A Jövő Üzemmérnöke, 1975 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1975-01-01 / 1. szám
1975. január A Főiskola első győri tanévének a felénél járunk. Nemrégen a győri pártalapszervezet előtt számolt be a diákbizottság és a KISZ-bizottság munkájáról Kalocsai István, a Főiskola győri KISZ-bizottságának titkára és Andó Balázs, a diákbizottság titkára. — Hogyan indultatok neki a nagy feladatnak, a mozgalmi élet megszervezésének Győrött? Kalocsai István: A három különálló KISZ-szervezet koordinálása még ez év tavaszán megkezdődött a vezetők előzetes megbeszélésével. Ennek eredményeképpen szerveztünk a győri pártalapszervezet segítségével egyhetes vezetőképző tábort. — A vezetőképzőn úgy döntöttetek, hogy a diákotthon számára külön önkormányzati szervet hoztok létre. Hogyan látjátok most ennek a döntésnek a helyességét? Andó Balázs: Változatlan a véleményem. Ez a munkamegosztás lehetővé tette, hogy a KISZ VB elmélyültebben foglalkozhasson a hallgatók politikai — mozgalmi tevékenységével. Ugyanakkor a diákotthoni bizottság otthonteremtő tevékenysége is nagyobb hangsúlyt kapott. — Ismertessétek, hogyan alakítottátok ki a diákélet szervezeti kereteit? Kalocsai István: KISZ- szervezetünk 410 fő6, ez mintegy 97 százalékos szervezettséget jelent. Jelenleg 15 alapszerevzetünk van. Andó Balázs: A diákotthoni közösség kialakítása már a hallgatók elhelyezésével kezdődött. A felmerült több alternatíva közül a szakok szerinti elhelyezés mellett döntöttünk, az eddig kialakult társas kapcsolatok (mint a közösség kialakulásának sejtjei) alapján mi hallgatók is ezt igényeltük. Egy 400 fős diákotthoni közösség kialakítása nem mehet egy lépcsőben. Az elsődleges és közbülső közösség kialakítása a legfontosabb feladat. Elsődleges közösségként természetes módon egy tanulókör diákotthonban lakó hallgatóit, közbülső közösségként egy szak hallgatóit tekintjük. E két lépcsőn jut el a hallgató a diákotthoni közösségig, illetve az önkormányzat ezeken a szinteken keresztül teremt kapcsolatot a hallgatókkal. Azért hogy a közösség kialakulását még a szobák szintjén megalapozzuk, két hétig lehetőséget biztosítottunk hogy mindenki a számára legmegfelelőbb szobaközösségbe kerülhessen, s csak ezután rögzítettük a szobák lakóinak névsorát. A vezetőképző résztvevői nemcsak a diákotthon berendezésének végső munkálataiban segítettek, hanem mi magunk bonyolítottuk le a hallgatók beköltöztetését. Mindenkit várt a szobájában egy baráti hangú „köszöntő”, ennek segítségével ismertettük meg kollégáinkat a vezetőképző által elfogadott elképzelésekkel és néhány nap múlva mindenkinek a kezébe adtuk az ideiglenes házirendet és fegyelmi szabályzatot, amit szintén a vezetőképzőn vitattunk meg és fogadtunk el. — Hogyan alakultak a KISZ-tagok egyéni vállalásai? Kalocsai István: A kezdeti nehézségek után (amit az információ láncolat hibája okozott) a tagság október közepére megtette vállalásait és már az időszakos értékelések is megkezdődtek. Az egyéni feladatvállalások sokrétűsége mutatja a hallgatók érdeklődését mind a politikai, mind a szakmai és kulturális rendezvények iránt. Az egyéni vállalásokon túlmenő teljesítmény, hogy a hallgatók becsülettel dolgoztak — a körülményekhez képest — a mezőgazdaságban, amit a termelőszövetkezetektől érkező köszönő levelek is bizonyítanak. Kb. 47—48 ezer forint „jutalmat" kaptunk. Ebből az összegből a vietnami alapra és a győri bölcsődeépítés céljára 15 000 Ft-ot ajánlottunk fel. A fennmaradó öszszeget vezetőképzésre, előadói estek finanszírozására és technikai felszerelésünk javítására kívánjuk felhasználni. A hallgató pártcsoport vezetésével 30—40 hallgatónk patronálja a győri Bercsényi Miklós Szakközépiskolát és a két Szakmunkásképző Intézetet. — Milyen politikai nevelő tevékenységről tudtok számot adni? Kalocsai István: A lapban is olvashattunk a chilei szolidartási nagygyűlésről. A november 7-i ünnepség is sokáig emlékezetes marad számunkra. Senkit nem kellett noszogatni, hogy menjen el, mindenki ott volt, sőt még a városban is híre ment és idegenek is eljöttek meghallgatni a műsort. A félév során politikai előadáson ismerkedhettek meg hallgatóink időszerű kérdésekkel. Felszabadulásunk 30. évfordulója tiszteletére kétfordulós politikai TOTÖ-t írtunk ki. Ezt a jövőben továbbfejlesztve a győztesek vetélkedőjével fogjuk zárni. Jelenleg is folyik a politikai napi- és hetilapok, folyóiratok terjesztésére indított akció. — Hogyan ítélitek meg a hallgatók tanulmányi munkáját? Kalocsai István: Tanulmányi munkánk értékelésére csak vizsgaidőszak után kerülhet sor. A jelenlegi helyzetben semmilyen következtetést nem vonhatunk el. Remélem a túlzott pesszimizmus nem indokolt. Fontos feladatnak látom a szakma szeretetére nevelést. Sok közöttünk még az „átirányított” és aki még soha nem foglalkozott műszaki problémákkal. Bennük fel kell kelteni az érdeklődést, meg kell szerettetni a pályát. Ebben továbbra is kérjük a szaktanszékek segítségét. Andó Balázs: Az első naptól kezdve egységes fegyelmi és diákotthoni rend kialakítását tűztük ki célul. Már szeptember 25-én a DB és a diákotthoni tanári kar „értelmezte” a — két részletben megtartott — diákotthoni gyűlésen a házirendet. A DB feladatai között ma is jelentős helyet foglal el a fegyelem megszilárdítására tett erőfeszítés. A diákotthoni fegyelmi bizottságnak — a tapasztalatok alapján — egyre javuló tevékenysége érezhető eredményeket hozott. A fegyelmi problémákra mind érzékenyebb a hallgatóság. A közösségi együttélés szabályai a gyakorlatban kristályosodnak ki, egyesek bizonyos tehetetlenséggel ébrednek rá, hogy e szabályok betartása mindenki számára előnyös, hiszen kölcsönösségi alapon nyugodt, kiegyensúlyozott életet tesz lehetővé. — Milyen követelményrendszert dolgoztatok ki a diákotthonban lakók számára? Andó Balázs: A színvonalas, tartalmas diákotthoni munka előfeltétele a követelményrendszer kidolgozása és érvényre juttatása. Ennek azonban csak akkor van értelme, ha a DB a Szervezeti és Működési Szabályzatban lefektetett elvek alapján élhet azzal a jogával, hogy aki tanulmányi, fegyelmi, társadalmi — közösségi kötelezettségeit nem teljesíti, attól megvonja a diákotthoni tagságot és fellebbezését sem támogatjuk. — Az itt élő négyszáz fiatalnak milyen kulturális, szórakozási lehetőségei vannak? Kalocsai István: Év elején megalakítottuk a kulturális bizottságot. Nagy érdeklődés kísérte a Kassák Kollégium bemutatkozását, a komolyzene barátok körét, Bánffy György előadói estjét, a Rába irodalmi színpad műsorát, és még sorolhatnám ... Természetesen terveztünk táncos esteket is. Csütörtök esténként DISCO, havonta nagyzenekari koncert volt bállal egybekötve. Kiemelkedik a rendezvényeink sorából a Gólya-ipár. Ez Győr város történetében az első volt, és szeretnénk hagyománnyá tenni a ceremóniát, a jó hangulatot, a délutáni ,,hívogatóval” együtt. Eredményes szervező munkánknak köszönhető, hogy a KISZ-tagság 70 százaléka (268 hallgató!) váltott bérletet, és rendszeres látogatója a Kisfaludy Színház előadásainak. A félév során háromfordulós kulturális TOTÓ-t is kiírtunk. Büszkék vagyunk a jól Sikerült Mikulás-délutánra is, ami hallgatóknak, dolgozóknak és a kicsinyeknek egyaránt kellemes szórakozást nyújtott. Tulajdonképpen ide kívánkoznak a szaknapok is, hiszen szűk szakmai jellegükön túl hagyományformáló erejük lehet. Egy-egy szak közösségének kialakításában fontos tényező lehet, ugyanakkor hasznos szórakozás, jó program „házon belül”. Alkalomm, az oktató-hallgató kapcsolat, a munkatársi-baráti légkör megteremtésére. — Végül, de nem utolsó sorban, milyen a sportélet Győrben? Andó Balázs: Az igen nagy szellemi leterheltség feloldása, illetve a fizikai teljesítőképesség biztosítása nagyon fontos. Ma még kevés létesítménnyel rendelkezünk, mégis azt a célt tűztük ki, hogy minél több embert mozgassunk meg. Beindítottunk házibajnokságot női és férfi labdarúgásban, sakkban és asztaliteniszben (ez utóbbinál 80 százalékos a részvétel). A felszabadulási jubileumi kupa keretében lövészversenyt rendeztünk, sor kerül még száz- és 1945 méteres futóversenyre. — Befejezésül a legközelebbi tervekről mondjatok valamit! Andó Balázs: Pillanatnyilag a legjelentősebb feladatot a hamarosan elkövetkező választások jelentik. A DB jelentős része harmadéves. Szeretnénk lelkiismeretesen felkészíteni utódainkat. Kalocsai István: Január végén, február elején téli vezetőképzőt kívánunk tartani, ahol az új mozgalmi év terveit készítenénk elő. (Még február folyamán befejezzük az egyéni feladatvállalások értékelését a KISZ-tagokkal való elbeszélgetés alapján. Ezeken az elbeszélgetéseken kívánunk javaslatokat gyűjteni mind a további vezetők személyére, mind a következő mozgalmi év feladatainak összeállítására. Munkaprogramunk természetesen a felszabadulás 30. évfordulójára és az MSZMP XI. kongresszusára való készülődés jegyében a FM rendezvénysorozatának figyelembevételével készül. Az új KISZ-vezetőségválasztó közgyűlést 1975. február végén kívánjuk tartani. — C — Félidőben... Andó Balázs Kalocsai István A JÖVŐ ÜZEMMÉRNÖKE Munkában a zártláncú televízió A zártláncú televíziónak a felsőoktatási intézményekben való alkalmazása hazai viszonylatban még ma sem tekinthető általános jelenségnek, bár már 1972-ben mintegy 150 ZTV kamera üzemelt a hozzájuk tartozó kiegészítő egységekkel. A ZTV-nek az oktatásban való alkalmazása még csupán rövid múlttal rendelkezik, de ez idő alatt is sok tapasztalat gyűlt már össze felhasználhatóságára vonatkozóan. Különösen jól hasznosítható a vezetékes televíziós rendszer a pedagógusképzésben. A Főiskola műszaki-oktató szakos hallgatói a Bercsényi Miklós Közlekedési Szakközépiskolában idén két hónapon át televízión figyelhették tapasztaltabb kollégáik oktató munkáját. A korábbi években sok problémát jelentett a nagyobb (15—20 fős) hallgatói csoportnak a gyakorlatokon való közvetlen jelenléte. Ez nagymértékben meghamisította a tanulási szituációt. A tanulókat az idegen „megfigyelők” jelenléte nagyon zavarta, figyelmük erősen megoszlott, ennek következtében a tanári munka hatékonysága is csökkent. Ezeket a negatívumokat a ZTV alkalmazása kiküszöböli, ugyanakkor lehetőséget nyújt a gyakorlatot vezető tanár számára, hogy a képernyőn látottakat közvetlenül szóban kommentálja, elemezze. Így a pedagógusjelöltek nemcsak passzív megfigyelői a taníttási-tanulási folyamatnak, hanem aktívan részt vehetnek az eseményekkel szinkron elemzésben. A közvetítésekhez a Főiskola négy fix objektíves kamerája állt rendelkezésünkre. Az állandó gyújtótávolságú objektívek, és a kamerák rögzített elhelyezési lehetősége, nagy körültekintést igényelt egy-egy kamera „látóterének” meghatározásához. A kamerák helyének megválasztásához több szempontot kell figyelembe venni. Pl.: műhelygyakorlatokról lévén szó, fontos előre tisztázni a tanár és a tanulók várható mozgási területét; a tanári bemutatás helyét és tárgyát; a tanulói munkahelyek elhelyezkedését; az egyes munkafázisok térbeli és időbeli szétszórt(Folytatása az 5. oldalon) 3 Nagysebességű vonatok közlekedtetésének véhfey lojgalni vonafkozá:a KA közlekedési igények kielégítése a vasutat is egyre rövidebb idő, azaz nagyobb sebesség elérésére készteti. A vasút — elsősorban a személyszállítás területén — csak nagy sebességű közlekedéssel válhat más közlekedési ágak esélyes versenytársává. Emellett nem hanyagolható el az sem, hogy a sebesség szintje — a biztonság műszaki feltételeivel együttesen — a korszerűség fokmérője. A gyakori vonattalálkozások miatt az egyvágányú pályák nem kedvezőek a nagy sebességű vonatok közlekedtetésére. Az ilyen vonalakon az ellenirányú nagy sebességű vonatokkal való találkozás elkerülhetetlen, s az egyik vonat ezzel járó megállása és tartózkodása az utazási sebességet lényegesen leforrtja. Egyetlen megállás — az igen jelentős gyorsítóerő ellenére — a tartózkodáson kívül 5 percnél is nagyobb időveszteséget eredményez. Sarkalatos elv, hogy a nagy sebességű vonat fölöslegesen sehol se álljon meg, s így kedvezőtlenül alakul valamennyi más vonat utazási sebessége, amelyek megelőzés vagy keresztezők miatt a nagy sebességű vonat elhaladására várnak. Növekszenek azok a technológiai idők is, amelyek a tolatások beszüntetésével, vagy a találkozó vonatok átállításával, megosztásával kapcsolatosak. A nagy sebességű vonat rendkívüli megállításának elkerülése érdekében eleve szigorítják (megnövelik) a találkozó vonatok érkezési időközét, s ez menetrend szerinti közlekedés alkalmával is utazási sebesség , s egybenkapacitáscsökkenéssel is jár. A nagy sebesség realizálása szempontjából az említetteknél előnyösebb feltételeket biztosítanak a kétvágányú pályák. Ezek menetrendjein is célszerű azonban „vonatmentes” sávok kialakítása, hogy a nagy sebességű vonat zavartalanul közlekedhessen. Természetesen a „sáv” kapacitáscsökkenést eredményez. E vonatok kétvágányú pályán való közlekedtetése is gondos forgalomszabályozást igényel. Az ilyen vonatok kitérő irányba való bejáratása az állomásokon — akár azért, mert az átjáró fővágányra korábban más vonatot fogadtak, s a vágány még nem szabadult fel, akár pedig azért, hogy a nagy sebességű vonatot „banalizációs” rendszerben közlekedtetve a helytelen vágányra irányítják — jelentős sebességcsökkentéssel, s így a menetidő meghosszabbításával jár. (Jelenleg a legkorszerűbb — francia gyártmányú — kitérők is csupán 120 km /óra sebességgel teszik lehetővé a kitérő irányba történő áthaladást.) Kedvezőtlenebbül alakul a helyzet, ha a vonatot írásbeli rendelkezés kézbesítése céljából kell „rendkívüli megálítás”-ban részesíteni. Az ilyen megállítás azokban az esetekben gyakoribb, amikor a nagy sebességű vonat késik, s a forgalmi szolgálattevő helytelen információt kap a késés nagyságáról. Az információ alapján helytelenül meneszthető egy elöl haladó lassúbb vonat, amely után az utolérés (baleset) elkerülése érdekében a nagy sebességű vonat megáll. A rendkívüli megállások minimálisra csökkentése érdekében kívánatos a forgalomirányító és végrehajtó személyzet között korszerű információkapcsolatot létesíteni. A nagy sebesség hatása megmutatkozik abban is, hogy a változatlan nagyságú utasáramlatot kisebb egységekkel, azaz több vonattal szállítják el. Jelentős számú nagy sebességű vonat esetén mind biztonsági, mind üzemi szempontból célszerű ezek forgalmát elkülöníteni, külön pályára vinni. A közöltek alapján nyilvánvaló, hogy a technikai feltételek biztosítása mellett, a forgalomszervezés, s mindenekelőtt a feladatok megol■dásában részt vevő valamennyi dolgozó nagyfokú fegyelmezettségére és előrelátására van szükség. A szabályok megsértése, a legkisebb figyelmetlenség következményeként a nagy sebesség valamennyi várt előnye elvész, s a realizált eredmény a nagyobb sebesség eléréséhez szükséges többletenergia s egyéb okok miatt — lényegesen több ráfordítást igényel, mint a kisebb alapsebességgel is elérhető ugyanolyan eredmény. Dr. Mészáros Pál főiskolai tanár