A Jövő Üzemmérnöke, 1983 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1983-01-01 / 1. szám

. MÉG MAGAM ELŐTT LÁTOM a raké­ták piros, zöld, sárga, fehér fényű villódzá­sát, még hallom a petárdák durrogását, amelyekkel az emberek szilveszterkor az új év beköszöntét ünnepelték. Ezek a fények és hangok azonban bennem — és gondolom, hogy a velem egykorúakban, vagy a nálam idősebbekben is — sajnos más fényeket és hangokat is felidéznek. Azoknak a raké­táknak és nyomjelzős lövedékeknek a fé­nyét, amelyet a lövedékek és bombák hang­jának sü­völtése és a robbanás zaja köve­tett. Ezek a zajok az emberi életek kiol­tásával, az állatok pusztulásával, az ember által évtizedeken, századokon át épített hi­dak, házak, gyárak, utak rombolásával, a termőföldek, a vetések pusztulásával jár­tak együtt. A második világháború befejezése óta Európában béke van. Ennek fontosságáról és jelentőségéről gondolom senkit sem kell meggyőzni. A béke és a háború ellentét­párja olyan, mint a fehéré és feketéé, a nappalé és éjszakáé, az életé és a halálé, a ingázásé és a pusztulásé. Természetes te­hát, hogy minden józanul gondolkodó em­ber az egész világon a béke megvédését, megtartását tartja az — 1983-as év — legfon­tosabb feladatának, tiszta szívből kíván ma­gának és embertársainak is békés, boldog tíz esztendőt. 1945 óta sokat változott a világ. Mások már a politikai, katonai és gazdasági erő­viszonyok. Nagyon sok tapasztalattal let­­tün­k gazdagabbak. Átéltük a hidegháború éveit, a katonai egyensúly fokozatos kiala­kulását, a józanul mérlegelő politikai erők jelentkezését Nyugaton, a tárgyalások első kísérletét, az enyhülés fokozatos kibonta­kozását, és sajnos azután a gazdasági kör­nyezet fokozott nehezebbé válását, a tőkés országokbeli konzervatív erők előretörését is. Korunk realitásai közé tartozik, hogy a béke érdekében — az erőviszonyok meg­változtathatatlanságának érdekében — a szocialista országoknak, és azok között ha­zánknak, állni kell a gazdasági és sajnos a rájuk kényszerített fegyverkezési ver­senyt is, noha meg vagyunk győződve arról, hogy tartós békét csak a fegyverzetkorláto­zás, az egymás érdekeinek kölcsönös fi­gyelembevétele teremthet, és nem a fegy­verkezési verseny. Ezt a meggyőződést és a világ békéjéért érzett felelősség érzését fejezi ki a Varsói Szerződés tagállamainak Prágában elfoga­dott politikai nyilatkozata is. A béke megvédéséhez — mi magyarok — gazdasági helyzetünk javításával, a több mint 25 esztendeje folytatott következetes politikánkkal járulhatunk hozzá. Ezzel kap­csolatos feladatainkat nagyon pontosan fo­galmazza meg a Magyar Szocilista Mun­káspárt Központi Bizottságának 1982. de­cember 1-i üléséről kiadott nyilatkozata. A megfogalmazott célok valóra váltása jelen­tős és összehangolt erőfeszítéseket kíván mindnyájuktól az eddigieknél, jobb, szor­galmasabb, keményebb munkát igényel. Tőlünk oktatóktól az órák színvonalas ve­zetését, legyen az előadás vagy gyakorlat, a hallgatók vizsgáztatásában a következe­tességet és igényességet a kutató-fejlesztő munkában az állandó előrehaladást. A hall­gatóktól a tananyag alaposabb elsajátítását, a feladatok pontosabb kidolgozását, a közös munkában való szorgalmasabb részvételt, a gyakorlati munkára való felkészülés érde­kében. FOGADJUK MEG MOST, az év elején, hogy feladatainkat legjobb tudósunk szerint teljesítjük, a béke megőrzéséért, azért, hogy a szilveszteri rakéták villázása, peterdák durrogása ne a háborúra, hanem a vidám­ságra és a békés, boldog újesztendőre em­lékeztessen mindenkit. Fodor László, a pártvezetőség titkára A Béke megőrzéséért A JÖVŐ ÜZEMMÉRNÖKE M­it vá­r 1983-tól (Folytatás az 1. oldalról.) sokféle az egy emberre jutó feladat. A nagy munka mel­lett mindig legyen ok a vi­dámságra. LÉTRAY ZOLTÁN főiskolai tanársegéd, MTO: Mindenekelőtt szeretném, ha Ákos fiam jól kezdené az iskolát — szeptemberbe megy első osztályba. Jó len­ne, ha esne végre egy kevés kis hó is — a síeléshez, nyá­ron pedig több meleg, déli szeles nap lenne — a szörf­höz. Itt a munkahelyemen — mint ahogy sok más helyen is mostanában — azt hiszem én is csak azt kívánhatom, hogy legalább úgy menjen minden, ahogy eddig. MAGYAR BÉLA főiskolai tanár, KGI: Azt várom 1983-tól, hogy olyan hallgatók kerüljenek beiskolázásra, illetve felvé­telre, akik a középiskolai ma­tematika-fizika ismereteik birtokában megfelelő színvo­nalon tudják elsajátítani a főiskolai tanulmányaik első felében előadásra kerülő mű­szaki alaptárgyakat. A mű­szaki alapok megfelelő isme­rete biztosíték ahhoz, hogy a hallgatók a korszerű színvo­nalú szaktanárgyakat köny­­nyebben elsajátíthassák. A megfelelő színvonal biz­tosításának feltétele az is, hogy az oktatók — a jó mű­szaki felkészültségen túlme­nően — rendelkezzenek azok­kal a pedagógiai tulajdonsá­gokkal és­­ módszerekkel, melyek az általuk oktatott tantárgy legeredményesebb elsajátítását teszik lehetővé. NAGY JÁNOS tudományos ügyintéző: A sajtónak, a rádiónak és a közvéleménynek a jövő év­re vonatkozóan töretlen opti­mizmusát átvéve azt várom, hogy a főiskola műszaki fej­lesztési és beruházási lehető­ségei, szerződéses kutatási te­vékenysége 1983-ban nem fog számottevően csökkenni. A Főigazgatói Hivatal mun­kájában az oktatók, de a nem oktatók is csak a segítő kezet lássák! PAFF ZOLTÁN tanársegéd, KÉI: Mivel csak néhány hónapja kerültem a főiskolára, az idei esztendővel kapcsolatos elvá­rásaim és reményeim elsősor­ban a rám bízott tárgy — a geológia — oktatásához fű­ződnek. Egyik kívánságom — s ez bizonyára más oktatók vágya is —, olyan szakmai és emberi kapcsolat kialakítása a hallgatókkal, hogy az elő­adásokat (ha nem is mind­együket a félév folyamán) ne csupán kötelességből látogas­sák. PÉNZES FERENC MTO IV. évfolyamos hall­gató: Végzős hallgatóként először is sikeres államvizsgát, majd egy­ viszonylag magas kerese­tű állást várok. Szeretném, ha mindezt az előző évekhez hasonló életszínvonal mellett érhetném el. Kívánom, hogy 1983. békésebb esztendő le­gyen, hiszen 1982-ben sok konfliktusnak voltunk része­sei. RUZSICS ALADÁR, a főiskolai autóbusz vezető­je: Vezetőimtől azt várom, hogy egyenletesebb munka­terhelést biztosítsanak. Az oktatóktól: továbbra is segít­sék munkámat a kirándulá­sok és gyakorlatok során. A hallgatóktól: jobban érezzék, hogy az övék is az autóbu­szunk. SZALAI BÉLÁNÉ másológép-kezelő: Életem legboldogabb éve lenne, ha a szibériai Kurgan városban Ilizarov professzor sikeres csontszövet műtétet hajtana végre lányomon. Sze­retném, ha a főiskola erköl­csileg támogatna ebben a nagy pszichikai próbatétel­ben. SZÖKISBORIS LÁSZLÓ TAI II. évfolyam, stúdióvezető: Mindenekelőtt sikeres fél­évi vizsgákat. Minél több jó műsor legyen a stúdióban és minél többen hallgassák azo­kat. Sikerüljön megvalósítani a stúdió műszaki fejlesztésére vonatkozó terveket. Hasonló­an jó kapcsolatunk legyen azokkal, akik erkölcsi és anyagi támogatást nyújtottak és nyújtanak a stúdiónak, és végül, ha az a bizonyos pénz­tárca jobban kinyílna ... VIOLA TAMÁS KGI III. éves hallgató: A — remélhetőleg — sike­res államvizsga után egy re­mek maszek munkahelyet szeretnék, s mindemellé értel­mi és érzelmi képességekben gazdag, külső megjelenésével elragadó feleséget. A főiskola 1983-ban csak olyan szakot indítson, amelyre ténylegesen szüksége van a népgazdaság­nak. A világszínvonalon álló árak hasonló színvonalú jöve­delmekkel és szolgáltatások­kal párosuljanak. Az új gázvezeték-terv a megvalósulás küszöbén A sajtó az utóbbi időben nagy figyelmet szentel a nyu­gat-szibériai körzeteket a Szovjetunió nyugati határával összekötő gázvezeték megépítésével kapcsolatos kérdések­nek. N. G. Oszipov szovjet külkereskedelmi miniszterhe­lyettesnek a Szovjet Export (4/139) című folyóiratnak adott nyilatkozatából közlünk részleteket. A Szovjetunió és a nyugat­európai országok között nem mai keletű a gázipari együtt­működés. A Szovjetunió je­lentékeny földgázvagyonnal rendelkezik, újabb lelőhe­lyek kiaknázását­­ tervezi, gyors ütemben növeli a ki­termelést, a felszínre hozott gázmennyiség egy részét pe­dig külföldön értékesíti. A nyugat-európai országok ér­dekelteik ennek az értékes energetikai és vegyipari alapanyagnak az importjá­ban. A földgázzal kapcsola­tos kölcsönös érdekeltség kö­vetkeztében a 60-as évek ele­jétől kezdve megindult az együttműködés kibontakozá­sa a Szovjetunió és Nyugat- Európa államai között. A szovjet földgáz szállítá­sáról, valamint a gázvezeték építéséhez szükséges egyes anyagok és berendezések vá­sárlásáról szóló első megál­lapodást Ausztriával kötöt­tük meg 1968-ban. Ez követően hasonló szer­ződések jöttek létre Olaszor­szággal, az NSZK-val Fran­ciaországgal és több más nyugati országgal. Ezeknek a megállapodásoknak az értel­mében a nyugati partnerek különféle berendezéseket, acélcsöveket és armatúrákat szállítottak a Szovjetunióba, a szovjet külkereskedelmi szervezetek pedig viszonzá­sul hosszú lejáratú szerződé­seket írtak alá a szovjet föld­gáz exportjáról. 1981-ben csaknem 27 milliárd köbmé­ter földgáz érkezett a Szov­jetunióból a nyugat-európai országokba. Az érvényben lévő szerződéseknek megfe­lelően a Szovjetunió az év­század végéig biztosítja ezt az évenkénti mennyiséget. A nyugat-európai földgáz­­szállítások 13 esztendeje so­rán gazdag tapasztalatra tettünk szert. Ez idő alatt összesen 130 milliárd köb­méter földgázt exportáltunk az NSZ­K-ba, Franciaország­ba, Ausztriába, Olaszország­ba és Finnországba. Bár a szovjet gázipar fejlődésében bizonyos nehézségek jelent­keztek, vásárlóink részére egyetlen esetben sem szüne­teltettük a gázszolgáltatást. Leszögezhetjük, hogy a gáz­­szállítási együttműködés a Szovjetunió és a nyugat­európai országok közötti gaz­dasági kapcsolatok megerő­sítésének fontos elemévé vált. Mint ismeretes, az SZKP XXVI. kongresszusán elfo­gadták ..A Szovjetunió gaz­dasági és társadalmi fej­lesztésének fő irányai az 1980—1985. évekre és az 1990-ig terjedő időszakra” című dokumentumot Ez a programtervezet a szovjet gázipar további kiemelt fej­lesztését tűzte ki célul. A Szovjetunió hatalmas gáziparral rendelkezik. A szovjet földgáztermelés 1981- ben 465 milliárd köbmétert tett ki, s az előirányzatok szerint 1985 végére eléri a 630 milliárd köbmétert. A legfontosabb gázlelőhe­lyek Nyugat-Szibériában ta­lálhatók. Ebben a körzetben jóval bonyolultabb a gázki­termelés, mint Szovjetunió európai részein, mivel ez a vidék az örök fagy birodal­mába tartozik, éghajlata zord, fejletlen az infrastruktúra. Ezért a Nyugat-Szibériában elterülő urengoji és más föld­gázmezők feltárásához nagy­arányú beruházásokra van szükség. Ezt vállaljuk és a jelenlegi ötéves tervvel össz­hangban a Nyugat-Szibériá- Isan kitermelt gáz mennyisé­gét 1985-ig 330—370 milliárd köbméterre szeretnénk növel­ni. Erőfeszítéseinket elsősor­ban az urengoji lelőhely ki­aknázására összpontosítjuk. Terveink szerint a földgáz egy 1 420 mm átmérőjű és 75 atm üzemi nyomásra mé­retezett csövekből álló öt fővonalat egyesítő gázveze­tékrendszeren jut el Uren­­gojból a nyugati országrész fogyasztóihoz. E gázfőveze­téknek az építésében már együttműködünk a KGST- tagországokkal, amelyek a közreműködés fejében szov­jet földgázt kapnak energia­igényeik kielégítésére. Jelen pillanatban több tíz­ezer ember dolgozik Nyugat- Szibériában, kiépítik az urengoji gázlelőhelyet. Szur­­gut és Urengoj között vasút­vonalat fektetnek le, vil­lamos távvezetékeket létesí­tenek, új településeket ala­pítanak. Az építők sok ta­pasztalatot gyűjtöttek a gáz­­fővezeték­eik kivitelezése so­rán, hiszen eddig összesen több, mint­ 130 ezer kilo­méternyit adtak át a Szov­jetunióban. Hatalmas szako­sított­ szervezeteket hoztunk létre, amelyek a világvi­szonylatban szokásos 2—3 év­vel szemben egy esztendő alatt építenek meg egy 1420 mm átmérőjű 3,5—4 ezer ki­lométeres szakaszt. A szovjet gáztermelés ter­vezett növelésével kapcsolat­ban az utóbbi években több nyugati ország — köztük az NSZK, Franciaország és Olaszország — kormány­zata azzal a kéréssel fordult a szovjet kormányhoz, hogy növelje az­­érvényben levő szerződéseknek megfelelően lebonyolított­ gázszállítások volumenét. Gondosan mérle­geltük a kérést tanulmá­nyoztuk saját lehetőségein­ket, végül azt a választ ad­tuk, hogy készek vagyunk a nyugat-szibériai földgázki­termelés fokozására. Még abba is beleegyezünk, hogy egy új export, gázvezeték épüljön Urengoj és a Szovj­­etunió nyugati határa kö­zött, amennyiben a gázvá­sárlásban érdekelt nyugati partnerek részt vállalnak az új együttműködési terv vég­rehajtásában. A nyugati or­szágok képviselőivel folyta­tott tárgyalások eddig ked­vező eredményekre vezettek. Az új gázvezeték-tervként emlegetett elképzelés szerint egy pótlólagos export gázve­zeték épül Urengoltól Usz­­gorodig. Ez a 4 465 kilomé­ter hosszú grandiózus mű­szaki létesítmény legyőzi az örök fagy birodalmát, átszel mocsarakat, ingoványos és lapos területeket, keresztül­halad a sarkvidéki Ural sziklás tájain. Átadásáig a nagy folyóknál 29 több nyom­vonalas átvezetést, a kisebb folyóknál 620 egy nyomvona­las átvezetést, valamint 41 kompresszorállomást és 2 gázhűtő állomást kell meg­építeni. Az új gázterv keretében mostanáig az NSZK cégeivel jött létre megállapodás, mi­szerint 1984-től kezdve 25 esztendőn keresztül évi 10,5 milliárd köbméter földgázt exportálunk Nyugatnémetor­szágba, illetve csöveket és egyéb berendezéseket vásá­rolunk a vezetékhez. A fran­cia és olasz cégekkel kötött hasonló szerződések ugyan­ezen időszakban évi 8 milli­árd köbméter földgáz szállí­tását, továbbá a gázvezeték építéséhez szükséges beren­dezések vásárlását irányoz­zák elő. A szovjet földgáz­­importban úgyszintén érde­kelt belga, görög, holland, osztrák, spanyol és svájci cégekkel jelenleg tárgyalnak a szovjet külkereskedelmi szervezetek. A kölcsönös előnyök alap­ján hosszú távra tervezett együttműködés nem pusztán gazdasági jelentőséggel bír, hanem egyidejűleg erősíti az egyes partnerek és népeik között az egyetértés és a köl­csönös bizalom légkörét. A Szovjetunió és a nyuga­ti országok együttműködése, valamint az új gázvezeték­terv összhangban van a ha­zánk által képviselt irány­vonallal, s szemléletes pél­dát szolgáltat a helsinki biz­tonsági és együttműködési konferencia záróokmánya szellemében folytatott stabil és kölcsönösen előnyös ke­reskedelmi-gazdasági együtt­munkálkodásra az európai kontinensen. HÍREK - ESEMÉNYEK KÖZMŰVELŐDÉSI DELEGÁCIÓ A KTMF közművelődési tevékenységével ismerkedtek december 10-én a Szombat­­helyi Tanárképző Főiskola Közművelődési Tudományos Diákkörének hallgatói dr. Szabó Árpád főiskolai ad­junktus vezetésével. A ven­dégeket a főiskolán folyó­ közművelődési munkáról Ottavay László, a Köz­műve­lődési Bizottság elnöke és Winkler Csaba a Közműve­lődési Titkárság vezetője tá­jékoztatta. FŐIGAZGATÓI TANÁCSÜLÉS December 13-án tartották a Főigazgatói Tanács 1982. évi utolsó ülését. A tanács­ülésen javaslat hangzott, el az oktató és nem oktató dol­gozók szakmai, politikai, rö­vid időtartamú továbbkép­zési rendszerére; a hallgatók különböző testületekben, ta­nácsokban való közreműkö­désének fokozására; az in­tézetek, szervezeti egységek vizsgálatának új szempont­jaira. Napirenden szerepelt a KTMF Tudományos Köz­lemények Szerkesztő Bizott­ságának a Közlemények színvonalának emelésére tett, illetve javasolt intézkedésé­ről, valamint tájékoztató hangzott el a központi ta­nulmányi ügyintézés tapasz­talatairól. SZAKKÖZÉPISKOLÁK KÉPVISELŐI A KTMF-EN Főiskolánk megismerteté­se, a postaforgalmi szakkö­zépiskolások továbbtanulásá­nak előkészítése és a hall­gatói utánpótlást biztosító szakközépiskolákkal való jó kapcsolat­tartás jegyében 1982. december 28-án ismét összejöttek a postaforgalmi szakközépiskolák képviselői a KTMF-en. A KPI Postaüzemi Osztá­lya első ízben 1980. végén hívta meg a 18 postaforgal­mi szakközépiskola igazgató­ját, hogy a szakközépisko­lákból felvett hallgatók prob­lémáiról szót váltsanak. Az immár hagyományos­nak számító év végi megbe­szélésre a KTMF nagyta­nácstermében került sor. A megbeszélés legfontosabb té­mája természetesen az új felvételi rendszer volt, de nagy érdeklődés kísérte az új tantervvel kapcsolatos el­képzeléseket is. TOVÁBBKÉPZÉS MIHÁLYIBAN Január 24—25—26-án lesz Mihályiban a főiskola tár­sadalmi és állami vezetői­nek immár hagyományos to­vábbképzése. A program­terv szerint az első napon Háry Béla, az MSZMP Győr- Sopron megyei Bizottságá­nak első titkára tart tájé­koztatót az aktuális kül­­bel- és gazdaságpolitikai kérdéseikről. A második és harmadik napon a KTMF időszerű feladatairól, a fő­iskola gazdasági helyzetéről, valamint a főiskola párt- és szakszervezeti vezetésének tartalmi és módszertani kér­déseiről tart előadást dr. Kiscelli László főigazgató, dr. Varga László és dr. Tallós Elemér főigazgató-helyette­sek, dr. Kecskés Imre gaz­dasági igazgató, Fodor László, a főiskolai pártvezetőség tit­kára és dr. Szente Béla, a főiskolai szakszervezeti bi­zottság titkára. Az előadáso­kat vita követi. 1933. JANUÁR

Next