A Jövő Társadalma, 1929. szeptember - december (3. évfolyam, 1-4. szám)

1929-09-15 / 1. szám

ágyhoz, hogy konzíliumot tartsanak. — Európa kórja felett? Dehogy. A világ kórja felett ... Újra csak úgy állunk a kérdéssel szemben, mint ahogyan a korszerű problémákkal szemben állani szoktunk, amikor a for­mális logika lomha módszereivel akarunk következtetni a fel­halmozott anyagból. A problémák a fejü­k tetejére billennek és gúnyosan vigyorognak meddő próbálkozásainkon. A pusztuló Európa képét mutatja a logika, a szellemesség, a statisztika. A halódó nagybeteg ágyát a türelmetlen örökösök környezik, a színes népfajok ...“ És ugyanakkor a tények a fejük tetejére állítják a logikát, a szellemességet, a statisztikát. A valóságban a színes népfajokat halott mély álmukból Európa ébresztő szava toborozza össze és feltárja előttük a Nagy Holnap képét ... Avagy két Európa volna? Két különböző, csak a névben közös Európa? De ne vágjunk elébe a dolgoknak. * Benne élünk és ezért ritkán gondoljuk végig, hogy mit is jelent ezen a földgolyón Európa. Tulajdonképpen nem is külön világrész, csak a nagy ázsiai kontinensnek egyik félszigete, akárcsak az arab vagy az indiai félsziget. Csakhogy mindezektől és a föld minden más ré­szétől lényegesen különböző. Tengerpartja szaggatott, a szige­tek, félszigetek, kidudorodások, beöblösödések, tenger­karok, fjordok csodálatos szövevénye. Hatalmas folyók, folyamok ha­tárolják keresztül-kasul. Nyomasztó síkságait az örökös hóba burkolt csúcsú hegyek övei különítik el egymástól. Működő és kialudt vulkánok, hatalmas gleccserek . . . Szárazságjárta és csapadékdús vidékek, sarki éji és örökös nyár váltakoznak aránylag szűk területen. A föld mélye tele van hasznos ásvá­nyokkal, növényvilága a föld növényvilágának összevándorlása, tobzódása. Európa magában véve egy miniatűr világ, Mikrokoz­mosz. Hiszen megvannak mindezek más világrészeken is, de sehol­­sem oly buja változatosságban, mint Európában. És ez,­­ a gazdaságföldrajzi adottságok páratlanul változatos volta deter­minálta Európa sorsát, Európa népességének sorsát. A kis terü­letre összeszorított változatosság dinamikus erővel gyúrja át azt a népet, amelyet sorsa ide vetett. A góbi sivatag lakója csak si­vatagiaké, a Himalájáé csak hegylakó. A hatalmas terjedelmű gazdaságföldrajzi egységek nyomasztó egyhangúsága determi­nálja a népességet. Európa kis területén egymásba olvadnak a gazdaságföldrajzi adottságok és az alkalmazkodás maximumát követelik meg a népességtől. Az európaiakat már ezek a gazda­

Next