A Hon, 1881. november (19. évfolyam, 300-329. szám)
1881-11-07 / 306. szám
306. szám. 19-dik évfolyam. Reggeli kiadás. Szerkesztési Irodai Barátok tere, Athenaeum-épillet A lap szelemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetten levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak HIRDETÉSEK zdntúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok- tere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, Budapest, 1881. Hétfő, november 7. Kiadó-hivatal Barátok-tere, Athenaeum-épület fildszint. Előterí tísillist Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra.................................... . • . 1ért 8 hónapra .•••••••••• * » 8 hónapra .,•■•••••«. b » Az esti kiadás postai különküldéséért felül» fizetés negyedévenként................................1 * Az előfizetés 7 év folytán minden hónapban me g* kezdhető, de ennek bármely napján történik is, minrzenkor a hó első napjától számittatik. Előfizetési felhívás A HON* XIX. évi folyamának okt.-deczemberi negyedére Előfizetési firak : Egy hónapra .... Évnegyedre . Fél évre .... Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés ívnegyedenkint 1 forint. Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre A HON kiadóhivatalába (barátok tere Athenaeum-épület) küldendő. A HON kiadóhivatala. 2 frt 6 » 12 » Budapest, november 6. Andrássy Gyula gróf külügyminiszteri jelöltségére a szláv lapok sanda szemmel tekintenek s azt minden áron a priori lehetetlennek akarják feltüntetni. A »Politik« bécsi levelezője legújabban azt mondja, hogyha az egész ügyben bármily momentum pozitívnak tekinthető, ez az a tény, hogy Haymerle báró utódjának kineveztetése bizonyára nem fog bekövetkezni Taaffe gr. fején keresztül. Ugyan e levelezőnek jól értesült körökben állítólag határozottan kijelentették,hogy mind Andrássy gr., mind Kálnoky gr. jelöltsége egyelőre csak merő kombinácziók. Nevezetesen, ami Andrássy grófot illeti, annyira mentek, hogy megjegyezték, hogy nevét döntő helyen még nem is említették komolyan. Hogy mennyire szálka Andrássy minden szláv szemében, bizonyítja a szentpétervári »Novoje Vremja« egy legújabb czikke, mely a többi közt így nyilatkozik: »Andrássy személyisége oly feltűnő, politikájának iránya oly jól ismert, hogy megjelenése Ausztria- Magyarország külügyi politikája vezetőjének szerepében sokkal fontosabb, mint 10 parlementi beszéd, mint a leghatalmasabb vörös könyvek. Andrássy par excellence annexiós politikus. Befolyásának tulajdonítható, hogy Ausztria-Magyarország nem akart közeledni Oroszországhoz, az ő műve Ausztria-Magyarországnak Olaszországgal való szövetsége. Andrássynak s Tiszának fő feladatát a szlávok elnyomása képezi. A balkán félsziget szlávjaira egy szomorú tapasztalatok várnak. Daczára annak, hogy az osztrákok s a magyarok megerősítették Boszniában s Herczegovinában elfoglalt álláspontjukat, daczára annak, hogy az osztrák s a magyar bureaukráczia mindent elkövet, hogy e tartományokat szláv jellegüktől megfossza, mégis nem értek ezért. Az ő ellenükre lett a nyugati s a déli szlávság szelleme hatalmassá. Sajnos, nincs egység, nincs egyetértés a szlávok közt, ez gyökeres hibája a szláv politikának. Mégis Ausztria- Magyarország meg fogja gondolni tettét, mielőtt kezét kinyújtaná az ország után, melyet nem okkupálni, hanem, mint ellenséges területet leigázni akar. S ha a nehézségek, akadályok sem fogják visszatartani az osztrák-magyarokat, hát csak forgácsolják szét hadi erejüket a Dunától az Aegei tengerig, s akkor a szlávoknak nem fog kelleni aggódni jövőjükért mindaddig, mig nem lesznek köztük árulók, mert döntő pillanatban szilárdan fognak állani, mint a kőfal , a hódítókat kényszeríteni fogják arra, hogy térjenek viszsza északra.« Kálnoky gróf, akinek Bécsbe érkezését a lapok tévesen jelentették, a »N. W. Tagbl.« szerint kinyilatkoztatta, hogy a feladatok, melyek a külügyminisztérium vezetésével vannak összekötve, erejének mértékét felülhaladják, ő nem veheti át a felelősséget a külügyek vezetéséért és csak akkor érezné lelkiismeretét megnyugtatva, ha az uralkodó egyenes parancsa hívná őt meg a külügyi hivatal élére. Szlávy is mindenkinek, aki meg akarja hallani, bizonyos tüntetéssel jelenti ki, hogy a külügyi hivatalt semmi esetre se fogadhatja el. Kállay személye még nem vonatott kombináczióba. Ami Andrássy grófot illeti, ragaszkodik ama föltételéhez, hogy a külügyi hivatalt csak akkor veheti át, ha az uralkodó politikájára vonatkozólag teljes akcziószabadságot ad neki. Tehát uj jelöltek után kell körülnézni, annál inkább, minthogy Andrássy grófnak alig van kilátása, hogy követeléseit keresztül viszi. Ezek az uj diplomaták pedig csak a diplomácziai szakban kereshetők.« Az olasz királyi pár látogatását Ferencz József ő felsége, mint a »Gazetta di Veneziá«-nak Rómából jelentik, rövid idő múlva viszonozni fogja, még pedig Turinban, mely hely választása által minden diplomácziai nehézség elháríttatik. A moszkvai táborban gyanakodással tekintenek a rabérto látogatására és e találkozást Oroszország ellen irányzottnak tekintik. A Balkán-félsziget nyugati fele — írja a nemzeti párt egy lapja — Ausztria Magyarországnak van szánva, mely a Görögország fölötti védnökségre is törekszik. Csak Oroszország részéről lehet akadályoktól tartani. De a Németországgal egyesült Ausztria-Magyaror-szágra nézve Oroszország nem félelmetes, főleg, minthogy Ausztria-Magyarország Olaszországban és Francziaországban bízhatik. A danczigi találkozásnak az volt a czélja, hogy Oroszországot megnyugtassa és figyelmét eltérítse. A »Pol. Corr.«-nak Párisból figyelemre méltó oldalról írják, hogy ott sűrü megbeszélés tárgya, hogy Ferencz József ő felsége a delegácziók elnökeinek beszédeire adott válaszában az olasz király látogatását nem említette. Kállay se tett czélzást Umberto király látogatására. Ep oly kevéssé érintett a két uralkodó fölköszöntőjében valamely politikai kérdést. Mindezekből Párisban azt következtetik, hogy a nemzetközi politika a bécsi találkozásnál nem játszott nagy szerepet. Az osztrák-magyarnémet szövetség tényleg létezik és középpontnak tűnik föl, mely köré Oroszország, Olaszország, sőt Francziaország is csoportosulhat a béke érdekében. Ez a valódi helyzet a mértékadó körök nézete szerint s azért nem fog kelleni nagyon csodálkozni, ha Gambettának legközelebb csakugyan lesz találkozása Bismarck herczeggel, ami eddig, bármily határozottan hangzottak is az erre vonatkozó hírek, tényleg meg nem történt. Az okkupáti tartományokban — mint prágai katonai körökben hallani — mindenekelőtt három boszniai és herczegovinai gyalogezred fog felállíttatni és a tisztek legnagyobbrészt a horvát ezredekből fognak vétetni. A boszniai védtörvény végrehajtására vonatkozó legközelebb megjelenendő szabályok, mint a »Bph.«-nak Bécsből jelentik, a felruházási kérdést is szabályozni fogják és a fez fog elrendeltetni minden csapat fejviseletéül. Szerbiának királysággá emeléséhez — mint »Nándorfehérvárról* jelentik — minden lényeges előkészület megtörtént s remélhető, hogy az egy oldalról se fog nehézségekre találni. — A szerb kongresszusi választásokra vonatkozólag jelentik a »P. Sl.«-nak Nagy- Becskerekről: »Az omladina minden erejét felhasználja, hogy emberei a kongresszusi választásoknál keresztül menjenek; minden törekvése oda irányul, hogy Ange- 1 ics e t, aki a püspöki kar közt husz év óta egészen egyedül küzd ellene, megbuktassa. A nyugodtan gondolkodó szerbek ugyan belátják, hogy Angelics az a férfiú, aki a szerb egyházat az elposványosodásból kimenthetné, de nem lépnek akcióba és a terrénumot az omladinának és a kezei közt levő alsó papságnak engedik át. Az omladina körében végbemenő eseményeket ismerő férfiak azt állítják, hogy ez nem fog ragaszkodni Trifkovicshoz, akinek testvére nem tetszik neki és a ki ellen nem egészen kánoni életmódja miatt sok kifogás emelhető; következetességből újólag a budai püspököt tolná előre, akiben már előrehaladott koránál fogva is engedelmes közt remélnek nyerhetni. De ha — ami már előre ismeretes — Stojkovics Arzént a korona nem erősítené meg, Petranovics kattarói püspököt választanák meg abban a reményben, hogy a korona ezt elfogadja és ily módon megszabadulnak Angelicstől. A kongresszusi választásokat illetőleg csak csekély reményeink vannak, mert e tekintetben a népet a papok dominálják és ezek, igen kevés kivétellel az omladina hálójában mozognak.« A magyar gyarmatáru kereskedők országos értekezlete. (2-ik nap.) — nov. 6. A mai folytatólagos ülést kevesen látogatták. A napirend további száma volt: »az egyéves önkéntességi intézménynek a kereskedő segédekre való kiterjesztésének« kérdése. De 1 Jenő határozott veszélyt lát a jelenlegi intézményben, amely e kedvezményből kizárja a kereskedő ifjakat. Hazai iparunk és kereskedelmünk sajnos hátramaradásának egyik fő oka ebben keresendő. Bármely pályára szánja magát a fiatal ember, alapos kiképeztetésének lényeges alapföltétele mindig az marad, hogy elméleti és gyakorlati tanulmányait félbeszakítás nélkül folytathassa. Alig van pálya, melyben a félbeszakítás oly károsan és számos esetben az egyén jövőjét tönkretevőleg hatna, mint a kereskedő és iparos. Azok száma, kik pályájuktól elterelve, a katonai szolgálatidő eltelte után örökre hátat fordítanak a kereskedelemnek és iparnak és a már is ijesztő mérvben szaporodó proletáriátus számát növeli, legiókra megy. Indítványozza, hogy »a képviselőházhoz kérvény intéztessék az iránt, hogy a védtörvény revíziója alkalmával azon kereskedő és iparossegédek, kik a gimnázium, a reáliskola és a polgári iskola 3 alsó osztályát kielégítő sikerrel végezték, az egy éves önkénytesség jótéteményében részüljenek, továbbá, hogy ezen ifjak az egy éves önkéntesek második osztályát képezzék és az altiszti vizsga jó sikerrel való letétele után, mint altisztek a póttartalékosok sorába felvétessenek. Kerstinger teljesen méltányosnak tartja az ez iránt megindított mozgalmat, azonban tagadja, hogy a katonaviselt kereskedő ifjak proletárokká válnának. Szóló szívesebben alkalmaz üzletében ilyeneket, mert ezek már fegyelemhez vannak szokva. Azért eme kitételét a javaslatnak módosítani óhajtaná. Deil és Steinacker felszólalásai után javaslat azzal fogadtatott el, hogy a fenti értelemben való felterjesztés szerkesztésére bizottság küldetett ki. Következett az »italmérési regale-jog megváltását« tárgyaló indítvány tárgyalása. Az indítványt Deil Jenő terjesztette elő, s így hangzik: »mondja ki az országos értekezlet, hogy az italmérési regálejognak, ezen a gyarmatáru kereskedésre súlyosan nehezedő nyűgnek megszüntetését országos megváltás útján óhajtja, és feltétlenül szükségesnek tartja. Ez okból az országgyűlés elé indokolt felterjesztést indítványozza regálé jog megszüntetése végett. Hosszasan indokolta szóló e javaslatát, felmutatván ama calamitást, mely megvan a regálénál s ennek megszüntetését követelni kell. Tekintettel arra, hogy a gyűlésen kevesen voltak jelen, s a napirend következő tárgya, »az iparos szakoktatás« kérdése fontosabb, minthogy kevés számú tagok részvételével tárgyaltathatnék, elnök javaslatára az országos szövetkezet megalakítása, illetőleg a tisztviselő-választások vétettek elő. Már az elnökre történt szavazás eredményének kihirdetésekor, amely szerint Kerstinger választatott elnökké, írásbeli nyilatkozat érkezett elnökhöz, amely szerint Kerstinger és a többi megválasztásra kandidáltak kijelentik, hogy a választást nem fogadják el. Mauthner vezetése alatt bizottság menesztetett Kéningerhez, őt az elnökség elfogadására újból felkérendő. A válasz megérkeztéig az ülés délután 3 óráig felfüggesztetett elnökké választották és a támogatásért, amelylyel őt a gyűlésen nehéz feladatában segítették. Köszönetet mond a fővárosi sajtónak az ügy támogatásáért, H ube n ai végül a magyar kereskedelmi csarnok helyiségeit fölajánlotta a szövetségnek ideiglenes helyiségül. (Éljenzés.) (Délutáni ülés.) Az ülés kevéssé volt látogatott, s a néhány értekezlet tag is csak négy órára gyűlt egybe. Mautner elnök az ülést megnyitva, mindenekelőtt sajnálattal jelenti, hogy a délelőtt nyert kiküldetési megbízása (Kerstingert az elnökség elfogadására újólag fölkérni) ezúttal is sikertelen maradt. Kerstinger teljességgel nem hajlandó az elnökség elfogadására, s így a kiküldött bizottság a többi megválasztottak fölkeresését fölöslegesnek tartotta. Az értekezlet sajnálattal vette e kijelentést tudomásul, s új választás válván szükségessé, elnek proponálására az értekezlet a következőleg alakította meg az országos szövetséget, megválasztván: Elnökké: Hubenay Józsefet, alelnökké (a fővárosból): Prückler Ignáczot és Landauer Edét; a szövetségi tanács tagjaiul: (a fővárosból) Edeskuthy Lajos, Halbauer Nándor, Stojanovics József, Szakál L., és Radocsay Lajost; póttagul : Schwartz (a Vághy és Schwartz czég tagja) ; alelnökökké (a vidékről): Mauthner Adolf,Deil Jenő, Smukál Hugó . — Ezenkívül a szövetségi tanács vidéki tagjává 45 tag választatott meg. A választás egyhangúlag történt és éljenzés kisért minden egyes választást. Hubenay József, mint megválasztott elnök, köszönetet mond az őt ért kitüntetésért, s hogy az értekezlet tagjai is tudják az ő elveit, amelyeket követett eddig és követni fog, röviden vázolja programmját, mely a kereskedő osztály helyzetének javítása! (Helyeslés.) Mauthner — mielőtt a napirendre térne — bejelenti Ráth Károly levelét, amelyben az értekezlet tagjait meghívja a fővárosi iparosok körében ma tartandó estélyre. Az értekezlet köszönettel vette tudomásul a meghívást. — A napirendre térve Deil Jenő a kerekedelmi szakoktatás szervezése érdekében tett indítványt, hosszabb megokoló beszéd kíséretében. Szerinte nagy mulasztás terheli az államot a kereskedelmi szakoktatás fejlesztése körül. Bűn az, midőn a hadseregre milliókat költve, mellőzi az állam a szellemi véderőt, nem ad ipari és kereskedelmi iskolákat az ipar- és kereskedelemnek. Szükségesnek tartja szóló, hogy a kereskedők orsz étekezlete is hangsúlyozza ezt az érezhető hiányt,s fejezze ki a kormány és törvényhozás előtt nyomós érveit a keresk. szakoktatás fejlesztése érdekében. Igaz, hogy az ország anyagi helyzete rosszul áll, de ha a szellemi téren nem igyekszik az állam befektetéseket tenni, a mellett, hogy anyagilag nem haladhat, szellemileg is hanyatlani fog. Javaslatot ad be, hogy az orsz. értekezlet írjon föl az országgyűléshez, s feliratában kérje a tudozást a kereskedelmi szakoktatás felkarolására. Ami a módozatokat illeti, azokat talán keresi, szakemberekből egy behívandó anquete-tárgyalások után a bozás maga állapíthatná meg. Hubenay annál inkább pártolja a Deil javaslatát, mert a kormány határozott jóakaratot tanúsít a kereskedelem érdekei iránt. Az értekezlet egyhangúlag elfogadta a javaslatot. Következtek az indítványok. Reichert Mór (Sz.-Fehérvárról) az 5 kilós külföldről érkező postaküldemények vitelárának oly magasra emelését kéri, hogy külföldről megrendelés ne történhessék. Az értekezlet ez indítvány felett napirendre tért. Csorbainak és többnek (N.Tapolcsányról) a bagatell birói eljárás ügyében tett indítványa kiadatott a szövetségi tanácsnak. Szakál László indítványozza, hogy küldessék ki egy bizottság a végett, hogy egy »országos menház« felállítása iránt dolgozzon ki javaslatot, a menhát elaggott és szegény gyarmatáru kereskedők részére állíttatnék föl. Az értekezlet lelkesen fogadta a javaslatot, és azt elintézés végett a szövetségnek határozta kiadatni. Amaz indítvány, hogy a végrehajtó bizottságnak eddigi működéséért és Földváry Mihály pestmegyei alispánnak a termek átengedéséért köszönet mondassék, egyhangú helyesléssel fogadtatott, s az alispánhoz küldöttség menesztetett a jegyzőkönyvi köszönet átadására. Lázár Gerő (Brassó) indítványozza, hogy a fogyasztási adókivető és felszólamlási bizottságok sérelmes eljárásai ellenében — addig is, amíg a szövetség emlékiratilag fog e tárgyban lépéseket tenni, — küldessék ki egy bizottság, amely a pénzügyminisztert kérje föl a rendetlenségek megszüntetésére. Deil Jenő felszólalása után az értekezlet abban állapodott meg, hogy bevárandó a szövetség intézkedése, amely szerint minden baj a beterjesztendő emlékiratban kifejtetik, s akkor fog ezen bajok ellen is orvoslást kérni a szövetség. Ha azonban a szóbeli kérelmezéstől eredményt vár valaki, úgy nincs kifogása az értekezletnek az ellen, ha a tagok küldöttségileg fölkeresik a minisztert, de ezt csak mint magánemberek tehetik, és nem a szövetség nevében. Pongrácz indítványozza, hogy vétessék föl az alapszabályokba az is, hogy ne csak a hivatalos nyelv, de az értekezési (tanácskozási) nyelv is magyar legyen. Tekintettel azon tisztes tagokra, akik még nem teljesen bírják a magyar nyelvet, ez indítvány nem volt elfogadható. Indítványoztatott, hogy a szövetség tagjai közt felmerülendő vitás és peres ügyek elintézése végett alakíttassék a szövetség kebelében egy bíróság. Ez indítvány helyesléssel találkozott és kiadatott a szövetségnek. Ezzel az indítványok is véget értek. Mauthner ismételve köszönetet mond a kitüntetésért, amelylyel őt a gyűlés tartamára él Fővárosi ügyek. A 45-ös kijelölő bizottság mai ülésén a pénzügyi és gazdasági bizottságba tagoktul Wolfner Gyulát és Schmiedlechner Károlyt; az iparrendészeti bizottságba pedig Huber Antalt és Kinzel Pált jelölte ki. A főváros november 9-iki köztegy ülésének a márközlétteken kívül további tárgyai lesznek: az átalános csatornázás ügye; Morfin Imre indítványa a fővárosi kath. plébániák magyar jellege tárgyában; a Ludovika akadémiai alapítványra vonatkozó miniszteri leirat és tanácsi előterjesztés; a Rókusz- és Jánoskórházak időközben módosított költségvetése 1882-re; a tanítónői intézmény tárgyában részáit előterjesztés. A terézvárosi VII. kerületi kath. plébániában holnap a templomra gyűjtő bizottság összegyűl s megtekinti a templom berendezését; azután este fél 6 kor a terézvárosi körben ülés lesz, melynek egyik főpontját a templom felszentelésének programmja képezi. A felszentelést nov. 19-én szent Erzsébet napján a herczegprimás végzi. Később egy küldöttség fogja ő felségét a királynét fölkérni, hogy a templom fővédőségét elfogadni kegyeskedjék s ekkor a VII. kerület Erzsébetvárosnak neveztetnék el. Degen T. plébános holnap költözik a plébániába. A HON magántáj Sürgönyei. A debreczeni zsinat Debreczen, nov. 6. (»D. E.«) A zsinat ma délután 4 órakor tartott ülésén néhány üdvözlő irat tudomásul vétele után Molnár, az egyházi bírósági bizottság előadója kéri, hogy e bizottságba a lelkészi karból is választassanak tagok. Ennek folytán mindenik kerületből egyházi férfiak választattak a bizottságba. Ballagi M. felszólalására a naplóbíráló bizottság tagjaiul megválasztattak: Antal, Dávidházy, Dömény és Szinnyei. Ezek után az alkotmányszervezet 24. §-a vétetett tárgyalás alá. E §. igy szól: »A törvényesen megválasztott presbyterek a következő esküt teszik le: Én N. N. esküszöm az élő istenre, hogy presbyteri tisztemnek egy házunk törvényei értelmében lelkiismeretesen eleget teszek.« Vay megjegyzései után a §. oda módosittatik, hogy az illető kerület által meghatározott eskü forma leend mindenütt érvényben. — A 25. §. marad. A 26. §-nak 1. és 2. pontja, mely a presbyterium teendőit szabja meg, Lukács és Révész felszólalásai után elfogadtatott; a 3-ik pont, mely így szól: »felügyelni, hogy a vasárnapot és saját ünnepeinket a községi tagok híven és illendően megtartsák« szintén változatlanul marad, épugy a következő 4-ik pont is: »felügyelni arra, hogy az iskolaköteles gyermekek oktatás nélkül ne maradjanak.« Az 5., 6. és 7. pontok változatlanul, a 8. csekély módosítással és Szász és Kovács felszólalásai után a 9., 10, 11. és 12. pontok szintén változatlanul hagyattak. Ez utóbbi pont a gondnok számára külön pecsétet rendel, ez ellen ugyan Ballagi és Kálmán felszólaltak, de a többség elfogadta a külön pecsét tartását. A 13. pont elfogadtatik. A 27. §. tárgyalása az idő előrehaladottsága miatt holnapra halasztatott. A delegácziók. Bécs, nov. 6. A magyar delegáczió külügyi albizottsága ma délben tartott ülésében a külügyi politika kérdésével foglalkozott. Elnök: Zichy Ferencz gr., előadó dr. Fak Miksa. A közös kormány részéről jelen voltak : Szlávy József ideiglenes külügyér, Kállay Béni osztályfőnök, Fake osztályfőnök és Dóczy üdv. tanácsos. Előadó felolvassa a formulázott javaslatot, mely az utóbbi ülésben állapíttatott meg és melynek értelmében a megszállott területen levő csapatok s a Bosznia közigazgatására vonatkozó jelentés és az egyéb rokon előterjesztés a négyes albizottsághoz utasíttassék. Ez helybenhagyatván, megkezdődött a külpolitika tárgyalása. Kármán Lajos delegátus kérdést intéz a külhatalmakkal, név szerint az Oroszországgal való viszony iránt. Kérdi a danczigi találkozás kezdeményét, czéljait és eredményét s hogy összhangzik-e az osztrák-magyar monarchia és Németország közti viszony érdekeivel ? Kérdi az olasz találkozás kezdeményét, czéljait, megállapodását, a közös érdekeket vagy külön szempontokat, a dunai kérdés megoldásának akadályait, továbbá a szerb-török vasút kiépítésének állapotát ? Kérdi, vajon a porta beleegyezett-e a szalonikai vonal és a csatlakozás kiépítésébe ? Kállay Béni osztályfőnök kijelenti, hogy Danczigban csak német és orosz uralkodók és minisztereik lévén jelen, a kormánynak közvetlen tudomása a megbeszélésről nem lehet, azonban vannak értesülései és itt diskreczió kikötésével felolvassa a berlini és szentpétervári követségektől érkezett jelentéseket, melyekből kitűnik, hogy a danczigi találkozás a czár kívánságára jött létre; konkrét politikai kérdésekkel nem foglalkozott, hanem békés, konzervatív jellegű volt és az európai béke megszilárdításához hozzájárul. Egyéni nézete, hogy írásbeli és szóbeli megállapodás nem történt. Az olasz király látogatására áttérve, megjegyzi, hogy az Irredenta mozgalmai dacára barátságos viszonyban volt monarchiánk Olaszországgal. Az olasz király, midőn látogatását kezdeményezte, a két birodalom jó viszonyát kívánta dokumentálni. A sajtó és a közvélemény a két országban bizonyítja a találkozás sikerét. Konkrét politikai kérdések nem voltak tervezve, nem is történtek. A vasutakra vonatkozólag okmányok felolvasásával bizonyít. Nyilatkozata értelmében a porta úgy látszik megszüntette amaz aggályait, melyeket a szalonikai vonalra nézve táplált, mintha monarchiánk Szaloniki felé előnyomulása kivánná a vasutat. Ily szándéka monarchiánknak nincs ; e vasutat kereskedelmi szempontból kívánjuk; az iradét a szultán kiadta; úgy látszik belátják a portán, hogy csupán monarchiánk az a hatalom, melyre Törökország bizton támaszkodhatik. A dunai kérdésre áttérve felemlíti, hogy az avant-projet elvetése óta a helyzet nem változott s az osztrák bizottság kebelében elmondottakat ismételve előadja, hogy a kérdésnek nemcsak nemzeti, hanem nemzetközi jelentősége is van és a megoldásnak több módja lévén; ez a jövő miniszter feladata. Szécsen gróf méltányolja a nehézségeket, melyek a megoldást nehezítik, emlékeztet az 1856-iki évre. Szerbiában akkor is tévhitben voltak, hogy a Vaskapu szabályozása biztonságukat veszélyezteti. Andrássy grófot megnyugtatja Kállaynak Olaszországot illető nyilatkozata, főleg a Németországgal való viszonyunk szilárdul megállapítása óta maga se tart az Irredentától; ez inkább Olaszországra nézve veszélyes. Ha az Irredenta Olaszországot a háborúba kényszerítheti vala ellenünk, csak két lehetőség lett volna: vagy győz az olasz, és akkor, a köztársasági párté lett volna a győzelem, vagy megveretik az olasz, s ekkor meg az olasz dinasztiára jó végzetes fordulat. Határainknak legjobb védője maga Olaszország. A dunai kérdésben a román Chauvinismus lehet, hogy ellenünk irányul, de Romániának magának érdeke, főkép mióta európai oltalmat, nem élvez, hogy velünk jó viszonyban legyen. " Szlávy közbeszólására Andrássy megjegyzi, hogy határaink védelmére nézve szavai úgy értendők, hogy rendkívüli katonai védelem nem szükséges. Csernátony azt mondja, hogy két találkozásról volt szó, melyek megtörténtek; de egy harmadikról kérdezősködik, mely még nem történt meg, azaz Ferencz József király találkozása Sándor czárral; nem kérdi, meg fog-e történni, mert a külügyi interim miatt feleletet nem várhat, de a múltra nézve kérdi, igaz-e, hogy a találkozás tervben volt s miért maradt el ? Kállay Béni hivatalosan és határozottan kijelenti, hogy ilyen találkozásról eddig még kérdés nem volt egyik fél részéről sem. E hírre hihetőleg a gacsinai állomási épület javítása adott okot. Természetesen nincs kizárva, hogy a két uralkodó valamikor találkozzék. Csernátony megjegyzi, hogy nem ellensége ily találkozásnak, hanem történnek dolgok, melyek a monarchia érdekeivel ellenkeznek. Szilágyi Dezső kérdi, vajon a danczigi találkozás miatt nem szenved-e változást viszonyunk Németországgal ? Kállay kijelenti, hogy benső volt és ma is az a viszony Németországgal; a danczigi találkozás óta a viszony nem szűnt meg. Szilágyi a vörös könyvből látja, hogy Németország a keleten érdekeink mellett síkra szállt, még akkor is, ha Oroszország érdekeivel ellenkeztek is, kérdi: e tekintetben se történt-e változás a találkozás óta? Kállay azt válaszolja, hogy a benső viszony nemcsak a keletre vonatkozik, hanem érvényes mindenütt, ahol érdekeink nincsenek ellentétben egymással. Szerencsére egy kérdésről se mondható, hogy ellentétesek érdekeink és lehet, hogy e viszony némely nehézség megszüntetésére szolgáland keleten, melyeket orosz befolyás készít elő. Szilágyi nem látja a békés állapot reményeit a hadügyi költségvetés erődítési munkálatai által kifejezve. Szécsen gr. megjegyzi, hogy erődítési munkálatok nem a pillanatnyi politikai helyzetnek kifejezései. Szilágyi konstatálja, hogy a békés viszony Olaszországgal nem találja kifejezését pénzben. Szlávy figyelmezteti szónokot, hogy pénzben is találja kifejezését, mert bizonyos elővigyázati intézkedések és csapatfelállítások mellőzték. Falk a jelentésre vonatkozó némely kérdés után a Szerbiával szemben lényegesen javult viszonyokra nézve kér felvilágosítást. Kállay kijelenti, hogy viszonyunk Szerbiával oly jó, milyen soha se volt és azt állítja, hogy Szerbia barátságára bármily viszony közt számíthatunk és nemcsak a jelen kormánnyal, hanem változás esetén is, mert már a szerb népbe is behatott az a meggyőződés, hogy monarchiánkkal szükséges a jó egyetértés. Falk kérdi: igaz-e, hogy valamelyik külhatalom részéről felszólítás jött, hogy a nihilista és szoczialista vagy bármi néven nevezendő forradalmi törekvések ellenében teendő intézkedésekhez csatlakozzunk, és ha jött, hangsúlyozta-e a minisztérium határozottan ama törvényes álláspontot, hogy ily kérésekre nézve semmi alakban, semmi kötelezettségre nem vállalkozhatik, mert az kizárólag a két országos kormány hatáskörébe tartozik ? Eá 11 ay a kérdés első részére nem válaszol, kijelenti azonban, hogy a külügyminisztérium igen jól tudja, hogy a nemzetközi igazságszolgáltatásra vagy az alattvalói viszonyra vonatkozó kérdésekben a két kormány véleményének meghallgatásával határozhat. Szilágyi kérdésére, vajon a boszniai véderőtörvény notifikáltatott-e a portának és jött e válasz, Szlávy kijelenti, hogy nem notifikáltatott, tehát válasz se jött. A magyar delegáczió hadügyi bizottsága mai ülésén a következő határozati javaslatot fogadta el: »A közös hadügyminiszter felhívandó, hogy intézkedjék az iránt, hogy az alsóbb katonai képző és nevelő intézetek első osztályaiba való felvételnél a német nyelv nem tudása épen úgy, mint a hadapródiskolák első osztályainál akadályt ne képezzen, egyszersmind felhivatik a közös hadügyér, hogy az ez irányban tett intézkedésekre és a felvételre vonatkozó kimutatást a közelebbi delegácziónak felterjessze.« A lovasság kézi fegyvereihez szükséges töltényekre tett túlkiadás helybenhagyatott. Az adminisztratív intézkedésekre szükséges költségeknél Zichy Henrik indítványára elfogadtatott, hogy ha nem is 5, legalább 3 embernek csapatonként ideiglenes szabadságolása engedélyeztessék, ami lényeges megtakarítást eredményezne. A rendes szükséglet I. czíménél Baross Gábor előadó annak kérdésére: minő viszony van a hadügyminiszter és az új táborkari főnök közt és vajon összeegyeztethető-e a törvénnyel azon nyilatkozat, hogy a honvédség ügyeiről is a táborkari főnök tegyen feleségént a közvetlen előterjesztés, a a miniszter kijelenti, hogy parlamentáris felelősségét nem érinti a táborkari főnök állása. A honvédség tekintetében tett kérdésre nézve a törvény világos rendelkezéseit a táborkari főnök állásának utóbbi szabályozása nem érinti; a főnöknek se rendelkezési, se független intézkedési hatásköre nem lévén. Erre a rendes szükséglet megszavaztatott, a Zichy gróf által javaslott redukcziókkal. A virementra nézve a szokott határozat fogadtatott el. A rendkívüli szükséglet I. czimének 1. és 2. tétele, valamint a II. czim 1. és 2. tétele megszavaztatván, a 3. tétel a közelebbi ülésre halasztatott. Egyszersmind elhatároztatott, hogy a megszállott területen lévő csapatok költségvetésének a négyes albizottsághoz utasítása fog a plénum előtt indítványoztatok