A Hon, 1882. január (20. évfolyam, 1-31. szám)
1882-01-14 / 14. szám
_ A HON TÁRCZÁJA. SZERETVE MIND AZ ÉRPADIG. Történeti regény a Rákóczy-korból. Irta JÓKAI MÓR 70-dik HARMADIK KÖTET, Folytatás. S azzal fenékig ürítve a pokályt, odavágta azt az asztal alá. — Azután kisietett a teremből. Mondják, a kik utána mentek, hogy a tornáczba kiérve, a torkába dugta az ujját, nem akarta azt az áldomást magával vinni. A tiszturak pedig siettek a kardjaikat őrükcsatolni, pánczélingeiket felöltem s aztán kia maga csapatához. Dolog lesz azt most összsini. k Ocskaynak csak Jávorka maradt a tisztek — Édes fiam, mondá neki a brigadéros. Te se ntett hiába a faggyú-gyertyát, indulj neki, prokineg, ha feltudnád ültetni a századainkat. Jávorka a vállát vonogatta. - Tökéletesen mindegy volna, ha tovább éne Babyloni keserves zsolozsmát. Mert ha én most megyek a tánczoló, dőzsölő kuruczhoz s azt mon neki, hogy »lóra koma, szétverte a nagy ser®f?V'úgy fejti, a fejedelem is elesett! hát legelőbtjt fogja mondani, hogy »a kutyámat tegye b°I°n,z Ül !« ha pedig végre mégis igaznak hiszi el, akie ugy szétszalad, mint a vándor hörcsög, amlkor sap a héja. — Hát ne sokat beszélj neki, hanem fuvass riadót a tárogatókkal. — Muzsika, az lesz belőle. — Monda Jávorka, megindulva az ajtó felé, s amint nagyon pengett a sarkantyúja, visszafordult: »ugyan kérlek, édes sarkantyúm, ne henczegj itt a hátam mögött! Azért, hogy most te vagy úr!« Ocskay egyedül marad a nagy ivóteremben. Levetette magát a nagy karszékbe az asztalfőn, az üresen álló hosszú asztal díszhelyén s bámult az előtte álló faggyúgyertyába, ami megkoppantatlan kanóczcsal, mint egy izzó taplóval a közepén bűzölt előtte, kanyargó füstöt pipálva egész a boltozatig. Odakint hangzott már a tárogatók riogató szava.• Agyán keservesen fújták. Máskor, ha csak egy két rivallása üvöltött végig késő és közepén a tábori kürtnek, nyomban következett rá a föld dübörögtető pasiparobaj, a vezér sátora körül, most ugyan várhatott arra. A pereczes nem trombitál megátalkodottabb módon az utczán, mikor a tesperecz ideje van, mint ezek a tárogatások falu hosszant; de nem jött a kastély felé se tombolva, se koczogva, se ügetve még csak egyetlenegy görhes sem; se deres, se fakó, se kesely; az mind, a hókával és a daruszőrüvel együtt, ott kin legel most a gyepen; a gazdája meg a paplangos ágyon. Fujhatod most annak azt a nótát a tárogatóddal! Ocskay László lelkében oly sivatag támadt, melyből nem tudott kitalálni. A fényes várak, miket emléke felmutogatott, mind a fata morgana csalóka tüneményei voltak. Léva vár, Szomolyán, Detrekő, Vöröskővár, négytornyu Pozsony, magas Trencsén vára, Bruck, Fischament, Wsetin, maga Bécs fényes városa, amik diadalait visszhangozták vala! Mind csak délibáb volt. A levegő álmodott a földről! Egy szélfuvás, s avar puszta van köröskörül. Hová vezet ezen a pusztán keresztül ez a végtelen út, amit nem jelöl más, mint az előrementek fehérlő csontjai ! Magához tért, körülnézett: csak az utósó gyertya égett már az asztalon, a többi kialudt, vagy füstölt. Eszébe jutott, hogy hiszen ő még vezér volna: kuruczok vezére. Kereste a kardját. Az oda volt valahová a szék támlájára akasztva, a keze ügyében. Azért nem talált rá. Mikor aztán sok keresés múlva reáakadt, akkor úgy megharagudott rá, hogy az asztalhoz vágta, mintha az a szegény kard volna a hibás. Erre valami vihogó hang szólalt meg valamelyik sutból. — Ki nevet ott ? Ki maradt itten ? rivallt fel Ocskay. A nevető alak előkeczmelgett a sötétből. — Hát ugyan,ki maradt volna itt más, mint a Czinka Panna ? Én csak nem mehetek tárogatót fújni. — Mit nevetsz itt ? — Hát ugyan miért ne nevetne a Czinka Panna ? — Az én hegedűmet nem törte össze a Pálffy. Ekkor aztán ketten nevettek. A Pálffy bán hatalmas ember, megtud rnkatni egy egész országot; ha akarja, úgy végigönti búbánattal az egész Pannóniát, mint az árvíz, hanem anynyi hatalma nincs a Pálffy bánnak, hogy a Czinka Panna jó kedvét elrontsa. Hahaha! Ocskay László nem készült most már sehová. Levágta magát a karszékbe az asztalfőnél s végignyujtá a karját az asztalon, a fejét meg arra fekteté le. — Eb mozdul a helyéből! — Hozz bort Czinka Panna. — A legerősebb borodat hozd elő. — Iszom egy magamban. — Ezt sem próbáltam meg. — Talán jól is esik ? — Lódulj, hozz bort, erőset. — »Mit dorbézoltok itt!« — No hát dorbézoljunk. Legyen megszolgálva a dicséret! — »Ocskay László iszik, mig mi futunk !«— No hát iszom! Ti meg fussatok .... Kutyának való a hűség ! — Hozd azt a bort. Meg sem várta, hogy az átalagból a pokályba öntsék. Felvette két kézzel a faedényt s az akonából ivott. Nagyot ivott az édes tüzes borból , s keserű zimankós kedve támadt tőle. — Kutyának való minden hűség ! Csalj, hazudj, szaladj, aztán tagadd el! Dicsekedj vele ! Kendd másra. — »Csak Ocskay László nyerte el a becsületet!« — El biz a csörgősipkát a szamárfülekkel. Hol az a becsület ? A nagy száj a becsület! Kiabálj sokat! Akkor vagy derék hős! Szidj, vádolj, rágalmazz mást, akkor vagy igaz ember. — Nem csörög, mégis láncz : úgy híják, hogy »hűség.« — Nagyot rúgnak rajta . — úgy híják, hogy »jutalom.« Pokolra mindenféle hűséggel ! — Hej Czinka Panna, ha te most olyan csúf nem volnál. Ocskaynak a szemei keresztbe álltak már s csak ugy szikráztak a delejes tüztől. A csúf czigányleány nagyot vigyorgott e szóra, széthúzott nagy szájában csak ugy villogott a két fehér fogsor. — Hát hiszen, ha csak az a bajod ? tudod azt hogy én boszorkány vagyok. Értek hozzá, hogyan kell kanterolni, dauzsolni, vajákolni? Ha megmozsolom kinn a kútnál, bekenem a bábaírrel a két szemöldököm táját, hét babot dobok a hátam mögé, s elmondom, hogy cifriszkum, czifriszkum, czingere bringi! hát egyszerre olyan szép barna czigányleány lesz belőlem, hogy még az éjszakát is fényesebbnek látod tőle, mint a fényes reggelt. — Hahaha ! No hát eredj , hámlítsd le azt a a vén bőrödet. Változz át tündérré. Czinka Panna kapta a hegedűjét s addig is, mig kiment a teremből : végig hangzott a folyosón a czifrája a nótának. »Czigányasszony sátora , hopp ! Sátora ! Sátora ! Benne van a rajkója ! Heje huj a hopp.« Ocskay ott maradt és ivott. Most már szűrésűivé itta a bort, elébb fölsziva a hevítő zamatját. A zsibbasztó egyedüllétben elővették a hallucinátiók, amik a gyilkos és öngyilkos agyát szokták meglepni : azok a fölforralt vér lávájából előzajló csábitó képek, amiknek neve : eleven álom. Milyen jó lett volna, ha egyszerre megriadt volna az ablaka alatt az a tárogató : »lóra magyar!« s szétrebbentette volna mennybéli szavával, ezeket a pokolban született csábitó rémalakokat. A tárogató azonban egyre messzebbről hangzott, egyre szomorúbb, elhaló tutulással. Hanem a helyett megszólalt ismét a hegedű a terem ajtajában, rákezdve a nótát, kisérve e dallal: »Ne szomorkodj, légy víg. Nem lesz az mindig igy. Hej a ki megszomorít, Meg is vigasztal még . . . Ocskaynak ugy rémlett, mintha a hegedű húrja reszketne, a hogy Czinka Panna kezében nem szokott, s az a hang, a mely énekel, lágyabb, csengőbb, melegebb volna, mint az övé. — Vagy mind csak a káprázat okozza azt ? — No gyere közelebb. (Folytatása követkszik.) 14. szám. 20-dik évfolyam. Reggeli kiadás. Szerkesztési iroda* Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK Szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, Budapest, 1882. Szombat, január 14. Kiadó-hivatal Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra .....»•■••• 2 írt 5 hónapra .•.•*•••••• 6 » 6 hónapra «iS» Az esti kiadás postai különküldéséért felül- ' fizetés negyedévenkint 1 . ' · Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Budapest, január 13. Míg az ellenzék keresve keresi, sőt szaporítja és nagyítja közgazdasági és pénzügyi bajaink számát, mértékét, és tetszeleg magának azon állítás variálásában, hogy a kormány nem tud és nem akar tenni semmit bajaink orvoslására, addig a kormány dolgozik, így az igazságügyminiszter által tegnapelőtt beterjesztett törvényjavaslat az uzsoráról.. . egyik nagy társadalmi és közgazdasági bajunk orvoslására iparkodik segédeszközt nyújtani. Lehet tudományosan vitatkozni az uzsoratörvények elvi helytelensége fölött, midőn azonban látjuk egy baj elharapódzását, és látjuk, hogy azzal szemben Amerika ép úgy, mint Ausztria, Francziaország ép úgy, mint Németország, törvényeket hoznak, helytelen lenne törvényhozási úton is meg nem tenni azt, ami a hitelnek és forgalomnak nem árt, és esetleg a bajt közvetve vagy közvetlenül enyhíti, korlátolja, megszünteti. Minthogy pedig legújabban többnyire nem átalános tilalom vagy kamatmegszabás és átalában nem is közgazdasági alapon nyugvó törvénynyel iparkodtak más országok is gátat vetni az uzsorának, csak helyeselhetjük azt, hogy az igazságügy miniszter is annak morális alapja ellen büntető uton lép föl. A törvényjavaslatban ugyanis 2000 órzig menő pénzbírsággal és 6 hóig terjedő elzárással van büntetve az uzsora. Mint az indokolás mondja, ezzel a javaslat a közvetett hatásra számít ; elriasztani kívánja a törvényszék elé kerülhetés félelmével azokat, kik az uzsorás mesterséget még nem űzik, de ha büntetlenül tehetik, fokozatosan beleszoknak abba. Mi különben főleg abban látjuk a fontosságot, hogy mihelyt a törvényhozás minősíti az uzsoráskodást, mint büntetendő cselekvényt, már azáltal sok felől szab annak korlátot,minthogy már magának a bíróságok által megállapítható kamatmaximumnak 8 százalékban megszabása is tagadhatatlanul gyakorol hatást azon tisztességes elemekre, melyek csak a korlátlanságnál fogva engedték magukat messzebb ragadtatni. Nem tagadjuk, hogy legtöbb nehézséggel jár az »uzsora« szónak meghatározása. E tekintetben az igazságügyminiszter is a külföldi törvényhozások definitióiból állította össze meghatározását, amennyiben az adós »szorultságát, könnyelműségét vagy tapasztalatlanságát« kizsákmánylósban és ez által »az adósnak vagy kezesnek vagyoni romlását előidézni vagy elősegíteni« alkalmas cselekvényben látja az uzsorát. Azonban e meghatározással tulajdonképen a bíró fogja, nem csak a tény és jogkérdést, hanem még a bűn fogalmát is esetről esetre meghatározni. És ez jogi szempontból határozottan kifogásolható. Azonban elismerjük azt, hogy a megoldásnak itt még csak egy másik módja van, az t. i., hogy valamely kamatmaximum határoztassék meg és amely kölcsönnél a kamat és a melléktartozás ezen túl megy, az egyszerűen uzsorának neveztessék. De ez ellen még a váltóforgalom esetleges megnehezítése és a kereskedelmi üzletek korlátolása hozható fel. Azt, hogy az »Üzletszerű uzsorás, vagy a váltó alakjával űzött uzsora nagyobb büntetéssel, nevezetesen 2 évig terjedhető fogsággal és 4000 forintig menő pénzbírsággal biüitettessék, sőt, hogy a községből, esetleg ha idegen, az országból való kiutasítással is büntettessék, a legerősebb és legkevesebb kifogás alá eső intézkedése a törvényjavaslatnak. És ha az elvi kérdés, a meghatározás helyesen lesz megoldva, és főleg ha a vádrendszerrel »hajsza« , társadalmi izgatás összekötve nem lesz, helyén is lesz. De arra különösen kell vigyázni, hogy ez alapon, főleg a kiutasítás czéljából, ne induljon meg zsidóüldözés, mert akkor a törvényjavaslatnak a társadalmi béke és nyugalom szempontjából igen káros hatása lehet. Igen jó és feltétlenül elfogadható része a törvényjavaslatnak az, mely a korcsmai hitelre vonatkozik. Azon alapeszme, hogy senki hitelbe italt ne kapjon, míg korcsmai tartozását le nem fizette, helyes. Sőt azt hiszszük, hogy minden kocsmai kimérésre, tehát nem palackeladásra , se 11 é 11 ent el kellene tiltani a kocsmai hitelt. Átalában ne kapjon hitelbe senki inni. Ez oly rendszabály lenne, mely jobban keresztül vihető, mint a törvényjavaslat eszméje és biztosabban is hat. Még az a nagy kérdés merül fel, hogy csak a magán fél feladatára szorítkozzék-e átalában, várjon kíván-e a törvényadta jogával élni, mint a miniszter javasolja, vagy hivatalból üldöztessék az uzsora? Ha nem is az egész javaslatra, de a korcsmai hitelre nézve mi feltétlenül szükségesnek tartanók a hivatalból üldözést, mert csak így lesz biztosítékunk a tekintetben, hogy a törvény csakugyan végre lesz hajtva. Az országgyűlési szabadelvű pártnak Vizsolyi Gusztáv elnöklete alatt tartott mai értekezletén a képviselőház igazságügyi bizottságába választandó tag kijelölése volt napirenden. Kijelöltetett Kőrösy Sándor. — A boszniai mohamedánok kivándorlása a védtörvény behozatala miatt— mint a »Presse«-nek Bihácsból jelentik — már szünőfélben van. Az eddig alkalmazott agitáczió eszköze, hogy a szultán Konstantinápoly mellett fekvő jószágait boszniai kivándorlóknak ajándékozta, többé nem hat. Nyugat-Bosznia keresztényei közt, tekintettel a védtörvényre, teljesen kielégítő hangulat uralkodik. A Philippovics báró táborszernagyról közölt ama hírt, hogy ő van kijelölve a parancsnokság átvételére Dalmácziában, ha a fölkelés nagyobb mérveket öltene, a »Fremdenblatt« határozottan minden alkót nélkülözőnek jelenti ki. A »N. fr. Pr.« egy prágai távirata is azt mondja, hogy a főparancsnokság átvétele Philippovics által eddig nem volt megfontolás tárgya s az összes operácziók vezetése esetleg az inturrekezionális területen jelenlevő legrégibb tábornok kezei közé tétetnék le. A »Pokrok« ellenben ragaszkodik ama híréhez, hogy Philippovics veszi át a főparancsnokságot, és hogy ez ügyben ő felsége már kétszer fogadta kihallgatáson. A Schmerling gyalogezred, mely Budapestről Triesztbe érkezett, tegnap egy napi pihenés után az új kikötőben hajóra ült Raguzába. Két zászlóalj egyelőre Raguzában marad, ott bevárandók a további diszpozíciókat. Egy zászlóalj Trebinjébe megy. A Jellasics ezred vasárnap éjjel indul el Polából. A Károly főherczeg 3 sz. sorgyalogezred útjában Dalmáczia felé ma reggel érkezett Bécsbe és délután 5 óra 20 perczkor utazott tovább a déli vasúton Trieszt felé. A Prágában állomásozó 35. sz. Philippovics gyalogezred parancsot kapott, hogy két nap alatt legyen kész az indulásra, egyelőre Zárába. Szerajevóból kérést intéztek Bécsbe, hogy az okkupáti tartományokban levő távirói hivatalok mellé azonnal legalább 8 távirói hivatalnokot adjanak. Egyúttal hangsúlyozták annak a szükségességét, hogy néhány távirói felügyelőt lóval lássanak el. A szerajevói táviróigazgatóságnak azonban még további igényeket fog kelleni támasztania a személyzet felemelésére vonatkozólag, minthogy tekintettel a várható eshetőségekre Bosznia és Herczegovina minden távirói állomásánál ismét be akarják hozni a teljes napi és éji szolgálatot; ehhez azonban a személyzetnek 40 hivatalnokkal való szaporítása volna szükséges. — Az ügyvéd vizsgáló bizottság tagjai. Az 1874: XXXIII. t.-cz. 4. §-a felhatalmazza az igazságügyminisztert, hogy az ügyvédvizsgáló bizottság elnökét és helyettesét, valamint a bizottság tagjainak felét az ügyvédi kamarához nem tartozó jogtudók sorából nevezi ki minden év elején. A törvény ezen rendelkezésének megfelelőleg az igazságügyminiszter által az 1882. év tartamára a budapesti ügyvédi vizsgáló bizottság tagjaivá a következők neveztettek ki: dr. Antal Gyula egyetemi rendkívüli tanár, dr. Apáthy István egyetemi rendes tanár és rektor, Babos Kálmán kúriai biró, Bellagh József budapesti kir. Ítélőtáblái biró, Halmossy Endre kir. kúriai biró, Havas Sándor nyugalmazott államtitkári helyettes, dr. Hegedűs Candid Lajos miniszteri tanácsos, Hegedűs László budapesti váltótörvényszéki bíró, dr. Herczeg Mihály egyetemi tanár, dr. Herich Károly osztálytanácsos, Keresztszeghy Lajos kir. táblai biró, dr. Kiszely Tibor budapesti kir. táblai pótbiró, dr. Lászy József budapesti kir. törvényszéki biró, Marceglia Antal kir. táblai biró, Puky Gyula budapesti kir. táblai pótbiró, Regner Tivadar, Schedius Lajos, Sélley Sándor budapesti kir. táblai bírák, dr. Suhaj Imre kir. kúriai biró, Székely Ferencz kir. főügyészi helyettes, Szentgyörgyi Imre kir. kúriai biró, dr. Wlassics Gyula a m. kir. igazságügyminiszteriumhoz osztott kir. alügyész, dr. Wekerle Sándor osztálytanácsos, dr. Wenzel Tivadar budapesti királyi táblai biró és Zubriczky József budapesti királyi táblai biró. Az igazságügyminiszter egyúttal felhatalmazta Babos Kálmán és Szentgyörgyi Imre kir. kúriai bírákat, hogy az ügyvédi vizsga szóbeli részénél, szükség esetén az elnöki tisztet gyakorolhassák. Hogy a bizottság elnökévé Szabó Imre kir. kúriai biró és helyettes elnökévé Manojlovics Emil kir. kúriai biró neveztettek ki, azt már közöltük. Szeszkivitelünk. Az Adria magyar tengeri hajózási részvénytársaság a magyar vasúti állomásokról, Fiumén át, franczia és spanyol kikötőkbe, mérsékelt direkt viteldíjtételeket állapított a szesz számára, melyek tényleg már életbe léptek. Marseille és Bordeaux számára ezen tételek egyes vagonküldeményekre érvényesek. Ezen két kikötőt az Adria gőzösei rendesen fogják havonkint érinteni, spanyol kikötőt csak akkor érintenek a gőzösök, ha megfelelő rakomány van bejelentve, így az épen indulásra kész »Stefanie« gőzös, egy szeszszállítmányt visz Barcellonába. Mindenesetre örvendetes, hogy a magyar államvasutak díjtételeinek leszállítása s az Adria társaság mérsékelt díjtételeinek engedélyezése lehetővé teszik a magyarországi szesznek tengeren túl való exportját. Ez bátorításul szolgálhat nagybirtokosainknak, hogy oly helyen, amely szesztermelésre kiválóan alkalmas, szeszgyárt állítsanak s a kivitel számára szeszt gyártsanak. A szeszgyártás mindenesetre egyike azon mezőgazdasági iparágaknak, amelyek felvirágoztatására minden előfeltételek meg vannak hazánkban. A kormány s a magyar gazdakör egyaránt át vannak hatva e meggyőződéstől, s örömmel constatálhatjuk is, hogy mindkét részről hathatós lépések tétettek s vannak készülőben szesziparunk felvirágoztatására. A kormány nevezetesen alaposan tanulmányoztatta a magyar szeszipar állását, s esti lapunkban röviden meg is ismertettük dr. Kossutány jelentését, melyet az első rendű magyar szeszgyárakban tett tanulmányairól közelebb a kormány elé terjesztett. E jelentésben több oly indítvány foglaltatik, amelyet szeszgyáraink hasznukra fordíthatnak Legújabban pedig kormányunk kezébe vette a magyar szeszadó törvény reformját senquetet hivott egybe, mely legközelebb már egybe fog gyűlni, hogy a megadóztatásra oly módozatot ajánljon, amely míg egyfelől jövedelmezőbbé tegye a szeszadót a kincstárra nézve, másfelől hiábavaló zaklatással és megterheltetéssel se járjon sőt inkább lehetővé tegye azt, hogy a kivitelre termelt szesz adómentesen vitethessék külországokba. Hogy az adórendszer az export fejlesztésére minő befolyással van, azt legjobban tanúsítja a monarchia czukorkivitelének évről évre rohamosan történt emelkedése. A czukoradóvisszatérítés és a fennálló átalányozási rendszer úgyszólván praemiumot biztosítottak azon czukorgyáraknak, amelyek a kivitel számára dolgoznak. Nem mondjuk, hogy a szesz exportőrök is kapjanak praemiumot, de azt igenis méltányosnak tartjuk, hogy versenyképessségüket a külföldi szesztermelőkkel szemben ne csökkentse a szeszadó és adóvisszatérítési rendszer. A gazdaközönség kebelében komoly viták folynak már régóta, amelyeknek czéljuk tisztába hozni azon módokat és eszközöket, amelyek által a magyarországi szesztermelést lehetőleg jövedelmezővé tehetik. E mozgalom igen üdvös s részünkről csak kívánatosnak tartjuk, hogy szavak helyett e téren most már tettek beszéljenek. A szesz számára Spanyolország a világ első piacza, azon oknál fogva, mivel a spanyol borok tudvalevőleg jelentékeny mennyiségű szesz hozzáadásával bocsáttatnak kereskedésbe és e borok oly magasan árusíttatnak el, hogy a szesznek is jobban megadhatja az árát az, aki ily czélra használja fel, mint aki más indusztriális czélra vásárol szeszt. Kormányunk és az Adria magyar tengerészeti társaság tehát gazdaközönségünknek nagy szolgálatot tettek azzal, hogy a magyar szesz számára e piacot most könnyen elérhetővé tették. Ez adott előnyt csak fel kell használni és kellőleg kiaknázni. A Miletics-párt üzelmeihez. Nagy becskerek, jan. 11. Nem lesz érdektelen épen ez alkalommal, midőn a szerb pátriárka kinevezése foglalkoztatja az olvasó közönséget, néhány szóval megvilágítani az omladina intenzióit, magatartását, fondorlatait és veres izgalmait, hogy következtetést lehessen vonni magára a pátriárka kinevezésére nézve. Mindenekelőtt meg kell jegyeznünk, hogy Miletics és párthívei a szó teljes értelmében—ackeisták, és hogy a vallást csak azértrolják mindig előtre,hogy más alkalmas tényező hiányában tért nyerjenek a politikai üzelmekben, és ellenzéket képezhessenek nem a jelenlegi kormánynak, hanem a magyar állameszmének, és hogy a nemzetiségi koncertben szerepelhessenek, miután a szerb népnél a vallást a nemzetiségtől elválasztani lehetetlen. A másik — fő és lényeges — indok, mely miatt Mileticsék a vallás dolgába oly hévvel folynak be, és annak autonómiáját állapítják meg, az, hogy a vallás alapjaival kényök-kedvek szerint elbánva, nekik is jusson belőle aprópénz a kényelmes megélhetésre, és politikai czéljuk folytathatására, mert ha a püspökök kezelik a néhány millióból álló nemzeti vagyont, nem férhetnek hozzá, és nem elégíthetik ki azon számlákat, melyek a hazaellenes czélok elérésére szükségesek. Tehát a »vallás« és a loyaitás« azon motto, melyet zászlójokra írtak, és ama kopcipyeg, melybe akkor burkolódznak, midőn kifelé gravitálva, teljes erejűkből nyilvánosan működnek. A vallás tekintetében elég velők csak szóba állani, hogy megtudja az ember, hogy atheisták. Ők készen lennének azt nemcsak reformálni, hanem bármely más vallással felcserélni, ha azt tapasztalnák, hogy az új vallás reájuk nézve jövedelmezőbb, és politikátokra nézve előnyösebb; nem is törődnek ők a vallás bel és küldolgaival azért, mert az előttük szent és kedves, hanem mert annak néhány milliónyi alapja van, és mert ez alap eddig nélkülök és kivülök kezeltetett, a miben azután rejlik a dlems ellleni gyűlölet is.—A loyalitást azért fitogtatják, hogy ellenük ne lehessen a magyar hazafi, bármit is követnék"el az ország intregniá'táfiák"rovására, azt állitván mindig és minden alkalommal, hogy ők az uralkodó dynasztiának feltétlen hívei. A szul a legrényesebb bizonyítéka annak, hogy az omladina lojalitása merő hazugság; mert ha ők a koronának feltétlen hivézes**bS“^8lS” intenziója — mint állítják — előttük szent, akkor tudva, hogy Sztojkovics és Zsivkovics püspökök kinevezése a korona által nem fog tényeztetni, nem adták volna szavazatukat oly demonstratív módon a kettőnek, hanem meghajoltak volna a korona akarata előtt, főleg ez alkalommal, midőn Angyelics ellenében mást nem hoznak fel, annál, hogy »magyar.« Sztojkovics 74 éves, tehetetlen, becsületes öreg úr, ha ki lett volna nevezve, meghagyták volna neki az intézkedési tért in spiritualibus, de a vagyon tekintetében szabad kezük maradt volna, és mert ők épen nem törődnek a vallás dogmái és kellékeivel és mert a pénz kezükbe került — volna, a választás reájuk nézve felségesen ütött volna ki, és ép ezért hála a koronának, hogy az omladina amaz ádáz tervét meghiúsította. Látva, hogy Sztojkovicscsal nem boldogulnak, Zsivkovicscsal paktáltak — a szó szoros értelmében, — és fennen hirdetett lojalitásuk daczára ez utóbbit választották pátriárkává, bár tudva van előttük, hogy Zsivkovics nem válogatja meg az időt és alkalmat, ha mulatni akar oly módon, aminőn egy tisztességes ember nyilvánosan nem szórakozik, annál kevésbé egy főpap, akinek feladata a morált nem csak prédikálni, hanem tettleg gyakorolni is. Azonban ők azért választották meg Zsivkovicsot, mert az titkos szerződésre lépett velük, és e szerződés alapján neki is jutott volna, nekik is maradt volna. Angyelics, aki mindenek előtt mint szerb jó hazafi, jó pap, becsületes ember, tehát tiszta kezű, nem kell nekik, mert akkor a vallás nem szolgált volna nekik eszközül a hazaellenes politika folytatására, az alapok nem váltak volna pénzforrásokul ama politika üzletésére, és az egész ügy arra devalválódott volna, aminek lennie kell, és megszűnt volna képezni azon veszélyes fészket, melyből büntetlenül szállnak ki a szép hazát felforgatni akaró madarak, és nem lett volna alkalom összejönni Karlóczán törvényes formában, hogy a magyar államban szerb államot teremtsenek. A tudatlan népet most azzal ijesztik, hogy'' ha Angyelics lesz patriarcha, egyesíttetik az ó és az új kalendárium, összeesnek a katholikus és a görög ünnepnapok, és megszűnik lenni a görög vallás, azzal pedig a szerb nemzet is. Ismerve a magyar kormány békülékeny indulatát, tudjuk, hogy ily izgatások és hazaellenes fondorlatok ellenében nem lép fel hivatalosan, de ama ténykörülményt csak azért jeleztük, hogy reámutassunk az omladina üzelmeire, és kinyilatkoztassuk, hogy Angyelics kineveztetése az omladinán kívül az egész szerb nép részéről hozsánnával fog fogadtatni, és hogy kifejezést adjunk azon meggyőződéseinek, hogy Angyelics kormánya alatt a vallás azzá marad a minek lennie kell, ellenben az omladina eltörpül, és megszüllik tévútra vezetni a népet, melyet terrorizál, hogy czéljainak megnyerhesse. Egy vallásos szerb, A magyar elem Budapesten. (Felolvastatott az iparoskörben 1882. január hó 12-kén.) I. A múlt év végén, a magyar főváros lakói egy kellemes tudattal lettek gazdagabbak. Az év elején eszközölt népszámlálás nemcsak azt az eredményt hozta napvilágra, hogy Budapest lakossága 10 év alatt közel százezer fővel szaporodott s Európa nagy városai közé ma már igen tisztességes sorrendben a 13-ik helyet foglalja el, de egyúttal azt is, hogy a hosszú időkön keresztül méltán németnek tartott város ma már túlnyomólag magyar. A népszámlálási adatok szerint ugyanis a város összeskatonaságát ide nem számított) 360,551 főre menő lakosságából magyar anyanyelvűnek vallotta magát 198,742, németnek 119,902, tótnak 21,581, még ha az apróbb nemzetiségeket s beszélni nem tudó több mint 10 ezer csecsemőt is számítjuk, a magyar elem a fővárosban az egész népességnek több mint felét képezi s majdnem kétszer annyi, mint az azelőtt kétségkívül túlsúlyban állott német elem. Ez adatok kissé feltűnőknek látszanak az előtt, ki a fővárosi viszonyokat alaposan ismeri s tudja, hogy egész városrészek vannak itt, hol az iskolás gyermekek kivételével az utczán magyar szót hallani nem lehet; látja mindenütt, hogy a boltfeliratok nagy része német, a falragaszokon a magyar szöveg mellett az aránylag sokkal csekélyebb számú német nemzetiség nyelvét is jónak látják használni s tudja, hogy a hordárok, pinczérek s más közszolgálatban illő egyének nagy része az idegent először németül :ólitja meg, még ha jól beszél is magyarul. Nem ■ejlik-e önámitás e számokban ? Midőn a magyar anyanyelvet írta vagy íratta be egy-egy fővárosi polgár a számláló ívre, nem tette-e ezt azzal a hittel, hogy ha német vagy tót eredetét el nem hallgatja, hazafias érzelmeit tagadja meg s nem akadt-e némely hivatalnok vagy a hatóságokkal szoros összeköttetésben álló egyén (kiknek száma pedig légió) amagyar anya