A Hon, 1880. június (18. évfolyam, 137-165. szám)
1880-06-01 / 137. szám
egyrészt a Danára, másrészt a budapest-szegedi vasútra dől forgalmával, és így aligha fogna még egy harmadik közlekedési utat is föntarthatni, igen nagy állami teher nélkül. S ha oda megy a dolog, hogy a pestzimonyi vasút is csak egy helyi érdekű pálya, akkor még ha építtetni kívántatik is, azon eljárás volna alkalmazandó, amely az államérdekeknek különbeni biztosításával a legolcsóbban juttatná e vidéket a vasút létesítéséhez. Szóló ezután szól az osztr. államvasutházi viszonyról s megjegyzi, hogy a törvényjavaslatban proponált műépítményeknek létesítése, melyeknek csak egy része t. i. a Zimony melletti építések folynak a szerb fejedelemséggel kötött szerződésből, praejudicálnak a későbbi helyes eljárásnak, mint egykor az alföld-zimonyi vasút ínséges munkálatai azon hangzatos bevezetéssel: »Alföld-Fiume« vonták maguk után a helyes magyar vasúti politika keretébe nem vágó vasúti irányzatot. Annálfogva bővebb felvilágosításig nem nyilatkozik a törvényjavaslat elfogadása mellett. Tisza miniszterelnök szükségesnek látja kinyilatkoztatni, hogy ezen vasútkérdésnek előbbi tárgyalásai nem a mostani közlekedési miniszter rövid hivatalos idejéből származnak, hanem már régebben folyván e fölött a tanácskozások, azért ő kíván előbb nyilatkozni. Nem fogadhatja el azért a szemrehányást, hogy e javaslat csak most az országgyűlés végén terjesztetik be. Az ügy évek óta sajtóban és a közvélemény által vitattatik és jelenleg mindenki tisztában lehet az iránt, hogy e vasút csakugyan a magyar vasúthálózat egy nélkülözhetlen részét képezi. A kérdés érett volta mellett az is bizonyít, hogy ezen ügy már évekkel ezelőtt a képviselőházban határozat tárgyát képezte. E mellett a szerb fejedelemséggel kötött vasúti egyezmény bizonyos határidőt tűz ki a Zimonynál való csatlakozásra, s hogy e határidő betartathassák, szükséges, hogy a műépítményekhez idejekorán hozzá lehessen látni. Kéri azért a törvényjavaslat elfogadását annál is inkább, mert a bekövetkező szünetet az ez iránti intézkedésekre, mint legalkalmasabbat felhasználhatja. Ráth Károly elfogadja feltételesen ajavaslatot, mert a vasutat szükségesnek találja. Nem óhajtja, hogy e vonal az osztrák állam vaspálya befolyása alá kerüljön! Kérdi azonban, vajjon a Belgrádtól lefelé menő vonal kiépítése iránt vannak-e a kormánynak garanciái. Jobban szerette volna, ha az egész vasútnak miképen leendő építéséről és nem annak egyes részeiről terjesztetett volna be javaslat. Ivánka Imre üdvözli ajavaslatot. Bírálja az oszt. állam vasút taristáit, nem tartja eléggé függetlennek, eléggé önállóan intézkedhetőnek az újabban Budapesten alakított igazgatóságot. Perczel L. polemizálván Ráth érveivel, elfogadja a törvényjavaslatot. Hieronymia Ráth által sürgetett adatokra nézve nyilatkozik. Bármi garantiákkal, a tarifa ügyre nézve privát társulatok irányában elegendő biztosítékot nem lát, minthogy a tarifáknak a forgalmi szükséghez képest csaknem évről-évre mérsékeltetniök kell s alig lehetne ma oly tarifát megállapítani, amely például a legközelebbi tíz év alatt is elég minimálisnak volna tekinthető. A vaspályák saját érdekükben már ma is oly alacsony díjtételeket alkalmaznak, aminőkre ezelőtt 10 évvel alig gondolhattunk. Lichtenstein azon aggodalmaira, hogy az állam az előleges szakaszok építésével nagyon enyagírozza magát, megjegyzi, hogy erre már van analógia t. i. a keleti vasútnál, hol csakugyan az egészre vonatkozó intézkedéseket megelőzőleg, az állam által elrendeltetett az egyes szakaszokra nézve az előzetes kiépítés. Tisza Kálmán miniszterelnök a Belgrádon túl levő csatlakozásról szól, mely nemcsak Magyarország és a külügyi kormánynak képezi főgondját, hanem biztosítva van a berlini szerződést aláírt öszszes nagyhatalmak által. György Endre Hieronyminek a tarifáról való megjegyzéseire felhozza, hogy az átlagos tarifák az osztrák államvasútnál kisebbek mint a többi vasutaknál. A budapest-zimonyi vasút szerinte sok ideig nem fog jövedelmezni. A nagyobb szállításra elég a Duna, a gyorsabb útra terelendőkből a legnagyobb részt a concurrens vasutak fogják elnyelni. Attól tart, hogy a befektetési tőke »fond perdu« lesz, sőt, hogy ha a kikinda pancsovai vasút egyszer kiépülne, e mellett a budapest-zimonyi vasutat károsnak is tartaná. Hivatkozik a gazdasági egyesület memorandumának ily irányú ide vonatkozó részére. Forgách Antal gr. azt hiszi ugyan, hogy a budapest-zimonyi vasút sokkal kisebb teherrel létesíthető lenne, mint itt javasoltatik, de tudja, hogy a közvélemény mily erősen kívánja e vasutat, s azért elfogadja a törvényjavaslatot. Még szólt Lichtenstein, ki az általa felhozottak ellen tett észrevételekre nyilatkozott, mire a törvényjavaslat átalánosságban a többség részéről elfogadtatott. A részleteknél az 1, 2. és 3. §§-nál történtek felszólalások. 1. §-nál György a kalocsai szárnyvonalat, mint a vicinális vasutak körébe tartozót, itt kihagyatni kívánta. Forgách szintén külön törvényjavaslatba, esetleg külön §-ba kívánja fölvenni. Az eredeti szöveg felett a szavazás alkalmával a szavazatok egyenlők lévén, az elnök hozzájárulásával az eredeti szöveg fogadtatott el. A 2. §-nál a bajai vonalra nézve is kivontatott külön törvény intézkedése , a többség azonban a §-t változatlanul fogadta el. A többi §§-ok szintén változatlanul fogadtatván el, a törvényjavaslat tárgyalása befejeztetett. Ajavaslat a pénzügyi bizottsághoz létetik át, mely azt holnap fogja tárgyalni. Előadóvá Perczel László választatott meg. (Orsz. Ért.) ma országos ülés után, Prónay József elnöklete alatt tartott ülésében a czukoradóról szóló törvény (1878. XXIII. t. sz.) módosítását tárgyazó törvényjavaslattal foglalkozott. A kormány részéről Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter és Kránitz min. tanácsos voltak jelen. Krá iz min. tanácsos tüzetesen indokolja a törvényjavaslatot, kifejtvén, hogy a létező módosítása kívánatos és hogy úgy a kincstár mint a gyártás érdekében előnyöket nyújt a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat. Szapáry dr. miniszter: e törvényjavaslat nem anyira a pénzügyi, mint inkább a nemzetgazdasági tekinteteket vette kiindulási pontul, s ez okból csak a gyárosok egyhangú nyilatkozatai következtében határozta el magát annak előterjesztésére ; meggyőződvén ez által arról, hogy a javasolt módozat a gyártásra nézve igen kívánatos sőt sürgető és pedig úgy, hogy másfelől az államkincstár érdekeire nézve e megadóztatás szintén előnynyel jár. Hegedűs Sándor előadó részletesen előadja minő különbség áll elő a gyártásra nézve a törvényjavaslatban foglalt módozat foganatosítása által, mely megadóztatási mód különösen a magyar gyártásra nézve leend előnyös. Mielőtt azonban érdemleg hozzászólana a javaslathoz, a következő kérdésekre nézve óhajtana felvilágosítást nyerni : 1. Nyilatkoztak-e a gyárosok aziránt, várjon a mostani és az új termelési mennyiség közt levő különbség nem fogja-e megrontani a termelés arányát ? 2. Mi tesz nagyobb különbséget a mostani termelési mértéknek a régi alapon való fokozása, hogy a 10 milliónyi mennyiség létrejöjjön , vagy pedig ezekhez hozzászámítása az új javaslatban foglalt töltési aránynak ? 3. Mi szándéka a kormánynak az 1877. okt. 20-ai határozattal, mely a zónarendszer tanulmányozását teszi kötelességévé ? E kérdésekre adandó választál föltételezi a törvényjavaslathoz hozzájárulását. Ha azonban a válasz nem lenne kielégítő, azon esetre indítványozza, utasíttassék a miniszter a kérdés tüzetes tanulmányozására, s annak idejében újabb javaslat előterjesztésére. Wahrmann Mór: Hivatkozván a czukoradó kérdésének nagy fontosságára, azon nézetét fejezi ki, hogy nem tartja czélszerűnek azt, hogy e nagyfotosságú kérdésben most az ülésszak végén elsietve határozzon a törvényhozás. A cukoradó hivatva van részben pénzügyi bajaink javítására, s kéri a minisztert ne sürgesse most e törvényjavaslat tárgyalását, hanem tanulmányozza azon kérdést, vajjon valóban előnyös lesz-e a javaslat életbeléptetése a magyar czukorgyártásra, s ezt a szakértők újabb kihallgatása által véli eszközlendőnek. Szapáry dr. miniszternek elvileg nincs ellenvetése a szakértők újabb kihallgatása ellen s reméli, hogy a bizottságnak e kérdésben közelebbről kielégítő jelentést tehet. A bizottság végre abban állapodik meg, hogy holnap tartandó ülésében három kérdést fog szövegezni, melyek a szakértők elé terjesztetnek. Ezzel az ülés véget ért. (O. É.) Mi ismeretes korona sem járulhat e tekintetben közel, hanem a mely átalában is mint ily műemlék, ritkítja párját. Csak nemzeti múzeumunk nyitraivánkai lelete koronarészleteinek bámult bizanti zománczművei járulnak hozzá közel; de koronánk egyes művei ezeket is épen úgy túlhaladják műbecsre és szépségre nézve, valamint versenyeznek mind azzal, mit e nemben hasonló műemlékek : a zománczos oltártáblák, úgy nevezett pallák, frontalék s antipendiumok, valamint könyvtábla-ereklyetartók e korból előmutatni képesek ez emlékekben s azok kiadásaiban, például: Labartenál és De Linas műveiben az ötvös, arany és zománcz művészet köréből. A ritka s oly nagyra becsült díszes rekesz, zománezmü technika, a mint a legremekebb kivitelben úgy legváltozatosabb nemeiben s modorban található koronánk külön zománczképein. Mig annak felső, sz. Istváni részei finomabb aranylemez pántjain a X. századi olasz zománezmü alakzatai tűnnek fel a Megváltónak fényes, részben átlátszó rekesz románezmü képe ábráján s az apostolok dús színezetű, tömör alakzatain; ezek keretezésében pedig a képeket környező filigrán szemcsés sodronymű disziti ez erős sárgaszinü aranyalapot ; addig a korona alsó, bizanti része világosabb és tömörebb aranysárga pántján és csúcsán a legélénkebb dús színezetű bizanti rekesz-zománcban találjuk ismét a Megváltó, az angyalok és a szentek képei mellett Mihály császár, Konstantin és Geyza arczképszerűen és koruk érdekes fejedelmi viseletével előállított mellképeit, mindenütt feliratokkal jelölve. Mindannyi egy egy érdekes históriai kép, eltekintve a zománcz páratlan szép művétől és tökélyétől. De ez nem elég ! Az alsó korona diademszerű, félkörű és csúcsos rovátkáin a zománcznak még egy más, eddig ismeretlen, vagy csak elveszett és jelenleg többé nem ismert, új nemével találkozunk. A vizsgálat közben kifejtvén ugyanis a koronába, a koronázás alkalmára betétetni szokott béllést, e csúcsos és félkörű rovátkák kék és zöld színű rekesz zománczai nem csak a közönséges átlátszó, úgy nevezett translucid, de a világosságtól egészen áthatott zománczot mutatták. Azaz: ez a fém alaplemez nélkül csupán az aranykeretrekeszekbe van lefoglalva. A zománca e jelenleg, mint mondjuk, ismeretlen és hajdan is, csak igen ritkán előjött nemét, csupán a műtörténetből ismertük, melynek egyik véletlen adata mellékesen a XVI. század egyik híres mesterének e művészeti technikája fiikát említi, hogy Párisban, közálmélkodásra ekkor ily megfoghatatlan technikájú zománczművet készített. Azóta, hogy ez adat ismeretes és legújabb világkiállítások által a keletnek híres chinai és japáni felülmúlhatatlan tökélyű rekesz-zománczainak nemei is ismeretesek lettek, a művizsgálók a zománcz e nemét a japániak egyes, hasonló zománcz műveiben vélték felismerni. A magyar szent korona tehát a legmüvészibb rekesz zománczozat mellett a műtechnika elemét, ritka szép példányaiban föntartotta s vizsgálatunk azt ez által, ismét közismeretre hozza. Mindennek részletesebb felemlitésével, csupán némi fogalmat kíván a küldöttség előlegesen adni a szent koronának minden képzetet felülmúlt, s a műismeretet is legmagasabbra emelő elragadó műbecséről, szépségéről és érdekességéről. Nem is szükség itt azért tovább részletezni, hasonlóan egyes példányaiban ritka és nagybecsű, de az előbb kiemelt művekhez képest csak másodrendű dús drágakő- és gyöngydiszét, mely egyébként sem teljesen és változatlanul nem maradt fenn, sem az eddigi leírások nevezéseivel mindenben meg nem egyezik. Magától értetődik, hogy ezek leírására, fölvételére és meghatározására is teljes gondot fordítottunk, s azokat is illetékes szakférfiú által megvizsgáltattuk s fölmérettük, a mai tudomány által nyújtott biztosság szerint véglegesen meghatároztattuk, valamint ennek erdményeit is a sz. korona leírásában hasonlón közlendőnek tartjuk. A vizsgálat további menete és módozataira nézve még csak azt véltük szükségesnek itt teljes megnyugtatásul megjegyezni, hogy abban eljárásunk kiinduló pontját az képezte, miszerint eleve már átolvasván a sz. koronáról szóló eddigi egész irodalmat, az ebben fölvetett, vagy ennek olvasása közt fölmerülő összes kétesebb adatok és kérdések kijegyzésével álltunk a mű elé, s annak vizsgálata által igyekeztünk a kérdések, kételyek és nehézségek eloszlatására magunknak feleletet és biztosságot szeresül. Mire azután a korona egész habitusának és minőségének, egyes műveinek, képeinek, díszítményeinek és részleteinek leírását mintegy jegyzőkönyvileg tollba mondva jegyeztük föl, éspedig az alakok, viselet, formák és színezet legkisebb részletig menő leírásával. Mi által egyedül véltünk a fényképezés, mértani fölvétel s helyben a természet utáni színezés mellett teljesen hű és minden irányban biztos munkát végezni s előálllítani. Nincs egyéb hátra, mint, hogy a tovább teendők és a mű kiadásán iránt a t. Akadémiának előterjesztést tegyünk. A művizsgálat által kiderült azon tapasztalat, hogy eddig koronánk egyetlen egy hó képét sem bírjuk meg, s annál kevesbbé bírjuk azt magas és remek műbecséhez és fényéhez méltó előállításban. Ez eléggé indokolja a szent korona leírt műszakszerű fölvételeinek mennél pontosabb és szebb, valamint dús műrészletei ábráira is kiterjedő kiadását, amint ezt már az Akadémia az ő cs. és apóst, királyi felségéhez tett fölterjesztésében is kérvénye indokolásául kifejezte s a sz. korona ezen alkalomból történt kivétele és visszahelyezése alkalmával az országos küldöttség jegyzőkönyvébe is fölvette. Nem lehet tehát kételkednünk, hogy az akadémia megragadja az alkalmat a nemzet megszentelt ereklyéje s egyik legszebb műemléke, s e nagybecsű remekmű méltó kiadására, hogy vele a nemzetet és műtudományt megajándékozza ; valamint hogy eddig már tetemes nagy költséggel a hazai műemlékeket, az archaeologiai bizottság által kiadta s folyvást kiadja. Erre nézve a korona képére s érdekesebb részleteire a bizottság fényes szinnyomatú kiállítást ajánl. Aminta fölvételei teljesen elkészülnek és az Akadémia elé terjeszthetők lesznek, megrendelhető lesz egyszersmind a kiadásnak költségvetése. A szinnyomatot illetőleg bátorkodunk azonban mindjárt ajánlatba hozni a párisi Didron-féle enemü intézetet, mely nyomatai szépségével, valamennyi más hasonló kiadványokat túlhaladja, és legújabb hasonló rekeszrománezmű-képek kiadványai által, minőket nevezetesen a japáni művek ily kiadásában tanúsított, különösen gyakorlottnak mutatkozik a rekesz-zománczművek kiadásában. A képviselőház pénzügyi bizottsága A képviselőház közgazdasági bizottsága ma d. u. 5 órakor Fálk Miksa elnöklete alatt tartott ülésében tárgyalás alá vette az erdélyi gazdasági egyesület kérvényét, az elmaradt úrbéri és más ilynemű kárpótlások kifizetésének eszközöltetése iránt, mely Baross Gábor előadó javaslatára a kormánynak megvizsgálás és jelentéstétel végett kiadatni határoztatok. Ezután tárgyalás alá vétetett Marosvásárhely város kérvénye, melylyel az uzsora korlátozása iránt törvényt alkottatni kér. Baross Gábor előadja, hogy az igazságügyminiszter elfoglaltsága miatt az ülésben meg nem jelenhetvén, magát Zádor Gyula miniszteri tanácsos által képviselteti, kit is a szükséges felvilágosítások megadásával megbízott. Zádor Gyula miniszteri tanácsos előterjeszti, hogy a minisztertanács határozata folytán múlt év vége felé az igazságügyminiszter szakbizottságot hívott ösze, melynek feladatává tétetett, hogy az uzsora korlátozására célzó intézkedésekről véleményt és törvényjavaslatot terjeszszen elő. A szakbizottság ezen ügyet behatóan tárgyalta és törvényjavaslatot terjesztett az igazságügyminiszterhez, aki azt a pénzügyi, kereskedelmi és belügyminisztériumokkal közölte, de eddig még nem kapott választ. A törvényjavaslat főbb vonásaiban a német és osztrák hasonló tartalmú tjavaslatokra támaszkodik, de azért nem utánozza vakon egyiket sem. Legfontosabb a tjavaslatnak 1 §-a, melyben az uzsora definitiója foglaltatik. Ezelőtt mind az uzsorának tekintetett, ami a megállapított kamatlábon túl ment, de az újabb tudomány ezen álláspontot meghaladottnak tekinti, s a szakbizottság ehhez képest az uzsorát ekkér definiálta: »A ki másnak szorultságát, könynyelműségét vagy tapasztalatlanságát kizsákmányolva, oly feltételek alatt hitelez, vagy ad fizetési halasztást, a melyek a részére engedett túlságos mérvű vagyoni előnyök által az adósnak vagy kezesnek vagyoni romlását előidézni vagy elősegíteni alkalmasak, az uzsoravétséget követ el. Szóló kijelenti azonban, hogy nincs felhatalmazva az iránt nyilatkozni, váljon a minisztérium ezen álláspontot magáévá tette-e és hozzáteszi, hogy Ausztriában újabban arról gondolkoznak, hogy a kamat maximumát kell megállapítani és hogy ami azon fölül van az uzsora. Falk Miksa elnök azt óhajtaná tudni, mikor várható ajavaslat beterjesztése. Baros Gábor előadja, hogy az igazságügyi miniszter kijelentette, miként hiszi, hogy a jövő ülésszak folyama alatt ajavaslatot nemcsak előterjesztheti, hanem hogy az törvényerőre is lesz emelhető. Minthogy e kérdés nagyon fontos és Marosvásárhely város kérvényét eddigelé már mintegy 20 törvényhatóság támogatta, szóló indítványozza , emeltessék ki a jelentésben az, hogy a bizottág a kormány nyilatkozatát bírja az iránt, hogy e tárgygyal komolyan foglalkozik, hogy ajavaslat az előkészítés stádiumában és annak előterjesztése a kormány szándékában van, és ennélfogva a kérvény kiadandó volna a minsztériumnak azon reményben, hogy az ez irányban a jövő ülésszak alatt előterjesztést fog tenni. Andaházy Pál azzal kívánja megpótoltatni, hogy a minisztérium hivassék fel arra, hogy a jövő ülésszakban e tárgyra vonatkozólag törvényjavaslatot terjeszszen a ház elé. A bizottság az indítványt elfogadta. Tárgyalás alá vétetvén ezután az országos népszámlálásról szóló törvényjavaslat. Kemény Gábor b. kereskedelmi miniszter részletesen elősorolja a népszámlálás módozatait, amely az eddigiektől eltérőleg űrlapok által fog foganatosíttatni. Az eljárás maga szintén nagyon egyszerűsítetett, mely a népszámlálás keresztülvitelét gyorsítani és pontossá tenni lesz hivatva. Ezután indokolja a tjavaslat benyújtásának szükséges voltát, melyet a civilisatió kifolyásának tart; ajánlja a tjavaslat elfogadását. Baross G. hivatkozik a képviselőháznak tárgyalásaira a közelebb múlt népszámlálási törvény meghozatalának alkalmakor. Felmerült akkor azon kérdés, hogy a népszámlálás mily időközökben fog ismétlődni. Az akkori keresk.miniszter Gorove határozott időpontot nem tűzött ki, nem akarván praejudikálni a jövőnek s azt más országok példájára, nemzetközi megállapodásoktól függőnek tartotta; kijelentette egyszersmind azt is, hogy ha e példát követni akarjuk, akkor szükséges, hogy Magyarország az idevágó nemzetközi értekezleteken is részt vegyen. Ezen kijelentésének, mely akkor átalános helyesléssel találkozott, meg is lett a foganatja, amennyiben Magyarország az akkori hágai nemzetközi kongresszuson már képviselve volt, amint hogy képviselve volt a későbbi sztpétervári kongresszuson is. Mocsáry Lajos nem tartja okvetlen szükségesnek a népszámlálás keresztülvitelét most s beérné, ha az hosszabb időközönkint foganatosíttatnék. Nem lát benne elég praktikus hasznot, különösen, midőn az 150.000 írtba fog kerülni, melyet soknak tart ; továbbá nem akarná a közhivatalnokokat, akik úgy is el vannak foglalva, e munkával túlterhelni. Kétségbe vonja, mintha a miniszter kijelentése szerint ezen ügy a czivilizáczió postulátuma lenne. Keleti Károly mint tanácsos megjegyzi, hogy ajavaslat előterjesztése nemzetközi megállapodásban sőt majdnem kötelezettségben találja alapját. 1872-ben Szentpéterváron tartott statisztikai congressuson, ahol Magyarország is képviselve volt azon megállapodás jött létre, hogy a statisztikai adatok kicserélhetése s átalában a nemzetközi népstatisztika megállapítása érdekében azontúl 10 évről 10 évre eszközöltessék népszámlálás, az ott képviselve volt országokban. Practicus haszna is van a dolognak, mert igen sok esetben fontos, hivatalos felvilágosításokat, pontos statisztikai adatokat szolgáltatni rendes népszámlálás nélkül nem igen lehet. A tisztviselők megterheltetéséről nem igen lehet szó, mert az egész munkálat nagy részben ideiglenes napidíjasok által fog keresztül vitatni. A rendszer, mely most fog követtetni, igen egyszerű és biztos, mely a számlálást nagyon meg fogja könnyíteni és olcsóvá tenni. Amíg a legközelebb múlt népszámlálás költségei 270.000 frtra rúgtak, addig a jelenlegire már csak 150.000 frt van felvéve, mely összeg remélhetőleg elég is lesz a költségek fedezésére. Kemény miniszter reflektálva Mocsáry észrevételeire megjegyzi, hogy a népszámlálást igenis a czivilizáció egyik lényeges követelményének kell tekinteni. Nemcsak nemzetközi érdek kell hogy vezessen különösen bennünket, akikről eddig azt volt szokás hirdetni, hogy pusztulunk, veszünk, s hogy a magyar nemzet, ha így halad, okvetlen ki fog halni, hanem saját nemzeti érdekünk is azt kívánja, hogy ezen állítást minél alaposabban és minél gyakrabban megcáfoljuk. Ha egyéb nem, már ezen egy szempont is megérdemli, hogy ezen aránylag csekély költséget, fáradságot megtegyük, ha az némi áldozattal is jár. György Endre részben csatlakozik Mocsárynak különösen azon fölfogásához, hogy nem szükséges mindenben Ausztriát utánoznunk. Ezzel ugyan nem akarja kétségbe vonni a népszámlálás szükséges voltát, de ez alkalommal is szükségesnek látja szintén megjegyezni, hogy nem ártana oly kérdésben, amely nem függ össze Ausztriának ügyeivel, attól teljesen függetlenül eljárni. A tvjavaslatot magát elfogadja s a következő kérdéseket intézi a kormányhoz : 1. Miután nagy súlyt tulajdonít a nemzetiségi tekinteteknek, kérdi, várjon a kitöltendő űrlapoknál gondoskodva van-e arról, hogy az pontosan kifejezésre juthasson ; 2. miután a tvjavaslat 2. §-ában a házi állatok megszámlálása is be van véve, melyek azok, amelyek megszámlálás alá esnek, s végre: 3. hogy miután az 1871-ki népszámlálás, mint a kormány kijelentette 270.000 írtba került, kérdi, hogy az esetleg fölmerülő költségtöbblet által támadható differenczia, a községek által munkában vagy készpénz által fog-e kiegyenlíttetni. Kemény miniszter válaszában kijelenti, hogy a megszámlálás, miután a lovakra és egyéb teherhordó állatokra nézve más törvény intézkedik, e helyen csak a szarvasmarhákra, juhokra és a méhekre terjesztetik ki. A költségekre nézve megjegyzi, hogy a fölvett 150,000 frtból ez idén 50,000 frt a jövő évben pedig 100,000 frt fog igénybe vétetni és ezen összeget elégségesnek hiszi a számlálás keresztülvitelére, miután a jelenlegi számlálás módozatai nagyon egyszerűsítettek. Ezenkívül a kormány az összes nyomtatványokat szolgáltatja s a községekre legfeljebb csak az űrlapok kitöltésének esetleges költsége háramlik, mely nagyon csekélynek mondható. A törvényjavaslat átalánosságban elfogadtatván, megkezdetett a részletes tárgyalás. A czím elfogadtatott, úgyszintén az 1. §. A 2. §-nál Baross Gábor kérdi, hogy miután eddig a birtokviszonyokról egyátalában nincsen statisztikánk, nem lehetne-e összekötni ezen alkalommal a birtokviszonyok jelenlegi állásának felvételét. Keleti tanú megjegyzi, hogy ez nagy nehézségekkel járna. A tudomány úgy is nagy concessiókat tett már az egyéb szorosan a népszámláláshoz nem tartozó dolgoknak együttes felvétele által, melyek rendesen annak hátrányára szoktak történni, nem tartja ezt itt alkalmazhatónak. Korzmics László még a felvett állatokat is kihagyná ajavaslatból, mert attól tart, hogy az csak rontani fogja a jó népszámlálást. Indítványozza, az állatok számlálásának mellőzését. Kerntler Ferencz és Mocsáry is a kihagyás mellett vannak. Andaházy Pál ellenkezőleg ezt megtartaná s a helyett a lakhelyek bevételét mellőzné. Baross akkor feleslegesnek tartja az egészt. Kemény miniszter kijelenti, hogy nem ragaszkodik ahhoz, hogy az állatok számlálása összeköttessék a népszámlálással, mert az más után csekély költséggel is keresztül vihető. Keleti tanácsos megjegyzi, hogy amily köszönettel veszi az állatok kihagyását, úgy ragaszkodnia kell a lakhelyek fentartásához, különösen az ipartelepek felvételének érdekében, mely egy felveendő iparstatisztikának alapját fogja képezni. Mocsáry feleslegesnek tartja ezt, mert a népszámlálásból is megtudható, hány iparos van az országban. Korizmics megjegyzi, hogyha iparstatisztikát csinálunk, akkor nem mellőzhető a gazdasági statisztika sem. György Endre, ha már valaminek kihagyásáról szó van, akkor inkább a lakhelyeket hagyná ki és az állatokat meghagyná. Erre szavazás útján a 2. §, a lakhelyek felvételének kihagyása mellett, az állatok számlálásának megtartásával fogadtatott el. Az idő előrehaladván a tárgyalás folytatása a holnapi ülésre halasztatott, mely a holnapi orsz. ülés után fog megtartatni. (Orsz. Ért.) A szegedi kir. biztosság eljárása iránt Bakay Nándor által tett interpelláczióra a képviselőház mai ülésében a következő választ adta : Tisza Kálmán miniszterelnök: T. ház! (Halljuk!) Ha méltóztatnak megengedni, most már válaszolni óhajtanék Bakay Nándor képviselő úrnak hozzám intézett interpellátiójára, melyre adandó válaszom a múlt szombatról az ő távolléte miatt elmaradt. (Halljuk ! Halljuk!) Midőn e választ megadni szándékozom, nem kívánom a t. házat azzal fárasztani, hogy az interpelláló urnák okadatolását és egész interpellációját felolvassam, mert azt hiszem, hogy épen úgy az ebben, mint a bevezető beszédében előadottakra a választ meg fogom adni az által, hogy ki fogom — adatokra támaszkodva — mutatni, mikép állnak az általa érintett ügyek Szegeden s azután fogok magára az általa interpellációja végén tett egy pár kérdésre még reflectálni. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt a képviselő úr által mellesleg felhozott egy pár dologra kívánok reflectálni, amelyekre nézve magán után is vettem tőle értesítést. A képviselő úr panaszkodik, hogy a biztosság tagjai olykor nem úgy bánnak , mint ő mondá a szegediekkel, mint ahogy helyes volna. Én, tehát, azért hogy a biztosságnak egyik vagy másik tagja néha nem veszti-e el perczslegesen türelmét, felelősséget nem vállalhatok. Ha megtörténik, bizonynyal, aki ismeri az oly nemű tárgyalások természetét, aminek ott folynak, csodálkozni nagyon rajta nem fog. De ha egyik vagy másik tett volna olyat, ami túl megy a türelemvesztés határán, annak is — gondolom orvoslása nem abban rejlik, hogy a netaláni ily egyes esetért a biztosságnak eljárását, az összes kisajátítási eljárást, az összes segélykiosztási eljárást úgy akarja valaki odaállítani, mint amely helytelen, kellő alapokon nem nyugszik és az illetők méltányos igényeinek és jól felfogott érdekeinek meg nem felel. Az eljárás helytelenségének igazolásául a képviselő úr felhozta azt is, hogy egy szegedi lakóénak kisajátítás alá jövő telke úgy oszlott meg, hogy hat telek lett nem ugyan kizárólag abból, de annak részleteiből más részletekkel összekapcsolva és — mint mondá — azon embernek ezen hat telekből egyet sem adtak. Végére jártam a dolognak, és ez esetben mondhatom, hogy elsősorban , mondom, elsősorban ezen ember saját telkeiből nem kapott, mert menthetetlenül részeg állapotban lévén a bizottság előtt, nem lehetett vele megértetni saját érdekét, sőt oly kifejezésekkel élt, amelyek miatt őt a bizottsági gyűlésből el kellett távolítani. Ugyanezt ismételte másnap is, mint amely napra épen tekintettel azon állapotra, amelyben az első alkalommal volt, a tárgyalás elhalasztatott. Mindamellett azonban, hogy ez kétszer megtörtént és mindamellett, hogy megakasztani e miatt az eljárást nem lehetvén, akkor a hat telek közül egyet sem kapott, minthogy később belátta, hogy saját érdeke ellen vétkezett, a bizottság még akkor is lehetővé tette, hogy ő azon telkekből kapjon. És ezen egyén tudomásom szerint tökéletesen meg van a cserébe kapott, vagy a kapott telkekkel elégedve, azt átvette és igen örül annak, hogy kiegyezett és nem hajtott sem a talán túlságosan élvezett borra, sem az ennél még veszedelmesebb részegítőre, egyes izgatóknak félrevezető szavaira. Még egy ily természetű dolgot hozott fel a képviselő úr, azt mondván, hogy egy asszony amiatt, hogy telkét meg nem kapta és a bizottságnál tapasztalt bánásmód miatt megőrült. Ennek is végére jártam. Csakugyan van ott egy szegény asszony, akin — mint tudom — az őrültség jelei mutatkoztak, csakhogy igen különös dolog, hogy azon a szegény asszonyon, ki a képviselő úr előadása szerint azért őrült meg, mert telke kisajátíttatott, az őrültség jelei először nyolcz évvel ezelőtt mutatkoztak. (Derültség.) Mindenesetre nagyon jókor megérezhette szegény, hogy 8 év múlva mi fog vele történni. Már most áttérek a komolyabb dolgokra. Elsősorban a képviselő úr megtámadja a biztosságot, azt mondván, hogy a kisajátításnál nem kellő árak fizettetnek, hogy önkényesen állapíttattak meg a kibecslési árak és a biztosság azokon túl menni nem akar. Beszédjében elmondotta, hogy igaz, hogy az mondatik, hogy a városi árakat veszik figyelembe, igen, de akkor oly telkek kisajátításáról volt szó, melyekre nézve örült néha a város, ha rajtuk ingyen is túl adhatott, hogy valaki azokat beépítse. Ez sem így van, t. ház. Az árak a szerint állapíttattak meg, amint Szeged város hatósága a megelőzött évek folyamából kimutatta, nem a városilag kisajátított telkeknek, hanem a magán adásvevés útján szerzett telkeknek árát. Ez szolgált alapul az árak megállapításánál. Sőt midőn a város első jelentése ellen némelyek felszólaltak, a hatóság újabb kimutatás közlésére hivatott fel, mit februárius havában adatokkal támogatva meg is tett, és, ismétlem, az említett magán adásvevési árak szolgálnak alapul a kisajátításnál. Még csak egyet kell elmondanom és ez az, hogy azon árak, melyek a kisajátítás folyamán fizettetnek, magasabbak mint azon érték volt, melyet maguk az illetők a kárfelvétel alkalmával a telek értékében, mint megmaradt vagyont bevallottak. Hogy ily viszonyok közt,tehát, miképen állíthatja valaki, hogy nem kellőleg fizettetnek meg a telkek, azt én megérteni képes nem vagyok. De megjegyzem még azt is, hogy ha a kisajátításnál a bizottságok takarékosan akarnak eljárni, ezt nem a maguk érdekében teszik, sem az államkincstáréban, hanem Szeged városának érdekében, mert a kisajátítási alap megmaradó része senki másé, mint Szeged városáé. (Tetszés.) E részben is takarékoskodni, azt hiszem helyes és akkor volna megtámadható a biztosság, ha azért, hogy saját eljárását megkönnyítse, annyit adna mindenkinek, amennyit kér. (Úgy van a jobb oldalon.) Hogy pedig némelyeknek furcsa kívánságaik is vannak, arról majd később fogok néhány szót szólani. Ami a ledőlt házakat illeti, megjegyzem mellesleg, hogy ahol akár pincze, akár használható fundamentum — vagy más hasonló — találtak, úgy tudom, még erre is kiterjeszti figyelmét a bizottság a becslésnél. Az ideiglenesen épült házakat illetőleg pedig nagyon természetes, hogy azok miatt nem lehet megakasztani Szeged reconsructiójának munkáját, és ezt a biztosság annál jogosabban teheti, mert hiszen azt a képviselő úr is bizonynyal igen jól tudja, hogy akinek a biztosság ideiglenes ház építésére engedélyt adott, az reversalist írt alá, amely szerint akkor, amikor a reconstructió munkája megkezdődik, ha ennek végrehajtása érdekében szükséges, ideiglenes épületet minden kárpótlás nélkül elbontani tartozik. Itt sem történik tehát senkin sem méltánytalanság, hanem történik olyan, ami egyfelől a város érdekében szükséges, de amiről másfelől minden egyesnek akkor, amikor első vályogát oda tette, tudomása volt. Itt sem lehet tehát igaztalanságról panaszkodni. Panaszkodik a t. képviselő úr az iránt is, hogy a segélyosztási kulcs túl szigorúan lett megállapítva. Én nem tudom ezt, de egyet tudok, s ez az egy az, hogy a biztosság úgy állapította meg, hogy az nem kap semmit, kinek 10.000 írtnál nagyobb értékű vagyona maradt meg. Még itt is, miután e megállapodás ellen kifogás volt, úgy tudom, hogy a biztosság a városi hatóság közbejöttével rektifikáltatta: kik tehát azok, kiknek 10.000 frt értékűnél nagyobb vagyonuk maradt meg ? De még azt is tudom, hogy midőn a kulcs megállapításáról volt szó, épen a t. képviselő úr volt az, ki azt proponálta , mondassék ki, hogy akinek 5000 írtnál több vagyona maradt, az ne kapjon semmit. Ha az 5000 irtót kimondani helyes lett volna akkor nem vagyok képes fölfogni, hogy a 10,000-et kimondani, hogyan lehet túl szigorú? (Tetszés.) T. hát ! Ami különben nézetem szerint legtöbbet bizonyít arra nézve, hogy egészben helyesen jár-e el a biztosság, s hogy indokoltak-e az eljárása elleni panaszok, azt hiszem azok a számok. Márpedig május 27-ig kisajátítási ügy tárgyaltatott mindössze 1171. Ebből egyezségileg rendeztetett 975, függőben van, legnagyobbrészt azért, mert az illetők Szegeden nem voltak, 130 , bírói útra tereltetett 66. Aki tudja a kisajátítási eljárások természetét, az nem fogja mondhatni, hogy ott nem jól járnak el, hol a kisajátítás alá került tárgyaknak több mint 9/10 részére nézve egyezség jön létre az illető felek megnyugvásával. Azt hiszem, mondom, hogy ezen szám az, mi e tekintetben, a bizottság eljárását legeclatánsabbul igazolja. Megkívánom még, hogy a t. házat ez irányban is felvilágosítsam, jegyezni, hogy építési engedélyért már 246-an folyamodtak. A biztosság már 165 építési engedély akadálytalan kiadását hozta javaslatba, 83 maradt függőben. Az sem áll tehát, hogy az építések már meg ne kezdettek volna, vagy hogy a biztosság az építési engedélyek kiadásánál akadékoskodik. Tettleg is épül már körülbelül — ezt egész pontossággal nem mondhatom, — 60 és egy néhány ház. Ez irányban is tehát megindult a mozgalom. És én meg vagyok róla győződve, hogy a biztosságnak fennebb jelzett és a számok által igazolt eljárása mellett, és Szeged város polgárainak józan felfogása mellett mindenek daczára Szeged fog már ezen nyár folytán tetemesen épülni és meg fogja tetteivel cáfolni azokat, kik fellépésekkel úgy szándékoznának feltüntetni e város lakosságát, mintha saját érdekeit nem fogná fel kellőleg. Különben t. ház, azt ígértem, hogy az iránt is felfogom a t. házat, itt a kezemben levő adatok alapján, világosítani, hogy a kisajátítási egyezkedésre nézve néha különös kívánságok is támasztatnak, melyeknek illető pontjait ha tetszik meg is mutathatom. Szólok egy a biztossághoz tett ajánlatról. Az illető, kinek telke egy része kisajátításáról volt szó, legelsőbben is azt mondja, hogy a tárgyalásba nem bocsátkozik, míg a helyszíni szemle meg nem tartatik; pedig úgy a törvény, mint másutt is a gyakorlat az, hogy mindenekelőtt a tárgyalás tartatik meg, és annak alapján, ha szükséges, rendeltetik el a helyszíni szemle; továbbá azt mondja, ugyancsak az a