A Hon, 1880. november (18. évfolyam, 287-315. szám)
1880-11-21 / 306. szám
306. szám. 18-ik évfolyam. HsEeK-lessztésíi Írod»? Sarátok-tere, Athenaeum-éplilet A lap *z.ellemi részét illető minden közlemány « szerkesztéséihez intézendő. Bél-mentetten levelek csak ismert kezektől fogt-cL, tittnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza, nELETJÜSEK szintuígy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátoktere, Athenaemn-épület) küldendők. Reggeli kiadás. UA POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Budapest, 1880. Vasárnap, november 21. Kradóó-hivatal , Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj: Portán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt 1 hónapra...................................................... Itt 3 hónapra ........................................... 6 hónapra ..........................................................................IS »íz esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint.............................1 » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Budapest, november 20. A magyar federalisták. A szélsőbal nem gondolja meg sohasem, hogy nézetei, indítványai hová vezetnek. Ezért állott elő ma is Iványi azzal, hogy a magyar kormány ellen, a horvátok által emelt vádak tárgyában küldessék ki parlamenti bizottság. Ez indítvány valóban meglepett minket Visszaemlékeztünk ugyanis arra, hogy a horvát kiegyezés tárgyában milyen álláspontot foglalt el a szélsőbal, és ez azt a gyanút kelti fel bennünk, hogy öntudatosan, vagy öntudatlanul törekszik a federalizmusra. Mert ha egyfelől azt mondja, hogy hagyjuk a horvátokat magukra és csak kereskedelmi szövetségre lépjünk velők, s ha másfelől egyszerű vádakra, melyeket a horvátok a nyelv kérdésében felhoztak, de melyeket a magyar kormány tagjai (tegnapra pénzügy , ma a közlekedési és kereskedelmi miniszter) az őket illető tározókra nézve megcáfoltak, parlamenti vizsgálatot indítványoz, tehát többet, mint amennyit maguk a horvátok kérnek, mert ezek a kormánytól kérték az elégtételt, — ez okvetetlenül azt a gondolatot ébreszti, hogy a szélsőbal a federalizmust mozdítja elő ; különben ilyen álláspontot el nem foglalna. Arról volt ma a képviselőházban szó, hogy a horvátok sérelmet látnak abban, hogy a kormány a horvát honvédtiszteket és pénzügyi közegeket is taníttatja a magyar nyelvre, mivel ezek a magyar honvédség és pénzügyi hivatalnoki kar egyenjogú tagjai, és igy, előhaladásuk érdekében is, birniok kell az állam hivatalos nyelvét. Ebben a horvátok az 1868. XXX. t. czikk azon határozatának megsértését látták, melyben Horvátország belső ügykezelésének és Magyarországgal való érintkezésének hivatalos nyelvéül a horvát van elismerve. Első pillanatra kitűnik, hogy ezzel annak semmi köze; az pedig, sőt szintén panaszolnak, hogy a magyar állami vasutak és a posta a magyar nyelvet is használja Horvátországban, bár az utolsó levelezési lapon is ott van a magyar nyelvű mellett a horvát felirat, megint olyan dolog, amit sérelemnek a horvátok nem vehetnek, ha egyátalában a szent litván koronát magyar koronának és Magyarországot magyar államnak elismerni akarják. Íme ilyenek azok a sérelmek, melyekért Irányi ma a magyar kormányt parlamenti vizsgálat alá akarta fogatni. És ezt akurucziihaly, a chauvinists Madarász, szóval a szélső bal (mert aöbbire illik : qui tacet, consentit) pártolta! Hiába fejtette ma nekik Baross G. igen szépen, hogy a horvátok panasza alaptalan, a kormány eljárása nem törvénysértés ; hiába hozott föl tényeket, hogy a horvátok nem irtóznak annyira a német nyelvtől, mint a magyartól és azt hivatalos fordításra állandóan, a magyar rovására használják , nem használt semmit, a szélbalok a vizsgálatot követelték. Ennek pedig csak a vád alá helyezés tekintetében lehet helye parlamenti kormánynyal szemben, mely minden perezben feleletre vonható. A szélsőbal azonban megfeledkezett még arról is, hogy milyen eljárást, szab erre nézve az 1848 iki törvény és csak a vizsgálatot sürgette: így lettek a chauvinistákból foederalisták ! Ez némi fogalmat nyújt arról, hogy pártczélok kedvéért milyen könnyen áldozza föl a szélsőbal az ország integritását, a magyar állam jogos igényeit és szuverainitását. Mert akármilyen jelentéktelen az eset, sőt épen azért, mert jelentéktelen, mihelyt a magyar kormány ily irányú akciója egy magyar-horvát vegyes bizottság vizsgálata tárgyává tétetik, azonnal föl van áldozva a magyar törvényhozás egyedüli illetékessége, amint hogy egy horvát képviselő Iványi által bátorítva,ma ki is jelenté,hogy e tárgyban a magyar és horvát országgyűlés egyenjogú tényezők, holott a közös magyarországyűlésen hozott törvények magyarázatára és végrehajtásának ellenőrzésére csakis ez illetékes, annyival is inkább, mert a horvát miniszter is azon van jelen s annak felelős. Ha van a horvátoknak sérelmük közös ügyekben (és ilyen a horvát nyelv kérdése is a közös állami működésben jöjjenek azzal a közös országgyűlés elé, és a miniszteri felelősség elvénél fogva követeljék az orvoslást. De ha ők is csak egy költségvetési dicgóban, mellékesen, a földrengés és más elemi csapások közt említik fel állítólagos sérelmüket, ha ezeket rögtön megcáfolja a magyar kormány, hogy akkor egy magyar képviselő ne legyen megelégedve, egy magyar párt ne érje be az ügy ilyetén elintézésével, hanem a legerősebb parlamenti fegyverhez nyúlva, vizsgálatot követeljen, ez valóban túl megy minden magyar politika határán. Jól mondá nógrádi Szontágh Pál, rövid, velős felszólalásában, hogy ezt a szélbal csak korteskedésből tehette. Hát vájjon szabad-e ekkor korteskedni? Szabad-e a magyar államiság rovására ilyképen népszerűsködni ? Irányi kozmopolitasága, nemes szenvedélye, a szélsőbal pártdühe, azt mondja, hogy igen. S mit mond ehhez Magyarország? Nem látja-e szelíd, kezdetleges vonásokban ugyan, de mégis a szélsőbal politikai nézetein a foederáczió eszméjének vissztükrözését? Okvetetlenül látja és ez természetes. Elindulva az ő útjukon, mihelyt Ausztria alól elszakadunk, akarva nem akarva a keleti népek gratiájára leszünk utalva. Hogy ez a magyar állam eszméjének, kultúrájának biztosítására jobb itt-e, az a mai kis esetből is meg lehet ítélni. — Az országgyűlési szabadelvű párt nov. 21-én vasárnap déli 12 órakor értekezletet tart. Tárgy: a pénzügyminisztérium költségvetése. A miniszterelnök s belügyminiszter azon kedvező eredmény következtében, mely az újévi üdvözletek megváltása tárgyában tavaly kibocsátott felhívását követte, az idén is oly értelmű felhívást intézett az alatta álló személyzethez és hatóságokhoz, hogy senkitől újévi üdvözletei, nemcsak hogy nem vár, sőt szívesebben látná, ha az illetők az összegeket, melyeket levélre, névjegyre vagy aláírási ívekre költenének, megkímélve a helybeli jó A „HON“ TÁRCZÁJA. Ne hiiny szó a földrengésekről. Kellemesebb érzést aligha kelt valami, mintha az ember egy hosszú és viharos tengeri utazás után, a távoli láthatáron egy bizonytalan vonal képében megpillantja a szárazföldet, melyet olyan szívesen nevezünk szilárdnak, mozdulatlannak a hullámzó, örökké nyugtalan tengerrel szemben. Mikor ismét biztos léptekkel járhatunk a földön, egészen megnyugszunk, elfelejtünk tengert, vihart, veszedelmet, mindent, hisz itt már nem kell tőle tartanunk, hogy az elemek olyan könyörtelen tánczot járatnak velünk, amelyhez a vihar süvöltése s az a recsegő-ropogó faalkotmány vállalják magukra a zenekar szerepét. »Das Wasser hat keine Balken« , régi közmondás, de igaz, s aki a tengert, azt a szeszélyes nedves-hideg elemet ismeri, nem is fogja ezt az igazságot kétségbevonni. A vén föld türelmes. Békével tűrni, hogy az a sok millió ember lábbal tapodja, mély aknákat, bányákat ásson ránczés kérgén, felszántsa, megterhelje épületekkel, falvakkal, városokkal, — türelme kifogyhatatlannak látszik, évekig nyugodtan viseli magát, s kell-e az embernek több, hogy megnyugodjon ? — Az ember azután megszokja mozdulatlanságát, még azt is elfelejti, hogy van, vigad, mulat, és rajta, minden a legszebb rendben megy, míg egyszer csak, mintha megsokalná a sok túrást-kotrást, dorbézolást, megmozdul, egyet rázkódik, mintha megakarna attól a sok tehertől szabadulni, amelyet az a tolakodó, alkalmatlan ember a hátára rakott. Egy ilyen rázkódás elég arra, hogy évek, sőt századok fáradságos munkáját néhány pillanat alatt, — oly rövid idő alatt, amelyet a rendes életben számba sem veszünk — tökéletesen megsemmisítse. Ki fejezhetné ki azt a rémületet, amelyet egy ember érez, mikor a föld, amelyen gyermekkora óta, mióta csak emlékszik, nyugodtan, háborítlanul élt, egyszer csak egész váratlanul megindul lábai alatt? Ezt az érzést nem lehet kifejezni, ezt nem lehet leírni, nem lehet elképzelni, — ezt érezni kell. Már több egy heténél, hogy a zágrábi katasz- trófa híre fővárosunkba érkezett, s a veszedelemről érkező újabb tudósítások még ma is izgalomban tartják a kedélyeket. Mi budapestiek, kik még nem igen éreztünk egy nehéz terheskocsi által előidézett földrengésnél nagyobb rázkódást, a leghívebb tudósítások után sem fogunk magunknak egy nagyobb földrengés vészes hatásáról kellő fogalmat szerezhetni. De ne is igyekezzünk ezt a bajt szemtől-szembe megismerni; jobb azt a sok rémes történetet, amelyet a földrengések alkalmával feljegyeztek, csak olvasni, még így is borzad az ember tőlük. Légi dolog a földrengés — nagyon régi, olyan régi, mint a föld kemény kérge, s földrengés már akkor is volt, mikor még nem is volt ember, aki megfigyelte. Némely vidék valóságos fészke a földrengéseknek. Nem múlik el av, hogy ne észlelnének többékevésbé erős lökéseket. Dél-Amerika nyugati partvidékein, Közép-Amerikában, a Philippineken, a Hátsó-Indiához tartozó szigeteken, a földrengések oly gyakoriak, hogy az emberek a kisebb fajtájú rázkódásokat már számba sem veszik, pedig az ilyen kisebbszerű rázkódások nálunk már nagy rémületet keltenek. A San Salvador völgyben, Közép-Amerikában, az ingás és rázkódások oly gyakoriak, hogy a benszülöttek a vidéket csak »cuscutlan«-nak (függőágy) nevezik. Európában Calabria, Dél-Olaszország, az Alpok és Pyrenaek törzse a földrengések gyakran ismétlődő tüneményeinek színhelye. Khina, Egyptom, Éjszak-Németország, Anglia és Brazília ellenben nagyon ritkán szenvednek földrengések által. Néha a földrengés alig érezhető gyenge remegésben nyilvánul, s elmúlik anélkül, hogy károkat okozna. Máskor ismét oly iszonyú erővel lépnek fel a lökések, hogy az épített városok, amelyek a földrengés hatásának ki vannak téve, néhány pillanat alatt egészen elpusztulnak. Rendkívül pusztító hatásuk volt a Tiberius császár idejében észlelt földrengéseknek. Justinus császár alatt 526-ban egy földrengés alkalmával 120 ezer ember vesztette életét. Az 1693-diki sziciliai földindulás 60 ezer ember életébe került. Borzasztó katasztrófa sújtotta Lissabont 1755- ben, s Calabriát 1783., 1854 és 1870-ben. Valamennyi eddig említettnél borzasztóbb pusztítást idéztek elő az 1746. limai, az 1797. robambai, az 1812. caracasi, 1861. mendozai s legújabban az 1868. perui nagy földrengés. Mióta ezen borzasztó tüneményeket rendszeresen megfigyelik, azt tapasztalták, hogy különféleképen nyilvánulnak. Félelmes hatása van a függélyes lökéseknek. Az alulról egyenesen irányuló lökés, a földrengés központján, t. i. ott, ahol ezen lökés leghevesebben érezhető, a talaj felemelkedik, azután ismét sülyedni kezd. A központi lökés által előidézett talajemelkedés a távolabb eső vidékeken hullámszerű mozgásba megy át, míg végre a föld ismét visszatér a nyugalmas állapotba. Ha csak egy ilyen lökés rendíti meg a földet, akkor ritkán szokott nagyobb baj történni, de ha a lökések egymásután gyorsan ismétlődnek, a rombolás iszonyú. Az 1783-diki calabriai földrengés alkalmával a lökések sűrűn követték egymást. A hegyek szemlátomást emelkedtek és sülyedtek; házak alapjukkal felemelve más helyre kerültek; némely épület tökéletesen összeomlott. Riobambában 1797-ben a függélyes lökés oly heves volt, hogy az utczákon szerte heverő holttesteket a Lican folyó túlpartjára, egy 100 láb magas dombra vetette. Az egymásután következő lökések a távolban hullámszerű ingásba mennek át, s a földet szemmel láthatólag emelik és sülyesztik. A gyenge hullámok nem sok kárt tesznek, de ha a mozgást gyorsan egymásután egy második, sőt harmadik is követi, akkor romboló hatása még a függélyes lökésekénél is hevesebb. A földrengés központja gyakran kívül esik a megfigyelhetés határán, pl. a tenger, vagy egy ismeretlen, lakatlan vidék szenved a függélyes lökések által, míg a hullámzó mozgás a földrengés tűzhelyétől tekintélyes távolságban is érezhetővé válik. A föld ingása ilyenkor szemmel látható, s a kemény kéreg úgy hajladozik, tánczol, mintha csak egy időre elvesztette volna szokott merevségét. A gyenge rázkódás, mely az Aetna 1852. szeptember 2-diki kitörése alkalmával érezhető volt, Gamarello ismert geológus és vezetőjénél, kik a Val del bove-ban voltak, egészen a tengeri betegséghez hasonló érzést idéztek elő. Ardebilnél 1848-ban a föld hullámszerű mozgása egy teljes órán át tartott, míg végre a teljes nyugalom beállt. Caracasban 1812. márcz. 28-án olyan heves volt az ingás, hogy a föld a forrásban levő víz felületéhez hasonlított. Ez korántsem túlzás, vagy épen mese, mert ezt a jelenséget már gyakran észlelték, így a batangi (Khina) földrengés alkalmával 1871. áprilisban a napokon át ismétlődő lökések után a talaj úgy ingott, mint egy a hullámokon tánczoló hajó. Az ilyen földhullám az útjában eső tárgyakkal is érezteti erejét. Dolombo 1793-ban Calabriában a fákat minden egyes hullámmozgás után oly mértékben látta meghajolni, hogy koronáik a földet érintették. Hasonló tüneményt észleltek 1811-ben Missouriban. Ha a hullám a föld felületén levő tárgy pl. ház alá kerül, akkor az emelkedés és sülyedésen kívül nagyobb baj ritkán esik, de ha a hullám tetőpontja az épületet nem a központon, hanem a szélén vagy valamelyik oldalán érinti, az emelkedés foka az épület egyes részein különböző, mi rendesen repedéseket idéz elő sőt az épület teljes összeomlásával is végződhet. A majorkai földrengés alkalmával 1851-ben az ottani fegyvergyárban a hullám irányát is meg lehetett határozni. A fegyvergyár egyik helyiségében a falakhoz köröskörül puskák voltak támasztva. A nyugat-keleti irányban haladó hullám, a nyugati falhoz támasztott fegyvereket szép rendben a cső végével keletnek lefektette míg a keleti oldalon levő fegyverek állva maradtak. Az északi és déli oldalon felállított puskák szintén feldültek, de rendetlenül és egymást keresztezve. A forgó vagy örvényszerű mozgás, melyről gyakran tesznek említést, eddig még sehol sem lett megfigyelve. St.Stefanóban az 1783. földrengés alkalmával egy obeliszket több darabra tört, de a darabok nem hullottak szét, hanem csak fekvésüket változtatták meg, mégpedig olyformán, hogy az egyes részek élei az alsó rész lapjai irányába estek. Majorkán 1851-ben egy magas torony alsó része vízszintes irányban 60 foknyi elhajlást mutatott, míg felső része megtartotta eredeti fekvését. Ezekből és hasonló jelenségekből örvényszerű forgásra következtettek. Az örvényszerű forgó mozgás eddig, mint már mondtuk, sehol sem lett megfigyelve, s így a szakemberek az észlelt eltolódásokat több különböző irányból egy pontban találkozó hullámmozgásnak tulajdonítják. Meddig tart a földrengés, mennyi ideig tart , a hullámszerű mozgás vagy az egyes lökés, azt a hézagos és sokszor hiányos megfigyelésekből csak hozzávetőleg lehet megállapítani. Annyi tény, hogy a hullámzás mint a lökés következménye, emennél sokkal tovább tart. A lökés maga ritkán tart tovább Va—1 vagy 0/2 másodpercnél, egy percig tartó ingás már a legkevesebbek közé számítható. Miután a lökések gyakran egymásután következnek, az egyesek tartama nagyon nehezen állapítható meg, mert a hatás ilyenkor folytonos, vagy olyan összefüggő, hogy az időközöket észre sem lehet venni. A kis Antillákon, különösen Martinique szigetén, az 1839. január 11-én észlelt lökések 30 másodperczig tartottak, mi magában elég volt a legkegyetlenebb pusztítást előidézni. Ugyanez időben Limánál is két perczig szakadatlanul ingott a föld. Arequipánál 1868. augusztus 13-án 7 perczig rengett a föld. St.Tamás szigetén 1867. nov. 18 án az első ingás 0/a perczig, a rengés pedig még további 10 perczéig volt érezhető. A földrengések tartama tehát nagyon különböző. A nagyobb lökések rendesen hosszntartó rengésbe mennek át, az egymásután következő lökések egybeolvadnak és gyenge hullámzással végződnek, mint némely esetekben a gyengébb mozgás előzi meg a hevesebb lökéseket. így például a lissaboni nagy földrengés 1755. nov. 1-én egy nagy lökéssel kezdődött, mely néhány másodpercz alatt 2-szer ismétlődött. Öt percz elég volt azt a rémes pusztítást befejezni, melyre Lissabon örökké fog emlékezni. Lissabonban és környékén nov. és deczemberben sok gyengébb rengés volt még észlelhető, s a decz. 9 iki lökés az elsőhöz hasonló hévvel lépett fel A vispi földrengés Wallisban 1855. július 25-tő Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva, tékony nőegyletek által kibocsátandó újévi üdvözletektől mentesítő aláírási ivek utján jótékony czélra szentelnék. Átiratot intézet a miniszterelnök a többi minisztériumokhoz s az állami főszámvevőszék elnökéhez is, hogy hatáskörükben hasonlóképen intézkedjenek. Az egyesült ellenzék ma este tartott értekezletén az 1867-iki alapon álló ellenzéknek egy közös klubban egyesülését tárgyalta. Az értekezlet egyhangúlag elfogadta a közös klub alakítására vonatkozó előterjesztést és e határozatáról küldöttség által értesité a pártonkivülieket, kik épen ugyanazon időben tartották értekezletöket. — Oroszország és Dulcigno. A »Pol. Corr.« egy szentpétervári levele védelmébe veszi Oroszországot ama gyanúsítások ellen, hogy annak befolyása Csetinyében különféle nehézségeket teremtett és hogy Dulcigno ezért nem volt eddig átadható. Oroszországban 3—4 hét előtt meg voltak győződve a dulcignói kérdés gyors megoldásáról , de néhány európai parlament török-barátságos interpellácziója ismét elodázta az ügyet, mert Konstantinápolynak elég egy szó, hogy ellenszegülése újra föléledjen. Különben Oroszországnak nincs oka a dulcignói kérdés elintézetlensége fölött jobban nyugtalankodni, mint Európa bármely más államának. Ellenkezőleg a Montenegro iránti rokonszenv — az önbecsülés és Európa előtti tiszteletnél fogva Oroszországban bizonyos becset tulajdonítanának a dulcignói kérdés kielégítő megoldásának. Hogy a dulcignói kérdés még mindig elintézésre vár, ezért azokat kell felelőssé tenni, akik az európai egyetértés nyomását, az egyetlen békés eszközt, mely által török államférfiakat némileg meg lehet győzni, »humanitásból« az »igazság érzetéből« , tudja isten, mint más okokból megzavarták. Oroszországnak nincs oka a dolgok javíhatatlan bonyodalmát óhajtani vagy előmozdítani a Balkán-félszigeten, sőt inkább szívesen és hátsó gondolat nélkül fogad el minden alkalmas eszközt a keleti bonyodalmak lassankénti békés megoldására. Teljesen elismeri a fontos feladatokat, melyeket más nagyhatalmaknak Keleten meg kell őrizniök és távol áll attól, hogy azokat kijátszsza. Oroszországnak nincs rá szüksége, hogy a keleti katasztrófát kicsinyes cselfogások által siettesse, se pedig nem kell félnie attól, hogy a katasztrófa végre beáll. Egyszerűen szabad, utat enged a történelmi logikának. A közigazgatási reform ügyében hónap kezdetét vevő enquete-ba, a belügyér 33 tagot hivott meg, kik a következők: Bacsák Pál, Pozsonymegye alispánja, báró Bánffy Dezső Szolnok-Doboka megye főispánja, dr. Bánhidy Béla országgyűlési képviselő, Baross Gábor országgyűlési képviselő, Beöthy Andor Biharmegye alispánja, gr. Csáky Albin Szepes megye főispánja, Dárday Sándor országgyűlési képviselő, Dőry Dénes országgyűlési képviselő, Eöldváry Mihály Pest megye alispánja, Frank József Baranya megye főjegyzője, Gyarmathy Miklós Kolozs megye alispánja, Hertelendy József Torontál megye fispánja, Horváth Lajos országgyűlési képviselő, Horváth László Háromszék megye főjegyzője, Komjáthy Béla országgyűlési képviselő, Kubicza Pál Trencsén megye főispánja, Lévay József Borsod megye főjegyzője, Lónyay János Mármaros megye főispánja, dr. Majthényi László Hont és Nyitramegyék főispánja, gróf Péchy Manó országgyűlési képviselő, Pósa József Háromszék megye főispánja, Pulay Kornél, országgyűlési képviselő, Sándor Béla Bács-Bodrog megye alispánja, báró Sennyey Pál országgyűlési képviselő, Siposs Orbán Jász-Nagykun-Szolnok megye alispánja, Stammer Sándor Csongrádmegye alispánja, Szélt Ignácz Vasmegye alispánja, Szögyény Mariek László Székesfehér vármegye főispánja, Tabajdy Károly Arad- és Krassó megye főispánja, Tibád Antal országgyűlési képviselő, Vargics Imre országyűlési képviselő, Véghelyi Dezső Veszprém megye főjegyzője végre Vizsolyi Gusztáv országgyűlési képviselő. E sorozatban 9 főispán, 8 alispán, 4 főjegyző és 12 országgyűlési képviselő foglaltatik. A nevezetteken kívül még a belügyminisztérium tisztviselői közül részt fognak venni a tanácskozásokban, nevezetesen Prónay államtitkár és Ribáry miniszteri tanácsos. — Bukarestből tegnapi kelettel írják az »U. P.«-nak : Egy fejedelmi rendelet a román országgyűlést f. hó 2- re hívja össze. Az orosz konveczió óta nem voltak oly érdekes tanácskozások, mint lesznek ezen ülésszak alatt. Mindjárt az ülések kezdetén ki fog küldetni egy bizottság, mely titkos ülésekben a trónöröklés fölött fog tanácskozni. Ugyanez a bizottság fog foglalkozni a királyság kérdésével, t. i. hogy a román fejedelemség mikép lenne átváltoztatható királysággá. Ezenkívül egy bizottság fog kiküldetni, amely a szövetség kérdésével is fog foglalkozni. E bizottság Boerescu eszméje s a különböző pártokból akarja ezt a bizottságot összeállíttatni. A mai viszonyok szerint nincs semmi kétség, hogy e bizottság többségének nézete az Ausztria-Magyarországgal való szövetkezés. Az osztrák államvasút mindent elkövet, hogy a crajova - zimnica - szisztova - szófiai vonal kiépítését megkapja, és ez irányban csaknem mesés koncessziókat tesz, ezzel akarja a budapest-zimonyi vonalat ellensúlyozni. A kormány egy törvényjavaslatot fog beterjeszteni e vonal kiépítésére, de a képviselők ama része, mely monarchiánkkal óhajtja a szövetséget, meg akar győződni a felől, hogy abban az esetben, ha e vonal kiépítése elfogadtatnék, nem fog-e Magyarország neheztelni. Mindebből azt lehet következtetni, hogy ha a kormány be is nyújtja a vonal kiépítéséről a törvényjavaslatot, még nem bizonyos, hogy az törvénynyé is válik. A képviselőház közgazdasági bizottságából. A képviselőház közgazdasági bizottsága ma este 5 órakor dr. Balk Mósa elnöklete alatt tartott ülésének tárgya volt a székesfehérvári gazda kongresszus kérvénye tárgyában a képviselőház elé terjesztendő jelentés hitelesítése. Baross Gábor előadó kiemelvén, hogy nem rajta múlt, ha a jelentést csak most terjeszti elő, mert már az utolsó ülésszak óta készen volt vele, felolvassa a bizottság határozatait magában foglaló nagyobb jelentést, melyet a bizottság változatlanul elfogad. Az előadó ezután felhívja a bizottság figyelmét arra, hogy a vasutak tarifájának kérdése, mely a fehérvári congressus kérvényében szintén benoglaltatik, azért maradt fürgőben, mert akkor, miidőn a bizottság a kérvényt tárgyalta, a közmunka és közlekedésügyi miniszter tárca betöltve nem volt; másfelől azért is, mert Dessewffy Aurél gr. magára vállalta az erre vonatkozó határozati javaslat előterjesztését. A bizottság tagjai közül többen azt kívánván, hogy a jelentés a tarifák kérdésére nézve is foglaljon magában véleményt, Tisza Kálmán miniszterelnök megjegyzi, hogy átalános, mindig állandó tarifapolitikai elvek kitűzését nem hiszi lehetőnek, e kérdést azonban érdemesnek tartja a megvitatásra, s ha a bizottság ezt akarja, tűzze ki külön napirendre és hívja meg ez ülésre a közlekedési minisztert. Dessewffy Aurél gr: Tekintettel arra, hogy az állam részint vasúti vonalak megvétele által, részint az által, hogy egyes vasútvonalakra magának döntő befolyást biztosított, a tarifa kérdésére is jelentékeny hatást gyakorolhat, azt kívánná, hogy a bizottság adjon kifejezést abbeli óhajtásának, hogy a kormány igyekezzék a fluctuáló tarifát életbe léptetni. Ezáltal kivitelünket nagyban lehetne előmozdítani. Átalános tételt felállítani nem lehetne, mert ez eshetőleg káros hatással lehetne a kincstárra nézve, amennyiben egyfelől nagyobb subventiót kellene fizetni a garantírozott vasutaknak a jövedelem csökkenése folytán, másfelől ezen jövedelemcsökkenés az állam tulajdonát képező vasutaknál is hiányt okozna. Elnök: Dessewffy Aurél gr. tetemesen megszorította a kérdés keretét és ha jól értettem nyilatkozatát, ő nem kíván egyebet, mint átalános óhaj kifejezését, mely körülbelül abból állna, hogy a kormány a tarifák megállapításánál úgy azon vasutaknál, melyek az állam tulajdonát képezik, mint azoknál, melyekre a kormány a garanczia által befolyást gyakorol, vegye figyelembe versenyképességünkre való tekintettel a termelési és forgalmi viszonyokban időnként beálló változásokat. (Helyeslés.) A bizottság elfogadja az elnök véleményét. Elnök: Kiemelvén, hogy a jelentés mennyire hl foglalatja a bizottság tanácskozásainak, köszönetet mond Baross Gábornak fáradságos és jeles munkájáért. A bizottság tagjai kijelentik, hogy az elnök köszönetéhez csatlakoznak. Budapest november 20. Alig három negyedévi kormányzás anynyira megpuhítá a Gladstone-kabinetet, hogy ma már alá lehet ráismerni. Ki gondolta volna még csak tavaszszal is, hogy ily hamar Salisbury marquis, a volt tory miniszter, kénytelen legyen gratulálni Gladstonenak a lordmayor banketten tartott beszédéhez, mert ebből az tűnik ki, hogy — mint a marquis nagy megelégedéssel és elégtétellel megjegyzé — »a szabadelvű angol kormány keleti politikája Beaconsfield lord politikájának nyomdokaiba lépett.« Mi már méltattuk volt annak idején érdeme szerint Gladstone ama nagyfontosságú nyilatkozatát, mely töéletes visszatérést jelez az öreg wigh miniszter politikájában s örvendünk, hogy a monarchiánkkal mindig karöltve járó angol konzervativok megkapták csakhamar a világ és nemzetek előtt azt az elégtételt, hogy végre a liberálisok kormánya is kénytelen vola a toryk ösvényére lépni a külpolitikában, mely ellen pedig mily hevesen harczoltak. Ezen változás után a nagy külpolitikai kérdésekben csak természtesnek fogjuk találni, hogy Gladstone megváltoztató monarchiánk irányában is elfoglalt ismeretes, mindenáron ellenszenves, álláspontját. E tekintetben is volt már alkalmunk följegyezni egyetmást, most pedig a »N. fr. Pr.« londoni tudósítója megbízható forrásból azt a nevezetes hit sürgönyzi meg, hogy Anglia teljesen föladta az oppozícziót Ausztria -Magyarország ellen a dunai bizottságban s olyannyira bizalomgerjesztő és barátságos magatartást tanúsít ez ügyben, hogy külügyi kormányunk is a hasonlót a hasonlóval viszonozni akarván, egyenesen az angol kormányt kérte föl, hogy ragadja meg az iniciatívát a hozandó határozatok formulázására. A többi hatalmaknak ez ügyben tanúsított magatartásáról is csak jót hallunk s igy több mint valószínű, hogy Románia teljesen magára marad nagyhangú és kapálódzó oppozicziójával, mely már-már kezd oly mérveket ölteni, mint a vasúti konvenczió megkötése idején. Kárba vesznek leit azok a memorandumok, röpiratok és mindennapi vehemen