A Jövő Társadalma, 1930. január-február (4. évfolyam, 1-2. szám)
1930-01-15 / 1. szám
Gazdasági válság — munkanélküliség A helyzet elmérgesedéséhez vezet még az a tény is, hogy a fejüket vesztett nagyhatalmak újra csak a régi ábrándhoz tértek vissza, a világháború által reménytelenül összekuszált gazdasági élet lábraállítása céljából újabb háborúra készülnek. Miközben a múltbeli haditerhek kiegyenlítésének még a reménye is alig van meg, újabb óriás összegeket áldoznak a holnap háborújának előkészületeire. A közeljövő világháborújának feladata volna, hogy „megoldja“ azokat a vajúdó kérdéseket, amelyek útjában állanak a tőkés konszolidálásnak. És e kérdések homlokterében az orosz probléma áll. Az orosz forradalom az emberlakta föld jelentős részét elszakította a tőkés termelés érdekköréből. Mégpedig egy olyan részét, amely egyrészről olcsó élelmiszerekkel és nyersanyagokkal látta el, másrészről pedig kitűnő piaca volt ipari termékeinek. A tőkés nagyhatalmak utóbbi években kifejtett erőfeszítései mind oda irányultak, hogy ezt a hatalmas piacot visszaszerezzék maguknak, hogy térdre kényszerítsék forradalmi kormányát. Amióta pedig az orosz tanácsrendszer az ötéves munkatervvel és annak kitűnő eredményével beigazolta, hogy a tőkés termeléstől függetlenül képes új termelési rendet teremteni, a fenyegető háború kérdése napi kérdéssé lett. Ennek nyomait látjuk az állami költségvetésekben, amelyek lassanként teljesen katonai költségvetésekké válnak, az ipari és termelési átcsoportosításokban, amelyek magukon hordják a háborús előkészületek minden ismérveit. Ez a magyarázata annak is, hogy a rekciós szellem tobzódása közepette mindenfelé demokratikus és szociáldemokrata kormányokat tolnak előtérbe, amelyek pompásan előkészítik a talajt a legsötétebb emberi tragédiákhoz. A háborús előkészületek minden gyorsított tempójuk dacára is sok időt igényelnek és ezalatt a gazdasági válság kitermeli végzetes következményeit. Az első a munkanélküliség rohamos növekedése. Átmenetileg ez nem izgatta túlságosan a tőkés nagyhatalmakat. Ázsiában, Afrikában állandóan szükség volt a „békítő csapatokra“ és ezeket nagyszerűen össze lehetett állítani kétségbeesett munkanélküliekből. Amerika szívesen pénzelte az imperialista térhódításokat, mert meg volt győződve arról, hogy ő lesz a nevető örökös, aki átveszi az európai nagyhatalmak egész csődtömegét. Csakhogy éppen ennél a pontnál érte a tőkés világot a legkeservesebb meglepetés. Közel évtizedes páratlan konjunktúra után az Egyesült Államok gazdasági élete hirtelen megrokkant. 1928 közepén már a fenyegető válság biztos előjelei tűntek fel az Unió gazdasági életének láthatárán is. A hatalma teljében levő amerikai bankokrácia nem egykönnyen adta meg magát és másfél éven keresztül elkeseredett harcot folytatott a válság ellen. Míg addig csak a termelést látta el hitellel, azóta nagymértékben táplálta hitelével magát a fogyasztást is és így siker