A Jövő Üzemmérnöke, 1976 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1976-01-01 / 1. szám

t (Folytatás az 1. oldalról.) kell mérni e munkánk helyzetét és a patronáló munka haté­konyságát elősegítő változtatásokat kell eszközölni. Fő célkitűzésünk az, hogy a patronáló tanári tevékenység összehangolt, egységes és hatékony rendszerét alakítsuk ki- A feladat ilyen megközelítését három tényező indokolja:­­ Főiskolánk két része — Győr, Budapest — nem csupán területi, de módszertani, sőt tartalmi kérdésekben is eltérő a patronáló tanári tevékenységet illetően. 2. A Győrött működő intézeteknél sincs egység a patronáló tanári szervezet több fontos kérdésében. Így például abban, hogy kik, mikor, hogyan és milyen időtartamra kapjanak patronáló tanári megbízatást. Van olyan intézetünk, amely csak saját szaktanárait bízza meg e tevékenységgel. Más intézet nem zárkózott el attól, hogy más osztály (pl. Marxizmus,Leninizmus, Idegen nyelvű Lektorátus) oktatói is vállaljanak patronáló tevékenységet in­tézetünk tanköreiben. A tevékenység egységesítése érdekében a FONE december 9-i ülése az alábbiakat határozta meg: — A tanulókörvezetői (patronálói) munka kiemelt oktatói­nevelői feladat és ebben minden oktatási, szervezeti egység oktatói bevonhatók, akiket 3 évre bíznak meg az érdekelt igazgatók, illetve osztályvezetők a KISZ-szervezet egyetérté­sével. — A megbízások kiadásának határideje minden évben június 30. — Megbízott oktatók leváltását a tanulókör bármikor kér­heti. 3. Tanáraink összetétele is nagyon heterogén oktatói, pat­ronálói jártasság és pedagógiai képzettség tekintetében egy­aránt. Ez szintén indokolttá teszi azt az igényt, hogy a patro­náló tanári tevékenység hatékonyabb rendszerét alakítsuk ki, illetve azt segítsük elő. Patronáló tanáraink jelentős hányada kevés oktatói és pat­ronálói tapasztalattal rendelkezik. Persze az is igaz, hogy a több éves oktatói-patronálói tapasztalattal rendelkezők is kezdők voltak valamikor. Egyszer mindenki volt kezdő. A probléma ott van, hogy oktatóink jelentős hányada most, egyidejűleg kezdő. A FONB e kezdeti nehézségek gyorsabb áthidalása érde­kében határozott úgy, hogy intenzíven segítséget kell nyúj­tani a patronáló tanároknak. — Szükséges a feladatkörük pontos és egyértelmű körülha­tárolása. — Fokozni kell szerepüket. A hallgatókat érintő kérdések­ben a döntést előkészítő munkában be kell vonni a patro­náló tanárokat. —Évente kétszer patronáló tanári tanácskozást kell tar­tani, melyet tudatosan használjunk fel tapasztalatcsere cél­jára is. — Meg kell találni a módját annak, hogy a patronáló ta­nárok részére szervezett módszertani pedagógiai képzést, il­letve továbbképzést biztosítson a főiskola Egyértelmű volt továbbá a patronáló tanári tevékenység fokozottabb anyagi és erkölcsi megbecsülésének igényjogo­sultsága is. Tájékozódtunk abban a kérdésben is, hogy hallgatóink — oktatóink megítélése alapján — mennyiben és milyen kér­désekben igénylik a patronáló tanár munkáját. Megállapíthatjuk, hogy hallgatóink döntő hányada igény­li a patronáló tanári tevékenységet. Ez az igény egy természetes tendenciát is tükröz, amennyi­ben az alsóbb évfolyamon nagyobb, majd csökkenő mérték­ben a felsőbb évfolyamokon. Ami elgondolkodtató az, hogy főleg milyen területeken igénylik a patronáló tanár munkáját. Első helyen szerepel a tanulmányi, s közvetlen utána a szociális ügyek. Majd erő­sen leszakadva nagyon alacsony hányadban igénylik a kul­turális, illetve a mozgalmi kérdésekben való segítséget. Ezt már nem tekintjük természetes tendenciának. A patronáló munka hatékonyságának fontos feltétele, hogy céltudatos legyen a nevelőmunka.­­ A FONB-ülésen elhang­zott egy olyan javaslat, hogy változtassuk meg az elnevezést, s ne patronáló tanárnak, hanem tankörvezetőnek nevezzük a megbízatást. Véleményem szerint is kifejezőbb a tankör­vezető, illetve talán méginkább a tankörfelelős megjelölés. A tankörfelelős megnevezés ugyanis jobban kifejezi azt a kettős feladatot, amelyet e téren el kell végezzen­ .1. Patronálja, képviseli a csoport érdekeit. Ide soroljuk a tanulmányi és szociális kérdésekkel való foglalkozást. 2. Céltudatosan hozzájárul annak a nevelési célnak az el­éréséhez, hogy megtanítsuk a hallgatóságot, a tanulókört, szocialista módon élni, tanulni és művelődni. Ide soroljuk a hallgatóság kulturális, politikai, közéleti ne­velését. A tanulókör felelős tanár fontos feladata, hogy a nevelő munkája kezdeményező és céltudatos legyen. Ha munkánkat így végezzük, akkor egy-két év múlva talán hallgatóságunk a mozgalmi és kulturális kérdésekben is nagyobb aktivitást fog igényelni a patronáló tanároktól, szaktárgy vagy a társadalomtudományi tárgy. Egyet kell értenünk abban, hogy egyik sem alapozója, vagy kiegészítője a másiknak. Egy vonatkozásban azonban mind a kettő alapoz és egymást ki is egészíti, ez pedig éppen a világnézeti-politi­kai nevelés. Éppen ez adja a kooperáció szükségességét és egy­ben lehetőségét is. 3. Elvétve találkozunk olyan nézettel is, hogy a marxiz­mus—leninizmus oktatói nem ismerik a szaktárgyak oktatási anyagát, míg a szaktárgyak oktatói többé-kevésbé ismerik a marxizmust. Annak csak örülnünk kell, hogy oktatóink egyre nagyobb számban és egyre mélyebben ismerkednek meg a marxiz­mus-­leninizmus igazságaival. Ez is jó alap ahhoz, hogy a világnézeti nevelésben egyre aktívabban tevékenykedjenek. Azt hiszem, azt az álláspontot k­ell elfogadnunk, hogy mindkét fél rendelkezik annyi szükséges ismerettel a másik területen, ami elégséges ahhoz, hogy a világnézeti nevelés érdekében együtt tudjanak dolgozni és eredményesen keresni a hatékony együttműködés módjait és eszközeit. Közös a vélemény abban, hogy a világnézeti-politikai ne­velés, a társadalmi-politikai aktivitás alakítása, a közösségi szellem fejlesztése, a szocialista hazafiság és a proletár in­ternacionalizmus eszméjének elmélyítése egyazon munka más-más oldala. Egységesen vallják oktatóink, hogy a nevelőmunka haté­konyságának döntő tényezője a személyes példamutatás, amiről azért nem akarok beszélni, mert nem beszélni kell róla, hanem gyakorolni. Szükségesnek tartjuk, hogy a nevelőmunkát támasszuk alá a pártpolitiiés gyakorlati végrehajtásának tapasztalataival, amit csak úgy lehet megtenni, ha politikai életünket okta­tóink folyamatosan és rendszeresen figyelemmel kísérik. Fejleszteni kell a világnézeti tárgyak oktatásának módszer­tani lehetőségét. Fokozni kell a szaktárgyi osztályok és a Marxizmus—Le­ninizmus Oktatási Osztály együttműködését megjelölve azo­kat a területeket, ahol szorosabb kapcsolat alakulhat ki. Fokozott figyelmet javasolunk fordítani a tantárgyak vi­lágnézeti vetületeinek bemutatására a jegyzetekben és tan­könyvekben. Jelentős közös tennivalóink vannak a haladó hagyomá­nyok ápolásában, a hazafiság és internacionalizmus eszméjé­nek elmélyítésében. Ezeknek a kérdéseknek az alapos megismerésére jelentős helyet kell biztosítani oktatóink eszmei-politikai pedagógiai továbbképzésében, összefoglalva megállapíthatjuk, hogy igény van egységes akarat kialakítására ezen a téren. Ebben segítséget jelent, hogy főiskolánk nevelési terve most van készülőben és elő­készület alatt van az OM által a marxizmus—leninizmus ok­tatás korszerűsítése. Osztályunk munkatervében kiemelten szerepel a kapcso­latfelvétel az érdekelt osztályokkal. Az 1976-os év I. félévében tervezzük hallgatóink eszmei­­politikai arculatának felmérését és a jelenlegi helyzet elem­zését, a feladatok kitűzését. Fontosnak tartjuk megvizsgálni azt is, hogy a középiskolai „Világnézetünk alapjai” c. tantárgy, milyen világnézeti ala­pokat ad nevelőmunkánkhoz. Információ és tapasztalatcsere céljából felkeressük a test­vér felsőoktatási intézményeket. Osztályunk 5 éves tudományos kutatási tervében is jelentős helyet biztosítunk a nevelési kérdések vizsgálatának. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a társoktatási egységek munkaterveiben is megjelent a kapcsolat kifejlesztésének igénye. A munkatervekhez hasonlóan a tematikák, progra­mok kicserélését is hasznosnak tartjuk. A világnézeti-politikai nevelés hatékonyságának koordi­­náltságának kialakításában és fejlesztésében a Marxizmus— Leninizmus Oktatási Osztály vállalta a gondozó szerepét és felelősségét is. De egyedül nem tudjuk megoldani ezt a sok­rétű feladatot, csak valamennyi oktató hatékony közremű­ködésével. Kérjük, várjuk és előre is köszönjük a segítsé­get és együttműködést. Kránitz István testnevelő tanár, osztályvezető A TESTEDZÉS SZÜKSÉGESSÉGE ÉS LEHETŐSÉGEI főiskolánkon A testnevelés oktatása, a tömegsport és a sportegyesület, munka szempontjából egyaránt jelentős esemény volt 1975- ben a Bácsai­ úti sporttelepen megépült bitumenes kispályás kombinát átadása. A Testnevelési Osztály és a KISZ-szervezet élt a megnö­vekedett lehetőségekkel. A szakosított oktatás színvonalá­nak emelkedésén kívül ezt­ igazolta többek között a szeptem­ber hó 27-én megrendezett pályaavató KISZ Sportnap sike­re, a Forradalmi Ifjúsági Napok veszprémi döntőjén vak eredményes szereplés, Győr város felszabadulási mérföld­au­tóversenye,­­ ahol a résztvevők kétharmadát főiskolánk vo­nultatta fel — és a VI. Műszaki Főiskolai Sportnapokon is főiskola versengésében kivívott III. helyezés. Néhány szép eredményünk ellenére tudjuk, hogy oktatás és nevelési vonatkozásban egyaránt sok még a tennivalónk. Szociológiai kutatások bebizonyították, hogy a főiskolai ta­nulmányok megkezdésével a fiatalok érdeklődési skálája bő­vül,­ne a szellemi munka részaránya, ezzel egyidőben viszont sajnálatos módon csökken a testnevelés és sport iránti ér­deklődésük, szabadidejük javarészét is zárt helyiségekben nem egyszer egészségüket károsító körülmények között töltik el. Éppen ezért szakmai célkitűzéseink középpontjába hallga­tóink egészségének megóvását és megszilárdítását, valamint fizikai teljesítőképességének javítását és növelését állítottuk. Nevelésen azonban nem pusztán az egészségszint biztosí­tását és fejlesztését értjük, hanem bizonyos műveltségtar­talom átadását is. A játékok és a sportok oktatásával, gya­koroltatásával a hallgatók mozgásműveltségét olyan színvo­nalra igyekszünk emelni, amely lehetővé teszi számunkra a mindennapi életükben, munkájukban előforduló cselekvési feladatok sikeres megoldását, célszerű, gazdaságos végrehaj­tását. A rendszeres testmozgás iránti igény kialakításához azzal kívánunk hozzájárulni, hogy a hallgatók egy általuk legjob­ban kedvelt és választott sportágban — a szakosított testne­velés ezt fokozottan biztosítja — olyan jártasságot szerezze­nek, hogy ne szégyenkezzenek, ha azt mások előtt vagy má­sokkal együtt űzik, így remélhető ugyanis, hogy fiataljaink szívesen és gátlás nélkül mernek sportolni. Nem beszélve arról, hogy amit valaki nem tud, azzal általában nem is szeret és nem is képes tartósan foglalkozni. A testnevelési osztály szoros együttműködésben a KISZ- szervezettel és a szakszervezettel arra törekszik, hogy főis­kolánkon mind szélesebb körben valósuljon meg az önkén­tes és szervezett testedzés, nemcsak a hallgatók, hanem a dolgozók körében is. A tanév elején körlevélben tájékoztattuk dolgozóinkat azok­ról a testedzési lehetőségekről, amelyeket eddig biztosítani tudtunk. Bacsói úti sporttelepünkön egész nap igényelhetők a legkülönbözőbb sporteszközök (labdák, tenisz és tollas­labdaütők, erősítőszerek, tömöttlabdák, homokzsák, kézisúly­zó, gumikötél, súlyemelőkészlet.) Keddi tanon a termálfürdő változatlanul, díjmentesen 8— 14 óráig főiskolánk rendelkezésére áll. A tanulmányi épüle­tekben pedig már három ping-pong asztalt helyeztünk el. A tehézért és csónakázást kedvelők a BM­E Tervező Intézet Rába Vasas ETO vízitelepét vehetik igénybe. Kérem oktatótársaimat, hogy felüdülésül és egészségük ér­dekében az eddiginél nagyobb mértékben éljenek ezekkel a lehetőségekkel. „Legfontosabb feladatunk: a hallgatók nevelése“ Karácsony Gyula főiskolai docens, osztályvezető A VILÁGNÉZETI tárgyak és A SZAKTÁRGYAK KAPCSOLATA, szerepe a világnézeti nevelésben Oktatóink igen nagy többsége egyetért azzal, hogy hall­gatóink világnézeti, politikai, erkölcsi elkötelezettségének ki­alakítása oktató-nevelő munkánk elengedhetetlen követel­ménye, ezt az oktatás kezdetétől tudatosítani kell és el kell érni, hogy meggyőződéssé fejlődjék. A marxista-leninista, materialista világnézet kialakítása elsősorban a társadalomtudományi tárgyak feladata, de nem egyedül. Ez a munka csak akkor lehet hatékony, ha minden oktatási egység segíti. Ha minden egység munkájában egyre jobban érvényesül a materialista szemlélet és dialektikus módszer, a szaktudomány világnézeti, ideológiai összefüggé­seinek feltárása. Ehhez nélkülözhetetlen­ a Marxizmus—Leninizmus Okta­tási Osztály és a szakmai oktatási egységek közötti szoros együttműködés kialakítása. Erre van is törekvés mindkét részről, de a zavartalan együttműködés erősítéséhez mindkét oldalról le kell küzdeni bizonyos félreértésre okot adó, hogy adható nézeteket. 1. Esetenként felmerül olyan kérdés: Ki oktat — ki ne­vel? Véleményünk szerint a kérdés felvetése alapvetően hely­telen. Az oktatás, nevelés egységének helyes értelmezése azt követeli meg, hogy elfogadjuk, miszerint: a marxizmus— leninizmus tárgyai is tartalmaznak oktatandó ismeretanya­got — nemcsak a filozófia, politikai gazdaságtan és tudomá­nyos szocializmus mint tudományág, — hanem azok az ál­talános politikai, gazdaságpolitikai ismeretek is, amelyek az oktatás során olyan ismeretanyagot adnak, amelyek ugyan­olyan nélkülözhetetlenek a végzős hallgató számára az élet­ben, mint­ a szakmai ismeret. Ugyanakkor igényesebben kell kihasználni a szaktárgyak világnézeti nevelési lehetőségeit is. 2. Nem fogadható el egyik fél részéről sem olyan kérdés­­felvetés, hogy melyik készítse elő, alapozza meg a másikat, a A JÖVŐ ÜZEMMÉRNÖKE Ismerd meg főiskolánkat! Pillantás a jövőbe II. rész (A modellvasút] A modellvasútterem lesz az egész laboratóriumi komplexum — különösen kí­vülállók számára — leglát­ványosabb része. A 9,5 m x 15,00 m külső méretű, O-ala­­kú, egyik hosszanti oldalával a falnak támaszkodó terep­asztal csaknem az egész ter­met elfoglalja, mindössze 1,50 m (helyenként 1,10 m) körüljárási helyet hagyva. A 6,40 m x 12,40 m méretű bel­ső térben kerülnek felállí­tásra a MÁV vonalain hasz­náltakkal teljesen azonos kezelőasztalok. A terepaszta­lon 1:400 arányú csökkentés­ben 80 km-nek megfelelő vo­nali vágányzat lesz lefektet­ve 7 közbenső állomással és egy rendezőpályaudvarral (fogadóvágánycsoport, gurí­tó- és irányrendező vágány­­csoport, indító vágánycsoport.) A hatalmas terepasztal, a jel­zők és váltók százai, az álló és mozgó vasúti szerelvények lenyűgöző látványt nyújta­nak majd — de még ennél is nagyobb, és számunkra sokkal fontosabb, a modell­­vasút gyakorlati jelentősége. A különböző vasútüzemi technológiájú állomások kö­zötti vonalszakaszok automa­tikus térközi, állomástávol­­ságú és ellenmenetbiztosítá­­sos állomástávolságú közle­kedésre lesznek berendezve, így a modellvasút alkalmas­sá válik a különféle vasút­üzemi folyamatok szimulálá­sára és vasútüzemi gyakorla­tok megtartására. Ezt még jobban elősegíti a szerelvé­nyek mozgásának 1:400 ará­nyú időléptékes kicsinyítése, azaz a személyvonati szerel­vények továbbítása 172 km h sebességnek megfelelően) 3 m/perc sebességgel, a teher­vonati szerelvények továbbí­tása pedig (48 km/h sebes­ségnek megfelelően) 2 m perc sebességgel történik. Ennek következtében a va­sútüzemi gyakorlatok során megfelelő idő áll majd ren­delkezésre a forgalmi irodai szolgálati helyeken a vonat­mozgások irányításához szükséges kezelési műveletek elvégzéséhez a kezelőaszta­lokon, továbbá az egyéb szolgálati helyeken a szük­séges bejegyzések, naplózá­sok stb. végrehajtására. A Dominó típusú kezelő­­asztalok mind a közlekedés­­automatikai, mind a vasút­üzemi szakos hallgatók szá­mára lehetőséget nyújtanak a MÁV vonalain és állomá­sain felszerelt biztosítóbe­rendezések kezelésére szol­gáló nyomógombok rendelte­tésének és kezelésének, a visszajelentések értelmezésé­nek, a berendezés működésé­ben előforduló zavarok ese­tén teendő intézkedéseknek és kezeléseknek a megisme­résére, elsajátítására és be­gyakorlására. A kezelőaszta­lokon megtalálhatók a táv­­közlőberendezések végkészü­lékei is. Ezek azt a célt szol­gálják, hogy a vasútüzemi hallgatók ne csupán a táv­közlőberendezések kezelését ismerjék meg, hanem gya­korlatot szerezzenek abban is, hogy munkájuk megszer­vezéséhez hogyan tudják azokat a legcélszerűbben fel­használni. A modellvasút nemcsak oktatási, hanem mint kuta­tási segédeszköz is jelentős. A vasútüzem szimulálása le­hetővé teszi új technológiai módszerek kutatását, új el­képzelések kipróbálását is. Végül a külsőtéri berende­zések, a laboratórium mellett és hosszában megépülő vá­gány mellett felszerelt bejá­rati, kijárati és térközjelzők, villamos váltóhajtómű, auto­mata útátjáró biztosítóberen­dezés szintén a gyakorlati oktatás célját szolgálják. Ke­zelésük a helyszínen felsze­relt helyi kapcsolóról törté­nik, és a berendezések al­kalmasak mérési gyakorla­tok végzésére. A távközlő és biztosítóbe­rendezési laboratóriumi egy­ségeken így seregszemlét tartva, becsukom a jövő felé kitárt kis ablakot. Kicsit fájó szívvel, hogy a látott kép csak a jövőben te­lik meg élettel, de telve bi­zakodással és reménnyel, hogy erre most már nem so­káig kell várni. A cikk és ezzel cikksoro­zatunk végére érve azzal a reménnyel zárom soraimat, hogy sikerült némi betekin­tést nyújtanunk osztályunk munkájába, terveibe és ez­zel gondjaiba is. A hallgató­­ság megértése és támogatása nélkül azonban munkánk öncélúvá, terveink céltalan­ná és gondjaink megoldha­­tatlanokká válnak. Kérem ezért hallgatóinkat, hogy munkánkat támogassák, ta­nulmányi és egyéb problé­máikkal keressék fel az osz­tály oktatóit, hogy oktató-ne­velő munkánkat fokozatosan javítani tudjuk, hogy a prob­lémákat közös erővel meg­oldhassuk, hogy megfelelő segítséget tudjunk nyújtani a tanulmányok eredményes elvégzéséhez, a teljes értékű emberré váláshoz, a jövőre felkészülés nagy munkájá­hoz. Az oktatás területén az oktatók és hallgatók közö­sen, együttes erőfeszítéssel és kölcsönös megértéssel vég­zett munkája lehet csak gyü­mölcsöző és eredményes. Dr. Borbély Tibor főiskolai tanár 1976. JANUÁR

Next