A Jövő Üzemmérnöke, 1983 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1983-01-01 / 1. szám

1983. JANUÁR Főiskolánkon ötéves A szocialista munkamozgalom • A „Puskás Ferenc” munkaközösség A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének 65. évfordulóján rendezett főiskolai ünnepségen három szocialista munkaközösség vehette át a „Kiváló Szocialista Munkaközösség” kitüntető címet. Ezek egyike volt a „Pus­kás Ferenc” munkaközösség is, amely 1982-ben harmad­szor lett Kiváló Szocialista Munkaközösség. A szocialista brigádmozga­lom kezdeményezői voltak főiskolánkon. Nagy szere­pük van abban, hogy a bri­gádmozgalom szocialista munkamozgalommá szélese­dett a főiskolán, hogy elis­merik, jutalmazzák és sza­bályzata van a szocialista munkamozgalomnak, mely a vezetők munkaköri köte­lességévé teszi a munka­­mozgalommal való foglalko­zást és törődést. öten kezdték: Király Pé­ter, Láng Béla, Pongrácz Bé­la Templa Károly és Tóvá­ri József. Később csatlako­zott hozzájuk Király Ernő és Bánfalvi Imre. A brigád, il­letve munkaközösség ve­zetője, címen a főiskolai párt és társadalmi szervekben be­töltött funkcióktól függően. Láng Béla és Templa Ká­roly volt. Jelenleg Láng Bé­la. 1977. március 2-án brigád­szerződést juttattak el — ak­kor még ötfzr’,­— a KTMF sz­akszervepia bizottságának, igugaeto­iának, a 3. szá­mú­ pártszervezet titkárának, és a laboratóriumi mérnök­ség (LM) vezetőjének, és egy­ben felhívták az LM többi csoportját, hogy csatlakozza­nak a brigádmozgalomhoz. A brigád 1977. április 5-én ha­tározta el, hogy Puskás Fe­rencnek, a magyar távbeszé­lő hálózat megteremtőjének a nevét veszik fel. A ,,Puskás Ferenc” brigád a szocialista munkamozga­lom ma is érvényes hármas jelszava jegyében kezdte el és végezte tevékenységét. A brigádnapló kezdeti bejegy­zései a Telefongyár „József Attila” aranykoszorús szocia­lista brigádjával való együtt­működést, az átviteltechni­kai laboratórium befejezését, politikai előadásokat, közös rendezvényeket, kiránduláso­kat örökít meg. Ekkor még „a brigád sajnálattal álla­pítja meg, hogy felhívásunk­ra a mozgalomhoz senki sem csatlakozott.” 1978. április 25-én a bri­gád ismét felhívással sürge­ti az újabb brigádok meg­alakulását, s az augusztus 30-án a nagvtanácsteremben tartott brigádvezetői értekez­leten a „Puskás Ferenc” bri­gád vállalja, hogy segítséget nyújt az újonnan alakuló szocialista brigádoknak. Ez az értekezlet, melyen részt vettek a főiskola állami­ párt és szakszervezeti vezetésének képviselői, meghatározó volt a szocialista munkamozga­lom főiskolai történetében. Ettől kezdve jönnek létre és tevékenykednek tervszerűen főiskolánkon a szocialista munkaközösségek. 1978. november 7-én a brigád „Kiváló Brigád” lett. A többi között balesetvédelmi vizsgát tettek mind az öten, névadóünnepségeket rendez­tek, részt vettek a főiskola ál­tal hirdetett társadalmi mun­kában, eljártak az Aula-pódi­um előadásaira, támogatták a szolidaritási akciót — tel­jesítették vállalásaikat. A „Puskás Ferenc” szocia­lista munkaközösség 1979-ben elnyerte a „Szocialista Munkaközösség”, 1980—81— 82-ben pedig a „Kiváló Szo­cialista Munkaközösség” ki­tüntető címet. Vállalásaikban évről-évre magasabb szinten fogalma­zódtak meg és teljesültek a mozgalom hármas követel­ményének feladatai melyek­ről az űrhajósok látogatásá­ról, a május elsejei felvonu­lásról, a szovjet hősi emlék­mű koszorúzásáról és más eseményekről készült fotók­kal színesített. Horn Rezső miniszterhelyettes és a me­gyei képviselőcsoport vezető­jének aláírásával gazdagított brigádnapló tanúskodik. Mindemellett a munkakö­zösség vezetője Láng Béla, a főiskolai pártvezetőség. Templa Károly a főiskolai szakszervezeti bizottság. Bán­halmi Imre a révfalusi ke­rületi pártvezetőség tagja. A munkaközösség többi tagja KISZ-tagként és aktívaként tevékenykedik. A „Puskás Ferenc” szocialis­ta munkaközösség elsőszámú feladata az oktatás segítése. Ez a modelleszközök fejlesz­­tésében és gyártásában, ú­j be­rendezések felszerelésében, működtetésében történő te­vékeny közreműködést je­lent. Emellett részt vállal­nak kis munkaközösségük és más közösségek életének gazdagításából és szellemi­fizikai tevékenységükkel se­gítenek egymásnak és má­soknak, akik arra rászorul­nak. Boros István / A JÖVŐ ÜZEMMÉRNÖKE Az oktatók hallgatói véleményezése Diákszeminárium Csillebércen Az oktatók hallgatói véleményezésével az 1981. decem­beri felsőoktatási alágazati ifjúsági parlamentek óta szinte valamennyi egyetemi-főiskolai KISZ-szervezet foglalkozik. A KISZ KB Egyetemi és Főiskolai Tanácsa annak érde­kében, hogy a munka valamelyest egységes elvek szerint folyjék a különböző intézményekben, Csillebércen diák­szemináriumot szervezett. A szemináriumon azok a KISZ vezetők és hallgatók vet­tek részt, akik a saját egyetemükön, főiskolájukon ezzel a kérdéssel behatóbban foglalkoznak. Néhány bevezető elő­adás után szekcióüléseken beszéltük meg a jelenlegi intéz­ményi gyakorlatokat. Főiskolánk számára legkedvezőbbnek az látszott, hogy a BME hallgatói által vezetett szekció munkájában vegyen részt. Most azokat a tapasztalatokat ismertetem, amelyeket a BME-s hallgatóktól hallottam. A BME-n még a doku­mentumok megjelenése előtt, mind az oktatók mind a hallgatók részéről felme­rülő igény kielégítésére lét­rejöttek az oktatók hallgatói véleményezésének különböző formái; a tanszékvezető, vagy előadó által összehívott hallgatói képviselői megbe­szélések, az osztályfőnöki jellemzések, az intézményi szinten összefogott kérdőíves véleményezések az évfolyam, a kar legjobb oktatója cím odaítélése, stb... A felmerült problémák és a dokumentumokban rögzí­tett határozatok szükségessé tették, hogy az egyetem tes­tületei, felelős vezetői átte­kintsék a kialakult vélemé­nyezési formákat, és olyan új véleményezési rendszer irányelveket dolgozzanak ki, amelyek feloldják a jelenle­gi helyzet legsúlyosabb el­lentmondásait. Az új véleményezési rend­szer a többi között rögzíti a véleményezés célkitűzéseit, biztosítja a vélemények sú­lyának megfelelő figyelembe vételét az oktatói munka egészének megítélésében, visszajelzési csatornákat nyit a véleményt szolgáltató hall­gatókhoz a vélemény fel­­használásának módjáról, szorgalmazza a kollektív vé­leményezési formák arányá­nak növekedését. Az irányelvek kidolgozása rendkívül hosszú időt vett igénybe a fennálló érdekel­lentétek miatt. A Rektori Tanács és az Egyetemi KISZ Bizottság együttes ülésén is elhangzottak még olyan ész­revételek, amelyek az előter­jesztésben szereplő tervezett irányelvek módosítását tet­ték szükségessé (pl. ekkor került sor az egységes egye­temi kérdőíves rendszer kö­telezővé tételére, valamint a negatív vélemények kezelé­si módjának további finomí­tására.) A vélemények egyeztetése után a közös ál­láspont kialakítására októ­berben került sor. Ebből idé­zek néhány mondatot, mert meggyőződésem, hogy nem­csak a BME-re, de vala­mennyi felsőoktatási intéz­ményre is érvényesek. „A hallgatói érdekképvise­let­ irányítása, szervezése a KISZ szervezet feladata; az oktatói munka hallgatói megítélésében sem lehet te­hát a hallgatói képviseleti rendszertől és a KISZ de­mokratikus fórumaitól, vá­lasztott vezető testületeitől független mechanizmusokat kiépíteni. Egyetlen periodi­kus véleményezési forma sem helyettesítheti a KISZ szervezettel és a hallgatóság­gal folytatott párbeszéd le­hetőségét. Az oktató-nevelő munka konkrét tartalommal való megtöltése, a képzési programok alakítása és meg­valósítása elsősorban a szak­emberek, az oktatók felada­ta, szakmai-politikai telje­sítményük értékelése tehát fontos eleme a szervezett egységek, tanszékek, karok és az egyetem munkájának. Az MSZMP a közelmúltban megfogalmazta a felsőokta­­­tás fejlesztésének kívánatos irányait. Az ebben megfo­galmazott célkitűzések el­érése, az erre alkalmas szak­ember­gárda képzése az egyetemi pártszervek, álla­mi vezető testületek és tár­sadalmi szervezetek közös ügye. A hallgatói vélemé­nyek megismerésének és fi­gyelembe vételének igénye természetes eleme a fejlődés folyamatának, mint ahogy az oktatói munka megítélésé­nek más, saját létező tomái is azonos célok elérését hi­vatottak szolgálni.” A BME tapasztalatait megismerve, azokat felhasz­nálva bízom abban, hogy fő­iskolánkon is eredményes lesz az oktatók oktató-neve­lő munkájának hallgatói vé­leményezése. Petényi Zsolt ifjúságpolitikai előadó 3 Vizsgaidőszak Az ISS2 83. tanév vizsgaidőszaka december—január. Jól időzítve, ebbe a két hónap­ba még az UV-k is beleférnek. Egy-két vizsga még a lap megjelenésével egyidőben fo­lyik. Nézzük meg, mit láthattunk a hajrában, a termekben és a folyosókon. A CJ előadóteremben „látótávolságnyira" ülő hallgatók — másodévesek — a mecha­nika szigorlati példákat készítették. A fe­szült csendben még a lélegzet is hallatszik. Az első emeleti folyosókon az utolsó tak­tikai utasításokat beszélik meg a hallgatók. (Készülnek az energiellátás vizsgára a má­sodéves TAI-sok). A folyosó másik végén is forrósodik a levegő. Dr. Bog­nár Zoltán tanár úr már erő­sen érdeklődik a mikrohul­lámú technika rejtelmeiről, a többi sorokban meg gon­dolkodnak. Egyesek már elégedetten szemlélik művüket. Farsangi Istvánnak a forgácsnélküli alakítása közepes lett, úgy látszik elégedett magával. Nem unatkoznak a tanul­mányi osztály ügyintézői sem, vagy jegyigény bőven. Vizsga után hazamenetel előtt, kávé kíséretében már a következő vizsgáról beszél­nek a „levélkék”. (Sándor István felvételei) A gólyák is átesnek a tűzkeresztségen. Fodor László do­cens figyelgeti első szárnypróbálgatásaikat. A VSZ-ösök műszaki rajzból produkálják magukat. A vizsgáztató: Demján József docens és Szeredi Lajos. társastánc tanfolyam főiskolásoknak a Vasutas Művelődési Házban Októberi számunkban cikk jelent meg arról, hogy hall­gatói kezdeményezésre tánc­­tanfolyam indult nagy kö­zönségsikerrel, főiskolánk klubjában. A Vasutas Mű­velődési Házban, ugyancsak szeptember végén a kezdő és haladó körök tánc anyagát egyesítő társastánctanfolyam indult — csak főiskolások­nak. A résztvevők főisko­lánk és a tanítóképző hall­gatói voltak. A nagy kezdeti érdeklődés később ugyan alábbhagyott, de az a 10—12 pár, aki hét­­ről-hétre megjelent a foglal­kozásokon, sokat tanult. Ezt Szabó Lászlótól, a tanfolyam vezetőjétől tudtam meg, s en­nél még többet is. Kik becsü­letesen „végig táncolták” a három hónapot, január végé­re magasabb szintet érhetnek el. Február elején indulhat­nak életük első táncverse­nyén. A versenyzők „B” ka­tegóriában indulnak a pon­tokért. Az „E” osztályban négy táncot kell bemutatni, melyek a következők: angol keringő, csárdás, cha-cha­­cha és a jive (dzsajv). Ver­senyenként 1—8 pont szerez­hető, a helyezéstől függően. Az egy osztállyal feljebb va­ló induláshoz („D—2”) 15 pontot kell a párosoknak összegyűjteni. A szabadidő eltöltésének számos hasznos formája van. Ezek egyike e tánctanfolyam is, mely a főiskolán kívül szerveződött ugyan, de ne­künk főiskolásoknak. Hoz­zánk is tartozik, s akár úgy is nevezhetnénk, főiskolai érdeklődésű kör. Ez nem ki­sajátítása más érdemeinek! „Laci bácsi” szívesen ven­né, ha minden évben lenne egy főiskolás csoport. E tan­folyamok résztvevőiből ke­rülhetnének ki a versenytán­cosok. A Vasutasban (közismert nevén) jelenleg egy formá­­ciós csoport és egy verseny­tánc klub működik. A szű­kös lehetőségekhez képest eredményesen. A táncosok közt vannak most is főisko­lások és remélhetőleg szá­muk még növekedni is fog. — Hangos — KPI

Next