A Jövő Üzemmérnöke, 1974 (2. évfolyam, 6-9. szám)

1974-09-01 / 6. szám

s Győr szerettei fogadja a Főiskola dolgozóit és szallgatóit Egyik legtisztább és leg­mélyebbről fakadó öröm az ember számára az, amikor rápillanthat az elkészült mű­re, fáradozására, munkája eredményeire. Ez az örömteli érzés még csak fokozódik, ha egy na­gyobb közösség együttes erő­feszítésének gyümölcse érik be, és éppen olyan erőfeszí­tése, amelynek célja társadal­munk legféltettebb kincsé­nek, a fiatalságnak szocialis­ta, művelt szakemberré ne­velése. Ennek az embernevelésnek fontos műhelyét, a Közleke­dési és Távközlési Műszaki Főiskolát avatjuk. Három év telt el az ünnepélyes alapkő­­letétel óta. Ez alatt az idő alatt kezdetét vette Győr éle­tében valami új, valami na­gyon fontos. Az a szerep, amelyet váro­sunk, mint a Nyugat-Dunán­­túl tájegységi centruma, ed­dig is betöltött, ezzel az ava­tó aktussal válik teljessé. A több mint 60 ezer em­bert foglalkoztató győri ipar­nak nemcsak szorgos, alkotó munkáskézre, hanem a roha­mos fejlődés igényeivel lépést tartani tudó nagy létszámú műszaki gárdára is szüksége van. Többek között ezért is mondható szerencsésnek az a legfelsőbb szinten hozott dön­tés, mely Győrt jelölte ki a főiskola helyéül. A várható és mérhető gaz­dasági eredményen felül fel­becsülhetetlen az az erkölcsi többlet, amely Győr életrit­musába bekapcsolódó, tudás­szomjjal telített mintegy két­ezer fiatal tettvágya, kezde­ményező lendülete jelent. Győr-Sopron megye és Győr város párt és tanácsi szervei minden lehetséges mód­on igyekeztek előmozdí­tani a főiskola mielőbbi mű­ködésbe lépését. Nem lehet célom az ünne­pélyes megnyitás eredményei­ről mérleget készíteni, szám­vetést felállítani arról, hogy milyen módon és milyen irá­nyokban nyilvánult meg Győr segítő­készsége. , Köztudomású, hogy nem­csak az érdekelt hivatalos szervek, hanem Győr város egész lakossága pozitív hoz­záállást tanúsított a főiskola létesítésére. Elegendő talán csak azok­ra a családokra gondolnunk, akik szívesen vállalták a ne­mes ügy szolgálatában régi hajlékuk feláldozását és ily módon életvitelük átformálá­sát. Szívesen tették ezt Győr lakosai, ahogyan szívesen ál­dozott a Tanács is saját pénzügyi erőforrásaiból az építkezéshez szükséges terü­let biztosítására. Éppen ezért nem vállalt ál­dozatokról, hanem a szívesen nyújtott koncentrált társadal­mi erőről szólok, amikor a várost érintő előkészítő mun­kálatokat említem.­­ . Még félig készen ugyan, de már a jövő távlatait sej­tető­en bontakoznak ki a nagy mű körvonalai. A tervezők, a be­ruházók, és kivitelzők olyant alkotnak — és én bizton re­mélem, hogy alkotnak a to­vábbiakban is —, mely ékes bizonyítéka annak, hogy a szépség nem alárendelt kísé­rője a célszerűségnek és a praktikumnak, hanem a tar­talom és a forma harmóniá­jából ered. Köszönetet kell mondani mindazon magas szintű köz­ponti párt- és minisztériumi szerveknek, melyeknek elha­tározása Győrt most már ténylegesen a tudomány és a technika szellemi fellegvárá­vá teszi az ipari szerepkör betöltése mellett. A város egész lakossága ne­vében nagy tisztelettel adó­zunk a nemrégen elhunyt dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter emlé­kének, akinek szívéhez Győr városa éppen e főiskola lé­tesítése kapcsán került leg­emberibb köreibe. Emlékét nemcsak a Főiskola, hanem, az őt „PRO URBE” éremmel kitüntető Győr város közön­sége soha el nem múló ke­gyelettel és szeretettel fogja őrizni. Tiszta lelki­ismerettel vall­hatom Győr minden lako­sa nevében, hogy nagy szeretettel fogadjuk a Főis­kola tanári karát, hallgatóit és minden dolgozóját. Min­dent el fogunk követni, hogy jól érezzék magukat körünk­ben és hogy könnyű és zök­kenőmentes legyen a beillesz­kedés, az asszimilálódás vá­rosunk életébe. Cserébe csak azt kérjük tő­lük, hogy legyenek mielőbb szívvel-lélekkel győriek, akik magukénak vallják minden­­ örömünket és gondunkat, jö­­­vőt formáló szándékunkat, al­kotó életünk minden pillana­tát. E gondolatok jegyében kí­vánok Győr Megyei Város Tanácsa és egész lakossága nevében sok sikert, jó tanul­mányi eredményt a Győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola tanári ka­rának és minden hallgatójá­nak. Dr. Csemiczki Gyula, a Győr Megyei Városi Tanács elnöke ■iíWÍM GYŐR MEGYEI VÁROSI TANÁCS ÉPÜLETE Fizess elő a Jövő Üzemmérnökére! Előfizetési díj egy évre 10 Ft Az előfizetés módja: A tankörtitkárok, vala­mint a tanszékek és más egységek megbí­zottai szeptember 20-ig az összegyűjtött elő­fizetési díjakat a gazdasági igazgatóság helyi megbízottjának adják át. Minden hó­napban ugyanitt vehetik át az előfizetett példányszámot. A JÖVŐ ÜZEMMÉRNÖKE POSTALÁDÁIT megtalálhatod minden karon, tagozaton. Várjuk kritikai észrevételeidet ötleteidet, javaslataidat, valamint közlésre szánt írásaidat, hogy a lap még inkább neked, rólad szóljon. (A postaládák tartalmát 10 nappal a lap megjelenése után gyűjtjük össze!) A JÖVŐ ÜZEMMÉRNÖKE ­Szegedről jöttek... Két nappal a költözés után kerestük fel dr. Vida Emil főiskolai docenst és család­ját győri új otthonukban. Még a költözés izgalmában talál­tuk őket, s az első impresz­­sziók hatása alatt beszélget­tünk az áttelepülésükről. — Néhány szóban mondd el, hogy mit hagytatok Sze­geden? — Korábban 1973 szeptem­beréig, mintegy 10 éven ke­resztül az AFIT XI. sz. Autó­javító Vállalat főmérnöke voltam. Feleségem a József Attila Tudományegyetemen, a kibernetikai laboratórium­ban volt műszaki rajzoló. Tősgyökeres szegediek va­gyunk, én is, két fiam is Sze­geden született. Felelősségtel­jes munkakörben dolgoztam. Széles ismeretségi körünk volt, rokonságunkkal és ré­gen kialakult baráti körünk­kel szoros kapcsolatot tartot­tunk. A KTE-ben szakcso­port-titkár voltam, gyakran tartottam előadásokat a TIT- ben, tagja voltam a BM For­galomszervezési Szakbizott­ságnak, és titkára voltam a Közúti Balesetelhárító Ta­nács Tudományos Szakbizott­ságának. Nagyobbik fiam: Emil, a Megyei Könyvtár ak­tivistája volt, a kisebbik fi­am: Csaba, a SZEOL úszó­szakosztályának leigazolt, el­ső osztályú versenyzőjéként úszott. — Hogyan született meg a döntés, hogy vállaljátok az áttelepülést? — KTMF-hez elsősorban azok a tapasztalatok irányí­tottak, melyeket az üzemi éle­tet elkezdő, alsó, közép- és felső fokú szakemberek kép­zésének hiányosságaiként ér­tékeltem. A győri áttelepü­lést már a pályázat benyúj­tásakor vállaltam. Elsősorban hosszú üzemi gyakorlatom tapasztalatait szeretném hasznosítani a közlekedési és gépjármű szakterületen dol­gozó üzemmérnökök képzésé­ben. Ösztönző tényező­m volt ezenkívül az elmélyültebb, koncentráltabb tudományos munka lehetősége, amit az üzemi tevékenységem jelle­ge, a rendszertelenül jelent­kező napi feladatok miatt eléggé el kellett hanyagol­nom. Gátló tényezőt talán egyet kell megemlítenem. Sze­gedet, a várost, a környeze­tet, a barátokat, amelyektől a megválás a vártnál nehe­zebb volt. — Elégedettek vagytok a győri lakáskörülményeitek­kel? — Nem utolsó sorban eny­hítette a válás nehézségeit az új, a réginél tágasabb, szebb lakás. Szegeden egy, szá­munkra már kicsi, 47 m2-es két kis szobás lakásban lak­tunk, öten voltunk, anyó­sommal és két fiammal, akik már tizenöt és tizenkét éve­sek, és nem túlzás azt mon­dani, hogy ha vettünk egy új cipőt, egy régit ki kellett dobni, hogy helyet csinál­junk. A győri lakás ugyancsak belvárosi, de lényegesen na­gyobb. Három szobája és 92 m2-es alapterülete most már valóban kielégíti családunk igényeit és nyugodt életkö­rülményeket biztosít. Különö­sen jó az a tágas terasz, amit nem tudunk eléggé él­vezni annak ellenére, hogy még csak két napja költöz­tünk ide, ezért még csak ke­vés alkalmunk volt igazán használni. A lakásba még nagy rendetlenség van, de nem sietünk túlzottan a rend­csinálással, hiszen még csak augusztus végén kezdik el két szoba hiányzó gázfűtésének a szerelését, amit a lakás fes­tése követ. — Többször voltatok már az elmúlt év során Győrben, mi­lyennek találjátok a várost? — A város sajátos hangula­tával, szűk utcáival nagyon tetszik, az emberek kedvesek, barátságosak, nyíltak és őszinték. Remélem, hogy el­ső benyomásaink maradan­­dóak lesznek. Sokat jelent számunkra, akik annyira sze­rettünk kirándulni, Győr vál­tozatos távolabbi környéke. Hegyvidék, vizek, szép váro­sok — sokkal közelebb talál­hatók, mint Szegedhez. — Hogyan táplálják meg a család tagjai helyüket a vá­rosban? — Feleségem és én a Főis­kolán dolgozunk. Mindketten szeretnénk először megismer­ni Győrt, új ismerősöket sze­rezni és mielőbb bekapcsolód­ni azokba a munkákba, me­lyeket már Szegeden megis­mertünk. Emil fiam alig vár­ja, hogy közelebbről megis­merje Győr műemlékeit, mú­zeumait, könyvtárait, Csaba viszont folytatni szeretné az úszást. Szeptembertől mind­ketten számukra új iskolák­ban tanulnak tovább. — Két győri nap után mi­lyen terveitek, elképzelései­tek vannak? — Terveink még nem konkrétak, de nem is lehet­nek azok. Amellett, hogy sze­retnénk munkahelyünkön jól dolgozni, minél többet tenni a Főiskola eredményes műkö­déséért, szeretnénk mielőbb ismerősöket találni, baráti kört kialakítani és talán ami a legfontosabb, szeretnénk nagyon gyorsan megismerni és megszeretni új „hazán­kat”. — Sz. T. — 1974. szeptember

Next