A Jövő Társadalma, 1929. szeptember - december (3. évfolyam, 1-4. szám)
1929-09-15 / 1. szám
A Piscator színházról. Színházunk létesítésének gondolata Welk Gewitter über Gottland“ előadása körüli vita folyamán született. Akkoriben ezekből a vitákból két nézet alakult ki. Az egyiknek jelszava az volt, hogy ,,a művészet az emberileg nagynak kifejezője", a másiké: „a művészet a társadalmi fejtegetés eszköze." Az évek óta lappangó krízis kifejezést nyert és a Piscator színház feladata lett volna, hogy ezt bizonyos tekintetben elhárítsa. Nagyon különös helyzet volt ez. A burzsoázia táborának közepén, a közvélemény hullámaitól sodortatva, a tőke által finanszírozva és államilag engedélyezve létesült egy színpad, amely a társadalmi felforgatást programmá emelte. A színpad történetében ez az első eset, amikor egy színház nagy és komplikált szervezetének arra kellett szolgálnia, hogy az elnyomott osztályok világnézetét és harcos akarását kifejezze. Megvolt-e a színpad szellemi beállítottságának megfelelő közönsége? A proletariátus óriás hadseregéből mindössze tizenhatezren állottak a vállalkozás mögé. Ennek következtében a színház arra volt utalva, hogy polgári-tőkés feltételek mellett tegye lehetővé működését. Hozzáférhetővé kellett válnia a nagy- és középburzsoá rétegek részére is, akik elképzeléseinkkel idegenül avagy ellenségesen állottak szemben és csak szenzációt ígérő nevemre való tekintettel voltak hajlandóak megfizetni a magas belépődíjakat, amelyeket a színház anyagi egyensúlyának megőrzése miatt voltam kénytelen követelni. Ez természetesen felemás helyzet volt, de az adottságokban gyökerezett. Hogyha a proletariátus köréből ötször annyian állottak volna mellénk, akkor nem lettünk volna arra kényszerítve, hogy a polgári színházakkal viaskodjunk a fizető közönségért, így azonban már az első naptól kezdve kénytelenek voltunk nemcsak szellemi, hanem materiális harcot is folytatni a színház fennállásáért. Ez a harc az utóbbi időben egyre bonyolultabbá vált. A polgári társadalom elleni harc (a színház politikai feladata) hadüzenet volt művészete ellen is. Hadüzenet a stagnáló polgári színház formája és tartalma ellen. A polgári színházakkal ellentétben, amelyek megszűntek társadalmi tényezők lenni és csak egy felsőbb réteg szórakoztatására törekedtek, a Piscator-színház azáltal vált társadalmi tényezővé, hogy összefogta a feltörekvő társadalmi osztály szellemi törekvéseit. Működésének kiindulópontja már nem a világ esztétikai értékelése volt, hanem annak megváltoztatására törekvő akarat. Ez természetszer ű Erwin Piscator beszámolója 1929 március 25-én a berlini volt főrendiház tanácskozótermében. (Vázlat.)