A Jövő Üzemmérnöke, 1984 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1984-09-01 / 7. szám

1984. SZEPTEMBER Diákújságírók első tábora a KTMF-en Főiskolánk adott otthont az egyhetes — augusztus 12—19 között megtartott — első diákújságíró tábornak. A tábort a Magyar Újságírók Országos Szövetsége egyetemi és főisko­lai tagozata szervezte dr. Várhelyi András elnök és Gróf Ró­za titkár irányításával. A közel ötven hallgató, az ország je­lentősebb egyetemeiről, főiskoláiról érkezett Győrbe, hogy saját diáklapjuk szerkesztése után megismerkedjen más egyetemek, főiskolák kiadványaival, munkájával, valamint az újságírás néhány szakmai fogásával. A tábor résztvevőit augusztus 13-án dr. Kiscelli László főigazgató fogadta. Bemutatta főiskolánkat, az itt folyó munkát, beszélt az intézmény jelenéről, jövőjéről, kapcso­latairól, majd ennek prezentálásaképpen végigkalauzolta a vendégeket a főiskola termein, laboratóriumain. A fogadáson dr. Boros István, főiskolánk lapja „A jövő vpmmérnöke” felelős szerkesztője és a hallgatószerkesztők, bemutatták a lapot és válaszoltak a kérdésekre. A tábor munkája a résztvevők nagy létszáma miatt két munkacsoportban folyt. A csoportok vezetői hivatásos újság­írók voltak: Iglói Nagy Tibor a „Magyar Ifjúság” munka­társa és Tóth Dénes, a debreceni ,,Egyetemi Élet” című lap felelős szerkesztője. A csoportfoglalkozásokon az újságírás „tananyagával” műfajelmélettel, és a gyakorlati újságírással ismerkedtünk. Az első szakmai program Salgó Rózsa elő­adása volt az üzemi lap újságírásról és az egyetemi lapok munkájáról. Ezen az előadáson betekintést nyerhettünk a BME és testvérlapunk „A jövő mérnöke” életébe. Kedden látogatást tettünk a „Kisalföld” szerkesztőségébe, ahol Pus­kás Csaba, a lap főszerkesztője tartott számunkra sajtótájé­koztatót Délutánonként a csoportokon belül gyakorlati foglalkozá­sok folytak. Ezenkívül készültek riportok az utca embereivel, valamint más műfajú írások is. Ezeket később elemeztük, megbeszéltük. Meghallgattunk egy érdekes előadást is a rá­diós-újságírásról Nyakas Szilárd rádiós-riportertől. A tábor lakói nemcsak az írással ismerkedhettek, hanem a várossal és környékével is, egy győri városnézés és a pan­nonhalmi apátság megtekintése keretében. Esténként jutott idő szórakozásra, mozinézésre, némi spor­tolásra egy hangulatos Duna parti szalonnasütésre, tábor­tűzre és egy felejthetetlen, éjfélkor kezdődő (21—19-re vég­ződő!) focimeccsre is. Az utolsó napot a tábor munkájának értékelése és egy cikkekből, riportokból összeállított vidám műsor zárta, me­lyet a Citrom együttes koncertje egészített ki. Oldalunkon válogatást adunk közre a tábor diákújságírói­nak cikkeiből, riportjaiból. Juhász Zsolt KTMF A JÖVŐ ÜZEMMÉRNÖKE Az újságírás diákjai Többszörösen diákokként érkeztünk meg Győrbe, ked­ves házigazdáinkhoz, a Köz­lekedési és Távközlési Mű­szaki Főiskolára. Diákokként azért, mert mindannyian egy-egy felsőoktatási intéz­mény hallgatóiként törek­­szünk választott szakmánk elsajátítására élvetve a di­ákélet megannyi élményét és diákokként abból a szem­pontból is, hogy problémaér­zékenységünk — látván a diákélet és szőkébb környe­zetünk szépségeit, konfliktu­sait — tollat ragadtatott ve­lünk, hogy megosszuk gondo­­latainkat az érdeklődőkkel. Azért jöttünk össze, hogy a szakmabeliektől és egymástól eltanuljuk az újságírás csín­­ját-bínját. Jóhangulatú eszmecseré­ink megmutatták, milyen ne­héz is újságot írni, jól írni pedig igazi hivatás. A diák­újságírás emellett olyan spe­ciális „szakma”, amely az alapfogalmakra építve köz­­vetlenebb, színesebb és sok­szor kritikusabb alkotásokat kíván művelőjétől, mint ami­lyenekre egy napilapnál pél­dául lehetőség van. Egy sző­kébb közösséget foglalkozta­tó aktuális témáknak nyújta­nak megjelenési lehetőséget az egyetemi-főiskolai lapok, kiadványok. Beszélgetéseinkből, kisebb vitáinkból kiderült az is, hogy a jelenlévők szívügyük­nek érzik a diákújságírást, még ha néhol nehezebb is jó színvonalú, olvasott lapot nyomdába juttatni. Ennek csak egyik oka lehet az, hogy az adott intézmény nem szí­vesen látja problémáinak publikálását. A legdöntőbb az, hogy el kell érni egy olyan szakmai színvonalat, amely hozzásegíti a lapot az elismertetéshez. A diákok, diákújságírók egymásnak adják át helyüket a szer­kesztőségekben, éppen ezért foly­­amatos szakmai tovább­képzésre van szükség, mely­­nek egyik formája a tábor, a találkozás és beszélgetés a szakmabeliekkel. Kaczur Ágnes Látogatás a futóművek csarnokában — Figyeld öreg! Ha a ma­gyar gazdaság olyan lábakon állna, mint az a lány (mu­tatja, hogy mely futóművek­re gondol), akkor nem lenne szükség közgazdászokra! Ui. az illető hölgy nem já­rult hozzá, hogy neve, mint jó példa kiemelésre kerül­jön, ezért csak zárójelben közöljük: (K. Ági). Zsubori Ervin Sebaj, jövünk! 13,15 — Már mindenki itt van, csak ketten hiány­oznak. — Majd jönnek! — Szálljunk fel! 13,19 — Szálljunk le, hátha meg­jöttek, csak nem találnak minket! A vágány végénél senki. 13,24 Álljunk az első kocsi mel­lett. — Menjünk ne várjunk to­vább! — Hátra arc, utazzunk 11.! Csak utaznánk, mert a mozdony és az első kocsi ugyan áll, de a szerelvény többi része éppen kihúz. Hárman állunk meglepve, nevetve egy üveg Traubiso­­dával a kezünkben. Csomag, diákigazolvány és a’többiek a vonaton. Töprengés: Megvárjuk a következőt? — Hopp! Megáll a vonat Kelenföldön? — Kérdezzük meg! Pénztár. — Hát, nem tudom. Információ: Lapoz-lapoz-lapoz. — Megáll. Futás. — Taxi! — Kelenföldre, légy szives! — Na, mi újság lányok? — Le-le-lekéstük a vona­tott HIH! Rákóczi út. Piros ... Ismét piros ... Megint piros .. Zöld! — Mostmár siessünk! — Ha lemaradunk, stop­­polunk és várjuk őket az ál­lomáson ! 13.42 Kelenföld. Vonat még nincs. Fizetünk, jön a vonat, ro­hanás az állomásra. — Hol lehet az épületből kijutni? — Átépítés, csak körbe! Az aluljáró sötét, mély és a vonat azonnal indul. Magostérdemelés! Egy! Ket­tő! Egy! Kettő! Első, második, harma­dik, ..., tizedik vágány. 13.43 Kalauz, síp, tárcsa. Irány Győr! Utazunk! Síkos Meleg riport a győri „ főutcán” Hétköznap délután Győ­rött. Nyáriasan öltözött járó­kelők töltik meg a főutcát. Az újságosbódék szigetként emelkednek ki ebből az em­berfolyamból, üvegfalaik mö­gött magazinok, folyóiratok, színes képeslapok kelletik magukat. Kiválasztok egy bódét, türelmesen kivárom, míg elfogynak a vevők, aztán megismerkedem az ablak mögött ülő hölggyel. Kicsit nehezen indul a be­szélgetés. Panaszkodik az építkezés miatt. Odaát hetek alatt befejezték — int a túl­oldalra — itt meg ... Leg­­lább az úttestet hagyták vol­na szabadon. A járókelők kénytelenek a túloldalon menni, kevés a vevő, a for­galom jóformán csak a törzs­vendégekre korlátozódik. Ha ők nem lennének ... Felsó­hajt és széttárja a kezét. — Ilyen sok függ az el­adott lapok számától? Bólint majd hozzáteszi: — Egy ezres havonta. Csóválom a fejem, de saj­nálkozni nincs időm, mert ősz hajú asszonyság érkezik. Otthonosan mozog, gyanítom ő is törzsvendégnek számít. Kisalföldet kér, közben a há­tára panaszkodik. Időjárás­ról, meg a rengeteg turistá­­ról beszélgetünk, majd mint­egy végszóra külföldi jelenik meg körömcsipeszt keres. — Nekünk jól jönnek ők is —­ mutatott a távozó után —, különösen a csehek, hi­szen közülük sokan értik a magyar nyelvű újságokat. — Az itteniek mit olvas­nak legszívesebben? — Ez korosztályonként változik. A fiatalabbak első­sorban az ifjúsági lapokat, az idősebbek pedig a különféle szaklapokat kedvelik. Kerté­szet, barkácsolás, esetleg ké­pes divatlapok — fűzi hozzá magyarázatul. Az aktuális politikai sajtó iránt pedig mindkét korosztály érdeklő­dik. — Van oly­an napszak, amikor megnövekszik a vá­sárlók száma, és csúcsforga­lom van itt az ablak előtt? — Általában egyformán viszik az újságokat. Reggel kicsit nagyobb a forgalom a munkába igyekvők miatt, de ugyanez igaz délután is, visszafelé. Négy óra körül megérkezik az Esti Hírlap, olyankor azt keresik legtöb­ben. Még váltunk pár szót né­hány eladhatatlan kiadvány­ról, a bővülő választékról, a legjobban menő lapokról. Már búcsúzni készülök, ami­kor eszembe jut még valami. — Nincs meleg ebben a bódéban? !— Dehogynem. Ilyenkor szinte meggyullad az ember! Télen pedig meg lehet fagyni. De ez nem is fontos, már megszoktuk. Csak ez az épít­kezés ... Arra gondolok, kár, hogy nem tudok segíteni. De azért bólintok, hogy lássa, legalább megértem. Elbert Tamás KTMF (Fotó: Sándor István) Baleset? Ritkán előforduló, súly­os baleset történt Győr lüktető agyközpontjában, a KTMF területén. Az egyik hídon (a vizsgálat még folyik!) figyel­metlenül átrobogó Miskolc és Debrecen között közlekedő nemzetközi gyorsvonat hirte­len balra fordult, és belero­hant a főiskola épületébe. Hála a felkészült vezetésnek, személyi sérülés nem történt. A roncsok eltávolítására je­lentős erőkkel kivonult a Győri Katasztrófa szocialista brigád és a megrongálódott szerelvényrészeket eddig is­meretlen helyre szállította. Furcsa módon az egyik kocsi (2. osztály­ nem dohányzó) teljesen épségben maradt (csak a kerekeit veszítette el), de szilárdan beékelődött a főépület és a laboratóriumi épület közé. Eltávolítására azért nem került sor, mert kimerült a beruházási- és roncseltávolítási keret. A ko­csi üléseit a szomszédos nyugdíjas otthon lakói kap­ták meg, horgászstégek ki­alakítására. A főiskola hall­gatói örömmel vették birto­kukba az új létesítményt. Zsubori Ervin Itt az UNIV!­ A pécsi Universitas a vá­ros felsőoktatási intézmé­nyeinek közös heti­lapja. Négy oldalon 1600 példány­ban jelenik meg. Munkatársai közül hárman főállású újságírók, a külső­sök táborát pedig a hallgatók és a laphoz hű diplomások alkotják. A szerkesztőségi gyűléseket hétfőnként tart­juk, ilyenkor elemezzük az előző számot, és előkészítjük a következőt. Az évny­itó megbeszélésen féléves tervet készítünk azokról a témákról amelyekről mindenképpen szeretnénk írni. Természete­sen az egyes számok összeál­lításakor a mindenkori aktu­alitásokra esik a nagyobb hangsúly. A lapban helyet kapnak portrék, riportok, stb. tudósítunk kulturális és mozgalmi eseményekről, de attól sem rettenünk vissza, hogy egy-két irodalmi alko­tást is közöljünk. Olvasóink körét szeretnénk növelni a jövőben. Ennek ér­dekében ,meg kellene oldani a terjesztés gondjait, és ak­tívabb külsősöket toborozni azokról a karokról, ahonnét csak ritkán kapunk írásokat. (Megjegyzésünk: a bemu­­tatkozás azért ilyen száraz, hogy az olvasónak jobban es­sék utána a sör.) Korsós—Molnár (UNIV) Közgazdász (MKKE) Kéthetente nyolc oldal, Hírlapkiadó Vállalat, két függetlenített újságíró plusz főszerkesztő, stb . .. Amúgy arról írunk, ami­hez kedvünk van, vagy ami eszünkbe jut, vagy valahol felötlik bennünk, vagy vala­mi véletlenül felhívja rá a figyelmünket, vagy valaki tapintatosan céloz rá, vagy úgy gondolja, hogy esetleg célszerű lenne nekünk meg­írnunk, vagy üzen va­lakivel, hogy legkésőbb hol­nap fél kettőig adjuk le, vagy tollba mondja két elő­adás között, vagy stencilezve megküldi vagy ... Terjeszd, Szerkeszd. Ird- Olvasd—Beszéld (kész főnye­remény) Te is a Közgazdászt! Zsubor­ Ervin Kulcskérdés Itt a piros, hol a piros. Ez egy ismert szerencsejáték. Valamelyik nap el is játszot­tuk. Igaz nem szivacsgolyó­val, mert az nem volt kéz­nél. Kulccsal, mert az kéznél volt. Igaz, nem a mienkénél. Egy szivacsgolyó sokban kü­lönbözik a kulcstól. A kulcs fém. Ráadásul általában nyit egy ajtót. Egy pici kulcs, meg egy nagy ajtó. Szép kis páros. Ráadásul vonzzák egym­ást. Tudniillik ellentétek. Ezért. És ez jól is hangzik. Az ajtó megvolt, a kulcs nem. Ez már nem hangzik olyan jól. Mindig ilyen kis apróságokon múlik a dolog. Tudom, az sem min­degy, mit takar az ajtó. Mert takarhat például szobát. Ez magánügy­, a magánügyeit pedig mindenki maga intézi. Viszont ez az ajtó mást takar. KISZ-klubot. Egész véletlenül. Mi azért rájöt­tünk. Arra, hogy mi van az ajtó mögött. Persze nem tudtunk bemenni. .. Mert a kulcs, akár a piros golyó egy kézben maradt... Már a leg­elején. Igaz, volt egy másik kulcs is. De azt mi nem tud­tuk. Kár. Ezért azt kerestük, ami a kézben maradt. Kár, hogy azt kerestük, mert ő elutazott... A kézzel együtt. Csak másnap találtuk meg a másik kulcsot. Ez is kár. Mert addig sokat bosszan­kodtunk. Elbert Tamás KTMF 3.

Next