A Jövő Üzemmérnöke, 1990 (18. évfolyam, 1-9. szám)

1990-01-01 / 1. szám

AZT TANULJUK, AMI NINCS, DE LESZ! Műszaki informatika szak Új szak, új elképzelés, új technika, új elhe­lyezkedési kilátások! Mindezt nyújtja az INFOR­MATIKA szak, amelyben a tananyag JELENTŐS RÉSZÉT SZABADON VÁLASZTHATOD! • számítógép-programozás profi módra, # számítógépes rendszerek létrehozása, • bárhol alkalmazható szervezői szakismere­tek, • programok saját használatra (szövegszer­kesztő, rajzoló, tervező, fordító, kép-digitali­­záló stb.) A tanulást saját — IBM kompatibilis - PC XT, AT számítógéppark segíti. Ami az információs rendszerek szervezésében újdonságként jelentkezik, nálunk már tanítjuk. Ezért a végzett informatikusok az egész ország­ban keresettek, s elhelyezkedési gondjuk nincs. És tanítunk minden olyan ismeretanyagot, amely egy jól képzett szakember fegyvertárából nem hiányozhat! Tárgyalni kell? Tanítunk vezetéselméletet, joggyakorlatot, piackutatást, idegen nyelvet (angol, francia, német, olasz, orosz választha­tó és nyelvvizsgára is lehetőség van!) Tervezni kell? Tanítunk matematikát, mecha­nikát, szervezést, operációkutatást, hálózatter­vezést stb. Tudni kell? Igen! De erről a jövendő informa­tikusnak kell majd számot adni! Még valamit: TÁRSADALMI TANULMÁNYI ÖSZTÖNDÍJ is van! Ha valaki a tanulmányok kezdetén el akarja magát kötelezni valamely vállalat vagy szervezet mellett, lehetősége van társadalmi tanulmányi szerződést kötni, elsősorban közlekedési válla­latokkal (MÁV, VOLÁN, ÉPFU, BSZV, POSTA stb.). És mindehhez a háttér: GYŐR, a három fo­lyó városa! Például: A kimeríthetetlen Széchenyi „...A Mama csak elrémült attól a sok masinától, emelőkarral, kaliblival stb. stb., ami a fürdéshez szük­séges — és ezt nem lehet rossz néven venni tőle, kü­lönösen amióta Cenken egy — azt hiszem kínai — vá­gó- vagy sokkal inkább — ,,bőgő”-masina produkálja magát, ami hallatlanul lármás, de ,,édeskeveset" telje­sít, noha minden 1/4 órában reparálni kell — időnye­reség végett. — Mindennek megvan a maga célja! És mégis kár lenne mindent géppel csinálni! Pl. gyere­keket! ...” „Hogy az ember derekasan tudjon teljesíteni vala­mit, ahhoz­­: sokat kell látni, 2: sokat olvasni róla, 3: hűvösen elgondolkodni rajta, 4: tökéletesen részeire bontani, 5: szenvtelenül cselekedni! Így biztosítja az ember a sikert.’’ + + + „Ma szinte minden művelt ember, ha gazdálkodás­ról van szó, nyelvén hordja ezt az ismert angol mon­dást: «­Time is money«. — Valóban nagyszerű mondás, de szerintem nem eléggé kimerítő, mert ahogy én gon­dolom — hogy pontosak legyünk —, azt kellene mon­dani: Time is more than money! Mert a világ ezer példája mutatja, hogy a gazdag, ha koldusbotra jutott, ismét meggazdagodhatik, sőt gazdagabb lehet, mint valaha; a pénz stb. tehát pótolható, míg az elfecsérelt idő visszavonhatatlanul elveszett. —" „Kérlek Téged, vésd komolyan szilárdan emlékeze­tedbe — hogy ’jól csinálni’ mindent, még a 'legesleg­könnyebbnek tűnőt’ is nehéz, de nagyon nehéz. — A­ könnyű felfogású, mint Te vagy, könnyen esik abba a hibába, hogy semmit sem tekint át jól és kielégítő mértékben. —” Gyarapodtunk A Közlekedési Főfelügyelet pá­lyázatán elnyert HITEKA-K 100 típusú kerékkiegyensúlyozó be­rendezés e műszercsalád világ­viszonylatban is új generációjához tartozik. A kiegyensúlyozatlan­ságot mérő erőmérő érzékenysé­ge olyan nagy, hogy a mérés előkészületeként elegendő a ke­rék kézzel történő körbeforgatá­sa (nincs balesetveszély, elma­rad a védőburkolat!). A műszer tartozéka egy axiális és radiális abroncsütés-érzékelő is, mely a köpeny esetleges gyártási hibái­nak kimutatására szolgál. Valami új kezdődött Valami megváltozott azon a csütörtökön. A szöveget, az egy­másra mutogatást, majd az új­bóli visszahúzódást felváltotta végre a cselekvés. Új tanterv készül ilyentájt — bonc­olom — minden intézetben, tanszéken. A TAI-ban is. A tan­székvezetők kérték a hallgatók véleményét, javaslatait, és ez 1989-ben nem maradt meg a for­malitás szintjén. Okosan, vitat­kozva a hallgatók végül is elér­ték, amit szerettek volna. A hallgatók felrázása, figyel­mük felkeltése jövőjük Iránt, a vezetékes m­­­évesek érdeme. Ők kezdeményezték a fórumot, mely­nek előzménye a tanszéken be­lüli diákparlament volt. A kez­deményezéshez csatlakozott a vezetéknélküli, majd a közleke­désautomatika osztály. És no­vember 30-án este — láss cso­dát — tiszta víz került egy cso­mó átlátszatlan pohárba. A gyű­lés demokratikus légkörben zaj­lott le. Az elnök — álljon, Itt a neve: Lajos János —, mert ő tette talán a legtöbbet a hallga­tók közül került ki. Tanár és hallgató egyenrangú félként in­dult a vitában. Eddig — hallomásból tudom — a diákparlamentek, az ilyetékt összejövetelek, a hallgatók egy­séges álláspontja nélkül játszód­tak, és fulladtak kudarcba. Most ez nem így történt. Sok vitás kérdésben konszenzus jött létre. Például a szakon nagy problé­ma volt mindig a Jegyzőkönyv­­kérdés, most megoldódott. Szó­ba került a négyéves képzés is. Tanár, hallgató kijelentette, igen­is szükség van a négyéves kép­zésre a TAI-ban is! Nem tudom más intézetekben, szakokon mi a helyzet? Minden­esetre jó érzéssel kívánok min­den intézetnek legalább ilyen sikerélményt, és nehéz, súrlódás­tól sem mentes, de — remélem — gyümölcsöző összhangot tanár és hallgatók között... és egy olyan egészséges folyamatot, ami­lyen — reméljük nem átmeneti jelleggel — nálunk indult el azon a csütörtökön. TANULJ, HOGY TANÍTHASS! üzemmérnök-tanár szak záloga az iskola, ahol mér a XXL századra ké-I. J I _ f j jut JU | j. tj k. j * I. J­ y n || .Ti L­a L, t j- f j. jJ ~ t rfMkjútkít szuinek Tel q noid­oK. tiincs szcöm Teiuowii mim sok száz, sok ezer tanítványon keresztöl a jává század technikai TOjiOQOSvRvK rcszcseve voim* i _ I _­­J _a_ J _ _ LAomiiImaL I I« mm 110m jmfr .n. L 111 JL • t« _ reiaaataira Keszuineri w a nan­gaioji. in vom­er tá talán az egyik leggyorsabb fejlődés a hazai infrastruktúrában. Ehhez azonban olyan szak­munkásokat és technikusokat kell képezni, akik nemcsak ismerik a legkorszerűbb gépjármű­szerkezeteket, hanem azok karbantartását és javítását is szakszerűen tudják elvégezni. A tanár szakon a képzési idő négy év, de a ■ k nemcsak tanári, hanem autógépész­e, gépész-üzemmérnöki oklevelet is tanulmányaik során a hallgatók nagy szabad-SO99OI VyfwSnRvlvJQK 0 vUnlQrgyOKQl On* ilj i __ elftftSkrtélti a) ja-tl­­t* Ua/iu vvlvLir tmint unnu ailDOn Q0nTn6tlK vi OZl IS* »109? WvKlulCölul a közlekedési vállalatoknál folyó oktatási fel­adatokra akarnak felkészülni. A r y/sl/ m »1 ^f-jf —,1!,j^|. jl_ SZQlvQn ClSOsUt POR O Egymás mellett (A VONATON) Ezt a történetet a vonaton hallottam egyszer. Álltam a peronon, és a hátam mögött lévő fülkéből kilépett egy idősebb úr. Tatabánya és Biatorbágy között tör­tént a gyorson. Odalépett hozzám, és felsóhajtva be­felé mutogatott. — Ezek a nők annyit tudnak fecsegni — nevetett —, hogy muszáj kiszellőztetni a fejemet. Nem zavarom, fiatal barátom? — Dehogy — válaszoltam —, tessék csak idejönni az ablakhoz, itt jobb a levegő — mosolyogtam rá. Álltunk. A vágányokat újították fel, vagy Isten tud­ja, mit csináltak azok a hatalmas gépek a mellettünk lévő sínen. A rádió is bemondta, a győri pályaudva­ron pedig sűrű bocsánatkérések közepette készítettek fel bennünket a kellemetlenségekre, meg persze a ké­sésre. — Hová megy fiatal barátom? — kérdezte az úr. — Pestre — mondtam —, megnézem, hogyan kiált­ják ki a köztársaságot — válaszoltam, hangomban va­lami hatalmas örömmel, amiről nem tehettem. Rám­nézett az öreg, és ezután már nem lehetett megállíta­ni a beszédben. — Hetvenéves vagyok — kezdte —, és őszintén mondom, fiatal bar­átom, nekem nagyon tetszenek ezek a változások, amelyek ma itt történnek. Tudom, én nem fogom soha élvezni ennek a gyümölcsét, de már rengeteget kaptam ezektől a mocskosoktól. Tíz évig voltam odaát — miért a fejével a menetirány felé —, fogságban. Ők sem tudták, miért. Egyszer fa­sisztának, másszor antifasisztának neveztek. Bányász voltam, fúrómester — folytatta —, és itt találkoztam az oroszok között először rendes emberrel. Lent dol­goztunk a vájatban, amikor odajött hozzám a főnök. Meg kellett még csinálni egy-két dolgot azután, hogy végigdolgoztuk az egész napot. Lesz pénz — tette hoz­zá az orosz —, de fele-fele­ — nyújtotta a kezét. Elvál­laltam, jó is volt. Látja, barátom — hajolt közelebb hozzám az öreg —, azok között is van jó ember, nem maguktól lettek olyanok, amilyenek. Csak ők is meg­hajoltak az erőszaknak. Van, aki aljas lett, van, aki belepusztult, és van, aki nem változott. Nevetett, majd kínlódva köhögni kezdett, és rám támaszkodott. Éreztem a remegését. Mikor megnyugo­dott végre, előhúzott egy kis üveget, kopott, ősrégi za­kója zsebéből. Elém nyújtotta. Jó erős, igazi pálinka volt, ahogy végigszaladt a torkomon, felmelegedtem. Dicsértem volna az italt, de az öreg ekkor már újra beszélt: — Az oroszoknak a házimunkát is mi csináltuk. El­vittek engem is egyszer a parancsnokhoz fát vágni. Otthagytak minket, mi meg dolgoztunk, mint az állat, mert a főnökök az effajta melóra voltak a legkénye­sebbek. Mikor aztán befejeztük a munkát, végigdől­tünk a füvön, és valami ájulásszerű álomba merül­tünk. Az oldalamon feküdtem. Nem tudom, mennyi idő telt el. Amikor felébredtem, láttam, hogy valaki óvatosan, finoman nyitja a szép kis ház ajtaját. Szin­te hangosan felnevettem arra a gondolatra, milyen ér­dekes lenne, ha az az állat főparancsnok nyitná az aj­tót, és odajönne hozzám, kinyújtaná a kezét, felsegí­tene, bekísérne a konyhába, ihatnék a vodkájából, meg adna enni is. De nem. A felesége lépett ki a ház­ból, és félve, lassan, halkan jött oda hozzánk. Nem vette észre, hogy felébredtem. Érdeklődve, sajnálkoz­va nézett ránk. Szép, igazi orosz nő volt. Lassan oda­lépett mindegyikünkhöz, megsimogatta a hajunkat. Közben valami érthetetlen szót motyogott. Nem bír­tam tovább, kinyitottam a szemem, felkönyököltem, és rápillantottam. Nem tudom, mennyi ideig néztük egymást, csak arra emlékszem, olyan jó volt egy sza­bad embert látni, aki nem ítéltetett éhhalálra. Közben felébredtek a többiek is. — Éhesek? — kérdezte a nő halkan. — Persze — mondtuk egyszerre. — Soha ne tudja meg, fiatal barátom — nézett a szemembe az öreg —, mi az az éhség. Annál rosszabb nincs. Csak az ismeri, aki már átélte egyszer. A nő fel­állt, és azt mondta, levest főz, nemsokára kész lesz. Amolyan szegényes lé volt, de meleg, és laktató a liszt­től. Legalább tíz liternyit főzött egy hatamas kondér­­ban. Mindet megettük. Az az asszony végig ott ült ve­lünk szemben, és hol zokogott, hol nevetett. Pillanatok alatt kitöröltük a kondért. Újra megkérdezte, ennénk-e még. Felfaltuk az összes szalonnát, kenyeret, mindent, ami ehető volt a házban, örök hálával gondolok erre az asszonyra. Amíg élek, sosem fogom elfelejteni. Mindketten az ablak felé fordulva, álltunk a vonat peronján. Amikor odafordultam, láttam az öreg köny­­nyes arcát. Soha ne érje meg ezt barátom, mondta még egyszer. Aztán megérkeztünk a Kelenföldi pálya­udvarra. Fogtam az öreg karját, hogy lesegítsem a vonatról. Hálásan nézett rám, majd egymás mellett ballagtunk az aluljáró felé. Segítettem vinni a bő­röndjét, és a szemből fújó őszi szél vállamhoz szorí­totta a nemzetiszín lobogót, mely szabadon lenghetett a hosszú vonatozás után. Szabó Péter 262. tk.

Next