A Jövő Üzemmérnöke, 1988 (16. évfolyam, 1-8. szám)

1988-02-01 / 1. szám

1988. FEBRUÁR Szá­m­vetés — KGI Nevelő-oktató munkánk alapvető meghatározói hall­gatóink és oktatóink. Az in­tézetünk iránti fokozódó ér­deklődés jele, hogy a szak­jaink nappali tagozataira jelentkezők száma az elmúlt évben mintegy 7%-kal nőtt. Ez 2,5-szeres túljelentkezést jelent! Ennek örvendetes következménye, hogy a fel­vételi ponthatár az autógé­pész szakon 92-re nőtt, ami megteremti a tanulmányi kö­vetelmények fokozásának le­hetőségét anélkül, hogy — mint 1986-ban felvett hall­gatóink esetében — intéze­tünknél szokatlan mértékű lemorzsolódásra kellene szá­mítanunk. A másik két szak­nál (járműgyártási és vasút­gépész) alacsonyabb volt a beiskolázási szint (86 pont). Sajnálatos tény, hogy ok­tató és nem oktató dolgozó­ink közül az elmúlt évben is többen távoztak, nyugdíjba vagy más munkahelyre men­tek (pontosan hatan!) és csak négyen jöttek helyettük, így létszámunk ismét csökkent két fővel. Ez fokozott terhet rótt dolgozóinkra, akiknek oktatási terhelése már ko­rábban is jelentősen megha­ladta a főiskolai átlagot! A többletterhek ellenére azon­ban — fokozott erőfeszíté­sek és a jobb szervezés ré­vén — más területeken sem csökkent, hanem nőtt mun­katársaink teljesítménye, így újabb szaküzemmérnöki sza­kot (technológia fejlesztő) indítottunk, miközben az el­múlt évben már harmadíz­ben indult a gépjárműdiag­nosztika szak, ami a képzés nagy sikerének jele, figye­lembe véve azt is, hogy ez évben negyedszer is indul. Oktatóink nem hanyagol­ták el a hallgatókkal való egyéni foglalkozást sem. En­nek eredményét jelzi a GTE és a KTE szakdolgozat-pá­lyázatán elnyert 8 díj, s a legutóbbi OTDK-n való si­keres részvételünk (12 hall­gató és 5 díj). Előrelépés történt a jegy­zetírási feladatok teljesítésé­ben is — 7 jegyzetünk kéz­irata a Tankönyvkiadónál van. Az intézet tudományos munkája követi a főiskolai és az intézeti munkatervek­ben, illetve tudományos ter­vekben meghatározott célo­kat. A Főiskola V. Tudomá­nyos ülésszakán az intézet oktatói 19 előadásban ismer­tették eredményeiket, vendé­geink 30 előadást tartottak. Munkatársaink számos ha­zai és külföldi konferencián tartottak előadást, s jelentet­tek meg írásos publikációt. Tudományos munkája ered­ményeként egy oktatónk kandidátusi fokozatot, kettő pedig doktori címet szerzett. Az intézet az elmúlt évben a TEFA keretében 7 témát Bár a korábbiaknál ne­hezebb körülmények kö­zött és feszítettebb ütem­ben, de az 1987. naptári évben is a kialakult és megszokott rend szerint folyt intézetünk tevé­kenysége. Különösen nagy feladatot jelentett a nagy volumenű szer­ződéses munka teljesíté­sűvek­, állami megbízásunk a témában volt. Áttekintet­tük és pontosítottuk tanszé­keink kutatási profiljait, fi­gyelembe véve versenyképes­ségünket és az ipari igénye­ket. Széles körűek voltak kapcsolataink a hazai ipar­vállalatokkal, többségük együttműködési szerződéssel szabályozott. A szakdolgozatok ipari hasznosításának elősegítésé­re megszerveztük a szakdol­gozat-pályázatot díjat nyert, volt hallgatók fórumát a Technika Házában, ahova meghívtuk az ipari vállala­tokat is. Nemzetközi kapcsolataink elsősorban az NDK és a Szovjetunió társintézményei­vel valósultak meg. Ezeket jól egészíti ki munkatársa­inknak a vevőszolgálati tan­folyamokon való részvétele, valamint a fejlett tőkés or­szágok autógyáraival kiépí­tett kapcsolataink, tanul­mányútjaink. Tudományos tevékenysé­günket jelentősen befolyá­solták szerződéses munkáink. Igyekszünk munkáinkat szakmai igényességgel, s alaptevékenységünket is az eredményeknek az oktatás­ban való felhasználásával­­ magas színvonalon teljesíte­ni. Árbevételünk az elmúlt évekhez viszonyítva kiemel­kedő volt. (20,9 M Ft), 1986- ban 10,7 M Ft. Témáink az országos irányelveket követ­ték. Energiatakarékosságra irányult a hidegüzemre ada­lékolt gázolajok vizsgálata; a Magyar Hűtőipari Vállalat Győri Gyára energiagazdál­kodásának felülvizsgálata; új konstrukciók kifejlesztése; hazai gyártóbázisra épülő légkondicionáló berendezés tervezése; új diagnosztikai berendezések kísérletezése, továbbfejlesztése; olajszi­vattyú próbapad, vízszivat­­­tyú próbapad stb.; élet- és vagyonbiztonság biztosítása; a budapesti fogaskerekű­­vasút hajtott forgóvázának fékvizsgálata; a Budapesti Milliéniumi Földalatti vizs­gálata. Az intézet dolgozói aktív közéleti tevékenységet fejte­nek ki. Részt vesznek a MTESZ és tudományos egye­sületeinek munkájában, több vezető posztot töltenek be. Részt vettünk és veszünk országos nagyrendezvények szervezésében is. Az új főiskolai és Intéze­ti Szervezeti és Működési Szabályzat előírásai szerint létrehozott új összetételű in­tézeti tanács, a hallgatói kö­zösségek vezető testülete, va­lamint a kibővült intézeti bizottságok révén intézmé­nyes módon szélesedett inté­zetünk demokratizmusa. E téren nagy és értékes segít­séget nyújtott intézetünk most is hatékonyan működő és jelentős tömegbázisra tá­maszkodó KISZ-szervezete. Bár intézetünk oktatóinak és dolgozóinak átlagbére megfelel a főiskolai átlag­nak, a létszámváltozások azt jelzik, hogy e téren fokoza­tosan nő lemaradásunk az ipari környezethez viszonyít­va. Ha tehát oktató és ku­tató munkánk minőségi szín­vonalát hosszabb távon is meg kívánjuk őrizni, illetve az elvárásoknak megfelelően javítani, a kontraszelekció felerősödését pedig el akar­juk kerülni, akkor feltétle­nül szükségesek olyan köz­ponti intézkedések, melyek révén oktató és nem oktató dolgozóink anyagi megbe­csülése összhangba kerül fel­­készültségükkel és munkájuk társadalmi hasznosságával. Főbb célkitűzéseink: — a tantervek átdolgozásá­hoz szükséges információk összegyűjtése, azok elemzé­se, valamint a konkrét ja­vaslatok elkészítése; — a szerződéses munkák ki­dolgozásánál növelni kell az intézeten belüli tanszékek közötti együttműködést, de az intézetek között is­ — javítani kívánjuk az ok­tatás tárgyi feltételeit — mind nyomdai termékek, mind laboreszközök tekinte­tében, hogy az önálló tanulás feltételeit fokozottabban biz­tosítsuk; — minden segítséget meg­adunk ahhoz, hogy oktatóink megfeleljenek az új követel­ményrendszernek. És végül, ha valamit még kívánhatok, akkor azt kívá­nom, hogy az 1988-as eszten­dő ne legyen sokkal rosszabb, mint az 1987-es volt! dr. Kázmér Tibor igazgató Egy kiállítás elé 100 év hangulata A főiskolai Kamara Klub közeli és távlati terveiben a falai között elhelyezendő kiállítások megrendezése is szerepel. A tervek sorából talán különlegességével emelkedik ki az, melyet itt meghirdetve, sorsára bo­csátunk. „100 év hangulata”, egyelőre ideiglenes (és nem túl szerény) címmel olyan, nem komoly anyagi értéket képviselő írásos és képi dokumentumokat, valamint apró tárgyiakat szeretnénk egymás mellé sorolni, me­lyek eredetiségükkel, ottlétükkel idézik a kort, annak hétköznapjait, mai szemnek tűnő furcsaságait, fonák­ságait, humoros vagy szomorú oldalát. Célunk, hogy a kiállítás megtekintésének percei ad­janak indítékot a visszagondolásra, mert az idézendő kor nem egyszerűen múlt, hanem a nagyszülők, déd­­szülők életének időszaka, mely számunkra még erős kötődésű, nem kevés tanulsággal szolgáló, és így vagy úgy, de feltétlenül „elhelyezendő” magunkban. Úgy gondoljuk, hogy bizonyára számos család birto­kában lehet gyűjtött, gonddal megőrzött, vagy csak túl­élt apróság az elmúlt száz évből, mely a tervezett ki­állítás „súlycsoportjába" tartozik. Ha van ilyen és azt kölcsön formájában a kiállítás céljára a rendezőknek felkínálja, előre is köszönjük és kérjük, hogy a do­kumentum, tárgy megnevezésével, rövid leírásával a Közművelődési Titkárságon jelentkezzék március vé­géig. A JÖVŐ ÜZEMMÉRNÖKE Edison a hengeres fonog­ráfot 1878-ban szabadalmaz­tatta. Azután figyelme a te­lefon fejlesztése felé fordult és hamarosan felvetődött benne a két készülék — fo­nográf és telefon — egyesí­tésének gondolata. A tele­fonban elhangzott beszédet, leadott üzenetet akarta fo­nográffal rögzíteni. A fonográf viaszhengerét felváltotta a gramofon sel­­lakk lemeze, azután feltalál­ták a hangosfilmet és a magnót. Ezzel valóra vált az, amit az ember évezredeken át hiú képzelődésnek tartott, a beszédet, zenét rögzíteni, ismételni lehetett. Voltakép­pen az ember legyőzte az időt, mert mi más volna mint az idő legyőzése az, ha régen elhalt emberek hangja szólal meg valamilyen ké­szülékben.­­ Egyi­k-mási­k kalandfilmen azt látjuk, hogy a titkosszol­gálat magnószalagon rögzíti a bizalmas beszélgetéseket, a második világháború alatt még csupán Angliában hasz­nálta­k magnót (titokban), és a nürnbergi tárgyalásokon a nác­i vezérek háborús uszító beszédeit lejátszották. A magnó alapgondolata valójában nagyon régi. Oberlin az amerikai Elect­rical World c. villamossági folyóirat 1888 szeptemberi számában megjelent cikké­ben ajánlotta, hogy a karco­ló, nyivákoló, recsegő fonog­ráf helyett acélfelület mág­­n­es­ez­ésével rögzítsék a be­szédet, zenét. Szerinte hosz­­szú, keskeny, kemény acél­szalagon a mikrofon áram­körébe iktatott elektromág­nes segítségével a szalagon mágneses mezők létesíthetők és az ilyen mezők drótte­kercsben áramot indukálva a hallgató membránját meg­­szólalta­thatják. Oberlin jó humorú fiatalember volt és azonnal ajánlotta; fiatal höl­gyek ilyen készüléken ve­gyék fel gavallérjaik tele­fonba mondott ígéreteit és szükség esetén ismételjék el. Tibetiben — folytatta Ober­lin — a lámáiknak nem kell az Om mami padme hum imaszöveget imaimalmom for­gatni, elég ha a mágneses készülék ismétli az imát, amely — hitük szerint — annál hatásosabb, minél többször megforgatják az imamalam kerekét. Oberlin kortársai jót ne­vettek az ötleten és­­ elfe­ledték. 1893-­ban azután a dán Waldemar Poulsen az általa „telegrafonnak” nevezett hangrögzítő készüléket sza­badalmaztatta. Telegrafonjá­­ban kemény acélhuzal — zongoradrót — másodper­cenként 2,7 méter sebesség­gel elektromágnes előtt fut el, a mágnes telef­onhoz csat­lakozik és a beszédnek meg­felelő áramimpulzusok át­­mágnesezise az acéldrótot. Lejátszáskor a mágnesezett acéldrót dróttekercsben fut­va áramot indukál, ami a fejhallgatóban hangot kelt. A képünkön látható ké­szülék egyperces beszédet 150 méter hosszú acéldrótra vett fel. A felvételt le lehe­tett törölni azzal, hogy a drótot erős mágnes előtt fut­tatták el. A következő nagy lépés az volt, amikor a kemény, ne­hezen kezelhető, rugalmú acéldrótot puha, simulékony, hajlékony „magnószalag” - gal cserélték fel. A mű­anyag masszába, amiből a hangszalag készül, barna vasoxid (gamma Fezo,) 1 mikronnál kisebb méretű szemcséit dolgozzák be. A magnószalag lm/sec sebessé­ge esetén a felvevőfej mág­neses mezejében másodper­cenként 1 billió vasszemecs­­ke fut át. A telegrafon és a magno megjelenése idején a viccla­pok hálás témája volt a be­szédrögzítővel manipuláló hölgy, aki vőlegényjelöltjét üres ígéreteinek visszamon­dásával akarja jobb belátás­ra bírni. Mágnesszalagra műsort ve­hetünk, felhasználhatjuk nyelvtanulásra, a számítógé­peknél adatrögzítésre stb. Edison és Poulsen eredeti gondolata a telefonos be­szédrögzítő is mindennapivá vált. Poulsenről még annyit, hogy feltalálta az „Éneklő ívfény”-nyel működő drót­nélküli telefont, amit napja­inkig a haditengerészetben — feltétlen titkossága miatt — használnak. Magyar fény­telefon is volt, a GAMMA gyártotta a háború alatt. Ma már a képmagnó is hozzátartozik mindennapi életünkhöz, a tv is gyakran magnószalagról adja a színes műsort is és ezen senki sem csodálkozik. dr. Horváth Árpád A magnó őse Nyugdíjas-találkozó Kellemes perceket töltöttek együtt az el­múlt év végén azok a nyugdíjasaink, akik a hívó szóra eljöttek, visszalátogattak volt munkahelyükre, főiskolánkra. Szívből jövő köszöntő szavak fogadták őket, rövid műsor és az alkalomhoz illő szerényen terített asz­talok. Aztán a főiskolán töltött évekről, az unokákról, a nyugdíjas lét örömeiről-bána­­tairól, egyéni és országos gondokról folyt a beszélgetés a témáknak megfelelő komoly­sággal, iróniával, vagy humorral — észre sem véve az idő múlását. Hagyományt teremtő találkozó volt, s az is dicséretes, hogy a közeljövőben megalakul főiskolánkon a NYUGDÍJASOK KLUBJA. Vezetőjéül Szíjártó Lászlót kérte fel a főis­kolai szakszervezeti bizottság. Fotó: S. I.

Next