A Jövő Üzemmérnöke, 1988 (16. évfolyam, 1-8. szám)
1988-02-01 / 1. szám
1988. FEBRUÁR Számvetés — KGI Nevelő-oktató munkánk alapvető meghatározói hallgatóink és oktatóink. Az intézetünk iránti fokozódó érdeklődés jele, hogy a szakjaink nappali tagozataira jelentkezők száma az elmúlt évben mintegy 7%-kal nőtt. Ez 2,5-szeres túljelentkezést jelent! Ennek örvendetes következménye, hogy a felvételi ponthatár az autógépész szakon 92-re nőtt, ami megteremti a tanulmányi követelmények fokozásának lehetőségét anélkül, hogy — mint 1986-ban felvett hallgatóink esetében — intézetünknél szokatlan mértékű lemorzsolódásra kellene számítanunk. A másik két szaknál (járműgyártási és vasútgépész) alacsonyabb volt a beiskolázási szint (86 pont). Sajnálatos tény, hogy oktató és nem oktató dolgozóink közül az elmúlt évben is többen távoztak, nyugdíjba vagy más munkahelyre mentek (pontosan hatan!) és csak négyen jöttek helyettük, így létszámunk ismét csökkent két fővel. Ez fokozott terhet rótt dolgozóinkra, akiknek oktatási terhelése már korábban is jelentősen meghaladta a főiskolai átlagot! A többletterhek ellenére azonban — fokozott erőfeszítések és a jobb szervezés révén — más területeken sem csökkent, hanem nőtt munkatársaink teljesítménye, így újabb szaküzemmérnöki szakot (technológia fejlesztő) indítottunk, miközben az elmúlt évben már harmadízben indult a gépjárműdiagnosztika szak, ami a képzés nagy sikerének jele, figyelembe véve azt is, hogy ez évben negyedszer is indul. Oktatóink nem hanyagolták el a hallgatókkal való egyéni foglalkozást sem. Ennek eredményét jelzi a GTE és a KTE szakdolgozat-pályázatán elnyert 8 díj, s a legutóbbi OTDK-n való sikeres részvételünk (12 hallgató és 5 díj). Előrelépés történt a jegyzetírási feladatok teljesítésében is — 7 jegyzetünk kézirata a Tankönyvkiadónál van. Az intézet tudományos munkája követi a főiskolai és az intézeti munkatervekben, illetve tudományos tervekben meghatározott célokat. A Főiskola V. Tudományos ülésszakán az intézet oktatói 19 előadásban ismertették eredményeiket, vendégeink 30 előadást tartottak. Munkatársaink számos hazai és külföldi konferencián tartottak előadást, s jelentettek meg írásos publikációt. Tudományos munkája eredményeként egy oktatónk kandidátusi fokozatot, kettő pedig doktori címet szerzett. Az intézet az elmúlt évben a TEFA keretében 7 témát Bár a korábbiaknál nehezebb körülmények között és feszítettebb ütemben, de az 1987. naptári évben is a kialakult és megszokott rend szerint folyt intézetünk tevékenysége. Különösen nagy feladatot jelentett a nagy volumenű szerződéses munka teljesítésűvek, állami megbízásunk a témában volt. Áttekintettük és pontosítottuk tanszékeink kutatási profiljait, figyelembe véve versenyképességünket és az ipari igényeket. Széles körűek voltak kapcsolataink a hazai iparvállalatokkal, többségük együttműködési szerződéssel szabályozott. A szakdolgozatok ipari hasznosításának elősegítésére megszerveztük a szakdolgozat-pályázatot díjat nyert, volt hallgatók fórumát a Technika Házában, ahova meghívtuk az ipari vállalatokat is. Nemzetközi kapcsolataink elsősorban az NDK és a Szovjetunió társintézményeivel valósultak meg. Ezeket jól egészíti ki munkatársainknak a vevőszolgálati tanfolyamokon való részvétele, valamint a fejlett tőkés országok autógyáraival kiépített kapcsolataink, tanulmányútjaink. Tudományos tevékenységünket jelentősen befolyásolták szerződéses munkáink. Igyekszünk munkáinkat szakmai igényességgel, s alaptevékenységünket is az eredményeknek az oktatásban való felhasználásával magas színvonalon teljesíteni. Árbevételünk az elmúlt évekhez viszonyítva kiemelkedő volt. (20,9 M Ft), 1986- ban 10,7 M Ft. Témáink az országos irányelveket követték. Energiatakarékosságra irányult a hidegüzemre adalékolt gázolajok vizsgálata; a Magyar Hűtőipari Vállalat Győri Gyára energiagazdálkodásának felülvizsgálata; új konstrukciók kifejlesztése; hazai gyártóbázisra épülő légkondicionáló berendezés tervezése; új diagnosztikai berendezések kísérletezése, továbbfejlesztése; olajszivattyú próbapad, vízszivattyú próbapad stb.; élet- és vagyonbiztonság biztosítása; a budapesti fogaskerekűvasút hajtott forgóvázának fékvizsgálata; a Budapesti Milliéniumi Földalatti vizsgálata. Az intézet dolgozói aktív közéleti tevékenységet fejtenek ki. Részt vesznek a MTESZ és tudományos egyesületeinek munkájában, több vezető posztot töltenek be. Részt vettünk és veszünk országos nagyrendezvények szervezésében is. Az új főiskolai és Intézeti Szervezeti és Működési Szabályzat előírásai szerint létrehozott új összetételű intézeti tanács, a hallgatói közösségek vezető testülete, valamint a kibővült intézeti bizottságok révén intézményes módon szélesedett intézetünk demokratizmusa. E téren nagy és értékes segítséget nyújtott intézetünk most is hatékonyan működő és jelentős tömegbázisra támaszkodó KISZ-szervezete. Bár intézetünk oktatóinak és dolgozóinak átlagbére megfelel a főiskolai átlagnak, a létszámváltozások azt jelzik, hogy e téren fokozatosan nő lemaradásunk az ipari környezethez viszonyítva. Ha tehát oktató és kutató munkánk minőségi színvonalát hosszabb távon is meg kívánjuk őrizni, illetve az elvárásoknak megfelelően javítani, a kontraszelekció felerősödését pedig el akarjuk kerülni, akkor feltétlenül szükségesek olyan központi intézkedések, melyek révén oktató és nem oktató dolgozóink anyagi megbecsülése összhangba kerül felkészültségükkel és munkájuk társadalmi hasznosságával. Főbb célkitűzéseink: — a tantervek átdolgozásához szükséges információk összegyűjtése, azok elemzése, valamint a konkrét javaslatok elkészítése; — a szerződéses munkák kidolgozásánál növelni kell az intézeten belüli tanszékek közötti együttműködést, de az intézetek között is — javítani kívánjuk az oktatás tárgyi feltételeit — mind nyomdai termékek, mind laboreszközök tekintetében, hogy az önálló tanulás feltételeit fokozottabban biztosítsuk; — minden segítséget megadunk ahhoz, hogy oktatóink megfeleljenek az új követelményrendszernek. És végül, ha valamit még kívánhatok, akkor azt kívánom, hogy az 1988-as esztendő ne legyen sokkal rosszabb, mint az 1987-es volt! dr. Kázmér Tibor igazgató Egy kiállítás elé 100 év hangulata A főiskolai Kamara Klub közeli és távlati terveiben a falai között elhelyezendő kiállítások megrendezése is szerepel. A tervek sorából talán különlegességével emelkedik ki az, melyet itt meghirdetve, sorsára bocsátunk. „100 év hangulata”, egyelőre ideiglenes (és nem túl szerény) címmel olyan, nem komoly anyagi értéket képviselő írásos és képi dokumentumokat, valamint apró tárgyiakat szeretnénk egymás mellé sorolni, melyek eredetiségükkel, ottlétükkel idézik a kort, annak hétköznapjait, mai szemnek tűnő furcsaságait, fonákságait, humoros vagy szomorú oldalát. Célunk, hogy a kiállítás megtekintésének percei adjanak indítékot a visszagondolásra, mert az idézendő kor nem egyszerűen múlt, hanem a nagyszülők, dédszülők életének időszaka, mely számunkra még erős kötődésű, nem kevés tanulsággal szolgáló, és így vagy úgy, de feltétlenül „elhelyezendő” magunkban. Úgy gondoljuk, hogy bizonyára számos család birtokában lehet gyűjtött, gonddal megőrzött, vagy csak túlélt apróság az elmúlt száz évből, mely a tervezett kiállítás „súlycsoportjába" tartozik. Ha van ilyen és azt kölcsön formájában a kiállítás céljára a rendezőknek felkínálja, előre is köszönjük és kérjük, hogy a dokumentum, tárgy megnevezésével, rövid leírásával a Közművelődési Titkárságon jelentkezzék március végéig. A JÖVŐ ÜZEMMÉRNÖKE Edison a hengeres fonográfot 1878-ban szabadalmaztatta. Azután figyelme a telefon fejlesztése felé fordult és hamarosan felvetődött benne a két készülék — fonográf és telefon — egyesítésének gondolata. A telefonban elhangzott beszédet, leadott üzenetet akarta fonográffal rögzíteni. A fonográf viaszhengerét felváltotta a gramofon sellakk lemeze, azután feltalálták a hangosfilmet és a magnót. Ezzel valóra vált az, amit az ember évezredeken át hiú képzelődésnek tartott, a beszédet, zenét rögzíteni, ismételni lehetett. Voltaképpen az ember legyőzte az időt, mert mi más volna mint az idő legyőzése az, ha régen elhalt emberek hangja szólal meg valamilyen készülékben. Egyik-másik kalandfilmen azt látjuk, hogy a titkosszolgálat magnószalagon rögzíti a bizalmas beszélgetéseket, a második világháború alatt még csupán Angliában használtak magnót (titokban), és a nürnbergi tárgyalásokon a náci vezérek háborús uszító beszédeit lejátszották. A magnó alapgondolata valójában nagyon régi. Oberlin az amerikai Electrical World c. villamossági folyóirat 1888 szeptemberi számában megjelent cikkében ajánlotta, hogy a karcoló, nyivákoló, recsegő fonográf helyett acélfelület mágnesezésével rögzítsék a beszédet, zenét. Szerinte hoszszú, keskeny, kemény acélszalagon a mikrofon áramkörébe iktatott elektromágnes segítségével a szalagon mágneses mezők létesíthetők és az ilyen mezők dróttekercsben áramot indukálva a hallgató membránját megszólaltathatják. Oberlin jó humorú fiatalember volt és azonnal ajánlotta; fiatal hölgyek ilyen készüléken vegyék fel gavallérjaik telefonba mondott ígéreteit és szükség esetén ismételjék el. Tibetiben — folytatta Oberlin — a lámáiknak nem kell az Om mami padme hum imaszöveget imaimalmom forgatni, elég ha a mágneses készülék ismétli az imát, amely — hitük szerint — annál hatásosabb, minél többször megforgatják az imamalam kerekét. Oberlin kortársai jót nevettek az ötleten és elfeledték. 1893-ban azután a dán Waldemar Poulsen az általa „telegrafonnak” nevezett hangrögzítő készüléket szabadalmaztatta. Telegrafonjában kemény acélhuzal — zongoradrót — másodpercenként 2,7 méter sebességgel elektromágnes előtt fut el, a mágnes telefonhoz csatlakozik és a beszédnek megfelelő áramimpulzusok átmágnesezise az acéldrótot. Lejátszáskor a mágnesezett acéldrót dróttekercsben futva áramot indukál, ami a fejhallgatóban hangot kelt. A képünkön látható készülék egyperces beszédet 150 méter hosszú acéldrótra vett fel. A felvételt le lehetett törölni azzal, hogy a drótot erős mágnes előtt futtatták el. A következő nagy lépés az volt, amikor a kemény, nehezen kezelhető, rugalmú acéldrótot puha, simulékony, hajlékony „magnószalag” - gal cserélték fel. A műanyag masszába, amiből a hangszalag készül, barna vasoxid (gamma Fezo,) 1 mikronnál kisebb méretű szemcséit dolgozzák be. A magnószalag lm/sec sebessége esetén a felvevőfej mágneses mezejében másodpercenként 1 billió vasszemecske fut át. A telegrafon és a magno megjelenése idején a vicclapok hálás témája volt a beszédrögzítővel manipuláló hölgy, aki vőlegényjelöltjét üres ígéreteinek visszamondásával akarja jobb belátásra bírni. Mágnesszalagra műsort vehetünk, felhasználhatjuk nyelvtanulásra, a számítógépeknél adatrögzítésre stb. Edison és Poulsen eredeti gondolata a telefonos beszédrögzítő is mindennapivá vált. Poulsenről még annyit, hogy feltalálta az „Éneklő ívfény”-nyel működő drótnélküli telefont, amit napjainkig a haditengerészetben — feltétlen titkossága miatt — használnak. Magyar fénytelefon is volt, a GAMMA gyártotta a háború alatt. Ma már a képmagnó is hozzátartozik mindennapi életünkhöz, a tv is gyakran magnószalagról adja a színes műsort is és ezen senki sem csodálkozik. dr. Horváth Árpád A magnó őse Nyugdíjas-találkozó Kellemes perceket töltöttek együtt az elmúlt év végén azok a nyugdíjasaink, akik a hívó szóra eljöttek, visszalátogattak volt munkahelyükre, főiskolánkra. Szívből jövő köszöntő szavak fogadták őket, rövid műsor és az alkalomhoz illő szerényen terített asztalok. Aztán a főiskolán töltött évekről, az unokákról, a nyugdíjas lét örömeiről-bánatairól, egyéni és országos gondokról folyt a beszélgetés a témáknak megfelelő komolysággal, iróniával, vagy humorral — észre sem véve az idő múlását. Hagyományt teremtő találkozó volt, s az is dicséretes, hogy a közeljövőben megalakul főiskolánkon a NYUGDÍJASOK KLUBJA. Vezetőjéül Szíjártó Lászlót kérte fel a főiskolai szakszervezeti bizottság. Fotó: S. I.