A Hon, 1882. február (20. évfolyam, 32-59. szám)
1882-02-02 / 33. szám
inill-i vagy lubgtísat-, adott az Összekötő tánczolat, mely veszedelmessé tehette volna, szinte örvendetesnek mondható szoliditással állotta ki egész közgazdasági szervezetünk. Ezt kicsinyelheti, akinek kedve tartja; én, nem mint jó kormánypárti, hanem mint jó magyar ember, örvendek rajta s kívánom, hogy ne legyen múlandó, csalóka jelenség. * * * A magyarországi viszonyok állandóságában vetett hit mindegyre való növekvésére vet világot, s a magyar föld csodás elértéktelenedéséről terjesztett gonosz mesét cáfolja meg a következő két összehasonlító adat. 1873-ban, ápril 1-én, tehát a tőzsdeválság előtt, a magyar földhitelintézet 5°/0-os zálogleveleinek árfolyama 85,25 volt; a válság folytán e záloglevelek értéke lement előbb 81-re, majd — igaz, rövid időre — 79-re, s így 6°/0-kal. Most ez 5°/0-os papírok árfolyamában nem állt be */2 százaléknyi veszteség sem, s ma is párin fölül jegyeztetnek, nagy tanúságára annak, hogy nem igaz az, mintha a hitelviszonyok javulásának nem venné a magánhitel is hasznát.* * * De hát mindebben — tagadhatatlanul— sok része van a szerencsének is. S a szerencsétlenségek elementáris erejével szemben, nem fejlődő államszervezetek, minő a miénk, hanem megerősödött, csontban, izomban, vérben teljes erőre jutott szervezetek sem mindig tudnak szerencsésen megküzdeni. Bizony nincs oka elhízni magát senkinek, s a párisi megrázkódtatás szomorú története ékes bizonyság reá, hogy nem csak a nihilisták játszanak dynamittal, hanem a millionáriusok is. Egyet azonban még megjegyzek itt. Amint a 73-as évek krachjának részleteit olvasgattam, egész örömmel láttam, hogy az akkor erős ellenzéki »Hon« az egész tőzsdeválság alatt mennyire ragaszkodott ahhoz, hogy a magyar állam financziális érdekei és becsülete megotalmaztassanak. Jókai fennebb idézett czikkében egész hévvel kel a magyar állampapírok hitelének védelmére (pedig azokon a papírokon akkor politikai ellenfeleinek névaláírásai állottak), és Hegedűs Sándor egy más czikkben alaposan fejtegeti, hogy a magyar államhitelnek nem szabad feláldoztatnia,tőzsdei állapotok javítása czímén. Most ? Az ellenzéki mánia most odáig megy, hogy fehérpapiroson fekete betűvel kinyomtatva olvashatjuk, hogy kár Bontoux-ért, aki elbukott, de nem lenne kár a magyar államhitelért, amely — (hála istennek) — érintetlenül áll. A délszláv lázadás. A délszláv fölkelés sorban alkalmat ad az orosz lapoknak, hogy Ausztria-Magyarországnak neki rontsanak s alig múlik el nap, hogy ne registrálhassunk orosz hangot az inzurgensek érdekében. Legújabban a »Novoszti« írt dühös czikket monarchiánk ellen, melyben dühöng: »Kérdjük, mi bűnük van a délszlávoknak, hogy az Olaszországból és Németországból kiszorított Ausztria új támaszpontot keres Keleten? Miért kell a szerencsétlen bosnyákoknak és herczegovinaiaknak vérükkel lakolniuk az osztrák táborosok és diplomaták baklövéseiért ? Ha Ausztria- Magyarország, Bosznia és Herczegovina három éves okkupácziója alatt nem volt képes megszerezni magának e tartományok lakóinak rokonszenvét, ha e három év alatt nem hogy semmit se tett nyomorult sorsuk enyhítésére, hanem annyira sanyargatta őket, hogy visszakívánják a török uralmat: kinek a hibája ez ? Ha Ausztria-Magyarország oly esetlenül járt el a rábízott küldetésben, ha hódító czélok után nyargalva elfeledte küldetését, akkor mondjon le róluk. Pedig ép úgy készül elbánni a két tartománnyal, mint ahogy a meghódítottakkal szokát. Mikor aztán a rossz bánásmód folytán a kétségbeesésig gyötört nép fölkelt, úgy bánnak velük, mint lázadókkal és úgy végeznek vele, mint rablókkal. Csodálatos, hogy az európai areopag eddig passzív módon nézi ezt a jelenséget, mely nyílt arctulcsapása a nemzetközi jognak. A nemzetközi beavatkozás ezúttal elkerülhetetlen, mert a veszély pillanatról-pillanatra nő. Sőt Bulgáriából és Ruméliából is nyugtalanító hírek érkeznek : szláv fölkeléstől lehet tartani a Balkán félszigeten. Hát mégsem jött el az ideje, hogy az európai diplomáczia beavatkozzék ? Vagy tán arra vár, hogy a vész óriási mérveket öltsön, mikor az elnyomás vagy lehetetlen lesz, vagy csak roppant áldozatról. Gallusnak egy tanácsosa, Günich kamarás úgy találja, hogy Gallus ebben a dologban nem viselte magát okosan. »Uram, — szól a kamarás — én elnyomtam volna a fiatal herczeget, de vagy egészen, vagy bele nem fogtam volna. Mert mit ér a félig végzett munka ?« Amire azt feleli Gallus: »Kedves barátom! az erkölcsöket szelidíteni kell. Az ember elveszi valakitől a koronát a nélkül, hogy az ellen a valaki ellen gonosz indulatot táplálna. — Fivérem egy fiút hagy hátra. Megölni a fiút ? Mily régi fogás. Fuj! Ez igen rossz ízlésre mutat. Mai napság kiméletességgel mehetünk valamire.« Ez a néhány szó eléggé jellemzi emberét, de hogy alaposan megismerhessük őt, meg kell azt is tudnunk, hogy milyen fogalmai vannak neki az asszonyokról. Gallus ép oly kevéssé hisz az asszonyok becsületességében, mint a férfiakéban. Unja a herczegnőket, akik udvarában vannak, unja a konvenczionális erényeket. A vén, raffinirt bonvivant egy teljesen ártatlan, naiv szüzet keres, hogy gyönyörét találhassa annak tönkretételében, hogy örüljön, midőn felkölti benne a rossz ösztönöket, amelyeknek csiráit bizonyosan magában hordja még oly szende ártatlanság is. »Ez csak kíváncsiság — mondja a herczeg — semmi egyéb, de nagy vágyam van rá. Barátom ! megnyerni egy angyalt, akiben a feslettség csirái megvannak! érted-e ezt ? Aztán szem előtt tartani, látni őt belemerülni a rosszba, látni az ártatlanságot tapogatódzna átmenni az állati szenvedélybe, megmérlegelni az erényben azt, hogy mennyit vesz el belőle a test___én nem vagyok rossz, de ezt a játékot nagyon szeretném. De én bűnt elkövetni ? Ii done! Csak bele mártani ujjamat a vérző sebbe s magamban elmondhatni, aha! vétkes! ezt szeretném. Ő megcsalva engem is, szeretné az ékszereket, utálná a munkát, rosszabb lenne napról-napra, elfelejtené a becsületet, a kötelességet, az észszerűséget. Látni, hogy a sötétben lassan kint leszakad róla a megbánás, a szemérem minden fátyola; sötét lesz, mint Astarté, halvány, mint Zsuzsámra, s akkor elmondani : most már enyém vagy —s mindezt csak azért, hogy jót nevethessek ... Csömört kaptam már a mi megszelídített hölgyeinktől.. . Mert az a nagy gyönyör, hogy valakit elronthassak, az ő körükben lehetetlen ... Egy A HON magántár Sürgönyei. A magyar delegáció ülése. Békíj 1.febr. 1. A magyar delegáczió négyes albizottsága a ma délelőtt 11 órakor tartott ülésében folytatta a 8 milliónyi hitelre vonatkozó előterjesztés tárgyalását. Elnök Tisza Lajos, előadó Baross Gábor. A közös kormány részéről jelen voltak: Kálnoky gróf külügyér, Byrant-Reicht gróf hadügyér, Szlávy pénzügyminiszter, Kállay osztályfőnök, Pock altengernagy, Falk osztályfőnök, Dóczy, Mérey és Szentgyörgyi üdv. tanácsosok, Pápay őrnagy, Gaal korvet-kapitány és Lambert főhadbiztos. A magyar kormány részéről : Tisza Kálmán kormányelnök, Szapáry pénzügyminiszter, Szende Béla honvédelmi miniszter és Orczy Béla báró. Wahrmann kérdi, megengedi-e a közös aktívák jelen állapota, hogy abból a felkelés elnyomási költségeire jusson, és hogy ama költségek nem alterálják-e a magyar állam költségvetését ? Szlávy azt válaszolja, hogy a közös aktívák készpénzkészletének egy része már vasútépítési czélra van szánva, azonban vannak kötvények, melyeknek a mondott czélra fordítása iránt a magyar pénzügyminiszter felvilágosítást adana. Baross előadja Wahrmann kérdéseire a helyzetre vonatkozó részleteket s az elszámolás módjára vonatkozólag egy harmadik czikk fölvételét indítványozza a következő szövegben : »Ez az összeg elszámolása a megszállott területen létező hadcsapatok számára 1882. évre megszavazott hitellel együttesen és a megfelelő czímek szerinti eloszlás mellett eszközlendő. Indítványát a parlamenti ellenőrzés lehetővé tétele és a számadások elkészítésére hivatott közegek miheztartása szempontjából indokolja. Pulszky kérdést intéz az elfoglalt területen lévő csapatok elhelyezése, létszáma és a költségek iránt. Baross válaszában teljesen indokoltnak nyilvánítja a 8 milliót, megjegyezvén, hogy nincs kizárva a lehetőség, hogy többre is rúghat. Bylandt gróf részletes fölvilágosítást ad Pulszky kérdéseire katonai szempontból. Szapáry miniszter előadja a fedezetre vonatkozólag, hogy törvényszerű előterjesztés nem itt, hanem a parlamentben lesz helyén; természetes azonban, hogy a bizottság tagjai tájékozást kívánhatnak vadonbeli hölgyet akklimatizálni az udvarnál ... ez az én ábrándom!« Gallus hizeleg magának, hogy ez az ábrándja végre teljesülni fog. Günich kamarás valóban felfedezett egy várromban egy feltűnő szépségű fiatal leányt, Nellát, akinek atyja egy magas születésű, vén katona, Holburg báró, aki minden vagyonát elvesztette, csak hogy hű maradhasson a becsületesség és lojalitás elveihez. Teljesen elszegényedvén, a báró nagy szorgalommal műveli azt a kis terjedelmű földjét, a mely még megmaradt neki, míg Nella a háztartás gondjait viseli. Hát ez a leány, a ki oly előkelő család ivadéka, s a fényből egyszerre a szegénység, a nélkülözések, a fárasztó munka sötétjébe jutott, ellent tudna állni a herczeg fényes ígéreteinek? Nem, nem! A vén kéjelgő meg van róla győződve, hogy megtalálta, amit keresett. Nella, az egyszerű, de büszke leány a kisértő szavakat rögtön egész fensőbbséggel, gúnnyal utasítja vissza, nem keres udvarias szavakat, nem segélyez semmit, de épen ez az egyszerűség az, melynek folytán a herczeg lassan-lassan veszteni kezdi biztosságát és kezdi beismerni, hogy ő e nemesi teremtéssel szemben a vén bolond szerepét játszsza. Hanem felfedezi aztán, hogy a fiatal leánynak van egy kedvese, vagy jobban mondva egy szeretője, aki nem más, mint a fiatal György herczeg, s ez a felfedezése visszaadja neki előbbi felfogását, bátorságát. Hanem a két fiatal szerelme oly becsületes és tiszta, hogy Gallus megint csak visszavonul. A bűnt legyőzi az erény, a démont semmivé teszi az angyal. Gallus nemcsak tisztelettel hajol meg Nella előtt, hanem még arra is elhatározza magát, hogy Györgyöt visszavegye unokaöcscsévé és megkéri számára báró Hofburgtól a Nella kezét. E vígjátékot mostanában Páriában előadták, de nem nyilvános színházban, hanem műkedvelők. A költői bijout természetesen a költészetet kedvelők egész nagy csoportja nézte végig. Az előadás, daczára a szintehozás fogyatékosságának, igen fényes s a siker teljes volt. Akik az előadást látták, önként arra a gondolatra jöttek, hogy milyen lenne még a Margarita előadása a Comedie-Frangaisban, ahol oly kitűnő erők adhatnák azt elő az iránt, honnan veszi a kormány a megszavazandó hitel tényleges fedezetét. A bizottság tagjai kétségkívül egyetértenek abban, hogy különösen a pénzpiac jelen helyzetében sem értékpapírok eladása, se kibocsátása nem lenne időszerű; ennélfogva arra az elhatározásra jutott mindkét kormány, hogy a közös aktívákból eredő bizonyos pénzkészleteket fogja a kiadások fedezésére fordítani, anélkül, hogy a létező értékek tőkéje eladatnék vagy megtámadtatnék; éspedig, ami e czélra rendelkezésre áll, az a déli vasút vételárából eddig befizetett összeg, mégpedig készpénzben 6.880.000 frt; ebből még fedezendő némely követelés, amely 200.000 forintra megy. Viszont hozzászámítandók a november óta felgyűlt kamatok és így kerek számban körülbelül 6.700,000 frt marad; a még hiányzó 1.300,000 frt a közös pénzügyérnek még rendelkezésére álló összegekből fog fedeztetni. Ily értelemben fognak az előterjesztések a két törvényhozás elé terjesztetni. Hegedűs aggodalmát nyilvánítja a rendkívüli hitelnek az okkupáczionális hitellel való együttes elszámolása iránt és a dalmácziai részre vonatkozólag tesz megjegyzést, mely nem közös költség. Tisza kormányelnök és Baross megnyugtató választ adnak. Andrássy Gyula gróf az elkülönzés ellen szól ; az elhárítandó veszély szolidárissá teszi a helyzetet, ennélfogva a monarchia két állama által viselendő. Ezenkívül az átalányos elszámolást kívánja. Tisza Lajos elnök konstatálja, hogy az az alak, amelyben a közös kormány a hitelt kéri, az átalányrendszernek megfelelő. Szilágyi a költségek szolidáris viselése és átalányozása mellett nyilatkozik. Szécsen gróf szintén elismerését nyilvánítja Andrássynak a szolidaritásra vonatkozó határozott nyilatkozatáért. Szlávy a quóra és a megszavazási alakra nézve Andrássy gróf nézetének megfelelően nyilatkozik. Baross kijelenti Pulszky kérdésére, hogy az elszámolás és ellenőrzés a közös főszámszékot illeti, konstatálván, hogy az előterjesztés szerint is átalányos megszavazásról van szó. Hegedűs a közös pénzügyminiszter figyelmét a mozgalom váratlan kitörésére és a boszniai közigazgatás terén teendő intézkedésekre hívja fel. Apponyi a kérdés politikai oldalának megvitatását a nyilvános ülésre tartja fenn. Ezúttal arra utal, hogy nézete szerint főképen a védkötelezettség idézte elő a felkelést, ennélfogva ez az intézkedés korai volt. Nem csodálkozik a felkelés kitörésén; ellene volt az okkupácziónak mindjárt eleve, mert a következményeket előre látta. Ezért a felelősség a jelen külügyér elődjét és azokat terheli, kik az okkupácziót helyeselték és rászavaztak. Jókai rövid beszédben az okkupácziót védi. Andrássy Gyula gr. kijelenti, hogy zárt körben szól, nem a nyilvánosság előtt. Egy óránál tovább tartott beszédében egyebeken kívül Apponyi ellenében megjegyzi, hogy az okkupáczió-politikáért a felelősséget nemcsak elvállalja, sőt igényli. A plénumban csak abban az esetben fog felszólalni, ha esetleg támadás ellen kell védezkeznie, annál inkább, mert a lapokban is történtek támadások, melyek ellen védekeznie nem áll módjában. A felkelés, mely szónokot szintén nem lepte meg, épen az okkupáczió politikája mellett s nem ellene szól. — Ezután hosszabbanszól az okkupáczió indokairól és előzményeiről, valamint a monarchiának Szerbiához és Montenegróhoz való viszonyairól. E viszony az okkupáczió politikája előtt fönállottal összehasonlítva teljesen kifogástalannak mondható, míg az előbbi sok kívánni valót hagyott fönn. Törökországra vonatkozólag, mint a legbiztosabb barometrumra , a novibazári szandiákban lévő török csapatoknak a mieinkkel szemben követett magatartására hivatkozik. E magatartás azt mutatja, hogy Törökország intéző köreiben is belátták már, hogy az okkupáczió az ottomán birodalomnak is javára szolgál, minthogy a török birodalmat összeomlással fenyegethető terjedelmet vehetett volna a pánszláv mozgalom. Oroszországot illetőleg teljesen csatlakozik szóló Kálnokynak a tegnapi ülésben kifejezett nézeteihez, melyek szerint nincs ok kételkedni a czárnak és kormányának monarchiánk iránt táplált legális érzelmeiben. A szomszéd államokról konstatálja szóló, hogy ezek eddigelé nem támogatták a felkelőket. A védkötelezettségnek Boszniában való életbeléptetését elvileg helyesli, mert teljesen jogosult az a követelés, hogy az ottani lakosság is részt vegyen saját hazája megvédésében. A végrehajtás módjára és opportunitására vonatkozólag tán némely tekintetben eltérő a nézete, mindamellett is kiemelvén, hogy könnyebb bírálni, mint jobban tenni, a helyes intézkedés megtételét az intéző körök belátására kell bíznia, kik a felelősség terhét viselik. Tartózkodik tehát a bírálattól és megjegyzésektől és készséggel megszavazza a 8 milliós hitelt a kormánynak, mely iránt bizalommal viseltetik. Szilágyi ellentmond Andrássy amaz állításának, hogy a felkelést külföldi államok nem támogatják; lehet, hogy a hivatalos külföld nem támogatja a mozgalmat, de az kétségtelen, hogy egyes szomszédállam nem hivatalos körei elősegítik azt. És ez annál fontosabb, mert a hivatalos tényezők a változó, s nem hivatalosak a maradó elemet képezik. A monarchia okkupáczionális politikája mindenesetre felelevenítette a külizgatást és ez jövőben mind erősebbé lesz. Egyébiránt a főbb pontokra nézve Andrássy a közös kormánytól lényegesen eltérő nézetet nyilvánított. További fejtegetéseit szóló szintén a nyilvános ülésre tartja fenn. Andrássy arra az állításra, hogy a közös kormánytól eltérő nézetet nyilvánított, megjegyzi, hogy mint a bizottság egyszerű tagja sokat elmondhat, mit a kormány tagjai, név szerint a külügyér nem mondhat el, sőt hiba lenne, ha azt tenné. Oly ellenzéket, minővel szóló a kormány ellen nyilatkozott, mint miniszter mindig örömmel és köszönettel fogadna. Szilágyinak pár tréfás ellenészrevétele után szót emel Tisza kormányelnök és kijelenti, hogy az okkupczióért a felelősséget a maga részére meg is követeli. Megjegyzi továbbá, hogy kellemesebb az olyan ellenzék, mely a kormányt megtámadja és képes is megbuktatni, mint az, mely csak támad de buktatni nem bír. A monarchia déli részén kiütött jelen mozgalom sokkal több költséget és áldozatot kívánt volna a monarchiától, ha nem történik vala meg az okkupáczió. Épen magyar ember részéről nincs helyén az okkupáczió ellenzése, mert ez a legbiztosabb védszer a pánszlávizmus ellen, melytől leginkább kell óvakodnia. Szilágyi és a miniszterelnök rövid kölcsönös észrevételei után Andrássy újabban tiltakozik az ellen, hogy a kormánnyal ellenkezésben tüntessék fel, mert teljes bizalma van és lesz benne. Tisza miniszterelnök a nyilvános tárgyalás mielőbbi megkezdését sürgetvén, elnök kimondja az albizottsági tárgyalás befejezését. Baross előadó megbizatik a jelentés elkészítésével. Baross előadónak fennebb közölt határozati javaslata elfogadtatván, az ülés véget ért. Holnap délután 4 órakor albizottsági, órakor nyilvános ülés lesz. Bécs, febr. 1. (B. K.) Holnap délután 4 órakor az előadó befogja a négyes albizottságnak a jelentés szövegtervezetét mutatni, mely jóváhagyás után a délután 41/5 órakor megtartandó összeülés elé fog terjesztetni. Pénteken, legkésőbb szombaton a jelentés a plénumban kerül tárgyalás alá, hol nagyobb, beható vita várható, mely esetleg több napig is tarthat. Ma délután 5 órakor a delegácziónak az országgyűlési szabadelvű párthoz tartozó tagjai Orczy Béla báró, ő felsége személye körüli miniszternél értekezletet tartottak. Bécs, febr. 1. Az osztrák delegáczió költségvetési bizottsága mai ülésén az összes közös miniszterek jelen voltak. Sturm elnök beszéddel nyita meg az ülést, melyben nagyon melegen emlékezett meg a hadseregről. Russ, Hohenwart, Falkenhayn, Piener, Bareuther, Demel, Grocholsky és Magg kérdéseire a hadügyminiszter azt válaszolja, hogy hiteles észlelések szerint a felkelés inkább a herczegovinai-bosnyák határ felé húzódik, s több helyeken nagyobb csapatok tűnnek elő. A miniszter részletesen előadja az eddigi ütközeteket és a szenvedett veszteséget és kéri, hogy csak a hivatalos jelentésekhez tartsák magukat, mert a többiek megbízhatatatlanok, elősorolja azután a katonai rendszabályokat és azon alapelveket, melyeket a csapatok pótlékainak megállapítására nézve követnek és kijelenti, hogy a behívást a lehető legnagyobb kímélettel eszközölték és csak a legfiatalabb három korosztályra terjesztették ki. A dalmát honvédzászlóaljakat kizárólag a belföldi szolgálatra fogják alkalmazni, és csak takarékossági tekintetből hívták be őket. A lázadók közt az orthodox keresztyének képezik a főkontingenst. A mohamedánok csak kényszerítve mennek velük s a legelső alkalommal megszöknek tőlük. Szlávy pénzügyminiszter kijelenti, hogy a legutóbbi idő óta nem kapott tudósítást arról, hogy valamely hatóság Boszniában is és Herczegovinában elhagyta volna székhelyét, így például Trebinye fellázadt vidékén eddig egész rendben hajtották végre a dohánybeváltást. A lázadás felől legutoljára érkezett hírek kedvezőbbek. Pok h altengernagy kijelenti, hogy csak az előirányzatban megjelölt hajók tesznek szolgálatot. Szlávy és Kálnoky ama megyjegyzése után, hogy ha a kormány a kért összeggel ki nem jutna, újból a delegácziókhoz fog fordulni, a kormányelőterjesztést elfogadták és 11 szavazattal 9 ellenében elvetették Ruszamaz indítványát, hogy további összeg szüksége esetén a szükségelt hitel haladéktalan a delegáczióktól keressék. Bileb, febr. 1. (Ered. sürg.) Az itt állomásozó 67. sz. Schmerling gyalogezred jan. 17., 18., 19. és 20-án folyvást ütközeteket vívott az inzurgens bandákkal Trebinye és Bilek közt, de az inzurgensek mindig nagy veszteséggel visszaverettek. Az ezred összes vesztesége eddig 6 halott és ugyanannyi sebesült. A Schmerling gyalogosok vitézsége minden dicséreten felül áll. Az ezred-parancsnokság 5 tisztet ajánlt kitüntetésre és Jovanovich báró altábornagy Medvey alezredes bileki állomás-parancsnokhoz dicsérő táviratot intézett. Most a Bilek és Trebinye közti egész környék meg van tisztítva az inzurgensektől, nem úgy, mint az említett ütközetek előtt. Kattaro, febr. 1. (Ered. sürg.) Az a hir van elterjedve, hogy A ngyeics nem esett el. Hirszerint Csetinyében látták és azt sejtik, hogy most megint Metko Starjevics bandájánál tartózkodik. Itt és Antiváriban orosz gabnahajók jeleztetnek, melyek Odesszából indultak el. Zára, febr. 1. (Ered. sürg.) Kattaróból ideérkezett jelentések azt mondják, hogy a 22. sz. Weber gyalogezred egy századának csatározása volt egy krivoszcsieikből és herczegovinaiakból álló 300 embernyi bandával. A mi veszteségünk néhány ember, köztük egy tiszt. Petrovácz, (Bosznia) febr. 1. (Ered. sürg.) A mohamedánok az itteni mecsetben néhány titkos gyűlést tartottak, melyeket Hrnjak községi biró minden legális biztosítás daczára betiltatott. Az ujonczozási előkészületek nyugati Boszniában akadálytalanul folynak. A mohamedánok felhagytak a kivándorlással és várakozó állást foglalnak el. Ők maguk kérik a helyőrségek szaporítását. Szentpétervár, febr. 1. A hivatalos lap jelenti : A czár ukáza felhatalmazza a pénzügyminisztert, hogy mindenkor a czár külön engedélye nélkül rövid határidejű kötvényeket kibocsáthat azzal az utasítással, hogy azok a még be nem váltott előbbi kibocsátású kötvényekkel együtt soha a 30 milliót túl ne haladják, és hogy minden kibocsátás a császár tudomására hozassák. A hírlapok jelentik, hogy a karkowi, poltawai és kiewi kormányzóságokban a téli rozsvetés tönkre ment. Nándorfehérvár, febr. 1. A fejedelem ama válaszát, melyet a skuptina küldöttségéhez intézett és a melyben bizalmát fejezte ki a minisztérium és a skupstina többsége iránt s az országra nézve veszélyesnek nyilvánitá az ellenzék eljárását, s minden kétség eloszlatása végett valamennyi hatósággal táviró útján fogják közölni. Oran, febr. 1. A franczia hadoszlop három napig tartó menet után Meheriától 125 kilométer távolságra sikeres támadást intézett a meg nem hódolt törzsek ellen, és 10,000 darab juhot és 600 tevét ejtett zsákmányul. A disszidensek közül 90 femher elesett. London, febr. 1. A Reuter ügynökségnek mai kelettel azt távírják Kairóból, hogy Arabi bej meglátogatta a notabelsik kamarájának elnökét és azt kérte tőle, hogy a kamara az ellenjavaslatot, úgy a mint az ki van dolgozva, fogadja el. Diplomácziai körökben azt hiszik, hogy a kamara engedni fog a katonai párt nyomásának és úgy fog szavazni, amint az utóbbi kivánja, s a khedivétől S her if pasa elbocsátását fogja követelni. S he r if pasa lemondását várják, hogy egy új katonai zendülés kitörését megakadályozzák. Szófia, febr. 1. A bolgár meghatalmazottak néhány nap múlva Bécsbe utaznak, hogy a keleti vasutakra vonatkozó egyezményt ratifikálják. s a r i f f konstantinápolyi diplomácziai ügyvivővé neveztetett ki. — A nemzeti egylet helyiségeiben röviddel a színházi előadás után ma éjjel tűz ütött ki; az egész ház, mely fából volt építve, leégett. London, febr. 1. Sir Charles Dilke tegnap Chelsea választói előtt beszédet mondott, melyben védte a kormány külügyi politikáját és hangsúlyozta az Angolország és Francziaország közt az egiptomi kérdéssel szemben uralkodó egyetértés fentartását. Szónok reményteljesen nyilatkozott a franczia-angol kereskedelmi szerződés megkötéséről, az angol kormány azonban nem fog retrograd jellegű szerződést kötni. Páris, febr. 1. Majdnem az összes hírlapok, az intranzigenseket kivéve, helyeslik a miniszteri nyilatkozatot ; az intranzigens hirlapok rosszalják a revízió elhalasztását. Granet és Lockroyer iránt interpellálni fogják a kormányt, azonban a kamara többsége a kabinet mellett van. A »Temps« reméli, hogy a kabinet tettekkel fogja igazolni ama reményeket, melyeket a kormány nyilatkozata keltett és elvárja, hogy végre a békés haladásnak és a kormány állandóságának korszaka fog bekövetkezni. A »National« azt mondja, hogy a józan ész politikája vonult tegnap a parlamentbe. A »Liberté« kijelenti, hogy a hazafiság szelleme hatja át Freycinet programmját. Sális képviselő holnap az Union generale végett fogja interpellálni a kormányt, szigorú vizsgálatot fog az igazgatóság ellen kérni és a kormányt fel fogja hívni, hogy a közérdek megóvása végett változtassák meg a törvényhozást. Az igazságügyminiszter fog erre az interpelláczióra felelni London, febr. 1. Az esti lapok jelentik, hogy a királynő márczius 17-ke körül a »Viktoria és Albert« yachton Cherbourgba megy s onnan Svájczba utazik, hol valószínűleg három hétig fog tartózkodni. Tunisz, febr. 1. Egész Tuniszban nyugalom uralkodik. A Hamama-törzs 1000 sátorral visszatért lakhelyébe és megfizeti hátralévő adóit és a hadi költségeket. KÜLÖNFÉLÉK. Lapunk mai mellékletének tartalma: Bontoux bukása. — Állami kedvezmények a hazai ipar részére. — Az Eötvösalap-bizottság nagygyűlése. — A gazdakör ülése. — A budapesti filológiai társaság.— Fővárosi ügyek. — Közgazdasági vegyes hírek. — Tárcza: A nőnevelés reformja Francziaországban. Lapunk legközelebbi száma rendkívüli kiadásban pénteken reggel jelenik meg. Az országos vöröskereszt-egylet budapesti VII. kerületi fiókja, gróf Károlyi Viktorné elnöklete alatt, ma tartotta választmányi ülését, melyben a visszalépett Sárkány Józsefné helyébe Ujváry Lajosné alelnökül és dr. Biasini Domokos országgy. képviselő pénztárnokul választatott meg. Határoztatott, hogy a dél-dalmácziai hadsereg számára 1000 drb kötőszert a központi igazgatóság mintája szerint szerez be, mely czélra Kassélik Eugenia urhölgy és Kassélik Jenő ur külön-külön 100—100 frtot adakoztak; a választmány kebelében megejtett gyűjtés pedig 120 frtot eredményezett. A kötőszerek beszerzésével gróf Károlyi Viktorné bízatott meg. Az egyletnek VIII. kerületi városi választmánya február hó 4-én délután 4 órakor a reáliskola dísztermében (VIII. zerge-utcza 11.) tartja rendes közgyűlését. A napirenden levő tárgyak fontossága megkívánja a tagok múlhatatlan megjelenését. — A hazai műipar emelése érdekében. Nemrég említettük, hogy a főv. építészek közt mozgalom indult meg, müiparczikkek mintáinak készítése iránt, hogy a magyar műiparosok ne legyenek a külföldi minták utánzására utalva. Eddig már 24- en kötelezték magukat ily minták készítésére. Ezek közt van 4 szobrász, 3 festő és 17 építész, akik két ismert dekorateurt is fel fognak hívni csatlakozásra. Első értekezletüket legközelebb fogják megtartani a mérnök és építészegylet helyiségében. Ez alkalommal megállapítják a további módozatokat, a fővárosi építészekhez és művészekhez intézendő felhívást és a műiparosoknak küldendő körlevelet. A Kereskedők nyugdíj-intézete, Szakál Lajos fővárosi kereskedő indítványt nyújtott be a magyar kereskedelmi csarnokhoz egy »elaggott és elszegényedett kereskedők nyugdíj-intézetének« felállítása tárgyában. Az eszme, melynek híre már a közönség körébe is kiszivárgott, az érdekelt körökben átalános helyesléssel és pártolással találkozik, úgy hogy ez irányban legközelebb az összes kereskedelmi testületek és egyesületek részéről hathatós akció várható. Az intéző körök abban a véleményben vannak, hogy legcészerűbb volna, ha a meglevő és elavult kereskedelmi testületek parlagon heverő tőkét fordíttatnának ez intézmény megteremtésére. A kereskedelmi csarnok e tárgyban legközelebb értekezletet tart. . — Festetics Ágoston gróf elhunyta alkalmából, a család következő gyászjelentést adott ki: Tolnai gróf Festetics Pál, gróf Festetics Andor, gróf Festetics Karolina, férjezett gróf Szapáry Gyuláné, nem különben gróf Festetics Dénes császári királyi kamarás, fájdalomteli szívvel jelentik forrón szeretet atyjok, illetve testvérbátyja méltóságos tolnai gróf Festetics Ágoston cs. kir. kamarásnak f. é. január 31-én délután 1 órakor, hosszas betegeskedés után, tüdőszélhüdés következtében történt elhunytát. A boldogult földi maradványai február 2-án d. u. 3 órakor fognak Budapesten Zrinyi utcza 10. sz. a. beszenteltetni és február 3-án Déghen a családi sirboltban örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent mise áldozatok Budapesten a lipótvárosi plébánia templomban febr. 6-án d. e. 10 órakor a déghi s a többi kegyúri plébániákban pedig f. hó febr. 4-én fognak a Mindenhatónak bemutattatni. Az országos magyar méhészeti egyesület f. hó 4-én szombaton délután 5 órakor méhészeti estét tart a Köztelken e programmal: 1. Abend András: Az anyaméh kiteleltetése. 2. Kühne Ferencz: A méhészeti vándortanitók haszna és feladata. 3. Gergely Kálmán: Saját szerkezetű méhkasát mutatja be. Az est után fontos dolgokban választmányi ülés lesz. — A Dunagőzhajózási társaság budapesti forgalmi igazgatóságánál a már rég előkészített személyváltozás ma történt meg amennyiben Ullmann Lajos lépett a már hosszabb idő óta betegeskedő Medgyaszay István forgalmi igazgató helyére. Tegnap érkezett meg lovag Cassian vezérigazgató s ma délelőtt egybehitta az egyes osztályok főnökeit kiket az uj forgalmi igazgatónak bemutatott s egyúttal ez utóbbit hivatalába iktatta. Cassian igazgató meleg beszédet intézett az egybegyűltekhez különösen pedig Medgyaszayhoz. Sajnálkozását fejezte ki ez utóbbinak megbetegedése fölött s kiemelte a társulat körül szerzett érdemeit. Medgyaszay elérzékenyülve válaszolt megköszönvén működésének elismerését. Ezt követte az uj igazgatónak Ullmannak beiktatása. Délben Cassian bemutatta az uj igazgetót a minisztereknek s délután Ullmann már tényleg meg is kezdte működését. — A budapesti sör. A tud.egyetem közegészségtani intézetében dr. Fischer Samu gyógyszerész több fajta sört vett chemiai vizsgálás alá s ennek eredményét a dr. Fodor által szerkesztett »Közegészségügyi orvostan« czimű lapban teszi közzé. A közlemény legnagyobb része az elemzési eljárást adja elő, melyet mint tisztán szakszerűt mellőzzük, s csupán arra a részére szorítkozunk, mely a sörivó közönségét érdekelheti, s ez így szól: A sör a legkedveltebb italok egyike és fogyasztása mindenütt, nevezetesen Budapesten is, egyre emelkedőben van. A tiszta, romlatlan, meghamisítatlan sör egészséges ital; megromlása vagy hamisítása esetén azonban egészségtelenné válhat. Úgy megromlásnak mint hamisításnak pedig a sör igen alá van vetve : előbbinek a korcsmáros kimérőjében, ahol naphosszant csapon áll; utóbbinak pedig vagy a gyárosnál, aki a drága söranyagokat kímérni akarja, vagy a vendéglősnél, aki örömest szaporítaná a hordó tartalmát tokárán lesz keresztül vihető? Hát mégse vonják felelősségre Ausztria-Magyarországot azért, hogy vigyázatlanul bánik a tűzzel, hogy ez elemmel oly vakmerő játékot űz ? . .. A »Novoje Vremja« csetinyei levelezője megismerteti a lázadók haderejét. E szerint Trebinye, Zalozne, Korenicsi adtak 800 embert, Zubczi 450-et, Nevesinye 1.800-at, Gaczkó 700-at, Popovo és az apró törzsek 300-at; a montengrói önkénytesek ■ száma 200 főre rúg. Ugyanez a levelező érdekes adatokat nyújt Kovácsevics Sztojánról is, aki, bár őt tartják a fölkelés fejének, voltaképen csak vitéz hajdú, és nem sztrategista. Hatalma csak a saját csapatjára terjed, és Nikta fejedelem se kedveli, vetélytársat látva benne. Nem tartja valószínűnek azt a hírt se, hogy Peko Pavlovics is a lázadók közé menjen, leginkább azért, mert ő is ellenséges lábon áll Mikós fejedelemmel. A prágai »Pokrok« Ausztria-Magyarország déli helyzetéről írván, következőleg nyilatkozik: »Az osztrák-magyar birodalomnak nem szabad továbbra is Bosznia és Herczegovina kormányzójának maradnia, az osztrák-magyar monarchiának első rendben arra kell törekednie, hogy a nevezett tartományok valóságos uráva legyen. Őszintén és legálisan kell a nép előtt kihirdetnie azt, amire az okkupáczió titkon czéloz. Másodsorban szükséges, hogy e tartományokkal szemben nem magyar török vagy német politika folytattassék, hanem természetes szláv politika. Monarchiának a két tartományt csak úgy tarthatja meg, ha szlávnak hagyja meg. Ezalatt a zászló alatt biztos a győzelem. A Narodni Listy-ból azt lehet kiolvasni, hogy szeretné, ha Ausztria a két tartományt saját sorsára hagyná, illetőleg megengedné, hogy a megfelelő viszony szerint Montenegróban és Szerbiához csatoltassanak, különben arról van meggyőződve, hogy a jelen elégedetlenséget a magyar és német nemzeti politika okozta; ha a kérdéses két tartományt, mint eleinte, horvátul kormányozták volna, ez nem következett volna be. A Pokrok nagy hibának tartja, hogy az okkupárt tartományokban az agrárius kérdés már rég meg nem oldatott. Ha a nép valóságos tulajdonosa volna a földnek, melyen dolgozik, sokkal nyugodtabb jellemet öltött vlna magára. A »Moravská Orlice« hasonló értelemben ír, kiemelvén, hogy a cseh hírlapirodalomnak nem lehet most rokonszenvesen fogadni a délszláv felkelők ügyét, mert ez alkalommal a cseh nemzet vére és pénze forog szóban.