Huszonegyedik Század, 1927. október - 1928. április (1-4. szám)
1927-10-01 / 1. szám
K. A. Wittfogel: Mi történik Kínában? A távoli szemlélőnek néha úgy tetszik, mintha Kína egész modern politikája, — úgy a forradalmi, mint az ellenforradalmi, — futóhomokon építene. A felszabadulási küzdelem nagy, látszólag szilárd kristályosodási központjai máról-holnapra eltűnnek és ugyanilyen váratlanul, paradox módon holtsivár területeken új erőgorcpontok nőnek ki a földből. 1926 nyarától 1927 tavaszáig úgy látszott, mintha a forradalmi harcok forgatagának haározott formája alakult volna ki. Úgy látszott, mintha a kantoni csa-patok tizenkét kínai provinciát egyesítettek volna a kumintang zászlói alatt a nemzti forradalom szellemében. De már áprilisban a győzelmes kumintang hadsereg fiatal, törékeny szervezete két részre szakadt. Csang Kai Csek addigi kantoni generalisszimusz a kínai nagyburzsoázia örömrivalgásától kisérve elszakította a déli tartományokat Vuhantól, az új nemzeti forradalmi központól. Azóta egymást kisérik a szakadások. Csang Kai Csek délkeleti területei a független territóriumok egész sorára estek szét. Maga Vuhan is egymással szociális és katonai szempontból ellentétes elemekre bomlott. Mintha a kínai forradalom egy általános káoszba torkolt volna. Mindenki harcban áll mindenkivel. Van-e még ebben a keletázsiai boszorkánykonyhában valami vezérfonál, létezik-e egy szilárd, minden változásokkal dacoló politikai törvényszerűség? Ahelyet, hogy erre a kérdésre egyenesen válszolnánk, azáltal igyekezünk válaszunkat előkészíteni, hogy egy kis képet vázolunk fel az aktuáns kínai életből. A kínai napilapok rendkívül alkalmas anyaggal szolgálnak erre nézve. A kínai és angol nyelven megjelenő újságok közül egy olyan lapot ragadunk ki erre a célra, amely a legújabb forradalmi események központjában, Hankauban jelenik meg és amely rendkívül jól van informálva az ottani eseményekről. Ez a „People’s Tribune,“ a kumintang hivatalos lapjának angol kiadása. Annak, aki ért az újságolvasáshoz, ezen újság egyetlen száma többet mesél a jelenlegi Kínáról, mint a külfödi újságírók tucatjának jelentései, akik rendesen csak ferdén látott kivágásokat adnak i1 kínai életről. Bár azóta már az újabb számok egész tömege fekszik előttünk, vegyük kézbe a lap július 14-iki számát, amelyben rendkívül koncentrált formában felsorakoznak az okok és hatások, amelyből visszatükröződik Kína legújabb poétikája. Hat oldalon ott vibrál a tarka kép minden színpompája. Az atmoszféra egyenesen fantasztikus. Kétezer kilométernyire északkeletnek japán csapattestek szállanak partra és a szállítóhajók valósággal ontják a japán katonákat. A nemzeti forradalom krízisével karöltve fokozódik a Kínára nehezedő külső nyomás. És ez az imperiálista nyomás korántsem csak platonikus Vuhanra nézve. A „People’s Tribune“ ágyunaszád kimutatása szerint a Jangtcse folyó sekély, langyos meleg vizén 21 329