A Jövő Üzemmérnöke, 1983 (11. évfolyam, 1-10. szám)
1983-01-01 / 1. szám
. MÉG MAGAM ELŐTT LÁTOM a rakéták piros, zöld, sárga, fehér fényű villódzását, még hallom a petárdák durrogását, amelyekkel az emberek szilveszterkor az új év beköszöntét ünnepelték. Ezek a fények és hangok azonban bennem — és gondolom, hogy a velem egykorúakban, vagy a nálam idősebbekben is — sajnos más fényeket és hangokat is felidéznek. Azoknak a rakétáknak és nyomjelzős lövedékeknek a fényét, amelyet a lövedékek és bombák hangjának süvöltése és a robbanás zaja követett. Ezek a zajok az emberi életek kioltásával, az állatok pusztulásával, az ember által évtizedeken, századokon át épített hidak, házak, gyárak, utak rombolásával, a termőföldek, a vetések pusztulásával jártak együtt. A második világháború befejezése óta Európában béke van. Ennek fontosságáról és jelentőségéről gondolom senkit sem kell meggyőzni. A béke és a háború ellentétpárja olyan, mint a fehéré és feketéé, a nappalé és éjszakáé, az életé és a halálé, a ingázásé és a pusztulásé. Természetes tehát, hogy minden józanul gondolkodó ember az egész világon a béke megvédését, megtartását tartja az — 1983-as év — legfontosabb feladatának, tiszta szívből kíván magának és embertársainak is békés, boldog tíz esztendőt. 1945 óta sokat változott a világ. Mások már a politikai, katonai és gazdasági erőviszonyok. Nagyon sok tapasztalattal lettünk gazdagabbak. Átéltük a hidegháború éveit, a katonai egyensúly fokozatos kialakulását, a józanul mérlegelő politikai erők jelentkezését Nyugaton, a tárgyalások első kísérletét, az enyhülés fokozatos kibontakozását, és sajnos azután a gazdasági környezet fokozott nehezebbé válását, a tőkés országokbeli konzervatív erők előretörését is. Korunk realitásai közé tartozik, hogy a béke érdekében — az erőviszonyok megváltoztathatatlanságának érdekében — a szocialista országoknak, és azok között hazánknak, állni kell a gazdasági és sajnos a rájuk kényszerített fegyverkezési versenyt is, noha meg vagyunk győződve arról, hogy tartós békét csak a fegyverzetkorlátozás, az egymás érdekeinek kölcsönös figyelembevétele teremthet, és nem a fegyverkezési verseny. Ezt a meggyőződést és a világ békéjéért érzett felelősség érzését fejezi ki a Varsói Szerződés tagállamainak Prágában elfogadott politikai nyilatkozata is. A béke megvédéséhez — mi magyarok — gazdasági helyzetünk javításával, a több mint 25 esztendeje folytatott következetes politikánkkal járulhatunk hozzá. Ezzel kapcsolatos feladatainkat nagyon pontosan fogalmazza meg a Magyar Szocilista Munkáspárt Központi Bizottságának 1982. december 1-i üléséről kiadott nyilatkozata. A megfogalmazott célok valóra váltása jelentős és összehangolt erőfeszítéseket kíván mindnyájuktól az eddigieknél, jobb, szorgalmasabb, keményebb munkát igényel. Tőlünk oktatóktól az órák színvonalas vezetését, legyen az előadás vagy gyakorlat, a hallgatók vizsgáztatásában a következetességet és igényességet a kutató-fejlesztő munkában az állandó előrehaladást. A hallgatóktól a tananyag alaposabb elsajátítását, a feladatok pontosabb kidolgozását, a közös munkában való szorgalmasabb részvételt, a gyakorlati munkára való felkészülés érdekében. FOGADJUK MEG MOST, az év elején, hogy feladatainkat legjobb tudósunk szerint teljesítjük, a béke megőrzéséért, azért, hogy a szilveszteri rakéták villázása, peterdák durrogása ne a háborúra, hanem a vidámságra és a békés, boldog újesztendőre emlékeztessen mindenkit. Fodor László, a pártvezetőség titkára A Béke megőrzéséért A JÖVŐ ÜZEMMÉRNÖKE Mit vár 1983-tól (Folytatás az 1. oldalról.) sokféle az egy emberre jutó feladat. A nagy munka mellett mindig legyen ok a vidámságra. LÉTRAY ZOLTÁN főiskolai tanársegéd, MTO: Mindenekelőtt szeretném, ha Ákos fiam jól kezdené az iskolát — szeptemberbe megy első osztályba. Jó lenne, ha esne végre egy kevés kis hó is — a síeléshez, nyáron pedig több meleg, déli szeles nap lenne — a szörfhöz. Itt a munkahelyemen — mint ahogy sok más helyen is mostanában — azt hiszem én is csak azt kívánhatom, hogy legalább úgy menjen minden, ahogy eddig. MAGYAR BÉLA főiskolai tanár, KGI: Azt várom 1983-tól, hogy olyan hallgatók kerüljenek beiskolázásra, illetve felvételre, akik a középiskolai matematika-fizika ismereteik birtokában megfelelő színvonalon tudják elsajátítani a főiskolai tanulmányaik első felében előadásra kerülő műszaki alaptárgyakat. A műszaki alapok megfelelő ismerete biztosíték ahhoz, hogy a hallgatók a korszerű színvonalú szaktanárgyakat könynyebben elsajátíthassák. A megfelelő színvonal biztosításának feltétele az is, hogy az oktatók — a jó műszaki felkészültségen túlmenően — rendelkezzenek azokkal a pedagógiai tulajdonságokkal és módszerekkel, melyek az általuk oktatott tantárgy legeredményesebb elsajátítását teszik lehetővé. NAGY JÁNOS tudományos ügyintéző: A sajtónak, a rádiónak és a közvéleménynek a jövő évre vonatkozóan töretlen optimizmusát átvéve azt várom, hogy a főiskola műszaki fejlesztési és beruházási lehetőségei, szerződéses kutatási tevékenysége 1983-ban nem fog számottevően csökkenni. A Főigazgatói Hivatal munkájában az oktatók, de a nem oktatók is csak a segítő kezet lássák! PAFF ZOLTÁN tanársegéd, KÉI: Mivel csak néhány hónapja kerültem a főiskolára, az idei esztendővel kapcsolatos elvárásaim és reményeim elsősorban a rám bízott tárgy — a geológia — oktatásához fűződnek. Egyik kívánságom — s ez bizonyára más oktatók vágya is —, olyan szakmai és emberi kapcsolat kialakítása a hallgatókkal, hogy az előadásokat (ha nem is mindegyüket a félév folyamán) ne csupán kötelességből látogassák. PÉNZES FERENC MTO IV. évfolyamos hallgató: Végzős hallgatóként először is sikeres államvizsgát, majd egy viszonylag magas keresetű állást várok. Szeretném, ha mindezt az előző évekhez hasonló életszínvonal mellett érhetném el. Kívánom, hogy 1983. békésebb esztendő legyen, hiszen 1982-ben sok konfliktusnak voltunk részesei. RUZSICS ALADÁR, a főiskolai autóbusz vezetője: Vezetőimtől azt várom, hogy egyenletesebb munkaterhelést biztosítsanak. Az oktatóktól: továbbra is segítsék munkámat a kirándulások és gyakorlatok során. A hallgatóktól: jobban érezzék, hogy az övék is az autóbuszunk. SZALAI BÉLÁNÉ másológép-kezelő: Életem legboldogabb éve lenne, ha a szibériai Kurgan városban Ilizarov professzor sikeres csontszövet műtétet hajtana végre lányomon. Szeretném, ha a főiskola erkölcsileg támogatna ebben a nagy pszichikai próbatételben. SZÖKISBORIS LÁSZLÓ TAI II. évfolyam, stúdióvezető: Mindenekelőtt sikeres félévi vizsgákat. Minél több jó műsor legyen a stúdióban és minél többen hallgassák azokat. Sikerüljön megvalósítani a stúdió műszaki fejlesztésére vonatkozó terveket. Hasonlóan jó kapcsolatunk legyen azokkal, akik erkölcsi és anyagi támogatást nyújtottak és nyújtanak a stúdiónak, és végül, ha az a bizonyos pénztárca jobban kinyílna ... VIOLA TAMÁS KGI III. éves hallgató: A — remélhetőleg — sikeres államvizsga után egy remek maszek munkahelyet szeretnék, s mindemellé értelmi és érzelmi képességekben gazdag, külső megjelenésével elragadó feleséget. A főiskola 1983-ban csak olyan szakot indítson, amelyre ténylegesen szüksége van a népgazdaságnak. A világszínvonalon álló árak hasonló színvonalú jövedelmekkel és szolgáltatásokkal párosuljanak. Az új gázvezeték-terv a megvalósulás küszöbén A sajtó az utóbbi időben nagy figyelmet szentel a nyugat-szibériai körzeteket a Szovjetunió nyugati határával összekötő gázvezeték megépítésével kapcsolatos kérdéseknek. N. G. Oszipov szovjet külkereskedelmi miniszterhelyettesnek a Szovjet Export (4/139) című folyóiratnak adott nyilatkozatából közlünk részleteket. A Szovjetunió és a nyugateurópai országok között nem mai keletű a gázipari együttműködés. A Szovjetunió jelentékeny földgázvagyonnal rendelkezik, újabb lelőhelyek kiaknázását tervezi, gyors ütemben növeli a kitermelést, a felszínre hozott gázmennyiség egy részét pedig külföldön értékesíti. A nyugat-európai országok érdekelteik ennek az értékes energetikai és vegyipari alapanyagnak az importjában. A földgázzal kapcsolatos kölcsönös érdekeltség következtében a 60-as évek elejétől kezdve megindult az együttműködés kibontakozása a Szovjetunió és Nyugat- Európa államai között. A szovjet földgáz szállításáról, valamint a gázvezeték építéséhez szükséges egyes anyagok és berendezések vásárlásáról szóló első megállapodást Ausztriával kötöttük meg 1968-ban. Ez követően hasonló szerződések jöttek létre Olaszországgal, az NSZK-val Franciaországgal és több más nyugati országgal. Ezeknek a megállapodásoknak az értelmében a nyugati partnerek különféle berendezéseket, acélcsöveket és armatúrákat szállítottak a Szovjetunióba, a szovjet külkereskedelmi szervezetek pedig viszonzásul hosszú lejáratú szerződéseket írtak alá a szovjet földgáz exportjáról. 1981-ben csaknem 27 milliárd köbméter földgáz érkezett a Szovjetunióból a nyugat-európai országokba. Az érvényben lévő szerződéseknek megfelelően a Szovjetunió az évszázad végéig biztosítja ezt az évenkénti mennyiséget. A nyugat-európai földgázszállítások 13 esztendeje során gazdag tapasztalatra tettünk szert. Ez idő alatt összesen 130 milliárd köbméter földgázt exportáltunk az NSZK-ba, Franciaországba, Ausztriába, Olaszországba és Finnországba. Bár a szovjet gázipar fejlődésében bizonyos nehézségek jelentkeztek, vásárlóink részére egyetlen esetben sem szüneteltettük a gázszolgáltatást. Leszögezhetjük, hogy a gázszállítási együttműködés a Szovjetunió és a nyugateurópai országok közötti gazdasági kapcsolatok megerősítésének fontos elemévé vált. Mint ismeretes, az SZKP XXVI. kongresszusán elfogadták ..A Szovjetunió gazdasági és társadalmi fejlesztésének fő irányai az 1980—1985. évekre és az 1990-ig terjedő időszakra” című dokumentumot Ez a programtervezet a szovjet gázipar további kiemelt fejlesztését tűzte ki célul. A Szovjetunió hatalmas gáziparral rendelkezik. A szovjet földgáztermelés 1981- ben 465 milliárd köbmétert tett ki, s az előirányzatok szerint 1985 végére eléri a 630 milliárd köbmétert. A legfontosabb gázlelőhelyek Nyugat-Szibériában találhatók. Ebben a körzetben jóval bonyolultabb a gázkitermelés, mint Szovjetunió európai részein, mivel ez a vidék az örök fagy birodalmába tartozik, éghajlata zord, fejletlen az infrastruktúra. Ezért a Nyugat-Szibériában elterülő urengoji és más földgázmezők feltárásához nagyarányú beruházásokra van szükség. Ezt vállaljuk és a jelenlegi ötéves tervvel összhangban a Nyugat-Szibériá- Isan kitermelt gáz mennyiségét 1985-ig 330—370 milliárd köbméterre szeretnénk növelni. Erőfeszítéseinket elsősorban az urengoji lelőhely kiaknázására összpontosítjuk. Terveink szerint a földgáz egy 1 420 mm átmérőjű és 75 atm üzemi nyomásra méretezett csövekből álló öt fővonalat egyesítő gázvezetékrendszeren jut el Urengojból a nyugati országrész fogyasztóihoz. E gázfővezetéknek az építésében már együttműködünk a KGST- tagországokkal, amelyek a közreműködés fejében szovjet földgázt kapnak energiaigényeik kielégítésére. Jelen pillanatban több tízezer ember dolgozik Nyugat- Szibériában, kiépítik az urengoji gázlelőhelyet. Szurgut és Urengoj között vasútvonalat fektetnek le, villamos távvezetékeket létesítenek, új településeket alapítanak. Az építők sok tapasztalatot gyűjtöttek a gázfővezetékeik kivitelezése során, hiszen eddig összesen több, mint 130 ezer kilométernyit adtak át a Szovjetunióban. Hatalmas szakosított szervezeteket hoztunk létre, amelyek a világviszonylatban szokásos 2—3 évvel szemben egy esztendő alatt építenek meg egy 1420 mm átmérőjű 3,5—4 ezer kilométeres szakaszt. A szovjet gáztermelés tervezett növelésével kapcsolatban az utóbbi években több nyugati ország — köztük az NSZK, Franciaország és Olaszország — kormányzata azzal a kéréssel fordult a szovjet kormányhoz, hogy növelje azérvényben levő szerződéseknek megfelelően lebonyolított gázszállítások volumenét. Gondosan mérlegeltük a kérést tanulmányoztuk saját lehetőségeinket, végül azt a választ adtuk, hogy készek vagyunk a nyugat-szibériai földgázkitermelés fokozására. Még abba is beleegyezünk, hogy egy új export, gázvezeték épüljön Urengoj és a Szovjetunió nyugati határa között, amennyiben a gázvásárlásban érdekelt nyugati partnerek részt vállalnak az új együttműködési terv végrehajtásában. A nyugati országok képviselőivel folytatott tárgyalások eddig kedvező eredményekre vezettek. Az új gázvezeték-tervként emlegetett elképzelés szerint egy pótlólagos export gázvezeték épül Urengoltól Uszgorodig. Ez a 4 465 kilométer hosszú grandiózus műszaki létesítmény legyőzi az örök fagy birodalmát, átszel mocsarakat, ingoványos és lapos területeket, keresztülhalad a sarkvidéki Ural sziklás tájain. Átadásáig a nagy folyóknál 29 több nyomvonalas átvezetést, a kisebb folyóknál 620 egy nyomvonalas átvezetést, valamint 41 kompresszorállomást és 2 gázhűtő állomást kell megépíteni. Az új gázterv keretében mostanáig az NSZK cégeivel jött létre megállapodás, miszerint 1984-től kezdve 25 esztendőn keresztül évi 10,5 milliárd köbméter földgázt exportálunk Nyugatnémetországba, illetve csöveket és egyéb berendezéseket vásárolunk a vezetékhez. A francia és olasz cégekkel kötött hasonló szerződések ugyanezen időszakban évi 8 milliárd köbméter földgáz szállítását, továbbá a gázvezeték építéséhez szükséges berendezések vásárlását irányozzák elő. A szovjet földgázimportban úgyszintén érdekelt belga, görög, holland, osztrák, spanyol és svájci cégekkel jelenleg tárgyalnak a szovjet külkereskedelmi szervezetek. A kölcsönös előnyök alapján hosszú távra tervezett együttműködés nem pusztán gazdasági jelentőséggel bír, hanem egyidejűleg erősíti az egyes partnerek és népeik között az egyetértés és a kölcsönös bizalom légkörét. A Szovjetunió és a nyugati országok együttműködése, valamint az új gázvezetékterv összhangban van a hazánk által képviselt irányvonallal, s szemléletes példát szolgáltat a helsinki biztonsági és együttműködési konferencia záróokmánya szellemében folytatott stabil és kölcsönösen előnyös kereskedelmi-gazdasági együttmunkálkodásra az európai kontinensen. HÍREK - ESEMÉNYEK KÖZMŰVELŐDÉSI DELEGÁCIÓ A KTMF közművelődési tevékenységével ismerkedtek december 10-én a Szombathelyi Tanárképző Főiskola Közművelődési Tudományos Diákkörének hallgatói dr. Szabó Árpád főiskolai adjunktus vezetésével. A vendégeket a főiskolán folyó közművelődési munkáról Ottavay László, a Közművelődési Bizottság elnöke és Winkler Csaba a Közművelődési Titkárság vezetője tájékoztatta. FŐIGAZGATÓI TANÁCSÜLÉS December 13-án tartották a Főigazgatói Tanács 1982. évi utolsó ülését. A tanácsülésen javaslat hangzott, el az oktató és nem oktató dolgozók szakmai, politikai, rövid időtartamú továbbképzési rendszerére; a hallgatók különböző testületekben, tanácsokban való közreműködésének fokozására; az intézetek, szervezeti egységek vizsgálatának új szempontjaira. Napirenden szerepelt a KTMF Tudományos Közlemények Szerkesztő Bizottságának a Közlemények színvonalának emelésére tett, illetve javasolt intézkedéséről, valamint tájékoztató hangzott el a központi tanulmányi ügyintézés tapasztalatairól. SZAKKÖZÉPISKOLÁK KÉPVISELŐI A KTMF-EN Főiskolánk megismertetése, a postaforgalmi szakközépiskolások továbbtanulásának előkészítése és a hallgatói utánpótlást biztosító szakközépiskolákkal való jó kapcsolattartás jegyében 1982. december 28-án ismét összejöttek a postaforgalmi szakközépiskolák képviselői a KTMF-en. A KPI Postaüzemi Osztálya első ízben 1980. végén hívta meg a 18 postaforgalmi szakközépiskola igazgatóját, hogy a szakközépiskolákból felvett hallgatók problémáiról szót váltsanak. Az immár hagyományosnak számító év végi megbeszélésre a KTMF nagytanácstermében került sor. A megbeszélés legfontosabb témája természetesen az új felvételi rendszer volt, de nagy érdeklődés kísérte az új tantervvel kapcsolatos elképzeléseket is. TOVÁBBKÉPZÉS MIHÁLYIBAN Január 24—25—26-án lesz Mihályiban a főiskola társadalmi és állami vezetőinek immár hagyományos továbbképzése. A programterv szerint az első napon Háry Béla, az MSZMP Győr- Sopron megyei Bizottságának első titkára tart tájékoztatót az aktuális külbel- és gazdaságpolitikai kérdéseikről. A második és harmadik napon a KTMF időszerű feladatairól, a főiskola gazdasági helyzetéről, valamint a főiskola párt- és szakszervezeti vezetésének tartalmi és módszertani kérdéseiről tart előadást dr. Kiscelli László főigazgató, dr. Varga László és dr. Tallós Elemér főigazgató-helyettesek, dr. Kecskés Imre gazdasági igazgató, Fodor László, a főiskolai pártvezetőség titkára és dr. Szente Béla, a főiskolai szakszervezeti bizottság titkára. Az előadásokat vita követi. 1933. JANUÁR