A Hon, 1882. május (20. évfolyam, 120-148. szám)

1882-05-05 / 123. szám

123. szám. 20-dik évfolyam. Szerkesztési iroda,­­ Barátok­ tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRK­ETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok- tere, Athenaeum-épület) küldendők. «L» POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Budapest, 1882. Péntek, május 5. Kiadó-hivat­al: Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggel és esti kiadás együtt: 1 hónapra............................................ . 2 frt 3 hónapra ....................6 , 6 hónapra ...........12* Az esti kiadás postai különküldéséért felül­fizetés negyedévenkint.............................1 * Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első napjától számíttatik. Budapest, május 4.­­ A képviselőh­áz közgazdasági bizottsága holnap terjeszti a ház elé a vámrevisióról szóló jelentését. Az osztrák képviselőház meg­lehetősen előhaladt annak részletes tárgyalá­sában és a kormány előterjesztését egyetlen pont kivételével változatlanul fogadta el. Minthogy pedig az osztrák szempontokkal legtöbb kifogás alá eső kávé- és gyapotáruk vámja (előbbit nagysága, utóbbit csekélysége miatt kifogásolták) többséget nyert, kilátá­sunk lehet arra, hogy azon lényeges változás nem fog megtörténni. E tekintetben az a ket­tős előnyünk van az 1878-ks állapotokhoz ké­pest, hogy az osztrák parlament képviselő­háza előbb foglalt állást a kormány előter­jesztésével szemben, és hogy az többséget nyer és így, ha a vámrevisió nálunk a kor­mány előterjesztése szerint elfogadtatnék, nem leszünk kitéve az újabb alkudozásoknak, a­mi nem csak a konc­essziók lehetőségét zárja ki, hanem egyszersmind az új tarifa rövid időn való életbeléptetését is lehetővé teszi. Kivételt az osztrák képviselőház csak a Hallwick-féle indítvány elfogadása által tett, melynek értelmében nem csak Dalmácziának és a guarneroi szigeteknek, mint a kormány javaslá, hanem Isztria, Trieszt, Herczegovina és Tirol több kerületének is biztosíttatnék rendeleti uton megszabandó mértékben a ga­bonának vámmentes behozatala. Ez olyan változás, mely a kiegyezés egyik alapfeltéte­lét érinti és így az osztrák kormánynak azon kell lennie, hogy az urak házában helyreho­­zassék ez a hiba, mert különben nagyon meg­­nehezítné a revisió keresztülvitelét. Különben is a gabonavámok hatását nagyon csökkenti az a lyuk, melyet azokon át a romániai és a szerb szerződés, valamint az a csekély ked­vezmény, melyben Dalmácziának és a guar­neroi szigeteknek adatik az által, hogy 20 ezer métermázsa búzának és 80 ezer méter­mázsa kukoric­ának, mint maximumnak, vám­mentes behozatala biztosíttatik. Épen azért, ha azok hatását még jobban megrontani nem akarjuk, a kedvezményekben és kivételekben tovább nem mehetünk. A­mi azon szempontokat illeti, melyek­ből az osztrák képviselőház a törvényjavasla­tot tárgyaló, azok sokkal ellentétesebbek a nálunk dívó szempontokkal, hogy sem ér­dekesek és tanulságosak reánk nézve ne lennének. Legelőször is megjegyzendő az, hogy a vámterület közösségének megszün­tetését a Lajthán túl senki sem kívánja, és így 1887-ig legalább, nálunk annak sür­getése teljesen hiába­való dolog, mert míg az új szerződés érvénye le nem jár, addig minden változást a taristán a vámközösség szempontjából kell megítélni. És így első tanulság, a magyar ellenzékre az osztrák par­lamenti vitákból az, hogy ha nem a vámkö­­zösség és annak minden követelményei te­kintetbevételével ítéli meg a vámrevíziót, egészen hiábavaló dolgot cselekszik, mert nemcsak é­r­v­é­n­y­e­s­í­t­h­e­tt­e­n és pedig semmiféle kormány által nem érvényesíthető álláspontra helyezkedik, hanem egyszersmind hamis szempontból fogja megítélni a vám­revíziót magát is. A másik feltűnőbb és sok tekintetben új jelenség az osztrák parlament tárgyalásaiban az, hogy a Pier­er által nyíltan megmondott és Ch­lumetzky, valamint ellenzéki kollegái által makacssággal védelmezett ,k­i­z­á­r­ó­l­a­­gos osztrák szempont, mely teljesen igno­­rálja az ott"elonyfjt ’",llelyet Ausztriának is nyújt a Magyarországgal való vámközösség, most a többség által nemcsak el nem fogad­tatott, de egyenesen és nyíltan megtámad.­­valon. Az al.telifes^^korrekt nyilatkozat, melyet I' Ilin kereskedelmi inii_iiiz,k­i­nt vám­ügyi 'bi^oTts^gb^m'*té­t,t"""^s'^mely kinyomatva az osztrák vámügyi bizottság jelentésében is megjelent, valamint e miniszternek és Rie­­gernek a nyilvános ülésben tett nyilatkoza­tai meggyőznek erről. Hangsúlyozva van ezekben az, hogy vámközösségben nem sza­bad csak azt nézni, mi használ Ausztriának és semmi tekintettel nem lenni Magyaror­szágra, hanem az érdekeket kiegyenlíteni kell igyekezni. Az osztrák kormánynak­­volt bátorsága és őszintesége megmondani, hogy Triesztnek a l egy­őb­b differen­c­iális vámokat, a gyapot­áruknak nagyobb védelmet adott volna, de Magyarország jogos ellenvetései miatt ezeket nem javasolhatja. Igaz, hogy az osztrák ellenzék nem szűnt meg szemére vetni, hogy Magyarország »diktál« Ausztriá­nak, de ez csak ellentéte annak a vádnak, melylyel idehaza fogunk találkozni, melyet nálunk úgy szoktak kifejezni, hogy »Bécs parancsának« engedelmeskedik a kormány és annak áldozza föl az ország érdekeit. Tanulságos ellentét ez és könnyűvé teszi kölcsönös megczáfolásukat a szembeállítás, mi hogy épen a vámügyi reviziónál fordul elő, hol az országnak oly fontos anyagi ér­dekeiről van szó, annak őszintén örülünk mert bizonyítja azt, hogy az egyensúly az ér­dekek közt könnyen helyreállítható. Igaz, hogy egy osztrák képviselő azt is kiszámíta, hogy Magyarország a pénzügyi vá­moknál 3 — 4 millió praecipiumot élvez, a quotán felül, az osztrák adózók rovasára, no de ez is csak antidotuma (melyet jó lesz előre bevenni) azon argumentationak és czifrább­­nál czifrább számításoknak, melyekhez ide­haza lesz szerencsénk, melyekben bizonyára még több millió erejéig való megkárosításunk lesz kiszámítva — Bécs javára. De ha ez érdekes ellentétek könnyen lerontják egymást, bizonyára minden komoly politikus nagy fontosságot fog tulajdonítani azon körülménynek, hogy Ausztriában azon csehek és feudális konservatív urak, kik Ma­gyarországnak és a dualizmusnak határozott ellenségei voltak, most pártot alakítottak en­nek védelmére és hangsúlyozzák annak jogos igényeit. Ez a legörvendetesebb eredmény az osztrák vámtárgyalásokDmv / — Az országgyűlés a jelen ülésszak fo­­lyamában az 1880-iki zárszámadáson és néhány ki­sebb, kevésbé fontos javaslaton kívül még csak az átalános vámtarifa revíziójáról szóló törvényjavaslatot fogja elintézni, melynek tárgyalása jövő ke­dden veszi kezdetét, továbbá a megszál­lott tartományokra megkívántató rendkívüli szükséglet fedezésére vo­natkozó előterjesztést Ha e javaslatok még pünkösd előtt a főrendiházban is elintézést nyer­hetnek, a jelen ülésszakot már folyó hó 26-án vagy 27-én berekesztik. A képviselőház azonban érdemle­ges működését mindenesetre — mint a »B. K.« érte­sül — még a pünkösdi ünnepek előtt befejezi s június első napjaiban csak a főrendiház üzeneteinek átvétele végett fog egy-két ülésre egybegyülni, mire aztán az országgyűlés első ülésszakát királyi leirat zárja be s egyidejűleg valószínűen október elejére a második ülésszakra egybehívja. — Az osztrák államvasuttal kö­tött szerződés ellen lassankint megszűnnek Ausztriában is a kicsinyes áskálódások. P elkezdik ismerni e szerződésnek nagy vasúti politikai c­élza­­tait, a­melyeket mellőzni semmiféle dühös támadások által nem lehet. S a higgadtabban gondolkozó osztrák sajtó belátja most már azt, hogy e szerződés az osz­trák államvasut társaságnak és Magyarországnak egyaránt érdekében áll. A N. W. T. constatálja, hogy az osztrák államvasut részére engedélyezett vonalak közt van a pozsony-sopronyi vasúti összeköttetés is, és ha ez elkészül, akkor Fiume Prágához ép oly kö­zel fog esni mint Trieszt , az osztrák államvasútnak meg lesz az az előnye, hogy a forgalmat nem is kellene megosztania más pályával. Ezen vasút kiépítése ese­tén a Gácsországból jövő forgalom egyenesen Fiume felé veheti útját. Szóval Fiume nagy előnyöket húz­hat majd e szerződésből Trieszt rovására. A N. W. T. tehát azt tanácsolja, hogy ki kell építeni a Rudolf pályát. — A Rotschild konzorczium által az év folyamán kibocsátandó emissió összeget következő­leg állítja össze a »N. fr. Pr.« Az occupationális hitelből Ausztriára eső rész 9.055.000 irtot tesz azon összegen felül, a­mely a közös aktívák útján fedezte­tik. A Rothschild consortiumnak joga van ez összeget 92121 /a árfolyamon optióba átvenni, s bizonyosnak vehető, hogy jogával élni is fog. E czimen tehát ki­bocsátásra kerül 9.829.000 frt, a 37,56 milliós defi­citre szükséges névértékben 40.77 millió, együtt 50.599 millió. Ehhez számítva a magyar kormány által törlesztésre és deficitfedezésre kibocsátandó 37 mil­liót, a Magyarországra eső occupationális hitelre szükséges 4,14 milliót, s a pest-zimonyi vasútra szük­séges 14 milliót, kitűnik, hogy ezen pénzcsoport mind­össze 122 millió­ért papírjáradék kibocsátás felett rendelkezik, a­miből 65,5 millió Ausztriára, 56,5 mil­lió Magyarországra esik. Valószínű, hogy a consor­tium a konvertálási kölcsönt, csak akkor teszi majd­­aláírásra, ha ezen emissiók iránt intézkedett. — Az első franczia sárgakönyv Egiptomról — mint Párisból jelentik — 120 sürgönyt tartalmaz 1880. augusztusig. Mint legérde­kesebb momentum kitűnik belőle a megegyezés Ausz­­tria-Magyarország és Németország magatartásában. St. W­a­lt­­­e­r gróf egy február 20-iki sürgönye azt mondja, hogy a bécsi kabinet a Francziaország és Anglia által ajánlt liquidaczionális bizottságba való beleegyezését a berlini kabinetétől tette függővé, míg R­­a­d­o­v­i­c­z egyidőben előre megadta a berlini kabinet beleegyezését az esetre, ha a bécsi kabinet nem emel kifogást. Olaszország ellenben kifogásokat tett és változtatásokat kért. Noailles ezt írja: »Cairoli, fáradozásaim daczára kevéssé látszik haj­landónak, hogy a franczia-angol tervezetbe egyhamar beleegyezzék; sőt úgy látszik, hogy Menabren megbízást kapott, hogy Párisban és Londonban érvé­nyesítse Olaszország okait. Cairoli azt is mondta, hogy Londonból választ vár megjegyzéseire.­ Ez a válasz megegyezett Francziaország eljárásával. Ber­linben is kifogásokat tett Olaszország. R­a­d­o­v­i­t­z kereken visszautasította, a berlini kabinet beleegye­zését jelentette ki s ettől nem térhet el Végül Olasz­ország is engedett és megadta beleegyezését a liqui­­daczionális bizottságba. Oroszország is fentartásokat hangoztatott, vonakodott e bizottság határozatainak törvényerejét felebbezés nélkül elismerni és azt hitte, hogy fenn kell magának tartania a szabadságot, hogy e határozatok értékét megbecsülje. — Szentpétervárról jelentik, hogy Strelnikow tábornok meggyilkolása közben egy harmadik merénylő a tábornok mellett ült és kabát­jából egy tárczát húzott ki, mely fontos adatokat tar­talmazott az elfogandó nihilistákról és a nihilista-fel­­irás kulcsát tartalmazta. Strelnikow lakásába is betörtek a merénylet fölötti riadalom alatt és fon­tos okmányokat loptak el, melyek a nihilista szervezet egész apparátusát leleplezték, de a gyanakodó tábor­nok által senkivel se közöltöttek teljesen. — Egy ni­hilista proklamáczió Strelnikow megöletését a végrehajtó bizottság egy ítélet következményének jelenti ki, ama kegyetlen szigor miatt, mellyel a tá­bornok funkczióit mint a kü­lönbiztossági­ felügyeleti szolgálatok feje délen gyakorolta. A »Narodnaja Wolja« Helfmann Jessika halálát jelenti. — A németországi dohányegyedáru­­ságra vonatkozó végleges törvényjavaslat indoko­lásával együtt elkészült s abból kiemeljük a követke­ző részleteket, melyek előbbeni közleményeink kiegé­szítéséül szolgálhatnak. Az egyedárusági igazgatóság köteles a következő dohánynemeket a megjelölt ára­kon eladni: 1 kilogr. bordásdohány 1 mark, 1 kilogr. levelesdohány keverve bordásdohánnyal 1 m. 20 pf.; 1 klgr. varinos, portorico és maryland 1 m. 50 pf. — 5 markig; 1 kiló finom varigas, portorico és maryland 6 m., 1 kiló valódi török 8 m., 1 kiló legfinomabb török 10 m.; burnót hatféle faj, 1 kiló 1—6 mark, rágni való dohány kilenczfaj 2—8 mark. Szivarok 1—12 faj 3—20 pfennig darabja; tiszta havanna 1 db 25 pf., ma ég finomabb 1 db 30 pfennig. Utasoknak csak 50 gramm dohányt vagy szivart szabad magokkal vinni. Azon felül minden kilóért 15 markot fizetnek szivar­tól vagy szi­varkától és 10 markot dohánytól. Az in­dokolás kimondja, hogy a dohányárak úgy vannak megállapítva, hogy a fogyasztó közönség ne érezze nagyon a megdrágítást. Ezért a monopol nem is fog annyit jövedelmez­ni mint Francziaországban, de azért előirányzat ké­pen fel van véve, hogy különböző dohánygyártmányok egy év alatt 1.512,998 mázsa 388.570,324 mark ér­tékben kerülnek eladásra. Ebből levonandó igazga­tási és elárusítási illeték fejébe 40,799,882 mark, bel­földi 626,084 mázsa dohány bevásárlási díj fejébe mázsáját 35 márkkal számítva 22 millió mark, 845,214 mázsa külföldi dohány beszerzése fejébe má­zsáját 55 80 markon számítva 47 millió márk, s 93,912 mázsa 144 márkos finom külföldi dohány be­szerzési ára fejébe 131/2 millió mark, munkadijak fe­jébe 48 millió mark, a trafikoknak járó 40­7 millión kívül összesen tehát 173.174,775 markot tesz a költ­ség, s igy maradna a kincstárnak tisztán 174.595,667 márk. A fizetendő kárpótlások összege a négy osz­tályban 257 millió markot tesz, a­melynek a 1/6-os kamatozással 10.922.500 mark felel meg. Levonva ez összeget a tiszta bevételből, maradni fog 163.673,167 mark nyereség a monopólium életbeléptetéséből. A képviselőhöz bizottságaiból. — A képviselőház véderőbizottsá­­g­a ma délután Tisza László elnöklete alatt ülést tartott, melyben tárgyalás alá került a csász. és kir. közös hadsereg katonai nevelő és tisztképző intéze­teinél magyar ifjak részére adományozandó 120 ala­pítványi helynek létesítéséről szóló tvjavaslat. Az ülés megnyitása után szót emel E­r­­­u­s­z­t Kelemen. Szükségesnek tartja a jelen javaslat alapos megbízáltatása czéljából, hogy a bizottság rendelke­zésére bocsáttassék a kimutatás 1. a katonai nevelő­­intézetekbe való felvételt tárgyazó szabályzatról, 2. pedig arról, hogy az ottan eddig felvett tanulók szám­aránya milyen a Lajthán­ túli és a Lajthán inneni ifjak között. Szende Béla honv. minister válaszolta, hogy nézete szerint az eddigi alapítványi rendszer semmi összefüggésben sincsen a jövőben életbeléptetendő systhemával, ugyanis a jelen javaslatban megállapít­­tatni szándékolt alapítványi helyek betöltése iránt egész új rendszer és felvételi szabályzat fog megal­kottatni. Megjegyzi egyébiránt, hogy a felállíttatni szándékolt 120 hely tíz évre osztandó fel, a­mit úgy vélt legsikeresebben megoldhatónak, hogy az alreál­­iskola első osztályába 12. a 3. osztályába szintén 12 növendék vétetik fel. A főreáliskolába a jelen évben felvételnek nem lenne helye — mellesleg tehát ki­­igazítandónak mondja a javaslat indokolásának ez­­iránti hibás tartalmát — jóllehet gondoskodott ille­tékes helyen már arról, hogy mégis eszközöltetik ide is felvétel. Az akadémiába pedig 24 növendék szán­­dékoltatik felvétetni. 1883—4 évben a felvétel kiegé­szíttetnék, úgy, hogy 1884—5-ben már rendesen 12 növendék vétetnék fel a katonai nevelőintézetbe és ugyanannyi tisztképzett jönne ki az akadémiából. Különben hajlandó Ernuszt kérelmének eleget tenni és a kívánt kimutatásokat a bizottság tagjai közt szétoszlatni. Ezután még H­o­­­­­s­y Pál azon kérelmet intézi a honvédelmi miniszterhez, hogy azon kimutatást is ter­jesztené elő, a­mely tartalmazza az illető katonai intézetek helyeinek maxiumát, valamint a tényleges betöltések számát, hogy ezúttal tájékozást tehessen az iránt: nem szükséges-e a magyar tiszti akadémia fel­állítása. Szende Béla miniszter megjegyzi, hogy a je­len javaslattal nincsen feladva még a magyar tiszti akadémia felállításának eszméje. A bizottság abban állapodott meg, hogy a kí­vánt kimutatások a tagok közt szét fognak osztatni. Ezzel az ülés véget ért.­­ A képviselő úz közgazdasági bi­zottsága mad. u. 6 órakor Falk Miksa elnök­lete alatt tartott ülésében Baross Gábor előadó előterjesztette az átalános vámtarifára és az erről szóló tvjavaslatra vonatkozó igen terjedelmes jelenté­sét, melyet a bizottság igen csekély styláris módosí­tással, különben minden lényeges változtatás nélkül elfogadott. A jelentést Baross előadó a képviselőház holnapi ülésén fogja benyújtani. Az ülésen a kormány részéről jelen voltak: Kemény Gábor b. és Sza­­páry Gyula gr. miniszterek és Matlekovics Sándor államtitkár. — A tisztviselők minősítéséről szóló törvényjavaslat tárgyalására kiküldött bizottság ma d. u. 5 órakor P­é­c­h­y Manó gr. elnöklete alatt ülést tartott. A kormány részéről jelen voltak Tisza minisz­terelnök, Pau­­­e­r miniszter, Ribáry, Bedő min. tan. és Weckerle oszt. tanácsos. A múlt ülés jegyzőkönyve észrevétel nélkül hi­telesíttetett. Ezután olvastatik a kiküldött albizottság által a számvevőségi szakra szerkesztett szakasz szövege. Tisza miniszterelnök felemlíti, hogy a vidé­kiek a tanfolyamot nem hallgathatják. Dárday megjegyzi, hogy ezek erre nincse­nek is kötelezve. T­i­b­á­r kérdi, hogy hol szerzi meg a kellő gyakorlatot az oly megválasztott megyei számvevő, ki csak egyedül ilyen a megyében ? E kérdésnél keletkezett eszmecserében részt vesznek­.Bochkor, K­r­á­n­i­t­z és az előadó. Végül Tisza miniszterelnök azon javaslata fogadtatott el, hogy olyanok kik állam számviteli vizsga nélkül neveztetnek ki két év alatt ezt letenni tartoznak s addig előléptetésben nem részesülnek, s ha pedig a vizsgát le nem teszik, állásukat vesztik. Ezután a pénztári szak tárgyaltatott. W­eckerle oszt. tanácsos hosszasabban in­dokolja azon nézetét, hogy a pénztáraknál átalában a középiskola mondassék ki szükségesnek. A bizottság ezt elfogadja. Ugyanez mondatik ki a megyei pénztári tisztviselőkre is. Az itt támadt eszmecserében Tibád, Bathó, Bochkor és K­r­á­­­i­t­z vettek részt. Következett a kezelési szak tárgyalása. Előadó szükségesnek tartja, hogy vagy a 6. vagy a 4. gimnaziális osztály vétessék fel, de unifikál­­tassék a minősítvény. Horánszky szintén osztja e nézetet. A bizottság elfogadja a 4-dik gymnaziális osztályt. A fegyintézeteknél szót emel: Dárday: tekintettel ezen intézetek és kerületi börtönök igazgatóinak fegyelmi hatalmára s a bün­tető törvénykönyv rendelkezéseire, ezektől jogvégzett­ség kívántatik. P­a­u­l­e­r miniszter csatlakozik Dárdayhoz. C­h­o­r­i­n­er igazgatókra nézve bírói minősít­­vényt kér és ezt hosszasabban indokolja fegyházrend­­szerünkből vett példákkal. Fogházfelügyelőkre nézve elfogadja a javaslatot, mely középiskola. Dárday ellene van a bírói minősítésnek az igazgatóknál, mert a­ki ilyennel bír, az bajosan fog azon különös ismeretekkel bírni, melyek a fegyház­igazgatóra nézve szükségek. Horánszky hozzájárul Chorin indítvá­nyához. P­a­u­­­e­r miniszter osztja Dárday nézetét. Horánszky felszólalása után Tisza mi­niszterelnök megjegyzi, hogy régebben a börtönügyi irodalommal foglalkozván, nézete, hogy a fegyintézeti igazgatónak inkább egészségügyi és lélektani, mint bírói ismeretekre van szüksége, hogy a fegyenczek egyéniségét felismerni tudja. Elfogadja az előadó és Pauler miniszter nézetét. Unger elégnek tartja a jog­végzettséget. Dárday, Túry és Chorin megjegyzé­sei után a bizottság kimondja, hogy a birói qualifiká­­cziót nem tartja szükségesnek. Dárday kérdi, hogy itt miért említtetik a ke­reskedelmi és állami számvitel alternatív ? Pauler utal a Bachkorra, hogy a kettő közti különbözet iránt adjon felvilágosítást. Bachkor erről bővebben szól, s végül a bör­tönügyi számvitelnél a csak kereskedelmileg képzett egyént is elégségesnek mondja. A bizottság elfogadja, hogy vagy az állami, vagy a kereskedelmi számvitelről vizsgázott legyen. A vesztegintézetek és zálogházak­nál alkalmazottakra nézve a minősítvény a javaslat szerint elfogadtatott. Ezzel az ülés véget ért. Közelebbi ülés szombaton d. e. 11 órakor. Országgyűlés. A képviselőház ülése május 4-én. (Esti lapunkhoz kiegészítésül.) Almássy Sándor indítványozza, hogy a szőlő­­doz­maváltság-hátralékok behajtása függesztessék fel, egy széles körű enquette hivassék egybe, a­mely a tárgyat minden oldalról tanulmányozván, a pénzügy­­miniszter azután a ház elé úgy terjeszthessen ja­vaslatot. Bochkor Károly : Mindenekelőtt hangsúlyoz­za, hogy a­mit Veszter mondott, ama bajok nem azon időből származnak, a­midőn a jelenlegi többség ala­kult. Ezeket tehát az ellenzéki padokról most han­goztatni annyi, mint azokból fegyvert kovácsolni elle­nünk. (Mozgás a baloldalon.) Hogy az ellenzék a pénzügyminiszter ígéretét nem fogadja el, mely szerint ez, ha a szigorú végre­hajtásnak nem volna eredménye, halasztásra nézve fog javaslatot tenni , ezt nem helyeselheti, részéről a pénzügyminiszter ígéretét elfogadja. Elfogadja pedig azért, mert kell igen­is, hogy szigorúan végrehajtas­sanak és behajtassanak azon összegek, a­melyeket az illetők akár szerződés által vállaltak magukra, akár a választott bíró­ság ítélete folytán kell hogy megfizes­senek. De nem helyeselheti azt sem, hogy ezen köte­lezettség bármilyen enquettírozás által úgy alakíttas­sák át, hogy az az államkincstárt terhelje. Hiszen azon osztály érdekében, melynél e hátralékok fölme­rültek, az ország már eddig is elég nagy áldozato­kat hoz. A földtehermentesítési pótlékokat a nemzetnek minden osztálya fizeti : a polgári osztály, az úgyne­vezett volt nemesi osztály és ezek között a székely­­ség is. Hogy most új áldozatokat hozzon a nemzet, azt ki kell kerülni, mert úgy is nagy áldozatokat hozunk minden irányban. Majdnem egyedül áll a törvényhozásban az, hogy maga a nemzet váltsa meg a jobbágyok birto­kát akkor, midőn a volt törvényes nemzet adta azt. Szóló föltétlenül elfogadja a pénzügyminiszter azon nyilatkozatát, hogy ha szükséges lesz az illetőknek időhaladékot fog adni a hátralékok lefizetésére nézve. Különösen kiemelendőnek véli azt, hogy ha az illetőnek nem volna olyan birtoka, a­mely szőlődézsma váltság tárgyát képezte, vagy ha az nem volna elég­séges a szőlődézsmaváltság hátralékainak fizetésére, akkor kötelezhető legyen arra is, hogy egyéb vagyo­nából megfizesse, miután ő vagy választott bíróság útján, vagy pedig szerződés alapján állt rá, hogy az összeget, a­mely reá kivettetett, megfizeti. Kéri a há­zat, hogy a pénzügyminiszter nyilatkozatát vegye tu­domásul, úgy a­mint azt a bizottság ajánlja. Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter: Senki sem kívánhatja, hogy azon álláspontot foglaljuk el, hogy az egész szőlődézsmaváltság rendezése meg nem történtnek tekintessék, és e tekintetben az eljárás egészen újra kezdessék. Mert ha történhettek hibák azon időben és a szőlők talán drágán becsültettek meg, de most elölről kezdeni a dolgot, nem vezetne czélra. Hogy baj van e tekintetben, azt nem tagadhat­ni. Hogy tehát e kérdéssel foglalkozni kell, az nem szenved kétséget. Szívesen vette ennélfogva Veszter felszólalását, s azt gondolta, lesz szíves módot aján­lani, mely komoly tárgyalás alapját képezhetné és melynek alapján esetleg a kormány kezébe véve a dolgot, előterjesztést tehet a háznak. De azon bár egyszerűnek látszó módot, hogy a­ki egy szőlőt meg nem vesz, az fizesse az ezentúl já­ járulékokat, a hátralékos járulékok pedig engedtes­senek el, még­sem tartaná kivihetőnek , mert az nem jelent egyebet, mint az eddigi hátralékok teljes elen­gedését és valóságos pr­emiumot adna annak, a­ki eddig hátralékban maradt. Nem kell figyelmen kívül hagyni azt, hogy a kormány tett már ez ügyben oly intézkedéseket, a­melyekről ma még azonban nem lehet eldönteni, váj­jon fognak-e czélra vezetni vagy nem. Mert a hátra­lékok összege nagy — bár nem oly nagy, mint Vesz­ter mondotta, hogy 10 millióra mennek, — mert az 1880-iki zárszámadások szerint 8.400.000 frtot tesz­nek — de épen azon intézkedések következtében, me­lyeket a törvényhozás a kormány kezdeményezésére tett, nem az egész hátralék, henem az 1880. VII. tör­­vényczikk által két évre elosztatván, 1880. végén 1.200,000 volt esedékes, a többi 7.200,000 frtnyi hát­ralék 7 évre felosztatván, ma még nem esedékes. A feladat, mely a pénzügyminiszter előtt áll, mindenekelőtt az: meggyőződni arról, váljon az 1880. évi VII. törvényczikkben nyújtott könnyebbség elég­séges-e arra, hogy ez az ügy lebonyolittassék. De minthogy tulajdonképen csak az 1880-ik és pedig az is csak átmeneti év szolgáltat tájékozást, ez nem le­het alap arra, hogy a ház már most ezen intézkedés czélszerűségéről határozott véleményt mondhasson, végül kijelenti, hogy ezen kérdéssel foglalkozni köte­lességének tartja és a jövő évi költségvetés alkalmá­val azon helyzetben lesz, hogy a háznak előterjesztést tehet, addig kéri a zárszámadási bizottság jelentését elfogadni. (Helyeslés jobb felől.) A ház erre a tételt változatlanul elfogadja. Madarász József a c) pontnál indítványozza, hogy: »Az 1870: X. t. ez. alapján 30 millió frtnyi névértékű kölcsön ügyben követett eljárás nem vétetik tudomásul.« Lukács László, valamint Prileszky Tádé részletes felvilágosításai után a ház Madarász ellen­­indítványa elvetésével a bizottság véleményét fo­gadta el. E szakasz d) pontjánál Madarász József a következő ellenindítványt ajánlja a háznak elfogadás­ra : »A tisza­szegedi nyeremény kölcsönnél az állami számvevőszék által kimutatott 742,180 frtnyi keres­­­letre nézve adott felvilágosítást nem lévén kellően megnyugtató, az tudomásul nem vétetik.« Prileszky Tádé előadja részletesen a Tisza­­szegedi nyereménykölcsön sorsolási terve, s az e kö­rül létrejött intézkedéseket, melyeket a kormány tett s hogy a papírok hogyan bocsáttattak ki. Ismerteti a zárszámadási bizottság eljárását e műveletnél. Kéri Madarász ellenindítványa mellőzését. A ház a bizott­ság jelentését tudomásul veszi. A gömöri iparvasutakra vonatkozó jelentés kapcsán Frölich Gusztáv kérdi a pénzügyminisztert, hogy a lefolyt öt év óta mit tett ezen ügyben, milyen intézkedések vannak folyamatban, hogy ezen ügy tisz­­táztassék és mikorra hiszi, hogy az államnak kilátása leend, hogy ezen vasút zárszámadásainak bevételi ro­vatában azon összegek álljanak, a­melyeknek bevéte­lére az állam jogosítva van ? Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter kijelenti, hogy ha nem intézhette is el véglegesen a kérdést, egyezséget hozott létre, a­mely tényleg megköttetett, sőt már az első részlet be is van fizetve az érdekeltek által és a szerződés jelenleg a kincstári jogügyek igaz­gatóságánál van, mely a szerződési pontokat véglege­sen megállapítván és szövegezvén, az egyezség végleg meg fog köttetni, mihelyt a szerződés tényleg meg lesz állapítva, nem fog késni a kormány, hogy ezen szerződést törvényhozás jóváhagyása elé terjeszsze. Kéri a házat, hogy ezen kijelentését vegye tudomásul. (Helyeslés ) Tudomásul vétetik. Az adóhátr­alékoknál, a magy­ar állami gépgyár cziménél, valamint a honvédelmi tárczánál ismételve felszólal Madarász József, észrevételeit megteszi, melyeket Lukács előadó és Prileszky felszólalá­sai után a ház is tudomásul vesz. A Horvát-Szlavonországok beligazgatási szük­séglete czíménél. Madarász József a kiadásokat soknak találja. Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter meg­jegyzi, hogy a ház tagjai olvasták a túlkiadások indo­kolását és abból láthatják, hogy a kiadások részint a marhavész elfojtására, részben a földmivelés emelé­sére fordíttattak. Ezek voltak tehát a túlkiadásnak okai. A tétel elfogadtatik. A vallás és közoktatási tár­czánál 19. fejezet. Madarász József sokalja a sze­mélyes kiadásokat, továbbá melyeket a tanfelügye­lőknek utazására költ az állam, s hibának tartja azt, hogy a népiskolai költségeknél, hol pedig a pazarlás sem volna nálunk kárhoztatandó, tetemes összeg ta­­karíttatott meg. A rendkívüli közösügyi költségeknél Mada­rász József felvilágosítást kér a pénzügyminisztertől, hogy melyik törvényhozás mely ülésében nyerte a mi­nisztérium e 199,704 frtra nézve a kiadhatási jogot ? Szapáry Gyula gróf pénzügyminiszter kije­­lenti, hogy ez iránt nem csak külön határozat szük­sége­senn nem forgott, de magának a közös aktívek tőkéjének felhasználására sem volt szükség, hanem fedeztetett ezen kiadás a közös ügyek tárgyalására kiküldött bizottság határozata alapján, a közös aktí­vák kamatjából, illetőleg jövedelméből. Ezen eljárás követtetett, t. ház, 1877-től fogva folytonosan, tehát 3 vagy 4 éven át és a törvényhozás mindig megadta a felmentést és nem érezte magát arra hivatva, hogy módosítást eszközöljön. Kéri azért a házat, hogy azt most is vegye tudomásul. (Helyeslés a jobboldalon.) Madarász József nincs megelégedve a pénz­ügyminiszter válaszával s határozati javaslatot nyújt be, mely szerint a boszniai s herczegovinai menekül­tek segélyezésére kiutalványozott összeg fölötti ta­nácskozás és határozás most elhalasztassék, s annak a képviselőház elé terjesztésére a pénzügyminiszter utasíttassék. Prileszky Tádé figyelmezteti Madarászt azon körülményre, hogy a segélyt nem lehetett megta­gadni. Meg kellett ezt tenni emberiességi szempont­ból, s az ország becsülete szempontjából. A ház Madarász hat­ javaslatát mellőzve, a fel­mentést megadja. Ezzel a részletes jelentés letárgyaltatván, azáz

Next