A Jövő Üzemmérnöke, 1980 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1980-01-01 / 1. szám

1989 JAMJAR A JÖVŐ ÜZEMMÉRNÖKE Olimpiai előzetes „­Esküszöm, hogy az olimpiai já­tékokon becsületes versenyzőként veszek részt, a szabályokat meg­tartom, és lovagias szellemben küz­dök országom becsületéért és a sport dicsőségéért.” Az olimpiai esküt elsőként a ne­ves belga vívó, Victor Bein mond­ta el 1920. április 20-án az ant­werpeni stadionban. Új hagyomány született ekkor: az összes verseny­ző nevében egy sportember esküt tett arra, hogy hű marad az olim­pia magasztos eszméihez. Azóta még tizenhárom sportolót ért az a megtiszteltetés, hogy az olimpiai dobogóra emelkedve eleget tegyen ennek a küldetésnek. 1968-tól kezdődően a nagy lét­számú bírói testület képviselője is esküt tesz, önmaga és társai nevé­ben kötelezettséget vállalva ezzel arra, hogy a versenyeket a szabá­lyok szellemének megfelelően és a legkisebb részrehajlás nélkül fog­ják levezetni. Az antwerpeni olimpián még egy hagyomány született: ekkor kapott szerepet első ízben a Belga Nem­zeti Olimpiai Bizottság által ado­mányozott ötkarikás fehér lobogó, az olimpiai zászló, amelyet a NOB Pierre de Couberpin báró javasla­tára 1913-ban fogadott el. A fehér alapon látható öt karika az olimpiai embléma része. Az emblémát ismét csak Coubertin ja­vasolta 1913-ban, és az­ öt, egymás­ban fonódó, különböző színű, vilá­goskék, fekete, vörös, sárga és zöld karikát ábrázol. Az öt szín nem­csak az olimpiai eszme jegyében egyesült öt világrészt szimbolizál­ja, hanem az összes országot is, mert azok zászlóin az öt szín kö­zül legalább egy mindig jelen van. Az olimpiai embléma három latin szót: „Citius. Altiu­s. Fortius” (Gyorsabban, magasabbra, erőseb­ben) is tartalmaz. Az olimpia ünnepélyes pillanata az olimpiai láng meggyújtása. Az olimpiai lángot hagyományo­san a nap sugaraival gyújtják meg a görögországi Olümposz hegység Zeusz templomának közelében, az antik játékok színhelyén, majd vál­tófutás formájában több ezer ifjú és leány viszi azt­­ a mindenkori olimpiai stadion felé. Ezek a fiata­lok komoly versenyeken vívják ki maguknak a stafétában való rész­vétel jogát. A staféta végcélja az olimpiai stadion, ahol hatalmas serlegben gyújtják meg a lángot, amely ott lobog egészen a verse­nyek végéig. A mexikói olimpiáig a központi stadion olimpiai lángjának meg­gyújtása az „erősebb nem” privi­légiuma volt. 1968-ben az íratlan szabálytól eltértek: az utolsó sza­kaszon a fáklyát Enriqueta Basilio Sotelo fiatal mexikói atlétanő vit­te. Montreálban egyszerre ketten, eg­y fiú és egy lány vitték a lángot felfelé a stadion lépcsőin, ők vol­tak hivatottak a juharlevél hazá­jának és az egész világ fiatalsá­gának egységét jelképezni, ugyanis Stéphane Préfontaine anyanyelve francia, Sandra Hendersoné pedig angol. A két fiatal az olimpia után nem sokkal házasságot kötött. Mint más olimpiák előtt, 1980- ban is a görögországi Olümposz­­ hegyen, a Héra temploma előtti­­ téren június 19-én ünnepélyes kül­sőségek közepette fogják meggyúj­­tani az olimpiai lángot. Ez egy hó­nap múlva ér a szovjet fővárosba, ahol július 18-án éjszaka a Lenin­­hegyen ég majd, és másnap, az ün­nepélyes megnyitón lobban fel a Luzsnyiki Központi Lenin Stadion­ban. A többi olimpiai színhelyen (Tallinn, Kijev, Leningrad) is meg­­gyújtják az ötkarikás versenyek jelképét. Az olimpiai lángot váltó viszi Moszkváig. Görögország területén 7 nap alatt 1138 kilométert, Bulgá­riában 5 nap alatt 742 kilométert, a román szakaszon pedig további 575 kilométert tesz meg. A váltó július 5-én éri el a Szov­jetuniót, 2300-an látják el a meg­tisztelő megbízatást. A váltó min­den egyes tagja egy kilométert vi­szi a stafétabotot, s az naponta 180 kilométert halad előre. A szovjet szakasz hossza 1600 kilométer, és Moldován, Ukrajnán és az OSZSZK-n keresztül vezet. Az olimpiai láng útvonala mentén sportünnepélyeket, kiállításokat, hangversenyeket rendeznek. Az olimpiai fáklya súlya kb. egy kilogramm, öt-tíz percig ég. A meg­nyitó ünnepségre különleges, na­gyobb méretű fáklyát készítenek melynek még magasabbra szökő lángja jelzi majd a játékok kezde­tét. A XXII. nyári olimpiai játékok ünnepélyes megnyitására 1990. július 19-én kerül sor Moszkvában, a Központi Lenin stadionban. A Szovjetunió legnagyobb stadionjában tizenhat napon keresztül atléták, tornászok, labdarúgók, röplabdázók, vízilabdázók, cselgáncsozók és lovasok mérik majd össze erejüket. A moszkvai olimpiai játékok idejének közeledtével a főiskolai hallgatók és oktatók körében is növekszik az érdeklődés e nagy horderejű sport­­esemény iránt, amelynek a népek barátságát tekintve is nagy a politikai jelentősége. E cikksorozatunkban megismerkedhet az olvasó az olimpiai hagyományokkal, a sportesemények színhelyeivel, a sportlétesítmények­kel és a világ sportmozgalmának néhány aktuális kérdésével. ★ 9 99 Kosárlabda eredmény­ki­jelző Lapunk decemberi számában hírt adtunk az új kosárlabda eredménykijelző berendezés át­adásáról. Azóta bizonyára sokan látták már a főiskola tornater­mében, de talán nem lesz haszon­talan röviden ismertetni a táblán látható egységek funkcióit. A teljes ber­endezés két részből áll: a kezelőpultból (amelyet a já­tékvezető vagy jegyzőkönyvvezető kezel) és a kijelző egységből. A kijelző mindent kijelez, amit a ke­zelőpulton beállítottak, így játék közben a közönség is figyelemmel kísérheti az eredményeket. A berendezés speciálisan kosár­labda játékhoz, készült, messze­menően figyelembe véve a játék­­szabályokat, de természetesen az eredményeket tekintve egyéb te­remlabdajátékok eredményközlé­sére is alkalmazható. A tábla legfelső részén találha­tó az óra (X), amely másodperc pontossággal jelzi a játékidőt. Négy üzemmódban működö­tt. Normál állapotban rendes se­be­s­­séggel számol előre. Beállítható azonban normál hátra, valamint gyors előre- és gyors hátraszám­­lálásra is. Az óra működésébe történő beavatkozáskor automa­tikusan megszólal a kürt is, ezzel felhívja a figyelmet a változta­tásra, így a játékidővel való visz­­szaélés lehetősége kizárt. Az óra a teljes játékidő, azaz 20 perc elteltével automatikusan leáll és kürtjelet ad. Lehetőség van a játékidő hosszabbítására is. A hosszabbítás (5 perc) elteltével az óra újból automatikusan leáll és kürtjelet ad. Az időmérés feladatához tarto­zik az akcióidő mérése is (3). Ez a kosárlabdában 30 mp. Az akció­idő múlását a tábla aljának köze­pén látható 6 szegmens jelzi. Egy­­egy szegmens 5 másodpercenként alszik el. Az utolsó 5 másodperc­ben így már csak egy, a hatodik vörös színű szegmens világít. En­nek kialvása után szintén auto­matikusan leáll az óra és kürtjei figyelmeztet a 30 mp elteltére. Az „akcióidő áll” állapotot a tábla bal alsó részén levő piros szegmens is jelzi (6). Az akció in­dításakor kigyullad ugyancsak a tábla alján levő, a hatos szeg­menstől jobbra látható zöld lám­pa (5). Az időrészeket a tábla al­­ső két szélén levő hármas szeg­mensbeli fehér lámpák jelzik (4). A tizedik hibát ugyanebben a hár­masban levő vörös színű izzó mu­tatja. Felhívja a figyelmet arra, hogy ezután bármely szabálytalan­ság után már büntető dobás jár az ellenfélnek. Az eredményeket az óra alatt levő számhármasok jelzik (2). Jelen cikk terjedelme természe­tesen nem teszi lehetővé a beren­dezés belső rendszertechnikájá­nak, az intelligenciát biztosító kor­szerű digitális integrált áram­körös elektronikának az ismerte­tését, de ez nem is volt célom. A berendezés építésében részt vett többi társam nevében is kí­vánom, hogy a korszerű techni­kai feltételek között kosárlabda­­csapatunk sok értékes győzelmet érjen el Szabó László Vit. 363. tk. (1) Sítábor az Alacsony-Tátrában A már hagyományossá vált •hallgató sítábor szervezési mun­kái szeptemberben megkezdődtek. Megkerestük a Magas-Tátrában levő „Stara-Lesna” üdülő vezető­it és kértük, hogy 1980. januárjá­ban tegyék lehetővé sítáborunk megrendezését. Elfogadták igé­nyünket és 40 fő részére biztosí­tottak helyet a csodálatosan szép fekvésű Lomnic alatt levő üdülő­jükben, így megkezdhettük a sí­táborba való toborzást hallgató­ink között és a kiírt határidőkig 64 fő adta le írásban jelentkezé­sét. A főiskola KISZ vezetőségétől a tábor szervezéséhez, ugyanúgy mint az előző években, most is anyagi támogatást kapunk a résztvevő fi­atalok részére. Megoldódott a cso­port utaztatása, úgy a sí­tábor he­lyére (oda és vissza), mind a szál­láshelytől közelebb és távolabb levő sípályák megközelítésére, ami lehetővé teszi a különböző nehéz­ségű terepeken történő szakszerű oktatást, és ezáltal a balesetmen­tes sítanulás feltételeit. A Sportbizottságtól kapott pénz­ből újabb felszereléseket vásárol­tunk és a lelkes oktatók társadal­mi munkával kijavították az el­múlt évben megrongáltakat, így a jelentkező hallgatók 90%-ának tudunk felszerelést biztosítani. Ez komoly segítség, hisz egy, a mai igényeknek megfelelő felszerelés (csak síléc és sícipő) 4—5000 fo­rint, amit hallgatóink egyénileg nem tudnának megvásárolni. Közben különböző akadályok merültek fel. A­ már korábban írásban is visszaigazolt szálláshe­lyet csehszlovák partnereink le­mondták, ami a tábor megrende­zését lehetetlenné tette. — Nem volt más kiút, mint há­tunkra kötni az Útilaput és elin­dultunk november végén Cseh­szlovákiába 40 fő részére táborhe­lyet keresni. Szinte lehetetlenre vállalkoztunk, hisz az Alacsony- és a Magas-Tátrában minden szál­láshely már az egész idényre fog­lalt az ottani közép- és felsőok­tatásban kötelező sítáborok rende­zése miatt, nem említve a külföl­di igényeket is. Részben szerencse segített, rész­ben régi ismeretségeink nyomán sikerült hosszú bolyongásunk után helyet találni az Alacsony-Tát­­rában levő „Borova-Sihot” Cam­pingbett, ahol a múlt évben is ott­honra találtunk. A camping közelében elkészült egy új sífelvonó két lesikló pályá­val, ami biztosítja kioktatásunkat. A jelentkezett hallgatóknak is­mertettük a táborral kapcsolatos tudnivalókat és felhívtuk a fi­gyelmet a vizsgákra való jó fel­készülésre, ami a jó KISZ és sportmunka mellett a legfonto­sabb feltétele, hogy részt vehes­senek a téli sí­táborban. A KISZ és a Testnevelési Osztály közös egyetértésben ennek alapján rangsorolta a jelentkezetteket. Várjuk a havat és találkozunk a gyönyörű havas tátrai lejtőkön a sísport szerelmeseivel." Remél­jük, sok élménnyel gazdagodva, üdén és kipihenve érhetünk haza és kezdhetünk neki a következő félévnek. Domonkos László • •Üdültetési lehetőségek Idén is a sajátszervezésű üdültetéssel kívánjuk a tagság nyaralási-pi­henési igényét magasabb szinten kielégíteni. A szakszervezeti bizalmiak­hoz eljuttatott igénylőlapokra — azok pontos kitöltésével — kérjük a kí­vánságokat feltüntetni. Ezeket január közepéig kell a Szakszervezeti Bi­zottságra eljuttatni. Az igények alapján keressük meg a társintézményeket és kötjük meg a csereüdülési megállapodásokat. Ezt követően legkésőbb április 15-ig közzétesszük az igénylők beosztását a turnusokra. Saját szervezésű üdültetést a hazai és külföldi társintézményekkel, il­letve a balatonfüredi bérelt házban tervezünk. I HAZAI TÁRSINTÉZMÉNYI LEHE­­­­TŐSÉGEK Debrecen, Eger, Miskolc, Pécs, Sze­ged, Nyíregyháza, j­úlius—augusztus. I hetes turnusok. Szállásköltségek (jelenlegi előírások szerint.) 3.—Ft/fő/nap -f­ üdülőhelyi díj. 2 KÜLFÖLDI TÁRSINTÉZMÉNYI LE­HETŐSÉGEK: Szállásköltség 3.—Ft/fő/nap —­ Drezda, „Friedrich List” Közleke­dési Egyetem július 25—augusztus 25. Diákotthon. — Bärenfels augusztus 5—18, 2 fő. augusztus 3—19, 4 fő. hegyi üdülő, tel­jes ellátás, kb. 80 —Ft 1 fő nap. — Drezda, Mérnökiskola július—augusztus, Diákotthon, 2 ágyas szobák. — Zwickau, Mérnökfőiskola július 5—augusztus 25. Diákotthon, — Schwarrtane-i üdülő augusztus 1—23. Ikerház, 3X4 fő étkezés kötelező, ebéd, vacsora kb. 9 Márka/fő/nap. — Gotha, Mérnökiskola július—augusztus. Diákotthon. — Eisenach július—augusztus. Diákotthon. — Naumburg, Postai Mérnökiskola július—augusztus. Diákotthon. — Leipzig július—augusztus. Diákotthon. — Berlin, Tanítók Háza júliu­s—augusztus. Diákotthon. — Potsdam július—augusztus. — Krakkó, Műegyetem július—augusztus. Diákotthon. — Varsó, Műegyetem július—augusztus. Diákotthon. — Prága július—augusztus. Diákotthon (előváros­ban van). 3 A balatoni igényeket márciusban fogjuk felmérni. Kugler Lajos Üdülési Albizottság elnöke 5 Sándor István felvétele

Next