A Hon, 1882. május (20. évfolyam, 120-148. szám)
1882-05-05 / 123. szám
123. szám. 20-dik évfolyam. Szerkesztési iroda, Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRKETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok- tere, Athenaeum-épület) küldendők. «L» POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Budapest, 1882. Péntek, május 5. Kiadó-hivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggel és esti kiadás együtt: 1 hónapra............................................ . 2 frt 3 hónapra ....................6 , 6 hónapra ...........12* Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint.............................1 * Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Budapest, május 4. A képviselőház közgazdasági bizottsága holnap terjeszti a ház elé a vámrevisióról szóló jelentését. Az osztrák képviselőház meglehetősen előhaladt annak részletes tárgyalásában és a kormány előterjesztését egyetlen pont kivételével változatlanul fogadta el. Minthogy pedig az osztrák szempontokkal legtöbb kifogás alá eső kávé- és gyapotáruk vámja (előbbit nagysága, utóbbit csekélysége miatt kifogásolták) többséget nyert, kilátásunk lehet arra, hogy azon lényeges változás nem fog megtörténni. E tekintetben az a kettős előnyünk van az 1878-ks állapotokhoz képest, hogy az osztrák parlament képviselőháza előbb foglalt állást a kormány előterjesztésével szemben, és hogy az többséget nyer és így, ha a vámrevisió nálunk a kormány előterjesztése szerint elfogadtatnék, nem leszünk kitéve az újabb alkudozásoknak, ami nem csak a koncessziók lehetőségét zárja ki, hanem egyszersmind az új tarifa rövid időn való életbeléptetését is lehetővé teszi. Kivételt az osztrák képviselőház csak a Hallwick-féle indítvány elfogadása által tett, melynek értelmében nem csak Dalmácziának és a guarneroi szigeteknek, mint a kormány javaslá, hanem Isztria, Trieszt, Herczegovina és Tirol több kerületének is biztosíttatnék rendeleti uton megszabandó mértékben a gabonának vámmentes behozatala. Ez olyan változás, mely a kiegyezés egyik alapfeltételét érinti és így az osztrák kormánynak azon kell lennie, hogy az urak házában helyrehozassék ez a hiba, mert különben nagyon megnehezítné a revisió keresztülvitelét. Különben is a gabonavámok hatását nagyon csökkenti az a lyuk, melyet azokon át a romániai és a szerb szerződés, valamint az a csekély kedvezmény, melyben Dalmácziának és a guarneroi szigeteknek adatik az által, hogy 20 ezer métermázsa búzának és 80 ezer métermázsa kukoricának, mint maximumnak, vámmentes behozatala biztosíttatik. Épen azért, ha azok hatását még jobban megrontani nem akarjuk, a kedvezményekben és kivételekben tovább nem mehetünk. Ami azon szempontokat illeti, melyekből az osztrák képviselőház a törvényjavaslatot tárgyaló, azok sokkal ellentétesebbek a nálunk dívó szempontokkal, hogy sem érdekesek és tanulságosak reánk nézve ne lennének. Legelőször is megjegyzendő az, hogy a vámterület közösségének megszüntetését a Lajthán túl senki sem kívánja, és így 1887-ig legalább, nálunk annak sürgetése teljesen hiábavaló dolog, mert míg az új szerződés érvénye le nem jár, addig minden változást a taristán a vámközösség szempontjából kell megítélni. És így első tanulság, a magyar ellenzékre az osztrák parlamenti vitákból az, hogy ha nem a vámközösség és annak minden követelményei tekintetbevételével ítéli meg a vámrevíziót, egészen hiábavaló dolgot cselekszik, mert nemcsak érvényesíthetten és pedig semmiféle kormány által nem érvényesíthető álláspontra helyezkedik, hanem egyszersmind hamis szempontból fogja megítélni a vámrevíziót magát is. A másik feltűnőbb és sok tekintetben új jelenség az osztrák parlament tárgyalásaiban az, hogy a Pierer által nyíltan megmondott és Chlumetzky, valamint ellenzéki kollegái által makacssággal védelmezett ,kizárólagos osztrák szempont, mely teljesen ignorálja az ott"elonyfjt ’",llelyet Ausztriának is nyújt a Magyarországgal való vámközösség, most a többség által nemcsak el nem fogadtatott, de egyenesen és nyíltan megtámad.valon. Az al.telifes^^korrekt nyilatkozat, melyet I' Ilin kereskedelmi inii_iiiz,kint vámügyi 'bi^oTts^gb^m'*tét,t"""^s'^mely kinyomatva az osztrák vámügyi bizottság jelentésében is megjelent, valamint e miniszternek és Riegernek a nyilvános ülésben tett nyilatkozatai meggyőznek erről. Hangsúlyozva van ezekben az, hogy vámközösségben nem szabad csak azt nézni, mi használ Ausztriának és semmi tekintettel nem lenni Magyarországra, hanem az érdekeket kiegyenlíteni kell igyekezni. Az osztrák kormánynakvolt bátorsága és őszintesége megmondani, hogy Triesztnek a l egyőbb differenciális vámokat, a gyapotáruknak nagyobb védelmet adott volna, de Magyarország jogos ellenvetései miatt ezeket nem javasolhatja. Igaz, hogy az osztrák ellenzék nem szűnt meg szemére vetni, hogy Magyarország »diktál« Ausztriának, de ez csak ellentéte annak a vádnak, melylyel idehaza fogunk találkozni, melyet nálunk úgy szoktak kifejezni, hogy »Bécs parancsának« engedelmeskedik a kormány és annak áldozza föl az ország érdekeit. Tanulságos ellentét ez és könnyűvé teszi kölcsönös megczáfolásukat a szembeállítás, mi hogy épen a vámügyi reviziónál fordul elő, hol az országnak oly fontos anyagi érdekeiről van szó, annak őszintén örülünk mert bizonyítja azt, hogy az egyensúly az érdekek közt könnyen helyreállítható. Igaz, hogy egy osztrák képviselő azt is kiszámíta, hogy Magyarország a pénzügyi vámoknál 3 — 4 millió praecipiumot élvez, a quotán felül, az osztrák adózók rovasára, no de ez is csak antidotuma (melyet jó lesz előre bevenni) azon argumentationak és czifrábbnál czifrább számításoknak, melyekhez idehaza lesz szerencsénk, melyekben bizonyára még több millió erejéig való megkárosításunk lesz kiszámítva — Bécs javára. De ha ez érdekes ellentétek könnyen lerontják egymást, bizonyára minden komoly politikus nagy fontosságot fog tulajdonítani azon körülménynek, hogy Ausztriában azon csehek és feudális konservatív urak, kik Magyarországnak és a dualizmusnak határozott ellenségei voltak, most pártot alakítottak ennek védelmére és hangsúlyozzák annak jogos igényeit. Ez a legörvendetesebb eredmény az osztrák vámtárgyalásokDmv / — Az országgyűlés a jelen ülésszak folyamában az 1880-iki zárszámadáson és néhány kisebb, kevésbé fontos javaslaton kívül még csak az átalános vámtarifa revíziójáról szóló törvényjavaslatot fogja elintézni, melynek tárgyalása jövő kedden veszi kezdetét, továbbá a megszállott tartományokra megkívántató rendkívüli szükséglet fedezésére vonatkozó előterjesztést Ha e javaslatok még pünkösd előtt a főrendiházban is elintézést nyerhetnek, a jelen ülésszakot már folyó hó 26-án vagy 27-én berekesztik. A képviselőház azonban érdemleges működését mindenesetre — mint a »B. K.« értesül — még a pünkösdi ünnepek előtt befejezi s június első napjaiban csak a főrendiház üzeneteinek átvétele végett fog egy-két ülésre egybegyülni, mire aztán az országgyűlés első ülésszakát királyi leirat zárja be s egyidejűleg valószínűen október elejére a második ülésszakra egybehívja. — Az osztrák államvasuttal kötött szerződés ellen lassankint megszűnnek Ausztriában is a kicsinyes áskálódások. P elkezdik ismerni e szerződésnek nagy vasúti politikai célzatait, amelyeket mellőzni semmiféle dühös támadások által nem lehet. S a higgadtabban gondolkozó osztrák sajtó belátja most már azt, hogy e szerződés az osztrák államvasut társaságnak és Magyarországnak egyaránt érdekében áll. A N. W. T. constatálja, hogy az osztrák államvasut részére engedélyezett vonalak közt van a pozsony-sopronyi vasúti összeköttetés is, és ha ez elkészül, akkor Fiume Prágához ép oly közel fog esni mint Trieszt , az osztrák államvasútnak meg lesz az az előnye, hogy a forgalmat nem is kellene megosztania más pályával. Ezen vasút kiépítése esetén a Gácsországból jövő forgalom egyenesen Fiume felé veheti útját. Szóval Fiume nagy előnyöket húzhat majd e szerződésből Trieszt rovására. A N. W. T. tehát azt tanácsolja, hogy ki kell építeni a Rudolf pályát. — A Rotschild konzorczium által az év folyamán kibocsátandó emissió összeget következőleg állítja össze a »N. fr. Pr.« Az occupationális hitelből Ausztriára eső rész 9.055.000 irtot tesz azon összegen felül, amely a közös aktívák útján fedeztetik. A Rothschild consortiumnak joga van ez összeget 92121 /a árfolyamon optióba átvenni, s bizonyosnak vehető, hogy jogával élni is fog. E czimen tehát kibocsátásra kerül 9.829.000 frt, a 37,56 milliós deficitre szükséges névértékben 40.77 millió, együtt 50.599 millió. Ehhez számítva a magyar kormány által törlesztésre és deficitfedezésre kibocsátandó 37 milliót, a Magyarországra eső occupationális hitelre szükséges 4,14 milliót, s a pest-zimonyi vasútra szükséges 14 milliót, kitűnik, hogy ezen pénzcsoport mindössze 122 millióért papírjáradék kibocsátás felett rendelkezik, amiből 65,5 millió Ausztriára, 56,5 millió Magyarországra esik. Valószínű, hogy a consortium a konvertálási kölcsönt, csak akkor teszi majdaláírásra, ha ezen emissiók iránt intézkedett. — Az első franczia sárgakönyv Egiptomról — mint Párisból jelentik — 120 sürgönyt tartalmaz 1880. augusztusig. Mint legérdekesebb momentum kitűnik belőle a megegyezés Ausztria-Magyarország és Németország magatartásában. St. Walter gróf egy február 20-iki sürgönye azt mondja, hogy a bécsi kabinet a Francziaország és Anglia által ajánlt liquidaczionális bizottságba való beleegyezését a berlini kabinetétől tette függővé, míg Radovicz egyidőben előre megadta a berlini kabinet beleegyezését az esetre, ha a bécsi kabinet nem emel kifogást. Olaszország ellenben kifogásokat tett és változtatásokat kért. Noailles ezt írja: »Cairoli, fáradozásaim daczára kevéssé látszik hajlandónak, hogy a franczia-angol tervezetbe egyhamar beleegyezzék; sőt úgy látszik, hogy Menabren megbízást kapott, hogy Párisban és Londonban érvényesítse Olaszország okait. Cairoli azt is mondta, hogy Londonból választ vár megjegyzéseire. Ez a válasz megegyezett Francziaország eljárásával. Berlinben is kifogásokat tett Olaszország. Radovitz kereken visszautasította, a berlini kabinet beleegyezését jelentette ki s ettől nem térhet el Végül Olaszország is engedett és megadta beleegyezését a liquidaczionális bizottságba. Oroszország is fentartásokat hangoztatott, vonakodott e bizottság határozatainak törvényerejét felebbezés nélkül elismerni és azt hitte, hogy fenn kell magának tartania a szabadságot, hogy e határozatok értékét megbecsülje. — Szentpétervárról jelentik, hogy Strelnikow tábornok meggyilkolása közben egy harmadik merénylő a tábornok mellett ült és kabátjából egy tárczát húzott ki, mely fontos adatokat tartalmazott az elfogandó nihilistákról és a nihilista-felirás kulcsát tartalmazta. Strelnikow lakásába is betörtek a merénylet fölötti riadalom alatt és fontos okmányokat loptak el, melyek a nihilista szervezet egész apparátusát leleplezték, de a gyanakodó tábornok által senkivel se közöltöttek teljesen. — Egy nihilista proklamáczió Strelnikow megöletését a végrehajtó bizottság egy ítélet következményének jelenti ki, ama kegyetlen szigor miatt, mellyel a tábornok funkczióit mint a különbiztossági felügyeleti szolgálatok feje délen gyakorolta. A »Narodnaja Wolja« Helfmann Jessika halálát jelenti. — A németországi dohányegyedáruságra vonatkozó végleges törvényjavaslat indokolásával együtt elkészült s abból kiemeljük a következő részleteket, melyek előbbeni közleményeink kiegészítéséül szolgálhatnak. Az egyedárusági igazgatóság köteles a következő dohánynemeket a megjelölt árakon eladni: 1 kilogr. bordásdohány 1 mark, 1 kilogr. levelesdohány keverve bordásdohánnyal 1 m. 20 pf.; 1 klgr. varinos, portorico és maryland 1 m. 50 pf. — 5 markig; 1 kiló finom varigas, portorico és maryland 6 m., 1 kiló valódi török 8 m., 1 kiló legfinomabb török 10 m.; burnót hatféle faj, 1 kiló 1—6 mark, rágni való dohány kilenczfaj 2—8 mark. Szivarok 1—12 faj 3—20 pfennig darabja; tiszta havanna 1 db 25 pf., ma ég finomabb 1 db 30 pfennig. Utasoknak csak 50 gramm dohányt vagy szivart szabad magokkal vinni. Azon felül minden kilóért 15 markot fizetnek szivartól vagy szivarkától és 10 markot dohánytól. Az indokolás kimondja, hogy a dohányárak úgy vannak megállapítva, hogy a fogyasztó közönség ne érezze nagyon a megdrágítást. Ezért a monopol nem is fog annyit jövedelmezni mint Francziaországban, de azért előirányzat képen fel van véve, hogy különböző dohánygyártmányok egy év alatt 1.512,998 mázsa 388.570,324 mark értékben kerülnek eladásra. Ebből levonandó igazgatási és elárusítási illeték fejébe 40,799,882 mark, belföldi 626,084 mázsa dohány bevásárlási díj fejébe mázsáját 35 márkkal számítva 22 millió mark, 845,214 mázsa külföldi dohány beszerzése fejébe mázsáját 55 80 markon számítva 47 millió márk, s 93,912 mázsa 144 márkos finom külföldi dohány beszerzési ára fejébe 131/2 millió mark, munkadijak fejébe 48 millió mark, a trafikoknak járó 407 millión kívül összesen tehát 173.174,775 markot tesz a költség, s igy maradna a kincstárnak tisztán 174.595,667 márk. A fizetendő kárpótlások összege a négy osztályban 257 millió markot tesz, amelynek a 1/6-os kamatozással 10.922.500 mark felel meg. Levonva ez összeget a tiszta bevételből, maradni fog 163.673,167 mark nyereség a monopólium életbeléptetéséből. A képviselőhöz bizottságaiból. — A képviselőház véderőbizottsága ma délután Tisza László elnöklete alatt ülést tartott, melyben tárgyalás alá került a csász. és kir. közös hadsereg katonai nevelő és tisztképző intézeteinél magyar ifjak részére adományozandó 120 alapítványi helynek létesítéséről szóló tvjavaslat. Az ülés megnyitása után szót emel Eruszt Kelemen. Szükségesnek tartja a jelen javaslat alapos megbízáltatása czéljából, hogy a bizottság rendelkezésére bocsáttassék a kimutatás 1. a katonai nevelőintézetekbe való felvételt tárgyazó szabályzatról, 2. pedig arról, hogy az ottan eddig felvett tanulók számaránya milyen a Lajthán túli és a Lajthán inneni ifjak között. Szende Béla honv. minister válaszolta, hogy nézete szerint az eddigi alapítványi rendszer semmi összefüggésben sincsen a jövőben életbeléptetendő systhemával, ugyanis a jelen javaslatban megállapíttatni szándékolt alapítványi helyek betöltése iránt egész új rendszer és felvételi szabályzat fog megalkottatni. Megjegyzi egyébiránt, hogy a felállíttatni szándékolt 120 hely tíz évre osztandó fel, amit úgy vélt legsikeresebben megoldhatónak, hogy az alreáliskola első osztályába 12. a 3. osztályába szintén 12 növendék vétetik fel. A főreáliskolába a jelen évben felvételnek nem lenne helye — mellesleg tehát kiigazítandónak mondja a javaslat indokolásának eziránti hibás tartalmát — jóllehet gondoskodott illetékes helyen már arról, hogy mégis eszközöltetik ide is felvétel. Az akadémiába pedig 24 növendék szándékoltatik felvétetni. 1883—4 évben a felvétel kiegészíttetnék, úgy, hogy 1884—5-ben már rendesen 12 növendék vétetnék fel a katonai nevelőintézetbe és ugyanannyi tisztképzett jönne ki az akadémiából. Különben hajlandó Ernuszt kérelmének eleget tenni és a kívánt kimutatásokat a bizottság tagjai közt szétoszlatni. Ezután még Hosy Pál azon kérelmet intézi a honvédelmi miniszterhez, hogy azon kimutatást is terjesztené elő, amely tartalmazza az illető katonai intézetek helyeinek maxiumát, valamint a tényleges betöltések számát, hogy ezúttal tájékozást tehessen az iránt: nem szükséges-e a magyar tiszti akadémia felállítása. Szende Béla miniszter megjegyzi, hogy a jelen javaslattal nincsen feladva még a magyar tiszti akadémia felállításának eszméje. A bizottság abban állapodott meg, hogy a kívánt kimutatások a tagok közt szét fognak osztatni. Ezzel az ülés véget ért. A képviselő úz közgazdasági bizottsága mad. u. 6 órakor Falk Miksa elnöklete alatt tartott ülésében Baross Gábor előadó előterjesztette az átalános vámtarifára és az erről szóló tvjavaslatra vonatkozó igen terjedelmes jelentését, melyet a bizottság igen csekély styláris módosítással, különben minden lényeges változtatás nélkül elfogadott. A jelentést Baross előadó a képviselőház holnapi ülésén fogja benyújtani. Az ülésen a kormány részéről jelen voltak: Kemény Gábor b. és Szapáry Gyula gr. miniszterek és Matlekovics Sándor államtitkár. — A tisztviselők minősítéséről szóló törvényjavaslat tárgyalására kiküldött bizottság ma d. u. 5 órakor Péchy Manó gr. elnöklete alatt ülést tartott. A kormány részéről jelen voltak Tisza miniszterelnök, Pauer miniszter, Ribáry, Bedő min. tan. és Weckerle oszt. tanácsos. A múlt ülés jegyzőkönyve észrevétel nélkül hitelesíttetett. Ezután olvastatik a kiküldött albizottság által a számvevőségi szakra szerkesztett szakasz szövege. Tisza miniszterelnök felemlíti, hogy a vidékiek a tanfolyamot nem hallgathatják. Dárday megjegyzi, hogy ezek erre nincsenek is kötelezve. Tibár kérdi, hogy hol szerzi meg a kellő gyakorlatot az oly megválasztott megyei számvevő, ki csak egyedül ilyen a megyében ? E kérdésnél keletkezett eszmecserében részt vesznek.Bochkor, Kránitz és az előadó. Végül Tisza miniszterelnök azon javaslata fogadtatott el, hogy olyanok kik állam számviteli vizsga nélkül neveztetnek ki két év alatt ezt letenni tartoznak s addig előléptetésben nem részesülnek, s ha pedig a vizsgát le nem teszik, állásukat vesztik. Ezután a pénztári szak tárgyaltatott. Weckerle oszt. tanácsos hosszasabban indokolja azon nézetét, hogy a pénztáraknál átalában a középiskola mondassék ki szükségesnek. A bizottság ezt elfogadja. Ugyanez mondatik ki a megyei pénztári tisztviselőkre is. Az itt támadt eszmecserében Tibád, Bathó, Bochkor és Kráitz vettek részt. Következett a kezelési szak tárgyalása. Előadó szükségesnek tartja, hogy vagy a 6. vagy a 4. gimnaziális osztály vétessék fel, de unifikáltassék a minősítvény. Horánszky szintén osztja e nézetet. A bizottság elfogadja a 4-dik gymnaziális osztályt. A fegyintézeteknél szót emel: Dárday: tekintettel ezen intézetek és kerületi börtönök igazgatóinak fegyelmi hatalmára s a büntető törvénykönyv rendelkezéseire, ezektől jogvégzettség kívántatik. Pauler miniszter csatlakozik Dárdayhoz. Choriner igazgatókra nézve bírói minősítvényt kér és ezt hosszasabban indokolja fegyházrendszerünkből vett példákkal. Fogházfelügyelőkre nézve elfogadja a javaslatot, mely középiskola. Dárday ellene van a bírói minősítésnek az igazgatóknál, mert aki ilyennel bír, az bajosan fog azon különös ismeretekkel bírni, melyek a fegyházigazgatóra nézve szükségek. Horánszky hozzájárul Chorin indítványához. Pauer miniszter osztja Dárday nézetét. Horánszky felszólalása után Tisza miniszterelnök megjegyzi, hogy régebben a börtönügyi irodalommal foglalkozván, nézete, hogy a fegyintézeti igazgatónak inkább egészségügyi és lélektani, mint bírói ismeretekre van szüksége, hogy a fegyenczek egyéniségét felismerni tudja. Elfogadja az előadó és Pauler miniszter nézetét. Unger elégnek tartja a jogvégzettséget. Dárday, Túry és Chorin megjegyzései után a bizottság kimondja, hogy a birói qualifikácziót nem tartja szükségesnek. Dárday kérdi, hogy itt miért említtetik a kereskedelmi és állami számvitel alternatív ? Pauler utal a Bachkorra, hogy a kettő közti különbözet iránt adjon felvilágosítást. Bachkor erről bővebben szól, s végül a börtönügyi számvitelnél a csak kereskedelmileg képzett egyént is elégségesnek mondja. A bizottság elfogadja, hogy vagy az állami, vagy a kereskedelmi számvitelről vizsgázott legyen. A vesztegintézetek és zálogházaknál alkalmazottakra nézve a minősítvény a javaslat szerint elfogadtatott. Ezzel az ülés véget ért. Közelebbi ülés szombaton d. e. 11 órakor. Országgyűlés. A képviselőház ülése május 4-én. (Esti lapunkhoz kiegészítésül.) Almássy Sándor indítványozza, hogy a szőlődozmaváltság-hátralékok behajtása függesztessék fel, egy széles körű enquette hivassék egybe, amely a tárgyat minden oldalról tanulmányozván, a pénzügyminiszter azután a ház elé úgy terjeszthessen javaslatot. Bochkor Károly : Mindenekelőtt hangsúlyozza, hogy amit Veszter mondott, ama bajok nem azon időből származnak, amidőn a jelenlegi többség alakult. Ezeket tehát az ellenzéki padokról most hangoztatni annyi, mint azokból fegyvert kovácsolni ellenünk. (Mozgás a baloldalon.) Hogy az ellenzék a pénzügyminiszter ígéretét nem fogadja el, mely szerint ez, ha a szigorú végrehajtásnak nem volna eredménye, halasztásra nézve fog javaslatot tenni , ezt nem helyeselheti, részéről a pénzügyminiszter ígéretét elfogadja. Elfogadja pedig azért, mert kell igenis, hogy szigorúan végrehajtassanak és behajtassanak azon összegek, amelyeket az illetők akár szerződés által vállaltak magukra, akár a választott bíróság ítélete folytán kell hogy megfizessenek. De nem helyeselheti azt sem, hogy ezen kötelezettség bármilyen enquettírozás által úgy alakíttassák át, hogy az az államkincstárt terhelje. Hiszen azon osztály érdekében, melynél e hátralékok fölmerültek, az ország már eddig is elég nagy áldozatokat hoz. A földtehermentesítési pótlékokat a nemzetnek minden osztálya fizeti : a polgári osztály, az úgynevezett volt nemesi osztály és ezek között a székelység is. Hogy most új áldozatokat hozzon a nemzet, azt ki kell kerülni, mert úgy is nagy áldozatokat hozunk minden irányban. Majdnem egyedül áll a törvényhozásban az, hogy maga a nemzet váltsa meg a jobbágyok birtokát akkor, midőn a volt törvényes nemzet adta azt. Szóló föltétlenül elfogadja a pénzügyminiszter azon nyilatkozatát, hogy ha szükséges lesz az illetőknek időhaladékot fog adni a hátralékok lefizetésére nézve. Különösen kiemelendőnek véli azt, hogy ha az illetőnek nem volna olyan birtoka, amely szőlődézsma váltság tárgyát képezte, vagy ha az nem volna elégséges a szőlődézsmaváltság hátralékainak fizetésére, akkor kötelezhető legyen arra is, hogy egyéb vagyonából megfizesse, miután ő vagy választott bíróság útján, vagy pedig szerződés alapján állt rá, hogy az összeget, amely reá kivettetett, megfizeti. Kéri a házat, hogy a pénzügyminiszter nyilatkozatát vegye tudomásul, úgy amint azt a bizottság ajánlja. Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter: Senki sem kívánhatja, hogy azon álláspontot foglaljuk el, hogy az egész szőlődézsmaváltság rendezése meg nem történtnek tekintessék, és e tekintetben az eljárás egészen újra kezdessék. Mert ha történhettek hibák azon időben és a szőlők talán drágán becsültettek meg, de most elölről kezdeni a dolgot, nem vezetne czélra. Hogy baj van e tekintetben, azt nem tagadhatni. Hogy tehát e kérdéssel foglalkozni kell, az nem szenved kétséget. Szívesen vette ennélfogva Veszter felszólalását, s azt gondolta, lesz szíves módot ajánlani, mely komoly tárgyalás alapját képezhetné és melynek alapján esetleg a kormány kezébe véve a dolgot, előterjesztést tehet a háznak. De azon bár egyszerűnek látszó módot, hogy aki egy szőlőt meg nem vesz, az fizesse az ezentúl já járulékokat, a hátralékos járulékok pedig engedtessenek el, mégsem tartaná kivihetőnek , mert az nem jelent egyebet, mint az eddigi hátralékok teljes elengedését és valóságos premiumot adna annak, aki eddig hátralékban maradt. Nem kell figyelmen kívül hagyni azt, hogy a kormány tett már ez ügyben oly intézkedéseket, amelyekről ma még azonban nem lehet eldönteni, vájjon fognak-e czélra vezetni vagy nem. Mert a hátralékok összege nagy — bár nem oly nagy, mint Veszter mondotta, hogy 10 millióra mennek, — mert az 1880-iki zárszámadások szerint 8.400.000 frtot tesznek — de épen azon intézkedések következtében, melyeket a törvényhozás a kormány kezdeményezésére tett, nem az egész hátralék, henem az 1880. VII. törvényczikk által két évre elosztatván, 1880. végén 1.200,000 volt esedékes, a többi 7.200,000 frtnyi hátralék 7 évre felosztatván, ma még nem esedékes. A feladat, mely a pénzügyminiszter előtt áll, mindenekelőtt az: meggyőződni arról, váljon az 1880. évi VII. törvényczikkben nyújtott könnyebbség elégséges-e arra, hogy ez az ügy lebonyolittassék. De minthogy tulajdonképen csak az 1880-ik és pedig az is csak átmeneti év szolgáltat tájékozást, ez nem lehet alap arra, hogy a ház már most ezen intézkedés czélszerűségéről határozott véleményt mondhasson, végül kijelenti, hogy ezen kérdéssel foglalkozni kötelességének tartja és a jövő évi költségvetés alkalmával azon helyzetben lesz, hogy a háznak előterjesztést tehet, addig kéri a zárszámadási bizottság jelentését elfogadni. (Helyeslés jobb felől.) A ház erre a tételt változatlanul elfogadja. Madarász József a c) pontnál indítványozza, hogy: »Az 1870: X. t. ez. alapján 30 millió frtnyi névértékű kölcsön ügyben követett eljárás nem vétetik tudomásul.« Lukács László, valamint Prileszky Tádé részletes felvilágosításai után a ház Madarász ellenindítványa elvetésével a bizottság véleményét fogadta el. E szakasz d) pontjánál Madarász József a következő ellenindítványt ajánlja a háznak elfogadásra : »A tiszaszegedi nyeremény kölcsönnél az állami számvevőszék által kimutatott 742,180 frtnyi keresletre nézve adott felvilágosítást nem lévén kellően megnyugtató, az tudomásul nem vétetik.« Prileszky Tádé előadja részletesen a Tiszaszegedi nyereménykölcsön sorsolási terve, s az e körül létrejött intézkedéseket, melyeket a kormány tett s hogy a papírok hogyan bocsáttattak ki. Ismerteti a zárszámadási bizottság eljárását e műveletnél. Kéri Madarász ellenindítványa mellőzését. A ház a bizottság jelentését tudomásul veszi. A gömöri iparvasutakra vonatkozó jelentés kapcsán Frölich Gusztáv kérdi a pénzügyminisztert, hogy a lefolyt öt év óta mit tett ezen ügyben, milyen intézkedések vannak folyamatban, hogy ezen ügy tisztáztassék és mikorra hiszi, hogy az államnak kilátása leend, hogy ezen vasút zárszámadásainak bevételi rovatában azon összegek álljanak, amelyeknek bevételére az állam jogosítva van ? Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter kijelenti, hogy ha nem intézhette is el véglegesen a kérdést, egyezséget hozott létre, amely tényleg megköttetett, sőt már az első részlet be is van fizetve az érdekeltek által és a szerződés jelenleg a kincstári jogügyek igazgatóságánál van, mely a szerződési pontokat véglegesen megállapítván és szövegezvén, az egyezség végleg meg fog köttetni, mihelyt a szerződés tényleg meg lesz állapítva, nem fog késni a kormány, hogy ezen szerződést törvényhozás jóváhagyása elé terjeszsze. Kéri a házat, hogy ezen kijelentését vegye tudomásul. (Helyeslés ) Tudomásul vétetik. Az adóhátralékoknál, a magyar állami gépgyár cziménél, valamint a honvédelmi tárczánál ismételve felszólal Madarász József, észrevételeit megteszi, melyeket Lukács előadó és Prileszky felszólalásai után a ház is tudomásul vesz. A Horvát-Szlavonországok beligazgatási szükséglete czíménél. Madarász József a kiadásokat soknak találja. Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter megjegyzi, hogy a ház tagjai olvasták a túlkiadások indokolását és abból láthatják, hogy a kiadások részint a marhavész elfojtására, részben a földmivelés emelésére fordíttattak. Ezek voltak tehát a túlkiadásnak okai. A tétel elfogadtatik. A vallás és közoktatási tárczánál 19. fejezet. Madarász József sokalja a személyes kiadásokat, továbbá melyeket a tanfelügyelőknek utazására költ az állam, s hibának tartja azt, hogy a népiskolai költségeknél, hol pedig a pazarlás sem volna nálunk kárhoztatandó, tetemes összeg takaríttatott meg. A rendkívüli közösügyi költségeknél Madarász József felvilágosítást kér a pénzügyminisztertől, hogy melyik törvényhozás mely ülésében nyerte a minisztérium e 199,704 frtra nézve a kiadhatási jogot ? Szapáry Gyula gróf pénzügyminiszter kijelenti, hogy ez iránt nem csak külön határozat szükségesenn nem forgott, de magának a közös aktívek tőkéjének felhasználására sem volt szükség, hanem fedeztetett ezen kiadás a közös ügyek tárgyalására kiküldött bizottság határozata alapján, a közös aktívák kamatjából, illetőleg jövedelméből. Ezen eljárás követtetett, t. ház, 1877-től fogva folytonosan, tehát 3 vagy 4 éven át és a törvényhozás mindig megadta a felmentést és nem érezte magát arra hivatva, hogy módosítást eszközöljön. Kéri azért a házat, hogy azt most is vegye tudomásul. (Helyeslés a jobboldalon.) Madarász József nincs megelégedve a pénzügyminiszter válaszával s határozati javaslatot nyújt be, mely szerint a boszniai s herczegovinai menekültek segélyezésére kiutalványozott összeg fölötti tanácskozás és határozás most elhalasztassék, s annak a képviselőház elé terjesztésére a pénzügyminiszter utasíttassék. Prileszky Tádé figyelmezteti Madarászt azon körülményre, hogy a segélyt nem lehetett megtagadni. Meg kellett ezt tenni emberiességi szempontból, s az ország becsülete szempontjából. A ház Madarász hat javaslatát mellőzve, a felmentést megadja. Ezzel a részletes jelentés letárgyaltatván, azáz