A Jövő Üzemmérnöke, 1983 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1983-04-01 / 4. szám

1983. ÁPRILIS A JÖVŐ ÜZEMMÉRNÖKE A FORDÍTOTT NAP A múlt hónapban főisko­lánk egy hagyományos, de kiemelkedő rendezvénynek megrendezésére, a fordított nap (ok) ra, s ezen belül a XII. dilire került sor. Ez a dili azonban most több volt a szokásosnál, mert nem csak egymás ellen küzdöt­tünk, hanem mikrohullámú televíziós vetélkedőt ren­deztünk a BME Schönherz Zoltán kollégiumával is. Nagyon sokrétű, változa­tos és fantáziadús progra­mok, események tarkították ezt a két napot. A szervező rendező, és műszaki gárda is alaposan kitett magáért. Nem kis munka volt meg­szervezni, összeállítani a programokat, a technikai­műszaki kivitelezés — amelyhez a Magyar Posta is segítséget nyújtott — és a műsorvezetés is komoly, összehangolt munkát, felké­szültséget és erős idegzetet igényelt. Úgy érzem, nem kis dolog volt mindaz amit közösen, jó hangulatban, az esemé­nyeket bő humorral fűsze­rezve, összehoztunk és vé­gigcsináltunk azon a napon. Szerda délután ünnepé­lyes keretek között megtör­tént a főigazgató váltás. A vidám ünnepi köszöntő, és a kulcsátadás jelképes szer­tartása után feje tetejére állt a világ. Megkezdődött a fordított nap, s egy mun­kanélkülivé vált főigazgató kereshetett is állást magá­nak. 7 órakor a Rodeó együttes adott koncertet az aulában. Este meghívott vendégünk, (a Magyar Ifjú­­ság „Az orvos válaszol., cí­mű rovatának szerkesztője) dr. Veres Pál szexológus tartott előadást az egészsé­ges szexuális élet kérdései­ről, a C-1-es előadóban. Ilyen zsúfoltság már rég nem volt a teremben, any­­nyian kíváncsiak voltak a népszerű „Pali bácsi” előa­dására. Valóban érdemes volt elmenni, mert olyan té­mákról, kérdésekről hall­hattunk, ami az ember éle­téhez közvetlenül és szoro­san hozzátartozik, és m­a fórumokon ilyen témára aligha esik szó. Másnap délelőtt a főiskola épületében, nagyrészt az aulában várták a különböző jobbnál jobb programok az érdeklődőket. Megnyílt az Aula kaszinó, „egzotikus ízek, keleti csemegék” hir­dették a plakátok, s jobbnál jobb falatok csábították a különböző intézetek büféi­nél a szegény belépőt, aki hirtelen azt sem tudta hova kapja a fejét a sok látniva­ló között. A KPI büféjénél hús pálmaliget, discozene, csinos büféslányok csalogat­ták a vendégeket. A TAI büfénél akár tv-n is lehetett nézni — egy kamera segít­ségével — a vidám forgata­got, a KÉI falatozónál pedig ahol egy filmvetítő zümmö­gött, rajz­filmek kedvelői szórakozhattak. A Schobe­­nauer és társai büfénél még a vegetáriánusok is ínyenc falatokra találhattak. Nem csoda, hogy a büfé­seknek percnyi szabad ide­jük sem volt, hiszen az Aula kaszinóban pezsgett az élet. Javában zajlottak a különböző szerencsejátékok, s a nagy izgalomban hamar kiszáradtak a torkok. A ru­lett asztalt nagy tömeg állta körül, s a játékszenvedély­ben felhevülve rakosgatták ide-oda a szerencsét próbá­lók, a főiskola által kiadott „fabatkazsetonokat” a fordí­tott napi pénzt, több-keve­sebb sikerrel. Az erősebbek szkander­­ben mérték össze erejüket, míg mások kártyáztak, koc­káztak, vagy asztalifociztak. A fabatkákat csak ezeken a játékokon lehetett nyerni — az ügyesebbek több 100-at összegyűjtöttek é­s a TAI büfénél tartott árverésen „elkölteni”. A termekben is különféle vidám tanár-diák rendezvé­nyeket tartottak. Az MTO hallgatói például statáriális bíróság elé állították okta­tóikat, s ha nem bizonyult megfelelőnek eddigi életvi­telük, a zord „hóhérok” hurkot akasztottak a nya­kukba, amelynek másik vé­ge természetesen egy bitó­fán lógott. A KÉI a B-1-es előadóban vidám, oktatók közötti ve­télkedőt rendezett. A fela­datok között volt fenék­pár­baj, rövid, humoros oktatói „előadások”, valamint „fele sem igaz” játék is. A taná­roknak zd-t is kellett írni, ami többek között ilyen kérdésekből állt. Mitől dög­­lik a légy? Mi a sor definí­ciója? stb... A humoros vetélkedő na­gyon jó hangulatban zajlott le. Utána különböző filme­ket vetítettek. A délelőtt fo­lyamán a kollégium melletti foci­pályán tanár-diák foci meccs zajlott le. A fergete­gesen vidámnak ígérkező sport-játék a „legek” verse­nye, és a zsibvásár, sajnos elmaradt. Ezek voltak a dél­előtt eseményei és délután 1 órakor kezdődött a fordí­tott nap újabb nagy élmé­nye: a XII. DT­.T. Juhász Zsolt 124. tk.4 A RODEO együttes koncertje nagy sikert aratott (fotó: Nagy Zoltán, VG. 303.) Az aulában csinos lányok adták a lacipecsenyét, szendvi­cset, sört, üditőket Reklám a FV­-nek A XII. DILI (Avagy leendő mérnökök elmebajnoksága) Dili! A név, mely egy tré­fás vetélkedőt takar, azt hi­szem kissé meglepő, de nem véletlen, hiszen lényege a meglepetés, a váratlan for­dulatokkal és feladatokkal tűzdelt játék. Szeretünk ját­szani, s az évek múlásával legfeljebb a mit és a ho­gyan változik A főiskolás és egyetemi évek alatt talán még fokozottabb az ilyen irányú igény, mely Győrött, a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolán életre hívta a dilit. Az elsőt 1977. őszén ren­dezték a főiskola stúdiósai, és a siker igazolta a kezde­ményezés létjogosultságát. Hagyománnyá vált, hogy minden évben ősszel és ta­vasszal a KTMF kollégiu­mában a főiskola hallgatói egy egész estét betöltő ve­télkedőn mérik össze erejü­ket, találékonyságukat sza­badra engedve a fantáziát. Intézetek szerint négy csa­patra oszlik ekkor a hall­gatóság, s egy-egy társalgó­ban bázist rendez be magá­nak. Elhelyeznek még ka­merákat és televíziókat is, amelyeken a csapatok figye­lemmel kísérhetik a dilit. Egy körkapcsolásos televízió műsorhoz hasonlít a lebo­nyolítás, mindössze annyi a különbség, hogy a négy helyszín nem Moszkvában, Párizsban vagy New York­ban van, hanem a kollégi­um első, második vagy har­madik emeletén. Ebben az évben március 24-én került megrendezésre a tavaszi, sorrendben a ti­zenkettedik Dili. Előkészíté­se már januárban elkezdő­dött és ennek során merült fel az ötlet: szervezzünk egy közös vetélkedőt a Buda­pesti Műszaki Egyetemmel. Két részre osztottuk a XII. dili programját, az első részben a KTMF négy inté­zetének csapata a hagyomá­nyok szerint egymással ve­télkedik, míg az est máso­dik felében a BME és az egy csapattá szerveződött KTM­F mérkőzik egymással. Ahn­avan közeledett március 2-i napja, egyre sűrűsödtek a látogatások, melyeken a két kollégiumi stúdió munkatár­sai megbeszélték a feladato­kat és úgy Győrött, mint Budapesten jócskán megnőtt a stúdió telefonszámlája. A posta szakemberei biz­tosítottak számunkra mikro­hullámú vonalat, melynek segítségével élő televíziós összeköttetésben volt egy­mással a BME és a KTMF. Délután négy órakor kez­dődött a XII Dili, melynek első része a ,,Dilivel a Föld körül’’ címet viselte. A csa­patok képzeletbeli utazást tettek a Föld körül, érdekes földrajzi kérdéseket és játé­kos feladatok segítségével. Ezek között szerepelt golf teniszlabdával és seprűvel papír­repülőgép-hajtogató és röptető verseny, valamint a Dili elmaradhatatlan be­szerző feladatainak egyike. Szerezzetek spanyolviaszt! Az utazás irányát a csapa­tok önállóan választhatták ki. Az értékelés rendhagyó módon történt: minden csa­pat a mesebeli 80 napról in­dult és a helyes válaszok, valamint a feladatok telje­­sítésének arányában órákat vontunk le, tehát az a csa­pat lett a győztes amelyik rövidebb idő alatt utazta körül bolygónkat. A Dili­nek ez a része három órá­ig tartott és a Közlekedési és Postaüzemi Intézet nyerte. A BME és a KTMF közös vetélkedőjének „Síppal Dob­bal” volt a címe. A Buda­pesten székelő zsűri elnöke Déry János volt, tagjai pe­dig a KTMF részéről Peté­nyi Zsolt és a BME képvi­seletében Váradi János. A csapatok izgatott gyüle­kezése, feszült várakozás előzte meg a kapcsolást. A stúdióban technikusok sür­gölődtek, van már hang és megjött a kép is Budapest­ről Kezdődhet a játék! A feladatok között szere­pelt halászléfőzés, no de nem ilyen egyszerűen. Hiva­talos okmányokkal kellett gazolni hogy az alapanya­gok — úgymint a hal a víz­ — dunai eredetűek és sza­vatosságukat illetően aznapi keltezésűek. Budapest és Győr között félúton helyezkedik el Ta­tabánya, ahová mindkét csapatból egy különítmény indult. Egy rejtvény meg­fejtése, néhány utcai telefon tettleg inzultálása, s egy" C" készülék segítségével meg­tudtuk a feladatot: gyűjtse­­tek minél több használt ta­tabányai illetőségű buszje­gyet. Miután megmásztunk néhány szeméttárolót és te­kintélyes mennyiségű jegyre tettünk szert benzint, idege­ket és karhatalmat nem kí­mélve rekordidő alatt visz­­szaporoszkáltunk Győrbe. A közös vetélkedőben is szerepelt a beszerző feladat­­csoportot. Ezúttal tűzoltót, katonát és juhászt kellett szerezni, de ez csak az első próba volt, hiszen ezeknek a bizonyos embereknek kü­lönféle feladatokat ke­ll megoldaniuk. A tűzoltónak vízipisztollyal gyertyát kel­lett oltani, a katonának csúzlival célba lőni és a ju­hásznak fehéregeret terelni. Sok hasonló játékos fel­­adat szerepelt még a vetél­kedőben, amit tetemes előnnyel a KTMF csapata nyert meg. A vetélkedő teljes egészé­ben a műszaki és a szer­kesztési feladatokat is bele­értve, főiskolai és egyetemi hallgatók munkája volt. Azt hiszem, nincs az a la­borgyakorlat, mely felér egy ilyen vetélkedő műszaki megvalósításával, hiszen ne­héz ennél jobban modellezni a valóságot. Műszaki szem­pontból apró hibáktól elte­kintve zavara­tlanul folyt le a műsor, s ebben a BME és a KTMF stúdiósainak és a többi szervezésben résztvevő hallgatóinak rengeteg mun­kája fekszik. A vetélkedő feladatait ki­ötölte és megszerkesztette Dubi Zoltán, Nyirő Imre, Márton Attila, Kiss Attila és Szabó Istvántsz.) A kábe­leket összecsomózta és a szinkronjeleket helyrebofoz­­gatta Both László műszaki vezető. Szabó István TAI 163. tk. Fotó: Juhász Zsolt (Pont. I. évf.) 5

Next