A Jövő Üzemmérnöke, 1988 (16. évfolyam, 1-8. szám)

1988-02-01 / 1. szám

2 Számvetés — KPI Nevelési és oktatási terü­leten 1987-ben befejeződött az új tantervek szerinti ok­tatásnak egy teljes ciklusa, összességében megállapítha­tó, hogy a tantervek átgon­doltan készültek, melyet jól minősítenek az államvizsga­­eredmények is: 140 állam­vizsgázóból sikeres állam­vizsgát tett 138 hallgató, eb­ből kitüntetéses X, jeles 15, jó 5, közepes 52, elégséges 5. Az eredmények mellett szükségesnek tartjuk a tan­tervek továbbfejlesztését. Ezen feladat megoldásában az intézet oktatói mellett, kérjük a társintézetek okta­tóinak a segítségét is. Jelentős eredménynek te­kintem, hogy a MÁV igényé­nek megfelelően rendkívül rövid idő alatt kidolgoztuk a vasútüzemi szak számítás­­technikai ágazatának tanter­vét , tantárgyi programjait, és 1987. szeptemberében ezen az ágazaton is elkezdődött az oktatás. A továbbképzés területén befejeződött több középfokú és felsőfokú szállításszerve­zői tanfolyam; az államvizs­gára felkészítettünk — há­rom szaküzemmérnöki sza­kon — a továbbképzésben részt vevő mintegy 70 fő hallgatót (vasútüzemviteli, szállítmányozói, városi köz­lekedési szakon).. Az oktatáshoz szükséges tárgyi feltételek a nehezedő gazdasági helyzet ellenére is javultak intézetünknél. Erre utal a saját forrásból bizto­sított mintegy 648 E Ft terv­szerű felhasználás, a MÁV- tól a laborfejlesztésre kapott A KPI 1987. év­ben az oktatási dokumentumoknak, valamint a főiskolai és intézeti munka­tervnek megfelelően eredményesen vé­gezte feladatát: 5 millió Ft, valamint a Ma­gyar Posta részéről átutalt 1,5 millió Ft. A kutatási munka terüle­tén­ kiemelkedő, meghatáro­zó szerepet játszanak azok a kutatási munkák, amelyek teljesen beépülnek az okta­tási tananyagba. Alig van az intézetnek rutinjellegű meg­bízásos munkája. 1987-ben az intézet mint­egy 1I millió Ft szerződés­ben vállalt megbízásnak tett eleget. Olyan volumenű mun­kát végeztek oktatótársaim, munkatársaim, amilyenre még ezideig nem volt példa. Az elmúlt évben országos szintű folyóiratban öt pub­likációt jelentettünk meg. Az intézet oktatói mintegy 90%­­ban kiemelt feladatuknak tekintik a kutatómunka mel­lett a jegyzetírási tevékeny­séget is. Az intézet oktatói állomá­nya a jelenlegi feladatok el­látásához csak úgy elegendő, ha jelentős külső segítséget veszünk igénybe. Erre utal az intézet részére biztosított óraadói és megbízási díjak összege. A legnagyobb gondot az jelenti, hogy fiatal oktatókat alig, vagy egyáltalán nem tudunk bekapcsolni az okta­tásba. Ezt az alkalmat is megragadom arra, hogy az intézet oktatóinak és dolgo­zóinak köszönetet mondjak az eredményes munkáért. Az 1988. évi feladatainkat elsősorban a reformtanter­vek kidolgozása képezi. Foly­tatni kell a továbbképzést, kiemelten kezelve a szak­üzemmérnök-képzésünket. A jelentkező igények ezen a területen továbbra is rend­kívül nagyok; február 1-jé­­től 3 szakon, szeptembertől további két szakon indítunk szaküzemmérnök-képzést. Alapvető feladatnak ítélem 1988-ban, hogy mind az ok­tatás, mind a kutatás terüle­tén, a hatékonyság kerüljön előtérbe, a minőség legyen a meghatározó a mennyiségi szemlélettel szemben. Ellen­kező esetben nem tudunk eleget tenni a velünk szem­ben támasztott társadalmi igényeknek. Végezetül jó egészséget és eredményes munkát kívánok intézetünk és a főiskola va­lamennyi oktatójának, dolgo­zójának és nem utolsósorban hallgatóinknak. dr. Kisbakonyi József igazgató it..................................................................................................................iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii A tézisek Mi az oka annak, hogy a tézisek tervezetként elénk kerültek? Vajon tézisekről van-e szó? Mi nem volt és mi volt a pb célja? E kér­dések exponálásával vezette be dr. Szily István, a főis­kolai pártbizottság titkára az MSZMP Politikai Bizottságá­nak, az ideológiai munka időszerű kérdéséről kiadott TÉZISEI-nek január 21 -i fő­iskolai szintű vitáját. A vi­tán részt vett Hárs István, az MSZMP KB tagja és dr. Kreiter Mária, a megyei pártbizottság titkára is. A vita főiskolai résztvevői­­ a párttestületek képviselői és a főiskola vezetői voltak. Mint köztudott, a TÉZI­­SEK-et a főiskolai pártalap­­szervezetek megvitatták, a tagság véleményt mondott, a pártalapszervezeti titkárok e véleményeket összegezték, tették közzé a vita során sa­ját gondolataikkal is kiegé­szítve. A szocializmusfelfo­gás, a reform, a társadalmi tulajdonviszonyok, a társa­dalom szociális struktúrája, a párt vezető szerepe, értel­mezésük, tudatukban való feldolgozásuk megannyi ki­hívás az ideológia számára. A kollektív vélemények­ben egyértelműen megfogal­mazódott, hogy az ideológiá­nak orientációt kell, vagy kellene adnia e fontos kér­désekben! Szinte minden hozzászóló, felelősséggel vi­tatkozó megfogalmazta, hogy az ideológiai kérdések vitá­ja megkésett, bár a fentebb jelzett nagy kérdések régen megértek a vitára. Ezért is állunk — s ez is benne volt a legtöbb véleményben — te­­hetetl­enül a létünkhöz hoz­zátartozó kérdések megvála­szolásával — nem mintha azokra kész recepteket vár­na a párttagság, s a közvéle­mény. Fogalmazzuk meg: az ideo­lógia nem tudott lépést tar­tani a társadalmi-gazdasági fejlődéssel. S ha a Politikai Bizottság csak a fő kérdé­sekben fejtette ki állásfogla­lását, s nem kívánt minden­re választ adni, s nem akar­ta kizárni az ideológiai élet­ben jelenlévő többféle irány­zat sokszínű hatását a társa­dalmi tudatra, s támaszkod­ni, építeni kíván mindenek­előtt a párttagság vélemé­nyére — hiszen — „a ma­gyar társadalom előtt álló feladatok kijelöléséhez és megoldásához ideológiai megújulásra, az ideológiai tevékenység megjavítására is szükség van" — akkor ezzel az indíttatással kell viszo­nyulnunk a TÉZISEK-hez. Tehát nem lezárt anyag! Program a kibontakozásra. Ahogy az egyik vitatkozó megállapította: Platonikus lenne, ha mindent megolda­na. Eddig nem tapasztalt merészséggel és őszinteség­gel, nyíltan fogalmazza meg a szocializmuskép változta­tásának szükségességét, az érdekek, a­ demokrácia, s a tulajdonviszonyok ellent­mondásos viszonyrendszerét, ugyanakkor — mint sokan megállapították — hiányzik a TÉZISEK-ből a történeti­ség, hiányoznak fontos alap­­definíciók, egyes megállapí­tásai óhajjellegűek s nem konveniálnak a valósággal! Bár az ideológia klasszikus értelmezése szerint eszmék, nézetek, fogalmak rendszere, ugyanakkor sokoldalú kép­ződmény, mozgósító propa­ganda, taktikai eszköz, vagy ahogyan vendégünk Hárs István fogalmazott: ,a kon­fliktusok ki­érlelésének és megoldásának a módja”, mégsem lehet parttalan, a társadalmi folyamatok tisz­tánlátásához következetes, koherens ideológiára van szükség. Mintha éppen ez hiányozna napjaink marxista töltésű ideológiájából! A TÉZISEK elemző, kriti­kus vitájában ennek az ideo­lógiai tisztánlátásnak az igé­nye fogalmazódott meg. S egyben annak a belátása, hogy a TÉZISEK nem a megoldás, de keresi a vála­szokat, s ehhez a magunk módján és felelősségével mi is hozzájárulhattunk. dr. Boros István A JÖVŐ ÜZEMMÉRNÖKE 1988. FEBRUÁR Személyi hírek — December 31-ével nyugdíjba vonult a mind­nyájunk által tisztelt fő­orvosnőnk, dr. Bálint Terézia. Január 1-jétől utódja dr. Papp Magdol­na üzemorvos. Dr. Bálint Teréziának boldog nyug­díjas éveket, dr. Papp Magdolnának eredmé­nyes munkát kívánunk. — A könyvtárigazgatói feladatok ellátására fő­iskolánk pályázatot írt ki. Ennek elbírálásáig, de legkésőbb 1988. június 30-ig az igazgatói felada­tok ellátásával dr. Szi­­ráki László főiskolai ta­nárt bízta meg a főisko­la állami vezetése. Tudósítás a karzatról• Országgyűlési változások Társadalmi válságunk lát­ványos eredménye a köz­ügyek felértékelődése. Az új választási rendszer növelte az Országgyűlés presztízsét, felértékelte az ülésszakok idején és a bizottságokban végzett munkát. A parlamen­ti épület 103 éve a XIX. szá­zad végi és a XX. századi magyar történelem sorsfor­dító eseményeit idézi. Az utóbbi 42 év viharos idősza­ka az 1945—48 közötti évek­hez és az elmúlt 1—2 évhez kapcsolódik. Az Országgyűlés téli ülés­szakának 2. napján a karzat­ról kísérhettem figyelemmel a képviselők­nek a köz sor­sát alakító tevékenységét. A karzat a „bennfentesek” gyűjtőhelye, ősz óta nehe­zebb belépőhöz jutni, s az érdeklődők számát a napi­rendi pontok körüli előzetes hírverés is befolyásolja. Fő­igazgatónk segítségének kö­szönhetően lehetővé vált és válik a parlamenti üléssza­kok látogatása Az első nap zárt tanács­kozással, személyi és szerve­zeti kérdések, valamint az 1988. évi költségvetés meg­tárgyalásával kezdődött. Ma­gyar szokás szerint az utca embere (noha nem volt je­len a zárt ülésen) már jó előre tudta az új személyi és egyéb kombinációkat, így nem ért minket sem váratla­nul az új kormánytagok névsora. Döntöttek, vagy sza­vaztak erről a képviselők? A második nap a költség­­vetés vitájával folytatódott. Bizakodás, bizonytalanság, hit, cselekvés, nyilvánosság, őszinteség, demokratizmus — ezek a felszólalásokat leg­gyakrabban kísérő fogalmak. Az ülésszak után érdeklő­déssel néztem a tömegkom­munikáció parlamenti hír­adásait. A Magyar Hírlap és a Magyar Nemzet részlete­sebb beszámolói sem idéz­hették fel­ a terem hangula­tát. Az érdekesebb, fordula­tosabb hozzászólásokat vá­rakozó figyelem kísérte, míg a zavaros okfejtéseket, a rosszul közvetített gondola­tokat a felerősödő üléstermi alapzaj, a képviselők egy­más közti félhangos beszél­getése is minősítette. A kar­zat beavatottai az ülés for­gatókönyve alapján már elő­re minősítették az elkövetke­ző hozzászólásokat. A napi­lapok a témák, a hozzászó­lások lényegi gondolatait profiljuknak megfelelően tárgyalták. A protokoll még mindig meghatározó a terje­delemnél, a gondolatok köz­vetítésénél. A költségvetési vita támo­gatásközpontúvá vált. A kép­viselők vagy sokallták má­sok pénzét, vagy keveselték a részükre juttatott állami támogatást. A kormány vál­toztatási szándéka egyértel­mű: a kiadások visszafogá­sa. A felgyorsult romlás fo­lyamata (különösen az okta­tásban és az egészségügyben) úgy tűnik, nem áll meg. A gazdasági és politikai vál­sághangulat figyelemre mél­tó tünete az értelmiség és vezetőellenesség. A „temetői vészharangkongatás” már velünk élő megjelenítő ereje a válsághangulat dermedt­ségét oldhatja. A veszély tudatosítása gyorsítja az elő­retekintést. Csak az értelmi­séget jellemzi ez a pesszimis­ta lelkiállapot? Az új mi­niszterelnök-helyettes vita­zárójában külön szólt a ta­nácsok gazdálkodását alap­vetően megalapozó, az álla­mi költségvetéstől kapott fejkvótáról. Ha ez szigorúan betartandó szabály lenne, akkor a főváros több mint 13 milliárd forinttal kevesebb pénzzel gazdálkodhatna egy évben ... Medgyessy Péter kérdése: mit szólnának en­nek megvonásához a buda­pestiek? (és a vidékiek? a szerk.) Kicsit jelképes, hogy a sze­mélyi és a szervezeti kérdé­sek, s a költségvetés után, a jogalkotás, az egyházak és hitélet helyzete szerepelt a napirenden. A jogalkotási napirend fontosságát az Or­szággyűlés törvényalkotó sze­repének növekedése adta. Az Elnöki Tanács jogalkotó te­vékenysége behatárolódott, csökkent az Országgyűlést helyettesítő jogköre. A tár­sadalom bizalmatlanságának egyik kiváltója a jogszabály­dzsungel. A bizonytalan ér­vénytartamú, kapkodva mó­dosított, át nem gondolt tar­talmú, követhetetlen meny­­nyiségű és minőségi jogsza­bály a bizalom ellen dolgo­zik. A napirend vitája a vé­lemények rendszerében az erővonalakat is bemutatta. A kis lépések taktikája az új Alkotmány keretét és tartal­mát is meghatározza. Az egyházak tevékenysé­gének, életének bemutatása több volt egyszerű protokoll eseménynél. Társadalmi rendszerünk a világnézeti hitre épül. „Bizalom nélkül, magabiztosság nélkül, tehát valamiben való hit nélkül — nehéz élni.” Bár a hozászó­­lások nem vitatkoztak az elő­terjesztéssel és egymással, mégis fontos tényeket tud­tunk meg az egyházak tevé­kenységének sokszínűségéről. A kultúramegőrzés és -köz­vetítés, a szociális segítés erősödése, új formákat jelen­tenek az egyházak megújulá­sában. Mennyiben érződött az Or­szággyűlés ülésszakának munkajellege? A bizottságok tanácskozásairól csak a saj­tó tudósításai alapján tudunk meg részleteket (persze a ké­sőbbi nyilatkozatokból). A napilapok és a szakmai sajtó információdömpinget produ­kál: a halmazból nehezen lehet felépíteni a tények rendszerét. Ez bizonyára a képviselőkre is igaz. A nap folyamán szinte állandó jö­vés-menés volt a padok kö­zött. A képviselők egy része vastag papírköteggel, dosz­­sziéval megrakodva ki-be járt. Ez a járkálás a vitát, vagy a sétálgató képviselő­ket minősíti? Volt, aki a he­lyén maradt, csak a hozott anyagaira támaszkodott. A mondandó értékével meg­egyező figyelem a nyíltságot, az őszinteséget kísérte. A napirendi pontok megtárgya­lása utáni szavazás techni­kai megvalósítása (a lassú, nehézkes és esetleges szava­zatszámlálás) méltatlan az ügy komolyságához. Az ülésszak idején felerő­södött a vita a képviselők kiválasztásáról, jogi státu­száról. Csak képviselőként dolgozzon-e a megválasztása idején, s mennyire képvisel­je, képviselheti választóit, vagy éppen az országos érde­keket? — Ez a két megha­tározó kérdés. Az Országgyű­lés területileg épült fel, sza­kítani kellene a statisztikai szemlélettel. Jelenleg a kép­viselő kevésbé függ válasz­tóitól, hiszen véleményére országos ügyek megtárgyalá­sakor, nem helyi problémák megoldásakor számítanak. A felelősség tartalmának megváltozásával ez a terüle­ti-országos ellentét módosul­na. A jelölés átgondoltabb előkészítésével az új jogi, alkotmányos keretek segíte­nék a parlamenti munkát. A kormány nem törekszik az élet egészének megszerve­zésére. A mindenhatóság el­vesztésének tudatát tükrözi, hogy a minisztériumok, a műszaki fejlesztésen, a nem­zetközi kapcsolatokon és a hatósági tevékenységen kí­vüli területekkel kapcsolatos jogaikat, a felelősséget folya­matosan alacsonyabb szintre adják. A közvetlen beavat­kozás az ígéretek szerint po­litikai és gazdasági célmeg­határozássá módosul. A mi­nisztériumok, országos főha­tóságok átalakítása, össze­vonása már része e folya­matnak. Bár a szerkezeti és funkcióváltoztatás nem egyforma dolog, reméljük a mai politikai és gazdasági problémák gyorsítják a kor­mányzati tevékenység át­gondolását, átalakítását. Winkler Csaba Kalmár Istvánná (Melinda) pénztáros. Bruttósítás után. Rendkívüli tanácsülés Január 11-re rendkívüli főiskolai tanácsülést hívott össze intézményünk főigaz­gatója. A testület a Munkaügyi Szabályzat módosítására, az MM komplex vizsgálat meg­állapításainak végrehajtásá­ra, a szaküzemmérnöki és tanfolyami óra- és megbízási díjak módosítására előter­jesztett javaslatokat, illetve intézkedési terveket tárgyal­ta meg napirendjén. Az „Egyebek” között dr. Kiscelili László főigazgató az alábbiakról adott tájékoz­tatást : főiskoláink szocialis­ta együttműködési szerző­dést írt alá a Közlekedési Minisztériummal: az intézeti ifjúsági parlamentek febru­ár 17-én lesznek, a főiskolai február 24-én, az összoktatói értekezlet időpontja február 10-én 10 óra. Dr. Bikás Er­nő szb-titkár a költségvetés mielőbbi megtárgyalását sür­gette, dr. Kecskés Im­re gaz­dasági igazgató a szerződéses munkák árbevételéért — 51 millió Ft — mondott köszö­netet

Next