A Jövő Üzemmérnöke, 1984 (12. évfolyam, 1-10. szám)
1984-09-01 / 7. szám
1984. SZEPTEMBER Diákújságírók első tábora a KTMF-en Főiskolánk adott otthont az egyhetes — augusztus 12—19 között megtartott — első diákújságíró tábornak. A tábort a Magyar Újságírók Országos Szövetsége egyetemi és főiskolai tagozata szervezte dr. Várhelyi András elnök és Gróf Róza titkár irányításával. A közel ötven hallgató, az ország jelentősebb egyetemeiről, főiskoláiról érkezett Győrbe, hogy saját diáklapjuk szerkesztése után megismerkedjen más egyetemek, főiskolák kiadványaival, munkájával, valamint az újságírás néhány szakmai fogásával. A tábor résztvevőit augusztus 13-án dr. Kiscelli László főigazgató fogadta. Bemutatta főiskolánkat, az itt folyó munkát, beszélt az intézmény jelenéről, jövőjéről, kapcsolatairól, majd ennek prezentálásaképpen végigkalauzolta a vendégeket a főiskola termein, laboratóriumain. A fogadáson dr. Boros István, főiskolánk lapja „A jövő vpmmérnöke” felelős szerkesztője és a hallgatószerkesztők, bemutatták a lapot és válaszoltak a kérdésekre. A tábor munkája a résztvevők nagy létszáma miatt két munkacsoportban folyt. A csoportok vezetői hivatásos újságírók voltak: Iglói Nagy Tibor a „Magyar Ifjúság” munkatársa és Tóth Dénes, a debreceni ,,Egyetemi Élet” című lap felelős szerkesztője. A csoportfoglalkozásokon az újságírás „tananyagával” műfajelmélettel, és a gyakorlati újságírással ismerkedtünk. Az első szakmai program Salgó Rózsa előadása volt az üzemi lap újságírásról és az egyetemi lapok munkájáról. Ezen az előadáson betekintést nyerhettünk a BME és testvérlapunk „A jövő mérnöke” életébe. Kedden látogatást tettünk a „Kisalföld” szerkesztőségébe, ahol Puskás Csaba, a lap főszerkesztője tartott számunkra sajtótájékoztatót Délutánonként a csoportokon belül gyakorlati foglalkozások folytak. Ezenkívül készültek riportok az utca embereivel, valamint más műfajú írások is. Ezeket később elemeztük, megbeszéltük. Meghallgattunk egy érdekes előadást is a rádiós-újságírásról Nyakas Szilárd rádiós-riportertől. A tábor lakói nemcsak az írással ismerkedhettek, hanem a várossal és környékével is, egy győri városnézés és a pannonhalmi apátság megtekintése keretében. Esténként jutott idő szórakozásra, mozinézésre, némi sportolásra egy hangulatos Duna parti szalonnasütésre, tábortűzre és egy felejthetetlen, éjfélkor kezdődő (21—19-re végződő!) focimeccsre is. Az utolsó napot a tábor munkájának értékelése és egy cikkekből, riportokból összeállított vidám műsor zárta, melyet a Citrom együttes koncertje egészített ki. Oldalunkon válogatást adunk közre a tábor diákújságíróinak cikkeiből, riportjaiból. Juhász Zsolt KTMF A JÖVŐ ÜZEMMÉRNÖKE Az újságírás diákjai Többszörösen diákokként érkeztünk meg Győrbe, kedves házigazdáinkhoz, a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolára. Diákokként azért, mert mindannyian egy-egy felsőoktatási intézmény hallgatóiként törekszünk választott szakmánk elsajátítására élvetve a diákélet megannyi élményét és diákokként abból a szempontból is, hogy problémaérzékenységünk — látván a diákélet és szőkébb környezetünk szépségeit, konfliktusait — tollat ragadtatott velünk, hogy megosszuk gondolatainkat az érdeklődőkkel. Azért jöttünk össze, hogy a szakmabeliektől és egymástól eltanuljuk az újságírás csínját-bínját. Jóhangulatú eszmecseréink megmutatták, milyen nehéz is újságot írni, jól írni pedig igazi hivatás. A diákújságírás emellett olyan speciális „szakma”, amely az alapfogalmakra építve közvetlenebb, színesebb és sokszor kritikusabb alkotásokat kíván művelőjétől, mint amilyenekre egy napilapnál például lehetőség van. Egy szőkébb közösséget foglalkoztató aktuális témáknak nyújtanak megjelenési lehetőséget az egyetemi-főiskolai lapok, kiadványok. Beszélgetéseinkből, kisebb vitáinkból kiderült az is, hogy a jelenlévők szívügyüknek érzik a diákújságírást, még ha néhol nehezebb is jó színvonalú, olvasott lapot nyomdába juttatni. Ennek csak egyik oka lehet az, hogy az adott intézmény nem szívesen látja problémáinak publikálását. A legdöntőbb az, hogy el kell érni egy olyan szakmai színvonalat, amely hozzásegíti a lapot az elismertetéshez. A diákok, diákújságírók egymásnak adják át helyüket a szerkesztőségekben, éppen ezért folyamatos szakmai továbbképzésre van szükség, melynek egyik formája a tábor, a találkozás és beszélgetés a szakmabeliekkel. Kaczur Ágnes Látogatás a futóművek csarnokában — Figyeld öreg! Ha a magyar gazdaság olyan lábakon állna, mint az a lány (mutatja, hogy mely futóművekre gondol), akkor nem lenne szükség közgazdászokra! Ui. az illető hölgy nem járult hozzá, hogy neve, mint jó példa kiemelésre kerüljön, ezért csak zárójelben közöljük: (K. Ági). Zsubori Ervin Sebaj, jövünk! 13,15 — Már mindenki itt van, csak ketten hiányoznak. — Majd jönnek! — Szálljunk fel! 13,19 — Szálljunk le, hátha megjöttek, csak nem találnak minket! A vágány végénél senki. 13,24 Álljunk az első kocsi mellett. — Menjünk ne várjunk tovább! — Hátra arc, utazzunk 11.! Csak utaznánk, mert a mozdony és az első kocsi ugyan áll, de a szerelvény többi része éppen kihúz. Hárman állunk meglepve, nevetve egy üveg Traubisodával a kezünkben. Csomag, diákigazolvány és a’többiek a vonaton. Töprengés: Megvárjuk a következőt? — Hopp! Megáll a vonat Kelenföldön? — Kérdezzük meg! Pénztár. — Hát, nem tudom. Információ: Lapoz-lapoz-lapoz. — Megáll. Futás. — Taxi! — Kelenföldre, légy szives! — Na, mi újság lányok? — Le-le-lekéstük a vonatott HIH! Rákóczi út. Piros ... Ismét piros ... Megint piros .. Zöld! — Mostmár siessünk! — Ha lemaradunk, stoppolunk és várjuk őket az állomáson ! 13.42 Kelenföld. Vonat még nincs. Fizetünk, jön a vonat, rohanás az állomásra. — Hol lehet az épületből kijutni? — Átépítés, csak körbe! Az aluljáró sötét, mély és a vonat azonnal indul. Magostérdemelés! Egy! Kettő! Egy! Kettő! Első, második, harmadik, ..., tizedik vágány. 13.43 Kalauz, síp, tárcsa. Irány Győr! Utazunk! Síkos Meleg riport a győri „ főutcán” Hétköznap délután Győrött. Nyáriasan öltözött járókelők töltik meg a főutcát. Az újságosbódék szigetként emelkednek ki ebből az emberfolyamból, üvegfalaik mögött magazinok, folyóiratok, színes képeslapok kelletik magukat. Kiválasztok egy bódét, türelmesen kivárom, míg elfogynak a vevők, aztán megismerkedem az ablak mögött ülő hölggyel. Kicsit nehezen indul a beszélgetés. Panaszkodik az építkezés miatt. Odaát hetek alatt befejezték — int a túloldalra — itt meg ... Leglább az úttestet hagyták volna szabadon. A járókelők kénytelenek a túloldalon menni, kevés a vevő, a forgalom jóformán csak a törzsvendégekre korlátozódik. Ha ők nem lennének ... Felsóhajt és széttárja a kezét. — Ilyen sok függ az eladott lapok számától? Bólint majd hozzáteszi: — Egy ezres havonta. Csóválom a fejem, de sajnálkozni nincs időm, mert ősz hajú asszonyság érkezik. Otthonosan mozog, gyanítom ő is törzsvendégnek számít. Kisalföldet kér, közben a hátára panaszkodik. Időjárásról, meg a rengeteg turistáról beszélgetünk, majd mintegy végszóra külföldi jelenik meg körömcsipeszt keres. — Nekünk jól jönnek ők is — mutatott a távozó után —, különösen a csehek, hiszen közülük sokan értik a magyar nyelvű újságokat. — Az itteniek mit olvasnak legszívesebben? — Ez korosztályonként változik. A fiatalabbak elsősorban az ifjúsági lapokat, az idősebbek pedig a különféle szaklapokat kedvelik. Kertészet, barkácsolás, esetleg képes divatlapok — fűzi hozzá magyarázatul. Az aktuális politikai sajtó iránt pedig mindkét korosztály érdeklődik. — Van olyan napszak, amikor megnövekszik a vásárlók száma, és csúcsforgalom van itt az ablak előtt? — Általában egyformán viszik az újságokat. Reggel kicsit nagyobb a forgalom a munkába igyekvők miatt, de ugyanez igaz délután is, visszafelé. Négy óra körül megérkezik az Esti Hírlap, olyankor azt keresik legtöbben. Még váltunk pár szót néhány eladhatatlan kiadványról, a bővülő választékról, a legjobban menő lapokról. Már búcsúzni készülök, amikor eszembe jut még valami. — Nincs meleg ebben a bódéban? !— Dehogynem. Ilyenkor szinte meggyullad az ember! Télen pedig meg lehet fagyni. De ez nem is fontos, már megszoktuk. Csak ez az építkezés ... Arra gondolok, kár, hogy nem tudok segíteni. De azért bólintok, hogy lássa, legalább megértem. Elbert Tamás KTMF (Fotó: Sándor István) Baleset? Ritkán előforduló, súlyos baleset történt Győr lüktető agyközpontjában, a KTMF területén. Az egyik hídon (a vizsgálat még folyik!) figyelmetlenül átrobogó Miskolc és Debrecen között közlekedő nemzetközi gyorsvonat hirtelen balra fordult, és belerohant a főiskola épületébe. Hála a felkészült vezetésnek, személyi sérülés nem történt. A roncsok eltávolítására jelentős erőkkel kivonult a Győri Katasztrófa szocialista brigád és a megrongálódott szerelvényrészeket eddig ismeretlen helyre szállította. Furcsa módon az egyik kocsi (2. osztály nem dohányzó) teljesen épségben maradt (csak a kerekeit veszítette el), de szilárdan beékelődött a főépület és a laboratóriumi épület közé. Eltávolítására azért nem került sor, mert kimerült a beruházási- és roncseltávolítási keret. A kocsi üléseit a szomszédos nyugdíjas otthon lakói kapták meg, horgászstégek kialakítására. A főiskola hallgatói örömmel vették birtokukba az új létesítményt. Zsubori Ervin Itt az UNIV! A pécsi Universitas a város felsőoktatási intézményeinek közös hetilapja. Négy oldalon 1600 példányban jelenik meg. Munkatársai közül hárman főállású újságírók, a külsősök táborát pedig a hallgatók és a laphoz hű diplomások alkotják. A szerkesztőségi gyűléseket hétfőnként tartjuk, ilyenkor elemezzük az előző számot, és előkészítjük a következőt. Az évnyitó megbeszélésen féléves tervet készítünk azokról a témákról amelyekről mindenképpen szeretnénk írni. Természetesen az egyes számok összeállításakor a mindenkori aktualitásokra esik a nagyobb hangsúly. A lapban helyet kapnak portrék, riportok, stb. tudósítunk kulturális és mozgalmi eseményekről, de attól sem rettenünk vissza, hogy egy-két irodalmi alkotást is közöljünk. Olvasóink körét szeretnénk növelni a jövőben. Ennek érdekében ,meg kellene oldani a terjesztés gondjait, és aktívabb külsősöket toborozni azokról a karokról, ahonnét csak ritkán kapunk írásokat. (Megjegyzésünk: a bemutatkozás azért ilyen száraz, hogy az olvasónak jobban essék utána a sör.) Korsós—Molnár (UNIV) Közgazdász (MKKE) Kéthetente nyolc oldal, Hírlapkiadó Vállalat, két függetlenített újságíró plusz főszerkesztő, stb . .. Amúgy arról írunk, amihez kedvünk van, vagy ami eszünkbe jut, vagy valahol felötlik bennünk, vagy valami véletlenül felhívja rá a figyelmünket, vagy valaki tapintatosan céloz rá, vagy úgy gondolja, hogy esetleg célszerű lenne nekünk megírnunk, vagy üzen valakivel, hogy legkésőbb holnap fél kettőig adjuk le, vagy tollba mondja két előadás között, vagy stencilezve megküldi vagy ... Terjeszd, Szerkeszd. Ird- Olvasd—Beszéld (kész főnyeremény) Te is a Közgazdászt! Zsubor Ervin Kulcskérdés Itt a piros, hol a piros. Ez egy ismert szerencsejáték. Valamelyik nap el is játszottuk. Igaz nem szivacsgolyóval, mert az nem volt kéznél. Kulccsal, mert az kéznél volt. Igaz, nem a mienkénél. Egy szivacsgolyó sokban különbözik a kulcstól. A kulcs fém. Ráadásul általában nyit egy ajtót. Egy pici kulcs, meg egy nagy ajtó. Szép kis páros. Ráadásul vonzzák egymást. Tudniillik ellentétek. Ezért. És ez jól is hangzik. Az ajtó megvolt, a kulcs nem. Ez már nem hangzik olyan jól. Mindig ilyen kis apróságokon múlik a dolog. Tudom, az sem mindegy, mit takar az ajtó. Mert takarhat például szobát. Ez magánügy, a magánügyeit pedig mindenki maga intézi. Viszont ez az ajtó mást takar. KISZ-klubot. Egész véletlenül. Mi azért rájöttünk. Arra, hogy mi van az ajtó mögött. Persze nem tudtunk bemenni. .. Mert a kulcs, akár a piros golyó egy kézben maradt... Már a legelején. Igaz, volt egy másik kulcs is. De azt mi nem tudtuk. Kár. Ezért azt kerestük, ami a kézben maradt. Kár, hogy azt kerestük, mert ő elutazott... A kézzel együtt. Csak másnap találtuk meg a másik kulcsot. Ez is kár. Mert addig sokat bosszankodtunk. Elbert Tamás KTMF 3.