A Hon, 1880. június (18. évfolyam, 137-165. szám)
1880-06-12 / 148. szám
148. szám. 18-ik évfolyam Esti kiadás. Budapest, 1880. Szombat, junius 12. Szer.lEe©sEt€ßi is-ostas Barátok-tere, Athenaeum-épülg!, A lap szelisim részét illata mistea kSsteanaj » Szerkesztöséghaz IntézeadS. Bériaentette a levelek csak iismert keséktől SegtA.tatnak el. — Kéziratok nem adataik visas*. HIRDETÉSEI szintúgy mint előfizetések a klgiö-Mvetelre (Saritoktere, Athenaeum-épület) küldenák. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Klndá-hivatal Sarátok-tere, Athenaaum-épület földszint, Elöfizetési díj: Foeti, küldve, vsgy Budapesten kirhos herd?* reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ••••••■•••• i ft% 3 hónapra ••••••••••• 5 * 8 hónapra Az esti kiadás postai különfüldéssértés'öltsetés negyedévankint ....... 1 » ha előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindekkor a hó első napjától számítatik. ----------------------- ■■— ----------------Budapest, június 12. Nándorfehérvárról Írják nekünk, hogy még mielőtt a skupstina megszavazta volna az osztrák-magyar szerb vasúti szerződést, már számos vállalkozó ajánlkozott a kiépítésre, azóta a verseny még nagyobb Csernojeff úr boszankodására, ki erejének erejével, orosz vállalattal, melyből ő hozna províziót, akarja a szerbeket boldogítani. De Risztics úgy látszik ez alkalommal igen alkotmányosan akar eljárni, mert, mint mondják, pályázatot szándékozik hirdetni. A pályázók ajánlatai azután egy szakbizottsághoz utasíttatnának, és amely ajánlat a bizottság helyeslésére találna, praeliminatus szerződésképen a skupstina elé kerülne. Eddigelé említésre méltó vállalkozók közt egy angol consortium, melynek képviselője Creaman úr, továbbá Savatzki, mint Baranov képviselője és az ismeretes orosz Poljakow jelentkeztek. Poljakov Csernajeff embere. Ez utóbbi megunván babérjait, jövedelmezőbb foglalkozást keres. — Felajánlkozott tehát, hogy ő megszerzi a szerb kormánynak a pénzt, ha az állam költségén akarja a vasutat építeni és őt megbízza az egész vállalat vezetésével — a tőkét ezen esetre Poljakov szolgáltatná. Az ajánlat azonban kevés támogatást talál a szerb kormánykörökben és amint befolyásos emberektől hallani lehet, egyátalán nincs kilátása Csernajeffnek az óhajtott zsíros falatra , ámbár a híres tábornok már hosszabb idő óta egy mesterileg kigondolt pénzügyi tervvel foglalkozik, amelyet azon esetre, ha ajánlata elvileg elfogadtatnék a kormány által, Risztics úrnak előterjeszteni akar. — Az új belügyi államtitkár. A hivatalos lap mai száma a következő kinevezést közli: Ő császári és apostoli királyi Felsége, legfelsőbb elhatározásával Prónay József országgyűlési képviselőt, a belügyminisztérium vezetésével megbízott magyar miniszterelnök előterjesztése folytán, belügyminiszteri államtitkárrá méltóztatott legkegyelmesebben kinevezni. — A Románia és Bulgária közti viszonyt megzavaró pontokhoz — mint a »Pol. Corr.«nak Bukarestből írják— egy út is járult: a törvényhatósági kérdés. A bolgárok az országukban megtelepedett románoknak nem akarnak semmiféle előjogot adni és törvényhatóságuk alá akarják őket vetni. A román kormány ellenben a berlini szerződés 8. czikkének világos rendeleteire hivatkozik, mely szerint a román alattvalók Bulgáriában ugyanazokat a kedvezményeket élvezik és a bírói illetőségre vonatkozólag oly eljárásban részesítendők, mint más hatalmak alattvalói, melyek a portával e tekintetben szerződéseket kötöttek. A bolgár kormány egy nem rég beérkezett jegyzékben ragaszkodott a már egyszer elfoglalt állásponthoz, s e mellett elég ügyetlen volt kijelenteni, hogy Románia, mely az utolsó háborúig a szultán védurasága alatt állott, nem is volt abban a helyzetben, hogy ily szerződést köthessen. E tapintatlanságra a bukaresti kabinet igen erélyes válaszban hangsúlyozta, hogy Romániának ragaszkodnia kell ahhoz, hogy alattvalói iránt Bulgáriában mely a török birodalom egy alkatrészét képezi, a berlini szerződésben felállított szabályok szerint járjanak. Egyút „A HON“ TÁRCZÁJA. ‹Az ürdöngüsök.› (Les daemoniaques.) Ez czime Richet Károly szellemes tanulmányának, melyet ismert ifjú írónk Erdélyi Béla fordított le s mely Nagy-Váradon Hügel Ottó kiadásában látott először napvilágot. A könyv czime után nem tudja a szives olvasó hamarjában, hogy miféle könyv akadott kezébe. Elmefuttatás az ördögökről avagy valamely csodatevő tréfás Bosko-féle ördög czimboráinak tanításait, elbeszélést, avagy komoly tanulmányt ? S íme lapról lapra látjuk, hogy a könyv czime, mikor e szerény deviset vette fel, hogy tanulmány valósággal bizonyítja, hogy az aki irta, az tanulmányozta az ügyet, a históriát, a tények tanulságos történelmét. Lapról lapra látjuk, hogy az aki olvassa, szintén tanulmányt csinál, t. i. tanul e tanulmányból, sokat és tanulságosat. A szíves olvasó még soraiból is aligha sejti, de ha sejti és nem képzeli, hogy e tanulmány a boszorkányság, ördögök által való megszállás, az exorcisatio, az ördög-űzes iszonyú buta korszakát festi le, melyet az inquizitiók, tortúrák és a máglya századokon által mivelt. Botránykozására a művelt világnak, a história, az őrjöngés, holdkórosság és agyvelő bántalmak, melyek ma már hála a felvilágosodás és őszbeli haladás embereinek, mint egyszerű és nagy betegségek gyógykezeltetnek, ápoltatnak, melyek alig pár száz év előtt ugyanazon tünetek alatt, melyek ma betegségi kórtünetek gyanánt közsajnálkozást és segélyt vonnak maguk után, azon szerencsétlen korban az ördög művének tartva isten ostora gyanánt szolgáltak kutforrásául a kínzások, gyilkolások, ártatlanok halálát okozott száz és ezer száma! Borzadálylyal gondolunk vissza azon korszak iszonyatos esztelenségére, s erről ír Rochet ügyesen, szépen, ragyogó tollal, tanulságosan és a korszak okulására! Bár népszerűbb kiadást láthatna e ma, mert még ma is sok előítélet, babona, boszorkányság s ördög játéka talál hitelre a nép alsóbb osztályaiban s ezeknek gyökeres kiirtására az ily könyvek, az ilyanulmányok szolgálnak erős eszközökül. A könyv több figyelmet érdemel, mint mennyit szerény czímre kelt, s nem ajánlhatjuk eléggé a közönség figyelmébe Richetettal Boerescu miniszter a bulgáriai román konzulátusokat szigorúan utasította, hogy egy román államalattvalónak se kell engedelmeskedni egy bolgár törvényszék meghívásának és hogy, ahol szükséges, a konzulátusoknak a leghatározottabb módon kell fellépniök. A »Romania libera« lap amaz alaptalan hírére, hogy a román hadügyminisztérium 30.000 embernyi hadsereg felállítását a Duna mellett már megkezdte , valószínűleg a hadügyminisztérium ama rendelete szolgáltatott okot, hogy Ploiesti és Kalaras mellett két tábor állíttassák fel körülbelül 16 ezer újoncz begyakorlására. A román kormány ugyanis jelenleg buzgón rajta van, hogy a hadseregnek az utolsó kamaraülésszakban engedélyezett nagyobbítását 18 új gyalog és, mint mondják, 12 új lovasezred felállítása által, keresztülvigye. A Dobrudsában a török lakosságból, mely erre önkényt késznek nyilatkozott, 8 spahi ezred fog szerveztetni a francziák mintájára, melyeknek dolga speciálisan a határon való őrszolgálat lesz. Országgyűlés. A képviselőház ülése június 12-én, d. e. 10 órakor. Elnök: Péchy Tamás, jegyző Antal Gyula. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Ordódy Pál, Kemény Gábor b., Trefort Ágoston, Szende Béla. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után az elnök bemutatja Versecz 193 polgárának Gaál Jenő által benyújtott kérvényét, melyben a bor- és húsfogyasztási adó t. ez. módosítását kérik, a moorjárási tanitókör Szögyény László által benyújtott kérvényét, melyben a tanitóegyletek szövetségekké való egyesülésüket jóváhagyatni kérik. —A kérvényi bizottsághoz utasíthatnak. Ordódy Pál miniszter : Engedelmet kérek, hogy egy előterjesztést nyújthassak be a t. háznak. Midőn igen tisztelt elődöm a t. háznak m. o. nov. 19-én benyújtotta a külföldi szakértők véleményes jelentését az ország folyamszabályozása tárgyában, ugyanakkor azt helyezte kilátásba, hogy ezen szakértői munkálatok alapján az egyes tárgyakra nézve előterjesztést fog tenni a t. háznak. T. elődöm mindenekelőtt legsürgősebbnek tartotta a Tiszaszabályozás tárgyában előterjesztését megtenni. Ezen előterjesztés elkészülvén, szükségesnek látta, hogy az illető érdekeltekkel is közöltessék, illetőleg a tiszaszabályozási társulatoknak központját képező tiszavölgyi társulat véleménye meghallgattassék. Kiadatott tehát a központi társulatnak és a társulat egy választmányt bízott meg, mely e jelentést tárgyalta is. A kiküldött alválasztmány az előterjesztésre véleményezését f. é. június hó 1-én a minisztériumnak beterjesztette. Ezen jelentést a kormány nagy figyelemmel tárgyalta és annak alapján szükségesnek találta, hogy azon előterjesztésben némi módosításokat eszközöljön. Ezen módosítások megtörténtek a munkálatban és most már ezeknek alapján van szerencsém az előterjesztést a t. háznak benyújtani. Az előterjesztésben elő van adva a Tisza szabályozásnak története, a szabályozások mostani állása és a fejlődés érdekében teendő intézkedések mindig tekintettel a külföldi szakértők véleménye. Midőn a kormány ezen előterjesztést a t. háznak beterjeszti, szükségesnek találta még, hogy azon előterjesztéséhez egy rövid jelentést is csatoljon, amelyben kivonatban az egész előterjesztés lényege foglaltatik, egyúttal pedig elő kívánta adni jelentésében azon elveket, melyeknek alapján a tiiszaszabályozási központi bizottság szervezendő volna. Midőn a kormány azon elveket megállapította, amelyek alapján a szabályozás eszközlendő lenne, csak azon megjegyzést vagyok bátor még hozzátenni, hogy habár a főkérdésekre nézve ezen jelentésében előadottak képezik a kormánynak véleményét, mindamellett a részletekre nézve elismeri a kormány, hogy némely eltérések is történhetnek és csak azt kívánja jelezni, hogyha netán szükségesek volnának e részletekben némi eltérések, azokat az illető társulatok meghallgatásával, s amennyiben lehet, azok egyetértésével kívánja megtétetni. Midőn tehát bátor vagyok tehát, a Tiszaszabályozás tárgyában az előterjesztést a hozzácsatolt jelentéssel együtt tiszteletteljesen bemutatni, egyúttal kérem a t. házat, méltóztassék ezen jelentés és előterjesztés kinyomatását és annak idején a t. ház tagjai közt leendő kiosztását elrendelni. (Helyeslés.) A ház a jelentés és előterjesztés kinyomatását és szétosztását rendeli el. Következett a zágráb-károlyvárosi vasútról szóló törvényjavaslat harmadszori felolvasása. A ház végszerkezetében is megszavazza és a főrendekhez küldi át hozzájárulás végett. Tárgyalás alá vétetik folytatólag a cukoradóról szóló törvényjavaslat. Orbán Balázs a törvényjavaslatban csupán osztrák érdekek dédelgetését látja. Meg nem szavazza. Lukács Béla legelőbb is fölemlíti, hogy az 1878 ki czukoradótörvényt rövid két év múlva már módosítani kell, mert bekövetkeztek mindazon bajok és anomáliák, melyeket azon törvény tárgyalása alkalmával az ellenzék s köztük ő maga is megjósolt. Áttérve a törvényjavaslatra nem tesz kifogást azon intézkedés ellen, hogy az 50 töltésen felüli töltések ellenőriztessenek és külön megadóztatás alá vonassanak. E tekintetben elfogadja az enquetteben kihallgatott magyarországi czukorgyárosok álláspontját. De minden kérdésre nézve egyedül irányadónak nem tekintheti a gyárosok nyilatkozatait mert feltűnő és óvatosságra intő körülmény, hogy ugyanazon gyárosok, kik a magyar czukoripar érdekében egyhangúlag sürgették az 1878-iki törvényt, most rövid két év múlva ezen újabb, az előbbei eljárást módosító javaslatot tekintik az egyedüli panaceának ; az is figyelmet érdemlő, hogy gyárosaink jelentékeny része egyszersmind Ausztriában érdekelve van, s hogy ezen új javaslatot, melylyel mint egyik magyar expert magát a pénzügyi bizottságban kifejezte :a cseh czukorgyárosoknak a körmére kell koppintani. A számlálókészülék behozatala a gyárosok házi ügye lévén, ez ellen kifogást nem tesz. Egészen más szempont alá esik azonban a czukoradó jövedelemnek a monarchiában a jelenleg 7 millió írtról, 10 millió írtra való felemelése. Ez nem a gyárosok érdekének szempontjából, hanem a fogyasztók és a magyar kincstár érdekéből bírálandó meg. Ha egyszerűen a magyar kincstár javára terheltetnének meg a fogyasztók ez ellen sem tenne kifogást, de megterheltetnek túlnyomó nagy mértékben az osztrák kincstár javára. A magyarországi ezukorfogyasztás a szakértők véleménye szerint a monarchia összes ezukorfogyasztásának legalább is 30°/0-ára tehető, de Magyarország termelése csak 6.79°10, amennyivel tehát többet fogyasztunk, az után az adó az osztrák kincstárba foly. Ezt tűrnünk kell a közgazdasági (1878) kiegyezés értelmében, de hogy ezen megkárosodást, s a magyar fogyasztóknak az osztrák kincstár javára való újabb megterheltetését még fokozzuk arra nézve, semmi ok sincs. Az helytelen pénzügyi politika 900.000 frt új adófelemelést vetni ki a magyar fogyasztókra, azért, hogy csak 200.000 frt folyjon a magyar kincstárba, 700000 frt pedig az osztrákba. Különben itt nem az áldozat számszerinti nagyságáról lehet szó, hanem azon fontos kérdésről, hogy az 1878-ai kiegyezési akták lezárása után újabb teher elvállalása indokolva sincs. Szóló figyelmeztet még arra is, hogy Bosznia és Herczegovina bele vonatván a fogyasztási területbe — az osztrák czukorkivitelnek újabb előnyök nyujtottak. A boszniai bevételek javára a közös határvámból 600,000 frt adatik s ebben a czukoradó is benfoglaltatik. Ennek 31.4°100 °/C-ka terhel minket, holott az előnyökben csak 6-50°/o-ig részesülünk az osztrák czukoripar pedig 93,50%-ig. A javaslatnak az adó fölemelésére és az adórestitucziónak a nyersezukorra való kiterjesztését is, mely valószínűleg ismét káros következményekre vezethet — nem fogadhatja el. Sajnálja, hogy ezen törvényjavaslatnál a magyar országgyűlés kényszerhelyzetben van. Az osztrák birodalmi tanács ugyanis ezen jvaslatot sietve letárgyalta s aztán szétoszlott, a magyar országgyűlést még a módosítás lehetőségétől is megfosztván. Ez nem legális eljárás közösen érdeklő ügyekben. Ilyet a magyar országgyűlés még nem tett, nem is fog tenni soha. Sajnos, hogy ezen a magyar országgyűlés szabad önelhatározását korlátozó kényszerhelyzet megteremtése ellen a magyar kormány nem tiltakozott. Kisebb kárt lát abban, ha esetleg egynémely gyárunk kitétetik az egy évi szünetelés kényszerének míg a kormány és a törvényhozás ismét azon helyzetben lesz, hogy a cukoradónak az ország érdekei szerinti módosítása iránt az osztrák kormánynyal a tárgyalásokat befejeztesse, mintha egy újabb legalább is 1 2 millió írtra menő terhet rovunk a magyar fogyasztókra az osztrák kincstár javára, az évek hoszszú sorára. Szóló tehát nem fogadja el a törvényjavaslatot, annál kevésbé, mert az nincs tekintettel a magyarországi czukorgyártás különleges érdekeire és rosszabb helyzetére, hanem óhajtaná, hogy a kormány a terményadó behozatala, vagy legalább is a zónarendszer életbeléptetése iránt indítsa meg a tárgyalásokat az osztrák kormánynyal. (Helyeslés a baloldalon.) Wahrmann Mór rossz néven veszi a kormánytól, hogy a törvényjavaslatot most az ülésszakvégén keresztül akarja hajtani. Nem tartja ezt megegyeztethetőnek sem a képviselőház méltóságával, sem a képviselők kötelességteljesítésével. Határozottan állítja, hogy nincs tíz tagja a háznak, ki a kérdéssel megismerkedhetett volna. Az egyes kérdésekre nézve a szakértők nézetei annyira eltérők, hogy teljesen jogos az az óhaj, hogy a javaslat tárgyalása elhalasztanék. De fölöslegesnek is tartja, hogy a törvényhozás elhagyja a legális alapot, megváltoztassa azt a törvényt, amely 10 évre volt meghozva, fölösleges azért, mert ha a czukorgyárosok most azt érzik, hogy aránytalanul vannak megadóztatva s azt hiszik, hogy ezen tudnak segíteni, végezzék el maguk közt, hogy mily alapon vessék azt ki. A czukoradó, mely minden más országban anynyit hoz, nálunk oly nevetséges összeget juttat az állam kincstárába, hogy elborzad az ember, ha elgondolja, hogy ilyen pénzügyi politikával egy országnak pénzügyeit kezelni s kormányozni lehet. Arra is kéri a házat, vesse el minden módosítását a közgazdasági kiegyezésnek, míg nincs tisztában, mit szándékozik tenni a kormány, hogy a czukorgyártás legalább oly mértéket öltött, hogy a belszükségletet fedezhesse mit szándékszik tenni arra nézve, hogy a befolyt czukoradó Magyarország igényeinek megfelelőig folyjon be. Ma Magyarország 500 ezer méter mázsa czukrot fogyaszt; ily nagy fogyasztás után a jövedelemnek 6 millió forintra kell mennie, s mi ebből kapunk 1 400 ezer frtot. A ház a költségvetés tárgyalása alkalmával kifejezést adott nézetének, hogy a fogyasztási adók képezik ezt az alapot, melyen legbiztosabban lehet ezélt érni s utasította a kormányt, hogy ez elv tekintetbevételével, tegyen javaslatot a kellő eszközök iránt. Szóló részéről időközben semmi módosítást, mely e czél elérését nehezíti, nem fogad el. (Helyeslés balf elől.) Szóltak ezután még Láng Lajos, Szapáry Gy. gr. miniszter, Hegedűs Sándor, Helfy Ignácz. A Szavazásnál a ház többsége elfogadta a törvényjavaslatot, mely aztán részleteiben is letárgyaltatok. KÜLÖNFÉLÉK. Kinevezések. A pénzügyminiszter Prohászka Nándor I. osztályú pénzügyi titkárt és a pécsi illetékkiszabási hivatal főnökét, hason minőségben a budai illetékkiszabási hivatalhoz áthelyezte; s viszont a pécsi illetékkiszabási hivatal főnökévé II. osztályú pénzügyi titkári ranggal és illetményekkel, Konrád Gyula I. osztályú pénzügyi fogalmazót nevezte ki. Ugyanő Kriza Gyula I. oszt. fogalmazót, II. oszt. pénzügyi titkárrá és a kaposvári k. illetékkiszabási hivatal főnökévé, Laszkáry Ödön járási földadóbizottsági alelnököt, Plachy János földbirtokost, Istók Mihály földbirtokos és volt pótbiztost, Básthy Bertalan segédbiztost és Mauks Pál földbirtokost, a beszterczebányai kataszteri kerületbe pótbiztosokká nevezte ki. A közmunka- és közlekedésügyi miniszter, Bucsi József kir. mérnököt, miniszteri mérnökké nevezte ki. Az igazságügyminiszter, Koncz Domokos dévai kir. törvényszéki írnokot, ugyanezen kir. törvényszékhez segédtelekkönyvvezetővé nevezte ki. A szegedi pénzügyigazgatóság Fruscha József számgyakornokot, ideiglenes minőségű VI. osztr. kir. adótisztté nevezte ki. Névváltoztatás: Gottheim Lajos budapesti lakos saját, úgyszintén Irén és Etelka nevű kiskorú gyermekei vezetéknevének »Garai«-ra kért átváltoztatása belügyminisztériumi rendelettel megengedtetett. Kemény Gábor báró tegnap délután látogatta meg az orsz. nőiparegyesület képzőintézetét, hol épen a képesítések voltak. Nemcsak megelégedését, de meglepetését is fejezte ki a kiállított munkák s a növendékek felelete felett, kik közt több valóban kész tanítónőnek mutatta be magát. Tizenöt növendék közül 2 már az évi vizsgán megbukott, a többi mind megnyerte az oklevelet, sőt jellemzőleg — a sugárúti képzőintézet igazgatótanácsának szigorú ítélete alapján is — mindegyik több tárgyból nyert kitűnő jelleget. A 15 növendék közül még eddig csak 3-nak nincs állása s ezekről is fog az igazgatóság gondoskodni. Legnagyobb dicséret az intézetre különben azon körülmény, hogy a kormány által kiküldött szakértő, Éberling Antal nagykereskedő kinyilatkoztatta, hogy egyetlen leányiskolában sem látott ily jeles kézimunkákat s ezentúl ő is itt fog dolgoztatni. — Jókai Mór — írja a »Magyar Föld« —■ tegnap délben meglátogatta Huszár Adolf szobrászt városligeti műtermében, hogy megtekintse a már majdnem tökéletesen kész Petőfi-szobrot. Jókai egy óránál tovább időzött a műteremben és Petőfi szobrát kitűnőnek találta. Csak az arczra és különösen az orra nézve tett néhány megjegyzést, sőt Petőfi arczát profilben le is rajzolta, hogy annál biztosabban megtehesse az illető megváltoztatást. Huszár ezt azonnal meg is tette és most a Petőfi-szobor arcza hasonlatosságra nézve semmi kívánni valót sem hagy hátra. A művész ez alkalommal felemlítette azt is, hogy a hely, ahova a Petőfi-szobor felállítása tervezve van, egyátalában nem alkalmas hely a szoborra. Leghelyesebb volna, mondá, a nagy költő szobrát a Deáktéren felállítani, ahol sem fák nem takarnák el, sem pedig közel álló magas házak nem hatnának nyomasztólag a szoborra. Jókai helyesnek mondá e felfogást és mindjárt felemlité az Eötvös-szobrot, mely szintén sokat szenved a rossz hely miatt és azonfölül is a fák tökéletesen eltakarják. A Deák-szoborra nézve, Huszár azt mondá, hogy azon a helyen, ahol felállítása terveztetik (Ferencz József tér, a régi Lloyd-épület előtt) legjobb volna Deákot álló helyzetben megörökíteni, mert — és ebben igaza van — igen furcsa látvány lesz az idővel, ha az azon a téren, levő három szobor közül az egyik állni, a másik ülni fog, a harmadik pedig lovas-szobor lesz. Jókainak sem tetszik a felállításra vonatkozó terv, azonban nézete szerint, a Deák szobrát mégis ülő helyzetben kell készíteni. »Akkor hát máshol, pl. az Erzsébet téren kellene felállítani« mondá a művész. Úgyis rossz benyomást tesz az, ha a főváros valamennyi szobra egy lakáson a Duna partján állíttatik fel. Jókai igazat adott Huszárnak. A nagy regényíró még sok mindenféléről beszélgetett a művészszel és azután az .-VW-- «*S***G t ' "?■ | n u 1 m á n y á t, s ezt annál inkább, mert Erdélyi I Béla fordítása oly korrekt, oly csinos, oly zamatu '• nyelvvel adja vissza az eredetit, hogy mint fordítás is valóban elismerést, dicséretet érdemel s fölöttébb élvezetes olvasmányt nyujt mindeneinek, kit a felvilágosodásnak, haladásnak története e téren való nehézbe hála istennek sikeres izmosodása egyrészt, másrészt a babonák, ördög és rossz szellemekben való hitre vezető, mely mint mondjuk a népek alsóbb rétegeiben még ma is tekintetre méltó mérvben található, ennek gyökeres kiirtására az ismeret fényes világával hat. Megemlítjük még, hogy a könyv daczára annak, hogy nem helyi érdekű, hanem átalános művelődési tanulmány, mégis talált vidéken buzgó kiadóra Hügel Ottóban, a nagyváradi jóhírnevű könyvkiadóban. Ez érdekes mű Budapesten könyvárusaink utján is megszerezhető. 16-odrél 160 oldalra terjed. (Ára ?) K. L. GEORGDI T E. Bentzon T. K.-ttel francziából. (39. Folytatás.) — Igaz! csak hogy ön úgy beszél, mintha a mi viszonyunk csak tegnap óta tartana! pedig az idő már régen szentesítette azt, szentesítette minden olyan körülmény ami azt szokta eredményezni, hogy szövetségünk életünktől elvárhatatlanná lesz. Az ilyen szabad választásból történő egyesülés az igazi szent szövetség .... Bár mint nyelveljen is ellene a világ, nem bírja azt széttépni .... Értse meg végre is, hogy azon férfi állhatatossága, aki megfosztotta őt e furcsa világ becsülésétől, Villard aszszony egyedüli támasza és becsülete! ..... A legcsekélyebb mérvű nagylelkűség sem engedné meg, hogy most már lemondjak róla, mit tartozik az én reám, hogy Danemasse úr leánya férjhez megy-e vagy sem? .... Engemet csak egyetlen lény érdekel .... ez egyetlenhez minden akadály daczára is hű fogok maradni . . . még saját ellenzése daczára is. . . . Megmondhatja védenezének, kinek ügyét oly jól viszi, hogy midőn a tőlem való elszakadásra erőltetik kedvesemet, annál erősebben hozzám csatolják őt, miszerint talán épen egy igen nagy akadályra volt szükség, hogy felújítsa azon ellenszenvet, melyet a távolság és az idő valamennyire enyhítette már azok szokásai szelleme iránti ellenszenvet, akik most elég vakmerők azt akarni hogy .... Azonban bármi történjék is, Villard aszszony nem szenvedhet többet, mint amennyit ez utóbbi időkben szenvedett .... az én figyelmemet nem kerülte ám el semmi! nagyon jól megtanultunk napról napra, óráról órára kiolvasni egymás szeméből azt a mi lelkünk mélyén történik; ezerszer megátkoztam azokat az embereket, akik ezt a gyötrelmet okozzák neki, amely gyötrelemből az én lelkemnek is kijut a maga osztályrésze. — Ön legfeljebb a körülmények végzetességét átkozhatja ; ezt a végzetességet a hívők gondviselésnek szokták nevezni, azok pedig kik egy kis elmélkedésre vesznek maguknak fáradságot, tudják, hogy a dolgok kérlelhetetlen logikája az. Bár hova menjenek is önök, ez a láthatatlan és legyőzhetetlen ellenség követni fogja lépteiket. Majd meglássuk! — mondá Thymerale, haragtól reszkető kezében összegyűrve keztyűjét — majd meglássuk nem fog-e mindig sikerülni meggyőznöm őt lelkiismeret furdalásainak gyermekességéről, mint ahogy tegnap sikerült. Azért viszem őt messze innét, hogy senki ne gyakorolhasson érzékeny lelkére befolyást rajtam kívül. Még egyszer megszöktetem....... s újra oltalmam alá veszem őt, leánya és az ön állítólagos »végzetes sorsa« ellen........ daczára az ön káros tanácsainak.......pedig soká azt hittem, hogy ön igazán barátunk....... — E büszke szemrehányással kiejtett szék után, Thymerale hirtelen magamra hagyott. Soha sem láttam világosabban, mily gyenge az ész és az igazság hangja a túlzott szenvedély előtt. Nem marad egyéb teendőm, mint, hogy tudósítsam Roncerayéket küldetésem sikertelenségéről, hogy elvesztettük a játszmát. Azzal a fájdalmas tudattal tettem ezt, hogy e hírem által örökre elválasztó mély űrt készítek Georgette és Pál között, mert az öreg Ronceray merev szigorúsága puritán jelleme, épen oly kevéssé volt hajlandó az engedékenységre, mint Thymerale szenvedélyes önzése. Méltatlankodó érzelmeim első felindulásában azt határoztam, hogy nem keresem fel Villard aszszonyt elutazása előtt, de az égő kíváncsiság mégis arra ösztönzött, hogy elmenjek hozzá: milyen arccal tudja elmondani előttem végleges elhatározását? miután annyiszor ismételte, hogy: »— Leányomért mindenre kész vagyok!« — s mindez, csak hangzatos frázis volt!... mikor eljött a cselekvés órája.... megszökött!.... Nagyon megtiszteltem mikor azt képzeltem róla, hogy nála még túlélte nemes szivüsége az erény" hajótörését, az annyira’és joggal felmagasztalt női erényét, miután ennek elbukásával a többi nemes érzelemnek is kikerülhetetlenül pusztulni kell, amint arról Villard asszony elhatározásában a legkézzel foghatóbb példa állt előttem. Thymerale jelenlétében fogadott, nem volt szó egyébről csak tervezett utazásokról s arról az élvezetekről, melyeket az az utazás ígért nekik. Soha sem láttam szebbnek Villard asszonyt; valami titkos öröm világította meg minden arczvonását: győzedelmesnek látszott a maga módja szerint, azért, ha ő volt is legyőzve . . . bebizonyult, hogy tizenöt év eltelte után is úgy imádja őt kedvese, mint az első napon, Thymerale felvilágosította, visszahódította őt; hiába adta neki vissza szabadságát, nem óhajtotta azt felhasználni . . . Hiába próbálta vele elhitetni, hogy ha ő távozik, eltűnik, Thymerale új életet kezdhet, megnősülhet, elveheti d’Orfeuil kisaszszonyt, aki szép, kedves, forrón szereti és folyvást várja őt. Azt válaszolta neki Thymerale állhatatosan, hogy: ő rajta kívül senki és semmi sem létezik az ég alatt, hogy előtte csak ő az egyedüli nő. Denise ábrándos gyengédségét csak kigúnyolni volna képes... Nagy diadal volt ez! nem csoda, ha mámorossá tette, s tekintetének azt a sugárzó fényt kölcsönözte s az a tekintet nem, hogy kerülte volna az én szemeimet sőt inkább azt látszott mondani: » Címe láthatja, hogy lehetetlen dolgot kívánt tőlem! Sokkal inkább szerettetem, sem hogy megtehessem azt... elutazom s elhárítok magamról minden felelőséget. Mit törődöm vele, mit hagyok magam után?!... Mit tartozik rám bárki feldúlt jövője is !?... én most igen boldog vagyok!...« Thymeralenak igaza lehetett: a futólagos lelkesülés hatalma alatt rá tudta venni, hogy ne törődjék kötelességével, de megbocsátja-e majd neki idővel saját engedékenységét ?... — Holnap elhagyjuk Parist — mondá előbb fenthangon, azután suttogva igy folytatá: — Elhatároztam magamat... s határozatom visszavonhatatlan!... Isten önnel!.. Arra a szemrehányó s talán megvetést is kifejező tekintetre, melylyel reá néztem, egy újabb talányos és boszantó mosolylyal felelt s a nélkül, hogy szólt volna, azt látszott mondani, hogy »— Hiába akar ön engemet megérteni,.... nem hasonlítok én senkihez s ön épen nem ismer engemet.... azt pedig megtiltom, hogy gondolataimat kipróbálja találni!« Ilyennek láttam őt utoljára, ragyogó szépségét valami lázas izgatottság még csak fokozta, midőn távoztamkor az ablakon, kihajolva utánam nézett.... Thymerale árnyékát akkor is ott láttam mögötte. — Isten önnel! — ismétlő ünnepélyes hangon; most ha erre a hangra gondolok, nem bírom megérteni miért nem ébresztette fel bennem annak rezgése az előérzetet ? !. csakhogy abban a pereben az én rokonszenvem teljesen elfordult tőle azokhoz, akiket megtagadott s eltaszított magától. Pedig hát mit vétettek azok az ártatlan áldozatok, hogy annyi szenvedésre voltak kárhoztatva ?... Igazságos dolog volte az, hogy ők viseljék a bűnösök vétkeinek terhét ? ... Ki törődik azzal ? annak úgy kell lenni!... a jóknak kell leróni minden tartozást!... vajmi gyakori eset ez! gonosz az élet és méltánytalan, gyönyörködik abban, hogy míg az egyik embert túlhalmozza minden jó adományával, a másiknak ne juttasson semmit . . . és az a kinek e szeszélyes osztásnál a szerencse kedvez : scepticus zsarnokká válik, akit a mellőzöttek gyengeségei, következetlenségei mulattatnak... Ilyen forma istenkáromlásnak mentem végére azon estén! Bizonyosnak állítottam magamban, hogy sem kényeink, sem érdemeinknek nincs súlya a sors igazságszolgáltatásának serpenyőjében. Azok csak a boldogok, akik el tudják altatni lelkiismeretüket!... azok a boldogok, akik nem tudnak semmit sajnálni! kik nem ismerik a megbánást, kik szenvedélyükön és gyönyöreiken kívül, mindent lábbal képesek tapodni!... Boldogok az önzők! XVIII. »Visszaadom önnek leányát,... egészen visszaszaadom. De soha meg ne tudja szegényke azt az okot, mely elhatározásomat megérlelte,... azt az elhatározást, amelyről nemsokára értesülni fog ön ... Ez volt az egyedül lehetséges megoldása a helyzetnek, csak ez biztosíthatja mindnyájunk nyugalmát . .. Hogy egykor megbocsáthasson nekem, jusson eszébe, miszerint meg tudtam magamtól tagadni azt az utolsó boldogító érzést, hogy Georgettet még egyszer karjaim közé ölelve megcsókolhassam, mielőtt... örökre elhagyom őt... Azt kell neki hinni, hogy el tudtam róla feledkezni,... szívének vádolni kell engemet... hogy boldog tudjon lenni ... Még azt sem szabad neki tudni, hogy a távolból is minden gondolatommal áldást kérek reá a mindenhatótól . .. Meg van-e ön eléggé boszulva ? Blanka.« (Vége következik.)