A Jövő Üzemmérnöke, 1990 (18. évfolyam, 1-9. szám)
1990-01-01 / 1. szám
AZT TANULJUK, AMI NINCS, DE LESZ! Műszaki informatika szak Új szak, új elképzelés, új technika, új elhelyezkedési kilátások! Mindezt nyújtja az INFORMATIKA szak, amelyben a tananyag JELENTŐS RÉSZÉT SZABADON VÁLASZTHATOD! • számítógép-programozás profi módra, # számítógépes rendszerek létrehozása, • bárhol alkalmazható szervezői szakismeretek, • programok saját használatra (szövegszerkesztő, rajzoló, tervező, fordító, kép-digitalizáló stb.) A tanulást saját — IBM kompatibilis - PC XT, AT számítógéppark segíti. Ami az információs rendszerek szervezésében újdonságként jelentkezik, nálunk már tanítjuk. Ezért a végzett informatikusok az egész országban keresettek, s elhelyezkedési gondjuk nincs. És tanítunk minden olyan ismeretanyagot, amely egy jól képzett szakember fegyvertárából nem hiányozhat! Tárgyalni kell? Tanítunk vezetéselméletet, joggyakorlatot, piackutatást, idegen nyelvet (angol, francia, német, olasz, orosz választható és nyelvvizsgára is lehetőség van!) Tervezni kell? Tanítunk matematikát, mechanikát, szervezést, operációkutatást, hálózattervezést stb. Tudni kell? Igen! De erről a jövendő informatikusnak kell majd számot adni! Még valamit: TÁRSADALMI TANULMÁNYI ÖSZTÖNDÍJ is van! Ha valaki a tanulmányok kezdetén el akarja magát kötelezni valamely vállalat vagy szervezet mellett, lehetősége van társadalmi tanulmányi szerződést kötni, elsősorban közlekedési vállalatokkal (MÁV, VOLÁN, ÉPFU, BSZV, POSTA stb.). És mindehhez a háttér: GYŐR, a három folyó városa! Például: A kimeríthetetlen Széchenyi „...A Mama csak elrémült attól a sok masinától, emelőkarral, kaliblival stb. stb., ami a fürdéshez szükséges — és ezt nem lehet rossz néven venni tőle, különösen amióta Cenken egy — azt hiszem kínai — vágó- vagy sokkal inkább — ,,bőgő”-masina produkálja magát, ami hallatlanul lármás, de ,,édeskeveset" teljesít, noha minden 1/4 órában reparálni kell — időnyereség végett. — Mindennek megvan a maga célja! És mégis kár lenne mindent géppel csinálni! Pl. gyerekeket! ...” „Hogy az ember derekasan tudjon teljesíteni valamit, ahhoz: sokat kell látni, 2: sokat olvasni róla, 3: hűvösen elgondolkodni rajta, 4: tökéletesen részeire bontani, 5: szenvtelenül cselekedni! Így biztosítja az ember a sikert.’’ + + + „Ma szinte minden művelt ember, ha gazdálkodásról van szó, nyelvén hordja ezt az ismert angol mondást: «Time is money«. — Valóban nagyszerű mondás, de szerintem nem eléggé kimerítő, mert ahogy én gondolom — hogy pontosak legyünk —, azt kellene mondani: Time is more than money! Mert a világ ezer példája mutatja, hogy a gazdag, ha koldusbotra jutott, ismét meggazdagodhatik, sőt gazdagabb lehet, mint valaha; a pénz stb. tehát pótolható, míg az elfecsérelt idő visszavonhatatlanul elveszett. —" „Kérlek Téged, vésd komolyan szilárdan emlékezetedbe — hogy ’jól csinálni’ mindent, még a 'legeslegkönnyebbnek tűnőt’ is nehéz, de nagyon nehéz. — A könnyű felfogású, mint Te vagy, könnyen esik abba a hibába, hogy semmit sem tekint át jól és kielégítő mértékben. —” Gyarapodtunk A Közlekedési Főfelügyelet pályázatán elnyert HITEKA-K 100 típusú kerékkiegyensúlyozó berendezés e műszercsalád világviszonylatban is új generációjához tartozik. A kiegyensúlyozatlanságot mérő erőmérő érzékenysége olyan nagy, hogy a mérés előkészületeként elegendő a kerék kézzel történő körbeforgatása (nincs balesetveszély, elmarad a védőburkolat!). A műszer tartozéka egy axiális és radiális abroncsütés-érzékelő is, mely a köpeny esetleges gyártási hibáinak kimutatására szolgál. Valami új kezdődött Valami megváltozott azon a csütörtökön. A szöveget, az egymásra mutogatást, majd az újbóli visszahúzódást felváltotta végre a cselekvés. Új tanterv készül ilyentájt — boncolom — minden intézetben, tanszéken. A TAI-ban is. A tanszékvezetők kérték a hallgatók véleményét, javaslatait, és ez 1989-ben nem maradt meg a formalitás szintjén. Okosan, vitatkozva a hallgatók végül is elérték, amit szerettek volna. A hallgatók felrázása, figyelmük felkeltése jövőjük Iránt, a vezetékes mévesek érdeme. Ők kezdeményezték a fórumot, melynek előzménye a tanszéken belüli diákparlament volt. A kezdeményezéshez csatlakozott a vezetéknélküli, majd a közlekedésautomatika osztály. És november 30-án este — láss csodát — tiszta víz került egy csomó átlátszatlan pohárba. A gyűlés demokratikus légkörben zajlott le. Az elnök — álljon, Itt a neve: Lajos János —, mert ő tette talán a legtöbbet a hallgatók közül került ki. Tanár és hallgató egyenrangú félként indult a vitában. Eddig — hallomásból tudom — a diákparlamentek, az ilyetékt összejövetelek, a hallgatók egységes álláspontja nélkül játszódtak, és fulladtak kudarcba. Most ez nem így történt. Sok vitás kérdésben konszenzus jött létre. Például a szakon nagy probléma volt mindig a Jegyzőkönyvkérdés, most megoldódott. Szóba került a négyéves képzés is. Tanár, hallgató kijelentette, igenis szükség van a négyéves képzésre a TAI-ban is! Nem tudom más intézetekben, szakokon mi a helyzet? Mindenesetre jó érzéssel kívánok minden intézetnek legalább ilyen sikerélményt, és nehéz, súrlódástól sem mentes, de — remélem — gyümölcsöző összhangot tanár és hallgatók között... és egy olyan egészséges folyamatot, amilyen — reméljük nem átmeneti jelleggel — nálunk indult el azon a csütörtökön. TANULJ, HOGY TANÍTHASS! üzemmérnök-tanár szak záloga az iskola, ahol mér a XXL századra ké-I. J I _ f j jut JU | j. tj k. j * I. J y n || .Ti La L, t j- f j. jJ ~ t rfMkjútkít szuinek Tel q noidoK. tiincs szcöm Teiuowii mim sok száz, sok ezer tanítványon keresztöl a jává század technikai TOjiOQOSvRvK rcszcseve voim* i _ I _J _a_ J _ _ LAomiiImaL I I« mm 110m jmfr .n. L 111 JL • t« _ reiaaataira Keszuineri w a nangaioji. in vomer tá talán az egyik leggyorsabb fejlődés a hazai infrastruktúrában. Ehhez azonban olyan szakmunkásokat és technikusokat kell képezni, akik nemcsak ismerik a legkorszerűbb gépjárműszerkezeteket, hanem azok karbantartását és javítását is szakszerűen tudják elvégezni. A tanár szakon a képzési idő négy év, de a ■ k nemcsak tanári, hanem autógépésze, gépész-üzemmérnöki oklevelet is tanulmányaik során a hallgatók nagy szabad-SO99OI VyfwSnRvlvJQK 0 vUnlQrgyOKQl On* ilj i __ elftftSkrtélti a) ja-tlt* Ua/iu vvlvLir tmint unnu ailDOn Q0nTn6tlK vi OZl IS* »109? WvKlulCölul a közlekedési vállalatoknál folyó oktatási feladatokra akarnak felkészülni. A r y/sl/ m »1 ^f-jf —,1!,j^|. jl_ SZQlvQn ClSOsUt POR O Egymás mellett (A VONATON) Ezt a történetet a vonaton hallottam egyszer. Álltam a peronon, és a hátam mögött lévő fülkéből kilépett egy idősebb úr. Tatabánya és Biatorbágy között történt a gyorson. Odalépett hozzám, és felsóhajtva befelé mutogatott. — Ezek a nők annyit tudnak fecsegni — nevetett —, hogy muszáj kiszellőztetni a fejemet. Nem zavarom, fiatal barátom? — Dehogy — válaszoltam —, tessék csak idejönni az ablakhoz, itt jobb a levegő — mosolyogtam rá. Álltunk. A vágányokat újították fel, vagy Isten tudja, mit csináltak azok a hatalmas gépek a mellettünk lévő sínen. A rádió is bemondta, a győri pályaudvaron pedig sűrű bocsánatkérések közepette készítettek fel bennünket a kellemetlenségekre, meg persze a késésre. — Hová megy fiatal barátom? — kérdezte az úr. — Pestre — mondtam —, megnézem, hogyan kiáltják ki a köztársaságot — válaszoltam, hangomban valami hatalmas örömmel, amiről nem tehettem. Rámnézett az öreg, és ezután már nem lehetett megállítani a beszédben. — Hetvenéves vagyok — kezdte —, és őszintén mondom, fiatal barátom, nekem nagyon tetszenek ezek a változások, amelyek ma itt történnek. Tudom, én nem fogom soha élvezni ennek a gyümölcsét, de már rengeteget kaptam ezektől a mocskosoktól. Tíz évig voltam odaát — miért a fejével a menetirány felé —, fogságban. Ők sem tudták, miért. Egyszer fasisztának, másszor antifasisztának neveztek. Bányász voltam, fúrómester — folytatta —, és itt találkoztam az oroszok között először rendes emberrel. Lent dolgoztunk a vájatban, amikor odajött hozzám a főnök. Meg kellett még csinálni egy-két dolgot azután, hogy végigdolgoztuk az egész napot. Lesz pénz — tette hozzá az orosz —, de fele-fele — nyújtotta a kezét. Elvállaltam, jó is volt. Látja, barátom — hajolt közelebb hozzám az öreg —, azok között is van jó ember, nem maguktól lettek olyanok, amilyenek. Csak ők is meghajoltak az erőszaknak. Van, aki aljas lett, van, aki belepusztult, és van, aki nem változott. Nevetett, majd kínlódva köhögni kezdett, és rám támaszkodott. Éreztem a remegését. Mikor megnyugodott végre, előhúzott egy kis üveget, kopott, ősrégi zakója zsebéből. Elém nyújtotta. Jó erős, igazi pálinka volt, ahogy végigszaladt a torkomon, felmelegedtem. Dicsértem volna az italt, de az öreg ekkor már újra beszélt: — Az oroszoknak a házimunkát is mi csináltuk. Elvittek engem is egyszer a parancsnokhoz fát vágni. Otthagytak minket, mi meg dolgoztunk, mint az állat, mert a főnökök az effajta melóra voltak a legkényesebbek. Mikor aztán befejeztük a munkát, végigdőltünk a füvön, és valami ájulásszerű álomba merültünk. Az oldalamon feküdtem. Nem tudom, mennyi idő telt el. Amikor felébredtem, láttam, hogy valaki óvatosan, finoman nyitja a szép kis ház ajtaját. Szinte hangosan felnevettem arra a gondolatra, milyen érdekes lenne, ha az az állat főparancsnok nyitná az ajtót, és odajönne hozzám, kinyújtaná a kezét, felsegítene, bekísérne a konyhába, ihatnék a vodkájából, meg adna enni is. De nem. A felesége lépett ki a házból, és félve, lassan, halkan jött oda hozzánk. Nem vette észre, hogy felébredtem. Érdeklődve, sajnálkozva nézett ránk. Szép, igazi orosz nő volt. Lassan odalépett mindegyikünkhöz, megsimogatta a hajunkat. Közben valami érthetetlen szót motyogott. Nem bírtam tovább, kinyitottam a szemem, felkönyököltem, és rápillantottam. Nem tudom, mennyi ideig néztük egymást, csak arra emlékszem, olyan jó volt egy szabad embert látni, aki nem ítéltetett éhhalálra. Közben felébredtek a többiek is. — Éhesek? — kérdezte a nő halkan. — Persze — mondtuk egyszerre. — Soha ne tudja meg, fiatal barátom — nézett a szemembe az öreg —, mi az az éhség. Annál rosszabb nincs. Csak az ismeri, aki már átélte egyszer. A nő felállt, és azt mondta, levest főz, nemsokára kész lesz. Amolyan szegényes lé volt, de meleg, és laktató a liszttől. Legalább tíz liternyit főzött egy hatamas kondérban. Mindet megettük. Az az asszony végig ott ült velünk szemben, és hol zokogott, hol nevetett. Pillanatok alatt kitöröltük a kondért. Újra megkérdezte, ennénk-e még. Felfaltuk az összes szalonnát, kenyeret, mindent, ami ehető volt a házban, örök hálával gondolok erre az asszonyra. Amíg élek, sosem fogom elfelejteni. Mindketten az ablak felé fordulva, álltunk a vonat peronján. Amikor odafordultam, láttam az öreg könynyes arcát. Soha ne érje meg ezt barátom, mondta még egyszer. Aztán megérkeztünk a Kelenföldi pályaudvarra. Fogtam az öreg karját, hogy lesegítsem a vonatról. Hálásan nézett rám, majd egymás mellett ballagtunk az aluljáró felé. Segítettem vinni a bőröndjét, és a szemből fújó őszi szél vállamhoz szorította a nemzetiszín lobogót, mely szabadon lenghetett a hosszú vonatozás után. Szabó Péter 262. tk.