A Hon, 1881. július (19. évfolyam, 179-209. szám)

1881-07-15 / 193. szám

Reggeli kiadás. 193. szám. 19-dik évfolyam. Budapest, 1881. Péntek, julius 15. Szerkesztési irodát Barátok-tere, Athenaeum-épület A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK M Mintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Kiadói-hivatal , Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. JElőfizetési díj Poetin küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ............................................. 2 írt 1 hónapra •«•••••lati • * ' 1 hónapra .....................................•«.**’ Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként......................................I * Az előfizetés m év fölytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mitdecikor a hó első napjától számittatik. Budapest, julius 14. Az »uj korszak« Bulgáriában, így, »uj korszak«-nak nevezi Sándor bolgár fejedelem, népéhez intézett proklamácziójában az ezután következő hat-hét évet Bulgáriára nézve, melynek népes nemzetgyűlése »egyhangúlag és lelkes tüntetések között« fogadta el tegnap fejedelmének ama feltételeit, melyekhez nyiltan, becsületesen kötötte a trónon való további megmaradását. Annyiban mindenesetre és minden körülmény között »új korszak« lesz Bulgáriára nézve a fejedelemre ruházott kivételes korszak néhány éve, amennyiben legalább rend és békesség lesz valahára a Duna és Balkán között. Eddig volt anarchia és agitáczió, mely kiterjedvén a Balkán hegységen túlra is, már-már alapos kételyeket támasztott mindenfelé a kontinensen és kiválólag monarchiánkban annak lehetősége iránt, hogy a berlini szerződés, úgy, amint alkottatott, fentartható legyen — Bulgáriát és Kelet- Ruméliát illetőleg, melyek minden áron egyesülni akartak. Bezzeg akkor a magyar sajtó is uni sono ellenezte — igen természetes okokból — ezen egyesülést, most meg, mikor nem magunknak kell oda állnunk a mellünkkel, hogy megakadályozzuk emez egyesülést, egy jelentékeny szláv állam alakulását, elég rövidlátóan kígyót-békát kiáltanak Battenberg Sándorra, aki pedig lényegileg ugyanazt a missziót teljesíti, melyet az európai diplomatia teljesített akkor, midőn széttépte a sanstefanoi szerződést. Ha valamelyik államnak, úgy bizonyára Magyarországnak s a monarchiának áll érdekében, hogy véget érjen a bolgár-lakta vidékeken az agitáczió, olyan agitáczió, mely daczolva Európa egyhangú határozatával, komoly veszélyekkel fenyegette az oly nehezen helyreállt békét keleten. S minthogy Sándor fejedelem erélyes fellépése, kivételes teljhatalmú kormányzata ezen folytonos agitácziók és partiális forradalmaknak, vagy inkább lázadásoknak határt szab és így az ő kormányzata nemzetközi magasabb érdekekből tekintve hasznos, sőt szükséges, ellenszenv nélkül nézzük működését ott, abban az irányban. De mindezektől eltekintve is, ha számba vesszük azt, hogy a bolgár nép alig két-három éve szabadult fel egy századokig tartó barbár uralom alól s igy absolute nem volt ideje és alkalma arra, hogy magát a parlamentarizmus légkörébe beleélje és beletalálja, józan észszel senki sem fog Bulgáriának olyan parlamenti kormányzatot és intézményeket követelhetni, mint a minőkkel például Anglia bir, melynek viszont, hogy ezeket haszonnal birassa és élvezhesse, századok parlamentáris iskoláján és gyakorlatán kellett keresztülmennie. A mostani bolgár rájának legalább is annyi időre van még szüksége, amennyit a pasák uralma alatt eltölteni volt kénytelen, — ahhoz, hogy teljesen szabad és parlamenti intézményekkel a maga és mások kára nélkül élni tudjon. — Azért hát tegyük félre az üres, gondolatnélküli »Prinzipien-reitereit« s tegyünk különbséget helyzet és helyzet, műveltség és műveltség között; mindenek felett pedig tartsuk szem előtt hazánk érdekeit ; ne menjünk túlzásba a liberalismus követelményeivel s ne feledjük, hogy vannak konkrét esetek, melyekben találóan lehet alkalmazni a »hazátlan liberalismus« jelzőt. Aztán akárki elolvassa a bolgár fejedelem proklamáczióját, meg fog győződni róla, hogy épenséggel semmi ok sincs »zsarnokság«, »szabadságelnyomás« és több ily üres frázis használatára. Battenberg Sándor, ki maga is liberális nevelésben részesült, ünnepélyesen ígéri abban, hogy minden évben s minden rendkívüli alkalommal költségvetés és más fontos ügyek miatt egybehívja népe képviseletét, melynek mégaz országot érdeklő nemzetközi kérdésekben is döntő szavazata lesz (! ?), reformokat helyez kilátásba s Bulgária »nagysága, dicsősége, boldogsága és haladásáról« beszél. No, zsarnokok nem így szoktak beszélni. Amit ő akar, az a mi szólásmódunk szerint nem egyéb, mint »jóakaró absolutismus« ; német anekdotaszerű szójárás szerint pedig: »A bisserl Konstitution, und a bisseri Absolutismus.« Egy szóval: a mely okokból örvendettünk a sanstefanoi szerződés meghiúsításának. Ugyanazon okokból örülünk az »uj korszaknak Bulgáriában! — Bismarck her ez én összejövetele Haymerle báróval, mint a »Köln. Ztg.«-nak jelentik, ha egyátalán létre jön, arra fog szorítkozni, hogy ez utóbbi Kissingenben látogatást fog tenni, amire nézve azonban még semmi sincs megállapítva. A német császár találkozása Ferencz József uralkodóval, a jövő hó közepe felé, valószínűleg Salzburgban fog végbemenni. Rezső trónörökös és ifjú neje szintén Salzburgban lesznek. — A szászok tüntetése Erdélyben. Annak idején említettük volt, hogy a magyarfalu lipcsei »Gartenlaube« szerkesztője, Hoffmann Frigyes, felszólította a lap olvasóit, hogy az erdélyi szászokat német könyvek beküldése által támogassák. E felhívás, úgy látszik, nem hangzott el sikertelenül s a szász demagógok most eszközökkel bírnak, hogy büntetésre méltó agitácziójukat az iskolákba is átplántálják. Mint egy szebeni lap írja, Németország legkülönbözőbb vidékeiről, Berlinből, Lipcséből, Mühlhausenből Thüringiában, Freibergből és Reichenbergből Sziléziában, Mainzból és Düsszeldorfból érkeztek könyvek N.-Szebenbe, melyeket az adakozók, többnyire fiatal leányok, sokszor a legmeghatóbb sorokkal kisérnek. E könyvek szétosztására az ügy több barátja vasárnap jur. 10-én N.-Szebenből Talmács szász faluba ment. Délután négy órakor kezdődött meg az ünnepélyes szétosztás Talmács községének evangélikus templomában. A község iskolás gyermekei, fiuk és leányok, mintegy 80-nan, közvetlenül a templom kórusa előtt állottak fel ünneplő ruhában. A mögöttük levő helyeket a gyermekek szülei, úgyszintén a falu más lakói és vendégek a szomszéd Sellenberk községből foglalták el. A templom sűrűen megtelt. Kleinrath József plébános néhány bevezető szava után, aki az összejövetel indító okát tudtul adta, dr. Woff Károly n.-szebeni lapszerkesztő, egy az iskolásgyermekekhez intézett beszédben mintegy ezeket mondta: »Évről évre sok ezer német vándorol ki a népes Németországból, hogy másutt, keleten, Észak - Amerikában,Dél-Braziliában,Dél-Afrikában és Ausztráliában német szorgalommal új hazát alapítson magának és a német munkának tisztes emlékeket állítson. Mindama németek, akik az egész föld kerekségén szétszórva vannak, több mint 60 millió, csak a német nyelv kötelékével vannak egymással összefűzve. A régi erdélyi szászok is 700 év előtt kivándoroltak a német anyaországból és délkelet felé az erdélyi hegységek közé vonultak, hová magyar királyok hívták őket, hogy a magyar birodalom határait ellenséges betörések ellen biztosítsák. E feladatot fényesen teljesítették. A mocsárokat kiszárították, az őserdőket kiirtották s azok helyén most hullámzó rozsvetések, barátságos falvak és iparűző városok emelkednek. — Talmács egyike a legrégibb telepitvényeknek. Az erdélyi szászok, midőn Németországból bevándoroltak, ott hagyták ugyan a földet, de nem a német nyelvet; sőt ezt mint legdrágább kincsüket elvitték a Kárpátok közé, féltékenyen őrizték s nemzedékről-nemzedékre átszármaztatták. S jól tették. Mert ha a német szó e tartományban elnémult volna, akkor az átalános összeköttetés a német anyaországgal szétszakadt volna és lustaság és durvaság tejedne el amaz áldott vidéken, melyet német szorgalom teremtett itt, a kelet kapui előtt és a műveltség és polgárosodás beszélő tanúbizonyságaival látta el. A német anyanyelv drága kincsét megőrizni és zavartalanul fényben átszármaztatni későbbi nemzedékekre, a csak most élő iskolás gyermekek is hivatvák. Nagy-Németországban, hogy e nemzeti feladat teljesítésében támogattassanak, most könyveket gyűjtenek, hogy azok az erdélyi német iskolás gyermekek közt szétosztassanak. E gyűjtött könyvek egy része itt hivatásának átadatik.« E beszéd után megtörtént a könyvek átadása. Először tekintélyes számú könyv nyuttatott át az iskolai könyvtár részére; azután a szorgalmasabb iskolai gyermekek, fiuk és leányok közül mintegy harminct ajándékoztatok meg könyvekkel. A kicsinyek örömkönyekkel vették át a könyveket és a »köszönöm« szó nagyon is meghatóan hangzott a gyermekek ajkairól. A »lélekemelő« ünnepély után még Krein Károly képezdei igazgató N.Szebenből intézett néhány szót a felnőttekhez. Kifejtette, hogy az épen most szétosztott könyvekkel csak csekély kezdet létetett. »Ahogy most itt nagy németországi testvéreink szives részvétének adományait osztottuk szét, úgy a következő vasárnapokon faluról-falura fogunk vonulni és mindenüvé elvisszük hírét a hit szeretetnek, mely rólunk megemlékezik és mindenütt jó ifjúsági és népiratok átadása és szétosztása által fogunk iparkodni megerősíteni németségünket és ezzel a műveltséget és polgárisodást.« Eddig a szebeni lap. Mondja még ezután, hogy a magyarok chauvinisták s hogy nem joggal illeti őket Petőfi vádja: »Valahol a Tiszahátán, élt egy nemzet lomhán, gyáván.« — A mai franczia nemzeti ünnepélyre egész Páris fölékesítette magát. A házak zászlókkal és szőnyegekkel lettek földíszítve, diadalíveket állítottak fel, villamos és gázvilágításokat tömegesen alkalmaztak. A díszítés nagyszerű mérveket öltött. A vasúti vonatok tömérdek embert hoztak Párisba, az eddig érkezettek meghaladják a százezret. A kocsiközlekedés az utczákon tegnap roppant nagy volt. A boulevardok már most túltömve vannak. Tömérdek medaillon és programmáruló kiáltja ki azokon eladó czikkeit. A Boulevard des Italiens villamos napokkal világíttatik ki, melyek drótokon vannak alkalmazva. Valamennyi templomon zászlók és világitó készülékek vannak. Tegnap este a köztársasági elnöknél fogadtatás volt, melyre mindenki beléphetett. Az utczákon fáklyásmenetek vonulnak végig és katonailag öltözött iskolásgyermekek énekelve és zászlókat vive vonulnak rajtuk végig. Vidéken a nemzeti ünnep a beérkezett jelentések szerint nagyobb mérveket ölt, mint a múlt évben. A mai programm fő pontja Grévy elnök és a törvényhozó testületek jelenlétében tartandó szemle Longchamp-ban, Favre tábornok hadügyminiszter és Lecomnte tábornok vezénylete alatt. A szemlében három gyalog-hadoszlop vesz részt. Az első sort a Szajna-dandár Lambert tábornok városi parancsnok alatt és a sainteyri katonai iskola növendékei fogják képezni Denis tábornok parancsnokságaa alatt, a második sort a mérnök-ezred tizedik divíziója, mely a 19. és 20. dandárból áll és a harmadik sorban az ötödik és nyolczadik divízió (9., 10., 16. és 15 dandár) következik. A G révi tbnok a gyalogság mögött felállított tüzérséget és a szekerészeket vezényli. A lovasság Boulogne felé három osztályban állíttatik fel és pedig a harmadik vértes-dandár, a második dragonyos dandár, a saint-cyri lovasság, a lovas testőrök és dandárok. Délután 2 órakor megjelennek Grévy elnök, Gandetta és Léon Say, A HON TÁRCZÁJA. Akik kétszer halnak meg. Regény, Jókai Mórtól. MÁSODIK RÉSZ. A „MA.“ (62. Folytatás.) E kevély mondásra Diadémur a zsebébe nyúlt, s kihúzott onnan egy darabka nyomtatványt s azt sokrétüleg összehajtogatott állapotából szétbontogatta. — Tehát »Exczellencz!« (A kik valaha nyomdai helyiségekben, szerkesztőségi irodákban megfordultak, már a külső formájáról ráismernének első tekintetre arra a hosszúkás papírszeletre, amelynek domborveretű üres háta már elárulja a kefelevonatot, a szélein mindenféle ákombákok jelentik a correctori cserkészet vadászati eredményét ; az ilyen papírt reggelenkint rendesen a háziszolga veszi seprűje alá, mint hasznavetetlen hulladékot , rendkívüli esetekben azonban az ilyen gyűrődött, festékmázolt papírszeleteket gondosan öszszegyűjtik, a kézirattal együtt egy göngyölegbe hengerítik, összekötik, borítékba teszik, a két végén lepecsételik, s ráírják veres betűkkel a napot, amelyen született és meghalt, s az ilyen klenodiumokkal a padlás tetejéig töltenek meg egy szobát. Ezek a hivatalos lapok correcturái. Valahány imák, corrector, beszüszedő, gépész ezen a kulimászos papiroson rajta hagyja a hüvelykujja önlenyomatát, az mind szent esküvel és kriminális büntetésektől való rettegéssel van kötelezve, semmit abból, amit a papíron meglátott, még élő szóval is tovább nem adni. — ami pedig egy ilyen papírlapnak az elsikkasztását illeti, az már épen a hazaárulás kategóriájába esik. ( Ezeket előrebocsátva, elképzelhető, mibe kerülhetett Diadémurnak a bécsi hivatalos lap holnap reggel megjelenendő számából az első oldal correcturáját tizennyolcz órával hamarább megszerezni ?) Valóban az volt ez a gyűrt papír. A bécsi hivatalos lap holnapi számának első lapja correcturában. — Tehát, exczellencziás uram, kegyeskedjék csak egy pillantást vetni ebbe az ártatlan lapba! Monda Diadémur, ironiás alázattal nyújtva át az iratot Ferdinand grófnak. Könnyű volt megtalálni benne azt, a mi ránézve elolvasni való volt, mert alá volt huzva veres itallal. »Temetvényi Ferdinand gróf e mai napon hivatalos állásától felmentetik.« Semmi egyéb, még csak az sem, hogy »saját kérelmére«, annyi sem, hogy »hajlott kora és egészségi állapodja iránti tekintetből«, — még csak az az enyhítő vigasztalás sincs ott, hogy »érdemeinek és szolgálatainak elismerése mellett.« A gróf, mint az agyonlőtt ember, rogyott le a kerevetre. Hogy ezt vele még csak előre nem is tudatták ! Hogy senki sem akadt, a ki figyelmeztesse, hogy előzze meg a lemondásával ily modorban való elbocsáttatását. Lehetséges ez ? Vájjon ott áll még ez a papíron ? Mikor másodszor is belenézett a nyomtatványba, csakugyan nem látta azt a sort maga előtt, — könyeitől nem láthatta. — A szemek is megtartották, hogy kibeszéljék az igazat. — Nagy dolog az, mikor egy férfi könyezik egy másik férfi előtt, — egy gyűlölt ellenség előtt, — egy nagy ember egy kicsiny ember előtt. — Mivel érdemeltem ezt ? hörgő, összeszorított öklével szivéhez nyomva azt a haláladó papírlapot. — Mondjunk egymásnak igazat, uram, ezen a keserves éjszakán, szólt Dudém, a felülkerült ellenség diadalérzetével. Ez nagyon jól meg volt érdemelve. Önt annyira elvakítá a poszaállás szenvedélye, hogy nem látta meg tőle, s mi közvetlen közelében történik. Önt a gyűlölet mintája hamis csapóra vezette, s mig ön ott a maga vadját üldözé, itt engedte ásni a lába alatt a tűzaknákat. Ön egy őrültet kergetett keresztül-kasul a világon, a körül összpontosító egész gyűlöletét; megtette azt egy veszedelmes összeesküvés vezérének, s mikor a rémséges lázadás kitört és leveretett, a kitörés azon hibája volt, a leverés pedig másnak az érdeme öné maradt a szégyen, hogy egy bolondtól engede magát bolonddá tétetni. Most aztán mindenki tudja, hogy akit ön főszemélynek tartott e complettban, az egy elmeháborodott, aki a veszélyes czélra szánt pénzről azt hitte, hogy az ön leányától kapja régszeretet fejében, s aki ezt egy nevetséges merényletet a világ köztudomásává tette. Az pedig, a ki neke volt ennek az összeesküvésnek, mindennap idejárt az ön kastélyába s együtt pikerezett önnel, s mikor a terv nem sikerült, akkor megölte magát. Ez olyan blamage önre nézve, uram, amilyen csak valaha magas állású férfit érhetett. A következményei nagyon jól meg vannak érdemelve. Ön kívánta, hogy ebben az órában igazat mondjunk egymásnak, én még cak bocsánatot sem tartozom azért kérni, hogy azt teszem. Temetvényi Fedinánd felől ugyan beszélhetett Diadém, amit akart nem hallott ő abból semmit. — Elcsaptak engem, mint egy kártevő cselédet, dörmögé halkan magi elé. — Gróf úr! Jinita la comedia. — Mind a ketten feneket értünk Most már csak az a kérdés, hogy akarjuk-e egymást összeszoritva tartani a víz alatt, míg mind a ketten megfulladunk, vagy engedjük egyikünknek, aki úszni tud, hogy kimeneküljön a partra s a másika is kivonszolja magával ? — Mi van még hátra ? kérdé Temervényi Ferdinánd elmélázva. — Megélni boltig. — Élni ? És nem szeretni többé semmit! És senkit! Elveszteni mindent, és gyűlölni mindent, a mit elvesztettünk. — Én legalább azt tenném. — Ön ! ön, a ki megbukva sem lesz kisebb, — mint volt! Ön, a kinek a becsültetés nem éltető levegő! — Ez a harcz nagyon egyenlőtlen volt! — Kiegyenlítheti a békekötés. A gróf fogta a végzetes papirhasábot s elszakgatta azt apró darabokra, — úgy hajította a kandallóba. — Uram! Az a papiros, a mit széttetszett tépni, az én tulajdonom volt, mondá Diadém úr, keserű tréfával. — Megfizetek érte. Mondá Ferdinánd gróf. — Holnap mindjárt vagy akármelyik napon, elhozhatja ön hozzám a jószágvásárló konzorczium megbízottját. Engedelmes eladót fognak találni bennem. — Ez ügy tehát közöttünk be van fejezve. — Tökéletesen. A két uradalom egy complexumban eladható lesz, a kastélyokból csinálhatnak gyárakat, üvegházat, fürészmalmot. A gazdatiszteket elűzhetik a világba. Lovakat a csiszárnak, bútorokat a zsibárusnak, ékszereket az antiquáriusnak kótyavetyére bocsáthatnak. Erdőt, parkot kivághatnak. Rákóczy Bercsényi, Illyésházy emlékezetes iharfáiból deszkát léczet fűrészelhetnek. A sok ócska márványemlékkőből meszet égethetnek. Betelepíthetik az egész vidéket Sem, Cham és Jáfet minden ivadékával! Én eltagadom, hogy voltam, s feledni fogom, hogy vagyok. — Az ön gondja ezt az üzletet elintézni. — S ezzel mára be van fejezve az értekezésünk. Kívánja a gróf, hogy most azonnal visszatérjek, a honnan jöttem ? — Világért sem. Ön itthon van. Tegye magát kényelembe. Itt e mellékszobában a vetett ágy. Lefekhetik s alhatik, amig fáradságát kipiheni. Mikor lenni akar valakit, a csengetyüvel jelt adhat. Rendelkezésére fog állni a háznál mindenki. Jó éjt. Azzal felvette az egyik gyertyatartót az asztalról s kifelé indult a szobájából. — És ön, gróf úr ? kérdé Diadém. Temetvényi Ferdinánd hideg megvetéssel tekinte rá, s válaszul csak annyit mondott neki: »jó éjt.« Otthagyta Diadémot a dolgozó szobájában és eltávozott. A bankár nem várt több felszólítást; ahogy utasítva volt, a mellékszobában felkereste a vetett ágyat, levetkőzött és beléfeküdt. Az Temetvényi Ferdinándnak a saját ágya volt. Az az ágy, amire olyan kényes volt a főúr, hogy akárhová utazott, annak a vánkosait és a szarvasbőr takaróját mindenütt magával vitte, nehogy olyan készségre kelljen lepihennie, a melyen valaki más feküdt valaha. Jó volt az most Diadémurnak. Késő reggelig is aludt rajta. Mikor felébredve, csöngetett a komornyiknak, s az már a kész reggelivel lépett be hozzá, azt kérdé a feszesre kivasalt, simára kiborotvált úri cselédtől. — Hát a gróf ur fölkelt-e már ? — Nem szolgálhatok vele. — Hát nem ön szolgál fel ő exczellencziájánál. — Ő exczellencziája nem aludt a kastélyban; az éjjel átköltözött a vendégfogadóba, ott nyittatott magának »egy« szobát, s visszaküldte a hajdúját is: a kocsmáros pinczérje és szobaleánya teljesitik körülötte a szolgálatot. ............Temetvényi Ferdinád nem fog többé őseinek kisérteteivel egy födél alatt aludni. (Folytatása következik.) a kamara és a szenátus elnökei, úgyszintén az egész minisztérium is a központi tribünön foglalnak helyet. A hadügyminiszter megtartja a szemlét és a csapatok azután a felsorolt rendben lépnek el az elnök előtt. A hadügyminiszter kíséretében vannak az idegen katonai képviselők teljes díszben. Tüntetésről is beszélnek, melyet az elzászi fiatalság szándékozik rendezni. A fiatal emberek nagy immortell-koszorukkal akarnak az elszászi szoborhoz menni és némán annyi koszorút tenni le rá, hogy csaknem az egész szobor be legyen fedve. A legnagyobb koszorú ezt a feliratot viseli: »Jeunesse alsacienne, espérance.« Este általános kivilágítás lesz. Nizzából ékezett hírek szerint attól lehet tartani, hogy az ottani olaszok ellenséges tüntetéseket fognak szervezni a nemzeti ünnep alkalmából s azért elővigyázati rendszabályokhoz nyúltak. —Az északamerikai Egyesült Államok idei termése. A Daily News jelentése szerint a múlt évinél 20—25°0-kal kisebb az idei termés. A múlt évben a termés körülbelől 400 millió bushel volt, ebből 80 millió bushel (1 bushe= 35,5 lit.) tavaszi búza, az idén tehát körülbelül 80—100 millió bushellel kisebb a termés. A tavaszbúza ellenben az idén szebb, mint a múlt évben volt. Ami az európai szükségletet illeti, az idézett lap véleménye szerint még a legkisebb biztossággal sem lehet számításokat tenni, de emlékeztet arra, hogy a múlt évben Angliának és Francziaországnak a középszerűn alóli termése volt. Észak-Németországban a termés részben megsemmisült és Oroszországban rossz volt. Az idén ellenben Angliának, Francziaországnak és Németországnak valószínűleg csekély lesz a szükséglete, Oroszországnak ellenben nagy a készlete. Budapest, július 14. Munka után néz a magyar ember. A választási mozgalom izgalmai egy pár hétig megbéníták munkakedvét és elvették idejét. Ahelyett, hogy tavaszi vetése és nyári munkája után nézhetett volna, hallgatnia kellett az ellenzéki lamentót arról, hogy mennyire meg van semmisítve az ország a Tisza-kormány alatt; a szegény »polgár« valószínűleg a képzelt betegség minden nemén átment, míg ki nem jutott aranykalászos szép földjeire és meg nem győződhetett arról, hogy él. Él és Isten áldása az idén sem fog kimaradni munkája után, és ami hiányzik gabna- vagy szőlőterméséből, azt az idén a gyümölcs, a repere és a takarmány fogja pótolni, úgy, hogy a közepes termés, mely közepes árak mellett kifizeti a gazda fáradságát és javítja anyagi helyzetét, körülbelül az idén sem fog kimaradni. És ezzel be kell érni, mert nagy termésekre és egyszersmind jó árakra számítani egyátalában nem lehet. Nem csalódunk, ha állítjuk, hogy sok ember romlását — részben meddő, részben hasznos költekezés vagy épen szerzés következtében — az ilyen téves számítás okozta. A jó évek elmúltak, a rossz árak bekövetkeztek; az ellenkező feltevésre berendezett háztartás és adósságra alapított szerzés összedőlt; ehhez járult egy kis »jótállás«, a váltógazdaság kiterjedt neme és bekövetkezett a válság, melyben egyik család a másikat rántotta maga után. És aki bajban van, az a baj okát másban keresi , minthogy pedig legkönnyebben szembeötlik a kormány, mert egy fejjel felettünk van és milliók kezelésével van megbízva ; igen természetes, hogy ellene fordul az elégületlenség, mert az nem tudott olyan kiegyezést, olyan vámterületet és átalában olyan politikát csinálni, mely megmentse még a hanyag, vagy a számítás nélkül dolgozó gazdát is. De az okos ember az effélére nem ad semmit. Érzi a bajt, próbál is, akar is, többnyire tud is rajta segíteni , de a segítséget ott keresi, ahol található : saját erejében, összeköttetéseiben, verejtékes munkájában. És ez nagyon sok embert megmentett ; még többnek lehetővé tette a későbbi rendezést, fölvirágzást, a tisztességes állapotot, a megélhetést és a szerzést. De, természetesen ezek csendes emberek, ezekről nem szól az ének és így aki a jeremiádok után ítéli meg az ország helyzetét, az már régen kétségbeeshetett a fölött. Pedig a rothadás mellett szemmel kell kísérni a fejlődést, az épülést is, melynek néhol szemmel látható, kézzelfogható, másutt benső és még nem szembeötlő jelenségeivel találkozunk. A ki figyelemmel kiséri a fővárosban megindult gyors építkezést és megélénkült forgalmat ; a ki látja, hogy milyen egészen más hitelviszonyok vannak most, mint évek előtt, aki tudja, hogy jelzálogintézeteink kiterjedt üzletének több mint felét régi terhes adósságok konverziója és egy részét lebegő adósságok konzolidálása képezi ; aki minde mellett a takarékbetétek szaporodását, az állami és vasúti bevételek emelkedését, a fogyasztási czikkek, valamint a szellemi eszközök (hírlapok, posta, távirda stb.) fejlődését és nagyobb kelendőségét látja, annak lehetetlen nem konstatálnia, hogy összes közgazdasági viszonyainkban megindult a gyógyulási processzus, lassan megy az, mert eszközeink nem nagyok és bajaink nagyok voltak; később indult meg körülbelül két évvel, mint Európa többi országaiban; de mégis csak megindult és elég erőteljesen halad arra nézve, hogy az egészséges közgazdasági viszonyok bekövetkezésében komolyan figyjünk. És e hitből is újabb erőt merítsünk, a''további erőfeszítésre. Különösen pedig hozzá kell szoknunk, alkalmazkodnunk kell összes gazdasági és ipari tevékenységünkben, a legújabban előállott létviszonyokhoz. Az amerikai verseny a mezőgazdasági czikkekben, a német vám és vasúti reakció a forgalmi politikában; az osztrák és angol verseny az ipari dolgokban (idehaza és keleten) olyan tényezők, melyeket eldisputálni és magunkról lerázni, a létező viszonyok közt, sehogy sem leszünk képesek. Ezekhez kell hát alkalmazkodnunk, éspedig, nem csak az államtól megkövetelni erre nézve a szükséges intézkedéseket (amint hogy e tekintetben sok történt, mit bizonyít az államvasutak új szállítási tarifája, a fiumei hajózás fejlesztése, a háziipar terjesztése, a szaktanodák szaporítása, a gyáriparnak nyújtott kedvezmény, a fővárosi köztárak előnyben részesítése, támogatása, a vicinális vasutak létesítése stb, de az egyeseknek és társadalomnak is meg kell tenni a maga kötelességét. Látszik is, hogy kezdik felfogni azt. Igen sok gazdaság egész átalakuláson ment át, több gyár keletkezett vagy van keletkezőben, a kisiparosok fogyasztási és hitelszövetkezetekkel iparkodnak magukon segíteni, sürgetik a szakoktatást; a megyék és városok felkarolták a vicinális vasutak, laktanyák építését, több érdekeltséget tanúsítnak a hazai ipar és művészet iránt; sőt a bolti számlák apadása is több helyen tanúsítja az egyéni takarékosság fejlődését. Csak ezeken az utakon érünk ezért. A nehéz viszonyokkal szemben a nehéz, értelmes munka segít és nem arlamento.