A Jövő Üzemmérnöke, 1991 (18-19. évfolyam, 1-8. szám)
1991-02-01 / 10. szám
„EGYNEK MINDEN NEHÉZ, SOKNAK SEMMI SEM LEHETETLEN" A „Legnagyobb magyar" születésének közelgő 200. évfordulója mindinkább kételyeket ébreszt bennünk a hazai ünneplési szokások célszerűségét illetően. Szinte az utolsó pillanatban alakult meg az Országos Széchenyi Emlékbizottság. A rendelkezésre álló idő rövid, de hasznosan kihasználható. Mivel az országos bizottság csak koordinál, az igazi felelősség a programokkal, kiadványokkal jelentkező intézményeket, egyleteket terheli. Úgy tűnik, ismét jelen lesz a túlzásokkal tarkított ünneplés is a rendezvények sorában. A tucatnyi vetélkedőre, szavalóversenyre hívó levél jelzi, hogy a divat ismét előtérbe kerül. „Nem megemlékezés, hagyományápolás, hanem Széchenyi őrület várható” — mondta ezelőtt fél évvel Széchényi Péter. Rajtunk múlik, hogy igaz lesz-e ez az előrejelzés? Mind több jel mutat arra is, hogy a komoly, végiggondolt formák kiolthatják a dilettáns próbálkozásokat. A nagycenki Széchenyi Múzeum és a Széchenyi Kör az évforduló középponti organizátora. A közelmúltban jelent meg a Széchenyi emlékek, emlékhelyek című kiadvány. A könyv teljességre törekedve számba veszi Széchenyi István életének jelölt és jelöletlen fontosabb állomásait, a róla készült művészeti alkotásokat. Szentkuti Károly és Vértes László munkája alapvető lexikális és életrajzi tényeket közöl. Az emléktáblák szövege az évszámok alapján is híven közvetíti Széchenyi tevékenységének megítélését. Széchenyi István alakja a társadalmi harcok mellett a művészeti életben is politikai kérdéssé vált. Ybl Miklós, Stróbl Alajos, Barabás Miklós, Kisfaludi Strobl Zsigmond, Pátzay Pál, Izsó Miklós, Borsos Miklós, Sz. Egyed Emma neve jelzi többek között a művészeti élet s a Széchenyi kultusz kapcsolatát. A szobrok eredete közös: Hans Anton Gasser bécsi művész az idős Széchenyiről készített hiteles ábrázolást, a reformkor politikusáról eszményített formák maradtak meg. A főiskola aulájában Sz. Egyed Emma soproni szobrász, művész bronz domborművét 1987. május 14-én avatták. Felirata: „Egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen”. A parkban álló mellszobor is bronzból készült. A művet 1987-ben Urbán Lajos akkori közlekedési miniszter adományozta intézményünknek. Eredetije a Közlekedési Múzeum épületében található. E könyv alapján már többet tudunk eredetéről is. A Magyar Királyi Államvasutak Igazgatósága és a Magyar Hajózási Klub egy ünnepség keretében 1941. október 7-én leplezte le az azóta eltűnt szoborról (Dunaiszky Lőrinc alkotása) készült másolatot. A márvány másolatról két bronz másolat is készült. Külön érdekességeket jelent az egyes településekhez, épületekhez kapcsolható történelmi tény. Érdemes szólni Széchenyi utazásainak időrendi összeállításáról. Az utazások útvonala, ideje, az állomások felkeresésének célja egy irányba mutat: meghatározott szempontok alapján Széchenyi a társadalom állapotáról tényanyagot gyűjtött, a megteendő lépéseket külhoni példákkal igyekezett — a hazai értő közvéleményt megnyerve — bemutatni. A kötet mutatói jól használhatók. A Széchenyi centenárium értéke rajtunk is múlik. Mindehhez a szellemi alapot az itt ismertetett könyv, s remélhetőleg több hasonló kiadvány is megadja. Winkler Csaba A SZÉCHENYI ISTVÁN MŰSZAKI FŐISKOLA LAPJA XVIII. ÉVFOLYAM 10. SZÁM ARA: 7 Ft 1991. FEBRUÁR Árokszállási Tibor, osztályvezető (Főigazgatói Hivatal), Márkus Julianna osztályvezető (Főiskolai Könyvtár), dr. Kecskés Imre igazgató (Gazdasági Igazgatóság), Ugróczky László tanszékvezető (Hajózási Tanszék), dr. Prohászkáné dr. Szilágyi Enikő nyelvtanár (Idegen Nyelvi Tanszék), Somogyi Lászlóné gazdasági vezető (Kollégium), dr. Zsenák Ferenc főiskolai docens (Közlekedésgépészeti Intézet), Szénásy István főiskolai adjunktus (Közlekedésgépészeti Intézet), Pintér József főiskolai docens (Közlekedésgépészeti Intézet), dr. Pordán Mihály főiskolai docens (Közlekedésgépészeti Intézet), Csizmazia Ferencné dr. főiskolai docens (Közlekedésgépészeti Intézet), dr. Honvári János tanszékvezető (Közlekedési és Logisztikai Intézet), dr. Prileszky István tanszékvezető (Közlekedési és Logisztikai Intézet), dr. Bikás Ernő tanszékvezető (Közlekedési és Logisztikai Intézet), dr. Vasvári István tanszékvezető (Közlekedési és Logisztikai Intézet), dr. Mátyus János főiskolai docens (Közlekedési és Logisztikai Intézet), dr. Szörényi Miklós főiskolai docens (Matematikai és Számítástechnikai Tanszék), Tóth Péter osztályvezető (Műszaki Ellátási Osztály), dr. Vásárhelyi Zsuzsa tanszékvezető (Műszaki Tanárképző Tanszék), Várnagy András tanszékvezető (Testnevelési Tanszék) dr. Bakó Ferenc főiskolai docens (Társadalomtudományi Tanszék), dr. Héray Tibor főiskolai docens (Távközlési és Automatizálási Intézet), Hodossy László főiskolai adjunktus (Távközlési és Automatizálási Intézet), Standeisky István főiskolai adjunktus (Távközlési és Automatizálási Intézet), dr. Koren Csaba igazgató (Építési Intézet), dr. Koppány Attila tanszékvezető (Építési Intézet), dr. Papp Zoltán főiskolai adjunktus (Építési Intézet), Guzmics János főiskolai adjunktus (Építési Intézet), dr. Kiss Ferenc főiskolai adjunktus (Építési Intézet). Nagy elvárásokkal tekintek az újonnan megválasztott főiskolai tanács első ülésére, az önkormányzati tevékenység alakulására. Élni fog-e lehetőségeivel, megteszi-e az első határozott lépéseket a vezetőválasztások felelősségteljes kezdeményezésére. Az évtizedek óta „csak" oktatásra, gyakorlatvezetésre ítéltetett oktatói réteg kihasználja-e, hogy szabadon bátran kinyilvánítsa véleményét. Megválasztja-e az erkölcsileg, szakmailag és emberileg legalkalmasabbakat az elkövetkezendő évek feladatainak, célkitűzéseinek végrehajtására, irányítására. Valóban fontos lesz-e a diákot oktató tanáregyéniségek (iskolák) előtérbe kerülése vagy a korábbi évtizedek gyakorlatához híven a politikai és baráti kapcsolatok alapján verbuválódott vezetőgárda ezt továbbra is lehetetlenné teszi. Személyi kérdésekben történő döntéseknél figyelembe vesszük-e, hogy a pártállam időszakában nagyon sokan politikai alapon kontraszelekciós jelenségek hatására komoly szakmai előnyökhöz jutottak. Mások ezt nem élvezték, tehetségüket nem bontatkoztathatták ki és ma is indokolatlan hátrányban vannak. A főiskolai tanács, de minden oktató erkölcsi felelőssége, hogy a következő hónapok változásait saját közreműködésével jó irányba befolyásolja és érezze ehhez személyes felelősségét is. Ha ehhez a kezdő lépések megtételét korelnökként sikerül elősegíteni, akkor nagyon boldog leszek. — bi — NHN Megalakult és ülésezett a Főiskolai Tanács A Szervezeti és Működési Szabályzat 37 (3) bekezdése alapján február 7-én megtartotta alakuló ülését a Főiskolai Tanács. A Főiskolai Tanács szervezeti egységek által megválasztott tagjai (a vezető és beosztott oktatók, valamint az alkalmazottak és a hallgatói képviselet nélkül): Napirend: Tájékoztató a tanácstagok választásáról; Pályázati kiírása főigazgatói munkakörre; Pályázat kiírása tanszékvezetői munkakörre; A vezető oktatók, a beosztott oktatók és az alkalmazottak képviselőinek választási szabályai a Főiskolai Tanácsba; Javaslat a Főiskolai Tanács működési rendjét kidolgozó bizottságra. (A Főiskolai Tanács üléséről márciusi számunkban tudósítunk.) A Főiskolai Tanács korelnöke DR. PORDÁNY MIHÁLY főiskolai docens még az ülés előtt az alábbi nyilatkozatot adta lapunknak: Széchenyi és Vásárhelyi Angliában Széchenyi elhatározta, megnézi a világ műhelyét és a technikát elhozza Magyarországra. Vásárhelyi boldogan fogadta a meghívást. Sorozatunk a 4. oldalon olvasható. '90 januárjától 701.. ...így is 30 %-os bérelmaradás Január 11-én összevont vezetői és szakszervezeti bizottsági. Január 7-én szb-ülés foglalt állást az 1998 év bérfejlesztéséről. A* szb-üilés után készítettünk interjút Gálfi Csabával a főiskolai szakszervezeti bizottság titkárával. A mindnyájunk zsebét érintő intézkedésekről, a 8. oldalon olvashatunk. Miért vonult ki dr. Fazekas Zoltán.. . Még ma is élénken foglalkoztatja a főiskolai közvéleményt, miért vonult ki dr. Fazekas Zoltán főiskolai adjunktus, országgyűlési képviselő az 1990. december 20-diki kibővített összoktatói értekezletről szavazás előtt, miután inkább kritikával, mintsem elismeréssel szólt a 29 egyenrangú választott képviselőből álló IFT által készített főiskolai Szervezeti és Működési Szabályzatról (SZMSZ), melynek jóváhagyására egyedül ez az értkezlet volt hivatott. (Interjúnk a 3. oldalon.) A valódi kollégiumi önkormányzat felé... Az elmúlt időszakban valójában nem volt igazi kollégiumi önkormányzat: a miniszteri utasítások szellemében a kollégiumi önkormányzat fölött a mindenkori főigazgató állt. Azzal párhuzamosan, hogy a főiskolán is új Szervezeti és Működési Szabályzat (SZMSZ) készült és annak a kollégiumra vonatkozó része is változott, el kell készíteni a kollégium új szervezeti és működési szabályzatát is. Ezt az új SZMSZ-t nem a főiskolai tanács hagyja jóvá, hanem a kollégiumi küldöttgyűlés, ami felett nem állhat már más szervezet, s a főigazgató is csak ún. törvényességi felügyeletet gyakorol. A kollégiumi életnek a feltételeit alkotó mindenfajta szabályzat megváltozik tehát, s ezt a változást az új önkormányzati keretben alakítja a kollégium. Mégpedig úgy, hogy három bizottságot hozott létre: az új szervezeti és működési szabályzat; az új felvételi szabályzat; az új fegyelmi és házirend szabályzat kidolgozására. Mindegyiknek hallgató a vezetője, de részt vettek ebben az „alkotmányozó” munkában a kollégiumi tanárok és a kollégium igazgatója is. Ezek a bizottságok a legszélesebb közösségeket bevonva (kollégiumi szakfelelősök, kollégiumi bi-A vizsgaidőszak utolsó napjaiban a kollégiumban jártunk, hogy a készülő kollégiumi változásokról tájékoztassuk olvasóinkat. Dóczi Róbert kollégiumi tanár és Demény Zoltán harmadéves hallgató, a kollégiumi bizottság tagja volt beszélgető partnerünk. „Ami a legfontosabb, s aminek szeretnénk nyilvánosságot adni a JVM hasábjain is, hogy a kollégiumi élet valódi önkormányzat felé halad” — fogalmazódott meg a beszélgetés legelején, melynek lényegét az alábbiakban közreadjuk. zottság, kollégiumi tanárok, érdeklődő hallgatók) alakították ki elképzeléseiket, terveiket, melyek most kerülnek majd a kollégiumi bizottság elé, aztán a részlegekhez, végül márciusban a kollégiumi küldöttgyűlés elé, amely végső formába önti és elfogadja. Az új SZMSZ a kollégium új alkotmánya lesz. Tükröznie kell azt a változást, ami a főiskolán bekövetkezett, s az SZMSZ részeként a felvételi- és a fegyelmi és házirend szabályzatnak is. Az SZMSZ minden egyes pontjában az jelenik meg, hogy nagyobb lehetőséget és egyben nagyobb felelősséget kap a kollégiumi önkormányzat, mely minden kérdésben illetékes, a felvételitől a fegyelmi eljárásig, tehát nincs már felette más külső fórum. Döntés az önkormányzaton kívül nem születhet. Az új SZMSZ megteremti az önkormányzat kereteit, feltételeit. Módosítani kell, pontosabban új feltételi rendszert kell megalkotni. Olyat, amely igazságosabb, mely számonkérhető mércéket állít fel. Az új kollégiumi felvételi rendszer a teljesítmény alapján rangsorol, a tanulmányi és egyéb munkát értékeli. A pontszámok összességét 100°/0-nak véve: 80%-ot a tanulmányi munkával lehet majd elérni, 20%-ot egyéb olyan tevékenységgel (közéleti tevékenység; kulturális tevékenység; tudományos tevékenység; sporttevékenység), amelyek konkrétan mérhetők! Az elsőéveseknél a teljesítményelvet — csak a hozott és az elért pontszámmal lehet érvényesíteni. A teljesítményadatokat számítógépes rendszerben tárolják majd, így a hallgató maga rangsorolja magát, s a nyilvántartás kizár minden machinációs lehetőséget. A kollégiumi bizottság bizonyos számú kollégiumi férőhelyet fenntart magának, hogy méltányossági alapon — például ha a hallgatót hal(Folytatás a 2. oldalon.)