A Jövő Üzemmérnöke, 1989 (17. évfolyam, 1-7. szám)
1989-02-01 / 1. szám
XVII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 3.— FI 1989. FEBRUÁR őszinteség, korrektség, együttműködés... ■i Régóta ismerjük egymást, immár több mint tizenkét éve kollégák vagyunk. A megszólítás tehát nem gond. Gondolom abban is egyetérthetünk, hogy nincsenek tabuk. A választás harmadik fordulója előtt bizony többen nem sok esélyt adtak neked. Aztán te lettél a SZIKTMF pártbizottságának a titkára. Honnan indultál, milyen pályát futottál be? — Parasztgyerekként indultam, Szekszárdon érettségiztem. A TF-et nappali tagozaton végeztem el 1964- ben. 1972-ben levelező tagozaton filozófia szakos diplomát szereztem az ELTÉ-n, 74-ben ugyanitt doktoráltam. Aztán elkerültem Nyíregyházára, a Tanárképző Főiskolára, onnan ide Győrbe a Műszaki Főiskolára. És most itt vagyok ... ! — Hogyan érzed magad filozófus-párttitkárként? — Ezzel már provokálsz — az az érzésem, mert valamit sejtetni engedsz. Nekem különösebb problémám nincs ezzel kapcsolatban. Elméleti problémáim ugyan lennének jócskán, de hát ahhoz nagy korszakok és nagy gondolkodók kellenének, hogy ezek a kérdések a valóságot nézve megoldódjanak. ■I Úgy igaz. Hát ha az imént azt mondtad, hogy provokáltalak, most akkor még provokatívabb kérdés következik. A pártbizottságban rajtad kívül még két marxista oktató van, mégpedig egyik a pártbizottság titkárhelyettese. Ők a választáskor határozott kézfeltartással nemmel szavaztak jelölésedre. A volt párttitkár és a másik párttitkár jelölt ugyancsak tagja az új pártbizottságnak. Nem zavar ez téged és a munkát? — Nézd, talán emlékszel, a titkárt választotta a taggyűlés elsőnek. Ezután megvolt az engem akár nyíltan, akár burkoltan ellenzőknek az az óriási előnye, hogy magukban azonnal eldönthessék, tudnak-e, akarnak-e velem együtt dolgozni, maradnak-e továbbra is a jelölő listán, ők maradtak, a tagság is elfogadta őket. Én bizakodó vagyok. Úgy látom a pártbizottság együttesen őszintén akarja a jobbítást, persze ki-ki a saját vérmérséklete és egyéni alkata szerint. Ez a sokszínűség — a mai magyar viszonyokat is tekintve — még talán szerencsés is. Bár lehet, hogy vannak, akik talán örülnének is, ha a pártbizottság belső harcok színterévé változna. ■I Megnyugvással vehetjük, hogy jó az összhang az új pártbizottságban. Úgy gondolom, hogy erre most még inkább szükség van mint valaha, hiszen a reformkoncepciók élén a pártnak kell haladnia — halljuk szinte naponta a különböző szintű vezetőktől egyaránt. Ehhez egységre van szükség, s racionális, vagy éppen radikálisabb politikai programra. A központi pártvezetés, úgy tűnik felvállalja a reformot, de lent inkább csak deklarációkkal találkozunk. Vagy fent is? Aztán az is kérdés, hogy a pártvezetés, vagy a tagság-e a reform igazi motorja? — Abból kellene kiindulni, hogy az a párt, amelyik eddig ténylegesen monolitikus egységben tudta elképzelni a pártmunkát, az utóbbi években kezdett fellazulni és szerintem mára egészségesen bomlásnak indult. Most én úgy gondolom, hogy ez a bomlás persze nem a párt szétveréséhez fog vezetni, hanem ahhoz, hogy az emberek a párton belül is saját fejjel — ami ott van a nyakukon — gondolkodnak és nem pedig másokéval. Ehhez egy sajátosan új helyzet teremtődött számukra érzésem szerint a pártmunkában. ■I Röviden körvonalazható-e az, hogy az új pártbizottság mit tesz majd a reform szellemében? — December hetedike óta működik az új pártbizottság. Nem tudom, hogy egy-másfél hónap alatt lehet-e sokat elvárni. Néhány szinten már érzékelhető, hogy működünk és létezünk. Más kérdés az, hogy egészen más módon kell tevékenykednünk most. Hogy ne legyek ennyire rejtélyes! Sokkal konkrétabban kell tevékenykednünk, alapszervezeti szinten kell megerősíteni a munkát; a pártbizottságnak jó elveket kell kidolgozni. Ezeket az elveiket tervezet formájában már eljuttattuk az alapszervezetekhez. A lényeg: az alapszervezetek önállóságára bízunk nagyon sokat a pártmunkában! Meg kellene szüntetni — és remélem sikerül ebben is komoly lépéseket tenni —, hogy felülről jöjjenek az utasítások, a párttagság pedig válaszol valami módon, ingerületi állapota szerint. Én úgy gondolom, ha a pártbizottság helyes irányelveket ad, s ezt a tagság kontroll alatt tudta tartani, és ha az alapszervezeteknek megvan az önállósága, akkor ez lényeges eltérés lesz az eddigiektől a következő időszakban. Nehézkes lesz — ezt is (Folytatás az 5. oldalon) BESZÉLGETÉS DR. BAKÓ FERENCCEL, A FŐISKOLAI PB TITKÁRÁVAL FOTÓ: SÁNDOR ISTVÁN MI PÁRTÉRTEKEZLETET A AKARTUNK! IGAZÁBÓL SZÁMÍTHATUNK-E TÁMOGATÁSRA? Dr. Elek Sándortól a Győr Városi Pártbizottság első titkárától kölcsönöztük alcímünket. Győr város és környéke kommunistáinak január 14-i küldött-tanácskozásán fogalmazta meg ezt az elmélkedésre késztető mondatot, a nagyon kritikus hozzászóláshalmaz után. Nem csak protokolláris kötelezettségek késztették a szerkesztőséget, hogy lapunk hasábjain nagyobb terjedelemben is foglalkozzunk e fontos politikai eseménnyel, hanem az is, hogy a nyilvánosság jegyében továbbgondolkodásra serkentsük párttagságunkat, a pártonkívülieket és hallgatóinkat is, s keressük a hozzászólásokban a választ az első titkár által megfogalmazott kérdésre. Megszólaltatjuk küldötteinket, s néhányat azok közül, akik a város egyes pártalapszervezetei nevében mondtak véleményt, s nyilatkoztak „A Jövő Üzemmérnöke,.-nek. (Cikkünk a 2. oldalon olvasható.) TARTALOMJEGYZÉK HELYETT Felgyorsultak az események, történések! Mindenek előtt a politikai szférában indult meg erőteljes mozgás. Az állampolgárok és kisebb-nagyobb csoportjaik, közösségeik keresik helyüket a társadalomban. A nyíltság, nyilvánosság és a nyitottság jegyében programokat fogalmaznak meg. A megújulás-átalakulás — a politikában, a gazdaságban — ma nemzeti létkérdés! Elősegítésén sáfárkodni mindnyájunk kötelessége. 1989. évi első számunk — miként az olvasó ezt tapasztalhatja — ha úgy tetszik nevezhető tematikusnak is. Riportjaink, cikkeink tartalmukban és terjedelmükben is eltérnek az eddigiektől. Elsősorban a politikai megújulás aktuális kérdéseivel foglalkoznak, másrészt bennük a felszínes véleménynyilvánítást elkerülendő, egy-egy problémakör teljesebb - bizonyára így sem a teljes - kifejtését szeretnénk adni. Mit tesz az új pártbizottság a reform szellemében? Mi a véleménye a főiskolai pártbizottság titkárának a pluralizmusról, hogyan képzeli el a főiskola perspektíváját, az oktatás-nevelés, a tudományos kutató munka helyzetét a jövőben? Hogyan értékeli a KISZ pozícióit, s a FIDESZ kopogtatását a főiskolán? Hogyan alakítható és fejleszthető a nyíltság, az őszinteség, a kritikus-önkritikus szellem, a demokrácia, a demokratikus légkör a főiskolán? Milyen lesz a kapcsolatunk a városi és a megyei pártbizottsággal . . .? Ezekre a kérdésekre ad többek között választ dr. Bakó Ferenc a főiskolai pártbizottság titkára. (Őszinteség, korrektség, együttműködés.”) „Nincs deffenzívában, de késésben van a párt” címszó alatt dr. Kreiter Mária az MSZMP megyei bizottságának titkára nyilatkozik lapunknak az ideológiáról, a művelődéspolitikáról, önmagáról. Foglalkozunk Győr város és a városkörnyék kommunistáinak 1989. január 14-i küldötttanácskozásával, a „Mi pártértekezletet akartunk” című cikkünkben, megszólaltatjuk küldötteinket, s néhány városi küldött véleményét is közöljük. Vitára bocsátjuk: a „Görbe tükör a gazdálkodásról” című dialógust, a „Reform előtt a nyelvoktatás”, az „Egy fegyelmi ügy kapcsán ...” és a „Megújuló számítástechnika” című cikkeket. Beszámolunk a főiskolai élet egy-egy eseményéről, köztünk néhány műszaki újdonságot, lapozgatunk új könyveinkben, tudósítunk sportszakosztályainkról . . .