A Hon, 1880. május (18. évfolyam, 108-136. szám)
1880-05-04 / 111. szám
Ill. szám. 18-ik évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1880. Kedd, május 4. Szerke»Isteni ir©«S»8 Barátok-tere, Athenaeum-ép'ílat A lap szillszai részét VIst-5 raiadja Milsmlatt & szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak viszsa. HIRDETÉSEH •Mintúgy mint előfizetések a kladó-hWestlH (Emitek tere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Kladó-hivatal * Barátok-tere, Mharasum-épület földszint ElSQsetíBirtlj: Postán küldve, Tégy Budapesten házhoz keteke reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ...•••••••• 2 fet 5 hónapra •••••«••••• • » 6 hónapra.............................................. 12 ̇ Az esti kiadás postai kiélünk üléséért felülfizetés negyedévenkint......................................1 » Az előfizetés az iv folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Előfizetési felhívásA HÓST XVIII. évi folyamára. Előfizetési Árak : Fél évre . . . . 12 frt Évnegyedre . . . . 6 » Egy hónapra ... . . 2 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. g^F~Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, a »Hon« kiadó-hivatalába (barátok tere, Athenaeum-épület) küldendő. A »Hon« szerk. s kiadóhivatala. Budapest, május 3. B. Sennyey jelöltsége. B. Sennyey Pál, minden valószínűség szerint, elfogadja a pozsonyi képviselőjelöltséget. Jól teszi. Akinek tehetsége és ereje van, szolgáljon a közügynek, addig, és ott, ameddig és ahová a közbizalom szólítja. B. Sennyey pedig eszes, jellemes, államférfi. Lehet ugyan hogy sokak előtt nagyobbnak tűnik föl, mint a mi tulajdonképen, azon mystikus ködnél fogva, melylyel részben maga, részben tisztelői, körülvették ; de ez nem von le valódi tehetségeinek, érdemeinek f elismerésre méltó nagyságából. Sőt azt is megjegyezzük, hogy jellemének önzetlenségét és határozatlanságig menő lelkiismeretességét annyiszor bebizonyítá, hogy e tekintetben csak bizalommal fordulhat feléje minden hazafi. De, hogy politikai szempontból bizalmat keltsen , ahhoz nézeteinek és terveinek (amennyiben ilyenek vannak) pozitív kifejtése szükséges, mert a név szép: emlék a múltra, tisztelet a jelenre, de nem politikai biztosíték a jövőre nézve. Márpedig azon nyilatkozatból, melyet a pozsonyiakhoz intézett, és melyet ma reggel megjelent rendkívüli lapunk táviratában szó szerint közöltünk, nem sok adatot menthetünk e tekintetben. A múltból fönmaradt ugyan egy eszméje, az állami közigazgatás szervezése , de ennek apostolai igen különböző táborban találhatók föl és nagyon különböző pártszínezettel, sőt politikai iránynyal is bírnak; hogy e tekintetben mit akar, szintén nem mondja meg , de ezen a téren sem politikai, sem pártszempontból, a parlamentbe lépését rossznak vagy épen veszedelemnek egyltalában nem tartjuk, az ő gyakorlati érzéke és tapasztalata mértéket és logikai egymásutánt fog szabni, ez iránynak is, és erre nagy szükség van, főleg a leg újabb események után. Minden más tekintetben pedig, van b. Sennyey előtt és után — köd, melylyel szemben, reánk, a jóakaró várakozás egész nyugodtsága háramlik kötelességképen, és — semmi más egyéb. Hanem hát van b. Sennyeynek, rövid nyilatkozatában, egy pár negativ szava, melynek lehetetlen politikai fontosságot nem tulajdonítani. És minthogy őt mindig Sphinxnek szerették feltüntetni, melynek hallgatását ép úgy, mint szavait találgatni kell, így tehát mi is iparkodunk értelmezni, azt a három szót, mely rövid nyilatkozatában jelentőséggel bír, mert kevés ugyan a három, de elég sokat mond. Sennyey kijelenti, hogy csak azon feltétel alatt fogadja el a jelöltséget, ha egészen szabad kezet nyer, mert »a létező pártok«-hoz nem csatlakozhatik, azonban »távol« marad »pártalakítási törekvésektől« és a »hatalmi aspiratióktól.« Az utóbbi két kifejezés határozottan elitéli a mérsékelt ellenzéken, a pártviszonyok és párttaktika tekintetében, eddig történt dolgokat; valószínűleg nem felejté el Sennyey azt a hűtlenséget, melylyel iránta egykori pártja viseltetett, szemmel kisérte,azokat a minden áron új kormánybuktatási manővereket, melyek a mérsékelt ellenzéken, az elveket, szenvedélyeket és személyeket, e szempontból, használták fel, támadták vagy dicsérték, és ezért csúszott ki tollából »a hatalmi aspirácziók« roszszalása, attól sem tarthatta vissza magát, hogy éreztesse az illetőkkel, miszerint a »pártalakítási törekvések« azon formában, azon elemekkel, azzal a személyeskedéssel, melylyel »viscenirozva« voltak, egyátalában nincsenek ínyére; ő »távol« akar maradni az ilyen »pártalakítási törekvésektől«; de múltjából, a jelen helyzetnek, imént vázolt felfogásából következik az is, hogy most »egyik párthoz« sem csatlakozik. Így tehát, nem ugyan Sennyey állására és nézetére nézve, de a jelenlegi viszonyok felőli felfogására és szándékaira nézve, meglehetős tiszta fogalmat szerzünk magunknak, rövid nyilatkozatából. És ebből bizony mi nem merítünk semmi olyant, ami miatt egész jóakaratú, sőt előzékeny nyugalommal ne fogadnék jelöltséget; sőt — esetleg — megjelenését a házban, hol tehetségének van elég tér, és — reméljük — működésének, sok tekintetben, olyan hatása lesz, mi a mostani ellenzéki törekvéseknek határozott elítélésével és megszakításával egyértelmű fog lenni. Hogy kik fogják követni, mily irányban fog haladni, nem tudjuk, de azt tudjuk, hogy az ellenzék sokkal nehezebb helyzetben lesz vele szemben, mint mi magunk, akik sem a pártsem országos érdekeket tőle nem féltjük. — A főrendiház folyó hó 4-én '/a 1 órakor ülést tart. — A főrendiház távollevő tagjai az elnökség által tisztelettel felkéretnek, hogy folyó hó 7-én, az államköltségvetési törvényjavaslat érdemleges tárgyalására Budapesten megjelenjenek. Az országgyűlési szabadelvű párt, ma este 7 órakor, Szathmáry Miklós elnöklete alatt tartott értekezletén kijelöltettek a szerdán választandó bizottsági tagok és pedig a múzeumi bizottságba: Bárczay Ödön, Csernátony Lajos, Éber Nándor, Jókai Mór, Migazzy Vilmos gróf, Radvánszky Béla, Teleki Géza gr. Az alapítványi bizottságba kijelöltettek: Apáthy István, Csáky László gr., Daniel Pál, Emmer Kornél, Jászay Antal, Latinovics Gábor, Péchy Manó gr., Rakovszky György, Simon Gyula, Zsilinszky Mihály. A pénzügyi bizottságba: Zsigmondy Vilmos. A biráló bizottságba: Abonyi Emil. A magyar-horvát országos bizottságba: Prijeszky Tádé. A „HON“ TÁRCZÁJA. Akik kétszer halnak meg. Regény. Irta: Jókai Mór. Első rész: A „Tegnap.“ (6é. folytatás.) Ferencz rögtön indult érték. Mikor a kapuhoz ért, a Matyko visszakiáltotta. — Nini! Gyűjjön csak vissza! Nem a bírónál vannak, hanem a plébánosnál. Aztán még egyszer visszakurjantotta az utczáról, megint más jutott eszébe. — Nem is a plébánosnál vannak, hanem a nőtárasnál. Megtalálta aztán Illavay a ház kulcsát szerencsésen az árendásnál, aki a regálét kéltette. Attól aztán megtudta a félév óta végbement dolgokat. Kezdhet mindent elölről, mint Robinson Crusoe. Hanem még a hozzákezdés előtt minél hamarább fel kell sietnie a székvárosba, s ott valami commissió előtt igazolnia magát, hogy hol járt, »mikor az ég zörgött!« mert az itthon nem levők vagyona egyelőre lefoglaltattak s addig azokat bérbe sem lehet adni. Tehát ha még nem akar elkésni a rozsvetéssel, siessen tisztába hozni a dolgát. Cselédet kapni pedig nehéz lesz, mert a jóra való legényeket mind elvitték katonának. Illavay visszament a házához, s egyenkint felnyitogatta az ajtókat. Alig ismert a lakására. Tele minden szoba ott lakozott hívatlan vendégek székeivel , tele valamennyi szalmával, amiben vaczkoltak, ami most áldott jó tanyája valamennyi egérnek, megüti az embert a bűz, mikor belép. Első dolga volt kinyitni minden ablakot, s aztán kihordatni a szemetet a Matykóval, ami nem ment egy kis csendes fej-megkopogtatás nélkül. Az ablakokban az egerek csináltak maguknak kényelmes tanyát, egymás fölé három-négy kontignáczióra fúrták a szegletekbe a lyukakat, egészen itthon tették magukat, nem is lehetett nekik rossz néven venni. Estig tartott, amíg annyira ki tudta tisztogatni a szobáit másodmagával, hogy meg lehetett bennük maradni. Akkor aztán eszébe jutott, hogy enni is kellene valamit. — Van-e valami a kamarában ? kérdő Matykótól. Megijedt az erősen s nagy szemeket meresztett rá. — Hát én akkor mit eszem ? Volt ugyanis a kamrában még némi némi krumpli és avas szalonna, amit a gazdasszony otthagyott, de azt Matykó egészen egy ember számára tartotta elégségesnek s az az egy ember maga volt. Illavay nagyot nevetett rajta. Amerikát látott ember nem jön egyhamar zavarba. Vele voltak mindenféle ördöngős készülékei, amikkel a yankee a puszta szigeten is tud magának lakomát csapni. — No, hát csak gondoskodjál magadról, Matykó, s aztán eredj aludni, majd reggel felköltelek. Azzal bezárta az ajtókat s egyedül maradt. Milyen nagyon egyedül! Még saját magát sem találta otthon. Hozzáfogott a thea-főzéshez, s elővette a Wothly-féle conserver bádogot, meg a spiritus-katlant s főzött magának gulyáshúst, olyan birkából, ami a Missisippi partján legelt. Kétszersüiltje is volt hozzá, csak fel kellett áztatni a forró vízben. Milyen derék dolog az, mikor az ember nem szorul senkire. Aztán csendesen lakomázgatott egy magában s gondolkozott egyről másról, utoljára semmiről sem. Annyira nem gondolkozott semmiről, hogy a vacsora végén, ahogy rendesen szokta, a megmaradt ételt összevegyítve kenyérmaradékkal, a bádog csészéjében oda akarta adni a kutyájának s csak akkor tért magához, mikor a »Káró!« kiáltásra nem mozdult senki. Hisz a kutya is elhagyta. Hanem a helyett az ablakát karmolázta valaki. Hát ott ki akar bejönni ? A biz a kis czicza. Odament, kinyitotta az ablakot s beereszté. Szép kis fehér macska volt, egészen tiszta fehér, mint a hermelin, csak a farka piros és fekete, gyűrűnkint, mint a korallkígyó, olyan furcsa kis állat. Egyszer, valamikor, attól az első hitelentől kapta ajándékba, kedvence volt: ott szokott mindig a karosszéke támaszkodóján ülni, mikor vacsoráit s az ágyában aludt, a lábánál fekve. Hát ez nem keresett más gazdát ? Amint a nyitott ablakon át beugrott a szobába,üdvözlő kurrogással dörzsölte oda a nyúlánk derekát a gazdája lába szárához s aztán felugrott a karszékre s elfoglalta a szokott helyét a támlányon. — Hát te még emlékezel a régire ? Odanyujtott neki maradék ételéből egy falatot. A macska nem azért jött: köszöni a lássan : ő róla van ennél a háznál gondoskodva szépen, nem éhes ő. A fejét oda dörzsölte a felé nyújtott kézhez s eltolta magától a busfalatot. Azután oda kuporodott Ferencz ölébe s elkezdett dorombozni, a mi a macskánál nagy lelki megelégedés jele: a szemeit lehunyta álmosan. De azért ne higgjen a macskának, aki egérnek született. Egyszer csak kiugrik a szirógató kéz alól, egy perez alatt az almárium mögött terem, s a másik perezben már jelenti fenyegető mormogása, hogy megfogta az egeret. Oda hozta az ura lába elé. Nem azért, hogy megegye, nincs rászorulva, hanem csak mulatságképen ; olyan bohókásan hajigálózott a szerencsétlen fogolylyal, két kézre kapta, mint a babát, lefektette, fél kézzel megpofozgatta, futni hagyta, meg elfogta; egy szóval úgy bánt vele, mint a szép lány a bolond legénynyel; utoljára megvetette, elhagyta futni. Ez is megemlegeti majd, hogy valaha szép macskával csókolózott! Azután felugrott a fehér czicza megint a szokott helyére s elkezdte az esti toilettjét végezni, megnyalta a kacsacskáit, talpacskáit, a fülén felül mosdott, utoljára elkezdte a körmeivel tépni a gazdája kabátját, amiért aztán a lábára ütöttek. Azért aztán megneheztelt s elbújt az ágy alá. Maga Ferencz is feltünni készült. Egy éjjelt az után töltött el a szekéren bóbiskolva, a másikon le sem hunyta a szemeit. Jól fog esni az alvás. De milyen hideg az az ágy! No , az csak attól van, hogy a vánkosokra mind friss czibákat húzott. De nagyon hideg volt az az ágy, mint egy koporsó. — A kikosarazott vőlegény ágya ilyen koporsó. Eddig, mielőtt álomra hunyta a szemeit, mindig volt egy kis rövid buzgó imája. Egy hálaszó, egy kérés, ahhoz a megfoghatatlan lényhez, akit nem ismer senki, de érez mindenki. — Most nem találta az imáját. Oh be hideg ez az ágy! Egyszer csak felugrott hozzá az a kis fehér állat, ez a paródiája a tigrisnek, s odamászott hozzá óvatos léptekkel, korall-kigyó farkát magasra csóválva s arany szemeivel a szemébe nézve. S addig nem hagyott neki nyugtot, mig a kezét ki nem nyujta a paplan alól; ahhoz aztán hozzátörülte a fejét jobbról is balról is, s reszelés nyelvével sorba megnyalta minden ujja hegyét, s azután odafeküdt a lábához a takaró fölé, karikába kuporodva. Milyen furcsa világ! Hogy a kutya, a hűség jelképe, elszegődik más gazdához, és a macska, akiről azt mondják, hogy tele van hamissággal, hozzátart híven. Az utolsó ismerős — egy egész elvesztett, idegenné vált világból! És Ferencz lassan kint megtalálta az imádságát, ami nélkül olyan nehéz elaludni. Volt neki mit meghálálni a megfoghatatlan nagy világszellemnek. »Mikor annyian szenvednek, (és miket szenvednek !) a kik nálamnál jobbak voltak, áldott légy, a ki nekem azt adtad, hogy ne érezzék semmit.« (Folytatása következik.) A zárszámadási bizottságba kijelöltetett : Bebiczky Gyula. — Ezzel az értekezlet véget ért. (O. É.) — Az Egyesült ellenzék május 2-án tartott értekezlete alkalmával a II. országos iparos gyűlésnek a képviselőházhoz benyújtott kérvényét tárgyalás alá vevőn, a következőkben állapodott meg: 1. Szükségesnek tartja, hogy az országos iparos gyűlés által benyújtott kérvényben foglalt elvek úgy a közgazdasági bizottságban, mint a képviselőházban behatóan megvitattassanak. Szükségesnek tartja, hogy a kormány, határozott utasítással láttassék el az ipartörvénynek mily irányban és mily elvek alapján leendő revisiója iránt. 2. Szükségesnek tartja az ipartörvény módosítását a következő szempontok szerint : a) ipari szervezet létesítése a kötelező ipartársulás alapján. Az ipartársulatok testületi hatáskörrel ruházandók fel, főleg az iparos tanonczek kiképzése és a munkarend feletti felügyelet és ellenőrködés czéljából; b) a kézműipar önálló gyakorlásához a szakképzettséget biztosító intézkedések. Szükségesnek tartja továbbá: 3. Az alsóbb fokú iparos szakoktatás országos szervezését. 4. Az önsegély elvére alapított közkereseti és termelő szövetkezeteknek, adókedvezmények nyújtását. 5. A házalási iparnak, továbbá a vándorraktárüzletnek úgy a fogyasztó közönség, mint az állandó teleppel biró iparosok érdekei szempontjából való rendezését. 6. Az állami szükségleteknek a hazai ipar által való fedezését. 7. A vásárügyek törvényhozási szabályozását. — A képviselőház közlekedési bizottsága, ma d. u. 3 órakor tartott ülésében, melyen a kormány részéről Ordódy Pál miniszter és Ribáry miniszteri tanácsos voltak jelen, folytattatott a helyi érdekű vasutakról szóló törvényjavaslat tárgyalása s abban a bizottság a 4. §-tól a 9. §-ig haladt. Lényeges változás a 4. §-on történt, melynek d) pontja kihagyatott, s ez által kimondatott, hogy e vasutak a posta ingyenes számításának kötelezettsége alól felmentetnek azon esetre is, ha már rendes vonatokat is szállítanak. A Bosnyák notabelek küldöttsége érkezett e napokban Bécsbe s ott az uralkodó és a közös minisztérium egyes tagjai igen barátságosan fogadták. A küldöttség Sarics Zade Hadsi Mustafa effendi, Kolovics Zade Essaad effendi és Softik Sarics aga három notabelből áll és a misszió, melyet nyert, a »P. Lt.« szerint abban áll, hogy Bécsben Bosznia birtokos mohamedániai jogai és érdekei mellett szót emeljen. Nem vallási vagy politikai, hanem tisztán anyagi kérdéseket kell szóba hoznia. A küldöttség legnagyobb panasza a bérlők és a visszatért menekültek ellen irányul. Az agrárius viszonyokat török részről utoljára Omer pasa az 1859-iki törvény által szabályozta, mely most is a boszniai-herczegovinai agrárius alkotmány alapját képezi s az osztrák-magyar kormány semmit se változtatott rajta. A bosnyák deputáczió panasza nem is a törvény, mint inkább annak gyakorlása ellen fordul, különösen a keresztyén bérlők ellen, kik a tretinát nem fizetik az óhajtott módon, részben nem fizethetik s részben talán nem is akarják fizetni s végre a visszatért menekültek ellen irányul, mint ez a felhatalmazásban foglalt panaszból is kitűnik, hogy »e vidékek felé eleitől fogva közel s távolról mindenféle ember csődült, munkások és bérlők minőségében s itt letelepedtek, hogy keresetet és anyagi ínségükön segítséget találjanak, kik azonban ma alapjában csak lustaságuk és a pánszlávizmus iránti rokonszenveik által tűnnek ki s kiknek jogaik e földekre az elveszett árnyékhoz hasonlítanak.« A bonapartista párt tegnap Mitchel Robert elnöklete alatt gyűlést tartott, melyen 700, minden rétegből való jeromeista bonapartista vett részt és midőn Cune o d’Omano ki akarta mutatni, hogy Jérômé megegyezik a családi tradiczióval, nevezetesen I. Napóleon elveivel, egy jelen volt, ki a szólót félbeszakította, először bántalmaztatok, azután a tömeg kiáltásai közt: »A szószékre !« erővel oda vitetett, de nem jött szóhoz. Egy köztársasági azt kérdezte, várjon Cuneo Jérome herczeget mint a köztársaság vagy a császárság jelöltjét állítja fel. Cuneo azt válaszolta: »Mint a népre való hivatkozási jog jelöltjét!« Mitchel ezután kijelentette: »Ha a nemzet a császárságot akarja, nincs más császár mint Jérome, de ha a köztársaságot követeli, meg fogunk hódolni. Végül arról biztosít Mitchel, hogy Jérome a hatalmat, akár mint császár, akár mint a köztársaság elnöke sem ármány által sem a parlamenttől nem fogadja el, hanem csak egyenesen a néptől és pedig rá való hivatkozás által. A gyűlésen néhány köztársasági is jelen volt, kik sok bátorsággal nyilvánították nem-tetszésüket. Charles Bonaparte herczeg egy római levélben tagadta, hogy Jérome nyilatkozatai ellen tiltakozott. Az illető hely így hangzik a levélben : »szabad lévén érzelmeimben és ment minden más kötelességtől, kivéve lelkiismeretemet, semmiféle nyilatkozat által nem látom magamat lekötve s nem óhajtok ebben belebonyolódni. A császári herczeg halála óta, mely Francziaország politikai és társadalmi újjászervezésének reményére oly nagy csapás volt, nekem úgy tetszett, hogy a tetemes konzervatív erőknek időt kell engedni, hogy magát összeszedhesse s hogy ezt sem ügyetlen agitácziók, sem esztelen viszálykodások által nem kell megzavarni. Sajnálom, hogy kényszerítettek nyíltan föllépni; vagyok szokva személyiségemet a nyilvánosságnak kitenni. Napoleon Charles Bonaparte.« — A budapest-zimonyi vasút kiépítéséről szóló törvényjavaslat rövid idő alatt a képviselőház elé fog terjesztetni. Ama hír, mintha ez ügyben valamely nehézség merült volna fel, mely e törvényjavaslatnak előterjesztését késleltetné — a mint ezt határozottan állíthatjuk, merő koholmány. (B. C.) — A horvát regnikoláris küldöttségnek ma egy, több órai ülése volt, melyen elhatároztatott, hogy az albizottság részéről a két regnikoláris küldöttség közt még fenforgó differencziák tárgyában a határőrvidéki indirekt adójövedelmekre nézve pro praeterito, valamint a horvát tanulmányalap átadására nézve javaslatba hozott propozíciók elfogadtassanak. Határozottan kimondatott azonban, hogy a szállítási adó felosztásának kérdése, mely a két regnikoláris deputáczió közt még nincs eldöntve, semmiképen sem tekintendő ezáltal elintézettnek. — Gr. Pejacsevich Ldl T&i) b&n metodo iloái’líP7Vand a mngyni* vogníl/nláris deputáczió holnap fog e kérdésekre nézve határozni. (B. C ) — Az új angol parlament múlt pénteken tartó első ülését a felső házban. A királyi biztosok d. u. 2 órakor léptek a terembe, a trónteremmel szemben foglalván helyet. A kormánypadok egészen üresek voltak, Brandt meghajtva magát e szavakkal nyitá meg a gyűlést. Mylordok, van szerencsém tudatni lordságtokkal ő felsége parancsára, hogy ő felsége leghűségesebb követei a bevett szokás, kétségbevonhatlan jogok és szabadalmak alapján megejtették a speaker választást. Választásuk én reám esett. S én bemutatom magamat lordságaitoknak s egyszersmind ő felsége kegyelmes helybenhagyását kérem ki. A lord kanczellár, Mr. Brandt,meghagyás folytán biztosítjuk önt, hogy ő felsége oly teljesen méltányolja önnek a közügyekben kifejtett szolgálatait s képességeit azon szorgos kötelmek teljesítésére, melylyel a hűséges rendek önt megbízták, hogy a legnagyobb készséggel helyesli és megerősíti önt elnöki (speaker) hivatalában. A speaker: Egész alázattal és hálásan alávetem magam ő iige kegyelmes parancsának. Kötelességem most az egyesült királyság képviselői nevében azoknak minden kétségbevonhatlan jogaira és kiváltságaira igényt tartani. Alázattal kérem ő felségét, hogy legyen vitáikban szólásszabadság hogy sértetlen maradjon mentelmi joguk, s mindenek felett, hogy szabadon járulhassanak kívánságaikkal , fégéhez valahányszor az alkalom megkívánja, s hogy minden eljárásuknak legjobb foganatjuk legyen. Magamra vonatkozólag pedig kérem azt, hogy ha valamelyes hibát követnék el, tulajdoníttassék az nekem, s nem ő felsége hűséges képviselő házának. A lord kanczellár: Elnök úr— további megyagyás folytán tudatom önnel, hogy ő felsége a legnagyobb készséggel megerősíti mindazon jogokat és kiváltságokat melyek korábbi elődei által valaha a képviselőházra ruházva lettek, önre vonatkozólag pedig uram, bár ő felsége jól tudja azt, hogy önnek elnézésre nincs szüksége, szavait és tetteit mindenkor a legkedvezőbben veendi. A speaker ezután meghajta magát és a képviselőházba ment. A képviselőházban ekkor már mintegy 200 tag volt együtt s Brandt előadván, hogy ő felsége főrendiházában a királyi biztosok által hivatalában meg lett erősítve és ő felsége az alsóháznak minden jogát és kiváltságait megerősité. Aztán köszönetet mondva a kitüntetésért, felszólitá a képviselőket a szokásos eskületételrel,még ez ülés folyamán pár száz képviselő letette az esküt, mely így szól: »Esküszöm, hogy hű és odaadó leszek, ő felsége Viktória királynőhöz, örököseihez és utódaihoz, a törvény értelmében. Isten engem úgy segéljen!« A tavaszi ünnepély. 1. Azt már igazi bűvészetnek kell tartanunk, amit a Károlyi-palota készülő ünnepélye a fővárosi közönséggel elkövet. Minden más érdeket háttérbe szorított, nyilvános helyeken és magánkörökben egyaránt csak arról beszélnek s nincs ember, aki el tudjon képzelni oly nagy eseményt, mely a jótékonyság e bucsujáró helyét most elhomályosíthatná. A politika unalmas, A. vagy B. úr apró kalandjai kopottak ; a fürdőidény terveivel senki se foglalkozik : néhány hét óta szinte divattá vált, hogy aki érdekeset akar mondani, az mindjárt a nagy bazárra fordítja a szót. E feltűnő élénkséget csupán a Károlyi-palotában pezsgő élet múlja fölül. A pompás épület egészen megifjodott. Az évek óta szobaszögletekben, lépcsők alján, folyosókon, ablakok közt suttongó csöndet kiverte onnan az emberbaráti érzés buzgalma. Oly vidám derű verődik vissza a komor falakról, a minőre azok bizony alig emlékeznek. A palota elé fogatok robognak, jókedvű hölgyek sürgölődnek a fáradhatatlan Bourgoing báró körül. Itt tréfás csevegés, ott ártatlan kaczaj, taps, zenebona hangzik. Ah, valóban, ha most a gazda megjelennék, nem ismerne rá a saját házára! A franczia kertben magas póznák állíttattak föl, holnap zászló fog rajtuk lobogni. A bejárásról jobbra a nyílt verandán fagylalt és hűsítő italok fognak árultatni. A veranda fölött a villanytelepet helyezték el. A balsó szögletben egy igénytelen sátor szerénykedik, holnap pedig a legzajosabb lesz, mert ott fogják parányi, lágy, fehér kezek a habzó pezsgőt kristálypoharakba töltögetni. A lépcsőzet előtt a zenekarok emelvénye látható. A bejárás ajtószárnyai nyitvák, az előfolyosón inasok, szolgák, munkás emberek járnak-kelnek. Az üveges foyer már csaknem teljesen árucsarnokká van átalakítva. Nyolcz elegáns sátor foglalja el a fülkéket, jobbról négy és balról négy. Ezeket mind Pincker kárpitos készítette vászonból, úgyszintén a többi termek díszleteit, a függönyöket és a falszőnyegeket is. A sátorboltok közt díszes azaleák emelkednek, a piros szín minden árnyalatával. A csillárokra folyondárok kúsznak; dísznövények, borostyán, Cyprus, olajfa stb. bokrok csoportosítvák minden azalea köré. Balra az első sátorban Marton Alajostól díszműáruk, a másodikban Testőri ateliérejéből A képviselőház közoktatási bizottsága ma d. e. 10 órakor tartott ülésében, a kormány részéiről Trefort miniszter és Szász Károly mint tanácsos volt jelen. Napirenden a gymnasiumi és reáltanodai oktatásról szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása volt. Az utóbbi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése alkalmával az 54. §-ba pótlólag felvétetett, hogy a miniszter a tankerületi főigazgató akadályoztatása esetében helyettest is küldhet ki. Továbbá a 63. §. rendelkezéseinek világosabb értelmezéséül szintén felvétetett, hogy a Magyarországon jelenleg törvény szerint hazai oktatással foglalkozó szerzetesrendek nem számíttatnak a külföldön székelő testületek közé. Ezen eszmének szabatos kifejezésével s az illető helyre leendő beiktatásával Baross Gábor és Molnár Aladár bízattak meg. Folytattatván a tárgyalás, a 71. §. után a javaslat 74. §-a létetett, Molnár Aladár következő kiegészítő javaslatával. A hittanítókon kívül a középtanodák tanárai kizárólag az illető gymnáziumában vagy reáliskolában alkalmazott egyének tartoznak lenninek a teljes ellátással bíró egyháziak. A tanárok törvényben megállapított létszáma ezen intézetekre nézve csak minimumnak tekinthető. Ezután a törvényjavaslat 72 s következő §-ai vétettek tárgyalás alá. A 72—73. §§. helyett Molnár Aladár módosítványt ad be; igen hosszas élénk vita után a következő szöveg állapíttatott meg : §. A hitfelekezetek is jogosítva vannak középiskolai tanárok kiképzéséről és képesítéséről gondoskodni, azon nyilvános főiskoláikon, melyeken a következő határozatok szerint berendezett bölcsészettermészettudományi tanszak van. 1. Az ilyen főiskola bölcsészet-természettudományi szakosztályában legalább 16 rendes tanár alkalmazandó, úgy, hogy a tanárok kiképzéséhez szükséges mindén fontosabb tudomány művelésére legalább egy-egy külön tanszék legyen állítva és a tanári képesítő vizsgálatok köteles tárgyait képező minden tudomány rendesen taníttassék. Továbbá azon tudományok tanításához, melyekben az oktatásnak szemléletinek és demonstratívnek kell lennie, a szükséges intézetek, ideszámítva a természet és vegytani laboratóriumokat, füvészkert és gyűjtemények eléggé felszerelve legyenek. Végre legyen gondoskodva a tanulóknak a tanításban való gyakorlati oktatásáról is. Rendes tanárokat, csak tanszakukra tudok ok