát, és az illetékes hatóságok mellőzésével, törjön a visszaélés illetéktelen megfenyítésére ; másfelől : azt is elfeledő Grünwald bebizonyítani, hogy az illetékes hatóság, netalán törvénytelen, erkölcstelen eljárásával szemben, élt-e az, akinek módjában volt, lebbezéssel és ekkor sem a törvényes feltalált-e orvoslásra? Különben is, ha ő nemcsak a visszaéléseket tudja, de azt is állítja, hogy azokat Tisza megszüntetni nem akarja, akkor miért csatlakozott mint képviselő hozzá és pártjához? Erre ő ma is azt felelé, hogy azért mert reformeszméihez legközelebb állónak tartá ezt a pártot, — valószínüleg erkölcsi szempontból ép úgy, mint irány tekintetében ; de hát akkor miért mondá, hogy »nem igaz« Tisza azon állítása, hogy ezt ő mondta neki is, hisz pártunkhoz való csatlakozásával, tényleg, és pártunk több tagja előtt, (ha kell a nevekkel is szolgálunk) szóval is kijelenté, hogy leginkább Tiszát tartja hivatottnak a reformmunkára. Igaz, hogy ma az ellenkezőt bizonyitá és ezért tagadnia kelle előbbi álláspontját s állítását , hanem hát mi erről nem tehetünk. Egyébiránt beszéde többi részében: a községi administratióról elmondá azt, mit Bethlen András; a szolgabirákról, főispáni állásról, mit Szilágyi előadott; a közigazgatási bizottságot pedig bírálta azért, mert tagjai közt organikus összefüggés nincs, de e követelményt aligha fogja valaha kollégium kielégíteni. Hogy pedig csak úgy dobálódott »az állami (!) érzék hiányával«, melyet Tiszában talált, és a municipalismus, valamint centralismus híveinek kölcsönös elégületlenségével a középuton haladó Tiszával, az logikátlan messz fantáziájának gyenge oldala. Pedig — elismerjük — a jelenlegi közigazgatási bajokat, túlzás és személyeskedés nélkül is, lehet úgy előadni, hogy a reform szükségéről meggyőződjünk; de egyszersmind egy kormánytól e tekintetben, nem átalános frázisokat, hanem kész törvényjavaslatokat kell várni, és a rendőrségre, közigazgatási bíráskodásra nézve — Tisza némelyeket kilátásba is helyezett, így sokkal inkább helyén volt Szájbély Gyula határozati javaslata a közigazgatási bíráskodásra nézve, de azt hisszük, hogy ezt egy év alatt (mint ő kívánja) úgy előkészítni, hogy ez idő alatt megoldható is legyen, nem lehet, mert a kormány ugyancsak igénybe van véve minden irányú, halaszthatlan irányú teendőkkel. De az áll, hogy szorgosan és szakadatlanul kell ezen is dolgozni, és ha egy év alatt, tehát ez országgyűlésen talán azt megoldani nem is lehet, mindenesetre, már ez idő alatt, kell olyan stádiumba juttatni, (sőt a pénzügyi jogszolgáltatást lehetőleg még előbb meg is oldani) hogy azután rövid időn megoldható legyen. Szájbely csak a terminusban, meg abban tévedett, hogy feltételezte a pénzügyi bizottságról, mintha ez, mert inkább sürgeti a pénzügyi jogszolgáltatást, a közigazgatási bíráskodást kicsinyle vagy ignorálta volna. Nem, sőt ezt is hangsúlyozta, csak a sürgősségre való tekintetből választa el a kettőt. És ebben, minden adóvagy illetékfizető — ki érzi a szekatúrákat — egyetért vele.