A Hon, 1881. április (19. évfolyam, 90-118. szám)
1881-04-08 / 97. szám
97. szám. 19-dik évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1881. Péntek, április 8. Szerkesztési iroda, Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez, intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. — X.* HIRDETÉSEK Pontúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok- tere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Kiadó-hivatal Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ...•••••••• Sírt 8 hónapra 6 * 6 hónapra .................................................* Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként..............................1 » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Budapest, április 7. Az alföldi árvizek ügye ma szóba került a képviselőházban, melynek kapcsában a szélsőbal részéről az a jellemző kérés fejeztetett ki, hogy a kormány katonaságról gondoskodjék. A kérés teljesen helyén van, mert amit a katonaság ott, ahol vész van, művel, az valami emberfeletti, számba sem véve az oly megkapó mozzanatokat, minő volt az is, akkor a szegény hidász kiosztja porczióját az árvízsújtotra éhezőnek. Kezd úgy látszik az a fudallítalanosabbá válni, hogy a közös hadseregben nem ölik ki a haza és emberiség iránti érzelmeket, mint ahogy a szélsőbal egészen rendszeresen eddig hirdeté, s kezdi szívesen igénybe venni a »közös ügyes« cserepár szolgálatait, kit eddigelé nem szűnt meg gúnyolni. Pedig ugyanaz a tisztikar vezeti ugyancsak ezeket a cserepárokat az árvíz által csapkodott töltésekre, óriási munka teljesítésére, mely tisztikart hasznavehetetlen, rosszakaratú testületnek iparkodnak feltüntetni lapjaikban. Ilyenkor, vész idején, természetesen ezt elfeledik s bevallják. Hogy olyan kitartást és hősiességet a polgári elemtől nem lehet várni, milyent a katonaság tanúsít ; ilyenkor jó és helyes az a fegyelem, melyet máskor gúnyolni szoktak; ilyenkor a »rendszer« sem képez semmiben sem akadályt, sőt azt nagyon hatékonynak tartják. Borzasztó és nemtelen dolog lenne, ha az a szegény tisztikar most a gúnyt visszafizetné, ha azokat, kik a társadalomból is ki akarák venni, mint ahogy Egerben, Kassán és Kolozsvárit megkísérték, most felszólítná, hogy segítsenek maguk polgártársaikon, ha azokat, akik társulatot akartak alakítani a »nemzeti becsület« megvédésére azok ellenében, kik meg nem támadták, figyelmeztetné, hogy a lenézett páriák jobban teljesítik még oly kötelességeiket is, melyek hivatásukat nem képezik, azoknál, kik nagy büszkén megvetik őket és azután nagy alázatosan —■ segítségül hivják. A szóba hozott segítségre csakugyan szükség van. Az alföldi városokat majdnem mindenütt fenyegeti a vész, oly vész, melynek főbB okait 0581----emyén cselekedetben vagy mulasztásban. A rendkívüli időjárás oly vízmennyiséget zúdít az országra, amilyenről eddig aligha van emlékezet. Bár ez a körülmény nem képez vigaszt azoknak, kik veszélyben vannak, de legalább is eltilt attól, hogy keserűségüket növeljük azáltal, hogy emberekben keressük a baj főbb okait. Voltak hibák és mulasztások a Duna és Tisza szabályozásánál, nem lehet tagadni, a legnagyobb baj mégis az, hogy a szabályozás még nincsen befejezve. Minden fél munka baj, de kétszeresen baj a félben levő vízszabályozás. A régi állapotok hátrányai ilyenkor fokozottabb mértékben mutatkoznak, mert a csak részben szabályozott folyóba több víz szorul össze anélkül, hogy biztosíttatnék ennek lefolyása. A Tiszánál e bajjal karöltve jár az eleve elkövetett nagy hiba, az, hogy felülről kezdték szabályozását, mely ellen tényleg megkezdetett már a reagálás a vedresházi és alsóbb átmetszések eszközlése által, de ezek csekély száma és képzetlen volta még egyátalában nem teszi lehetővé a hibás szabályozás által felhalmozott víznek levezetését. De ha van panasz a szabályozás ellen, van a szabálytalan Körösök, Szamos és Temes ellen is. Ezek is ontják az árvizet és veszedelmet, miért is méltán szól a panasz ezek szabályozásának elmulasztása felett. Van ez utóbbiban egy nevezetes tanúság, s ez az, hogy a vízszabályozás nem oka az árvíznek. E szerint tények cáfolják meg azokat, kik átalában rosszalják a szabályozást. Hogy pedig ennek hiányain és hibáin, úgy a Dunánál, valamint a Tiszánál az utóbbi években csakugyan történt annyi, amenynyit a rövid idő és kevés költség megengedett, az köztudomású dolog. Tényleges eredmények is bizonyítják ezt, mert a főváros megmentése, Szeged, Csongrád, Gyoma, Békés és talán Szentes megmentésének lehetősége csakis az újabb intézkedéseknek és munkálatoknak köszönhető. Ha mindezek ellenére most újra élet-halálküzdelmet állnak ki az alföldnek városai, ezt bizony kis részben lehet tulajdonítani a múlt hibáinak és mulasztásainak, de nagy részben a rendkívüli időjárásnak, mely árvizet teremt még Czegléden és Kecskeméten is, hol nem lehet szabályozásról még beszélni sem, mert nincs közel nagy folyó. Ha ily rendkívüli körülmények közt is védhetők lesznek az alföldi víz menti városok, akkor elértük mindazt, mire emberileg csak számítani egyátalában lehet. Elég baj, hogy még eziránt sem vagyunk bizonyosak, s hogy óráról-órára, perczről-perczre kell lesnünk azon ember fölötti küzdelem kimenetelét, melyet az ország több városa vív. Jól számba véve a körülményeket, csakis a további küzdelem esélyeinek javulása, a szabályozás munkájának hathatósabb, gyakorlatibb, rendszeresebb folytatása áll előttünk. Ebben a tekintetben teljesen egyetértünk többi laptársainkkal, s magunkévá teszszük azt a nézetet, hogy a kormánynak több hatalmat s több rendszert kell a vizszabályozás körül biztositni. Tagadhatatlan, hogy az 1879-ben hozott törvények sok tekintetben szabályozták az eljárás egyöntetűségét s gyorsaságát, valamint társulatoknak is megadatott a kellő anyagi erő védtöltéseik biztosítására. De ez irányban még tovább kell mennünk. A munka eldaraboltságát a sokféle önkényt és mulasztás lehetőségét meg kell szüntetni és másfelől az állami közreműködésnek nagyobb tért kell nyújtani. Azt az aprólékos és ezért részben meddő munkát, mely eddig van gyakorlatban, folytatni nem lehet. — A pénzügyminiszter ma délutáni 2 órától kezdve egész 4 óráig a Rothschild-hitelintézeti konzorczium képviselőivel értekezett. — A konverzióra vonatkozólag ma sem hozatott határozat s a tárgyalások — amint értesülünk — holnap ismét folytattatni fognak. — Miután a konverzióra vonatkozó, a képviselőház elé, terjesztendő törvényjavaslat, jelenleg úgy sem volna azonnal tárgyalható, nincs kényszerítő ok arra, hogy a konzorcziummal folytatott és oly rendkívül nagy műveletre vonatkozó ezen tárgyalások túlozva siettessenek, mivel még igen számos, nem mellékes, különböző részlet vár megállapításra. — Ezen ügy elvi oldalát illetőleg egyébiránt már tökéletes megállapodás létesült. A konzorczium itt időző képviselői ma hivatalosak voltak Tisza Kálmán miniszterelnökhöz ebédre. — Este minisztertanács volt a konverzió ügyében. A képviselőház mentelmi bizottság a ma d. u. 5 órakor tartott ülésében tárgyalás alá vette Ugron Gábor mentelmi ügyét, ki ellen a kolozsvári kir. törvényszék, az »Ellenzék« czimű hírlapban megjelent közlemények miatt, sajtókeresetet indított. A közlemények az »Ellenzék«-ben azon időszakban jelentek meg, midőn Ugrón Gábor betegen fekvő Bartha Miklós helyett a lap vezetését átvette. Mint értesülünk, az inkriminált czikkek egyike sem ered Ugrón Gábortól, azonban minthogy ő a vizsgáló bíró előtt a felelősséget a czikkekben foglaltakért elvállalta s az illető szerzőket meg nem nevezte, a kereset egyedül személye ellen indíttatott meg. A bizottság előadója, Krajcsik Ferencz, a fentebbiek értelmében a bizottság elé azon indítványt terjesztette, hogy a dolgok ily állása mellett Ugron Gábor képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kénytelen javaslatba hozni. A bizottság mai ülésében határozatot nem hozott, miután a megjelent tagok száma a házszabályokban megállapított határozathozatalra elegendő nem volt. A bizottság holnap d. e. 12 órakor tart ez ügyben ülést, melyre a bizottság minden tagja meghivatott. — A képviselőház mentelmi bizottsága ápril hs 8-án d. e. 12 órakor az országházban, szokott helyiségében, ülést tart. — A titkos pánszláv üz elmékről, melyeket a losonczi tanítóképző kebelében fedeztek fel, a turócz-szentmártoni »Národnie Noviny« losonczi levelezője azt írja, hogy az illető tanítóképezdészek csak magánlag gyakorolták magukat a tót nyelvben, olvasván részben padagógiai, részben közhasznú és mulattató tót könyveket és tótul beszéltek az iskolaépületben, amiért az összes magyarországi tanintézetekből kizárattak. Ilyesmi az előbbi igazgató alatt is történt , de ő abban semmi pánszlávizmust nem látott. Egyébiránt az elítéltek folyamodnak a minisztériumhoz, hogy a kérdéses ügy új, részrehajlatlan tárgyalás alá vétessék. A tuniszi kérdésre vonatkozó legújabb hírek a következők: A pánczélhajóraj, mely Colbert, Revanche, Friedland, Suffren, Surveillant, Mogador hajókból és két czirkáló hajóból áll, Toulonból a touani öbölbe érkezett. Turinből érkezett hírek szerint Roustan franczia főkonzul a bejt kapott utasítások alapján felkérte, hogy a franczia csapatok tevékenységét a határon támogassa. A bej erre azt válaszolta, hogy Francziaország iránt rokonszenvvel viseltetik és megígérte, hogy a határon csapatokat fog összevonni. Eddig azonban nem hozattak komoly rendszabályok. A Trouville hadihajó és egy jelző gőzös legközelebb a »Jeanne d‘Arc«-cal a galettai vizekben fognak egyesülni. Ha a franczia kormány egyes lapjai a legnagyobb óvatosságot tanácsolják a tuniszi ügyben, ennek oka — mint a »Köln. Zig«-nak jelentik — a külső bonyodalmaktól való aggodalmakban és az Olaszország és Németország magatartása miatti aggodalomban rejlik. Az előbbi ugyan ellentétben áll Francziaországgal Tuniszban, az utóbbi azonban egyátalán nincs érdekelve a tuniszi kérdésben és a franczia törekvéseknek valószínűleg nem fog akadályt gördíteni útjába, úgyszintén nehezen létezik megegyezés Németország részéről Olaszországgal Tuniszra vonatkozólag. Gambetta a mellett van, hogy a tuniszi határon levő törzseket fenyítsék meg, de Tuniszt se be ne kebelezzék, se franczia fenhatóság alá ne helyezzék. Egy Beusttal volt beszélgetésében tegnapelőtt ebben az értelemben nyilatkozott. Ahogy a dolgok ma állatiak, a kormány elhatározta, hogy nem szorítkozik a khrumbok megfenyítésére, hanem felhasználja az alkalmat, hogy a tuniszi bejt oly állásba helyezze, hogy jövőben csak eszköze legyen a franczia kormánynak; a katonai előkészületek, melyeket tesznek, nem volnának oly nagyszerűek, ha csak a határtörzsek megfenyítését tartanák szem előtt. Ugyan e tárgyról jelentik a »N. fr. Pr.«-nek: A khrumbok ellen 20.000 embert fognak használni. A tuniszi bejt nem fogják értesíteni a hadjárat megkezdéséről. Ha a khrumbokat támogatná, ellene is el fognak járni. De ha semleges magatartást fog követni, az ügyet el fogják intézni, mintha ő nem is léteznék. Hogy mi fog történni egy tuniszi területrész okkupácziója esetében, csak a körülményekből fog kitűnni. Az algíri franczia kolonisták a képviselői kamarának és a szenátusnak emlékiratot nyújtottak át, melyben kifejtik, hogy a tuniszi kormány nem vette figyelembe a franczia panaszokat s az a nézete, hogy a folytatott ellenállás Tuniszt minden gyámkodás alól fel fogja szabadítani. A tuniszi kormány támogatja a felkelést és a francziák ellen Tuniszban fenyegetődznek. Tuniszban nem hisznek a franczia kormány komoly közbelépésében. A khrumboknak fegyvereket és lőszert küldenek. Néhány párisi lap azt követeli, hogy a kormány fogjon azonnal az okkupáczióhoz. Az elkeseredés Olaszország ellen növekszik. Németország magatartását, mely az okkupáczió eszméjét helyesli, több felől kiemelik. — Bluntschli czikke a menedékjogról és a kiszolgáltatási kötelességről, melyet röviden már jeleztünk, utal arra, hogy a politikai és közönséges bűntények közti különbséget a büntetőjog és a büntetőtörvénykönyvek eddig egyátalán nem, vagy csak kevéssé vették tekintetbe, csak a menedékjogi és kiszolgáltatási elvek világában lett láthatóvá, tehát inkább népjogi, mint büntetőjogi. Az államok, amelyek menedéket adtak és melyektől kiszolgáltatást kértek,megfontolták,hogy némely okok, melyek a közönséges büntetők kiszolgáltatása mellett szóltak, politikailag üldözöttekre nem alkalmazhatók. Végül ebből szabály képződött, hogy politikailag üldözöttek nem szolgáltatnak ki. A politikai bűntett fogalmát azonban sokfélekép túlozták: némelyek rábhratták magukat, hogy a menedékjogot akkor is jogosultnak és szentnek tekintsék, ha az üldözött csak némileg politikai indokokat hozott fel, hogy bűntettét szépítse. Lehetetlen, hogy a »politikailag üldözöttek menedéke« tételnek az legyen valódi értelme, hogy a politikai szenvedély és a politikai indok szabadságot adnak, hogy bármily bűntény büntetlennek jelentetnék ki, mihelyt a büntetőnek sikerült menekülni amaz országból, ahol a bűntettet elkövette. Mi politikai és mi közönséges bűntény? A gyilkosság kétségkívül közönséges és nem politikai bűntény és minden államnak érdekében fekszik, hogy az emberi élet elleni, a legsúlyosabb támadás megbüntettessék. Nincs rá észszerű ok, hogy egy állam fejének az élete, legyen az császár, király vagy köztársasági elnök, kevésbbé oltalmaztassék, mint egy mesterember vagy munkás élete. Az általános emberi igazságérzetet még jobban sérti egy oly férfiú megöletése, akinek élete nem csak magára, hanem millió más emberre nézve is nagybecsű. De, habár a szabály világos, hogy a gyilkosság kötelez a kiszolgáltatásra, mégis, bár igen ritkán, vannak kivételes esetek. Ma alig volna bármely állam rávehető, hogy egy Judithot, egy Tell Vilmost vagy Dorday Saroltát, kiszolgáltasson. A nemzetközi tárgyalások a kiszolgáltatási jogról mindenesetre nehézségekbe fognak ütközni. Az eszmék tisztázását és a helyesebb gyakorlatot csak lassan kint fogják elérhetni. E tekintetben igen figyelemreméltók a népjogi intézet rezolucziói, (Oxford 1880) melyek igy hangzanak: XIII. Politikai cselekedetekért a kiszolgáltatás meg nem történik. XIV. A kiszolgáltatásra felszólított állam önállóan és szabadon ítéli meg a körülményekhez képest, politikai jellege van-e a cselekedetnek, amely miatt a kiszolgáltatást kérik, vagy sem. Ennek eldöntésénél a következő két eszme által kell, hogy vezettessék: a.) Oly cselekedetek, melyek a közönséges bűntény (gyilkosság, gyújtogatás, lopás) minden ismertető jelét, magukon hordják, nem vonatnak ki a kiszolgáltatás alól, csak azért, mert a tetteseknek politikai szándékuk volt. b.) Hogy egy politikai ellenállás, lázadás, vagy polgárháború alatt a végbevitt cselekedetek megítéltessenek, meg kell kérdezni, mentik-e azokat a háború szokásai vagy sem. Választási mozgalmak. A főváros III. kerülete választási mozgalmairól csütörtök reggeli lapunkban hozott értesítés pótlásául fölemlítjük, hogy e kerület választópolgárai mostani képviselőjüknek, Ivánka Imrének, jövőre is fölajánlják a képviselői mandátumot, amire Ivánka egy hosszabb levélben válaszolt. Kijelenti e levélben, hogy 1878-ban csak azért fogadta el a III. kerület szabadelvű pártjától a jelöltséget, mert e párt akkori képviselőjelöltje, Végh János, egy minimális adótartozás miatt a választók listájából kimaradván, megválasztatása nem volt lehetséges. Ivánka akkor Véghnek, ki az 1872-ki választás alkalmával Apponyi ellen Ivánkát a legmelegebben támogatta, megígérte, hogy a legközelebbi alkalommal jelöltetése ellen nem tesz lépést az ígéret értelmében Ivánka kijelentette III. kerületi választóinak, hogy az esetre, ha Végh határozottan a szabadelvű párt programmjához csatlakozik, Végh jelöltségét, ki mint született óbudai s e kerület lakosa, választói szükségleteit legjobban ismeri, nemcsak nem ellenzi, hanem melegen ajánlja és támogatja. E levél alapján tartatott a tegnapi értekezlet, melyen Véghet a szabadelvű párt programmja alapján jelöltnek kiáltották ki. A terézvárosi VI. ker. Podmaniczkypárt küldöttsége, mely tegnap délután tisztelgett Podmaniczkynál, hogy őt a jelöltség elfogadására fölkérje, de melyet — mint tudjuk — Podmaniczky visszautasított, f. hó 10-én, vasárnap, a VI. ker. ker helyiségében (Király utcza 54. sz.) választói közgyűlést hív egybe, hogy küldetésének eredményéről számot adjon. Liptó-Szent-Miklós, ápr. 5. A »P. Napló«nak f. hó 3-ról kelt számában »Liptó-Szent-Miklósról« czim alatt örömmel jelenti a czikkíró, hogy a megyénkben észlelt jelenségek azon alapos reményre jogosítanak, »hogy a jövő képviselőválasztás alkalmával az ellenzék győzedelmeskedik.« Örüljön csak a tisztelt czikkíró s engedjen egészen szabad folyást reményeinek, de biztosítom őt, hogy addig, amíg ilyen »alapos« örömjelentések fogják hirdetni az ellenzék diadalát megyénkben — nyugodtan alhatnak Budapesten, a czikkiró szerint »vidékünk érdekei iránt figyelmetlen kormánypárti országos képviselőink !« Az ellenzék akcziójáról, melyet a czikkiró oly részletes alaptalansággal ecsetelt, egy szó sem igaz. S hinnem kell, hogy az illető vagy egyszerűen álútra akarja vezetni az országos ellenzéki irányadó köröket alaptalan örömjelentéseivel, vagy pedig megyénk politikai konstelláczióit egyátalán nem ismeri. Mert ha ismerné az itteni irányadó körök politikáját, tudnia kellene azt is, hogy addig, míg Szentiványi Márton, megyénknek köztiszteletben álló főispánja, tapasztalt tapintatosságával intézi a megye ügyeit, addig nálunk más politikáról, mint kormánypártiról álmodni is lehetetlenség. Ami pedig a képviselő-választási mozgalmakat illeti, nagy megnyugvásunkra konstatált tény az, hogy az országszerte észlelt s nálunk is egy időben félelmetes módon beállott politikai apathia megyénkben már tökéletesen eloszlott s mondhatom fölötte nagy érdeklődéssel nézünk a jövő választások elé , áll ez kivált a liptó-szent-miklósi választókerületben, ahol ugyan, nem mint azt a »Pesti Napló« hirdette kormánypárt és ellenzék közt , hanem talán két kormánypárti képviselőjelölt közt döntő ítéletet hoz a szavazó urna. A rózsahegyi választókerület képviselője Karuch József, nemcsak saját kerületének, hanem az egész megyének átalános bizalmával dicsekedhetik. S ellene ellenzéki mozgalomról ép oly kevéssé lehet szó, mint kormánypárti ellenjelöltről. Aki a megyét s egyes választóinak érdekét oly híven szolgálja, mint Kajuch, annak nincs mit félni a választók ítéletétől! Kisjenő, ápril 7. (Ered. sürg.) A kisjenői kerületben több választópolgár, közte az ipartársulatnak minden tagja, Ormos Péter, jelenleg Aradmegye derék alispánját, óhajtja képviselőjelöltjének felléptetni. E nézet nagy örömmel találkozik az egész kerületben, s ha elfogadja, amibe bizunk, megválasztatása Pánhhidy Béla b. ellenében kétséget sem szenvedhet. Gladstone budget exposéja. Gladstone az angol alsóház hétfői ülésén tarta ez idei budget exposéját. A ház budget bizottsággá alakulván, Gladstone a liberális párt zajos éljenzése közt így kezdő budget előterjesztését. Midőn önökhöz intézem szavaimat oly időben, amikor az állam pénzügyei komoly depresszió után javulásnak kezdenek indulni, s midőn nevezetes pénzügyi vállalkozások még csak az imént léptek életbe, attól tartok sok mondanivalóm lesz. Azért is nem vesztegetem az időt előzetes megjegyzésekkel, hanem azonnal a dolog lényegére térek. A lefolyt év pénzügyi nyers bevételei 84,041,000 font sterlingre rúgtak, s ezt az előirányzathoz viszonyítva úgy látom, hogy utóbbi 82,696,000 font sterlinget tett. Látszólag tehát igen jelentékeny a javulás. Azonban mindezt elemeire kell bontanunk, s akkor bizony nem egészen ilyen kedvezőnek fog feltűnni az eredmény. A vámbevitel 19.300,000-ra volt előirányozva és behozott 19.184,000, az accise elő volt irányozva és behozott 25.300,000 fontot, a bélyeg 11.800,000 helyett eredményezett 11.940,000, a díjak 2.760,000 font előirányzat helyett 2.740,000 fontot eredményeztek, az income tax (jövedelmi adó) 10.425,000 fontra volt téve, s befolyt 10.650,000 font sterling. A felsorolt tételek együtt véve elő voltak irányozva 69.436.000 font sterlinggel s befolyt 69.814,000 font sterling. Az illetékek közül a posta hű marad gyors emelkedéséhez. Az előirányzat tett 6.400,000 fontot, s adott 6.700,000 ; a távirda 1.420,000 előirányzattal szemben adott 1.600,000 fontot. Koronajavak 390.000 fontot eredményeztek, mint az előirányzatban; az állami előlegek után előirányozva volt 1.250.000 font, befolyt 1.248.000; különböző bevételek 3.800.000 helyett 4.349.000 fontot adtak, úgy hogy összesen 82.696.000 előírás helyett tett az eredmény 84.041.000 font sterlinget, vagyis 1.345.000 fonttal többet, mint előirányozva volt, mely összegből azonban közel egy millió azon bevételi forrásokra esik, melyek nem képezik az ország adózását. Az adózásnál a növekedés csak 378.000 font sterlinget tesz. A söradó 3.690.000 font sterlinggel volt előirányozva és csak 3.485,000 fontot adott, a fogyatkozás ! A HON TÁRCZÁJA. A kik kétszer halnak meg. Regény, Jókai Mórtól. MÁSODIK RÉSZ. A „MA.“ (38. Folytatás.) A drága barátom. ...................Tökéletes fiasco volt leiz ez. De hát hogy is ne lett volna az ? — Mikor olyan ember volt bele avatva, mint Koczur. Aki arról volt nevezetes, hogy állandóan volt ötvenezer forint adóssága. De az nem úgy volt, mint más rendes észjárású embernél, hogy darabonkint ötven különböző uzsorásnak tartozik problematicus ezer forintokkal, hanem úgy volt, hogy tartott magának tízezer olyan embert, akinek fejenként tartozott öt forinttal. A kivel valaha együtt utazott vasúton,gőzhajón,akinek valaha egy vidám anekdotát elmondott, aki valaha ezt a veszedelmes kérdést intézte hozzá, hogy »hogy mint szolgál az egészsége?, az mind ez ipso öt forintig terjedő hitelezőjévé lett azonnal besorozva. Ki tagadhatna meg egy jó pajtástól öt forintot ? Egy rongyos öt forintost? S ki ne felejtené el azt már holnap ? S ha eszébe jutna, hogy ne zsenirozná erre a kölcsönkérőt figyelmeztetni ? Ez a legéletrevalóbb financziális művelet. — Kapcsolatban van vele az a másik, hogy az ember bagatell ügyekben kerülje a kész fizetést. — »Aufschreiben!« Ez a legnépszerűbb indigena a magyar nyelvszótárban. Daczára Ballaginak és Fogarassynak, a kik ezt irigyen eltitkolják. Pinczérnek az ebéddel, játszótársnak a kártyaveszteséggel, mosónénak a szappanpárával, csizmadiának a talpalásért adósnak maradni, ez az igazi kedélyesség. Ennél a kényszerített barátságnál fogva Koczur barátunk lassan kint oda vitte a maga hitelét, hogy a nemzeti kaszinóban senki sem akart vele leülni kártyázni. (Egyébiránt a tagsági díjjal is tartozásban volt ősidők óta, a princzipálisával együtt, s hátralékát az ügyvéd a behajthatlanok rovatába sorozta.) S egyszerre csakugyan az a Koczur, aki minden időkben csak mint rettegett Pechvogel, mint kiállhatatlan »Bibicz« volt ismeretes a társaságban, elkezdett »negyediknek« leütögetni a »nagy partiek«-nál s csakúgy szórta a százasokat, mint a kinek bankjegygyára van dugaszban, és a mellett viselt akkora arany óralánczokat a nyakában, mint egy kerékkötő s gyémántos melltüket a nyakravalójában. — Nagyon természetes, hogy minden ember azt kérdezte egymástól, várjon kit ölt meg Koczur, hogy most egyszerre olyan sok pénze van ? Ez iránt pedig Koczur maga adott kellő felvilágosítást mindenkinek, akit csak érdekelt. Esténkint a Komlókertben, a Beleznaikertben traktált boldogot boldogtalant és vacsora végeztével közzétette az egész haditervet, s a convivákat kinevezte generálisoknak és commissáriusoknak. Az is ezer csoda, hogy békében kihúzhatta a lábát a sárból. Ezt annak köszönheti, hogy kimeríthetetlen mennyiségű nagy ostobasága mellett bírt egy bizonyos természeti ösztönnel, amivel a kutyák, macskák vannak felruházva, hogy a földrengést előre megérzik. Megugrott szerencsésen a politikai krach előtt. Más okos emberek benne maradtak. Ő szárazon menekült. Másnap a katasztrófa után már ott volt Gorombolyinál. A hajdani nagy hadvezér ellenben, akinek a tűz legjobban sütögette a bőrét, meg sem mozdult a helyéből. Úgy tűrte azt, mint egy Mucius Scaevola. Ő most is postamester volt, mint tizenhárom év óta, s egyébre nem volt gondja, mint hogy a beérkezett levelek mentül későbben menjenek el rendeltetésük helyére, s hogy a pipája jól szeleljen. Korán reggel volt, mikor egy beponyvázott tót szekérből, a mi üvegszállitmánynyal járt oda alá Pestre, előkeczmelgett Koczur barátunk a postaház udvarán s kérdezősködés nélkül sietett be Gorombolyi irodájába. A sors különös kedvezményekép akkor épen senki sem volt más jelen, mint maga a postamester. »Barrátom!« kezdé Koczur, egész tekintetével előre jelezve a rémhírt, amit mondani akar. — Mindennek vége van! Gorombolyi azzal felelt rá, hogy a szája jobb szegletéből a másikba tette át a pipáját. — Igazán! — Becsületemre mondom! El van árulva minden ! Gyalázat az ilyen nemzetre! Eltagadom, hogy magyar vagyok! Gyáva az egész világ. — Minket kettőnket kivéve. — No, az igaz. Hanem hát mit érünk mi ketten ? — Talán valamit mégis érünk. — Igazad van. Most az egész ország sorsa egyedül a mi kettőnk vállára nehezedik. Most a mi kötelességünk intézkedni, hogy a fegyverszállítmányok simán eltakaríttassanak az útból. Mert ha egyet megkapnak közülök, akkor ezernyi ezer derék honfitársunk élete, szabadsága van koczkára téve. — A biz úgy van. Hát mit gondolsz ? Drága barátom! — Egyedül vagyunk-e ? szólt Koczur, aggodalmasan körültekintve a szobában. Nézz ide barárátom ! Azzal szétsrófolta a magával hozott pipaszárat, annak a szűk kaliberű odújából előhúzott egy vékony összepedert papírlevélkét. •— Itt van a sógoromnak a levele, melyben tudósít, hogy ha rögtön azonnal hatszáz forintot nem küldünk a raktártulajdonosnak, ahol ládáink el vannak rejtve, ő semmiért sem áll jót. — Itt van a másik levél. Ezt egy dióhéjba becsomagolva hozta hozzám egy borsos tót, amiben a másik sógorom tudósít, hogy a galicziai ládáink útban vannak. De ha a fuvarosnak rögtön nem küldünk hatszáz forintot, az feljelenti az egészet a rendőrségnek. — Barrátom nekem ezt az ezerkétszáz forintot még ma estig, a föld alól is, kiteremtsd, ellenkező esetben a legnagyobb katasztrófától lehet és kell remegnünk. Gorombolyinak eszébe jutott, hogy mit mondott neki Tulavay. Ezt a barátunkat ő nem fogja győzni pénzzel. Hanem hát Gorombolyi régi kipróbált hadvezér volt. Szokott ő gondoskodni a vesztett ütközet esetére a visszavonulási kijárókról is. — Hát én még ennél többet is tudok, drága Darátom. Azzal kikeresett egyet a félretett levelek közül — Látod ezt a levelet itt ? — Ismered az Írást a Szimen? — Ez Diadém írása. — Látod, hogy kinek szól ? — A magyar udvari kanczellárnak Bécsben. — Szeretnéd tudni, ugye, hogy mi lehet benne ? — Igazán, barátom. — No hát, drága barátom , én tudom, hogy mi van benne ? ’ egész levél tartalmát tudom. Az van benne ti hogy bizonyos Koczur odakinn járt Garibaldis van beküldve az országba a fölkelést szervezi fegyvereket szétosztani. Koczurnak az arcza egészen elsápadt, c sürü szeplők maradtak rajta vérhenyegesek Igyen soknak találta a dicsőségből a maga nézve. Antigdkiat. Aifinem Belluianem így írja lehetnek erre jó okai. (Folytatás következik.)