A Jövő Üzemmérnöke, 1989 (17. évfolyam, 1-7. szám)

1989-02-01 / 1. szám

XVII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 3.— FI 1989. FEBRUÁR őszinteség, korrektség, együttműködés... ■i Régóta ismerjük egymást, immár több mint tizenkét éve kol­légák vagyunk. A meg­szólítás tehát nem gond. Gondolom abban is egyetérthetünk, hogy nincsenek tabuk. A vá­lasztás harmadik fordu­lója előtt bizony többen nem sok esélyt adtak neked. Aztán te lettél a SZIKTMF pártbizott­ságának a titkára. Hon­nan indultál, milyen pályát futottál be? — Parasztgyerekként in­dultam, Szekszárdon érettsé­giztem. A TF-et nappali ta­gozaton végeztem el 1964- ben. 1972-ben levelező tago­zaton filozófia szakos diplo­mát szereztem az ELTÉ-n, 74-ben ugyanitt doktoráltam. Aztán elkerültem Nyíregy­házára, a Tanárképző Főis­kolára, onnan ide Győrbe a Műszaki Főiskolára. És most itt vagyok ... ! — Hogyan érzed ma­gad filozófus-párttitkár­­ként? — Ezzel már provokálsz — az az érzésem, mert valamit sejtetni engedsz. Nekem kü­lönösebb problémám nincs ezzel kapcsolatban. Elméleti problémáim ugyan lennének jócskán, de hát ahhoz nagy korszakok és nagy gondolko­dók kellenének, hogy ezek a kérdések a valóságot nézve megoldódjanak. ■I Úgy igaz. Hát ha az imént azt mondtad, hogy provokáltalak, most akkor még provokatí­vabb kérdés követke­zik. A pártbizottságban rajtad kívül még két marxista oktató van, mégpedig egyik a párt­­bizottság titkárhelyette­se. Ők a választáskor határozott kézfeltartás­sal nemmel szavaztak jelölésedre. A volt párt­titkár és a másik párt­titkár jelölt ugyancsak tagja az új pártbizott­ságnak. Nem zavar ez téged és a munkát? — Nézd, talán emlékszel, a titkárt választotta a tag­gyűlés elsőnek. Ezután meg­volt az engem akár nyíltan, akár burkoltan ellenzőknek az az óriási előnye, hogy magukban azonnal eldönt­­hessék, tudnak-e, akarnak-e velem együtt dolgozni, ma­radnak-e továbbra is a jelö­lő listán, ők maradtak, a tagság is elfogadta őket. Én bizakodó vagyok. Úgy látom a pártbizottság együttesen őszintén akarja a jobbítást, persze ki-ki a saját vérmér­séklete és egyéni alkata sze­rint. Ez a sokszínűség — a mai magyar viszonyokat is tekintve — még talán sze­rencsés is. Bár lehet, hogy vannak, akik talán örülné­nek is, ha a pártbizottság belső harcok színterévé vál­tozna. ■I Megnyugvással ve­hetjük, hogy jó az össz­hang az új pártbizott­ságban. Úgy gondolom, hogy erre most még in­­kább szükség van mint valaha, hiszen a reform­­koncepciók élén a párt­nak kell haladnia — halljuk szinte naponta a különböző szintű ve­zetőktől egyaránt. Ehhez egységre van szükség, s racionális, vagy éppen radikálisabb politikai programra. A központi pártvezetés, úgy tűnik felvállalja a reformot, de lent inkább csak deklarációkkal találko­zunk. Vagy fent is? Aztán az is kérdés, hogy a pártvezetés, vagy a tagság-e a reform igazi­­ motorja? — Abból kellene kiindul­ni, hogy az a párt, amelyik eddig ténylegesen monoliti­kus egységben tudta elkép­zelni a pártmun­kát, az utób­bi években kezdett fellazul­ni és szerintem mára egész­ségesen bomlásnak indult. Most én úgy gondolom, hogy ez a bomlás persze nem a párt szétveréséhez fog vezet­ni, hanem ahhoz, hogy az emberek a párton belül is saját fejjel — ami ott van a nyakukon — gondolkodnak és nem pedig másokéval. Eh­hez egy sajátosan új helyzet teremtődött számukra érzé­sem szerint a pártmunkában. ■I Röviden körvona­lazható-e az, hogy az új pártbizottság mit tesz majd a reform szellemében? — December hetedike óta működik az új pártbizottság. Nem tudom, hogy egy-más­­fél hónap alatt lehet-e sokat elvárni. Néhány szinten már érzékelhető, hogy működünk és létezünk. Más kérdés az, hogy egészen más módon kell tevékenykednünk most. Hogy ne legyek ennyire rej­télyes! Sokkal konkrétabban kell tevékenykednünk, alap­szervezeti szinten kell meg­erősíteni a munkát; a párt­­bizottságnak jó elveket kell kidolgozni. Ezeket az elveiket tervezet formájában már el­juttattuk az alapszervezetek­­hez. A lényeg: az alapszer­vezetek önállóságára bízunk nagyon sokat a pártmunká­ban! Meg kellene szüntetni — és remélem sikerül ebben is komoly lépéseket tenni —, hogy felülről jöjjenek az uta­sítások, a párttagság pedig válaszol valami módon, in­gerületi állapota szerint. Én úgy gondolom, ha a pártbi­zottság helyes irányelveket ad, s ezt a tagság kontroll alatt tudta tartani, és ha az alapszervezeteknek megvan az önállósága, akkor ez lé­nyeges eltérés lesz az eddi­giektől a következő időszak­ban. Nehézkes lesz — ezt is (Folytatás az 5. oldalon) BESZÉLGETÉS DR. BAKÓ FERENCCEL, A FŐISKOLAI PB TITKÁRÁVAL FOTÓ: SÁNDOR ISTVÁN MI PÁRTÉRTEKEZLETET A AKARTUNK! IGAZÁBÓL SZÁMÍTHATUNK-E TÁMOGATÁSRA? Dr. Elek Sándortól a Győr Városi Pártbizottság első titkárától kölcsönöztük al­címünket. Győr város és környéke kommunistáinak január 14-i küldött-tanács­kozásán fogalmazta meg ezt az elmélkedésre késztető mondatot, a nagyon kritikus hozzászóláshalmaz után. Nem csak protokolláris kötelezettségek késztették a szerkesztőséget, hogy lapunk hasábjain nagyobb terjedelemben is foglalkozzunk e fontos politikai eseménnyel, hanem az is, hogy a nyilvánosság jegyében továbbgondolkodás­ra serkentsük párttagságunkat, a pártonkívülieket és hallgatóinkat is, s keres­sük a hozzászólásokban a választ az első titkár által megfogalmazott kérdés­re. Megszólaltatjuk küldötteinket, s néhányat azok közül, akik a város egyes pártalapszervezetei nevében mondtak véleményt, s nyilatkoztak „A Jövő Üzem­­mérnöke,.-nek. (Cikkünk a 2. oldalon olvasható.) TARTALOM­JEGYZÉK HELYETT Felgyorsultak az események, történések! Mindenek előtt a politikai szférában indult meg erőteljes mozgás. Az állampolgárok és kisebb-nagyobb csoportjaik, közösségeik ke­resik helyüket a társadalomban. A nyíltság, nyilvánosság és a nyitottság jegyében prog­ramokat fogalmaznak meg. A megújulás-át­alakulás — a politikában, a gazdaságban — ma nemzeti létkérdés! Elősegítésén sáfárkod­ni mindnyájunk kötelessége. 1989. évi első számunk — miként az olva­só ezt tapasztalhatja — ha úgy tetszik nevez­hető tematikusnak is. Riportjaink, cikkeink tartalmukban és terjedelmükben is eltérnek az eddigiektől. Elsősorban a politikai megúju­lás aktuális kérdéseivel foglalkoznak, más­részt bennük a felszínes véleménynyilvánítást elkerülendő, egy-egy problémakör teljesebb - bizonyára így sem a teljes - kifejtését sze­retnénk adni. Mit tesz az új pártbizottság a reform szelle­mében? Mi a véleménye a főiskolai pártbi­zottság titkárának a pluralizmusról, hogyan képzeli el a főiskola perspektíváját, az okta­tás-nevelés, a tudományos kutató munka helyzetét a jövőben? Hogyan értékeli a KISZ pozícióit, s a FIDESZ kopogtatását a főisko­lán? Hogyan alakítható és fejleszthető a nyíltság, az őszinteség, a kritikus-önkritikus szellem, a demokrácia, a demokratikus lég­kör a főiskolán? Milyen lesz a kapcsolatunk a városi és a megyei pártbizottsággal . . .? Ezekre a kérdésekre ad többek között választ dr. Bakó Ferenc a főiskolai pártbizottság tit­kára. (Őszinteség, korrektség, együttműkö­dés.”) „Nincs deffenzívában, de késésben van a párt” címszó alatt dr. Kreiter Mária az MSZMP megyei bizottságának titkára nyilat­kozik lapunknak az ideológiáról, a művelő­déspolitikáról, önmagáról. Foglalkozunk Győr város és a városkörnyék kommunistáinak 1989. január 14-i küldött­tanácskozásával, a „Mi pártértekezletet akar­tunk” című cikkünkben­­, megszólaltatjuk küldötteinket, s néhány városi küldött vélemé­nyét is közöljük. Vitára bocsátjuk: a „Görbe tükör a gaz­dálkodásról” című dialógust, a „Reform előtt a nyelvoktatás”, az „Egy fegyelmi ügy kap­csán ...” és a „Megújuló számítástechnika” című cikkeket. Beszámolunk a főiskolai élet egy-egy ese­ményéről, köztünk néhány műszaki újdonsá­got, lapozgatunk új könyveinkben, tudósítunk sportszakosztályainkról . . .

Next