A Jövő Üzemmérnöke, 1987 (15. évfolyam, 1-8. szám)

1987-02-01 / 1. szám

Dühöngj helyeselj -de szólj róla! Az utóbbi egy-két hónapban gyökeresen megválto­zott főiskolánk újsághelyzete. Persze, itt most nem ar­ra gondolok, hogy több Kisalföldet kapunk, vagy ha­marabb hozzák ki a Népsportot. Sokkal inkább arra, hogy a belső tájékoztatás mennyire változott meg. Egyrészt új lappal gazdagodtunk, az Aula Újsággal, amely ettől az évtől öntevékeny néven kíván megje­lenni (lásd az erről szóló cikket!). Másrészt arra gon­doltam, hogy a főiskola hivatalos lapja, a JÜM is nagy változásokon ment át. Nézd csak meg a kezedben tartott lapot! Első pil­lantásra a külalakja tűnik szembe. Hasonlítsd csak össze mondjuk az őszi számmal, de még jobb, ha va­lamelyik másik felsőoktatási intézmény lapját tekin­ted meg! Az új nyomástechnikának köszönhetően la­punk sokkal tetszetősebb, könnyebb olvasni, szebbek a képek. De ez csak a külsőség. A lényeg a tartalmon van. Nézd meg jobban ezt a belső oldalt! Először való­színűleg a két kis emblémára figyelsz fel. Mit is akar jelenteni a „Diákszem”? Azt, hogy ez a két oldal csak a miénk (ami persze nem jelenti azt, hogy az új­ság más helyein nem jelenhetnek meg diákcikkek). Ez a szempár mintegy jelképezi azt, hogy ha nyitott szemmel járunk (Te, én, a szobatársad, vagy bárki más közülünk), és valami nagyon megtetszik, vagy éppen egyáltalán nem tetszik, akkor annak itt, ezen a két oldalon lehet hangot adni. Ne feledd! Ha valami nem tetszik, dühít, és nem szólsz róla, akkor legköze­lebb ugyanúgy dühíteni fog, mert nem változtatnak rajta. De ha valami tetszik, azt is meg kell említeni, mert a pozitív ösztönzés általában hatásosabb, mint az örökös kritizálás. Ha úgy érzed, hogy van valami, amit meg kellene írni, de nem érzel hozzá képességet, akkor sincs sem­mi baj. Írd le a problémát (és a nevedet) egy papír­ra, és dobd be az aulában található postaládába, vagy gyere el személyesen, és mondd el. A kész cikkeket két helyre juttathatod el. Elsősorban hozzám, a di­ákrovat vezetőjéhez, (Rácz Tamás, K/2. 520-as szoba), vagy lapunk felelős szerkesztőjéhez, dr. Boros István tanár úrhoz (Igazgatási épület, VI. emelet). De nemcsak „újságcikkeket” hozhatsz, hanem ha versíráshoz, tanulságos, vagy humoros történetekhez, viccekhez (tanárok aranyköpései!) érzel tehetséget, akkor is ragadd nyakon a tolladat, és ne sajnáld a papírt. Remélem, hogy kedvet kaptál egy kis rioga­táshoz, és ezentúl Te is közreműködsz abban, hogy érdekes és tartalmas legyen lapunk, a JVM! Stócz KA 365. tk. KISZ-bizottsági ülés... Január 26-án ülést tartott a főiskolai KISZ-bizottság. Fő napirendi pont a máso­dik féléves munkaterv kiala­kítása volt. Ezt követően Jordanits János a főiskolai KISZ-bizottság titkára is­mertette a bizottsági és az intézeti vezetőségválasztás­sal kapcsolatos teendőket. Megválasztották a jelölőbi­zottság tagjait és a főiskolai KISZ-küldöttértekezlet leve­zető elnökét, majd a kitünte­tésekre tettek javaslatot. A KISZ-bizottság pályáza­tot nyújtott be a Győr-Sop­­ron Megyei KISZ Bizottság­hoz politikai programok megszervezésére. — K. Gy. — h­is mii■ vinnilianirar ! HÓ CSATA Leesett az első hó, s furcsa átalakulás ment végbe a kol­légiumban. Ilyenkor a kívül­álló felteheti magában a kér­dést: vajon főiskolások jár­nak ide, vagy óvódások? Már délelőtt kisebb össze­ütközések voltak az ellensé­ges csapatok között. Aki le­vegőzés céljából látogatta meg az erkélyt, hamarosan belátta, hogy levegőhöz itt nem lehet jutni. Hógolyóhoz annál inkább. Lelkes csapa­tok rohangáltak a kollégium folyosóin, kisebb-nagyobb tócsákat hagyva maguk után, s gondoskodtak arról is, hogy a bámészkodóknak is jusson egy-két marok­kó a pulóverük alá. A csúcspont este volt! Nagy rangadóra került sor, a KPI reagált. Persze aztán még sokan mások. A kézi­­labdapálya volt a hócsata helyszíne. A TAI furfanghoz folyamodott... Megvárta míg megérkezik az ellenfél, bemelegítésként szétverik egymást, s csak ezután je­lentek meg ők a helyszínen. Először csak ismerkedtek az ellenfelek egymással, majd elhangzott a rohamra szólító kiáltás. Közelharcba keveredtünk az ellenféllel, melynek következtében belő­lem például szánkót csinál­tak. Repültek a hógolyók in­nen is, onnan is. Találtak is szép számmal. Kétségkívül rajtunk lányokon csattantak leginkább. A fiúk helyzeti előnyben voltak. Náluk volt az erő, az ügyesség, viszont a lényeg, az ész, nálunk. Mi tudtuk, hogy sok lúd disznót győz, éppen ezért megpró­báltuk törlegesen lerohanni az ellenfél egy-egy tagját. Ez többször is sikerült. Volt olyan fiú, aki kénytelen volt sztriptízt produkálni, hogy eltávolítsa ruhaneműiből a kellemesen hűvös havat. A hócsatát azzal zártuk, hogy mi lányok győztünk, de azért megadjuk magun­kat! A stúdió is bezengte győ­zelmünket, s mi pár perc alatt több kilót híztunk. A kézilabdapálya környéke lassan lecsendesedett, a kol­légium folyosói pedig egyre zajosabbak lettek. Feltűntek a KÉI harci kakasai is a fo­lyosón, egy lavór hó kísére­tében. Lavórjuk, lőszerraktár szerepet töltött be, melyet sikerült perceken belül ki­merítenünk. Nagy élmény volt nézni, amint az MTV-s fiúk szabályos, jól begyako­rolt mozdulatokkal mosták fel a folyosón, a hó után maradt pocsolyákat. Igazán rutinosak voltak. Visszagondolva, nagyon klassz buli volt! Sajnáljuk, hogy sokan a koli ablakából nézték végig a nagy csatát. Ilyen bolondságokra csak itt van lehetőségünk, itt népi kell szégyenkezni, hogy egy kicsit még gyerekek va­gyunk. D. G. A JÖVŐ VEMMI EMÖKE Egy kis figyelmet kérek! No persze nemcsak ma­gamnak. Úgy általában az embernek! Ebben a rohanó világban nincs időnk odafigyelni a többiekre. Pedig nem lenne szabad állandóan egy legyin­téssel, vagy „frontátvonulás” kijelentéssel elintézni a dol­gokat. Megérdemelnék, hogy néha meghallgassa őket va­laki, odafigyelne rá ... Le­het, hogy ezzel segítünk raj­tuk. Tudni kell: a nagy dol­gok is apróságokon múlnak. Erre környezetünkben is akad néhány példa. A kony­hán próbálkoztak a reggeli­­zés indításával. Sajnos ku­darcba fulladt. Pedig egy kis figyelmesség ... Mert a reg­gelit igénylő úgy képzelte el a dolgot, hogy fél nyolc há­romnegyed nyolc körül le­ballag az ebédlőbe, magához veszi a kis bögre teáját, ka­kaóját, s azt a kis apróságot, ami elüt a szokványos büfé­menütől. Ezután az egészet kulturált körülmények kö­zött elfogyasztja s átsétál a tanulmányiba ... Ehelyett: 6—7 embernek 10 perceket is kellett várnia a reggelire. Ezután egy asztalokon álló szekerdő közepén törhette azon a fejét, hogy kés nélkül vajon hogyan varázsolja a vajat és a dzsemet a ke­nyérre?! Köszönöm, inkább tovább alszom és duplán tíz­óraizom. Más ... Volt egy Télavó­­b­ál! Ha már a rendezők been­gedték az alkoholt a falak közé, itt is segített volna egy rövidke mondat: öcsi, ne igyál többet! Akkor nem kel­lett volna undorral elfordul­ni néhány vendégtől. Pedig mindenki szórakozni jött ide. S hogy mennyire fájdal­mas tud lenni a figyelem hiánya? Az előadó lelkesen készült, pl. a TDK-ra. Elér­kezett a nagy nap. Amikor elkezdte a mondandóját, ré­mülten vette észre, hogy mindenki mással foglalkozik. Még az előkelő helyezés sem vigasztalta meg! Csak eny­­nyit mondott utána: Érted? Senki sem figyelt rám egész idő alatt! Pedig egy kis figyelemmel elérhetnénk, hogy ne kelljen attól reszketni: vajon mit hoz a JÖVŐ? Köszönöm a figyelmet. FAPOFA 1907. FEBRUÁR A jövőnk a tét! FIATALOK! Történelmi sorsfordulót élünk. Nehéz, fájdalmakkal is járó fejlődés útjára lé­pünk, mely biztató kilátást ígér, vagy a mi korosztá­lyunk számára ismeretlen társadalmi-gazdasági bizony­talanság jelenti jövőnket? Másképpen fogalmazva: ké­pesek vagyunk-e új lendü­letet venni, vagy lemara­dunk az egyre kiélezettebb nemzetközi versenyben. E kérdésekre a válasz még nem dőlt el. Szándékunk egyér­telmű, de az igazi felelet a mindennapi cselekvésben születik. NE VÁRJUNK MÁSR­A! Többségünk tenni akar, vitatkozik, bírál, változáso­kat sürget. Sokan viszont a kivárást, a közéletből való kivonulást választják, nem hisznek a cselekvés értel­mében. A „majd csak lesz valahogy”, a „ha más nem tesz, akkor én sem”, a „nem rajtam múlik” szemlélete azonban nem hozhat ered­ményt. Sorsunkért felelünk! Nem lesznek kedvezőbbek a feltételek! A küzdelmet más nem vívja meg helyettünk. Saját magunk és környeze­tünk alakításáért vállalni kell a harcot! CSELEKEDNÜNK KELL! Cselekvésre hívjuk tagja­inkat, minden fiatalt. Ve­gyünk részt az MSZMP KB novemberi határozatának végrehajtásában! Érdekünk a társadalmi és gazdasági reformok továbbvitele. Vál­toztatni kell dolgainkon, a mi felelősségünk is, hogy si­kerül-e. Ismerjük és ismertessük meg a párt határozatát, a társadalmi-gazdasági prog­ram lényegét. Készüljünk fel a megvalósítás során várható ellentmondásokra, konfliktusokra. Értessük meg, mit jelent és mit követel munkahelyünkön és országo­san a teljesítményen alapuló megértés, a műszaki fejlesz­tés gyorsítása, a nagyobb nyilvánosság és a demokrá­cia. Vállaljunk jövőnk érde­kében napjaink konfliktusa­it, a munkaerő-átcsoportosí­­tást, a bérek differenciálá­sát! Gyűjtsük össze környe­zetünkben a továbblépést szolgáló elgondolásokat! Te­remtsünk fórumokat ezek megvitatására. Lépjünk fel a fejlődést gátló tényezőkkel, a döntések halogatásával, az elvtelen megoldásokkal szem­ben. Ne tűrjük a korrupciót! Dolgozzunk ki javaslato­kat, programot; mit és ho­gyan kell ésszerűbben, ha­tékonyabban tenni; mit kell változtatni környezetünkben; milyen helyi és országos döntésekre van szükségünk. Használjuk fel erre taggyű­léseinket és a nyilvánosság fórumait. DOLGOZÓ FIATALOK! Jövőnk a termelésben dől el. Előrelépni csak akkor tudunk, ha a munkahelyen és az országban nagyobb lesz a rend, ha valamennyi­en jobb és fegyelmezettebb munkát végzünk. Ne hagy­juk, hogy a lézengők, a lógó­­sok, a kötelességüket mu­lasztók — órabérben, havi fizetésben, vagy a teljesít­ménylapok meghamisításával ugyanolyan anyagi elisme­résben részesüljenek, mint azok, akik lelkiismeretesen dolgoznak. Ne tűrjük az anyaggal és az emberi mun­kával való pazarlást. Erősít­sük a dolgozók tulajdonosi szemléletét! Támogassuk a fiatalok körében az ön­képzést, az új szakmák el­sajátítását, a vállalkozói magatartást. Becsüljük job­ban a szakmai tudást, hi­szen termékeink értéke ez­által nő a piacon. KÖZÉPISKOLÁSOK! EGYE­TEMISTÁK, FŐISKOLÁ­SOK! Ismerjük meg jobban tár­sadalmi környezetünket, vá­lasztott pályánk körülmé­nyeit! Keressük mi is, mi­képpen tudunk hozzájárulni a nagyobb teljesítményhez. Alkotó versenyre készüljünk, arra, hogy boldogulni csak tehetségünk, tudásunk javát adva fogunk. Az iskolai élet, az oktatás fejlesztése során ezt az érdekünket képvisel­jük. KIS­­SZER­VEZETEK! Kezdeményezéseitekkel a helyi pártszervezetekhez és az irányító KISZ-bizottsá­­gokhoz forduljatok. Az or­szágos döntést igénylő ja­vaslataitokat közvetlenül a KISZ Központi Bizottságá­nak juttassátok el. A hozzánk érkező vélemé­nyek, elgondolások alapján javaslatokat dolgozunk ki és a nyilvánosságot vállalva a párt Központi Bizottságához és a kormányhoz továbbít­juk azokat. FIATALOK! Hazánk és a szocializmus jövőjének alakításában, a párt programjának megvaló­sításában helyünk és fele­lősségünk van. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága ALOM A motor az első rúgásra engedelmesen beindult. Éj­szaka volt, a Nagytemplom órája épp akkor verte az éjfélt. A motort óvatosan kitolta a garázsból. Vékony trikón farmerdzseki, lábán agyongyötört tornacipő, a kék pulóvert pedig a csomagtartóra kö­tözte. A YET-sisak — leszerelés után vette — enge­delmesen rásimult a fejére. A tank tele, de zsebeiben gyufán és cigarettán kívül csak 50 forint lapult. Pi­ci gázzal indult el, kifordult a söröző, majd a mozi felé, fölpörgette a gépet. A néptelen, szűk főutca házai megsokszorozták a dugattyú dübörgését, majd a fölkapcsolás pillanatnyi szünete után, újra élesedő robaj jelezte a fordulat emelkedését. A villanyrendőr cinkosként kacsingatott rá, amikor elkanyarodott balra. Először nem tudta, hol van, amikor fölébredt. Fan­­tasztikus álma volt. Végtelen, néptelen utakon szá­guldott, szédült a reflektor csóvájának szüntelen fi­gyelmétől, keze zsibbadtan markolta a gázfogantyút, lába mindenre készen feszült a fék fölött. Ismerős volt a táj, tudta, hogy a Bükkben, valahol Bányahegy után szeli a kanyarokat, de miért, hova, meddig? Centimétereken múlt a tragédia. A lány a felezővonalon sétált, álmodozó nyugalom­mal, leeresztett hosszú, barna hajjal. A fékek blokkoltak, a kerekek sisteregtek, a motor nyávogott, a kormányt félrerántva, ellenkezőleg meg­dőlve csúszott a gép és vezetője a bal oldali padkáig. Visszarántotta a kormányt, a töltés oldalába. Egy per­cig nem mozdult. Lábát lerakta, leállította a gyújtást, és nézte a lányt. Az megállt, és látszott rajta a pilla­nat, amelyben már csak azt észlelte, hogy túljutott raj­ta, elsuhant mellette a halál. Kicsit előregörnyedt, egyik lábát mereven előre­, balra rakva, két kezét félúton a feje felé emelve. Ekkor ébredt fel. Csuromvizes és lázas volt. A szoba csendje, anyja halk szuszogása a másik szobából nyugtatólag hatott rá, de percek kellettek, míg magához tért. Felkelt, és az ablakhoz ment. Tíz perccel később már a lépcsőházban rohant le­felé. A közben eltelt időből csak arra emlékezett, hogy írt a konyhában két sort az anyjának, miszerint va­lami bulira ment. Égő arccal rohant végig az elhagyott Népkerten. A tejboltnál lassított — hová is fut? Csak nem akarja megkeresni a lányt? De hol, hogyan — az álom... Őrültnek érezte magát, de azért önkénte­lenül is a zsebéhez kapott. A slusszkulcs, a papírok hűségesen feküdtek benne. És most nyolcvannal száguldott végig a Csebokszá­­ri lakótelepen, gyorsítva a felnémeti hosszú egyenes­be, bedőlve az elágazásnál, átrepülve a síneken, a le­hetségest kihozva a 250 köbcentiből, egészen a Felső­­tárkányi-tóig. A kilométeróra 120-on állt az egyenesekben, de ő elégedetlen volt. Fel a hegyekbe, ez volt a belérög­­zött tüske. Szúrta, marta a bőrét, égette az agyát, hajtva elő­re, csak előre. Bányahegyet egy negyedóra múlva hagyta el, és lassított. Szemét kutatóan fúrta a sötét­be... lassan egy pici, egyre növekvő pontot fedezett föl a lámpa fényében. A felezővonalon sétált, álmodo­zó nyugalommal... Balogh Tamás

Next