A Hon, 1880. október (18. évfolyam, 256-286. szám)
1880-10-18 / 273. szám
eea Budapest, október 17. Mindinkább valószínűbbé válik, hogy a hajóhadi demonstrációnak nemsokára sem hite, sem hamva lesz. A köztudomás szerint orosz szellemű brüsszeli »Le Nord« ma oly húrokat pendít, melyek azt a következést engedik, hogy most már Oroszország sem találja opportunusnak az ellenszegülést azon békés hajlamú hatalmakkal szemben, kik Dulcigno legális átadásával befejezettnek akarják tekinteni az akciót és az angol közvélemény jelentékeny közlönyei mintegy szabadabban lélekzetek, mióta a dulcignoi ügy végleges befejezésére alapos reményük van. Sokkal gyakrabban fejtegettük már a dulcignói ügy átalános oldalait, semhogy szükségünk volna arra utalni, hogy mind a porta helyzete mennyire javul, mind az átalános béke érdekei mennyit nyernek a montenegrói ügy befejezésével. Azon hatalmak, melyek talán épen mint a berlini serződés konzervatív szellemének őrei nem vonhatták ki magukat a közös európai koncerttől, midőn a berlini szerződés teljesítéséről volt szó, most midőn a porta mintegy maga is melléjük áll és mint a berlini szerződés hive, teljesíti a reá háramló kötelességét, sokkal nyomatékosabban léphetnek föl a porta mellett, ha a támadó szellemű hatalmak a keleti kérdés még be nem fejezett ügyeiben oly magatartást követnének, mely a porta föntartását célzó berlini szerződés elvével ellenkeznék. Nyomatékos és határozott föllépést követelünk tehát a külügyi kormánytól, Angolvagy Oroszország minden oly lépésével szemben, mely akárminősz év alatt Törökország vagy az átalános béke megrontására irányulna. Dulcigno átadásáról tegnap délután érkezett, bár hivatalos forrású, hír még erősítésre vár; a helyzet azonban olyan, hogy ha nem történt volna is még meg tényleg az átadás, sokáig nem várathat magára. A porta ugyanis újból elrendelé Riza pasának az átadás keresztülvitelét. Az előzményekre vonatkozólag olvassuk a »Pol. Corr.« konstantinápolyi tudósításában, hogy Hatzfeldt gróf, ottani német nagykövet, már két héttel ezelőtt tanácsosa a portának, hogy tüstént adja át Dulcignót, mert ez esetben a hatalmak aztán sokkal engedékenyebbek lesznek a porta iránt más kérdésekben. A szultán akkor hallani sem akart erről, sőt bizonyos idegességgel utasította vissza a tanácsot. Azonban Calice báró, ottani követünk a porta utolsóelőtti jegyzéke után újra szóba hozta és nyomatékkal ajánló az eszmét a szultánnak, s lett is foganatja: a szultán elrendelé nyomban Dulcigno átadását. E hírre igen megörültek a konstantinápolyi diplomaták, kivéve Greschen angol követet, ki még ekkor is egyre hangsúlyozó a kényszerítő rendszabályok alkalmazásának szükségét. — A hazai iparnak állami kedvezményekkel való támogatása érdekében f. hó 16-án Matlekovics Sándor államtitkár elnöklete alatt a kereskedelmi minisztériumban folytatólag tartott tanácskozásban tárgyalás alá vétetett a tőkepénzesek indítványának 6. pontja. Különös sikerrel működő új gyárak a kormány részéről jutalomdíjakban, úgynevezett kiviteli praemiákban részesítendők. Az értekezlet konstatálván, hogy export praemiák nemzetközi szerződéseink értelmében nem engedélyezhető, a tőkepénzesek ezen indítványát nem tartja pártolandónak. Ami a hazai iparnak jutalmak esetleg kölcsönök engedélyezése által leendő fejlesztési ügyét illeti, az értekezlet elégségesnek tartja, ha a kormány egyes felmerülő esetekben a budget körében tesz intézkedéseket. Folytatólag tárgyaltatott a tőkepénzesek indítványának 7-ik pontja.A kormány felhatalmaztatik, hogy ott, ahol nagyobb szabású és különösen nagy tőkét igénylő új gyártási ágak részvénytársaságok útján honosíttatnak meg, a részvénytőke 20°/0-át átvállalhassa, még pedig oly részvények alakjában, melyek kamatozása csak a 80°/o-nyi részvénytőke 6°/0-es kamatozásán kezdődnek és melyek osztaléka a kamattal együtt a 6°/0-át meg nem haladhatja. Az értekezlet hosszabb eszmecsere után abban állapodik meg, hogy az állam részvételét ily részvénytársulatok vállalatainál nem tartja pártolandónak. Hasonl értelemben nyilatkozik az értekezlet azon kérdésre nézve is, hogy egyes gyáraknak kamatbiztosítás czímén bizonyos éveken át pozitív kedvezmények adassanak. Nem óhajtja pedig a kamatbiztosítást azért mert ennek engedélyezésével a törvényhozás a priori már elvben elismerné azt, hogy nálunk hosszú évek során át bizonyos ipart űzni nem lehet. Fentebbiek után újból revisió alá vétetvén azon gyáriparágak, melyek az értekezlet folyamán állami kedvezményezésre kijelöltettek, ezek közül a harmoniumgyárak, az asphalt-készítés, pótkávé, pezsgőgyártás, ceresin és petroleum előállítás törlésbe hozattak. Azon iparágakra nézve, melyeknek a kedvezményezésre jogosultsága a tárgyalások rendjén megállapíttatott, föltéve, hogy ezen iparágak a versenyképes igényeknek megfelelő gyári teleppel rendelkeznek, a törvényhozás további intézkedéséig 10 évi fapagmiw^uii^ . w... íj ijwwp 273. száza. 18-ik évfolyam. Szerkesztési irodai Barátok tere, Athenaeum-épület A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátok- tere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Reggeli kiadás. w* — Budapest, 1880. Hétfő, október 18. Kiadd*hivatal s Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt s 1 hónapra ......................................................8 M 3 hónapra . . .............................................6» 6 hónapra ........... 18 ̇ Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint ....... 1 » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg*kezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. _ _ _ _ _ _ _ adómentességet megadandónak tartja. Amennyiben pedig az országban valamely tökéletesen új, jelenleg nem űzött iparágak keletkeznének, szakértők véleményének meghallgatása mellett, a fentebbi kedvezményt szintén megadandónak tartja. Az értekezlet ezzel tanácskozásait befejezvén, a tanácskozások eredményéről memoireszerű jelentés fog készíttetni, melynek meghallgatására folyó évi október hó 24-én de. ülés fog tartatni. — A házi iparnak rendszeresítése, nevezetesen a gyakorlati ipari szakszervezés tárgyában a kereskedelmi és közoktatásügyi minisztériumok képviselőiből Matlekovics államtitkár elnöklete alatt alakult bizottság a kereskedelmi minisztériumban folyó hó 18-án d. e. 10 órakor kezdi meg tárgyalásait. A magyar államvasutak főtisztviselői személyzetének tegnap kézbesittettek a kinevezési oklevelek. Nem lesz felesleges a kinevezettek névsorát összefoglalva közölnünk, miután egész teljességében és a rendeltetés megnevezésével e névsor még eddig nem tétetett közzé. Kineveztettek aligazgatókká a központban: Horváth Alajos a pályafentartási, Walter Ágost a forgalmi, Werderber István a gépészeti, Beretvás Endre a pénzügyi, Sober felügyelő a kereskedelmi osztályhoz, Czigly János vezértitkárrá. Üzletvezetőkké kineveztettek: Blaskovics Fridolin aligazgató Kolozsvárra, Horváth Lajos főfelügyelő Budapestre, Riedl Ede, ki a tiszavidéki pályától jött, Szolnokra, Berényi József felügyelő szintén a tiszavidéki pályától Miskolczra, Csermák Lajos felügyelő Zágrábba, Oigyay Oszkár felügyelő Pozsonyba, Paasp Miklós felügyelő Vinkovczére. A központi aligazgatósághoz kineveztetek továbbá főlügyelőkké : Buján Ferencz a pályafentartási, Zucker János a kereskedelmi, Langer Bódog a forgalmi, Szarvassy György a pénzügyi és Forcher Adolf a gépészeti szakosztályhoz. Dulcigno átadásának történetére vonatkozólag a »Golosz« konstantinápolyi levelezője azt írja, hogy a szultán folytonos vonakodása Dulcignót átadni a montenegróiaknak, egyszerűen amaz intrigákból magyarázható meg, melyeket a császári háremben két cserkesznő, Adilé Kadynj és Kramilé Kadynj szőttek. E két nőnek testvérei a szultán két udvari marsallja, a kik által ezek utasításokat kaptak a cserkesz kamarillától, hogyan kell a szultánra hatniok minden fontos politikai kérdésben s ez a két nő a szultánt aztán mindig lebeszélte a hozott határozatokról. Said pasa és kollegái azonban belátták, hogy tevékenységük a háremi intrigák által teljesen paralyzáltatik, ezért elhatározták, hogy tanácskozásaikat az Yldiz-kiosk-várban egész éjen át fogják tartani, hogy a szultánt ily módon megakadályozzák a hárembe menni s ott a »cserkesz csiná«-któl veszedelmes tanácsot kapni, így a szultán az egész éjen át a minisztertanácson maradt, melyen Dulcigno átadása egyhangúlag határozatba ment s a szultán kényszerittetett ez elhatározást magában a várban a miniszterek előtt írásban megerősíteni. — Az uj Day bécsi bank. A Société de l’Union General egy uj ngy bankot alapit Bécsben »Cs. k. szab. osztr. országos bank« czim alatt. A banknak igen kiterjedt alapszabályszerü hatásköre van. Főkép a nagy pénzügyi műveleteket tűzte ki feladatául. Ehhez képest a bank alaptőkéje 100 millió frankra, 40 millió aranyértékű forintra van téve és 200.000 db részvény fog kibocsáttatni, melyre darabonkint 250 frank fizettetik be. A közgyűlés megtartása előtt 50 millió frank fizetendő be, további 50 millió frank az alapszabályok értelmében egy év alatt lesz befizetendő. A bank fel lesz jogosítva nemcsak pénztári jegyeket, hanem kamatozó kötvényeket is kibocsátani, melyeknek értékpapírokkal, követelésekkel, vagy ingatlanokkal kell fedezve lenni. A társulat élén a császár által kinevezett bankkormányzó s két a kormány által megerősített alelnök fog állni. Az igazgatótanács legalább 12 s legfeljebb 20 tagból fog állni. A bank székhelye Bécs leend, de bel- és külföldön is állíthat fiókokat. A bank részvényeit a párisi syndicatus fix árfolyamon átvette. A »Journal des Débats« a magyar pártokról. A nevezett párisi tekintélyes lap táviratilag is jelzett czikke következőleg hangzik : Nem ok nélkül fordul a közfigyelem e pillanatban Ausztria-Magyarország felé és érdeklődik ezen állam belügyi nehézségei iránt. Ausztria-Magyarország alkatánál, helyzeténél és szövetségeinél fogva jelentékeny szerepre van hivatva azon eseményekben, melyek szintere a kelet. Nagy hibája, hogy nemzetiségekre van feldarabolva, melyek hagyományos féltékenységgel viseltetnek egymás iránt, úgy, hogy az ethnographiai kérdések uralják a politikaiakat s ezeket kiforgatják természetökből. És, szerencsétlenségre, ha nincs meg az egység magában a birodalomban, még kevesbbé van az meg a nemzetiségekben, melyek azt alkotják s így pár év óta nőttek és élesedtek a viszályok Magyarországban. Itt a visszavonások tagadhatlanul politikaiak; a fajnak nincs azokhoz semmi köze s kiváló, sőt egyedüli tényezőjök a pártszellem, de következményei nem kevésbbé sajnosak. Magyarország a birodalomban üdvös ponderácziót képez, de csak úgy, ha egyetértő, megoszolva sokat veszit hatékony befolyásából s a mostani viszonyok közt igen súlyosan comprommittálhatja azt. Ha, a nélkül, hogy messze mennénk, kutatni akarnók a mostani visszavonások forrását, visza kellene menni azon időpontra, amikor Andrássy gróf inaugurálta azt a politikát, melyből Bosznia és Herczegovina okkupácziója származott. Hogy megfelelt-e ezen conceptio a birodalom valódi érdekeinek, erre a jövő fogja megadni a választ s nagyon vakmerő dolog volna, erről még most nyilatkozni akarni. De legyen bármint, a közvélemény akkor Magyarországon nagy élénkséggel nyilatkozott s pár hónap múlva Andrássy gróf pesti honfitársai gyanújának és támadásainak jön kitéve. Ha az ő helyzete nehéz volt, a Tiszáé talán még nehezebb. Andrássy politikája és a magyarok ellenállása közé helyezve, Tisza ügyesen és eszélyesen viselte magát, igyekezett az érdekeket kibékitni és lecsendesitni, de az átmenet s a bizonytalanságok eme korszakában el kelle veszitnie néhány barátját és munkatársát. A kormánypárt megingott, Horváth és Wahrmann urak megadták a jelt az oszlásra s a fiatal pénzügyminiszter, Széll, elvált a kormánytól. Eme dissidensek mellett alakult, vagy legalább megkisérlett alakulni a mérsékelteknek egy kis csoportja, kik Apponyi Albert köré csoportosultak s kik közt kittünő szónokok vannak, mint például Szilágyi Dezső. Itt az ellenzéknek egy oly magva képződött, melyet nálunk alkotmányosnak neveznének s melynek törekvései ha nem is felbátoritást, de legalább rokonszenves figyelemmel kisérést érdemeltek volna. De egy politikai párt a laktására nem elégséges, csak összeszedni néhány kiváló embert, programmal is kell bírni, de sem a kormánytól külön váló Széllnek, sem pedig a néhány barátját maga köré gyűjtő Apponyinak nem volt oly rendszere, mely e névre érdemes volna. Ők egy múló körülményből merítették inspirálójukat és azt fordították hasznukra, — értjük ez alatt Bosznia és Herczegovina okkupátióját. Mint tudva van, az okkupátió csak igen hosszú és fáradalmas erőlködések után mehetett végbe, melyek néhány hónapi létert biztosítottak az ellenzéki pártoknak, melyek között különben megvoltak a viszály magvai s ezek idő folytában még inkább fejlődtek. Végre is Andrássy művét siker koronázta: Bosznia és Herczegovina okkupáltatott, sőt Bismarck herczeg elment Bécsbe, hol oly fontos szövetséget kötött, melynek már is látni vélték első eredményét. Innen kezdve az alkotmányos és mérsékelt ellenzék szivén jön találva és valóban nem volt többé létoka, vagy eszközei a létezésre hiányzanak. Meg lehet oszolni egy végrehajtandó tény iránt, de egy teljesen végbement ténynyel szemben nincs más mit tenni, mint belenyugodni, és új és határozottabb tájékozást szerezni. De ezt nem tették az ellenzéki pártok. Széli teljesen visszavonult; ami az Apponyi-féle csoportot illeti, annak töredékei szét vannak szórva a radikális csoportokban. Ennek a következménye kétszeresen boszantó : a kormánypárt gyöngült, míg az ellenzéki párt ellenkezőleg megerősödött. Ez mindig így történik a mérsékelt ellenzék megoszlása folytán és a baj lassan fejlődik mindaddig, mig a veszély valamely előre nem látott inczidens által nyilvánul. Ily esemény adta magát elő nemrég Nagy-Kanizsán, hol a parlamenti szünetek alatt választás volt. Jókait megbuktatta egy ellenzéki jelölt s ez a tény aggodalmakat keltett a jövő évi választások iránt. Kezdenek elfogadni, nyugtalankodni az ellenzékiek sikere miatt, mely érezhető siker csak a kormánypárt gyöngüléséből magyarázható ki. Ezen a párton, két év előtti dezorganizácziója óta bizonyos tehetetlenség vett erőt, ebből nem fog kilépni, mig nem szervezkedik újra, magához vonván az ellenzéknek igen nagy számát. Úgy látszik, hogy a körülmények ez újjászervezést könnyűvé teszik s mégis mind ez ideig nem mehetett végbe. Perényi báró megtett mindent, hogy ezt elérje, de nem hallgatták őt meg, amit mi óhajtanánk. A kormánypártnak a mostani föltételek közt valóban fáradságába fog kerülni tartózkodni bizonyos túlzásoktól, mig a mérsékelt ellenzékkel való fúzió egyszerre több tekintélyt fog neki adni s következésképen erősebb leírálát ömagának. Oly emberek, minő Szék, hiányoznak a minisztériumban. Ha ezek pártot alakítanának, egyszerre jótékony befolyást gyakorolnának. Ugyanez mondható néhány másról, kik a parlamentben el lévén szigetelve, elengednek veszni oly erőt, melyet hasznosan lehetne alkalmazni. A magyar parlament az, ahol legtöbb ily elszigetelt és egyedül álló képviselő van, kik hypothetikus jövőre várnak és a jelennek nem szolgálnak. Mit csinálnak ők az ellenzékben? Programmot keresnek; azt hiszik, hogy ilyet a közigazgatási reformban találtak. Tudni való, hogy Magyarországon nagyszámú tisztviselő és városi hivatalnok választatik, ami számos visszaélésre ad alkalmat. S e n n y e y ezeket a visszaéléseket akarja elnyomni. S e n n y e y, aki újabban ismét belépett a parlamentbe, amaz elszigeltek egyike, akikről beszélünk, nem használna- e sokkal többet eszméinek, ha a kormányhoz közeledik ? Egyedül a kormány hozhatja meg a közigazgatási reformokat, de ezt csakis a mérsékelt ellenzék közreműködésével teheti. A közigazgatási és a politikai választók ugyanazok lévén, érezhető, hogy Tisza K., kinek megválasztatása ép úgy megújítható, mint egy egyszerű községi hivatalnoké, meg akarja őket fosztani egy oly kiváltságtól, melyet oly hosszú idő óta élveznek (!) Ez a reform szerzőjének élénk ellenségeskedést szerezne és a kormány csak is valamennyi mérsékelt ellenzék hozzájárulásával vállalkozhatik rá. Lehet-e egy ily hozzájárulásra számítani ? Ez a probléma támad e pillanatban Budapesten és könynyen volna megoldható, ha a politikai emberek elfelednék a múlt gyűlölködést és csak is a jövő érdekeit látnák. Fogja-e érezni a mérsékelt ellenzék, hogy ha a kormánynak szüksége van rá, neki szüksége van a kormányra? Vagy megtalálja-e másutt támpontját és természetes helyét ? Talán reméli, hogy egy napon a radikális pártok meghódítja nézeteinek ? Kétségkívül a radikális pártban van egy frakció, mely szintén mérsékelt, de ez nem a párt többsége, s oldalvást az előrehaladott nézetek minden árnyalatával találkozni, ideértve a köztársasági eszmét is, melyről csak megemlékezünk: Verhovay által van képviselve. Nagyon sok évre, igen kedvező körülményekre és rendkívül hatalmas emberre volna szükség, hogy a radikális párt a kormányhoz szükséges dolgok megértéséhez és a hatalom rendes gyakorlásához vezettessék. De az idő sürget, a választások közelednek és a külső bonyodalmak ólhajtandóvá teszik, hogy Magyarország tekintéllyel működjék közre a birodalom általános politikájában. A magyar befolyás átalában mérséklő volt, valahányszor Ausztria a pánszlávizmus part nélküli tengerére akart kelni. Amennyire Ausztria barátjai óhajtják befolyásának kifejtését keleten, és úgy óhajtják, hogy ne hagyja magát elkapatni politikai csalképek által, melyekben ama vidékek oly gazdagok. Ezért mondjuk ezt, mert érdeklődünk Magyarország belállapotai és ama megoszlások iránt, melyek azt oly szerencsétlenül enerválják. Petőfi szülőházának átvétele. (Saját tudósítónk távirati közlése.) Kis-Kőrös okt. 17. Ma reggel kilencz óra előtt sokféle küldöttséggek és pedig a város részéről Safáry ügyvéd, az egyházak részéről Duray kurátor és Rubinstein rabbi, Vadkert község részéről Paksy jegyző, Keczel község részéről Vosztri jegyző, mint a kaszi-j nő képviselője Salamon elnök, az iparosok Zostyik elnökük és Halas község Sas Károly vezetése alatt külön tisztelegtek a Petőfi társaság bizottságánál. Jókai hatásosan felelt külön-külön , minden küldöttségnek. A Petőfi ház a dr. Magyaré mellett diadalkapuval van ellátva s lombozatokkal van ékítve. Az udvaron emelvény van. A ház szobái díszítés nélkül lakóhelyek. A piaczon az iskola előtt Izsó 1861-ből való Petőfi szobra fel van koszoruzva s lobogókkal körül tűzdelve. Az ünneplés 10 órakor kezddődött, sok nő s több ezernyi tömeg jelenlétében, mely részben az országos vásárról gyűlt ide. Az udvaron az ajtó előtti emelvénytől oldalt a nők foglaltak be- ilyet, a fővárosiak négyszögben álltak körül. Kemény János evangélikus lelkész, a műveit-ség fontosságát fejtegetve, a nemzetek életében, az irodalom és a művészet képviselőit az ég remekeinek mondja. Nemzetünket — úgymond — megáldotta az ég. Petőfi a nagy költő személyes ismerőse volt, s mind a mellett nem akarja működését vázolni. Örömét fejezi ki az írók és művészek kegyeletes ténye felett, mert kegyeletes tény az, hogy a házat, melyben a költő először látott napvilágot, a nemzet birtokába akarják venni, hogy akié ő volt, azé legyen ház. Üdvözli a küldötteket, kik közt sok kitűnőség. Élénk éljenzés kísérte beszédét. Ezután Jókai Mór lépett az emelvényre több peresig tartó éljenzés között, s a következő beszédet tartotta: Üdvözlégy emlékezetes hajlék, a ki Petőfit születni láttad. Uj gazdád, a magyar irodalom nevében üdvözöllek. Mint a költőnek egykorú pályatársa a magyar írói és művészi kör számára birtokba veszem Petőfi születése házát. Engedjétek meg Ti, kik ez ünnepélyes ténynek tanúi vagytok, hogy a vén pályatárs, a régi jó barát elmondja a mik e ház küszöbén belül lelke elé tódulnak. Ifjú koromban mint költőt mindig magam előtt láttam Petőfit, mint jó barátot mindig mellettem; — azóta hosszú idő múlt el, de a költő még most is mindig előttem repül, a jó barát most is mellettem áll. Ő volt az, ki engem az irodalmi pályára buzdított, melyet még akkor életpályának nem neveztek s melynek vándorait szüleik megsiratták, megtagadták. De a pálya végén álltak eszményképeink, a »nemzet« és a »szabadság”. Oe akkor azokat még keresni kellett. A nemzet szolgája volt az idegennek, a nép szolgája volt az urainak s a szellem szolgája az anyagi erőszaknak. A szabad szó bilincsbe volt verve; de ha járna nem lehetett, voltak szárnyai, tudott repülni. E szárnycsattogást, keverve a lánczcsörgéssel, halljátok Petőfi költeményeiben. A gunyhónak, a pusztának, a népnek jogát — a zöldasztalnál és a fényes olympon vitatták a dalok. A mit hatalmassá akart tenni, előbb ragyogóvá tette, s a mit előbb elismert az olymp, elismerte utóbb az ország — a népet, a gunyhót, a pusztát, mint hatalmat. Ő mindazt, mit maga elé tűzött, ki is vívta, kivívta a nép szabadságát, kivívta a szellem felszabadulását. Senki segítsége nélkül, egyedül láng szelleme által. Még magasabbra vágyott, még merészebb szések után tört, s ahol nem volt elég a lant, felvette a kardot, s amiről dalolt, amit dicsőített, azért meg is tudott halni. Utolsó dala kardcsattogás volt. Minő rövid idő alatt, milyen hosszú életpályát futott át! Irigylésreméltó volt az élete, irigylésreméltó a meghalása, irigylésreméltó a halhatatlanná léte. Élt, kora ifjúságától kezdve abban a teljes tudatban, hogy amit teremt, az őt halhatatlanná fogja tenni, s azért őt áldani fogják, és annak az előéletében, hogy a szent eszmékért, amik felbevítik, ifjan fog meghalni. És meghalt úgy, hogy örökké ifjú maradt. S még halva sem hagyta magát egy szűk sírba összeszorítani: eltűnt, mint Romulus, mint Éliás, a felhők közé temetkezett. S amint nő az idő, úgy nő vele együtt szellemalakja. Minél jobban távozik, annál magasabb lesz. Ez a halhatatlanság jelvénye. Míg élt, az egész hazát besugárzotta fényével, holta után körülragyogja az egész földet, s lánglelke sugárainál melegszenek a kerek világ minden népei. Petőfit a magyar költőt, s általa a magyar nevet, ismerik a kevély népek úgy, mint az alázatosak. A büszkén emelkedő főváros utczát, piaczot avat fel nevével, a nemzet éremszobrot em el emlékének ; elsőrendű művészek versenyeznek munkái feldíszítésében, s mindenütt otthon vannak azok az urhölgy mozaik asztalán, s a földműves mestergerendáján. E megörökítő emlékek közé sorozzuk ezt a hajlékot is. Az uj gazda, a ki azt birtokába veszi, a magyar irodalom és művészet, maga sem halandó. Élni fog az, mig csak magyar nemzet él, Magyarország állat pedig élni és állni fog, mig ez a föld s ez az ég lesz. S ez uj gazdának gondja lesz az időtlen időkig hogy az a hajlék épen femnmaradjon, ha roskadoz, újra helyreálljon, soha el ne múljon ; hogyha a nagy szellem vissza-vissza vágyik, bekalandozva a kerek világot s az egek csillagképleteit ebbe a csendes kis otthonba, mindig megtalálja azt a helyet, ahol most is visszazöng még az elnyugtató bölcsődal: »cserebogár, sárga cserebogár.« Tudni fogunk igy egy helyet, ahol vele holta után találkozunk. Sírját úgy sem találjuk fel. Hamvait szétszórták a szelek. Annál jobb, így mindenikünknek, minden magyarnak jut belőle egy porszem. Legyen e megosztott porszemek temetője szivünk. S az örökbe jutott porszem tanítson bennünket úgy szeretni nemzetünket a hogy ő szerette, úgy hinni a jövőben, a hogy ő hitt, oly igaznak lenni, a milyen igaz volt a költő. Áldás legyen rajtad emlékezetes hajlék : légy megtelve a dicső szellemével örökké ! Isten keze takarjon be minden részek elöl, s vezessen küszöbödre minden boldogságot. Petőfi szülőhajléka alatt múló szava legyen a fájdalomnak, tartós az örömnek, futó vendég legyen benne a baj, rendes szálló az áldás. A beszédet több helyen megéljenezték, sokan kényeztek. Erre Komócsy József hatásosan szavalta el a következő költeményét: Petőfi szülőháza előtt »Itt születtem én ezen a tájon. « Petőfi. Itt ringott hát egykor az a bölcső, — Bölcsője a dalok nagy fiának! Üdvözöllek, te szerény kis hajlék, Leborulva áldlak és csodállak! Itt, az alföld tengersik vidékén, Itt született, itt volt szép világa; Itt kelt szárnyra repülő sas lelke, Hol a rónák végtelenjét látta. Itt repült fel magas gondolatban Túl a földön, felhők közelében, Hol mosolygva nézett rá Dunától A Tiszáig nyúló róna képe. Nem paloták márvány-csarnokában, Itt látta meg azt a napvilágot, Mely mióta égi útját járja, Olyat mint ő, vajh mi ritkán látott! Hogy ha volna, — vagy csak domb e tájék, Azt mondanám: ez is Horeb bokra, Melyből az Ur szent igéje tört ki Örökfényü, lobogó lángokba! Lelke láng volt, melynek fénye mellett Fölmelegszik e hazának népe, Az a nép, kit nagy szeretetével Oda ölelt végtelen szivére ! Ő ha szólott dalban itt e népről: Nem hallottunk soha édesebbet! Büvöshangu és lágyhuru lantján Hő szerelem tündér álma zengett. Könyeiben könyeinket láttuk, Örömével örömünket zengte: Rózsaerdőn majd dalos madárka, Majd megtépett felhő volt a lelke. S ha megharsant a honszerelemről Érces ajkán a serkentő ének, Fölriasztó érző viszhangját a Rajta csüggő honfi bus szivének. Hallottuk a láncok vad csörgését, És láttuk a fényes kard acélját, Dalai a völgyön és a sikon Száguldtak, mint a viharzó szél át! S hol — Szabadság! — zászlóid lobogtak. Tirteuszként rohant a csatákba: Ágyudörgés nem zengé túl hangját, Még hősebb lett a honvéd, szavára! . . És midőn a harcok bőszült lelke Vérbe fűlt a gyászos, szörnyű éjben: Ott esett el, mint olajta szive, Szabadságért, a szent csatatéren! Ott esett el! .. . Ámde a halál sem Téphető meg fénylő koszorúját: Üstökös lett fenn a csillagok közt, Ott járja most halhatatlan útját! ’ Egy világra szórja szét sugárit, Megcsodálják az idegen népek; S dalait, mik szivéből fakadtak: Visszazengik síkok, erdők, bérezek! Sírja hol van? . . . Azt ne kérdezzétek! Lantját, kardját nem lelé meg senki • Halhatatlan, örök dicsőségét E kis hajlék egy világnak zengi: Itt született, itt ringott bölcsője A szabadság s szivünk dalnokának » Törpe minden palota előtted Szerény hajlék ! ... Én csodállak, áldlak! . .. . Ezután a kosiak a házba mentek, hol Jókai intézkedett az emlékkönyv tárgyában, egyúttal a vol tulajdonosnak Martinovicsnak utasításokat adott a rendtartásra vonatkozó ág. A jelenvoltak a koszorúba emléket vittek Kijovet Jókai záró szóban a kiskőrösieknek a ház fenmaradását szivekre kötötte a mi iránt a város nevében a főbíró ígéretet tett. Innen Petőfi szoborhoz indult meg a menet, a melyen uj nagy vörös selyem koszorú volt e felirattal: »A körösi hölgyek Petőfi emlékének.« A szobor előtt a közönség magától indíttatva elénekelte a »Szózatot Ezzel az ünneplés véget ért. . . « ,bankettet. száz személyre az iskola épületben az intelligence rendezte. Előkelő nők főztek fiatal emberek szolgáltak fel. Jókai és Komócsy ovácziókárgyai Jókai többek közt megemlékezett Gaáriról, kinél forradalom után Nyáryval bujdosott.