A Hon, 1881. október (19. évfolyam, 269-299. szám)
1881-10-01 / 269. szám
269. szám. 19-dik évfolyam. Szerkesztési iroda* Barátok tere, Athenaeum-épület A lap szellemi részét illető minden közlemény A szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad*tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok- tere, Athenaeum-épület) küldendők. Reggeli kiadás: Budapest, 1881. Szombat, október 1. II !!■ ■!—— ■JBUWHMBBMBMaMMMMWMMMMMMIMMlWMWiMMWMMHWW !>>l———IMIIIIIIIgWlll "I r Kiadó-hivatal Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint, Előfizetési dij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra 2 trt 5 hónapra ................................. 8 » 6 hónapra ..................................19» Az esti kiadás postai különküldéséért felül» fizetés negyedévenkint 1 » Az előfizetés ..a év folytán minden hónapban m“*» kezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Előfizetési felhívás A Hó XIX. évi folyamának okt.-deczemberi negyedére. Előfizetési Árak : Egy hónapra . . . . 2 írt Évnegyedre . . . . 6 » Fél évre . . . . 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenkint 1 forint. Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre A HON kiadóhivatalába (barátok tere Athenaeum-épület) küldendő. A HON kiadóhivatala. Budapest, szeptember 30. A politikával, a kormánnyal, a szabadelvűpárttal absolute semmi összefüggésben nincs ugyan sem Várady Gábor régi esete, sem Rohonczy Gedeonnak ellene történt fellépése, mindamellett mégis a mérsékelt ellenzéknek higgadt és tárgy hiányában szenvedő lapjai abból, ki tudja: hányadszor, újra fegyvert kovácsolnak a kormány és pártja ellen. Vájjon mi alapon? Valóban erre komoly választ alig lehet adni. Még a kormány és Várady közti kapcsolatot is tökéletesen költött adatok alapján létesítik.Azt híresztelik, hogy a párt tanácskozás tárgyává tette Várady ügyét. Ez soha sem történt, azon egyszerű okból, mert Várady még csak nem is tagja a szabadelvű pártkörnek, szerencsétlensége óta ott nem is mutatta magát és a párt tagjai sorába be sem iratkozott. Igen természetes tehát, hogy mindaz, amit ezzel kapcsolatban felhoztak, a kormánynak és pártjának, ez ügygyel való cs a megtávolabibs ,solidaritása, tekintetében is, teljesen és tökéletesűen , valótlan. A kormány és pártja egyszerűen csak azon ellenvetést használták Rohonczy fellépése ellen, melyben az ellenzék minden árnyalata osztozott, hogy az egész ügy az országgyűlés elé nem tartozik. E tekintetből is bizton számíthatunk arra, hogy Ugron Gábor pártja sem fogja még csak azon indítványt sem pártolni, hogy ez ügy zárt ülésben tárgyaltassék, mert amit ő ennek okuladására felhozott, mintha a Rohonczy ellen intézett becsületbeli támadás a képviselőház becsületét támadná meg, vagy azt érdekli, abszolúte nem áll. Tisztán „ magánügy, forog itt fönn, amelylyel„a képviselőház sem nyílt, sem zárt ülésében nem foglalkozik Minthogy pedig tegnap egyhangúlag konstatálta a képviselőház, hogy ez az ügy reá nem tartozik , egész ostenzáczióval és határozottsággal provokáljuk a mérsékelt ellenzék közlönyeit, bizonyítsák be, hogy mily alapon állíthatják, hogy a kormányt és pártját legtávolabbról is érdekelné vagy érintené Várady ügye és mily logikai vagy tényleges alapon hozzák azokat ezzel a legtávolabbról is szolidaritásba ? Amíg ezt nem teszik, addig egyszerűen és feltétlenül visszautasítandó inszinuácziónak deklarálják összes okoskodásukat. Különösen ilyen az, mely megint a »korrupczió« régen elhangzott és tökéletesen hatálytalannak bizonyult vádját szeretné újra forgalomba hozni. Beszélnek újra, a képviselőházról, pártunkról úgy, mintha az becstelen, érdekhajhászó, erkölcstelen elemeket foglalna magában. Nem oda Buda ! Az ilyen inszinuációkkal nem kell olyan könnyedén élni. Látták már, hogy olyan fegyver az, melyet idehaza komolyan nem vesznek, de melyet a külföldön ellenségeink nemzetünk ellen fordítanak, s mi ha megtörténik, épen azon magyar lapok háborodnak föl és követelnek elégtételt a román és szerb lapokkal szemben, melyek írták azokat a vádakat, melyeket ezek csak egyszerűen lefordítottak. Ez bizonyítja, hogy annyira alaptalanok és mesterkéltek voltak e vádak, hogy azok is megfeledkeznek róluk, kik kovácsolták. De ha ezen szempontból higgadtságra és igazságszeretetre nem bírhatjuk az ellenzéki lapokat, van módja annak, hogy vádaskodásaikban legalább bizonyos korlátokat tartsanak — és ez az, hogy nem tűrjük meg az átalánosságban tartott vádakat, hanem követeljük azoknak konkrét megnevezését. Azt írja a »Pesti Napló« és »Magyarország«, hogy vannak az országgyűlésen nem becsületes elemek. Ha ismerik, ám nevezzék meg azokat! Nem abban áll az erkölcsbíró bátorsága és kötelessége, hogy átalános inszinuácziókkal él, erre az alávaló shirt is képes, hanem abban, hogy praecizírozva a vádat , rásüti az illetőre a bélyeget úgy, hogy azt teljesen fölismerni és kétségen kívül helyezni lehessen. Föltételezzük azt, hogy az említett két lapot újabb vádaskodásra nem bírta pártszenvedély, hanem komoly meggyőződés és becsületérzés, s föltételezzük másfelől azt is, hogy az országgyűlés tekintélye, a szabadelvű párt és a kormány becsülete nem oly csekély dolgok, hogy azokon minden igaz ok és biztos adat nélkül taposni, gázolni lehessen, viszont meg országos érdeknek tekintjük azt, hogy úgy a párt, mint a kormány és a képviselőház mocsoktalanul álljon az ország előtt; ezektől indíttatva fölkérjük tehát az említett két lapot, hogy nevezzék meg azon mocsokfoltokat, melyeket állítólag látnak a többségen és a képviselőházban ? Az erkölcsbíró csak úgy érzék, ha egyszersmind kiégeti a mocskot és erre mi laptársainknak készségesen segédkezet nyújtunk. Lássuk hát a mocskot ! Ha meg nem mutatják, vádaskodásukkal magukat szennyezik be. — A képviselőház október hó 1-én, szombaton d. e. 10 órakor ülést tart. — Az országgyűlési szabadelvű párt ma október 1-sején d. u. 6 órakor értekezletet tart. — Az országgyűlési mérsékelt ellenzéki párt ma este Királyi Pál elnöklete A HON TARCZÁJA.___ SZERETVE MIND A VÉRPADIG. Történeti regény a Rákóczy-korból. Irta JÓKAI MÓR. ELSŐ KÖTET. I. A zomotor. Ez a szó »z o m o t o r« olyan régi már, hogy csak a nyelvtudósok és régiségbuvárok ismerik, azok pedig nagyon fogják a fejüket csóválni, mikor megtudják, hogy itt most egy nagy lakodalom van készülőben, mert amaz egészen mást jelent. Pedig hát az nevezetes lakodalmi vendégség volt, a mihez nemzetes Tisza Istvánné nagyasszonyom úri portáján készültek, úgy pünkösd után való hétben 1798-ban. Az előkelő nagybirtoku asszonyság egyetlen leányát, Ilonkát adja férjhez, a környék egyik legtekintélyesebb férfiéhoz, tekintetes visontai Kovach István uramhoz, Verebély megye alispánjához. Verebély vármegye neve maga sincs már a földabroszon, valamint sok minden nem kerül már az asztalra, a mi akkor kézen-közön forgott, többek között azok a drága étekfogások sem, amikkel a hajdani magyar nagyúr a meghívott násznépet megszokta vendégelni. Nem a mai kákabélű ivadéknak valók azok. Most ha csak foghegyen kóstolgatnátok is végig egy ilyen traktát, hat doktor nem támasztana fel, úgy ágynak esnétek tőle, — akkor doktor se volt kéznél, a kinek megártott a sok bevett jó, ott volt a kenő asszony, kidömöszkölte a hátából a magyar betegséget. Kellett is aztán az ilyen ételek előállításához ember, több, mint elég. Nemzetes Tisza Istvánné úrasszonyomnak a portáját ismeri minden ember. Hajdan az ő férje is alispánja volt a megyének, folyvást sok vendéget kellett ellátni. Volt abban a házban négy-öt konyha, külön a nyársonsültek számára, meg más a kalácsoknak ; azonkívül vagy három kemencze a szilvásban a levelensült készítéshez. A konyhaművészet összegezett remekeinek előállítására szolgáló laboratórium azonban közvetlenül az úrasszony lakszobájával állt öszszeköttetésben, hogy ő maga mindenre felügyelhessen s vitás kérdésekben döntő szavával igazságot szolgáltasson. Amire ilyen nagy vendégség előkészületeinél elég sűrű alkalom van. Ma van a vőlegény megérkezésének a napja, délelőtti istentisztelet után lesz az esküvő. Azért halad ki ilyen későre az időből az egybekelés, mert a család egyetlen férfitagja, Gábor urfi, odalenn van a Bánátban, a nemesi bandériummal, a török ellen; mind azt várták haza: a menyasszony nagyon óhajtotta, de csak nem jőve meg. Már most hát nála nélkül költik el a lakodalmas kását. Tisza Istvánné asszonyomnak magának is van régi nagytapasztalatu szakácsa, de a mai napra még elhozatta Bánffy-Hunyadon lakó nénjének az erdélyi szakácsát is; azonkívül Léváról felinvitálta Euróné asszonyomat, aki nélkül derék lakodalom meg nem eshetik a környékben: tortáját, marczalánkot, meg liktáriumot csak az ő keze után ismer meg igazán az ember. Segédszemélyzetül pedig annyi szakácsné, hetesné, kukta hemzseg a konyhában, hogy alig lehet tőlük mozdulni, pedig mindenkinek tele a keze dologgal. — Hanem hát épen az a baj! Két szakács egy konyában. Mind a kettő kevély arra, amit tud, és amit jobban tud, mint a másik. Még hozzá az egyik erdélyi, a másik magyarországi. Kész a partikularismus. Hogy volna az jó az erdélyinek, amit a magyarországi kotyvaszt ? és megfordítva. — Most épen azon bepóztáskodnak, hogy a »pulpinella«-mártáshoz miféle alkatrészek kellenek ? Ez igen bonyolult kérdés. Egy hideglelésről szóló reczipe abból a korból nem lehet annál czifrább és változatosabb. Egyik fél sem engedi a magáéból csak egy szerecsendió-virágnyit sem. »Én Apafy Mihály fejedelem konyhájában szolgáltam két esztendeig!« — »Utcza ne! Apafy Miskáék nem is ismertek mást, csak a Kosporos levet!« — »Micsoda? Az én fejedelemasszonyom, Bornemissza Anna ő nagysága, oly miskulánczia-salátát csinált, hogy a palóczok úrvacsorájának ették volna! — Szófia a beszéd! scripta manent! Itt az én szakácskönyvem. Pulpinella mártás. Magam írtam ki Pálffy herczeg archivumából!« — »De az én szakácskönyvem nyomtatva van!« A két hadvezér elkeseredett harczába természetesen, hogy a fehérnép is belekotnyeleskedett, győzték nyelvvel; zenekiséretül közbe hangzott a falzajtörő mozsárcsengés, meg a habverő pergése, közbe egy-egy kastankodó kutyának a nyikkantása, akit megrágott valaki. Ez izgalmas konyhai értekezés alatt senki sem vette észre, hogy a nyitott konyhaajtón egy sárral, porral fedett alak settenkedik be a konyhába, kinek hajdan kecskebékazöld szín dolmányáról jócskán le-, foszlott a sárga sujtás : a piros nadrág a két térdén ki van szakadva, s a csizmájának a talpát csak az átkötött szíj tartja. A legénynek olyan fekete a képe a napsütésről, mint a miskolczi czipó, a kajla savószin bajusz mintha csak krétával volna ráfestve. A vállán egy kopott bőriszákot czepel s a kezében egy görbe csákányt hoz, azt oda is támasztja az ajtóhoz. Ott azután egy darabig körülnézeget, kétfelé törüli a bajuszát, s mikor nagyhamar megérti, hogy olyan veszedelem van itt, amibe neki jobb lesz bele nem ártani magát, szétnéz a szögletek felé s megpillantva a nagy mákoskalács-sütő kemencze mellett egy köteg rőzsét, arra szépen leül a sutba, s onnan nézi aztán, a két tenyerébe támasztva az állát, mint a megtestesült makktűz, az egész nagy patáliát. »Mi kell az igazi pulpinella-mártáshoz ?« Ki kell czitálni a nagyasszonyt! Ő ítélje el a dolgot. Ő a tekintély. A legfelső appellata. Kijönne az különben maga is , hisz a pogány lárma a harmadik szobáig behat. Itt öltözteti ő épen a menyasszonyt, azt kell neki abbahagyni. Épen jókor jött, mert a két szakács már a palacsintasütővel meg a molnárostya serpenyővel indult egymás ellen duellálni. A nemzetes nagyasszony, az igaz, hogy egészen arra való alak volt, hogy respektust szerezzen maga körül; derék, magas, termetes matróna, piros, telt orczával, ami kettős tokát vetett s szegletes tudott lenni, mikor haragudott. Szürke haja akkori módi szerint szélesen volt felfelé dudoritva s egy fekete csipkefőkötővel megkoronázva. — Micsoda pogány lárma ez itten! kiálta felrecscsenő szóval. Azt gondolja az ember, Eger várát vívják a törökök ! Mit keres itt ez a sok csűrbe nép ! Csiba ki innen a konyhából, a kinek nincs itt semmi dolga! Olyan zsinat van, hogy az ember a maga szavát se hallja. Hogy »mi kell a pulpinella-mártáshoz?« Hogy a kakas csípje meg a fületeket! Mindjárt igazságot teszek. Előbb lóduljon innen minden torkos, pákosztos had, aki nem ide való. S rögtön sietett is az ítéletet végrehajtani, egy pár szájtátó kukta, kályhasütő csak úgy penderedett ki az ajtón, hatalmas tenyerétől előmozdíttatva. »Kell pulpinella-mártás ?« Amint ritkulni kezdett a gyülekezet, megpillantja Árgus szemeivel azt a szögletben gunnyasztó, rongyos alakot. * — Hát te is itten ? nem lódulsz ki mindjárt ? Neked is kell pulpinella mártás ? A gubbaszkodó alak fel sem veszi a fejét a két tenyeréből, csak úgy ingatja azt, határozottan kifejezve, hogy nem kivan belőle. A haragos nagyasszony azután megkapja a gallérjánál fogva s úgy fölemeli, hogy a lába sem éri a földet, hanem azután a helyett, hogy kilökné azt is többi után, hüledezve szól hozzá: — Nini! Hát nem az Marczi ez ? A Gábor fiamnak az inasa ? Te vagy az Marczi ? Hát mért nem mondod senkinek, hogy megjöttél? — Ha nem kérdezte tőlem senki. Felelt a legény, egész palócz flegmával. — Hát csak magad jöttél, mi ? — Csak egy szál magam bizzen, mert a lovam odaragadt a poroszlóidegesbe. A nagyasszony megdöbbent. —Az anyaszívnek előérzete van. Hirtelen betuszkolta a poros legényt a mellékszobába, nem bánta már, ha fenekestül felfordítják is a konyhát. Ott kezdte azután vallatóra venni a palóczot. — Mi hírrel jöttél a táborból ? — Semmi nagy hírrel, biz een. — Hát a fiam nem jön el ? — Jönne biz az, de nem jöhet. — Valami baja van talán ? — Nem fáj biz annak semmije se. — Hát mit szent ? — Semmi rosszat sem izent biz az, eedes meezem. — Hát miért nem jöhet? miért küldött téged? — Hát mert a czifra dolmánya kilikadt. — Micsoda czifra dolmánya te ? — Akit az Iluska kisasszony varrott ki arany tulipántokkal, az a bársony. — Mi történt vele? Mondd hamar! — Hát egy gelebics kilikasztotta a czifra dolmányt , aztán olyankor, mikor maga is benne volt. — Meghalt a fiam ? kiálta fel Tiszáné, s hirtelen visszafojtotta hangját. — Én egy szóval se mondtam, hogy meghalt; csak azt, hogy a czifra pruszlikáját kisikasztotta a gelebics: az pedig itt van a tarisznyámban, nee! Azzal kihúzta a bőristákból az összegöngyölgetett buzavirágszin bársony mellényt, melynek a bal oldalán egy kerek lyuk volt, s a körül széles vörösbarna folt volt, a kiomlott vér. Tiszáné görcsösen szokta mind a két kezével a szivéhez azt a drága öltöny darabot, s ajkát beharapva, halálos kinnal forditá szemeit az ég felé — de nem zokogott. — De ne búsuljon a nagyasszony, vigasztaló a palócz, mert levágták ám a füleet. Erre meg a méreg öntötte el az anya szivét, dühösen markolt a palócz üstökébe s megrázta annak a fejét, kegyetlenül odaütögetve a falhoz. • — Kinek a fülét ? te! — Hát nem is az urfiét, hanem azét a beste karaffiáét, a ki meglőtte. — Hát bajvivásban esett el? — Riza volt annak a veege. — Miért vívott ? Kivel vívott ? Ki volt a gyilkosa ? — Hát tudom een azt? Nem kötötteek azt az een norromra. Keek huszár volt a Pálffy regementből. Nem verjük már azt utol, mert az, a mint a füleet levágták, a gyenerális parancsolattyából, mindjárt dezertált a törökhöz Temesvárra: pribék lett, pogány lett; ezóta szarácsit csináltak belőle. — Nem beszélted még ezt el senkinek ? — Ha senki se kérdezte tőlem. — Hát akkor azt mondom, hogy egy teremtett léleknek se szólj felőle, amig a mai nap el nem múlik. — Nem szólneekben meeg a maókusmadárnak sem , csak már az üstökömet eresztené el a nagyasszony. Mert még annál fogva mindig kézben tartotta. — Lódulj be ide ebbe a kamarába, sugá dörmögve a nagyasszony, betaszítva a legényt egy sötét oldalfülkébe, ami afféle kézi éléstár lehetett. Találsz enni-inni valót eleget, aztán feküdjél le, amig rád nem nyitom az ajtót, fel ne ébredj, ha trombitaszót hallasz is. Azzal belökte a palóczot a sötét odúba, a ki soha annál kedvesebb tömlöczöt még paradicsomulg- kívánhatott volna magának. (Folytatása következik.) alatt tartott értekezletében egy bizottságot küldött ki, hogy a budgetvitában elfoglalandó álláspont iránt tegyen javaslatot. Ezen bizottság tagjaivá Apponyi Albert gr., Bittó István, Grünwald Béla, Horváth Lajos, Somssich Pál és Szilágyi Dezső választottak meg. — Az országgyűlési függetlenségi párt ma tartott értekezletén, melyen László Imre elnökölt és Turgonyi Lajos a jegyzőkönyvet vezette, megválasztattak a kandidáló és a válaszfelirati bizottság tagjai. A kandidáló bizottság tagjaivá megválasztattak: Mocsáry Lajos, Helfy Ignácz, Madarász József, Kada Elek, László Imre, Náray Imre, Szalay Imre ; a válaszfelirati bizottságba: Mocsáry Lajos, Helfy Ignácz, Eötvös Károly, Ugrón Gábor, Győry Elek. Azon képviselők, kiknek megválasztása ellen a képviselőházban petitionáltak, a következők : Zselinszky Róbert mérsékelt ellenzéki; Mányi Gyula, Hollósy Károly, Mihatovics Miksa, Prónay Gábor b., Vidovich Gy. Pázmándy Dénes függetlenségi pártiak; Kemény Gábor b., ifj. Ráday Gedeon gr., Szentkereszty Béla b., Sporzon Ernő, Péchy Tamás és Porubszky szabadelvűpártiak. — A képviselőház osztályai mai ülésükben befejezték az igazolást. Az I. osztály a IX. osztályba sorozott képviselők megbízó leveleit vette vizsgálat alá, s az a) betű alá helyezve kifogástalannak találta 41 tag választási jegyzőkönyvét. Porubszky Jenő megbízó levelét, mint akinek választása ellen kérvény érkezett, a b) betű alá helyezte. A II. osztály az I. osztály valamennyi tagjait, számszerint mind a 43-at igazolta. A III. osztály 40 tagját igazolta a II. osztálynak a b) betű alá 3 tag, névszerint Pázmándy Dénes, Szentkereszty Béla b. és Zselinszky Róbert gr. választási jegyzőkönyvét tette. A IV. osztály kifogástalannak találta a III. osztály valamennyi (43) tagját. Az V. osztály 41 tagját igazolta a IV. osztálynak s Kemény Gábor b. választási jegyzőkönyvét a b), Szőgyény kerületét pedig a c) alá tette. A VI. osztály az V. osztályból 42 tagot igazolt s Prónay Gábor báró választási jegyzőkönyvét a b) alá tette. A*. VII. osztályban a VI. osztályból 38 tag igazoltatott; a b) alá tétettek: Mihailovics Miksa, Móni Gyula, Péchy Tamás, Sporzon Ernő és Vidovics György választási jegyzőkönyveik. A VIII. osztály a VII.osztály 42 tagjának megbízó levelét kifogástalannak találta; ifj. Ráday Gedeon gr. választási jegyzőkönyvét a b) alá helyezte. A IX. osztályban 40 tag igazoltatott a VIII. osztályból; a b) alá tétetett Hollósy Károly, a c) alá Hermann Ottó és Reviczky Károly választási jegyzőkönyve. E szerint összesen 370 képviselő választása igazoltatott. Összesen 386 választási jegyzőkönyv mutattatott be. 16 választás nem igazoltatott, ezek közül 13 a b) alá helyeztetett, mint amely választások ellen kérvény adatott be, 3 választás pedig a c) alá, mint a melyek jegyzőkönyvei törvényes kifogás alá esnek. — A magyar felsőházat a mai »N. fr. Pr.« egy czikke éles kritika alá veszi. Kimutatván, hogy a magyar felsőház Európában a legnépesebb, (1869-ben 777, jelenleg pedig 713 személy kapott meghívást a felsőházba, míg az osztrák urak házának ( egy 1876-iki kimutatás szerint 190, a porosznak 296, az angol lordok házának 479, az olasz szenátusnak 317, a spanyolnak 360 és a francziának 300 tagja volt) azt mondja, hogy tényleg mégis számra nézve is a leggyöngébb első kamara, mert tagjainak nagy száma daczára a tárgyalásokban rendesen csak 20—30 főrendi vesz részt. A magyar felsőház politikai tehetetlensége okául a »N. fr. Pr.« annak öszszeállitását mondja. Számos tag nem is illik a felsőházba. Ilyenek mindenekelőtt a 23 czimzetes püspök, akiknek nincs sem egyházi kerületek, sem nagy fekvő birtokuk; milyen érdekeket képviselnek tehát ? Továbbá egészen jogosulatlan ama nem magyar herczegek, grófok és bárók tagsága, a kiknek van ugyan magyar indigenátusuk, talán földbirtokuk is az országban, de sose tartózkodnak ott. Továbbá kirívó baj minden magyar herczeg, gróf és báró »született« törvényhozósága, mihelyt nagykorú lett. Vissza kell utasítani a főispánok részvételét is a felsőház tárgyalásaiban , minthogy a főispánok ma már nem méltóságok, hanem a kormány fizetett hivatalnokai. Azonkívül a »született« tagok közt sok van, akik nem bírnak sem anyagi se szellemi javakkal. Tagjainak nagy száma daczára a magyar felsőház érzékeny hézagokat mutat fel egészséges konzervatív eszmék képviseletében. A protestáns egyházak például, befolyásos állásuk daczára az államban és a társadalomban, a magyar felsőházban nincsenek képviselve. Épúgy hiányzik az intelligencia, a tudomány és művészet képviselete; azonkívül, az országbíró kivételével, hiába keressük az igazságszolgáltatás és a legfelsőbb ellenőrzési hatóságot, úgyszintén a tőkepénz és a nagyipar képviselőit. A magyar felsőház mostani összeállításában nem a konzervatív és fentartó hatalmak képviselete az államban, hanem még mindig a régi feudál-katholikus állam jellegét viseli magán és a magyar képviselőház csaknem demokrata természetével sajátságos ellentétet képez. — A budapest-fiumei személyforgalom. A kereskedő s más utazó közönségnek méltán panasza lehet a déli vasút ellen, a miatt, hogy a Fiuméba menő személyforgalomra nem fordít kellő gondot. Eltekintve attól, hogy e nevezetes emporiális helyre mindössze csak egy személyvonat közlekedik, nagy kellemetlenségére s nem ritkán direkt kárára is szolgál az utazó közönségnek az a körülmény, hogy ez egyetlen vonat Prágerhofra éjfélkor érkezik meg, s ott vesztegel gyakran több óra hosszat, míg a három vonat oda a különböző irányokból megérkezik. A prágerhofi pályaudvar pedig legkevésbé sincs úgy berendezve, hogy az utazó közönség hosszas éjszakai időzésével járó kívánalmaknak megfelelhetne. Nagyon is harmadrangú állomás az éjszaka gyakran egész kórházzá válik. Mindenesetre kívánatos tehát, hogy a vasút igazgatósága Fiuméba direkt közlekedést léptessen életbe Budapestről, hogy ne kelljen éjnek idején órákig Prágerhofon időzni. — A franczia kabinet újjáalakítássát illetőleg —a »N. W. Tagbl.« jelentése szerint — oly kombináczión dolgoznak, melyet »az elnökök minisztériumának« neveznek. E szerint Gambetta lenne a miniszterelnök, Say Leo külügyvagy pénzügyminiszter, Ferry belügyminiszter és Freycinet hadügy- vagy külügyminiszter. Tehát négy elnök képezné az új kabinetet. A mostani külügyminiszter és hadügyminiszter állása tarthatatlan és Barthélemy és Favre kilépése annyi mint bizonyos. — Oroszország legújabb haladásáról Közép-Ázsiában a »D. Tel.« szentpétervári levelezőjének egy érdekes táviratát közli f. bő 26-ról, úgyszintén egy jól megerősített adminisztratív központi pótsereg felállításáról Askabadban, melyet az orosz külügyi hivatal néhány hónap előtt az angol kormány megjegyzéseire válaszkép az orosz operációk határának mondott a Kaspitán túli területen, ahol ez idő szerint csak egy orosz előőrs van. A levelező biztos, ez askabadi előretolt állomás létezését megerősítő hírek alapján közli, hogy e puszta Budapest, szeptember 30. Az osztrák alkotmánypárt legkiválóbb vezére, Herbst által megindított s a parlamenti szünidő alatt négy-öt ízben, legutóbb Rumburgban tartott beszédével tovább élesztett német-nemzeti agitáczió közel van ahhoz, hogy megteremje igen keserű utósztrák alkotmánypárt két töredéke, mint ezt Herbst kilátásba helyezte s a mint legújabban is erősitik, »német klubot« fog alakitni s igy a párt tettleg merev németnemzeti alapra helyezkedik. Egyesült tehát legalább két frakció az alkotmánypártból s ez előnyös a foszlányra szakadozott pártra nézve, magában véve, de helytelen és következményeiben káros az alap, melyen ezt az egyesülést végbe viszi. Ezer előbségből minoritássá törpült párt sokat hallotta emlegetni ellenfeleitől, hogy legnagyobb szerencsétlensége a túlzásokon kívül, melyeket elkövetett, az, hogy szét van darabolva. Egyesülni, tömörülni akar tehát, de oly szerencsétlen és eltévesztett alapon, hogy többet fog veszítni az ellenpártnak ez által okozott szorosabb összetartása által, mint amennyit nyerni vélt elforgácsolt erőinek egyesítése által; kivált ha tekintetbe veszszük, hogy ezen egyesülésben nincs s nem is lesz egybefoglalva az alkotmánypárt minden eleme, sőt biztos kilátás van reá, hogy ezen kizárólagos német nemzeti alapon keresztülvitt alkotmánypárti tömörülés el fogja árasztani azokat is, kik bár nem osztrák-németek, de elvi tekintetekből a szabadelvű alkotmánypárt zászlója alá sorakoztak. A »Köln. Zrg« egy bécsi levelezője azt akarja tudni, hogy Taaffe gróf nemcsak nem gördít semmi akadályt az alkotmányosok eme nemzetiségi törekvései elé, sőt örvend azoknak, mert úgy számít, hogy az alkotmányosok a német nemzeti eszme forszírozása és gyűlöletes hangoztatása által előbb-utóbb kollízióba kell,hogy jöjjenek: az állami szükségességgel, a dualizmussal, Ausztria-Magyarország nagyhatalmi állásával s a koronával. Tehát elég nagy dolgokkal s elég nagy erdőgyümölcseit. Az új előőrs jelentékeny várrá , a Kaspitán túli vidék főseregévé és adminisztratív központjává fejlődött, melyen jelenleg egy egész ezred gyalogság, egy üteg tüzérség és két lovas század kozák állomásozik, míg két további kozák hadtest mintegy 25 angol mértföldnyire Askabadtól a Chuli szoros őrzésére a perzsa határon állomásozik. A katonai vasút Kizil-Arvatig kész és kocsi járművekre alkalmas utak Askabad és Basui közt, úgyszintén e helytől Tsikizsárig építtettek és készletek most Michailowskból, a Kaspi tenger partján Askabadba 4—5 nap alatt szállíttatnak úgy, hogy a közlekedés nehézségei, e pontig le vannak győzve és Oroszország magának biztos, minden szükségletre fölszerelt alapot teremtett további operácziókra. Geok-Tepe erőd, mert temetetlen holttestek kigőzölgései következtében egészségtelen kezdett lenni, elhagyatott. De két mértföldnyire tőle egy kis erődöt állítottak fel. A többi, újonnan megerősített fő állomás: Kizil Árvát, Bendessen és Duzulum, míg Krasnovodsk, Michailovs, Tsikizlar és Tsat állomások szintén megtartották.