A Jövő Üzemmérnöke, 1974 (2. évfolyam, 6-9. szám)
1974-09-01 / 6. szám
s Győr szerettei fogadja a Főiskola dolgozóit és szallgatóit Egyik legtisztább és legmélyebbről fakadó öröm az ember számára az, amikor rápillanthat az elkészült műre, fáradozására, munkája eredményeire. Ez az örömteli érzés még csak fokozódik, ha egy nagyobb közösség együttes erőfeszítésének gyümölcse érik be, és éppen olyan erőfeszítése, amelynek célja társadalmunk legféltettebb kincsének, a fiatalságnak szocialista, művelt szakemberré nevelése. Ennek az embernevelésnek fontos műhelyét, a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolát avatjuk. Három év telt el az ünnepélyes alapkőletétel óta. Ez alatt az idő alatt kezdetét vette Győr életében valami új, valami nagyon fontos. Az a szerep, amelyet városunk, mint a Nyugat-Dunántúl tájegységi centruma, eddig is betöltött, ezzel az avató aktussal válik teljessé. A több mint 60 ezer embert foglalkoztató győri iparnak nemcsak szorgos, alkotó munkáskézre, hanem a rohamos fejlődés igényeivel lépést tartani tudó nagy létszámú műszaki gárdára is szüksége van. Többek között ezért is mondható szerencsésnek az a legfelsőbb szinten hozott döntés, mely Győrt jelölte ki a főiskola helyéül. A várható és mérhető gazdasági eredményen felül felbecsülhetetlen az az erkölcsi többlet, amely Győr életritmusába bekapcsolódó, tudásszomjjal telített mintegy kétezer fiatal tettvágya, kezdeményező lendülete jelent. Győr-Sopron megye és Győr város párt és tanácsi szervei minden lehetséges módon igyekeztek előmozdítani a főiskola mielőbbi működésbe lépését. Nem lehet célom az ünnepélyes megnyitás eredményeiről mérleget készíteni, számvetést felállítani arról, hogy milyen módon és milyen irányokban nyilvánult meg Győr segítőkészsége. , Köztudomású, hogy nemcsak az érdekelt hivatalos szervek, hanem Győr város egész lakossága pozitív hozzáállást tanúsított a főiskola létesítésére. Elegendő talán csak azokra a családokra gondolnunk, akik szívesen vállalták a nemes ügy szolgálatában régi hajlékuk feláldozását és ily módon életvitelük átformálását. Szívesen tették ezt Győr lakosai, ahogyan szívesen áldozott a Tanács is saját pénzügyi erőforrásaiból az építkezéshez szükséges terület biztosítására. Éppen ezért nem vállalt áldozatokról, hanem a szívesen nyújtott koncentrált társadalmi erőről szólok, amikor a várost érintő előkészítő munkálatokat említem. . Még félig készen ugyan, de már a jövő távlatait sejtetően bontakoznak ki a nagy mű körvonalai. A tervezők, a beruházók, és kivitelzők olyant alkotnak — és én bizton remélem, hogy alkotnak a továbbiakban is —, mely ékes bizonyítéka annak, hogy a szépség nem alárendelt kísérője a célszerűségnek és a praktikumnak, hanem a tartalom és a forma harmóniájából ered. Köszönetet kell mondani mindazon magas szintű központi párt- és minisztériumi szerveknek, melyeknek elhatározása Győrt most már ténylegesen a tudomány és a technika szellemi fellegvárává teszi az ipari szerepkör betöltése mellett. A város egész lakossága nevében nagy tisztelettel adózunk a nemrégen elhunyt dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter emlékének, akinek szívéhez Győr városa éppen e főiskola létesítése kapcsán került legemberibb köreibe. Emlékét nemcsak a Főiskola, hanem, az őt „PRO URBE” éremmel kitüntető Győr város közönsége soha el nem múló kegyelettel és szeretettel fogja őrizni. Tiszta lelkiismerettel vallhatom Győr minden lakosa nevében, hogy nagy szeretettel fogadjuk a Főiskola tanári karát, hallgatóit és minden dolgozóját. Mindent el fogunk követni, hogy jól érezzék magukat körünkben és hogy könnyű és zökkenőmentes legyen a beilleszkedés, az asszimilálódás városunk életébe. Cserébe csak azt kérjük tőlük, hogy legyenek mielőbb szívvel-lélekkel győriek, akik magukénak vallják minden örömünket és gondunkat, jövőt formáló szándékunkat, alkotó életünk minden pillanatát. E gondolatok jegyében kívánok Győr Megyei Város Tanácsa és egész lakossága nevében sok sikert, jó tanulmányi eredményt a Győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola tanári karának és minden hallgatójának. Dr. Csemiczki Gyula, a Győr Megyei Városi Tanács elnöke ■iíWÍM GYŐR MEGYEI VÁROSI TANÁCS ÉPÜLETE Fizess elő a Jövő Üzemmérnökére! Előfizetési díj egy évre 10 Ft Az előfizetés módja: A tankörtitkárok, valamint a tanszékek és más egységek megbízottai szeptember 20-ig az összegyűjtött előfizetési díjakat a gazdasági igazgatóság helyi megbízottjának adják át. Minden hónapban ugyanitt vehetik át az előfizetett példányszámot. A JÖVŐ ÜZEMMÉRNÖKE POSTALÁDÁIT megtalálhatod minden karon, tagozaton. Várjuk kritikai észrevételeidet ötleteidet, javaslataidat, valamint közlésre szánt írásaidat, hogy a lap még inkább neked, rólad szóljon. (A postaládák tartalmát 10 nappal a lap megjelenése után gyűjtjük össze!) A JÖVŐ ÜZEMMÉRNÖKE Szegedről jöttek... Két nappal a költözés után kerestük fel dr. Vida Emil főiskolai docenst és családját győri új otthonukban. Még a költözés izgalmában találtuk őket, s az első impreszsziók hatása alatt beszélgettünk az áttelepülésükről. — Néhány szóban mondd el, hogy mit hagytatok Szegeden? — Korábban 1973 szeptemberéig, mintegy 10 éven keresztül az AFIT XI. sz. Autójavító Vállalat főmérnöke voltam. Feleségem a József Attila Tudományegyetemen, a kibernetikai laboratóriumban volt műszaki rajzoló. Tősgyökeres szegediek vagyunk, én is, két fiam is Szegeden született. Felelősségteljes munkakörben dolgoztam. Széles ismeretségi körünk volt, rokonságunkkal és régen kialakult baráti körünkkel szoros kapcsolatot tartottunk. A KTE-ben szakcsoport-titkár voltam, gyakran tartottam előadásokat a TIT- ben, tagja voltam a BM Forgalomszervezési Szakbizottságnak, és titkára voltam a Közúti Balesetelhárító Tanács Tudományos Szakbizottságának. Nagyobbik fiam: Emil, a Megyei Könyvtár aktivistája volt, a kisebbik fiam: Csaba, a SZEOL úszószakosztályának leigazolt, első osztályú versenyzőjéként úszott. — Hogyan született meg a döntés, hogy vállaljátok az áttelepülést? — KTMF-hez elsősorban azok a tapasztalatok irányítottak, melyeket az üzemi életet elkezdő, alsó, közép- és felső fokú szakemberek képzésének hiányosságaiként értékeltem. A győri áttelepülést már a pályázat benyújtásakor vállaltam. Elsősorban hosszú üzemi gyakorlatom tapasztalatait szeretném hasznosítani a közlekedési és gépjármű szakterületen dolgozó üzemmérnökök képzésében. Ösztönző tényezőm volt ezenkívül az elmélyültebb, koncentráltabb tudományos munka lehetősége, amit az üzemi tevékenységem jellege, a rendszertelenül jelentkező napi feladatok miatt eléggé el kellett hanyagolnom. Gátló tényezőt talán egyet kell megemlítenem. Szegedet, a várost, a környezetet, a barátokat, amelyektől a megválás a vártnál nehezebb volt. — Elégedettek vagytok a győri lakáskörülményeitekkel? — Nem utolsó sorban enyhítette a válás nehézségeit az új, a réginél tágasabb, szebb lakás. Szegeden egy, számunkra már kicsi, 47 m2-es két kis szobás lakásban laktunk, öten voltunk, anyósommal és két fiammal, akik már tizenöt és tizenkét évesek, és nem túlzás azt mondani, hogy ha vettünk egy új cipőt, egy régit ki kellett dobni, hogy helyet csináljunk. A győri lakás ugyancsak belvárosi, de lényegesen nagyobb. Három szobája és 92 m2-es alapterülete most már valóban kielégíti családunk igényeit és nyugodt életkörülményeket biztosít. Különösen jó az a tágas terasz, amit nem tudunk eléggé élvezni annak ellenére, hogy még csak két napja költöztünk ide, ezért még csak kevés alkalmunk volt igazán használni. A lakásba még nagy rendetlenség van, de nem sietünk túlzottan a rendcsinálással, hiszen még csak augusztus végén kezdik el két szoba hiányzó gázfűtésének a szerelését, amit a lakás festése követ. — Többször voltatok már az elmúlt év során Győrben, milyennek találjátok a várost? — A város sajátos hangulatával, szűk utcáival nagyon tetszik, az emberek kedvesek, barátságosak, nyíltak és őszinték. Remélem, hogy első benyomásaink maradandóak lesznek. Sokat jelent számunkra, akik annyira szerettünk kirándulni, Győr változatos távolabbi környéke. Hegyvidék, vizek, szép városok — sokkal közelebb találhatók, mint Szegedhez. — Hogyan táplálják meg a család tagjai helyüket a városban? — Feleségem és én a Főiskolán dolgozunk. Mindketten szeretnénk először megismerni Győrt, új ismerősöket szerezni és mielőbb bekapcsolódni azokba a munkákba, melyeket már Szegeden megismertünk. Emil fiam alig várja, hogy közelebbről megismerje Győr műemlékeit, múzeumait, könyvtárait, Csaba viszont folytatni szeretné az úszást. Szeptembertől mindketten számukra új iskolákban tanulnak tovább. — Két győri nap után milyen terveitek, elképzeléseitek vannak? — Terveink még nem konkrétak, de nem is lehetnek azok. Amellett, hogy szeretnénk munkahelyünkön jól dolgozni, minél többet tenni a Főiskola eredményes működéséért, szeretnénk mielőbb ismerősöket találni, baráti kört kialakítani és talán ami a legfontosabb, szeretnénk nagyon gyorsan megismerni és megszeretni új „hazánkat”. — Sz. T. — 1974. szeptember