A Hon, 1882. február (20. évfolyam, 32-59. szám)

1882-02-02 / 33. szám

inill-i v­agy lubgtísat­-, adott az Összekötő tánczolat, mely veszedelmessé tehette volna, szinte örvendetes­nek mondható szoliditással állotta ki egész közgazda­­sági szervezetünk. Ezt kicsinyelheti, a­kinek kedve tartja; én, nem mint jó kormánypárti, hanem mint jó magyar ember, örvendek rajta s kívánom, hogy ne legyen múlandó, csalóka jelenség. * * * A magyarországi viszonyok állandóságában ve­tett hit mindegyre való növekvésére vet világot, s a magyar föld csodás elértéktelenedéséről terjesztett gonosz mesét c­áfolja meg a következő két összeha­sonlító adat. 1873-ban, ápril 1-én, tehát a tőzsdevál­ság előtt, a magyar földhitelintézet 5°/0-os zálogleve­leinek árfolyama 85,25 volt; a válság folytán e zálog­levelek értéke lement előbb 81-re, majd — igaz, rö­vid időre — 79-re, s így 6°/0-kal. Most ez 5°/0-os pa­pírok árfolyamában nem állt be */2 százaléknyi vesz­teség sem, s ma is párin fölül jegyeztetnek, nagy ta­núságára annak, hogy nem igaz az, mintha a hitelvi­szonyok javulásának nem venné a magánhitel is hasznát.* * * De hát mindebben — tagadhatatlanul­­— sok része van a szerencsének is. S a szerencsétlenségek elementáris erejével szemben, nem fejlődő államszer­vezetek, minő a miénk, hanem megerősödött, csont­ban, izomban, vérben teljes erőre jutott szervezetek sem mindig tudnak szerencsésen megküzdeni. Bizony nincs oka elhízni magát senkinek, s a párisi megráz­kódtatás szomorú története ékes bizonyság reá, hogy nem csak a nihilisták játszanak dynamittal, hanem a millionáriusok is. Egyet azonban még megjegyzek itt. A­mint a 73-as évek krachjának részleteit olvasgat­tam, egész örömmel láttam, hogy az akkor erős ellen­zéki »Hon« az egész tőzsdeválság alatt mennyire ragaszkodott ahhoz, hogy a magyar állam finan­­cziális érdekei és becsülete megotalm­aztassanak. Jókai fennebb idézett czikkében egész hévvel kel a magyar állampapírok hitelének védelmére (pedig azokon a papírokon akkor politikai ellenfeleinek névaláírásai állottak), és Hegedűs Sándor egy más czikkben ala­posan fejtegeti, hogy a magyar államhitelnek nem szabad feláldoztatnia,tőzsdei állapotok javítása czímén. Most ? Az ellenzéki mánia most odáig megy, hogy fehérpapiroson fekete betűvel kinyomtatva ol­vashatjuk, hogy kár Bontoux-ért, a­ki elbukott, de nem lenne kár a magyar államhitelért, a­mely — (hála istennek) — érintetlenül áll. A délszláv lázadás. A délszláv fölkelés sorban alkalmat ad az orosz lapoknak, hogy Ausztria-Magyarországnak neki ront­sanak s alig múlik el nap, hogy ne registrálhassunk orosz hangot az inzurgensek érdekében. Legújabban a »Novoszti« írt dühös czikket monarchiánk ellen, melyben dühöng: »Kérdjük, mi bűnük van a dél­­szlávoknak, hogy az Olaszországból és Németország­ból kiszorított Ausztria új támaszpontot keres Kele­ten? Miért kell a szerencsétlen bosnyákoknak és herczegovinaiaknak vérükkel lakolniuk az osztrák táborosok és diplomaták baklövéseiért ? Ha Ausztria- Magyarország, Bosznia és Herczegovina három éves okkupácziója alatt nem volt képes megszerezni ma­gának e tartományok lakóinak rokonszenvét, ha e három év alatt nem hogy semmit se tett nyomorult sorsuk enyhítésére, hanem annyira sanyargatta őket, hogy visszakívánják a török uralmat: kinek a hibája ez ? Ha Ausztria-Magyarország oly esetlenül járt el a rábízott küldetésben, ha hódító czélok után nyar­galva elfeledte küldetését, akkor mondjon le róluk. Pedig ép úgy készül elbánni a két tartománnyal, mint a­hogy a meghódítottakkal szokát. Mikor aztán a rossz bánásmód folytán a kétségbeesésig gyötört nép fölkelt, úgy bánnak velük, mint lázadókkal és úgy végeznek vele, mint rablókkal. Csodálatos, hogy az európai areopag eddig passzív módon nézi ezt a jelenséget, mely nyílt arctulcsapása a nemzetközi jognak. A nemzetközi beavatkozás ezúttal elkerülhe­tetlen, mert a veszély pillanatról-pillanatra nő. Sőt Bulgáriából és Ruméliából is nyugtalanító hírek ér­keznek : szláv fölkeléstől lehet tartani a Balkán fél­szigeten. Hát még­sem jött el az ideje, hogy az euró­pai diplomáczia beavatkozzék ? Vagy tán arra vár, hogy a vész óriási mérveket öltsön, mikor az elnyo­más vagy lehetetlen lesz, vagy csak roppant áldozatról. Gallusnak egy tanácsosa, Günich kamarás úgy találja, hogy Gallus ebben a dologban nem viselte magát okosan. »Uram, — szól a kamarás — én elnyomtam volna a fiatal herczeget, de vagy egészen, vagy bele nem fogtam volna. Mert mit ér a félig végzett munka ?« A­mire azt feleli G­allus: »Kedves­ barátom! az erkölcsöket szelidíteni kell. Az ember elveszi valakitől a koronát a nélkül, hogy az ellen a valaki ellen gonosz indulatot táplálna. — Fivérem egy fiút hagy hátra. Megölni a fiút ? Mily régi fogás. Fuj! Ez igen rossz ízlésre mutat. Mai napság kiméletességgel mehetünk valamire.« Ez a néhány szó eléggé jellemzi emberét, de hogy alaposan megismerhessük őt, meg kell azt is tudnunk, hogy milyen fogalmai vannak neki az asszonyokról. Gallus ép oly kevéssé hisz az asszonyok becsüle­tességében, mint a férfiakéban. Unja a herczegnőket, a­kik udvarában vannak, unja a konvenczionális eré­nyeket. A vén, raffinirt bonvivant egy teljesen ártat­lan, naiv szüzet keres, hogy gyönyörét találhassa an­nak tönkretételében, hogy örüljön, midőn felkölti benne a rossz ösztönöket, a­melyeknek csiráit bizo­nyosan magában hordja még oly szende ártat­lanság is. »Ez csak kíváncsiság — mondja a herczeg — semmi egyéb, de nagy vágyam van rá. Barátom ! megnyerni egy angyalt, a­kiben a feslettség csirái megvannak! érted-e ezt ? Aztán szem előtt tartani, látni őt bele­merülni a rosszba, látni az ártatlanságot tapogatódzna átmenni az állati szenvedélybe, meg­mérlegelni az erényben azt, hogy mennyit vesz el belőle a test___én nem vagyok rossz, de ezt a játé­kot nagyon szeretném. De én bűnt elkövetni ? Ii done! Csak bele mártani ujjamat a vérző sebbe s magam­ban elmondhatni, aha! vétkes! ezt szeretném. Ő megcsalva engem is, szeretné az ékszereket, utálná a munkát, rosszabb lenne napról-napra, elfelejtené a becsületet, a kötelességet, az észszerűséget. Látni, hogy a sötétben lassan kint leszakad róla a megbánás, a szemérem minden fátyola; sötét lesz, mint Astarté, halvány, mint Zsuzsámra, s akkor elmondani : most már enyém vagy —­s mindezt csak azért, hogy jót ne­vethessek ... Csömört kaptam már a mi megszelídített hölgyeinktől.. . Mert az a nagy gyönyör, hogy va­lakit elronthassak, az ő körükben lehetetlen ... Egy A HON magántár Sürgönyei. A magyar delegáció ülése. Békíj­ 1.febr. 1. A magyar delegáczió négyes al­bizottsága a ma délelőtt 11 órakor tartott ülésében folytatta a 8 milliónyi hitelre vonatkozó előterjesztés tárgyalását. Elnök Tisza Lajos, előadó Baross Gábor. A közös kormány részéről jelen voltak: Kál­­n­o­k­y gróf külügyér, B­y­r­a­n­t-R­e­i­ch­t gróf had­­ü­gyér, S­z­l­á­v­y pénzügyminiszter, K­á­ll­a­y osztály­­­­főnök, P­o­c­k altengernagy, Falk osztályfőnök, Dóczy, Mérey és Szentgyörgyi üdv. taná­csosok, P­á­p­a­y őrnagy, G­a­a­l korvet-kapitány és Lambert főhadbiztos. A magyar kormány részé­ről : Tisza Kálmán kormányelnök, S­z­a­p­á­r­y pénzügyminiszter, Szende Béla honvédelmi minisz­ter és O­r­c­z­y Béla báró. Wahrmann kérdi, megengedi-e a közös aktí­vák jelen állapota, hogy abból a felkelés elnyomási költségeire jusson, és hogy ama költségek nem alte­­rálják-e a magyar állam költségvetését ? Szlávy azt válaszolja, hogy a közös aktívák készpénzkészletének egy része már vasútépítési czélra van szánva, azonban vannak kötvények, melyeknek a mondott czélra fordítása iránt a magyar pénzügy­­miniszter felvilágosítást adana. Baross előadja Wahrmann kérdéseire a helyzetre vonatkozó részleteket s az elszámolás mód­jára vonatkozólag egy harmadik czikk fölvételét in­dítványozza a következő szövegben : »Ez az összeg elszámolása a megszállott területen létező hadcsapa­tok számára 1882. évre megszavazott hitellel együt­tesen és a megfelelő czímek szerinti eloszlás mellett eszközlendő­. Indítványát a parlamenti ellenőrzés le­hetővé tétele és a számadások elkészítésére hivatott közegek miheztartása szempontjából indokolja. Pulszky kérdést intéz az elfoglalt területen lévő csapatok elhelyezése, létszáma és a költségek iránt. Baross válaszában teljesen indokoltnak nyilvánítja a 8 milliót, megjegyezvén, hogy nincs ki­zárva a lehetőség, hogy többre is rúghat. Bylandt gróf részletes fölvilágosítást ad Pulszky kérdéseire katonai szempontból. Szapáry miniszter előadja a fedezetre vonat­kozólag, hogy törvényszerű előterjesztés nem itt, ha­nem a parlamentben lesz helyén; természetes azon­ban, hogy a bizottság tagjai tájékozást kívánhatnak vadonbeli hölgyet akklimatizálni az udvarnál ... ez az én ábrándom!« Gallus hizeleg magának, hogy ez az ábrándja végre teljesülni fog. Günich kamarás valóban felfedezett egy vár­romban egy feltűnő szépségű fiatal leányt, Nellát, a­kinek atyja egy magas születésű, vén katona, Holburg báró, a­ki minden vagyonát elvesztette, csak hogy hű maradhasson a becsületesség és lojalitás elveihez. Teljesen elszegényedvén, a báró nagy szorga­lommal műveli azt a kis terjedelmű földjét, a mely még megmaradt neki, míg Nella a háztartás gond­jait viseli. Hát ez a leány, a ki oly előkelő család ivadéka, s a fényből egyszerre a szegénység, a nélkülözések, a fárasztó munka sötétjébe jutott, ellent tudna állni a herczeg fényes ígéreteinek? Nem, nem! A vén kéjel­­gő meg van róla győződve, hogy megtalálta, a­mit keresett. Nella, az egyszerű, de büszke leány a kisértő szavakat rögtön egész fensőbbséggel, gúnnyal utasítja vissza, nem keres udvarias szavakat, nem segélyez semmit, de épen ez az egyszerűség az, melynek foly­tán a herczeg lassan-lassan veszteni kezdi biztosságát és kezdi beismerni, hogy ő e nemesi teremtéssel szem­ben a vén bolond szerepét játszsza. Hanem felfedezi aztán, hogy a fiatal leánynak van egy kedvese, vagy jobban mondva egy szeretője, a­ki nem más, mint a fiatal György herczeg, s ez a felfedezése visszaadja neki előbbi felfogását, bátorsá­gát. Hanem a két fiatal szerelme oly becsületes és tiszta, hogy Gallus megint csak vissza­vonul. A bűnt legyőzi az erény, a démont semmivé teszi az angyal. Gallus nemcsak tisztelettel hajol meg Nella előtt, hanem még arra is elhatározza magát, hogy Györgyöt vissza­vegye unokaöcscsévé és megkéri számára báró Hofburgtól a Nella kezét. E vígjátékot mostanában Páriában előadták, de nem nyilvános színházban, hanem műkedvelők. A költői bijout természetesen a költészetet kedvelők egész nagy csoportja nézte végig. Az előadás, daczára a szintehozás fogyatékosságának, igen fényes s a si­ker teljes volt. A­kik az előadást látták, önként arra a gondo­latra jöttek, hogy milyen lenne még a Margarita elő­adása a Comedie-Frangaisban, a­hol oly kitű­nő erők adhatnák azt elő­­ az iránt, honnan veszi a kormány a megszavazandó hitel tényleges fedezetét. A bizottság tagjai kétségkí­vül egyetértenek abban, hogy különösen a pénzpiac­ jelen helyzetében sem értékpapírok eladása, se kibo­csátása nem lenne időszerű; ennélfogva arra az elha­tározásra jutott mindkét kormány, hogy a közös aktí­vákból eredő bizonyos pénzkészleteket fogja a kiadá­sok fedezésére fordítani, a­nélkül, hogy a létező érté­kek tőkéje eladatnék vagy megtámadtatnék; és­pe­dig, a­mi e czélra rendelkezésre áll, az a déli vasút vételárából eddig befizetett összeg, még­pedig kész­pénzben 6.880.000 frt; ebből még fedezendő némely követelés, a­mely 200.000 forintra megy. Viszont hozzászámítandók a november óta felgyűlt kamatok és így kerek számban körülbelül 6.700,000 frt marad; a még hiányzó 1.300,000 frt a közös pénzügyérnek még rendelkezésére álló összegekből fog fedeztetni. Ily értelemben fognak az előterjesztések a két tör­vényhozás elé terjesztetni. Hegedűs aggodalmát nyilvánítja a rendkívüli hitelnek az okkupáczionális hitellel való együttes el­számolása iránt és a dalmácziai részre vonatkozólag tesz megjegyzést, mely nem közös költség. Tisza kormányelnök és Baross meg­­nyugtató választ adnak. Andrássy Gyula gróf az elkülönzés ellen szól ; az elhárítandó veszély szolidárissá teszi a hely­zetet, ennélfogva a­ monarchia két állama által vise­­lendő. Ezenkívül az átalányos elszámolást kívánja. Tisza Lajos elnök konstatálja, hogy az az alak, a­melyben a közös kormány a hitelt kéri, az átalányrendszernek megfelelő. Szilágyi a költségek szolidáris viselése és áta­lányozása mellett nyilatkozik. Szécsen gróf szintén elismerését nyilvánítja Andrássynak a szolidaritásra vonatkozó ha­tározott nyilatkozatáért. Szlávy a quóra és a megszavazási alakra nézve Andrássy gróf nézetének megfelelően nyilatkozik. Baross kijelenti Pulszky kérdésére, hogy az elszámolás és ellenőrzés a közös főszámszékot illeti, konstatálván, hogy az előterjesztés szerint is átalá­nyos megszavazásról van szó. Hegedűs a közös pénzügyminiszter figyelmét a mozgalom váratlan kitörésére és a boszniai közigaz­gatás terén teendő intézkedésekre hívja fel. Apponyi a kérdés politikai oldalának megvi­tatását a nyilvános ülésre tartja fenn. Ezúttal arra utal, hogy nézete szerint főképen a védkötelezettség idézte elő a felkelést, ennélfogva ez az intézkedés ko­rai volt. Nem csodálkozik a felkelés kitörésén; ellene volt az okkupácziónak mindjárt eleve, mert a követ­kezményeket előre látta. Ezért a felelősség a jelen külügyér elődjét és azokat terheli, kik az okkupácziót helyeselték és rászavaztak. Jókai rövid beszédben az okkupácziót védi. Andrássy Gyula gr. kijelenti, hogy zárt kör­ben szól, nem a nyilvánosság előtt. Egy óránál tovább tartott beszédében egyebeken kívül Apponyi elle­nében megjegyzi, hogy az okkupáczió-politikáért a fe­lelősséget nemcsak elvállalja, sőt igényli. A plénum­­ban csak abban az esetben fog felszólalni, ha esetleg támadás ellen kell védezkeznie, annál inkább, mert a lapokban is történtek támadások, melyek ellen védekeznie nem áll módjában. A felkelés, mely szónokot szintén nem lepte meg, épen az okku­páczió politikája mellett s nem ellene szól. — Ezután hosszabban­­szól az okkupáczió indokai­ról és előzményeiről, valamint a monarchiának Szerbiához és Montenegróhoz való viszonyairól. E viszony az okkupáczió politikája előtt fönállottal összehasonlítva teljesen kifogástalannak mondható, míg az előbbi sok kívánni valót hagyott fönn. Török­országra vonatkozólag, mint a legbiztosabb baromet­­rumra , a novibazári szandiákban lévő török csapa­toknak a mieinkkel szemben követett magatartására hivatkozik. E magatartás azt mutatja, hogy Török­ország intéző köreiben is belátták már, hogy az okku­páczió az ottomán birodalomnak is javára szolgál, minthogy a török birodalmat összeomlással fe­nyegethető terjedelmet vehetett volna a pánszláv mozgalom. Oroszországot illetőleg teljesen csat­lakozik szóló Kálnokynak a tegnapi ülés­ben kifejezett nézeteihez, melyek szerint nincs ok kételkedni a czárnak és kormányának mo­narchiánk iránt táplált legális érzelmeiben. A szom­széd államokról konstatálja szóló, hogy ezek eddi­­gelé nem támogatták a felkelőket. A védkötelezett­­ségnek Boszniában való életbeléptetését elvileg he­lyesli, mert teljesen jogosult az a követelés, hogy az ottani lakosság is részt vegyen saját hazája megvédé­sében. A végrehajtás módjára és opportunitására vo­natkozólag tán némely tekintetben eltérő a nézete, mindamellett is kiemelvén, hogy könnyebb bírálni, mint jobban tenni, a helyes intézkedés megtételét az intéző körök belátására kell bíznia, kik a felelősség terhét viselik. Tartózkodik tehát a bírálattól és meg­jegyzésektől és készséggel megszavazza a 8 milliós hitelt a kormánynak, mely iránt bizalommal vi­seltetik. Szilágyi ellentmond Andrássy amaz állí­tásának, hogy a felkelést külföldi államok nem támo­gatják; lehet, hogy a hivatalos külföld nem támo­gatja a mozgalmat, de az kétségtelen, hogy egyes szomszédállam nem hivatalos körei elősegítik azt. És ez annál fontosabb, mert a hivatalos tényezők a vál­tozó, s nem hivatalosak a maradó elemet képezik. A monarchia okkupáczionális politikája mindenesetre felelevenítette a külizgatást és ez jövőben mind erő­sebbé lesz. Egyébiránt a főbb pontokra nézve A­n­­d­r­á­s­s­y a közös kormánytól lényegesen eltérő néze­tet nyilvánított. További fejtegetéseit szóló szintén a nyilvános ülésre tartja fenn. Andrássy arra az állításra, hogy a közös kormánytól eltérő nézetet nyilvánított, megjegyzi, hogy mint a bizottság egyszerű tagja sokat elmond­hat, mit a kormány tagjai, név szerint a külügyér nem mondhat el, sőt hiba lenne, ha azt tenné. Oly ellenzé­ket, minővel szóló a kormány ellen nyilatkozott, mint miniszter mindig örömmel és köszönettel fogadna. Szilágyinak pár tréfás ellenészrevétele után szót emel Tisza kormányelnök és kijelenti, hogy az okkupczióért a felelősséget a maga részére meg is követeli. Megjegyzi továbbá, hogy kellemesebb az olyan ellenzék, mely a kormányt megtámadja és ké­pes is megbuktatni, mint az, mely csak támad de buk­tatni nem bír. A monarchia déli részén kiütött jelen mozgalom sokkal több költséget és áldozatot kívánt volna a monarchiától, ha nem történik vala meg az okkupáczió. Épen magyar ember részéről nincs he­lyén az okkupáczió ellenzése, mert ez a legbiztosabb védszer a pánszlávizmus ellen, melytől leginkább kell óvakodnia. Szilágyi és a miniszterelnök rövid kölcsönös észrevételei után Andrássy újabban tiltakozik az ellen, hogy a kormánnyal ellenkezésben tüntessék fel, mert teljes bizalma van és lesz benne. Tisza miniszterelnök a nyilvános tárgyalás mielőbbi megkezdését sürgetvén, elnök kimondja az albizottsági tárgyalás befejezését. Baross előadó megbizatik a jelentés elkészí­tésével. Baross előadónak fennebb közölt határo­zati javaslata elfogadtatván, az ülés véget ért. Holnap délután 4 órakor albizottsági, órakor nyilvános ülés lesz. Bécs, febr. 1. (B. K.) Holnap délután 4 órakor az előadó be­fogja a négyes albizottságnak a jelen­­tés szövegtervezetét mutatni, mely jóváha­gyás után a délután 41/5 órakor megtartandó össze­­ülés elé fog terjesztetni. Pénteken, legkésőbb szom­baton a jelentés a plénumban kerül tárgyalás alá, hol nagyobb, beható vita várható, mely esetleg több na­pig is tarthat.­­ Ma délután 5 órakor a delegáczió­­nak az országgyűlési szabadelvű párthoz tartozó tag­jai Orczy Béla báró, ő felsége személye körüli mi­niszternél értekezletet tartottak. Bécs, febr. 1. Az osztrák delegáczió költség­­vetési bizottsága mai ülésén az összes közös miniszte­rek jelen voltak. Sturm elnök beszéddel nyita meg az ülést, melyben nagyon melegen emlékezett meg a hadseregről. Russ, Hohenwart, Falken­hayn, Piener, Bareuther, Demel, Gro­­cholsky és Magg kérdéseire a hadügyminiszter azt válaszolja, hogy hiteles észlelések szerint a felke­lés inkább a herczegovinai-bosnyák határ felé húzó­dik, s több helyeken nagyobb csapatok tűnnek elő. A miniszter részletesen előadja az eddigi ütkö­zeteket és a szenvedett veszteséget és kéri, hogy csak a hivatalos jelentésekhez tartsák magukat, mert a többiek megbízhatatatlanok, elősorolja azután a ka­tonai rendszabályokat és azon alapelveket, melyeket a csapatok pótlékainak megállapítására nézve követ­nek és kijelenti, hogy a behívást a lehető legnagyobb kímélettel eszközölték és csak a legfiatalabb három korosztályra terjesztették ki. A dalmát honvédzászlóaljakat kizárólag a bel­földi szolgálatra fogják alkalmazni, és csak takaré­kossági tekintetből hívták be őket. A lázadók közt az orthodox keresztyének képezik a főkontingenst. A mohamedánok csak kényszerítve mennek velük s a legelső alkalommal megszöknek tőlük. Szlávy pénzügyminiszter kijelenti, hogy a legutóbbi idő óta nem kapott tudósítást arról, hogy valamely hatóság Boszniában is és Herczegovinában elhagyta volna székhelyét, így például Trebinye fel­lázadt vidékén eddig egész rendben hajtották végre a dohánybeváltást. A lázadás felől legutoljára érkezett hírek kedvezőbbek. P­o­k h altengernagy kijelenti, hogy csak az előirányzatban megjelölt hajók tesznek szolgálatot. Szlávy és Kálnoky ama megyjegyzése után, hogy ha a kormány a kért összeggel ki nem jutna, újból a delegácziókhoz fog fordulni, a kor­mányelőterjesztést elfogadták és 11 szavazattal 9 ellenében elvetették R­u­s­z­amaz in­dítványát, hogy további összeg szüksége esetén a szük­ségelt hitel haladéktalan a delegáczióktól keressék. Bileb, febr. 1. (E­r­e­d. s­ü­r­g.) Az itt állomá­sozó 67. sz. Schmerling gyalog­ezred jan. 17., 18., 19. és 20-án folyvást ütközeteket vívott az inzurgens bandákkal Trebinye és Bilek közt, de az inzurgen­sek mindig nagy veszteséggel visszaverettek. Az ezred összes vesztesége eddig 6 halott és ugyanannyi sebe­sült. A Schmerling gyalogosok vitézsége minden di­cséreten felül áll. Az ezred-parancsnokság 5 tisztet ajánlt kitüntetésre és Jovanovich báró altábor­nagy M­e­d­v­e­y alezredes bileki állomás-parancsnok­hoz dicsérő táviratot intézett. Most a Bilek és Tre­binye közti egész környék meg van tisztítva az in­­zurgensektől, nem úgy, mint az említett ütköze­tek előtt. Kattaro, febr. 1. (Ered. sürg.) Az a hir van elterjedve, hogy A n­gy­e­­­i­c­s nem esett el. Hir­­szerint Csetinyében látták és azt sejtik, hogy most megint Metko Starjevics bandájánál tartózkodik. Itt és Antiváriban orosz gabnahajók jeleztetnek, melyek Odesszából indultak el. Zára, febr. 1. (Ered. sürg.) Kattaróból ide­érkezett jelentések azt mondják, hogy a 22. sz. We­ber gyalogezred egy századának csatározása volt egy krivoszcsieikből és herczegovinaiakból álló 300 ember­­nyi bandával. A mi veszteségünk néhány ember, köz­tük egy tiszt. Petrovácz, (Bosznia) febr. 1. (Ered. sürg.) A mohamedánok az itteni mecsetben néhány titkos gyűlést tartottak, melyeket Hrnj­ak községi biró minden legális biztosítás daczára betiltatott. Az ujonczozási előkészületek nyugati Boszniában aka­dálytalanul folynak. A mohamedánok felhagytak a kivándorlással és várakozó állást foglalnak el. Ők ma­guk kérik a helyőrségek szaporítását. Szentpétervár, febr. 1. A hivatalos lap je­lenti : A czár ukáza felhatalmazza a pénzügyminisz­tert, hogy mindenkor a czár külön engedélye nélkül rövid határidejű kötvényeket kibocsáthat azzal az utasítással, hogy azok a még be nem váltott előbbi kibocsátású kötvényekkel együtt soha a 30 milliót túl ne haladják, és hogy minden kibocsátás a császár tudomására hozassák.­­ A hírlapok jelentik, hogy a karkowi, poltawai és kiewi kormányzóságokban a téli rozsvetés tönkre ment. Nándorfehérvár, febr. 1. A fejedelem ama válaszát, melyet a skuptina küldöttségéhez intézett és a melyben bizalmát fejezte ki a minisztérium és a skupstina többsége iránt s az országra nézve veszélyes­nek nyilvánitá az ellenzék eljárását, s minden két­ség eloszlatása végett valamennyi hatósággal táviró útján fogják közölni. Oran, febr. 1. A franczia hadoszlop három na­pig tartó menet után Meheriától 125 kilométer tá­volságra sikeres támadást intézett a meg nem hódolt törzsek ellen, és 10,000 darab juhot és 600 tevét ejtett zsákmányul. A disszidensek közül 90 fem­her elesett. London, febr. 1. A Reuter ügynökségnek mai kelettel azt távírják Kairóból, hogy A­rabi bej meglátogatta a notabelsik kamarájának elnökét és azt kérte tőle, hogy a kamara az ellenjavaslatot, úgy a mint az ki van dolgozva, fogadja el. Diplomácziai kö­rökben azt hiszik, hogy a kamara engedni fog a ka­tonai párt nyomásának és úgy fog szavazni, a­mint az utóbbi kivánja, s a khedivétől S her if pasa el­bocsátását fogja követelni. S h­e r i­f pasa lemondá­sát várják, hogy egy új katonai zendülés kitörését megakadályozzák. Szófia, febr. 1. A bolgár meghatalmazottak néhány nap múlva Bécsbe utaznak, hogy a keleti vas­­utakra vonatkozó egyezményt ratifikálják.­­ s a r i f f konstantinápolyi diplomácziai ügyvivővé neveztetett ki. — A nemzeti egylet helyiségeiben röviddel a szín­házi előadás után ma éjjel tűz ütött ki; az egész ház, mely fából volt építve, leégett. London, febr. 1. Sir Charles Dilke tegnap Chelsea választói előtt beszédet mondott, melyben védte a kormány külügyi politikáját és hangsúlyozta az Angolország és Francziaország közt az egiptomi kérdéssel szemben uralkodó egyetértés fentartását. Szónok reményteljesen nyilatkozott a franczia-angol kereskedelmi szerződés megkötéséről, az angol kor­mány azonban nem fog retrograd jellegű szerző­dést kötni. Páris, febr. 1. Majdnem az összes hírlapok, az intranzigenseket kivéve, helyeslik a miniszteri nyilat­kozatot ; az intranzigens hirlapok rosszalják a revízió elhalasztását. Granet és Lockroyer iránt in­terpellálni fogják a kormányt, azonban a kamara többsége a kabinet mellett van. A »Temps« reméli, hogy a kabinet tettekkel fogja igazolni ama reményeket, melyeket a kormány nyilatkozata keltett és elvárja, hogy végre a békés haladásnak és a kormány állandóságának korszaka fog bekövetkezni.­­ A »National« azt mondja, hogy a józan ész politikája vonult tegnap a parlamentbe. A »Liberté« kijelenti, hogy a hazafiság szel­leme hatja át Freycinet programmját. Sál­is képviselő holnap az Union generale végett fogja in­terpellálni a kormányt, szigorú vizsgálatot fog az igazgatóság ellen kérni és a kormányt fel fogja hívni, hogy a közérdek megóvása végett változtassák meg a törvényhozást. Az igazságügyminiszter fog erre az interpelláczióra felelni­ London, febr. 1. Az esti lapok jelentik, hogy a­ királynő márczius 17-ke körül a »Viktoria és Al­bert« yachton Cherbourgba megy s onnan Svájczba utazik, hol valószínűleg három hétig fog tartózkodni. Tunisz, febr. 1. Egész Tuniszban nyugalom uralkodik. A Hamama-törzs 1000 sátorral visszatért lakhelyébe és megfizeti hátralévő adóit és a hadi költségeket. KÜLÖNFÉLÉK. Lapunk mai mellékletének tartalma: Bontoux bukása. — Állami kedvezmények a hazai ipar részére. — Az Eötvösalap-bizottság nagygyűlése. — A gazdakör ülése. — A­ buda­pesti filológiai társaság.­­— Fővárosi ügyek. — Közgazdasági vegyes hírek. — Tárcza: A nő­nevelés reformja Francziaországban. Lapunk legközelebbi száma rend­kívüli kiadásban pénteken reggel jelenik meg.­­ Az országos vörös­k­eresz­t-egylet budapesti VII. kerületi fiókja, gróf Károlyi Viktorné elnöklete alatt, ma tartotta választmányi ülését, melyben a visszalépett Sárkány Józsefné helyébe Ujváry Lajosné alelnökül és dr. Biasini Do­mokos országgy. képviselő pénztárnokul választatott meg. Határoztatott, hogy a dél-dalmácziai hadsereg számára 1000 drb kötőszert a központi igazgatóság mintája szerint szerez be, mely czélra Ka­ss­élik Eugenia urhölgy és K­ass­élik Jenő ur külön-kü­­lön 100—100 frtot adakoztak; a választmány kebe­lében megejtett gyűjtés pedig 120 frtot eredménye­zett. A kötőszerek beszerzésével gróf Károlyi Viktorné bízatott meg. Az egyletnek VIII. kerületi városi választmánya február hó 4-én délután 4 óra­kor a reáliskola dísztermében (VIII. zerge-utcza 11.) tartja rendes közgyűlését. A napirenden levő tárgyak fontossága megkívánja a tagok múlhatatlan megjelenését. — A hazai műipar emelése érdeké­ben. Nemrég említettük, hogy a főv. építészek közt mozgalom indult meg, müiparczikkek mintáinak ké­szítése iránt, hogy a magyar műiparosok ne legyenek a külföldi minták utánzására utalva. Eddig már 24- en kötelezték magukat ily minták készítésére. Ezek közt van 4 szobrász, 3 festő és 17 építész, a­kik két ismert dekorateurt is fel fognak hívni csatlakozásra. Első értekezletüket legközelebb fogják megtartani a mérnök és építészegylet helyiségében. Ez alkalom­mal megállapítják a további módozatokat, a fővárosi építészekhez és művészekhez intézendő felhívást és a műiparosoknak küldendő körlevelet. A Kereskedők nyugdíj-intézete, Szakál Lajos fővárosi kereskedő indítványt nyújtott be a magyar kereskedelmi csarnokhoz egy »elaggott és elszegényedett kereskedők nyugdíj-intézetének« felállítása tárgyában. Az eszme, melynek híre már a közönség körébe is kiszivárgott, az érdekelt körökben átalános helyesléssel és pártolással találkozik, úgy hogy ez irányban legközelebb az összes kereskedelmi testületek és egyesületek részéről hathatós akc­ió várható. Az intéző körök abban a véleményben van­nak, hogy legc­észerűbb volna, ha a meglevő és el­avult kereskedelmi testületek parlagon heverő tőkét fordíttatnának ez intézmény megteremtésére. A ke­reskedelmi csarnok e tárgyban legközelebb értekez­letet tart. . — Festetics Ágoston gróf elhunyta alkalmából, a család következő gyászjelentést adott ki: Tolnai gróf Festetics Pál, gróf Festetics Andor, gróf Festetics Karolina, férjezett gróf Sza­páry Gyuláné, nem különben gróf Festetics Dénes császári királyi kamarás, fájdalomteli szív­vel jelentik forrón szeretet atyjok, illetve testvér­bátyja méltóságos tolnai gróf Festetics Ágoston cs. kir. kamarásnak f. é. január 31-én délután 1 óra­kor, hosszas betegeskedés után, tüdőszélhüdés követ­keztében történt elhunytát. A boldogult földi marad­ványai február 2-án d. u. 3 órakor fognak Budapes­ten Zrinyi­ utcza 10. sz. a. beszenteltetni és február 3-án Déghen a családi sirboltban örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent mise áldozatok Budapes­ten a lipótvárosi plébánia templomban febr. 6-án d. e. 10 órakor a déghi s a többi kegyúri plébániákban pedig f. hó febr. 4-én fognak a Mindenhatónak bemu­­tattatni.­­ Az országos magyar méhészeti egyesület f. hó 4-én szombaton délután 5 órakor méhészeti estét tart a Köztelken e programmal: 1. Abend András: Az anyaméh kiteleltetése. 2. Kühne Ferencz: A méhészeti vándortanitók haszna és fel­adata. 3. Gergely Kálmán: Saját szerkezetű méh­kasát mutatja be. Az est után fontos dolgok­ban választmányi ülés lesz. — A Dunagőzhajózási társaság budapesti forgalmi igazgatóságánál a már rég elő­készített személyváltozás ma történt meg amennyiben Ullmann Lajos lépett a már hosszabb idő óta bete­geskedő Medgyaszay István forgalmi igazgató helyére. Tegnap érkezett meg lovag Cassian vezér­­igazgató s ma délelőtt egybehitta az egyes osztályok főnökeit kiket az uj forgalmi igazgatónak bemutatott s egyúttal ez utóbbit hivatalába iktatta. Cassian igazgató meleg beszédet intézett az egybegyűltekhez különösen pedig Medgyaszayhoz.­­ Sajnálkozását fejezte ki ez utóbbinak megbetegedése fölött s ki­emelte a társulat körül szerzett érdemeit. Medgyaszay elérzékenyülve válaszolt megköszönvén működésének elismerését. Ezt követte az uj igazgatónak Ullman­­nak beiktatása. Délben Cassian bemutatta az uj igaz­­getót a minisztereknek s délután Ullmann már tény­leg meg is kezdte működését. — A budapesti sör. A tud.­egyetem köz­egészségtani intézetében dr. Fischer Samu gyógysze­rész több fajta sört vett chemiai vizsgálás alá s ennek eredményét a dr. Fodor által szerkesztett »Közegész­ségügyi orvostan« czimű lapban teszi közzé. A közle­mény legnagyobb része az elemzési eljárást adja elő, melyet mint tisztán szakszerűt mellőzzük, s csupán arra a részére szorítkozunk, mely a sörivó közönségét érdekelheti, s ez így szól: A sör a legkedveltebb ita­lok egyike és fogyasztása mindenütt, nevezetesen Budapesten is, egyre emelkedőben van. A tiszta, rom­latlan, megh­amisítatlan sör egészséges ital; megrom­lása vagy hamisítása esetén azonban egészségte­lenné válhat. Úgy megromlásnak mint hamisí­tásnak pedig a sör igen alá van vetve : előbbinek a korcsmáros kimérőjében, a­hol naphosszant csapon áll; utóbbinak pedig vagy a gyárosnál, a­ki a drága söranyagokat kímérni akarja, vagy a vendég­lősnél, a­ki örömest szaporítaná a hordó tartalmát tokárán lesz ker­­esztül vihető? Hát még­se vonják­­ felelősségre Ausztria-Magyarországot azért, hogy vi­gyázatlanul bánik a tűzzel, hogy ez elemmel oly vak­merő játékot űz ? . .. A »Novoje Vremja« csetinyei levelezője meg­ismerteti a lázadók haderejét. E szerint Trebinye,­­ Zalozne, Korenicsi adtak 800 embert, Zubczi 450-et,­­ Nevesinye 1.800-at, Gaczkó 700-at, Popovo és az­­ apró törzsek 300-at; a montengrói önkénytesek ■ száma 200 főre rúg. Ugyanez a levelező érdekes adatokat nyújt Kovácsevics Sztojánról is, a­ki, bár őt tartják a fölkelés fejének, voltaképen csak vitéz hajdú, és nem sztrategista. Hatalma csak a saját csapatjára terjed, és Nikta fejedelem se kedveli, vetélytársat látva benne. Nem tartja valószínűnek azt a hírt se, hogy Peko Pavlovics is a lázadók közé menjen, leginkább azért, mert ő is ellenséges lábon áll M­i­k­­­ó­s fejede­lemmel. A prágai »Pokrok« Ausztria-Magyarország déli helyzetéről írván, következőleg nyilatkozik: »Az osztrák-magyar birodalomnak nem szabad továbbra is Bosznia és Herczegovina kormányzójának marad­nia, az osztrák-magyar monarchiának első rendben arra kell törekednie, hogy a nevezett tartományok valóságos uráva legyen. Őszintén és legálisan kell a nép előtt kihirdetnie azt, a­mire az okkupáczió titkon czéloz. Másodsorban szükséges, hogy e tarto­mányokkal szemben nem magyar török vagy német politika folytattassék, hanem természetes szláv politika. Monarchiának a két tartományt csak úgy tarthatja meg, ha szlávnak hagyja meg. Ezalatt a zászló alatt biztos a győzelem. A Narodni Listy-ból azt lehet kiolvasni, hogy szeretné, ha Ausztria a két tartományt saját sorsára hagyná, illetőleg megen­gedné, hogy a megfelelő viszony szerint Monteneg­róban és Szerbiához csatoltassanak, különben arról van meggyőződve, hogy a jelen elégedetlenséget a magyar és német nemzeti politika­ okozta; ha a kér­déses két tartományt, mint eleinte, horvátul kormá­nyozták volna, ez nem következett volna be. A Pokrok nagy hibának tartja, hogy az okkupárt tartományok­ban az agrárius kérdés már rég meg nem oldatott. Ha a nép valóságos tulajdonosa volna a földnek, me­lyen dolgozik, sokkal nyugodtabb jellemet öltött vlna magára. A »Moravská Orlice« hasonló érte­lemben ír, kiemelvén, hogy a cseh hírlapirodalomnak nem lehet most rokonszenvesen fogadni a délszláv felkelők ügyét, mert ez alkalommal a cseh nemzet vére és pénze forog szóban.

Next