A Hon, 1882. február (20. évfolyam, 32-59. szám)
1882-02-02 / 33. szám
Melléklet a »HON« 38-dik számához. Bontoux bukása. Bontoux bukása felett különböző nézetben vannak a lapok, némelyek mint a »N. Fr. Pr.« minden genialitást, szakismeretet és eredetiséget megtagadnak tőle , egyszerű agrotage speculansnak mondják, mások mint a Presse, Tagblatt, s a hazai lapok közül a P. Napló elismerik benne a genialitást és eredetiséget s csak a kellő óvatosság hiányának s az ellene megalakult hatalmas szövetség óriási erejének tulajdonítják, hogy rettenetes módon elszámitotta magát s most oda juttatta pénzintézetét, hogy 100 millió frankkal kevesebb vagyona van mint a menynyivel adós. Annyi bizonyos, hogy Bontoux előbbeni nagy diadalait, melyeket tagadni nem lehet, nagy részben jó szerencséjének köszönhette; most pedig ellene fordult a szerencse és ép oly mélyre alásujta, amily magasra előbb felemelte. Hiszen csak combinátióba kell hozni a különböző tényeket, melyek a jelen válság eredetéről köztudomásra jutottak s be kell ismerni, hogy Bontouxnak a bukása az üzérvilágnak ép oly szeszélyes fordulatából származott, a minőre minden nap el kell készülve lenni, ha valaki akár haussera akár baissere vakmerően speculál. 60000 db Suez részvénynek a piaczra dobása okozta a tőzsdeválság kitörését. E nélkül tán még ma is a hausse szekeret tolnák a párisi tőzsdén s Bontoux a drágán összevásárolt részvényeket tán még drágábban adogathatná el. De hát a dolgok máskép jöttek mint számitá. Kifogyott az időből, kifogyott a pénzből s tárczájában csak azok a papírok rekedtek, melyeknek értéket a közönség bizodalma adott, s melyek értéke a bizodalommal együtt elillanhatott. S ekkor aztán csak egy tátongó úr maradt hátra, mely most egymásután szedi áldozatait. Nézetünk szerint Bontoux abban hibázott óriás nagyot, hogy készpénznek tekinti a közönség meggazdagodási vágya által alkotott képzeleti értéket. Teljesen igaz ugyan az, hogy korunkban a hitel is pénz, de csak addig, míg rendületlen alapon áll . Bontoux ily rendületlen alapnak tekinté azon eredményt, melyet rendszeres hausse műveletei által a tőzsdén elért. Márpedig semmiféle tőzsdeművelet nem képezheti a rendületlen hitelnek alapját. Ennek alapját csupán a minden körülmény közt effektív értéket képviselő áruk s a reális üzleti jövedelem képezheti. Miután pedig Bontoux az eszközök természete iránt tévedésben volt, egész számítása helytelen alapon készült. Hiszen ő maga mondá az Union Général közgyűlésén, hogy 500 millió frank készpénz áll a rendelkezésére. S ezt szentül hitte is, mert készpénznek vette azt, ami a tőzsdejegyzékben figurált, holott az bizon csak pillanatról-pillanatra tehető készpénzzé, vagyis, ha készpénzzé tehető is e pillanatban, a következőben tán már nem tehető azzá. A valóságban Bontoux nem rendelkezett 500 millióval, hanem csak az Union Général befizetett alaptőkéjével és letéteivel együtt mintegy 180 millió frank felett; de a letétekkel is csak addig rendelkezett mig a közönség bizodalma azokat az ő kezében meghagyta. Minthogy pedig az Union Général letétei 120 milliót meghaladtak, voltaképen Bontoux 180 millióval is csak addig rendelkezett, mig kedvez neki a szerencse; ha az ellene fordul, csak 60 millió frank marad a rendelkezésére. így állott a helyzet s ő mégis azt hitte, — és elég naiv volt e hitét a Rothschild-csoportnak is tudtára adni — hogy 500 millió frank fölött rendelkezik és ahhoz képest tette meg intézkedéseit. Körülbelül oly helyzetben volt tehát, mint az a hadvezér, aki azt hiszi, hogy tízszerannyi katonát vezethet az ellenség ellen, mint a mennyi felett tényleg rendelkezik, s ily hitben elfogadta ellenfelével a döntő csatát s még győzelemre is számított. Oh a papiros nagyon türelmes. Ha Bontouxnak az 500 millió frank tényleg a rendelkezésére állott volna, semmi sem leendett könnyebb, mint a Rothschild csoport támadását visszaverni; fentarthatta volna papírjai magas árfolyamát s újabb nagy differencziák kifizetésére kényszeríthette volna a kontreminát. Csakhogy mikor az a 60,000 db. Suezrészvényt az ellentáborba átpártolt Lebaudy a tőzsdére dobta, nem volt ám a Bontoux csoportban senki aki 180 millió frankkal előállhatott volna, azt mondva »veszem.« Hanem megindult a deroute. S mindenki tudja, hogy ez hógörgetegszerü módon alásodor mindent, megrendült a csoport által poussirozott papírokba vetett hit s azzal a képzeleti értékek elrepültek; az Union papírok egy nap alatt 1000 frankot estek. Ily eshetőségre nem számított Bontoux, vagy ha a papíron megcsinálta calculusát, abban a hitben volt, hogy az a képzeleti 500 millió azért realziálható marad és úgy mint a hausse napjaiban. Pedig hát bármennyire fegyelmezhette is táborát, de hogy e fegyelmet a panique ellenében is fenntudja tartani, azt feltételezni már erejének túlbecsülése volt. úgy látszik fel kellett tételeznie, mert különben vaksággal vert hadvezér valaki nem méltó, hogy nagy műveleteket intézhessen. És ha feltételezte ismét egy második nagy hibát követett el, önmagát amitá, túlbecsülte önerejét. Bontoux tehát — ha minden üzleti számításban tökéletes mathematikai bizonyossággal járt volna is el — amit majd csak a vizsgálatok megejtése fog kideríteni, két dologban okvetlen hibás számítással csinálta műveleteit. Az egyik, mintl fennebb előadtuk az eszközök nagysága feletti hibás ítélet, a másik az az önámítás, hogy a paniqueot nevének varázsával leküzdheti. S mivel e két dologban számítási hibát követett el, teljes katasztrófa elé vezérelte az Union Généráit. Ez intézet ma már meg van semmisítve. S most csak attól kell őrizkedni, hogy Bontoux más alkotásai is romba ne dőljenek. Az N. Fr. Pr. ma egy sürgönyt hoz, mely azt mondja, hogy a Länderbank fő részvényesei (valószínűleg azok az új részvényesek, akiknek az Union Général birtokában volt részvények elzálogosíttattak) meg akarják vizsgálni az intézet könyveit és mindennemű szerződéses kötelezettségeit, s rendkívüli közgyűlésen meg akarják tenni a szükséges intézkedéseket. Itt nincs kizárva az a lehetőség, hogy egy nyereményes liquidationális üzlet czéloztatik. Hogy miben állnak az ily üzletek, azt a bécsi krachból tudhatjuk. Akkor nem volt ritka eset, hogy azok a részvényesek, akik olcsó szerrel megszerezték valamely intézet részvényeit, megcsinálták a számítást s rájöttek arra, hogy ha a liquidatiót elhatározzák, akkor nagy nyereséget csinálnak, scrupulus nélkül elhatározták a liquidatiót, akár indicálva volt az, akár nem. Na de reméljük a jelen esetben tán csak még sem fognak a dolgok ide fejlődni. A párizsi tőzsdén az Union Général fizetéseinek megszüntetése tegnap igen rossz benyomást tett a közönségre. De a Rothschild konzorczium minden intézkedést megtett, hogy a kellemetlen hatást ellensúlyozza. A segélybizottságot megalakító és ez 80 milliót s ha szükség lesz még nagyobb összeget a sindicatusi kamara rendelkezésére bocsátott igen alacsony kamatra, melyet a bankkormányzó szab meg. A bankjegyintézet intervencziójára azért volt szükség, hogy a bankcégek minden rendelkezésre álló eszközt a pénzpiac rendelkezésére készen tarthassanak. A syndikátusi kamara 80 millió frank értékű kötvényeket ad ki, melyek meghatározott idő alatt visszafizetendők. Ezen kötvényeket átveszi a konzorczium és azokat fedezetül a francziaországi banknál deponálja. A parquet megmentése által megóvatnak azok, kik papírokat tartásba elfogadtak, veszteségektől. A segélybizottság a lyoni tőzsde helyzetével is foglalkozott. Lyon számára egy segélypénztár alapíttatott 60 millió frank alaptőkével. A párisi coulisse érdekében azonban igen nehezen történhetett valami. Eltekintve azon 110 millió franktól, amelylyel a Société de l’union général, adós más nagy differentiák is kiegyenlítendők. Azért is legelőször a l’Union Général kibocsátandó részvényeire történt kötések kiegyenlítésének elhalasztása lett elhatározva. S e részből mindenféle formai kérdés felvettetett. Mondják, hogy a kibocsátás helytelen feltevés alapján határoztatott el, mivel a régi részvények teljes befizetése csak papíron történt. A régi részvények birtokosai kötelesek kimutatni, hogy a 125 frankkal befizetett részvényekhez a valóságban további 375 frankot is befizettek. Időközben az Union Général fizetésének megszüntetése által fordulat állott be e dologba, s a követelés kiegyenlítése nem a mostani liquidatió, hanem meglehet per útján fog bekövetkezni. A coulisse is alakított segélybizottságot s élén egy syndicatus áll. A két bizottságban 90 cég van. A coulisse tehát a legközelebbi liquidácziónál már az által menekül terheitől, hogy vonakodik a differencziákat kifizetni. Az Union Général aktíváit még nem lehet meghatározni, mert nem lehet tudni, ki fog neki fizetni. Hir szerint e bank 50—60 százalékát fogja tartozásainak kifizethetni. A »Paris« című lap szerint az Union Général azért szüntette meg fizetéseit, mivel az osztrák Lan A HON TÁRCZÁJA. A nőnevelés reformja Franciaországban. *) Bánfi Zsigmondtól, (Három közlemény). III. Lee javaslata a törvényhozás előtt. Ilyen okoskodások és érvekkel szemben az előadó hiába hivatkozott a férfi és nő közötti egyenlőségre, mely mind akettőnek azonos jogokat ad az oktatáshoz ; hiába hivatkozik a politikai és társadalmi érdekekre, melyek miatt a nők magasabb kiképzése oly múlhatatlanul szükséges. Az ellenzéket, mely nem is annyira a javaslat ellen, mint a papság hegemóniájáért rántott fegyvert, lehetetlen volt álláspontjáról eltéríteni; saját párthívei pedig attól tartottak, hogy az alapítandó középiskolák el fogják vonni a nőket voltaképi hivatásuktól, hogy megakadályozzák őket abban, mikép jó feleségek, anyák és háziasszonyok legyenek; attól tartottak, hogy a nők megszűnnek majd nők lenni a nélkül, hogy férfiakká lennének. E tartózkodás félreismerhetetlen volt s az ellenzék egy tagja Bourgeois alkalomszerűnek vélte a női egyszerűségért lándzsát törni. A tudós nők egész generáczióját látja már a javaslat megött s feltárja azt a boldogságot, midőn majd valamely falusi orvos éjjel átázva jő haza praxisából s feleségét csillagvizsgálásnál vagy valamely metafizikai könyv előtt találja, mialatt a pecsenye odasül s a kandalló tüze elalszik. Az általános vitában az előadón kívül mindössze egy republikánus képviselő, Cha a m et egyetemi tanár szólalt fel. Tűrhetetlen helyzete úgymond, hogy az állam, mely évenként kilencvenezer fiúnak ad oktatást, egyetlen iskolával se rendelkezzék e fiuk nővérei részére. De nyomós érveivel sem igen brit pártjában élénkebb érdeklődést felkelteni. Csakhamar nyílt szakadás történt a republikánus táborban, mely már-már az egész javaslat sorsát veszélyeztette. Ferry, az akkori közoktatásügyi miniszter ugyanis határozottan ellene nyilatkozott a 2-ik czikkelynek, mely a női középiskolákat internátusokká minősíti. Nem fogadta el a javaslat ezen intézkedését egyrészt a tetemes befektetések miatt, melyeket igényelné, s amihez az a 250 millió, amit a törvényhozás a középiskolákra megszavazott, semmi *) írása esti kiadásunk 31-ik számát, esetre sem volna elég. Másrészt pedig az állam nem vállalhatja el a morális felelősséget, mely a női internátusokkal járna. Ez a felelősség igen delikát jellegű s a miniszter, hogy azt elkerülje, a női középiskolákat externátusokká kívánja minősíteni. Eme vitás kérdés miatt a javaslat újból visszakerült a bizottsághoz, melynek tagjai mind csatlakoztak a miniszter véleményéhez az egy előadón kívül, ki betű szerint föntartani kívánta javaslatának e pontját, melyet különösen a republikánus érdek szempontjából igen nyomatékos statisztikai adatokkal támogatott, kimutatva, hogy az utolsó másfél évtizedben mily jelentékenyen elnyomták az egyházi internátusok a világi jellegű externátusokat. Szerinte internátus nélkül az egész intézkedés merőben czél nélkül való s hivatkozva Olaszország példájára, mely eltörli ugyan a zárdákat, de azért nem alapít externátusokat, mert ez ép úgy nem felel meg az olasz, mint a franczia nép tradícióinak, a nők hazafias nevelésének érdekében, kikbe az egyház köztársaságellenes érzelmeket csepegtetne, hatalmába kerítve azáltal a jövendőbeli családanyákat, a gyermekeket és közvetve a férjeket is, kéri az eredeti szöveg elfogadását. Ezen érvek ellenében Bardoux elismeri ugyan, hogy az internátus intézménye Francziaországban meggyökerezettt, de tradíciója alig egy százados s a miniszter által mondott érvek, a financziális terhek s az erkölcsi felelősség kapcsában különösen hangsúlyozza azt, hogy az államnak kötelessége ugyan a nők képeztetéséről gondoskodni, de nevelésökért a felelősséget nem vállalhatja magára, mert az utóbbi kívül esik hivatásán s a szülők hatáskörébe tartozik. Az előadó és a miniszter ellentétes javaslatával szemben Bert egy közvetítő javaslatot terjesztett elő, mely szerint az intézetek meglett a községek kívánságára és felelősségére kormányi beleegyezéssel internátusok lesznek szervezhetők. Ez a módosítás elhárítja az államról a lényeges jellegű erkölcsi felelősséget, melyet az egyes községek inkább viselhetnek, minthogy a helyszínen sokkal könnyebben gyakorolhatják a felügyeletet és az ellenőrzést. Szavazásra kerülvén a sor, a képviselőház 453 szavazattal 12 ellenében az eredeti szöveget elvetette s 323 szavazattal 132 ellenében Bert módosítását a fakultatis internátussal elfogadta, miáltal Lee javaslatának legsarkalatosabb intézkedését tette lehetetlenné. A többi czikkek részletes vitatásába a ház nem is bocsátkozott s valamennyit elfogadta. E jelentékeny módosítást a képviselőház által megszavazott javaslat megbírálására kiküldött szenátus bizottsága elfogadta s az előadói jelentés, melyet Broca tanár, az ismert antropológ készített, ezen intézkedés fontosságát és czélszerűségét hosszasabban fejtegeti. Úgy vélekedik, hogy a tanítás szempontjából az externátusok teljesen megfelelnek a czélnak, a nevelés szempontjából pedig azon jelentékeny előnnyel járnak, hogy a leányokat a szülők, vagy olyan családok kezei alatt hagyja, kiket a szülők belátásuk szerint választottak. Nem ellenzi különben a női középiskolák mellett oly községi támogatással szervezhető helyi intézetek alapítását sem, melyek államilag szabadalmazva a szülők vagy megbízottjaik szerepére vállalkozhatnak, de határozottan ellenzi azt, hogy az e nemű intézeteket az állam alapítsa s hogy ezáltal magára vállalja a felelősséget minden egyes növendék erkölcsi magaviseletéért. Ez a szenátusi jelentés sokkal mérsékeltebb, tárgyiasabb , s ha szabad e kifejezéssel élnünk, józanabb is annál, melyet Lee a képviselőház elé terjesztett. Ez utóbbi a rendszerben elsősorban a republikánus érdekeket kívánta biztosítani s a tananyag meghatározásánál is oly követelésekkel lett volna hajlandó fellépni, melyek túlmennek a kitűzött czélon: a gyermekes felfogás — úgymond indokolásában, — az, hogy csakis a férfiaknak van szükségük a görög és latin nyelvek tanulására, orvosi vagy jogi tanulmányaikhoz; a klasszikus nyelvek mind a két nemnél hatalmas eszközei az intellektuális és erkölcsi nevelésnek.« Határozottan kijelenti, hogy nem száműzné a női középiskolákból sem a latin és görög nyelveket s ha a kötelező tárgyak lajstromába nem foglalta, kétségkívül azért történt, mert heves ellenzéstől tartott s nem akarta általok egész javaslatát koczkáztatni. — Broca nem ennyire követelő; nem erőszakolja a nőkre mindazon ismereteket, melyeket megszerezni képesek s megelégszik azzal, a mi rájok nézve leghasznosabb, a mi természetüknek és szellemek irányának leginkább megfelel, — szóval, ami egy jövendőbeli családanya hivatásával leginkább összefér, a klasszikus nyelveket ennélfogva kizárja a tananyagból. Ezen okból csak elemeiben ajánlja a mértant, fizikát, vegytant és természettant, — teljesen mellőzi a mintázást, ellenben az irodalomtörténet kapcsában különösen hangsúlyozza a fenhangon való olvasást. Mint orvos kiváló fontosságot tulajdonít az egészségtannak s úgy nyilatkozik, hogy ha e tárgy tanítására kellő gondot fordítanak, évenkint 60.000 gyermeket lehet a haláltól megmenteni. Az erkölcstant és vallástanítást illetőleg minden tekintetben ragaszkodik az eredeti javaslat szövegéhez azon nézetből indulva ki, hogy csak egy morál lehetséges, mely minden nembeli és minden felekezetbeli embernek ugyanazon kötelességeket írja elő s melyet egyetlen vallás sem tekinthet kizárólagosan a magáénak. Ami pedig a vallásoktatást illeti, úgy vélekedik, hogy ebbe soha sem szabad az államnak beavatkoznia, ha csak különös körülmények nem kényszerítik. Az egész szenátusi vita főképen e két pont körül mozgott. Az első szónok: Desbassyns de Richemont, ki a »szellemi czentralizálás« e művében egy keletkező női egyetemet lát, — feleslegesnek ítéli a törvényt és veszedelmesnek úgy erkölcsi, mint társadalmi szempontból. »Azok, akik e törvényt megszavazzák, nem erkölcsi, de politikai czélt követnek, mely vallásellenes. Hatalmukba akarják keríteni a nőt, elhódítani az egyháztól, hogy a tudománynak adják; a keresztyénséget a nihilizmussal akarják pótolni. Ravignan szerint nem fogja e törvény istentelen czélját elérni, mert a nő, kinek lelke át van hatva az ideáltól, nem fogja soha azt a független morált elfogadni, melyet előír. E kemény támadásokkal szemben, melyeket a többség közönynyel hallgatott s ép oly közönynyel mulasztott el visszautasítani, a javaslat némi magyarázatra szorult, mely feltüntesse hogy a javaslat nem olyan borzasztó a milyennek látszik. Broca, az első előadói jelentés szerzője idő közben meghalt s most Henri Martinre a hírneves történetíróra várt a feladat. Szerinte a törvény szövegében nincs szó arról, hogy a vallásoktatást eltöröljék s csak az a kérdés, hogy ki adja? »Állítom — úgymond, hogy nincs közoktatásügyi tanács, mely a hit tanát a tagadás tanával fogná helyettesíteni s hogy nincs törvényhozás, mely ezt tenni akarná. Egy ember, vagy az emberek bizonyos csoportja tagadhat mindent, de egy társadalom egy egész nemzet — soha! Hiszem hogy soha, mert a társadalmak hisznek és nem tagadnak...........Meg vagyok győződve, hogy ép oly kevéssé fogják száműzni az Istent az iskolákból, mint az emberi lélekből. A harcz tényleg nem a hit és a tagadás között foly, hanem két osztály: az egyházi és világi osztály között.« C h e s n e t ongot, ki két féle barbarismust ismer: egy olyat, mely a tudatlanságból, s egy másikat, mely bizonyos fokú tudásból ered, nem győzik meg a neves tudós e nyilatkozatai. Hivatkozik arra, hogy az Isten fogalma nélkül nem lehet sem a szép, sem a jó, sem az igaz fogalmat megmagyarázni, sem a dolgoknak eredetét s az olyan morált, melyből ki van zárva, Francziaország szivének intézett halálos döfésnek tekinti. E vádak ellenében Ferry kijelenti, hogy nem szándéka a vallást, sőt a katechizmust sem száműzni, csak minden felekezet szakférfia által kívánja taníttatni, kik az államtól húzzák fizetésöket. E nyilatkozat oly határozott volt, hogy Jules Simon, ki miniszter korában az iskolákat az egyház kezére akarta játszani, is kénytelen volt Ferry álláspontját elfogadni. De, ha a vallástan nem szerepel a törvény kötelező tárgyainak lajstromában, azt kívánja, hogy az erkölcstan se szerepeljen mint ilyen külön. »Az erkölcsi oktatás, úgy mond, az egész tanítást kiséri, attól a naptól, melyen ez kezdetét veszi, azon napig, melyen véget ér. Erkölcsi oktatás van a szépírás tanításában, a mintákban is, melyet a vezető másoltat. A felírások, melyeket az osztályok falaira tesznek, erkölcsi oktatást foglalnak magukban. Az egész tanítást mindvégig erkölcsoktatásnak kell kisérni s ez inkább áthatja a növendék lelkét, mint akármely metafizika és kazuistika.« Broglie herczeg ékesszóló beszédben ismétli azt, a mit az isten nélküli morálról többen elmondottak s csatlakozik Simon módosításához mely az erkölcstant a tárgyak sorából kizárja; de a szenátus 140 szavazattal 129 ellenében elveti s Ferry heves replikája után elfogadja a törvényt egészben 164 szóval 121 ellenében. E többség csekély és egyátalában nincs arányban a haszonnal, melyet a nők középoktatását szabályozó törvény Francziaország közműveltségre gyakorolni hivatva van. Jelen alakjában méltányosan megosztja a terheket az állam, a megyék s a községek között, hasonlókép a felelősséget, melyet a tanításért magára vállal az első, — a nevelésért az utóbbi. A kötelező internátus elvetése által ugyan meg van fosztva a törvény legsarkalatosabb intézkedésétől, de nem vesztett vele, mert kevésbbé republikánusabb ugyan, de liberálisabb. Az, hogy a vallástan nem szerepel a törvényben felvett tárgyak sorában, még nem involvál vallástalanságot s az »egyetemes morál«, mely helyettesíti, még nem atheizmust. Itt minden a praktikus kiviteltől függ s ezért nem ok nélkül hangsúlyoztuk fejtegetéseink elején, hogy e törvény fele részben a Bert műve lesz, kire e nehéz feladat vár. A tananyag túlmegy a legszükségesebben, de nem foglal magában feleslegeset: 1. Erkölcstan. 2. Franczia nyelv, fenhangon való olvasás és legalább egy idegen nyelv. 3. Ókori és modern irodatörténet. 4. Földrajz és kozmográfia. 5. Hazai történet s a világtörténet vázlata. 6. Számtan s a mértan, vegytan, fizika és természettan elemei. 7. Egészségtan. 8. Háztartástan. 9. Kézi munka. 10. A jogviszonyok elemi fejtegetése. 11. Rajz. 12. Zene. 13. Testgyakorlat. Ennyi tanulástól a leányból még nem lesz tudákos asszony, de igenis az, ami ez idő szerint csak kivételesen: a tizenkilenczedik század szellemében nevelt nő és műveit családanya a tizenkilenczedik század szellemében nevelt férje mellett. derbank a fennállott viszonyt megszakítá és vonakodott 17 millió frankot kifizetni. A bank pénztárában csak 50,000 drb elértéktelenedett saját részvényt találtak. A deficzit állítólag 96 millió frank. Állami kedvezmények a hazai ipar részére. A hazai iparnak adandó állami kedvezményekről szóló 1881. évi XLIV. t.-cz. végrehajtására vonatkozó intézkedéseket a Közgazd. Értesítő következőkben ismerteti: A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter ur a hazai iparnak adandó állami kedvezményekről szóló 1881. évi XLIV. t.-cz. végrehajtása tárgyában a m. kir. pénzügyminiszter úrral egyetértőleg a törvényhatósághoz és kereskedelmi- és iparkamarákhoz m. év október hó 1-én a következő kör rendeletét intézte : 1. §. Az, ki a törvényben megállapított állami kedvezményekben részesülni kíván, tartozik ez iránt szabályszerű bélyeggel ellátott kérvényben folyamodni. Egyúttal köteles a már létező gyáraknál a törvényhatósági joggal felruházott városokban a rendőrkapitány, a rendezett tanácsú városokban a polgármester, más községekben a járási szolgabíró hiteles igazolásával gyárának terjedelmét kimutatni és belső felszerelését, továbbá adókönyvének bélyegmentes hiteles másolata alapján gyára után az utolsó 3 évben, illetőleg, ha gyára még 3 év óta nem működik, annak fennállása óta fizetett adót igazolni. A még csak felállítandó gyáraknál a gyár terjedelmének és belső berendezésének tervezete részletesen kitüntetendő. 2. §. Az ily módon felszerelt folyamodvány az illetékes törvényhatóságnál vagy kereskedelmi- és iparkamaránál, vagy pedig közvetlenül a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minisztériumnál nyújtandó be. 3. §. A törvényhatóságok és kereskedelmi- és iparkamarák a beérkezett folyamodványokat, esetleges észrevételeik kíséretében, haladéktalanul a minisztériumhoz felterjesztik. 4. §. A rendőrkapitány, polgármester, illetőleg járási szolgabíró köteles az 1. §. értelmében általa igazolandó adatok iránt a helyszínen személyesen meggyőződést szerezni. A minisztérium fentartja magának azon jogot, hogy a rendőrkapitány, polgármester, illetőleg a járási szolgabíró által igazolt adatokat külön kiküldött által kiegészíthesse, illetőleg felülvizsgáltathassa. 5. §. Az állami kedvezmények, amennyiben azok nem az egész gyári vállalatnak, hanem csupán bizonyos részeinek támogatására kéretnek, csak azon feltétel alatt adatnak meg, ha a vállalkozó magát az illetékes pénzügyi közeg részéről a kedvezményben részesítendő iparágra nézve megállapítandó külön könyvvezetés kötelezettségének és módozatainak aláveti. 6. §. Az, ki a törvény 2. §-ának 3. pontjában említett kedvezményben (a jónak olcsóbb árban leendő átengedése) részesülni kíván, amennyiben gyára a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minisztérium által a törvény értelmében kedvezményben részesíthetőnek találtatott, tartozik ezért a m. kir. pénzügyministériumhoz külön kérvényt benyújtani. A nevezett miniszternek ugyanezen tárgyban m. év november hó 22-én 40,622. szám alatt az összes kereskedelmi- és iparkamrákhoz intézett rendelete következőleg hangzik: A hazai iparnak adandó állami kedvezményekről szóló 1881: 44. tcz. czélját csak akkor fogja elérhetni, ha a gyári ipar felvirágzásának hathatósabb előmozdítása érdekében a közönség is fokozottabb tevékenységet fejt ki. Minthogy elsősorban a kamarák hivatáskörébe tartozik a területkörükbe eső anyagi érdekek gondos tanulmányozása, s úgy a helyi viszonyok ismereténél, mint az érdekeltekkel való közvetlen érintkezés folytán is leginkább a kamarák vannak azon helyzetben, hogy a törvényben biztosított kedvezmények nyújtása által nagyobb fejlesztésre alkalmas iparügynek jó szolgálatot tegyenek, tekintettel arra, hogy a törvény jövő 1882. évi január hó 1-én már életbe fog lépni, folyó évi október hó elsején 34,591. sz. alatt kelt közrendeletem kapcsán felhívom a kamarát, hogy a törvény sikerének biztosítása czéljából elsősorban is jelölje ki azon iparágakat, melyek a kamara területén legcélirányosabban kifejleszthetők lesznek. Minden lehető eszközzel igyekezzék továbbá a kamara oda hatni, hogy úgy magánosok, mint testületek körében az iparvállalkozási hajlam fejlesztessék s a gyakorlatban tényleg érvényesülést nyerjen; fordítsa figyelmét különösen azon iparosokra, a kiknek foglalkozása a gyári ipar versenyével szemben leginkább van veszélyeztetve s hasson alkalmas eszközökkel oda, hogy asszocziáczió útján kézműileg űzött iparukat a törvény által kijelölt kedvezmények igénybe vételével gyári iparrá átalakítsák. Egyáltalán a kamara különös hivatásául tartom a gyári vállalatok létesítésének útjában álló mindennemű akadályok tüzetes tanulmányozását s azoknak, valamint az elhárításukra alkalmasokul felismert módozatoknak tüzetes véleményével leendő felterjesztését. Nem kételkedem, hogy a kamara, áthatva az iparfejlesztés ügyének közgazdasági jelentőségétől, egész odaadással fog a kitűzött czél érdekében közremunkálni és ez érdemben, úgy átalában, mint konkrét esetekben kifejtendő tevékenységéről időnként jelentését felterjesztendő. Ezen rendelet a kamarák közös üléseiben tárgyaltatván, kivonatilag közöljük a hozott határozatokat . A budapesti kereskedelmi és iparkamara november 28-iki ülésében ez ügyben egy állandó bizottságot küldött ki, melynek feladata a szükséges szakvéleményt és javaslatokat a vonatkozó miniszteri rendelet értelmében megtenni. Az állandó bizottság tagjai: báró Kochmeister Frigyes elnök, Ráth Károly alelnök, Csepregi János, Havas Sándor, Lederer Sándor, lovag Posner K. L., Rausch Ferencz és Steindl Imre kamarai tagok. E bizottság egyszersmind felhatalmaztatott, hogy magát szükség esetében szakértőkkel kiegészíthesse. A kassai kamara múlt évi deczember 18. ülésében az idézett rendelet felolvastatván, az elnökségnek oly felhívással adatott ki, hogy a szükséges tanulmányozás után pozitív javaslatokkal járuljon a kamara elé. A pozsonyi kamarának múlt évi deczember 29-én tartott ülésében szintén felolvastatván az idézett miniszteri rendelet, elhatároztatott, hogy a kamara pontos kimutatásokat készítsen azon vállalatokról, melyek életképességüket, még a jelenlegi igen mostoha viszonyok között is, okszerű kezelésük folytán bebizonyították s így a törvényben megszabott kedvezményekben való részeltetésre érdemesek. Kimondta azonban a kamara, hogy az iparnak társulat útján való emelésére, véleménye szerint, kilátás nem lehet, mert a kamara területén lakó iparosokban általában nincs meg a társulási szellem, mire az ipar, illetőleg közkereseti társulatok nehéz létrejövetele tanúságul szolgál. A soproni kereskedelmi és iparkamara múlt évi decz. 29-iki üléséből az idézett miniszeri rendelet 250 példányban kinyomatván, azt a kerületében székelő iparos egyesületeknek és iparosoknak azon fölszólítással küldötte meg, hogy terjeszszék a kamara elé az iránti nézeteiket, vajjon mely iparágak volnának a kamarai terület különböző pontjain a nagyiparnak nyújtandó kedvezményekről szóló törvény segélyével legcélszerűbben kifejleszhetők. A temesvári kamara múlt évi december 30-án tartott ülésében az idézett miniszteri rendeletnek hírlapi és körözvényi utón közhírré tételét elhatározta s egyúttal az ezen ügy folytonosan figyelemmel kisérésére s előmozdítása czéljából Steiner Károly kamarai alelnök vezetése alatt Dollveth Dávid, Gaupp Ferencz, Gotthilf Ede, Hinterseer Ulrik, Klein Ignácz, Sinkovits György és a kamarai titkárból, mint előadóból álló bizottság küldetett ki. Ezen bizottság feladata egyszersmind a minisztérium által kívánt jelentéseket is megtenni. Az Eötvös-alap bizottság nagygyűlése. A tanítók orsz. alapját kezelő Eötvös-alap központi gyűjtő bizottság régi szokása s alapszabályai értelmében febr. 2-án, mint Eötvös halálának évfordulóján, szokta kihirdetni a pályázatokat s ugyanekkor zárja le mintegy az évet. Most (a budapesti tantestület nagygyűlése miatt) az évi ünnepi ülést már ma este 6 órakor tartották a népnevelők egyletének helyiségében s ez okozta, hogy nők nem voltak jelen, mint az előtt. De a fővárosi tanitók nagy számmal voltak képviselve s köztök több ismert tanügyi vezérszereplő: Tóth József, Rill József, Gyertyánffy István, Liber József stb. A budai állami tanítóképző intézet növendékeinek karéneke után Péterfy Sándor, a gyűjtő bizottság elnöke, közel egy óráig tartó megnyitó beszédet tartott. Abból indult ki, hogy a tanítók Eötvös buzdító szavait felkarolva az alapot megteremtették, fejtegette a közeli múltat, minden tudvalevőleg a magyarországi tanitó-egyletek szövetsége s az orsz. tanitógyűlés kérdése felett a tanitók között némi meghasonlás támadt. Ő ezt némileg az Eötvös-alapra nézve is veszélyesnek tartja s különben is azt hiszi, hogy nem a csodatevő jeligék, hanem az egyetértés s buzgalom az, ami a néptanítók ügyét, s igy az Eötvös-alapot is felvirágoztatta. Óhajtja ennélfogva, hogy a múltakra vessünk fátyolt s közös erővel igyekezzenek a tanítók közös érdekeit előmozdítani. . Az elnöki megnyitó után felolvastatott Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter leirata, hogy az Eötvös alap czéljaira 1200 frt. államsegélyt ad rendes számadás mellett, mint a múlt évben is. Az államsegélyt ez évben is egészen kiosztják s a miniszternek a nagylelkű adományt egy küldöttség köszöni meg, mely Örley János vezetése alatt Lakits, Gyertyánffy, Luttenberger tagokból áll. Ezután Luttenberger Ágost titkár felolvasta a pénztár megvizsgálására kiküldött bizottság jelentését melyből látható, hogy a tanitók minden alkalmat felhasználnak az Eötvös alap gyarapítására s terjesztésére, így az országos tanitógyűlés alkalmával Tóth József tanfelügyelő 17 frtot, dr. Kiss Áron 67 frt 10 krt gyűjtött tisztán pohárköszöntőkből, Bálint czeglédi tanitó termést gyűjtött ez alap javára, a fővárosi iskolákban kitett perzselyekben ,mintegy 40 frt gyűlt össze, a sugárúti tanitónőképző intézet perzselyében 60 frt. Somogymegyei tanitóegylete 200 írtal, a délmagyarországi tanitóegylet egyik fiókja 24 írttal lett alapitó, a békésmegyei tanitóegylet közgyűlésén 54 irtot, a bonyhád-vidéki 75 irtot gyűjtött s az aradiak ünnepet rendeztek e czélra. Pénzintézetek is sokat adtak, így a pesti hazai első takarékpénztár 50 frt. A tanfelügyelők közt legtöbbet gyűjtöttek Tóth József pestmegyei s Groó Vilmos gömörmegyei tanfelügyelők. A legnagyobb adomány volt Weisz B. F.-é, ki évenként 25 forint tagsági dijt fizet az alapnak, most azonban abból az alkalomból, hogy az orsz. tanitógyűlés az iskolai takarékpénztárakat ajánlotta, egyezer forint alapítványt tett. — Ily módon 1881. jan. 23-tól 1882. jan. 22-ig befolyt adományokból 4956 frt 58 kr, tagdijakból 1213 frt 5 kr, költségekre 3 frt 81 kr; összesen 6173 frt 44 kr. Múlt évről fenmaradt 2387 frt 84 kr. S igy az összeg 8561 frt 25 kr. Ebből ösztöndíjakra, segélyezésre s tőkésítésre kiadatott 5762 ft 21 kgsjigy marad intézkedés végett 2685 frt 1 kr, melyben a közoki miniszter államsegélye nincs benn. A bizottság jelentése kapcsában Örley János ősz-utczai igazgatónak, ki az alapkezelést megalakulása óta baj nélkül vezeti, nemcsak megadja a felmentést, de jegyzőkönyvileg is köszönetet szavaz. A közoktatásügyi miniszter a régibb számadásokat átvizsgáltatván, maga részéről is megadja a felmentést. A gyűlés ezt éljenzéssel fogadta. Ugyancsak a kiküldött bizottság indítványozza, hogy a 2685 frt 1 krból 1300 frt az alaptőkéhez csatoltassék, ugyanannyi kiosztassék s 85 frt 1 kr, mint pénztári maradvány kezeltessék. Az elfogadott javaslat alapján a következő pályázat hirdettetett ki: Az »Eötvös-alap« központi gyűjtőbizottsága, alapszabályainak értelmében, az 1882. évi jan. közepéig begyült adományok s rendes évdijaik feléből és a vallás- és közoktatásügyi miniszter által utalványozott 1200 frtnyi államsegélyből kétszáz és 18 egyszáz forintos ösztöndíjt, továbbá 2 egyszáz és 6 ötven forintos segélyt alkotott, s ezennel felhívja az illetékeseket, hogy ezen ösztöndíjak és segélyösszegek elnyerése czéljából a bizottsághoz intézendő folyamodványaikat alólírott elnökhöz (Budapest, VI. ker. gyárutcza 5. sz.) f. évi május 1-ig küldjék be. 1. Az egy 200 frtos és hat 100 frtos ösztöndíjra pályázhatnak a budapesti és kolozsvári egyetemeken tanuló azon ifjak, kiknek szülői magyarországi népvagy polgári iskolában, képezdében vagy kisdedóvó intézetben, mint tanitók vagy tanárok működnek s az »Eötvös-alap« intézménynek rendes tagjai közé fölvétettek. 2. A tizenkét 100 forintos ösztöndijra a gimnáziumok és reáltanodák felsőbb osztályaiban, a középipariskolákban, tanitóképezdékben vagy akadémiákon tanuló oly növendékek pályázhatnak, kiknek szülei az első pontban felsorolt intézetekben működnek vagy működtek s az Eötvös-alaphoz rendesen hozzájárultak. 3. A két 100 frtos és hat 50 frtos segélyért fog