A Jövő Társadalma, 1926. október - 1927. augusztus (2. évfolyam, 1-11. szám)
1926-10-01 / 1. szám
Kovács Ernő: A tekintélyek lélektanához A hatalmi tekintélyek kétségtelenül e társadalom szülöttei és öreg napjaira kitartói is. De vájjon a tudományos tekintélyek másképp értékelendők-e ? Nem. Mint tekintélyek, semmiben sem különböznek a hatalmi tekintélyektől és tekintélyük forrása azonos amazokéval. Az embereknek gazdasági osztályozottsága utalókra és uraltakra a „szervi alapja“ annak a gondolkozásmódnak, mely felsőbbrendű embereket (tekintélyeket) és alsóbbrendű embereket képes megkülönböztetni. Ha ez az osztályozottság nem volna, az emberek nem is jöhetnének arra a gondolatra, hogy egymás között ilyen megkülönböztetést tegyenek. Hogy a kétféle tekintély azonosságát megérthessük, közelebbről szemügyre kell vennünk a tekintélynek, mint emberek közötti lelki viszonynak lényegét. Keresnünk kell a kétféle tekintély azon jellemvonásait, amelyek alapján éppen „tekintélynek“ nevezzük mindkettőt. És itt mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy nincsenek abszolút tekintélyek, hanem minden tekintély relatív, csak bizonyos egyénekre vonatkozóan az, másokra vonatkozóan nem az. Csakis ennek — a tekintélyt gyakorló és annak hívői közötti — viszonynak a pszichológiája adhatja meg a tekintély megértését. A tekintély relativitása tehát az első közös vonás a fenti kétféle tekintélynél, mely egyben módot nyújt nekünk arra, hogy általa más közös vonásokhoz hozzáférhessünk. Mert most azt kérdezhetjük: egy bizonyos tehetségbeli vagy hatalmi tekintély miért az bizonyos egyénekre nézve és miért nem az másokra vonatkozóan ? Kiknek tekintély és kiknek nem ? Miért tekintély egy fizikatanár egy diáknak vagy egy villanyszerelőnek és miért nem az Einsteinnak? Miért tekintély egy őrmester a bakának és miért nem tekintély a hadnagynak? Mi a közös vonás a kétféle tekintély e két példájában? Az, hogy a diák is, a baka is a tekintély reprezentánsát valamely téren önmagával szemben fölényben lévőnek, önmaga felett állónak érzi. Ezen a téren az illető tekintélyt képez az ő szemében. Anélkül, hogy tudná, minuciózus összehasonlítást végez önmaga és a kérdéses tekintély jelölt között és ennek az összehasonlításnak eredménye dönti el állásfoglalását. A hatalmi tekintélynél a kérdés egyszerű: „Mekkora a hatalma az enyémhez képest?“ A tehetségbeli tekintélynél: „Mekkora a tehetsége, karrierje, milyen a társadalmi állása, tekintélye, osztályhelyzete az enyémhez képest?“ Mindezek pontosan nem mérhető értékek lévén, a megítélés természetesen rendkívül szubjektív értékű és következőleg ilyenek még az úgynevezett általánosan elismert tekintélyek is. E szubjektív megítélésben érthető módon rendkívül fontos szerepe van az egyén önmagáról alkotott hitének és főleg annak az elképzelésnek, amellyel az illető tekintély teljesítményeit és tehetségét önmaga elé rajzolja. Ez az elképzelés minden egyes esetben kisebb vagy nagyobb mértékben telítve van a helyzet, az állás vagy a tekintélyt gyakorló egyén nem ismeréséből, tehát tudatlanságból származó misztikus tartalommal. Mennél nagyobb az egyénnek az illető tekintélyről alkotott elképzelésében a misztikus tényező, annál nagyobb előtte annak presztízse is. A csak középiskolát végzett ember szemében annál nagyobb tekintély minden egyetemet végzett egyén, mennél homályosabb fogalmai vannak az egyetemről, a közönséges ember előtt annál nagyobb tekintély a politikus, mennél fantasztikusabb elképzelései vannak a politikai életről, stb. S csak természetes, hogy mindazok, kiknek