A Hon, 1880. április (18. évfolyam, 80-107. szám)

1880-04-08 / 87. szám

h­erczeg­es, táviratilag jelzett levele által s hallatja, szavát, még pedig úgy, hogy egyene­sen a republikánus kormány álláspontjára áll­ás azt magáévá teszi, mondván : "A szer­zetek ellen kibocsátott rendeleteknek nem czélja azokat üldözni , azok csupán a közjog nélkülözhetlen szabályaihoz való visz­­szatérését jelzik.­­ Egyebekben aztán nyomatékosan hang­súlyozza ezen Napoleonida az állami hata­lom fölényét az egyházi fölött ; érzékeny ol­dalvágásokat ad a legitimistáknak, kik tud­valevőleg uszályhordozói a klerikalizmusnak, mik által nyilván behízelegni kivánja magát a republikánus tábor kegyeibe. Hogy a bonapartistáknak is mondjon valami kellemes dolgot s hogy fölidézze ben­­nök a napóleoni­­ hagyományokat­, hi­vatkozik arra, hogy az ő családja soha sem volt ellensége a forradalomnak és vallás­nak, s hogy tehát a Freycinet-kormány ren­deletei teljesen megfelelnek a napóleoni ha­gyományok szellemének , — a­mi pedig nem igaz. A vörös herczeg tehát sokfelé kacsint s mint elődei tették, ő is szabad gondolkozását mutatja be ezúttal is fitogtatva. Hanem olyan fogadtatásban is részesül, a­milyen őszinte a nyilatkozata. Nemcsak a legitimista és ultra­­montán lapok támadják meg hevesen, hanem a »császári párt« sorából is Cassagnac kímé­letlenül ront ellene s megjósolja, hogy nem­sokára teljesen isolálva lesz. A republikánu­sok megelégedve dörzsölik kezöket, midőn látják, hogy a köztársaság kormánya ren­deleteinek védelmére egy Napóleon ragad tollat,­­ de a mellett azt gondolják maguk­ban : »Timeo Danaes et dona ferentes!« A képviselőház ülése április 7. A magyar állami gépgyár fölötti vitában az ál­lamtitkár után szólt: Ráth Károly, ki nem helyesli, hogy az állami gépgyár versenyt folytat a magán­iparral. De mivel látja, hogy a gyár a mai fejlett technikának színvona­lán áll, a hat­ javaslatot el nem fogadja. Boross Béni hozzájárul Madarász javaslatához, de nem azért, hogy onnan az eddigi igazgató elmoz­­díttassék, hanem, hogy a ház meggyőződést szerezzen, hogy a gyárban minden rendben van. Most is ki­emeli mint már múlt ízben, hogy van elég műszaki magyar szakerő, de nem alkalmazzuk s azért nem is tudjuk megítélni, mily sikert volnának képesek fel­mutatni. Simonyi Ernő pártolja Madarász javaslatát, hogy az államtitkár e a javaslattevő ellentétes állítá­sai közt kiderüljön a való. Szólásra nem lévén senki följegyezve, az elnök a vitát befejezi. Péchy Tamás miniszter nem volt elkészülve arra, hogy míg a szomszédbeli német újságok őt ma­gyar chauvinistának kiáltják,aki, itthonn arral vádol­ják,­ hogy a magyarságot nem fejleszti ki. Itt tévedés forog fenn, még pedig azért, mert a mai álláspontot veszik a vádlók alapul s nem emlékeznek vissza az öt év előtti állapotra. A gyár, mely 75-ben nem prosperált, ma jeles munkákat készít. Erre nézve felhozza, hogy a Aiar­­githid két parti részét e gyár készíti el olcsóbban, mint készült volna külföldön és mely munkáról a franczia vállalkozó, ki előbb úgy nyilatkozott, hogy e szerkezet csak Párisban vagy Londonban készíthető el, most azt mondá : soha sem hitte volna, hogy ezt Magyarországon megcsinálhassák. A­mi a honfiak alkalmazását illeti, intézkedett, hogy semmiféle körülmények most az állami gépgyár­ba idegenek fel ne vétessenek és ott a nélkülözhetők és azok helyébe, kik nem tartották érdemesnek az or­szág nyelvét megtanulni, kik nem tartották szüksé­­ségesnek, hogy itt valódi állampolgárok legyenek, saját országunk fiai lépjenek és tétessék intézkedés arra, hogy azoktól, mint most már nem szükségesek­től, akik nem akarnak megtanulni magyarul, az or­szág megszabaduljon. De magát a vezetést annál ke­­vésbbé tartaná megváltoztatandónak, mert nem te­kintve azt, hogy a gyár, szakértők bírálatai szerint, jól vezettetik, nem tekintve azt, hogy meg­van a kellő bizalom a gyár iránt, a­mi egy ilyen üzletnél igen nagy fontosságú; meg van az igazgatóban is az aka­rat arra, hogy magyar ember legyen. Igaz, hogy ma­gyarul beszélni nem tud, de bármit beszél valaki ma­gyarul előtte, azt igen jól érti, valamint azt is, mit magyarul olvas. Ráth megjegyzésével szemben megjegyzi, hogy e gépgyárnál súlyt kell fektetni arra, hogy először hidakat építsen, mely ágban specialista s csakugyan kitűnő; másodszor, hogy oly nagy gépeket készítsen, melyek készítésére az itteni vállalatok nincsenek be­rendezve, készítsen mozdonyokat, nagy géprészeket stb. Azt hiszi, hogy jövőre nem is fog concurrentiát csinálni a magániparnak s panaszra e részben sem fog okot szolgáltatni. (Helyeslés jobbfelöl.) Boross felhozta azt, hogy ő elfogadja Madarász javaslatát, mert az nem személyek ellen van intézve, hanem az ügy felderítésének szolgál. Bocsánatot kér, ezt lehet mondani, de a dolog tulajdonképen nem úgy áll. (Igaz! ügy van­ jobbfelől.­ Mert ha ezen javaslat elfogadtatik, először involválja azt, hogy eb­ben a házban Zimmermann ellen a legnagyobb bizal­matlanság uralkodik, aztán bizalmatlanságot involvál azon jelentés beadói ellenében, kik ellen a javaslat irányul, továbbá az igazgatótanács és annak elnöke ellenében, kik a jelentést szerkesztették s végül mind­azok ellenében, kik e tekintetben befolyást gyakorol­tak. Bizalmatlanságot involvál bizonyos fokig az államszámvevőszék és a képviselőházi zárszámadási bizottság ellenében, melynek az első pont értelmében kötelessége volna ellenőrködni, minthogy a képviselő úr az első pontra nézve is újabb vizsgálatot kíván. Boross ugyanazt mondá, hogy a miniszter hazafiságá­­ban nem kételkedik, azonban, ha a javaslat elfogad­tatik, mit tenne az egyebet, mint azt , hogy a minisz­ter a kellő erélylyel meg­sem magyarosított s ez nem egyéb bizalmatlanságnál. (Közbeszólások a szélsőbal felöl: Az ! Az !) Az ellenzéki képviselő urak részéről nem ve­heti rossz néven a bizalmatlanságot, mert az az oppo­­sitió természetében fekszik, de erről az oldalról meg­­vallja, még­sem várta volna. De, ha már megvan, a ház bölcsesége fog határozni. Kéri a házat fogadja­­el a költségvetést és Madarász javaslatát mellőzze. (Helyeslés jobbfelöl.) " Madarász József zárszavával élve, fölhozza, hogy oly javaslatot, mely a sajtóban nyilvánult gya­núra vonatkozik, leszavazni nem jó. Tisza is mint képviselő egy ízben szintén úgy nyilatkozott, hogy ilyféle javaslat leszavazása csak azt a hiedelmet erős­bíti, hogy nem akarják a valóságot kideríteni. Ha azonban javaslata nem fogadtatnék el, arra ígéri a minisztert, hogy ott a gyárban­ alkalmazott Stefkó Károly nevezetű egyént, 7 évi szolgálata után végre nevezzék ki véglegesen. (Mozgás jobbfelől.) Ajánlja továbbá, hogy Künzel segédmérnököt is nevezze ki már végre mérnökké. Boross Béni nem engedheti meg, hogy szavai­­ból a miniszter azt következtesse, hogy személye iránt bizalmatlansággal viseltetik. Tiszn Kálmán miniszterelnök : (Halljuk ! Halljuk!) Nem beszédet kívánok tartani, (Halljuk!) nem pedig azért, mert megvallom, azt hiszem, hogy ezen tárgyban elég volt elmondva és azt hiszem, hogy ezen tárgy elég idejét vette a t. háznak igénybe , de Madarász József képviselő úr­ egyenesen hivatkozott rám és csakis erre az egy pontra nézve kívánok nyi­latkozni. (Madarász József a naplót nézi.) Ne keresse a t. képviselő úr a naplóban, én ugyan nem emlék­szem rá, de elhiszem, csak azt kívánom megjegyezni, hogy a vizsgálatok természete igen, különböző lehet. Vannak dolgok, a­melyekben a parlaspaenti vizsgálat helyén van s vannak dolgok, a­melyekben az nincs helyén. Abban tehát hogy valaki egy esetben helyén levőnek tartotta, más esetben nem , inconsequentiát látni egyátalában nem lehet. Ez az egyik, a­mit meg­jegyezni kívántam. A másik, mit megjegyezni kívánok, az, hogy leszavazásról akkor, midőn az illető ügyben az ügy iránt érdeklődő képviselőt a kormány közege maga vezette be, hogy mindent lásson, midőn a miniszter letette az emlékiratot a ház elé, midőn megadott minden lehető felvilágosítást, akkor egyszerű le­szavazásról, olyanról tehát, mely megnyugtatást nem adhat, szó nem lehet. (Helyeslés a jobboldalon.) Meg nem fog soha nyugodni az, a­ki nem akar megnyu­godni, de itt nem egyszerű leszavazásról lehet szó, hanem ismétlem, itt a kellő felvilágosítások meg­adattak. És ha kételyem lett volna még, hogy a képvi­selő úr határozati javaslata el nem fogadható, meg­győzött volna erről az a­miben igen sajnálom, hogy t­­ervrokonai meggátolták, hogy bővebben bele­men­jen, (Derültség jobbfelől) hogy egyes személyek ér­dekeit kívánta előtérbe helyezni. (Zajos ellenmondás és mozgás a szélsőbalon.) Ez maga­ elveszi­ az idő igénybe vehetésére való jogosultságot. Midőn tehát a határozati javaslatot a magam részéről is elfogadtatni kérem, végül még csak egy megjegyzésem van­­. collegámhoz a t. közlekedési mi­niszterhez­. " (Halljuk !) Egyben ugyanis a­mit mon­dott, nem értek vele egyet. Azt mondta, hogy ő ab­ból indult és indul ki, hogy ha nem maga a tulajdo­nos által közvetlenül, de részvénytársulat nevében vezetett gyár prosperálhat, miért ne prosperálhatna az általa vezetett gyár ? Ebben nem értek vele egyet. Az állam által vezetett gyárnak sokkal nehezebb prosperálnia, mert ha sikerül, egy állami gyárt pros­­peráltatni, a maihoz hasonló­ viták képesek azt tönkre tenni (Élénk te­st,és jobbfelöl. Zajos ellenmondás balfelől.) ■ ■ -MadaráSZ József személyes kérdésben kijelenti, hogy a miniszterel titk gyanú­sitását­ visszautasítja. (Mozgás jobb felől.) ' ' . A vita be lévén fejezve,­ az elnök szavazásra bo­csátja Madarász javaslatát. A ház elveti. Ezután a ház ház­i államgépgyárra előirt össze­get Madarász ismételt felszólalása u­tán, melyben az igazgató fogatát töröltetni kívánta, minden változ­tatás nélkül elfogadta s ezzel­ a közmunka miniszté­rium költségvetése letárgyaltatott. Jókai Mór­: T. ház! A napirendhez kívánok szólani. (Zaj. Halljuk.) Nagyszámú törvényjavaslatok vannak a t. ház elé terjesztve. Tekintettel arra, hogy ezen törvényjavaslatoknak elintézését még ezen ülés­szakban követelik az ország érdekei; tekintettel ar­ra, hogy a budget tárgyalása alatt -és képviselőtár­­saink , mind legnagyobb részletességgel kívánnak megvitatni mindent. (Közbekiáltások a szélső balon : Kötelesség szerint). Igenis kötelességük szerint, te­kintettel arra, hogy a t. háznak különösen gazdaság­gal foglalkozó tagjainak valóban jogos kívánságuk, hogy legalább aratásra haza kerülhessenek, bátor va­gyok azt az indítványt tenni, hogy a t. házi ülésezéseit a budgettárgyalás alatt délután 3 óráig terjeszsze ki. (Helyeslés.) ' ' ' Szederkényi Nándor ez ügyet ma már tár­­gyalhatónak nem tartja. Holnap kéri szóba hozni. A miniszterelnök s Szalay Imre felszólalásai után a ház az indítványt,elfogadja és holnaptól fogva az ülések d. u. 3 óráig fognak tartatni. ’ ' A nap­irend: a f­öldmive­lé,'s- ipar s 'kereskedelmi minisztérium költségvetésének tárgyalása. Az ülés d. u. 2 óra 15 perczkor végződött. Törvényjavaslat a Tisza és mellékfolyói' mentében alakult­ vizszabá­­lyozó és ármentesitő társulatok és Szeged sz. kir. város részére kötendő állami kölcsönről. (Véb.) III. Fejezet, 20. §. A Szeged szab. kir. város újjáépítésére és az ottani kárvallott lakosoknak lakházaik felépí­tésére adandó kölcsön következőleg használandó fel: a) Szeged város törvényhatóságának középit­­ményekre 5 millió frtnyi kölcsön adatik; b) a kárvallott lakosok részére lakházak építé­sére 10 millió frt tar­tozik fenn. A b) alatt említett kölcsönökben részesülhet­nek mindazok, kik az 1878-iki árvíz által kárt vallot­tak és azok jogutódai. 21. §. Ezen kölcsönök után a kölcsönvevők ré­széről kamat és tőketörlesztés fejében 60 éven át 6 százlék­ évi járulék, félévi előleges részletekben és pedig mindenkor ápril­is október hó 1-én fizetendő. A félévi járulék azon része, mely a kölcsön fel­vétele napjától az illető félév utolsó hava végéig jár, a kölcsön kifizetése alkalmával visszatartatik. 22. §. A Szeged város törvényhatóságának adandó kölcsön következő czélokra fordítandó: a) a város régi tartozásainak átváltoztatására 1 millió frt; b) az 1880. évi törvényczikk 1. §-ának c)új pont­jaiban felsorolt, a város által létesítendő középítmé­­nyekre és közmunkákra 4 millió frt. A Szeged város­­törvényhatóságának adandó kölcsön kiszolgáltatásának többi feltételei a kö­vetkezők : .. . a) a városnak engedélyezendő 5 millió frtnyi kölcsön a város ingatlan birtokaira jelzálogilag ke­­beleztetik; b) a régi tartozások átváltoztatásaira fordítandó 1 millió frt akkor bocsáttatik a város rendelkezésére, a­midőn azon tartozások felmondási idejének letelté­vel azok kifizethetők lesznek; c) az a) alatt említett 5 millió frt után a felvé­tel napjától 1882. év végéig az évi járu­lékokat az ál­lamkincstár viseli; 1883. január hó 1-jétől kezdve pedig ezen évi járulékok Szeged város törvényható­sága által fizetendők. 1 24. §. A kárvallott szegedi lakosok részére fen­­tartott...10 millió frtból engedélyezhető kölcsönök után fizetendő kamatokért és tőketörlesztési járulé­kokért az államkincstár irány­ában az­l­ső sorban kö­telezett kölcsönvevők mellett Szeged városa kezes­kedik. Ezen czélból a magán kölcsönvevőknek enge­délyezendő összeg 6 százlék­ja a 8. §-ban említett tartalékalap, javára visszatartandó, oly formán, hogy a tartalék­alapnak megfelelő összeg vagyis 6 száz­ezer forint Szeged város ingatlan birtokaira, jelzálo­gilag­ biztosítandó; a város részére azonban ezen összeg a tartalékalap javára tényleg csak azon arány­ban szolgáltattatik ki, a­melyben a magán kölcsö­nökre szánt 9.400.0­00 forint az egyes kölcsönvevők által tényleg igénybe vétetik. Ezen összeg után a város fizeti az évi járulékot, ellenben a város élvezi a tartalékalap gyümölcsöz­­tetéséből nyert kamatokat, a­mennyiben az a hátra­lékban maradt évi járulékok fedezésére nem vétetik igénybe.­­ Ezen tartalékalap tulajdoni joga Szeged várost illeti s az iránt a kölcsöntörlesztési idő lejártával szabadon fog rendelkezni, ellenben ha ezen tartalék­­alap a hátralékban maradt évjáradékok fedezésére ne­talán elégtelen volna. Szeged város kezessége a tar­talékalapból nem fedezhető összegre nézve épségben marad. 25. §. Ezen tartalékalap a 32. §-ban említett bizottság ellenőrzése mellett a szegedi kir. adóhiva­talban kezeltetik. A pénzügyminiszter ezen tartalékalapnak Sze­ged város részére lehető legkedvezőbb gyümölcsöző elhelyezéséről gondoskodand és e részben teendő in­tézkedései előtt kikéri a­­bizottság véleményét. A­­mennyiben az egyesek által felvett kölcsö­nök után fizetendő évi járulékok az illetők által a meghatározott időben be nem fizettetnének, a pénz­ügyminiszter felhatalm­aztatik, hogy a hiányzó ösz­­szeget a tartalékalapból az ezen törvény 17. §-a 2-ik bekezdésében foglalt rendelkezés megfelelő al­kalmazása mellett utalványozhassa. 26. §. A vízkárosult szegedi lakosok részére fentartott 10 millió forintból a 24. §-ban említett tartalékalap levonása után fenmaradt 9.400,000 fo­rintból 600,000 frt kamatmentes kisebb kölcsönökre fordítható; 8.900,000 forint pedig a vízkárosultak részére kamat­fizetés mellett kölcsönkép nyújtható. 27. §. Az előző §-ban említett kisebb kölcsö­nökre fordítható 600,000 frt­­kkházaik felépítésére, szegényebb sorsú kisebb ház és telepbirtokosoknak engedélyezendő. •­ Ily kölcsönökben legcsekélyebb vagyonnal biró azon ház és telepbirtokosok részesítendők, a­kik a könyöradományokból oly mérvű segélyt nyertek, hogy kisebb kölcsönnel, lakházaik felépítésére képesit­­tetnek. Ezen előlegek egyenkint 600 frtnyi összeget meg nem haladhatnak. 28. §. Ezen kisebb előlegek kamatmentesen adatnak és azok után 1881. év végéig' az illető köl­­csönvevők részéről­­törlesztési járulék nem fizettetik; 1882. évtől s­zámitandó 10 év alatt azonban ezen elő­legek törlesztésére évenkint azok 10­/3-a fizi­tendó az állami kölcsön­ilap részére.­­ » Ezen kisebb kölcsönök is jelzálogilag biztosi­­tandók és a jelzálogul lekötött ingatlan birtok 50®/o­­át meg nem haladhatják. A­ki is ta kam­­atmentes kölcsönt igénybe vesz, kamatozó kölcsönre igényt nem tarthat. A 29. §: Az előző §-ban említett 500.000 frtnyi kölcsönösség évi járulékait az államkincstár fizeti és az eg­yes adósok által befizetett törlesztési részletek az ezek törvényben engedélyezett sorsolási kölcsön nye­remény kötvényeinek vásárlási útján eszközlendő tör­lesztésére fordítandók; vagy ha a vásárlás a kötvé­nyek árfolyan­a miatt előnyösen eszközölhető­ nem volna, a befizetett összegek az állami alap javára gyü­­mölcsözőleg használandók fel. ;■ ; 30. §. További 8.900.000 jelzálogos biztosíték mellett kárvallott, magán építkezeknek nyújtandó kölcsönökre fordítható, a következő feltételek alatt: 1-pr. Az egyes kölcsönök az illető kölcsönve­vők ingatlan vagyona értékének csakis 50®/o-a ere­jéig engedélyezhetők ;­­ 2) az egyes kölcsönök 10 ezer frtnyi összeget meg nem haladhatnak;­­ 3) oly kárvallott magánépítkezők, kiknek in­gatlan vagyona jelzálogi bekebelezésekkel van ter­helve,­­csak akkor részesülhetnek kölcsönben, ha az igénybe veendő kölcsönösszeg erejéig jelzáloghitele­­zőiktől elsőbbségi bekebelezési engedélyt eszkö­zölnek ki. 31. §: A kárvallott egyes kölcsönvevők az álta­­luk felvett kölcsönökben a pénzügyminiszter által megállapítandó törlesztési terv szerint hátralevő tő­két az évjáradéki részletek lejárata előtt egyszerre is lefizethetik, mely esetben a lefizetett összeg az állami kölcsön alapjavára gyümölcsözőleg lesz elhelyezendő. 32. §. A mennyiben az­ előző szakaszban­ megha­­tározott egyenkint 10 ezer frtnyi maximál összeget meg nem haladó kölcsönök az 1881. év végéig terjedő idő alatt rendelkezésre álló alapnak része erejéig nem vétetnének igénybe a mondott időn túl, 10.000 frtnál magasabb összegben is 40.000 frtig adhatók kölcsönök építési czélokra, ezen nagyobb kölcsönök azonban összesen 2 millió frtnál többre nem emel­kedhetnek. 33. §. A 27. és 30. §§. értelmében engedélye­zendő kölcsönösszegek mérve és jelzálog értékének megállapítása iránt bizottság határoz, melynek elnö­két és 3. tagját a pénzügyminiszter a 13. §-ban jel­zett módon nevezi ki, 3 tagját pedig Szeged város közgyűlése választja. A bizottság elnöke fel van jogosítva a bizott­sági határozat végrehajtását felfüggeszteni; ha az el­nök e jogával él, a pénzügyminiszter határoz. 34. Szeged városnak a jelen törvény 22-ik §-ában említett czélokra, valamint a városbeli lako­soknak házaik felépítésére adandó kölcsönök után fizetendő évi járulékok a szegedi kir. adóhivatalnál fizetendők be, és innen a m. kir. központi állampénz­tárba szállítandók. 36. §. Az évjárulékok előírásáról és befize­téséről vezetett könyvek a 32. §-ban említett ellenőr­ző bizottság által bármikor megtekintethetnek. 36. §. A magánépitkezőknek nyújtott kölcsön­összegek az 1868. évi LIV. t. sz. 398. §-ában érintett tekintetek alá esvén, mig a szándékolt építésre nem fordittatnak, sem átruházás, sem­­ bírói foglalás és végrehajtás tárgyát nem képezhetik.­­ 37. Azon esetre, ha az árvízkárosult szege­­di lakosok részére engedélyezendő kölcsönökre fen­tartott 19,400,000 frt 1882. év végéig egészben nem vétetnék igénybe, a fenmaradt összegből 500,000 frt Szeged városnak kölcsönül adható, ha ezen kölcsön szükségét igazolja, és annak felvételéhez a belügy­miniszter engedélyét kieszközli. • Az ezentúl még fenmaradó összeg hová fordi­tása iránt külön törvény fog intézkedni. 38. §. .Ezen törvény, kihirdetése nap­jával lép érvénybe és végrehajtásával a belügy-, a pénzügy-, a közmunka és közlekedésügyi és az igazságügyi miniszterek bízatnak meg. Budapest, 1880. ápril­is 4-én, jGr. S­zapáry Gyula­­ m. k. pénzügyminiszter. A vallás- és tanulmányi alap. (Vége.) •Az előlegek kérdésére nézve a bizottság így nyilatkozik : Nagy mértékben apasztották, kivált a vallásalap vagyonának jövedelmezőségét azon, az 1876. évben már 1.334.680 frtra emelkedett előlegek, melyek kamat nélkül más alapok és alapítványoknak adatván, a zárszámadásokban a cselekvő hátralékok közé soroltattak; ezen igazságtalan megterheltetés tarthatlanságát felismerte ugyan a miniszter, sőt az elszenvedett kár megtérítését is meghagyta 1877. évi ápril­isban kiadott rendeletében, ezzel azonban ezen ügyet végleg rendezettnek nem tekintjük, mert miután, hódolatteljes véleményünk szerint, az eddig dívott roppant mérvű előlegezések állandósítása még akkor is ellenkeznék a helyes kezelés követelményei­vel, ha az előlegek után kamatok fizettetnének ; a to­vábbi elodázhatlan intézkedés tárgyát kell, hogy ké­pezze az átfutó hitelműveletek egyszerűsítése, az elő­­legezések korlátozása és az eddigiekből keletkezett követelés és tartozási viszonynak megszüntetése, oly módon, hogy a nyert előlegek az adósalapok tőke­­vagyonából mielőbb megtéríttessenek, vagy legalább kellő biztosítás mellett rendesen kamatozó tőkékké változtattassanak át. A miniszter feleletében kiemeli, hogy ily előle­gek elkerülhetlenek s különben is a központi állam­­pénztár százezrekre rugó előlegeket nyújt az alapok­nak. Az előlegekért kellő kamat is jár. De különben ezen előlegek összege kevesebb, a vallásalap cselekvő előlegei tulajdonkép csak 642,292 frtra mennek, a tanulmányi alapé pedig 667,000 frt. Az előlegek sza­porodása főkép az építkezések következménye, me­lyeknek költségei legnagyobb részben a többi alapok folyó jövedelmeiből lettek fedezve. Az előlegek kor­látozását s tisztázását ő is szükségesnek tartja. Ez két után lehetséges s az első az, hogy a kincstári előlegek törlesztése után az adós alapok jövedelmi fölösségeiket a felvett előlegek törlesztésére fordítsák , a­mennyiben ez magában véve elégséges nem lenne, előlegtartozásaikat megfelelő értékpapírok kölcsönös átengedése által egyenlítsék ki. Ha ez nem eszközöl­hető, akkor lehet még más mód, azoknak rendes kölcsönökké átváltoztatása. Mindkét mód keresztül­vitelére megtétettek már a szükséges előintézke­­dések. Legfontosabb kérdés volt a vagyonkeze­lés s erre vonatkozólag a bizottság a következő meg­jegyzéseket teszi . Tartózkodnunk kell — az alapi jószágok álla­potának kellő ismerete nélkül — a jószágkezelés kö­rülményesebb megbirálásától; a nagy terjedelmű jó­szágok csak kis része kezeltetik házilag; a többi bér­be van adva, jövedelmezőség szempontjából kielégítő eredménynyel; nagy bérhátralékok csak a csákovai és köveresi uradalmakra esnek, melyek teljes behajtha­­tása, az e részben eddig kifejtett erély csekély sikere mellett — nem igen remélhető. Az ebből származó kárért, — a csákovai kerületben létező kedvezőtlen éghajlati, bér- és gazdálkodási viszonyok mellett a vagyonkezelést ugyan kizárólag felelőssé tenni nem lehet, mindamellett véleményünk szerint a hátralé­kok rendkívüli felszaporodásának egyik okául az is tekintendő, hogy a vagyonkezelésnek nem mindig si­került jó bérlőket nyerni; a jövedelmek fokozására mindenekfölött irányzott törekvés czélját téveszti ak­kor, ha szédelgő vállalkozók túl magas és így be sem váltható ígéreteiben és ajánlataiban bízik; az ennek­ folytán szenvedett kárnál, a jövőt tekintve,, még na­gyobb az, hogy a kizsarolt bértelepekre megbízható bérlőt találni vajmi nehéz. Az összes erdőterület házi kezelés alatt áll. Az erdőkből az 1861. évtől az 1868. év végéig terjedő, időközben befolyt tiszta jövedelmet összehasonlítva az 1869 —1876.évi időközivel,­a vallásalapnál 3000/o., a tanulmányi alapnál, — daczára annak, hogy a csá­kóval kerületben levő 3050 hold erdőből 1873. óta a fának csekély kelendősége miatt alig folyik jövede­lem, és hogy a mislyei uradalom erdeiből 600 holdon még vágásra fa nincsen, 47®/o emelkedés mutatkozik. Mindenesetre örvendetes körülmény és feltűnő, csak hogy az erdőterülettel és viszont a jövedelemmel arányban nem áll azon csekély összeg, mely az erdő­művelésre fordíttatik. És mert e mellett, úgy látszik, hogy a jövedelmek fokozása végett, a fordaévek leszállításán felül, az okszerű szalkezelés helyett he­lyenként a sarjkezelés hozatott be, félünk a folyto­nos kiaknázás és viszont csekély beruházás azon ter­mészetes következményétől, hogy az erdők értéke idővel nagy mértékben csökkenni fog, és hogy így el­­vész azon közkincs, melynek kell, hogy az országban első­sorban az alapítványi kezelés legyen lelkiisme­retes gondozója. Elismerésre méltó tevékenységet fejtett ki a vagyonkezelés az elmúlt 10 év alatt a vízszabályozá­­sok, a birtokok befásítása, és a birtokrendezések , a tagosítások, az erdő- és legelőelkülönítések körül. És az elért eredmények méltánylásán alapuló helyeslés­re érdemes azon eljárás is, mely némely fekvőségek indokolt eladásánál követtetett; sajnos csak az, hogy a befolyt vételárak és váltságdíjak nem mindig gyü­­mölcsözőleg helyeztettek el, sőt el is költettek, mit elmulasztani, illetve tenni a vagyon állagának sértet­len fentartása érdekében szabad nem lett volna. Nem elégséges óvatossággal bocsáttatott a pénzügyminiszter ideiglenes rendelkezésére azon 1.090.000 frt névértékű földtehermentesítési kötvény sem, mely Felséged legmagasabb parancsa szerint, a tiszavidéki vasút részvényeivel tervezett művelet czél­­jaira fordíttatott, mert ezen kötvények kötelező­ levél nélkül, nem is a legfelsőbb elhatározásnak megfele­lően a közalapokból, hanem csakis a vallásalapból adattak ki; mert továbbá a kézizálogként átvett 4500 darab vasúti részvény névértéke csak 900,000 frt, következéskép 190,000 frttal kisebb, mint a köl­csön adott érték , és mert végre a földtehermentesí­tési kötvények nem azon feltétel alatt szolgáltattak át, hogy az időközben kisorsoltak teljes értékben fizettessenek vissza, minek folytán a vallásalapot te­temes kár érheti. Ezen mulasztások jóvátétele nem szenvedhet halasztást, minden­esetre pedig felette kí­vánatosnak tartjuk azt, hogy ezen kölcsön, mint ide­iglenes hitelművelet, minél rövidebb időre nyújtatott legyen, hogy tehát az átengedett érték visszaadása által mielőbb kiegyenlíttessék. A tőkék kezelését illető ezen alázatos észrevé­telünk kapcsán, a törlesztési kölcsönökre vonatkozó­lag azon kívánságunkat fejezzük ki, hogy a visszafize­tett tőkerészletek, mint ilyenek, tehát a kamatoktól elkülönözve tétessenek bevételbe és azonnal gyümöl­­csözőleg helyeztessenek el. Ezen megjegyzésekre a miniszter a követ­kezőket jegyzi meg: A bérhátralékok összege 1876- ban nem volt nagyobb, mint 1866-ban, sőt 3163 frt 75 krral apadt. S ezen apadás még jelentékenyebb­nek fog feltűnni, ha azt a jószágok tiszta jövedelmé­vel hasonlítjuk össze. Hogy nem mindig sikerült bér­lőkre akadni, az kétségtelen, különösen, midőn nyil­vános pályázatról van szó, de ez osztály is emelkedik lassan kint. Az erdők művelésére nézve tagadja, hogy e czélra csekély összeg fordittatott, a fordaévek le­­szállittattak s a szálkezelés helyett helyenként a sarj kezelés hozatott be. A bizottság figyelmen kívül hagyta, hogy a vágások befásítása három után törté­nik a) természetes után b) a községi lakosok által ingyen használatért c) készpénzzel, melyre a vallás alapból 32728 frt, tehát holdanként 8 frt 47 kr, a tanulmányi alapból 8499 frt, tehát holdanként 8­ frt 37 kr fordíttatott. Még kedvezőbb az arány, ha tekin­tetbe vétetik, hogy a vallásalap erdeiben a mondott 10 év alatt évenként átlag 1004, a tanulmányi ala­piakban 318 hold vágat van, az elsőknél 38®/o, az utol­sóknál 32®/o mesterséges után készpénzköltséggel nyittatott meg. A­mi a jordákat illeti, azok részben le is szállíttattak, de csak csekély részben. Az üzem­módok tekintetében a szálerdők 768 holddal szapo­rodtak, ellenben a terjedők 3741 holddal keresked­tek. Mindezekből látszik, hogy az alapítványi erdők fentartására elegendő költség fordittatik. A fekvőségek eladásából befolyt összegek szá­ma 7,075.356 frt, mely tőkésítendő volt. Ebből ingat­lanok vásárlására 3,280.177 frt fordittatott, minők a szemlaki uradalom, tinójárási puszta, budapesti farak­tár stb. A vallásalapból ily módon 196.186 frt gya­rapodás mutatkozik. A tanulmányi alapból befolyt 5.079,612 frt és ebből 4.755,508 frt gyümölcsöző tőke gyanánt helyeztetett el és még ha a más alapokból vett előleg is levonatik, 216,275 frt többlet marad. A tanulmányi alapból igaz, hogy 1.060,000 főt iskolai épületekbe­ helyeztetett el és ezek nem kamatoznak, de hasznos tőkét képviselnek. A pénteken földhitel­intézeti záloglevelek vásároltattak a király jóváha­gyásával, továbbá a tiszavidéki vasút részvényei. A bizottság óhaját fejezi ki, hogy a vagyon­kezelés ezentúl azt tekintse legsürgősb köteles­ségének, hogy a sajnosan megzavart egyensúlyt hely­reállítsa és a megromlott vagyonmérleget megja­vítsa ; kövesse a kezelés minden ágazatában a leg­szigorúbb takarékosság elveit; ezen két alap ellené­ben támasztandó igények között csak azok nyerjenek kielégítést, melyek azon rendeltetésének legszűkebb körébe esnek ; röviden : tör­ténjék mindaz, mi a jöve­delmek okszerű fokozására és viszont a kiadások apasztására vezet. Ezek szigorú szemmeltartását megköveteli e két alap jól fölfogott érdeke és ren­deltetése, mely feladatául pusztán a jelen kívánal­mainak elviselhetlen terheltetéssel járó teljesítését nem tekintheti. E végett szükségesnek tartja egy ál­landó ellenőrzési s tanácsadó bizottság kinevezését. A miniszter erre vonatkozólag a következőket feleli : »A­mi az egyensúly helyreállítását illeti, erre való határozott és sikeres törekvésről tanúskodnak a két alapnak felséged által legkegyelmesebben jóvá­hagyott költségvetései, s bizton lehet remélni, hogy valamint a vallás­alapnál, úgy a tanulmányinál is a bevételek a kiadásokat fedezni fogják, a­mire annyi­val nagyobb kilátás van, mert az első sor­on szük­séges építkezések már foganatosíttatván, az irányban a tanulmányi alap új terheknek kitéve hosszú ideig nem leend. Hozzájárulok a bizottság azon nézetéhez is, hogy tőkeberuházás végett ezentúl ingatlanok a val­lásalap számára ne vézessenek. Alapi tőkék ingatlan­­ságok vásárlására csak akkor fordíttathassanak, ha azok jövedelme a megszerzendő jószágba ruházandó tőkének kamataival szemben is az illető alapnak elő­nyöket biztosít, kivéve azon eseteket, midőn valamely birtoknak megvásárlása az azon fekvő alapítványi követelés megmentése végett mutatkoznék szükséges­nek, vagy ha oly ingatlanról lenne szó, melynek meg­szerzését a vallásalap rendeltetése, vagy már megle­vő alapítványi birtok, jog vagy haszonvétel előnyö­sebb kezelése kívánná. A bizottság felterjesztésének legfontosabb ré­szét kétségtelenül azon javaslat képezi, melylyel a bizottság a vallás- és tanulmányi­ alap kezelésének végleges rendezéséig egyelőre egy katholikus és füg­getlen férfiakból álló ellenőrzési bizottság legkegyelmesebb kirendelését kéri. Jóllehet a vallás- és közoktatásügyi miniszté­rium visszaállításai óta, az alapítványi alapok és azokhoz tartozó­ jószágok a megelőző időkből szár­mazó, s csak a változott viszonyokhoz képest, rész­ben módosított szabályok és elvek szerint, cs. és ap. kir. felséged legmagasabb felügyelete alatt rendesen és lehető körültekintéssel kezeltettek, s ámbár a miniszternek minden intézkedése, cselekedete vagy mulasztásáért való felelőssége a kezelés szabálysze­rűségéért kezeskedik, és annak leghatékonyabb biz­tosítékát képezi, mindazáltal azon indokoknál fogva melyek már a m. kir. helytartótanács és az erdélyi főkormányszék, tehát társas hatóságok kebelén fenn­állott hasonló bizottság felállítását kívánatossá teszik, a bizottság ezen,javaslata ellen nemcsak nincs észre­vételem, hanem bátorkodom csász. és ap. királyi fel­séged elé azon legalázatosabb inditványnyal járulni, hogy ily bizottmánynak felállítását elvileg legkegyel­mesebben engedélyezni méltóztassék. A két egyetértő javaslat alapján ő felsége a király a következő határozatot hozta Gödöllőn 1878. nov. 3-án kelt kéziratával. Ezen előterjesztés tartalmát tudomásul vevén, a vallás- és közoktatásügyi magyar minisztérium köz­vetlen felügyelete és kezelése alatt álló kegyes ala­pítványok, s különösen a vallás- és tanulmányi­ alap kezelésének ellenőrzésére egy ideiglenes bizottság­nak felállítását jóváhagyom, mely bizottság szerve­zete s hatásköre iránti elhatározásom külön kö­vetkezik. Felhatalmazom egyébiránt fent említett minisz­teremet, hogy a múlt évi január 11-én kelt elhatáro­zásommal kiküldött, 8 ebbeli működését immár befe­jezett bizottságnak, a jelen előterjesztéssel bemuta­tott szakszerű és beható munkálata­i buzgó működé­séért, elismerésemet nyilvánítsa. KÜLÖNFÉLÉK. — Sache­r-M a s­o­c­h legutóbbi itt időzése alkalmával annyira megkedvelte a magyar fővárost, hogy most már családostul ide költözött, s hosszabb ideig szándékozik Magyarországon tartózkodni, főleg azon czélból, hogy nyelvünket, melynek elméleti ta­nulását már is megkezdette, gyakorlatilag is elsajá­títsa. Ezenkívül a magyar tárgyú anyag gyűjtésével foglalkozik s a »Magyar Híradó« szerint ápril 18 tól kezdve »Belletristische Blatter« czim alatt hetilapot indít meg Budapesten, mely kizárólag általa írt dol­gozatokat fog tartalmazni, a­mi pedig e lap irányát illeti, oda fog törekedni, hogy egy­részt a magyar vi­szonyokat részrehajlatlanul ismertesse, másrészről pedig a német sajtó támadásai ellen a külföld előtt védelmezze. — »Egy irodalmi nyegleség« czimü czikkében a »V. U.«-ban P. Szathmáry K. megemlíti a Kazinczy Ferencz és Cserei Farkas közt egykor folyt érdekes levelezést és azon nézetének kölcsönöz kifejezést, hogy e nagyérdekű levelek kéziratai alkal­masint odaveszte­k. P. Szathmáry Károlynak és az ér­deklődő közönségnek megnyugtatására teljes meg­bízható forrásból közölhetjük, hogy Kazinczy Fe­rencz ez érdekes kéziratait sikerült Szabó Károly érdemes tudósunknak megmenteni az irodalom szá­mára. E kéziratok — mikből egyet mást irodalmilag is közzé tettek már dr. Ompolyi és Molnár Antal — az erdélyi múzeum könyvtárában várják Kazinczy összes műveinek kiadását. Horváth Döme, kir. táb­lai, tanácsbiró pár év előtt e kéziratokról hiteles má­solatot vett, hogy sajtó alá rendezze, de később — nem tudni mi okból — ez érdekes vállalata abba­maradt. — A fővárosi tankötelesek. Tudva­levőleg a fővárosi, tanács a mult évben elrendelte az 1879. évi tankötelesek statisztikájának feldolgozását. Az igen tanulságos és fontos munkát a főv. statiszti­kai hivatal már beterjesztette a tanácshoz, melyből kitűnik, hogy a fővárosban az összeírás 34,971 tan­köteles korban álló­­gyermeket tüntet fel, mintegy ezerrel többet, mint az 1878. évi összeírás. Az 1876. évi népszámlálás alapján a 6—14 éves gyermekek száma mintegy 40,000-el lett kimutatva; e szerint az akkori népszámlálásból is mintegy 5000 tanköteles hiányoznék. A különbség valószínűleg a tankötelesek felvételének hiányosságából ered. A tankötelesek kö-

Next